A feltámadás ereje
Anducska Adrienn tanítása
(2015.04.05.)
(A hanganyagnál bővebb változat!)
Köszöntelek benneteket, kicsit megváltozott a pásztorotok, kicsit megnőisedett. Viccet félretéve látjátok, hogy nincs itt Attila, én fogom most őt helyettesíteni. Nem titok, hogy ő Izraelben van és állítólag felfedte már magát az interneten… Picit irigykedünk, de szent irigység ez! Az Úr indíttatására ment és hisszük, hogy minden útja úgy lesz, ahogy annak lennie kell és megkapja azt, amiért ment a Jézus nevében! Ez azt is jelenti, hogy be kell érnetek ma velem. Ha valakinek csalódást okoztam, előre bocsánatot kérek. Viszont most arra kérlek benneteket, hogy most is nyitott szívvel hallgassatok engem, nem vagyok a helyemen én nem is tudom, hogy ha Attilának kellene engem helyettesíteni, akkor milyen lenne az alkalom… tehát kérlek benneteket, hogy könnyítsétek meg a helyzetemet és remélem, hogy az a kenet, ami a pásztoron is van, megnyugszik ma rajtam!
Van egy dolog, amit a szívemre helyezett az Úr. Mielőtt a mai üzenetet átadnám nektek, egy hívogatással szeretnék szolgálni, nevezetesen imaalkalmakra szeretnélek benneteket hívni. Ez már régóta a szívemben van és most szeretettel hívunk benneteket az imakörökbe. Hétfőn 6 órától a régi gyülekezeti termünkben, fent a Béla téren, a Vöröskereszt épületében van az imakör és ha tudtok gyertek el, mert az Úr nagy kegyelme van jelen ezeket az imákon. Van imakör máskor is, szerdán a kórházi szolgálatosok is tartanak imát és vasárnaponként is szoktunk itt imádkozni nyelveken, igaz az csak fél óra, de aki a kezdő fázisban van, annak gyakorlóterepnek is kiváló ez, mert csak egy fél órát kell kibírni. Ha már vasárnap úgyis jössz gyülekezetbe, bátorítalak, hogy gyere kicsit hamarabb és négy órától várunk itt az imádságra. Ha a szívedben volt már hívás arra, hogy gyere imakörre, akkor én most megerősítelek ebben, gyere és nagy áldásokban lehet részed. Nagyon hálás a szívünk azokért, akik járnak imakörbe és hűségesek és a szívüket is elhozzák oda, de tudjuk az Igéből, hogy egy elűz ezret, tíz elűz tízezret és hatékonyabb az imája a sokaságnak… Szívünk vágya, hogy minél többen bekapcsolódjatok ebbe. És azt mondhatod magadban, hogy jó imádkozzon a pásztor, meg az a néhány elhívott, aki odavaló. Hát nekem nem muszáj, minek nekem ez. Hogy mennyire muszáj azt az Ige tanítja, hogy szükséges az imádság. Az imádság a lélek lélegzetvétele, levegőt is minden nap veszel, akkor imádkozol is. És ha már minden nap imádkozol, akkor miért ne jönnél velünk egységben imádkozni, ezért ez így tök egyszerű.
Szüntelen imádkozzatok – mondja az Ige. Azt is tanítja, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni. És azért hívlak és várlak benneteket, mert itt az összevont kenetben sokkal inkább meg lehet egy csomó mindent kapni. Meg lehet pl. gyógyulni – hallottuk nemrég. És rengeteg dolgot végzünk ilyenkor. És ha volt már erről látásod, hogy úgy szeretnél valamit tenni a gyülekezetért, de nincsen szolgálatod, mert nem vagy prédikátor, nem is énekelsz… a legfontosabb amit megtehetsz, az az imaszolgálat, mert azzal hogy ott vagy és ott van a szíved, amellett adod magadat a családnak, aminek a részese lettél. És ott az imakörökben sok mindenért tudunk imádkozni, így a személyes dolgainkért, imádkozunk a gyülekezet tagjaiért, akik feljönnek… az egyházért, Izraelért, és amerre csak az Úr kiterjeszti az imáinkat. És van amikor az Úrnak különleges, csodálatos jelenléte van ott az Úrnak. Tehát gyertek buzdítalak benneteket!
Azt mondja az Úr, mikor felmegy Jeruzsálembe és megtisztítja a templomot és lever mindent az asztalról és azt mondja, hogy latrok barlangjává tettétek az én atyám házát! Pedig az én Atyám háza imádság házának hívatik. És az egy templom volt és ugye milyen szent haraggal volt felbőszülve Jézus, mert annak imádság házának kell lenni. De tudod-e, hogy mi az Úr lakhelye ma? Az én és te vagy, a mi testünk az! A mi testünk az imádság háza úgyhogy nagyon is kell imádkoznunk, és ez érettünk van. Ha még ez sem elég buzdításnak, akkor tudd, hogy minden egyes imád fönt aranykelyhekben gyűlik. Jó illatként száll fel az imádság Isten elé! És milyen jó azt tudni, hogy mikor imádkozol, akkor áldozol Istennek és Isten jó illatokat érez, mikor imában vagy. Tehát gyere közénk!
Van egy kiváló tanítása Kenneth Hagin-nek A nyelvek imája c. könyv. Nagyon jó ha elolvasnád ezt a könyvet, mert mindent megtudsz belőle, hogy miért kell nyelveken imádkozni és biztos vagyok benne, ha elolvasod, akkor elkezdesz imádkozni, mert kedvet kap a szíved. Ne törvényből tedd, ne azért tedd, mert én azt mondtam, vagy valaki elvárja. Nem várja ezt el senki, ez neked lesz jó, ha ráérzel az ima ízére, mert az csodálatos dolog. A testedet oda kell rá szánni, az igaz. De az kit érdekel! Nem test és lélek vagyunk, hanem szellem! Tehát ezt könnyedén megtesszük, ha érezzük a hívást!
.-.-.-.-.
Adott a téma, amiről beszélnem kell: a feltámadást ünnepeljük, a drága Jézusunk feltámadását és a mi feltámadásunkat is, mert Őbenne mi is feltámadtunk. Úgyhogy nagyon szent és dicsőséges a mai nap. Mi már részt vettünk egy délelőtti ünnepi istentiszteleten és azt kívánom, hogy a ti szívetekben is legyen egy ünnepi hangulat. Nagy szépek vagytok – ahogyan Attila is mondani szokta – és ez tényleg így van. Ünneplőbe készítettétek a szíveteket is és látszik rajtatok a ragyogás és hiszem, hogy megkapjuk ma amiért jöttünk és még afölött is kaphatunk ha nyitottak vagyunk Jézus nevében!
Tehát a feltámadásról mondok pár gondolatot. Tudom, hogy nagyon sokan tudjátok, hogy mi az a feltámadás, mi történt abban, de arra kérlek benneteket, hogy akik tudjátok, hogy mi történt itt, most még inkább nyisd ki a szívedet, mert hátha még neked is tud mondani valamit az Úr ezzel kapcsolatban, mert sok minden el van itt rejtve. És ha ezekről tudsz is, akkor gerjedjen a szíved és legyen hála benned, amit az Úr elvégzett és nekünk adott.
Filippi 3:10:
„Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet. Hasonlóvá lévén az Ő halálához.”
Ez a lényege a húsvétnak és ezt az Igét helyezte a szívemre az Úr. Megismerni a feltámadás erejét, pontosan megismerni, hogy mi történt ott, abban az áldozatban, mit végzett ott értünk Jézus. És nem csak fejbeli, de kijelentett tudásra van szükségünk. És Jézus nagyon akarja, hogy mi ezt megértsük, mert ha mindannyian a feltámadás erejében élnénk, akkor egy beteg sem lenne köztünk, nem lenne egy szegény egy gyülekezetben sem.
Efezus 1:17-:
„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében. És világosítsa meg szívetek szemeit, hogy tudhassátok mi az Ő elhívásának reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága a szentek között és mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.
Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely nevezteték nem csak e világon, hanem a következendőkben is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá és Őt tette mindeneknek fölötte a gyülekezetnek fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.”
Ez önmagában egy csodálatos Ige. Arról imádkozik Pál, hogy megértsük és legyen bennünk egy kijelentett tudás, nem egy értelembeli tudás elsősorban, hanem egy kijelentett, szívbeli tudás valamiről, amit itt leír.
Mi az a legnagyobb dolog, ahol Isten a legnagyobb erejét és hatalmát megmutatta? Hol lehetne megtalálni ezt a Bibliában? Hát a teremtésnél biztosan, de lehetne még sok csomó dolgot felhozni a Bibliából, de a legnagyobb erejét Istennek akkor kellett megmutatnia, mikor az Úr Jézust feltámasztotta a halálból. Azért, mert majd látni fogjuk, hogy az ellen, hogy ez megtörténjen, tehát, hogy Jézus fel ne támadjon a halálból ott a sötétségnek, a gonoszságnak minden ereje ellene volt. Tehát összefogott az egész gonosz erő, ami csak létezik. Mind az ellen volt, hogy ezt Isten meg ne tegye. Tehát itt volt az, ahol a legnagyobb erejét és hatalmát megmutatta. De megmutatta és Jézus feltámadt! Tehát hiába a sötétség minden ereje, Ő egy csapással lerázta magáról, a sötétségnek minden erejét! Ez a legnagyobb erő megnyilvánulása Istennek, vagyis a feltámadás és ez a legnagyobb szeretete Istennek. Hiszem, hogy a végére még inkább felgerjed majd a szívetek. Hogy óriási szeretete Istennek irántunk a feltámadás!
A bűnbeesés történetét szeretnék felidézni, tudjuk hogy mi történt ott, tisztában vagyunk a történettel. Adva volt Ádám, aki egy felségárulást követett el, nevezetesen a hatalmat, amit Isten neki adott, Ádám egy pillanat alatt átadta Sátánnak, aki kígyó képében megjelent és elcsábította Évát… ismerjük a történetet. Lényeg, hogy Ádám a felelős, ő elkövetett valamit, egy bűnt. Tehát van bűnösünk, és van bűn… És annak a büntetése, a bűn büntetése a halál. Tehát van egy bűnösünk, az első Ádám, van egy bűn és van egy büntetés. És ez a büntetés azt jelentette, hogy neki meg kellett halnia. Nem fizikai halál volt ez, hanem szellemileg meghalt, elkülönült Istentől. Utána ez hozta azt, hogy a teste is haladóvá vált, tehát fizikailag is meg kellett halnia.
Tehát van egy bűnösünk, egy bűnprobléma és van a büntetésprobléma. És milyen jó dolgunk van, mert mindenki, aki a világra születik ezzel a bűntermészettel születik. Ezt az ártatlan pici csecsemő is örökölte – köszönhetően Ádám apánknak. Tehát ott a bűn, a bűnös és a büntetés. Vagyis amikor az ember megszületett már bűnben fogant meg. Istennek három dologgal kellett foglalkoznia a mi érdekünkben, mert mindannyian bűnösként születünk erre a földre – mi már nem vagyunk azok, mert újjászülettünk.
Az evangéliumban azt mondja Jézus, hogy szükség néktek újonnan születnetek, nem csak hogy lehetőség, vagy ha akarod. „Szükség” néktek újonnan születnetek, mert ezt a bűntermészetet örököltük. Le kellett tehát rendezni Istennek a bűn kérdését, a bűnös kérdését és a büntetés kérdését. Tehát három dologról gondot kellett neki viselnie. És itt kapcsolódik ez a húsvéthoz. Hiszem, hogy kibomlik a végére előtted a lényeg.
Egy dolgot meg kell értened, hogy Jézus ezt az egészet nem saját magáért tette meg, hanem értünk és úgy, hogy helyettesítőnkként. Tehát ez azt jelenti, hogy azt amit Jézus megtett, amit elszenvedett a kereszten és még előtte is, azt jó ha tudod, hogy neked és nekem kellett volna megtenni. Tehát az a végtelen szenvedés és fájdalom, amit Ő ott hordozott a kereszten és „azokban” a dolgokban, az mind a miénk lett volna. És azért nem kell neked ezt már sohasem végig szenvedned és meg sem tudnod, hogy mi történt „itt”, mert Ő helyetted ezt megcsinálta. Halleluja!
És most Isten, mikor rád tekint – és ezt vedd személyesen – azt látja, hogy te voltál ott a kereszten és azt mondja, hogy ezt te végezted el, te fizetted meg a büntetést. És te nem tettél semmit és Isten mégis azt mondja, hogy te tetted. Értitek ezt?
Nem nagyon lehet ezt felfogni, de ez dicsőséges dolog. Én a kisujjamat nem mozdítottam, és Isten úgy lát engem, hogy én végeztem el. És Pál apostol is mondja a galatebeliekhez írt levélben, hogy Krisztussal együtt feszíttettem meg a kereszten… De Pál nem volt ott a keresztnél, nem feszítették keresztre. Pál jól tudta, hogy ez mit jelentett.
Krisztussal együtt „én” ott voltam a kereszten, megfeszíttetem.. És ha ezt be tudod fogadni a szívedbe, a legfontosabb lépés, mert enélkül nem mehetünk tovább. Tehát helyetted történt ez és helyettesítő munkája volt Jézusnak. Mindenkiért Isten kegyelméből megízlelte a halált, az egész világért, az egész emberiségért, azokért, akik még meg sem születtek. A világon mennyein élnek! És mindenki helyett egyetlen ember képes volt arra, hogy azt a rengeteg bűnt és büntetést elviselje és elvigye! És helyettünk?! Nem csodálatos dolog ez?!
Szóval Jézus a helyettesítőnk volt, amit meg kell értenünk! És tökéletes helyettesítés volt, és tisztázni kell magunkban, hogy Vele együtt keresztre feszíttettünk, Vele együtt meghaltunk, Vele együtt eltemettettünk és Vele együtt feltámadtunk! Halleluja!
Mondd utánam:
Jézussal együtt keresztre feszíttettem! Jézussal együtt keresztre lettem feszítve! Jézussal együtt meghaltam a kereszten! Az óemberem meghalt a kereszten, teljesen megsemmisült! Az óemberem nincs többé! Jézussal el is temettettem és Jézussal együtt örök életre támadtam fel. Az én új emberem örökké él! A régi elmúlt, és újjá lett minden!
Csak azt tudjuk tenni, hogy mondjuk: Köszönöm ezt Neked Jézus!
A Gecsemáné kertről minden evangéliumban olvashatunk, sokan jártatok is ott valójában. Attila most is ott járkál, lehet, bár azt hiszem, hogy hallgat minket…
Mi történt itt a kertben? Mindenki tudja a történetet, itt történt Jézus elárultatása. Csókkal árulták el az ember fiát. Ment a tanítványokkal, térdre esve imádkozott és elárulta Őt az áruló… Valójában sokkal több történt itt! Emlékezz vissza, hogy azt mondtam az előbb, hogy Jézus a mi helyettesítőnk volt. És ezzel a helyettesítéssel szembesült itt a kertben.
Azért volt ez egy óriási dolog, amit a kertben történt, mert itt szembesült Jézus a helyettesítés tényével. Itt tudta, hogy eljött az idő, eljött az óra és neki most ezt meg kell tennie. Tudjuk azt, hogy Jézus már közösséget vállalt az emberrel, hiszen tudjuk az Igéből, hogy Ő emberré lett. Tehát fizikailag már közösséget vállalt velünk, fizikailag már a helyettesünkké lépett, mert otthagyta azt a mennyei dicsőséget és isteni voltát levetette. Ugyanolyan emberként született, mint te és én. Ugyanolyan ember Ő mint te meg én – mondjuk volt kis különbség, mert benne nem volt szemernyi bűn sem.
Fizikailag közösséget vállalt velünk, és a szellemi halálban nem vállalt velünk közösséget, tehát a bűnnek nem volt részese addig, amíg itt a kertben nem szembesült azzal, hogy eljött az idő, leteltek a földi napjai és bizony el kell végezni azt, ami sokkal nehezebb feladat, hogy a helyettesünkké kell válni.
Hogy miért volt ez olyan rettenetes Jézusnak azt egy Igéből fogom felolvasni:
Máté 26:38-39:
„Felette igen szomorú az Én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt és vigyázzatok énvelem – mondja nekik Jézus. És egy kissé előre menvén, arcra borult imádkozván és mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem e pohár. Mindezáltal ne úgy legyen, amint Én akarom, hanem amint Te.”
42 vers:
„Ismét elment másodszor is és imádkozék mondván: Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod!”
44 vers: „És otthagyva Őket ismét elméne és imádkozék harmadszor ugyanazon beszédekkel szólván.”
Lukács 22:43-44:
„Angyal jelenék meg néki a mennyből, erősítvén Őt.”
Tehát olyan tusában, gyötrelmekben volt, hogy egy angyalnak kellett megjelennie. Van, aki közülünk már betekintést kapott a mennyei dolgokba… Képzeljétek, hogy egy angyalnak kellett odajönnie és erősíteni kellett Őt az imádságban, mert olyan gyötrelmeket állt ki. És
„…haláltusában lévőn buzgóságosabban imádkozék és az Ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.”
Tehát vért verejtékezett Jézus. És ez nem mese és nem csak úgy „oda” van írva, hanem ez tényleg így volt.
Gondolj bele, hogy mikor valaki nagyon fél valamitől, vagy nagyon stresszel… Szokták mondani, hogy nincs melege, de izzad, folyik róla a víz, kiveri a víz a nagy félelem hatására.
Képzeld el azt, hogy nem csak verítékezett Jézus, hanem olyan gyötrelmeket élt át, amit nem tudunk felfogni, véres volt a verejtéke! Mert itt szembesült azzal, amit Neki meg kell tennie. És most csodálkozol-e azon, hogy háromszor mondta azt Jézus – pedig nagyon jól tudta, hogy ezt neki el kell végezni – hogy Atyám, ha lehetséges, ha csak egyetlen egy mód van rá, hogy múljék el tőlem ez a pohár!
Pontosan tudta Jézus, hogy mit kell végigszenvednie és megkockáztatom hogy nem a kereszten rá váró fizikai kíntól, hanem attól szenvedett leginkább, amit itt magára kellett venni. Képzeld el, hogy a mi tiszta, szeplőtelen bárányunk, akiben soha semmiféle bűn nem volt, és aki gyűlölte a bűnt… Ennek a szent és tiszta báránynak mit kellett tennie?! Magára kellett azt venni, és nem csak magára venni a bűnt, hanem azt írja az Ige, hogy Ő maga bűnné lett… Értitek? Ő bűnné lett, Ő, aki soha semmi rosszat nem követett el! Abból a gonosz ádámi emberi természetből itt részesednie kellett. És így válik Ő a mi teljes és tökéletes helyettesítőnkké! Mert ez csak így lehetett!
Atyám, ha lehetséges múljék el Tőlem ez a pohár! Háromszor mondta ezt könnyek közt és verítékezve kérte, hogy ha lehet, múljék el Tőlem ez a pohár!
De nem múlhatott el a pohár, mert ezt senki más nem tudta volna elvégezni, csak Ő, Jézus! És a mennyben sem volt senki más, aki erre alkalmas lett volna, kizárólag Istennek az egyszülött fia, csak Jézus! És most kezdjen el gerjedezni a hálaadás a szívedbe! Képzeld el, ha Jézus ezt nem vállalja fel?! Nem akarok belegondolni! Ő engedelmes volt mindhalálig! Ő pontosan tudta előre, hogy mi vár rá fizikailag, szellemileg – mindent tudott. És mégis azt mondta, hogy legyen meg a Te akaratod Atyám!
Most gondolj arra, hogy mikor Isten azt mondja neked, hogy tedd már meg ezt, tedd már meg azt, add már oda neki azt, ülj le Bibliát olvasni…. És te meg azt mondod, hogy jó majd! Vagy nem teszem meg! Vagy azt mondja, hogy oda ne menj, nem jó neked. De én megyek, mert az jó társaság, nekem való az!
Az engedelmességről beszélünk most! Hogy Jézus miben volt engedelmes és ahhoz képest milyen apró dolgokat kér Isten tőlünk. Nem akarom senki problémáját lekicsinyelni, de ha arra gondolunk, hogy Jézusnak ehhez képest miben kellett engedelmesnek lennie, Ő nagy áldozatot vállalt fel értünk!
Mindhalálig engedelmes volt és ez a mi nagy mákunk! Ha ezt nem vállalta volna fel, akkor mi sehol nem lennénk ma!
Jézusnak el kellett hagynia az Atyát és ez volt a legrettenetesebb, ami érhette Őt. És azért kellett elszakadni Tőle, mert amikor Ádám bűnbeesett, ő is elszakadt Istentől és Jézusnak ezzel közösséget kellett vállalni. Az Ő mennyei szerető Atyjától elszakítva kellett lennie! Ez valami hihetetlen, amit Ő felvállalt! El kellett Istentől Jézusnak fordulnia, mert nem lehetett közösségben Istennel, mert Jézus „bűnné” lett. Tehát egyszerűen nem lehetett Istennel maradjon, el kellett különülnie.
Engedelmes volt tehát mindvégig. És itt egy párhuzamot hozok. Ádámot még emlegetem, mert egy érdekes párhuzam van itt, amit nektek is meg kell látnotok. Az Ige Jézust utolsó Ádámnak nevezi. Tehát akkor van egy első Ádám és egy utolsó Ádám, aki az Úr Jézus Krisztus. Figyeljétek meg, hogy ez a párhuzam olyan érdekes, hogy az első Ádám bűnbeesett, elárulta Istent és átadta a hatalmat a Sátánnak és ez egy kertben történt. És jött az utolsó Ádám, a drága Jézus és egy kertben magára vette a bűneinket és bűnné lett! És most mondok egy nagyon érdekes dolgot! Ádámnak is és Jézusnak is szabad akarata volt! És mit hozott nekünk Ádám szabad akarata?! A halált hozta! És mit hozott nekünk Jézus szabad akarata? Az életet hozta! Halleluja! És a te szabad akaratod is hozzon számodra életet!
Most kijövünk a kertből, már látod, hogy mit történt itt. Az emberi természet részesévé vált itt Jézus, ami szenvedéssel jár és amit mi nem tudunk felfogni. Elszenvedte Ő ezeket a dolgokat és mikor kijött a kertből, vége volt az imádságnak, akkor nem siránkozott, nem mondta a tanítványoknak, hogy keljetek már fel tanítványok, miért alusztok, én itt mindent magamra vállaltam, nem látjátok, hogy szenvedek?!
Nem siránkozott! Úgy jött ki a kertből, mint egy hódító, egy király! És most, az első csatát megnyerte. Itt Jézus egy óriási csatát megnyert. És egy ilyen szenvedés után kijön a kertből, mint egy hódító, pedig hát itt a kertben egy nagyon nagy szenvedés történt. Most már készen áll arra, hogy elkövetkezzenek azok az események, amelyeknek be kell következni, most már készen áll a keresztre, a megkorbácsolásra, a kínhalálra, a szenvedésre… És innentől kezdve Jézus mindvégig – ha olvassátok az Igét – minden szituációban úgy áll Jézus, mint egy király. Nem úgy mint egy legyőzött ellenség, egy szenvedő valaki, hanem mint egy hódító, egy diadalittas király. Úgy áll Pilátus előtt, a vének előtt, olyan magabiztos, hogy még vissza sem szólt, nem válaszolt. Tudta, hogy neki ezt az egészet végig kell csinálnia és méltóságteljes volt mindvégig!
Ez után történtek események – amelyeket nem fogunk most részletesen megnézni -, a vének elé viszik, kihallgatják, jönnek még rettenetes dolgok… Érkezzünk most a kereszthez, ahhoz a kereszthez, amelyre felszegezik Őt.
János 19:30:
„Mikor azért elvette Jézus az ecetet monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá Szellemét.”
Jézusnak az utolsó szava: Elvégeztetett! Lehajtja fejét és kibocsátja Szellemét! Tehát meghalt!
És ragadd meg ezt a pillanatot! És képzeljétek el a körülötte lévőket – nem sokan voltak, szétszéledtek a tanítványok – pl. Jánost, Máriát és képzeld el, hogy ott álltak a kereszt előtt és az a Megváltó, az a Jézus, aki velük volt és mennyi mindent ígért és tanította Őket, hogy Ő a Megváltó és megszabadítja őket! És most látják, hogy ez a Megváltó ott függ a kereszten és meghalt?! És el tudod-e azt képzelni, hogy a tanítványok ott mit éreztek. Azt a kétségbeesést el sem lehet képzelni?! Most hogyan tovább? Hát azt mondta, hogy Ő a szabadító, a megváltó és én most látom a két szememmel, hogy meghalt!? (Csöndben megjegyzem, hogy Jézus prédikálta nekik, hogy Ő fel fog támadni. De erre nem figyeltek. Olyannyira, hogy mikor feltámadt és asszonyok hírül vitték, akkor el sem akarták hinni, pedig Ő megmondta ezt nekik.)
Tehát teljes kétségbeesés volt, magukba voltak roskadva, hogy a Jézus meghalt és vége a történetnek.
Ez egy rettenetes dolog volt, mert azt írja az Ige, a Máté evangéliumában 27:45-ben hogy Hat órától kezdve pedig sötétség lett mindezen földön, egészen kilenc óráig. Az egész földön sötétség lett, az emberek nem tudták, hogy mi történt a kereszten és még a tanítványok sem tudták, hogy mi történt. Egyedül a Teremtés tudta, hogy mi történt. És az egész Teremtés gyászba borult, három órán keresztül az egész földön sötétség volt. És nem csak hogy gyászba borult, hanem azt írja kicsit később az Ige az 51-es versben, hogy a föld megindula és a kősziklák megrepedezének. Tehát ez megrendítette ez az egész Teremtést, gyászba borult és megrendült, a szó szoros értelmében földrengés volt azon a helyen. Sötétség lett, gyász és egy mély megrendülés, az egész mindenség megrendült, mert a Világmindenség ebbe beleremegett. És történt még egy nagyon fontos dolog! A kárpit a tetejétől az aljáig kettéhasadt.
Lehet, hogy nem mindenki tudja, mi az a kárpit. A templomban volt egy szent rész, a Szentek Szentje és azért volt szent, mert Istennek ott volt a lakhelye és azelőtt volt egy óriási kárpit. És én régebben tudtam, hogy milyen vastag volt az a kárpit, utána is akartam nézni, de nem találtam meg… Nagyon vastag kárpitot képzeljetek el. És Erzsikétől is hallottam délelőtt, hogy felülről lefelé hasadt ketté a kárpit, hogy még véletlenül se lehessen mondani, hogy valaki széttépte. Ahogy Jézus meghalt ez az óriási kárpit tehát kettészakadt. A Szentek Szentje az a hely volt, ahova senki nem tehette be a lábát csak a főpap az ószövetség idején és csakis véráldozattal. Tehát nagyon szent volt ez a hely, és ez a szent hely láthatóvá válik azáltal, hogy széthasad a kárpit. Ez egy döbbenetes dolog lehetett a zsidók részéről. A Szent helyre be lehet menni bárkinek, be lehet látni bárkinek? Mert valóságosan itt lakott Isten ebben a kézzel csinált templomban. És ezzel, hogy Jézus meghalt és azt mondta, hogy elvégeztetett, ezzel az is elvégeztetett, hogy vége lett valaminek és valami elkezdődött. Vége lett az ószövetségnek! A kárpit kettéhasadt, Isten jelenléte már nincs a templomban, már nincs értelme ezt befedni és eltakarni és nincs értelme rejtegetni, kiköltözött onnan Isten. A templom kárpitja kettéhasadt, Isten onnan kiköltözött, vagyis vége az ószövetségnek, nem kellenek az áldozatok, az a korszak lezárult!
És most megkezdődött egy másik korszak, mert Isten kiköltözött onnan és egy másik templomba költözött. „Ebbe” a templomba költözött be, mert tanítja az Ige, hogy a mi testünk az Úrnak a temploma! Itt van Isten Szent temploma, a mi testünk egy szent templom. Kicsit gondolkodj el azon, hogy a te tested milyen szent, a te tested a Mindenható Isten temploma! A te tested szent! Nem mindegy, hogy mit csinálsz a testeddel! Nem mindegy, hogy mire használod a kezeidet, nem mindegy, hogy mit nézel a szemeddel, nem mindegy, hogy mit engedsz be a füleden! A te tested szent, ha tetszik, ha nem! Nem szent lesz, meg majd megtisztogatod, mert a te tested szent, mert Isten abban ott lakik! Úgyhogy vigyázz a testedre!
A másik, ha azt megértenénk igazán, hogy Isten bennünk lakik! Hát most gondold el! A Mindenható Isten bennem lakik! Ez nem kis dolog, hogy ezt olyan egyszerűen mondogassuk! A Mindenható Isten bennem lakik! Csukd be a szemedet és úgy is mondjad el kérlek ezt, és nyisd ki a szívedet!
A Mindenható Isten bennem lakik! Minden erejével, minden hatalmával, minden dicsőségével, minden szentségével, ezért mindenre van erőm, mindent meg tudok tenni, ezért bátor vagyok, nem árthat nekem senki, mert Jézusban Isten bennem van! A Mindenható Isten bennem van!
Ha ezt megérted, akkor hol van a félelem? Van értelme félni, ha tudod, hogy a Mindenható, a Nagyobb lakik benned, mindennél nagyobb lakik tebenned?! Van-e olyan dolog, amire ne lennél képes?
Áhh én ezt nem tudom megtenni, erre én nem vagyok képes! Akkor azt mondod ezzel hogy erre Isten nem képes. Van olyan dolog, amire Ő nem képes! Nincs olyan, Ő mindenható – persze az Igével egyezően mondom ezt most. Mindent meg tudsz tenni és nincs semmi akadály előtted.
Tehát meghalt Jézus, a Kereszten azt mondta, hogy elvégeztetett, az ószövetség befejeződött, elkezdődött az újszövetség. Egy gyászos pillanat, mikor Jézus kilehelte a lelkét és meghalt!
Mielőtt feltámadt eltelt egy kis idő, harmadnapra támadt fel. De mit történt eddig? Meghalt, eltemették, látták is, hogy valóságos halála volt, betették a sírba. Aztán harmadik napon feltámadt, mert nem találták a sírban. De mi történt ez alatt a három nap alatt és az éjszakák alatt? Valami történt, nézzük meg ezt!
A 88-as Zsoltár szerint a pokol legmélyebb bugyrába ment le Jézus, ahova nekem és neked kellett volna lemenni, de nekünk nem kell oda mennünk, mert ezt elvégezte helyettünk Jézus, mert lement oda, hogy neked már ne kelljen. Mert ne felejtsd el! Volt egy bűn, egy bűnös és azért kell egy büntetés. És amíg te nem születtél újjá, addig ott van egy bűnös – akármilyen jókat tett -, bűnöket követett el és annak van egy büntetése, az a halál. És azért ment Jézus mindenkiért megízlelte a halált, hogy senkinek ne kelljen oda menni.
És látod-e, hogy mi miért megyünk ki az utcára, és miért fontos elmondani az embereknek, hogy mi az igazság?! Mert Jézus minden emberért ezt elvégezte és aki nem fogadja el, mert esetleg nem is tud róla, annak számára ez a hatalmas áldozat felesleges volt. És az a döbbenet ebben, hogy Jézus ezt már megtette, azért is megtette, aki most visszautasítja Őt. Isten érte is meghalt és az élete utolsó másodpercéig vár rá és azt akarja, hogy elfogadja, hogy ezt az áldozatot vegye el. És nem kell ezért semmit tenni! Hát ez csodálatos! És láthatjátok, hogy miért megyünk buzgón az utcákra és miért hirdetjük ezt?! Hát van szabadulás és nem kell a pokolba menni, és csak a szívemet kell megnyitni és megköszönni ezt az Úrnak!
Tehát leszállt a pokolba Jézus és kínok kínját állta ki.
Zsoltárok 88:3-4:
„Az Én lelkem tele van bajokkal, be van töltve gonoszságokkal, az Én lelkem megérkezett a Seolba, a halál királyságába. Én Isten nélküli emberré váltam.”
Ő a szent, a dicsőséges, a tiszta, Istennek egyszülött báránya, a szeretett egyszülött fia Isten nélküli emberré váltam.
6-os vers:
„A legmélyebb veremben, a sűrű sötétség vermében voltam.”
7-es vers:
„Rám öntötted haragod tetőtől talpig, rám árasztottad szorongatásaidat. Engedted, hogy minden pusztító hullámod átcsapjon rajtam. Rám engedted jönni minden csapásodat.”
9-es vers:
„Elsorvadtam…
Érezd kicsit, lásd kicsit Jézus mit élt át!
15-ös vers:
„Széttépettem, földre szórtak, átment rajtam minden szörnyűséged és szétszaggattattam. Megsemmisített engem búsulásod folyója, le vagyok rombolva.”
Ezt élte meg a három nap alatt ott lent Jézus! Mélységes mélységeiben volt a pokolnak. Azért, hogy nekünk ezt már ne kelljen megtennünk!
Kolosse 2:15:
„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által!”
Zsidó 2:14:
„A halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma volt a halálon, tudniillik az ördögöt.”
Zsidó 2:15:
„És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.”
Tehát egy csata zajlott ott a három nap és éjszaka alatt! Jézus az ördög minden erejével, minden seregével harcolt! Minden, a gonoszság minden ereje, ami fel sem fogható emberi ésszel, mind rárohant. Van olyan fordítás, ami azt mondja, hogy az összes gonosz erő rárohant, és amikor Jézus feltámadt, ezt a gonosz erőt és hatalmat egy csapással lerázta magáról. Lerázta magáról és feltámadt dicsőségesen! Halleluja! Nemcsak hogy megsemmisítette az ördögöt, hanem lefegyverezte. Ez egy csata volt, kemény három nap és éjszaka tartó csata volt ez. A gonoszság erői teljesen ellepték és marcangolták és azt akarták, hogy ne támadjon fel. És minden erővel azon voltak, hogy Őt ott tartsák. De Ő lefegyverezte a fejedelemségeket, a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette, mutogatta őket és győzelmet aratott felettük!
Minden hatalmasságot ledobott magáról. És úgy támadt fel, mint egy győztes király! Megszenvedte, mert nem volt könnyű ez Neki, de a végén egyszerűen fogta és lerázta. Mikor rázta le? Akkor mikor Isten azt mondta, hogy most már elég, ki van fizetve a büntetés! Ez a szenvedés érjen véget és egy nagy lélegzetvétellel feltámadt! Dicsőségesen és győztesen! És azt mondja, hogy nem csak hogy legyőzte az ördögöt és kiüresítette az ördögöt, hanem ezzel a cselekedetével megszabadította azokat is, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak, vagyis szabaddá tett minket azzal, hogy Ő feltámadt!
Elérkeztünk oda, hogy levetette magáról a gonoszság minden erejét, vége a szenvedéseknek és győztesen, diadalittasan feltámadt, mint egy győztes király! És ne felejtsd el, hogy mondtam az elejét, hogy Jézussal együtt meghaltunk, eltemettettünk, de Jézussal együtt feltámadtunk! Tehát Jézussal együtt te is feltámadtál ott a kereszten és te is legyőzted a Sátánnak minden erejét! És ez valóságosan így van, mert Jézus, amikor megszerezte ezt a hatalmat és győzelmet, ezt odaadta neked. Ez a tied, a te győzelmed! És ki lett fizetve az ár! Ha úgy vesszük – ne értsd félre – de te a Jézusban kifizetted az árat! Hát bizony! Ez egy óriási dolog!
Menjünk vissza arra a mondatomra, hogy van a bűn, a bűnös, a büntetés. Most visszahozom nektek ezeket és nézzük meg, hogy mi történt abban, hogy Ő meghalt, mit rendezett el Isten. Azt mondja az Ige a Róma 4:25-ben, hogy a mi bűneinkért halálra adatott. Tehát a mi bűneinkért halt meg, a bűnökért, minden bűnért halt meg. Hogy el tudd ezt képzelni, mintha azt mondaná Isten, hogy: oké, bűnös vagy, látom azt a bűnt, amit elkövettél, de nem büntetlek meg, mert valaki kifizette már és nem kapsz érte büntetést. Elkövetted… – még mindig ott tartunk, hogy igen látta Isten hogy mit követtél el – Ő látja még mindig a bűnöst és a bűnt is, de óriási dolog történt, mert nem kapsz érte büntetést. Tehát ha annyi történik, hogy Jézus meghal értünk, akkor az is „valami”, hogy nem kaptunk volna a bűneinkért büntetést. De még mindig ott van a két probléma. Tehát nem kapsz büntetést, mert Valaki ezt már kifizette!
Mi történt a feltámadásban? Lépésről lépésre vezetett minket az Úr ebben a szabadságban. Eddig az volt, hogy látom a bűnödet, hogy te voltál, de nem kapsz büntetést.
És mikor Jézus feltámadt akkor történik valami megint. A Róma 4 fejezet második fele azt mondja, hogy feltámasztatott a mi megigazulásunkért, azért, hogy mi bűn nélküliek lehessünk. Tehát figyeld meg: meghalt, ott a bűnös, ott van még a bűn, de nem kapsz érte büntetést. Mikor feltámadt, akkor azt mondja az Úr, hogy Igen, nem kapsz érte büntetést, mert ki van fizetve, de nem is vagy bűnös!
A bűnt még látja, de azt mondja, hogy te nem vagy bűnös, nincs miért büntetést kapnod. A három dologból a feltámadásával már kettőt elintézett. Látod-e már? Ez olyan óriási dolog! Úgy örültem én mikor ezt felfedeztem!
Tehát nem kapsz büntetés, de nincs is miért, mert nem te csináltad! Mikor újjászülettél azt mondja az Ige, hogy újjá lett minden új teremtésekké váltunk. A régi elmúlt, és ez azt jelenti, hogy Isten nem tudja és nem is emlékszik, mintha nem is lett volna az, amit csináltál. Jön az ördög suttogja, hogy te vagy megigazult, te nevezed magad szentnek és igaznak? Nem emlékszel mit csináltál újjászületésed előtt? Nézzél már magadba! De te mondd neki, hogy: Nem vagyok bűnös! Mert Jézus elhordozta, feltámadt és nem vagyok bűnös! Nincs bűnprobléma! Nem vagy bűnös, nincs bűnöd egy szál sem! Lehet, hogy belerúgtál a szomszéd kutyájába, mikor jöttél, de te nem vagy bűnös, mert Ő Jézusban tekint rád!
Tehát feltámadt Jézus a halálból, megszerezte nekünk ezt, a régi elmúlt, újjá lett minden! Minden nagyszerű, csak még egy aprócska dolog van, hogy a bűnt még azért látja. Tehát nem vagy bűnös, nem te követted el, nem is kapsz büntetést, de maga a bűn ténye nem lett elrendezve. De mindjárt ez is el lesz rendezve. Tehát Jézus meghalt úgy, mint egy szent, tiszta, ártatlan bárány és feltámadt, mint egy Úr, egy Főpap, mint egy Király. És ezt a Főpapot szeretném kiemelni nektek. A feltámadás után is történt még valami, ami még „szebbé” teszi a dolgokat. A főpapi mivoltában volt egy nagyon fontos dolga – ami majd az úrvacsorához fog közelíteni.
Zsidó levél 9:11-12:
„Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, mint az ószövetségi főpapok nem kézzel csinált, sátoron keresztül – ahová az ószövetségi papoknak be kellett menni, a Szentek Szentjébe, a templomba – és nem bakok és tulkok vére által kellett bemenni, hanem az Ő tulajdon vére által ment be, egyszer és mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.”
Hát ez történt mikor föltámadt! Be kellett mennie a mennyei szentek szentjébe. Miért is kellett a főpapoknak bemenni a Szentek Szentjébe véráldozatot bemutatni? Hogy elfedje a zsidók bűneit. És nekik ezt az ószövetségben évről évre meg kellett tenni, mert ha nem tették volna meg, akkor nagyon nagy bajba kerültek volna és ez volt nekik a menetelés. És ez nem törölte el a bűnöket, csak elfedezte egy évre és ezt a következő évben valamilyen állat vérével meg kellett ezt ismételni.
És a mi mennyei főpapunk felment az igazi szentélybe, nem kézzel csináltba, ami mása az igazinak. Felment a mennybe, nem bárányok és bikák, meg tulkok vérével, hanem a saját vérét vitte fel áldozatként, bemutatta és nem kell neki újra és újra bemutatni azt. Egyszer és mindenkorra bemutatta! Itt van Atyám, itt a szent tiszta vér! Bemutatom az áldozatot és ezt mindenkiért mutatta be és lerendezte egyszer és mindenkorra. És miután bemutatta leült, elvégezte a feladatát és leült az Atya jobbjára. Tehát be kellett mutatnia a saját vérét fönt a mennyei szentek szentjébe.
Zsidó 9:26 második fele:
„Azért ment be, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.”
Tehát bemutatta és eltörölte a bűnt! Teljesen eltörölte! Vagyis most akkor kezdjél el ujjongani, mert ez nagyon jó hír! Eljutottunk odáig, hogy már nem vagy bűnös, nem kapsz büntetést és nem látom a bűnt, miről beszélünk?! Tehát meg van a három probléma? Elrendezte Isten? Te már nem vagy bűnös! Akárki is akarja neked bemagyarázni, megbocsáttatott neked már régen! Nem is látja, hogy mit tettél! Nincs értelme sirdogálni az Úr előtt, hogy óhh Uram bocsáss meg, ezt meg azt tettem a múltban. Nem kell, hogy a lelkiismeret mardosson! Te új teremtés lettél, azaz Krisztus természetének részese lettél, a régi elmúlt, nincs többé! Halleluja!
Még egy nagyon érdekes dolog, amin tovább ujjonghatunk. A vér nem csak eltörölte a bűnt és megtisztított minket teljesen a bűntől. Ez a vér azonban beszél is! És hogy miért fontos a szent vér imádságát imádkozni, és hogy mit hozott ez nekünk!
Ábel vére is beszélt – mikor megölte a testvére, kiáltott Istenhez. Azt kiáltotta, hogy Uram, bosszuld meg! Ártatlan vért ontottak! És Krisztus vére is kiált valamit! Nem azt, hogy bosszuld meg, hanem azt, hogy Nem bűnös! Nem bűnös! És most figyelj! Mikor jön az ördög és azt mondja, hogy: te nem vagy igaz, nem vagy szent! Te beszóltál a gyereknek, belerúgtál a másikba… Állj meg és mondd: Nem vagyok bűnös! Te akarsz gyülibe menni, aki megint rágyújtottál és képtelen vagy leszokni? Áll szembe és mondd neki: nem vagyok bűnös, a szent vér tisztára mosott! Hogyan mersz odamenni, mikor most üvöltötted le a gyerek fejét az utcán, mert valamit rosszul csinált?! Nem vagyok bűnös! Halleluja!
Persze ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz következmények nélkül! Nem akarlak benneteket felszabadítani! Kegyelem alatt vagyunk, és értitek most itt a lényeget!? Ne éljünk tehát vissza a kegyelemmel…
De amikor jön a vádló és akárki be akarja magyarázni neked, hogy te milyen bűnös vagy és hogyan mersz te ide bejönni…. Hát nem látod milyen vagy te, meg kéne változnod drága testvérem! De te mondjad csak neki, hogy: nem vagyok bűnös! Értem a szent vér kifolyt, bűntelen vagyok! Én nem is csináltam semmit, nincs is bűnöm! Halleluja! És ezt nagyon meg kell becsülnünk, mert Isten így tekint ránk!
És akkor most ujjonghatnánk, hogy Uram köszönöm, nem vagyok bűnös, elvégezted, minden rendben van! De ezzel nem állt meg, mert leült az Atya Isten jobbjára. És az Atya jobbjának a helye a hatalom helye és most akkor figyelj ide! Krisztussal együtt meghaltunk, keresztre feszíttetünk, vele együtt eltemettettünk, Vele együtt feltámadtunk, legyőztük a Sátánnak minden erejét, én és te győzted le. Krisztussal együtt leültünk az Atya jobbjára! Te, most Szellemben ott ülsz! Ott ülünk! Milyen dicsőséges feltámadás ünnep ez! Hát ezeket végezte el a Drága Jézus miérettünk! És nekünk hatalmunk van! Ő újra visszaszerezte azt a hatalmat, amit Ádám eljátszott. Ő volt az utolsó Ádám, Jézus! Az első Ádám összes bűnét jóvá tette! Mindent megszerzett nekünk és még az is a miénk, hogy uralkodhatunk is.
Jézus a fej, mi vagyunk a test. A fej odafönt van és ha valamit akar Jézus tenni, azt rajtad keresztül fogja megtenni. Nem kell könyörögnöd, hogy tegyél már meg valamit ezzel a valakivel, mert nem akar megváltozni. Neked kell valamit tenned! Gyakoroljál hatalmat a helyzet felett! Uram nem akar előre menni ez a helyzet, csak rosszabb és rosszabb… Gyakorold a hatalmat, amit Istentől kaptál! Csináljál valamit, én odaadtam neked a hatalmat, az tenálad van – mondja Isten.
Mikor Mózes a tengert kettéválasztotta, ő is a neki adatott hatalommal csinálta azt. És mikor te is problémákkal küzdesz, álljál ki, van hatalmad és bátorsággal álljál a helyzet felett. Felment Jézus és átadta nekünk a hatalmat: Nékünk adatott minden hatalom mennyen és földön, elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket! Vagyis ti! Menjél és csináld és gyakoroljál hatalmat! Kössél meg dolgokat, oldjál meg dolgokat és rendezd a dolgaidat, mert van hatalmad arra, hogy a körülményeidet megváltoztasd! Ámen?!
Úrvacsorát veszünk.
I.Korinthus 11:23-26:
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek az előtökbe adtam, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték vette a kenyeret és hálákat adván megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekután vacsorált volna ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek amíg eljövend.”
Az Igéből megtudjuk, hogy kell cselekedni ezt, Jézus azt mondta, hogy ezt cselekednünk kell, felszólít minket az Úr erre. Úrvacsorázhatsz akár az otthonodban is minden nap, ha tudod hogy mit teszel. Ezzel az Úr halálát hirdetet és közösséget vállalsz vele. Másodszor pedig azt mondta, hogy az én emlékezetemre tedd ezt. Valamire tehát emlékezünk az úrvacsorában.
Miért fontos valamire emlékezni? Te is tudod, ha állandóan valamit felemlegetsz, akkor azt kicsit mindig átéled, mindig nagyobbá válik – ezért veszélyes a rosszat emlegetni, mert újra és újra átélődik és nagyobbá válik az a dolog. Ez igaz a másik oldalra is: amikor emlékezünk valamire, akkor azt újra átéljük. Valamit felserkentünk ezzel, a II.Péter levél 1 és 3 fejezetében is olvashatunk arról, hogy szükségesnek tartotta hogy a szenteket folyton emlékeztette valamire.
Mi az a kenyér, és mi a bor? Jézus azt mondta a János evangéliumban, hogy én vagyok az életnek kenyere és ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá, aki valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él. És az a kenyéré, amelyet én adok, az Én testem, amelyet én adok a világ életéért. Tehát ez a kenyér, amire emlékezünk, Jézus testét jelképezi. A kenyér az Ő drága testét jelképezi, amit nekünk ennünk kell és az Ő vérét innunk kell.
És mondhatod, hogy hogyan lehet az Ő testét és az Ő vérét meginni, milyen dolog ez?! Jelképről van itt szó és úgy eszed Jézus testét és iszod Jézus vérét, hogy újjászületsz. Az újjászületéssel történik meg az, hogy eszes Jézus testét és iszod Jézus vérét. Mert hogy Krisztus testének tagjává válsz, mikor újjászületsz. Te már újjászülettél, te már eszed az Ő testét és az Ő vérét.
Jézus teste azért töretett meg, hogy nekünk ne kelljen betegségben élnünk. Tehát neked nem kell betegnek lenned, nem kell azt elfogadnod, mert azt Valaki már elrendezte. Tehát neked lehetőséged van arra, hogy meggyógyulj. Erre azért van lehetőséged, mert az Ő teste megtöretett. Ez kínzással járt és ezért az áldozatért te ma meggyógyulhatsz, hit által meggyógyulhatsz! Lehetőséged van a gyógyulásra! Erre emlékezünk a kenyérben, az Ő drága megtöretett testére.
És tudjuk egyébként, hogy Krisztus teste mi vagyunk. Krisztus testének a részesei vagyunk. Mikor magunkhoz vesszük ezt a kenyeret, emlékeznünk kell arra, hogy mit végzett el az Úr és hálával és köszönettel tartozunk, és a hálaadás poharának is hívják ezt. És Jézus is hálákat adott és utána törte meg a kenyeret. És emlékezünk arra, amit Ő megtett értünk. Az Ézsaiás 53-as Igére is gondoljunk, hogy én ma gyógyulást vehetek mindenféle betegségből! Ez a kenyérnek a lényege!
A bor jelentéséről is szóljunk! A bor Krisztus vérét jelképezi. Krisztus vére az az új szövetség, amivel velünk szövetséget kötött Isten, ezzel kerültünk az Ő családjába és közelvalókká kerültünk az Ő vére által, ezt hozta meg nekünk. És az Ő vére törölte el a bűneinket. Tisztára mosott bennünket a szent vér és ezzel az Ő, az Isten családjába bekerülhettünk. Emlékezzetek rá, hogy megszólal felettünk ez a vér és mikor iszod ezt a bort és emlékezel Jézus vérére, akkor emlékezz meg arról is, hogy te tiszta és szent vagy. Mert azt kiáltja ez a vér fölötted, hogy: nem bűnös!
Amikor részesedtél a kenyérből és a borból, vagyis újjászülettél, akkor kimondta rád Isten az ítéletet, ami egy csodálatos ítélet: Nem bűnös! Felmentett minden alól! Ez az, amire emlékezünk Jézus vérében és testében a kenyérben és a borban!...”