Vendégszolgálata
a Mennyország klubban
A gondolataid iránya
(2011.05.03.)
„Halleluja! Nagy megtiszteltetés ért bennünket, hogy Szekszárdról leutazott ide hozzánk Fábián Attila és megosztja velünk azt, ami a szívünkön van! Sokan ismeritek őt, az Adrienn a dicsőítő csapatával sokszor dicsérnek és sokan ismerhetitek őket. Attila 13 éve szolgál és ahhoz képest még nagyon fiatal. Köszöntsük őt!
Köszöntelek benneteket szeretettel! Idefelé jövet az autóban a feleségemmel beszélgettünk és gondolkoztunk erről az alkalomról, hogy vajon miről lesz szó, mi készülődik. És azt beszéltük meg egymás között, hogy most nem én fogok az alkalom elején szólni, hanem a feleségem egy-pár mondatot, aztán majd ha sorra kerülök én is, akkor én is… Ezt így osztottuk meg egymás között és hisszük, hogy ez a Szellemtől van, úgyhogy én be is fejeztem a bemutatkozást. Adrienn gyere légy szíves és van
egy-két dolog a szívén, amit elmond nektek, és hiszem, hogy nekem és mindannyiunk számára épülés lesz ez!
Köszöntelek én is benneteket! Jó itt lenni közöttetek újra, jó látni a sok fiatal ragyogó arcot! Örülök, hogy az enyém a kezdeti lehetőség, mert most még biztosan nem alusztok egy ideig. Úgyhogy talán egy kicsit figyelni fogtok, hiszem, hogy nem altatlak el benneteket! Nem szándékoztam sokat mondani. Viszont van egy Ige, ami nem olyan régóta foglalkoztatja a szívemet, illetve ahogy olvastam a Példabeszédek könyvét egy Ige különösen megragadott és ezt szeretném nektek felolvasni és elmondani azt a néhány gondolatot, és hiszem, hogy nektek is épülésetekre lesz!
Lapozzatok a Példabeszédek 20:4 versére, olvasom:
„A hideg miatt nem szánt a rest, aratni akar majd, de nincs mit.”
Most gondolhatod, hogy jó kis Igét hoztam nektek, jól megáldalak benneteket. De hiszem, hogy amit nekem megmutatott az Úr, az áldásotokra lesz. Elolvastam ezt az Igét és itt meg is álltam, mikor eljutottam idáig. Mert valami nekem feltűnt ebben a versben. Mindjárt mondom, hogy mi. De röviden és tömören, amiről szó lesz, a vetés és aratás törvényéről. Tudjuk azt alaptanítási szinten, hogy ez nem csak az anyagi dolgokra vonatkoztatható, bár arra szokták általában, hanem az életünk minden területén a vetés-aratás törvénye működik. Ha hiszed, ha nem ez működik! Ámen!
Minden körülmények között működik. Rá lehet ezt bármire húzni az életünkben! Nem csak anyagiakra, mint mondtam. Ki mint vet úgy arat. Lehet vetni időt, békességet, jó szót, kedvességet, előzékenységet… stb. Tehát ez az alapja a mostani mondandómnak, a vetés és aratás. De ezt egy másik oldalról közelítem ezt most meg. Ugyanis, ha megnézitek ezt az Igét, valami hiányzik belőle. Azt mondja, hogy a hideg miatt nem szánt a rest, aratni akar majd, de nincs mit. És el kezdtem gondolkodni, hogy teljesen kihagyja az Ige a vetést. És vajon miért van az, hogy a szántásról ír, az aratásról ír és a vetésről meg nem. Ezen meditáltam és hiszem, hogy Isten mutatott meg nekem valamit, hogy miért nincs benne vetés.
Azért - és most ne botránkozz ezen meg – mert talán nem is a vetés a legfontosabb az életünkben. Azt szoktuk mondani vetés-aratás törvénye. És ne értsd félre, hogy mit akarok mondani ezzel, de talán fontosabb egy kicsit az, hogy szántsunk. És mindannyian ismeritek az Igét, de lapozzatok a Máté evangéliumára a magvető példájára. De a legjobban a Márk 4:20-as vers világítja meg nekünk az Igét: és még lapozzatok a Lukács 8:15-ös versére (ezekhez tedd az ujjadat, egymás után olvassuk az Igéket)
Ugye ismeritek a történetet: négy féle talajról szól az Ige és jó földet, egyetlen egy jó földet említ és abban terem hatvan annyit, száz annyit stb…. Mit ír erről a jó földről? Ugye az előző föld, volt ami köves talaj volt, tövises gazos talaj volt, amit nem lehetett jól megművelni, nem lehetett vetni bele. Viszont a jó földbe vetettekről mit mond az Ige, a Márk 4:20-as versben: „Jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az Igét és beveszik és gyümölcsöt teremnek némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.”
És még ehhez mond valamit a Lukács 8:15:
„Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják és gyümölcsöt teremnek állhatatossággal.”
Tehát hallják az Igét, beveszik, gyümölcsöt teremnek, tiszta és jó szívvel megtartják az Igét – mondja a Lukács evangélium – és gyümölcsöt teremnek állhatatossággal. Tehát ezt termi nekünk a jó föld.
Vethetünk sok mindent és sokféle indíttatástól. Az én szívemben, amikor ezen gondolkodtam, akkor pl. az imádságról elmélkedtem, hogy miért kell nekünk imádkozni, hogyan és mennyit, kell-e egyáltalán. Örök kérdés. Milyen sűrűn, mennyit kell, és hogyan van ez? És amikor imádkozol, akkor is vetsz. Akkor legfőképpen az idődet veted el, amikor imádkozol, amikor Igéket olvasol, stb. Jim is tanított az imádság fontosságáról, erről nem is beszélnék.
A lényeg az, hogy elveted az idődet. Elvethetsz nagyon sok mindent. És nem mindegy, hogy milyen szívvel teszed azt meg. Például a tizedfizetés! Ha tanulmányozod az Igét, tudod, miért kell megtennünk. Elvetheted a tizededet úgy is, hogy: beadom, mert tudom, meg a pásztor is ezt mondja, úgy illik, én érett keresztény vagyok és odaadom. De közben a szívedben az van, hogy odaadom, de nem túl jó szívvel. És akkor ha ezt így veted el, nem lesz aratásod ebből.
Azt mondja ugye a Példabeszédek, hogy: hideg miatt nem szánt a rest. Tehát lusta emberről van itt szó! A lusta kifogásokat keres, hogy miért nem vet. Most nem imádkozom, csak holnaptól, most tanulok, el kell mennem, az időmet másra kell fordítanom – kifogásokat keres az ember és nem vet, vagy nem szánt. És amikor oda kerül az idő, hogy aratni kellene, akkor jönnek a kérdések: hol van az autóm, hol van a társam, hol van az a nagy bőséges aratás, a pénz, hol van ez, hol van az? Ugye sok kérdés jön. Csakhogy lusta volt, hogy felszántsa azt a bizonyos talajt, hogy foglalkozzon a szívével bizonyos értelemben és bizonyos dolgokban. Vetni lehet úgy, hogy valami külső kényszer által. Mert valaki azt mondta, vagy a pásztor ezt így várja el. Vagy milyen ciki lenne, ha nem tenném meg. Hát mégis az úgy néz ki jól, hogy ha egy keresztény bizonyos dolgokat vet és nekem illedelmesnek kéne lenne. Mert milyen kellemetlen lenne ha nem mennék Istentiszteletre, hogy néznének rám. Eljövök, mert mit szólna a pásztor, nehogy egyedül legyen már ott „szegény”, legyen kinek prédikálnia. Külső indíttatásból teszed ezeket.
Egészen más az, ha felszántod a földedet, a szívedet és egy belső meggyőződésből jössz el ide. Azért jössz ide, mert fontos neked az. Leülsz rendszeresen imádkozni minden nap x időt nyelveken és nem azért, mert mondták neked, hogy az kell…. hanem belső meggyőződésből teszed ezt, mert tudod a szívedben, hogy azt kell tenned.
Meg lehet tenni tehát törvényből mondjuk ezt, ha külső kényszerből teszed ezt. Mi nem vagyunk a törvény alatt. Tehát ne törvényből tegyünk meg dolgokat, hanem amikor felszántod a szívedet, a szíved teljességéből, belsejéből teszed ezt. Mondhatjuk, hogy a szíved törvényéből fogod ezt megtenni. És ha szíved törvényéből teszed, ami akkor már nem is törvény, hanem saját akarat. És ha a saját akaratod, belsőd vezérel téged, hogy ott legyél, ez az igazi és akkor ki sem robbanthatnak innen. Akkor nincs olyan külső dolog, ami téged onnan eltántoríthatna, mert a szíved törvényéből, a saját akaratodból fogod megtenni.
De hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy szántasz. Tudjuk a magvető példázatából, hogy a szívünk (a talaj, a jó föld) talaját fel kell szántani. Hallottam olyan vélemény, ahogyan beszélgettem emberekkel, akik azt mondják, hogy: jó ez mind igaz, törvényből úgy sincs értelme dolgokat megtenni, nem áldásos és úgy sem tetszik Istennek, de én akkor sem érzem a szívemben a vágyat és nem érzem, hogy meg kell tennem, vagy imádkoznom kell. Én nem tudom a szívem teljességéből megtenni, és akkor inkább nem teszem, mert bűn az ami nem hitből van. Mi legyen most?
Hát Testvérem! Szántsd fel a talajt, hozd magadat hitbe! Hogyan tudod magadat hitbe hozni? Az Ige elmondja nekünk, jól ismeritek egyébként az Igét.
Lapozzunk a Róma levél 10:17-es versre:
„A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”
Úgy tudod magadat hitbe hozni, hogy el kezdesz foglalkozni azzal a bizonyos témában. Hiszem, hogy a Szent Szellem mindannyiunknak hoz egy témát a szívedre helyezni, hogy mivel kell foglalkoznod. Lehet, hogy megérinti a szívedet valami és azt mondja, hogy tényleg, ezen a területen nem vagyok teljesen rendben. És akkor hoz neked egy témát az Úr, a szívedre helyezi, hogy foglalkozz vele. Vagyis szántsd fel a szívedet ezzel kapcsolatban. Pl. imádsággal kapcsolatban ráébred az ember, hogy ezen a területen hiányosságai vannak. Rádöbben az ember, hogy nem foglalkozik az ember ezzel a dologgal, ahogy kellene. Tudom azt azonban, mert pl. prédikálta a pásztor, hogy ez fontos dolog. És tudom a fejemmel, hogy ez fontos dolog és elhatározom, hogy naponta fél órát fogok imádkozni, mert engedelmes vagyok és imádkozni fogok. Leülsz és a fejedben már mindent tudsz és tudod miért kell ezt tenned. És leülsz x időben el kezdesz imádkozni, és nézed a fél szemeddel az órát. Fél perc, két perc, öt perc. És rákapcsolsz és elkezdesz szellemben imádkozni és nagyon imádkozol. És amikor kinézel (úgy tűnt, hogy már háromnegyed órája imádkozol), látod azt, hogy csak 10 perc telt el. És kikerekedik a szemed.
Aztán ha nem a szíved teljességéből teszed meg, akkor jön a sátánnak a kárhoztatása, ha egy nap kimarad, meg hogy: még erre sem vagy képes? Hát fél óra, nézd meg, így akarsz Isten elé állni. Még ezt sem tudod megtenni? Ha a szíved törvényéből, a belsődből teszed, akkor a szíved, a belsőd, a szellemed fog vágyakozni. Nem azt mondtam, hogy a testünk (félre ne értsetek, mert nekem is és a pásztoroknak is szerintem ezt bevallanák ők is) nem minden esetben, amikor leülsz imádkozni, akkor a test teljesen oda akar ragadni a székhez és imádkozni órákat.
Foglalkozni kell a testünkkel. Azt is megteheted, hogy nem foglalkozol vele, Isten meg fog áldani úgy is, amennyire engeded, hogy megáldjon. De ha el kezdesz foglalkozni a dolgokkal, el kezdesz foglalkozni a történettel, el kezded a szívedbe építeni, hitbe hozod magadat azzal a dologgal kapcsolatban, felszántod a talajodat, akkor nem kétséges, hogy vetni fogsz. Tehát, ha felszántod a szíved talaját, akkor nincs más, hogy vetsz és akkor aratni is fogsz. Ezt értettem meg ebből a Példabeszédből, hogy az első minden egyes tettünkben az, hogy felszántsam a talajt azon a területen. Örülünk, hogy vannak engedelmes emberek az egyházunkban, de nem fog számodra annyi áldást hozni, mint ha előtte rászánod az időt és felszántod a szívedet. Ez bizony időbe, energiába telik és nem megy egyik napról a másikra. Van amikor ez hosszadalmas folyamat. Most is megteheted ezt. Felszánthatod a szívedet. Remélhetőleg mindannyian vágyakozással jöttetek ide. Ha olyan szívvel jöttél, akkor van üzenete a számodra. Azért mert az Ige ezt mondja.
A János 17:17-ben Jézus maga mondja:
„Isten Igéje az igazság.”
„Aki keres talál, a zörgetőnek megnyittatik.”
Ha te most így ülsz itt, akkor szántsd fel a talajt és mondd, hogy: Uram, hallani akarom azt a mondatot, azt az Igét, amit ma nekem küldtél és amit ma nekem szóltál!
És ha már felszántottad a talajt és beültetted az Igét a szívedbe, rád hullott az a mag, akkor ne menj el úgy innen, hogy: Halleluja! Kaptam valamit az Úrtól. Ha hazamész, akkor vedd elő azt, amit kaptál és ültesd meg a földbe. Ne csak a kezedben tartogatsz a magot, ami tart egy ideig, hanem menj és ültesd el a jó földbe a magot és akkor fogsz tudni aratni. Ezt a lépést az emberek szeretik kihagyni, ezt a bizonyos ültetést, ami megint csak idő. Hanem amikor jönne az aratás, akkor mint a rest (amiről olvastunk) szétteszi a kezét: hol van ez, hol van az, nekem miért nem működik, nekem miért nincs? Miért nem működik ez vagy az? Miért nem megy le a láza annak az embernek, akire ráteszem a kezem, miért nem működik nekem a kézrátétel? Hol van az anyagi áldásom, miért vagyok szükségben, miért vannak zűrös kapcsolataim? Azért, mert nem szántottad fel a talajt és nem vetetted el a jó magot benne. Ha felszántod a talajt, garantálja az Ige, hogy hatvanannyit ….. fog teremni. Tehát ez egy biztos befektetés. Csak ültesd el a magot, nyisd meg a szívedet, nem csak a mai alkalmon, hanem minden egyes alkalommal így tegyél. Azért jöttünk ide, hogy vágyakozó szívvel legyél. És ha akárhova mész legyél így. Már hallottam olyat is, hogy: ez az alkalom nekem nem mondott sokat. Nem a prédikátor hibája! Nem akarok ujjal mutogatni, hogy kinek a hibája. Fel kell szántani a talajt, hogy beleessen a mag. Amikor megkapod a magot, akkor ültesd el azt az egy mondatot ültesd el a szívedbe. Ha nem ülteted el nem fog gyümölcsöt hozni. Tehát szántsátok fel a szíveteket ma is és minden egyes alkalommal, amikor ide jöttök és utána vessetek mert akkor garantált az Ige szerint a jutalom. Zárásképpen egy Igét hozok a Hoseás 10:12 versét:
„Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint. Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat, míg eljön, hogy igazság esőjét adja néktek.”
Fábián Attila:
Halleluja! Amiről beszélnék az kicsit kapcsolódik ahhoz, amiről Adrienn beszélt. A hitnek és gondolatoknak az összefüggéséről szeretnék pár Igét előhozni. Ezt szeretném kifejteni amennyire megértésem van róla. Hiszem, hogy nem vagy rászorítkozva, amit én mondok, hanem kaphatsz többet, mint amit én elmondok neked. Te ennél sokkal többet is kaphatsz a Szellem által. Megtapasztaltam, hogy valami olyasmit kaptam pl. a Jim alkalom során, ami benne sem volt az ő témájában, de nekem megvilágosodott valami. Azaz az én szívemhez szólt valamilyen formában, és én hiszem azt, hogy ez veletek és mindannyiunkkal így van. Ettől függetlenül szeretném azt, hogy értelme legyen annak amit mondok és megértsétek. Tehát nem a levegőbe szeretnék beszélni mindenfélét, hogy aki elveszi elveszi, aki nem nem, ha nem vettetek el semmit, az a ti hibátok. Nem szeretnék így beszélni. Jézus örökkévaló szavait szeretném nektek felolvasni. Ismeritek a következő Igéket, de úgy hallgassátok, mintha most hallanátok először: „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És ömlött az eső és eljött az árvíz és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja éntőlem a beszédeket és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette a házát. És ömlött az eső és eljött az árvíz és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba és összeomlott és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodék vala a sokaság az ő tanítását, mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.”
Valamikor pár éve olvastam ezt az igesort és úgy érkezett ebből nekem kijelentés, hogy nem egy más prédikátornak az elmondott szava által, hanem közvetlenül Istentől kaptam ezt. Biztosan te is voltál így sokszor. Bár a legtöbb információ és kijelentés, ami hozzánk érkezik és amit megértünk Isten Igéjéből, az valaki máson keresztül jön hozzánk. Tehát valaki prédikál, szépen tanít, szépen elmagyarázza, hogy mit mond Isten Igéje és megértjük. De amikor neked jelent ki valamit a Szellem az Igéből, az olyan, hogy az már benned van, benned él és azt nem veheti el tőled senki. És amit én ebből kaptam itt, az az a felismerés volt, hogy van ugye a hívő és hitetlen ember, aki a kősziklára és a fövenyre építi házát. Mindkettő ott áll és mindkettő éli életét, és mindkettőre eljön a vihar. És nem mondja azt Jézus, hogy a hívő embernek valamit el kell rontani. Nem írja, hogy valami hatalmas bűnbe kell esni, valami tévesztésen, rossz gondolkozásmódon kell keresztül menni, hogy a vihar eljöjjön rád. Az eljön ha akarod, ha nem ha tetszik, ha nem. A különbség, hogy hogyan reagál az ember arra, amikor eljön az életnek a megpróbáltatása. És ez az amiről szeretnék beszélni.
Ha van egy helyes gondolkozásmódod és meg vagy alapozódva és az Igében szilárdat állsz Isten szeretetét akaratát illetően, akkor bármi jöhet az életedben, bármit mond neked Isten te azt gondolkozás nélkül megcselekszed és megteszed és nem esel kétségbe, még akkor sem, ha az orvos azt mondja neked a zárójelentésben, hogy neked ami bajod van, az gyógyíthatatlan. Ez elég nagy vihar az ember életében, hogy ilyet hall egy orvostól súlyos fájdalmak közepette. De Isten Igéje igazság, és azt mondta Jézus, ha valaki hallja éntőlem e beszédeket és megcselekszi, az bölcs ember. A bolond miben különbözik ettől? Hogy az hallja, de nem cselekszi meg. Ez a két ember közötti különbség. Mind a ketten hallják a tanítást, mindketten látják az Igét és lehet, hogy mindkettőnek van ismerete arról, hogy mit kellene tenni. Sőt lehet, hogy mindkettőnek van kijelentése arról, hogy mit kellene tenni. De mi az, amit megcselekszel ebből? Mi az amit véghez viszel ebből?
Nagyon fontos ebben, hogy a hitünk működjön, hogy helyesen gondolkozzunk. Az elmúlt 13 évben megadatott, hogy sokszor prédikálhattam erről, hogy a hited abba az irányba fog fordulni, amely irányba a gondolataid. És ezt nem tudod megváltoztatni. Ahogy gondolkozol olyan irányba fog a hited fordulni. Butaság azt gondolni, hogy ha szabadjára engeded a gondolkozásmódodat, a gondolataidat, ha káosz van a gondolataidban és nem fegyelmezed meg azokat, akkor ne gondold, hogy a hited helyesen fog működni és fogsz eredményeket elérni. Mert a hited addig fog elmenni, ameddig a gondolataid elengedik azt. Úgy is mondhatnánk, hogy a hited addig fog elmenni, amíg a szavaid elengednek téged.
Tavaly egyik izraeli utunkon megkérdezte egy pásztor tőlem, hogy az ő gyülekezetében szinte mindenki tizedfizető. Kis jövedelműek, hűségesen tizedet fizetnek, de nem látszik az életükön, hogy növekedés, vagy gyarapodás lenne az életükben. És beszélgettünk erről és tény és igazság, hogy Krisztus Testében és a mi gyülekezeteinkben is sokan vannak szellemi értelemben csecsemő szinten sok-sok év után és ennek következményeképpen nem látszik az életükön, hogy Krisztusban győztesek lennének. Ez tény, és ne rossz megvallásként vedd ezt. Legyél őszinte magadhoz is. Én sok embert látok, aki már „tizenéve” hívő, de nem látszik az életén a győzelem. Miért van ez? Ha hitetlen lennék nem vágyódnék arra, amiben ő benne van! Mert nyavalyognak, panaszkodnak, egyik betegségből a másikba esnek és semmiféle gyarapodás nincs az életükön. Néha egy kis fellángolás, egy kis valami történik, de igazából semmi más. És Isten ennél sokkal többet tartogat a számunkra. Mondtam ennek a pásztortestvér-nőnek, hogy hogyan gondolkoznak azok az emberek, akik gyülekezetbe járnak? Mert abból kitűnik az, hogy miért nem gyarapodnak, ha tizedfizetők és adakozók is. Addig tudsz elmenni, ameddig a látásod, a gondolataid elengednek téged. Hiába vagy tizenöt éve hűséges tizedfizető, ha nem mered elgondolni sem azt, hogy neked megsokszorozódhat a fizetésed, ha nem mersz úgy beszélni, hogy téged Isten megáld és te áldott vagy. Ha nem mersz arra gondolni, hogy te kijössz az adósságból a hiteled lejárta előtt. Ha nem mered elképzelni azt a gondolatvilágodban, hogy beleülhetsz egy új autóba, vagy egy saját lakásod lesz. Nem mersz erre még gondolni nem, akkor hited sem lesz benne. Ha nem gondolkozol erről, nem festesz magadnak ilyen képeket, csúnya szóval: nem álmodozol erről (ezt ne értsétek félre), akkor hited sincs ezekben.
Arról beszélj, amiről igazán hiszel. Az emberek persze arról beszélnek, hogy: az én vállalkozásom tönkremegy, mert itt a gazdasági válság, stb. Kifogyok az időből, nem találom meg a társamat, nekem már nem lesz gyermekem. És mindenféle helytelen gondolatokkal tele vannak az emberek, közben pedig várják Istentől az áldást és szeretnének áttörést és sikert és győzelmet és szeretnék azt, ami a másiknak meg van, hogy nekem miért nincs meg. És azt mondják, hogy: én nem gondolkoztam arról, hogy beteg legyek! Lehet, de mégis beteges a gondolkozásmódod. És lehet, hogy nem gondolkoztál arról, hogy adósságba kerülsz és szegénységbe kerülsz, de szegényes a gondolkozásmódod és akkor ezt fogod megteremni.
A gondolatvilágunk teljes mértékben befolyásolja a hitünket. Ahogyan gondolkozunk, olyan irányba fog a hitünk fordulni. Mondta ezt sok évvel ezelőtt nálam sokkal szellemibb ember: a hit ott kezdődik, ahol ismerik Isten akaratát. Egyszerű példa: akkor tudsz hinni a gyógyulásban, ha ismered Isten akaratát a gyógyulással kapcsolatban. A gyarapodással, sikerrel növekedéssel kapcsolatban ugyanígy van ez. Tehát kell egy helyes gondolatképednek lenni, hogy tudjál benne helyesen hinni. És ez fontos dolog! Azt olvastuk az Igében, hogy jön a megpróbáltatás, jön a vihar és ez elér akkor is, ha nem szeretnéd, ha nem rontottál el semmit. Amikor elér majd téged (és nem azt mondom, hogy a legrosszabbra készül), akkor felkészültnek kell lenned. A hitében megalapozottnak, erősnek, hogy bármi jön szilárdan állok. Természetesen nem lehet mindenre felkészülni. Hogyan készülhetsz fel arra, hogy Isten azt mondja neked, hogy: áldozd fel a fiadat. Ezen nem gondolkozol előre, hogy: hát ha Isten ezt mondaná, akkor mit teszek, ugye? De bármit mond az Úr, vagy bármilyen megpróbáltatás közelít vagy fúj felém, én készen állok arra, hogy megharcoljam a hit harcát. És a Zsoltárok is írja valahol, hogy: sok baja van az igaznak, de az Úr valamennyiből kimenti őt. És ezt szeretik a depressziós keresztények úgy előhozni, hogy: hát igen! sok baja van a kereszténynek, én is ilyen keresztény vagyok. Sok bajom van, de az Istennek Dicsőség, majd kiment engem.
Nem így kell gondolkozni! Hanem valahogy úgy, hogy ráteszem valakire a kezem és azt gondolod, hogy: mi lesz, ha nem gyógyul meg? Így is lehet gondolkozni. Mi történik, ha nem? Vagy elmegyek egy evangelizációs alkalomra, mi lesz, ha nem jönnek el az emberek? Vagy kezdek egy szolgálatot, egy gyülekezetet, mi lesz, ha kevés ember jön, kevés megtérés lesz, vagy nem lesz meg a pénz? Így is lehet gondolkozni és úgy is, hogy: sátán mihez kezdesz, ha az az ember meggyógyul a rákból, sátán mihez kezdesz, ha több ezer ember jön el? Mihez kezdesz, ha gazdag nagy adományokat adok a szolgálatoknak?
Így is lehet gondolkozni? Igen! És van egy számomra nagyon jó példa a helyes gondolkozásmódról, az pedig Ábrahámnak az előbb említett példája az I. Mózes 22 fejezetben olvassuk a történetet. Ábrahám igen csak meg volt próbálva a hitében. Legalábbis mi azt gondoljuk magunkban, hogy Ábrahámnak ez egy hatalmas nagy hitpróba volt. Így gondolod te is? Első reakcióra igen! Hát ez nagy dolog feláldozni a fiamat! De azt nem írja az Ige sehol, és szerintem Ábrahámnak ez nem volt nagy „kunszt”. És mindjárt kitérek arra, hogy miért nem.
Mi történhetett akkor, mikor Isten szólt Ábrahámhoz, hogy az egyszülöttet, az ígéret gyermekét, akinek a leszármazottaidból ered majd a megváltó, áldozd fel, öld meg!?
Felolvasom tehát az I. Mózes 22:1-es verset:
„És lőn ezek után: az Isten megpróbálta Ábrahámot és monda néki. Ábrahám és ő felele: ímhol vagyok. És monda: vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz Izsákot és menj el Móriának földjére és áldozd meg ott égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked. Felkele azért Ábrahám jó reggel és megnyergelé az ő szamarát és maga mellé vevé két szolgáját és az ő fiát Izsákot és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott. Harmadnapon felemelé az ő szemét Ábrahám és látá a helyet messziről. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vevé azért Ábrahám az égőáldozathoz való fákat és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet és a kést és mennek vala ketten együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok fiam! És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány? És monda Ábrahám: az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról fiam. És mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a helyre, amelyet Isten néki mondott, megépíti ott Ábrahám az oltárt és reá raká a fát és megkötözé Izsákot, az ő fiát és feltevé az oltárra, a farakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak angyala és mondá az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Imhol vagyok. És monda: ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit és látá, hogy ímé háta mögött egy kos akadt meg szarvainál fogva a szövevényben. Odaméne tehát Ábrahám és elhozá a kost és azt áldozá meg égőáldozatul a fia helyett. És nevezi Ábrahám annak a hegynek nevét a gondviselés Istenéről Jehova Jirének, azért mondják ma is: az Úr hegyén a gondviselés.”
Szép kis történet ez, mindenki ismeri ezt, a világ is ismeri. Viszont a világban a keresztények is és sokan ezt rosszul festi ezt le előttünk. Jó ezt úgy olvasni, ha nincs benne a saját gondolatunk is. Ugye úgy van ez előttünk, hogy Isten szól Ábrahámnak, hogy áldozd fel a fiadat! És előttünk van Ábrahámnak a képe, felnéz: Istenem, bármit, csak ezt ne! Mindent megteszek csak ezt ne, kérlek! Tizennyolc éves lehetett Izsák, egy fiatal gyermek, aki a hit gyermeke, akit Isten ígért Ábrahámnak. És az a kép van előttünk, hogy Ábrahám fogja a fejét, beleveri a falba, hogy: bármit megteszek Istenem, csak ezt ne! Mondjuk falak nem voltak akkor, de ha a sátornak a szögeit kihúzza és azzal ütögeti magát, hogy: bármit Istenem, csak ezt ne!
Aztán forgolódik éjszaka az ágyában és nem tud aludni és viaskodik, és gondolkozik és a hitét harcolja, hogy: de hát most engedelmeskedjek, vagy ne, mit tegyek? De az Igében semmi ilyesmiről nincs szó!
Elgondolkoztam azon, hogy háromnapos útról volt szó. Ha én Ábrahám helyében lettem volna, akkor alszom tíz óráig és minél inkább kihúzom az időt, hogy minél később induljak el. Erre Ábrahám mit tesz? Másnap korán reggel, hajnalban felkelt, nem húzta az időt, összepakolt és elindult. És a másik kép ami előttünk van, ha erről gondolkozunk, hogy ott vannak a Mórián, csinál ott kövekből oltárt és akkor remegve öklömnyi izzadtságcseppek folynak a homlokán, ahogy kínlódik, szenved. Megemeli a kést és: jaj, most ezt én nagy kínkeservvel teszem meg. De a Bibliában nincs ilyenről szó. Említés sem, annyi van, hogy azt mondja neki Isten, hogy ezt tedd meg, Ábrahám pedig azt mondja: jó megteszem. A legegyszerűbb természetességgel. Nem voltak Ábrahám gondolataiban ilyen gondolatok, amiket mi ebbe a történetben beleképzelünk. És ezért mondja a Biblia azt, hogy Ábrahám hite a miénk, ő a mi hitünk atyja, mert az ő hitét teljesen helyes irányba irányította az a gondolkozásmód, ahogy ő gondolkozott. Ábrahám azért volt nagy, azért lehetett erős hite Ábrahámnak, ami miatt nem tekintett a dolgokra, az érzelmeire, ami miatt nem gondokozott helytelenül, ezért volt az ő hite erős és tiszta. Azt mondhatnánk, és hiszem, hogy ebben igazság van, hogy ami neked ismereted van Isten Igéjéből most ebben az állapotodban, amiben vagy, az nagyobb, mint amiben Ábrahám volt akkor. Neki nem volt írott Bibliája, nem volt Internete, nem voltak prédikációk, amiket hétről hétre hallgathatott. Úgy is mondhatni, (én úgy hiszem és ne kövezzetek meg érte) hogy Ábrahámnak nem volt olyan hatalmas eget rengető nagy hite. Ábrahámnak volt egy mértékű hite, de az viszont tiszta volt és nem volt beszennyezve kétséggel, félelemmel, hitetlenséggel. Ami volt az tiszta volt neki és azt használta. És ez a mai napon is megtapasztalható a világ sok más táján Európától igen csak messze, hogy az emberek nincsenek beszennyezve a rohanó világ mindenféle bajával, dolgával, problémájával és hatalmas ébredések vannak Dél-Amerikában, Afrikában, Kínában. Európában meg olyan sötétség van néha, ha felkapcsolod a villanyt is még sötét van szellemi értelemben sok helyen. Ennek ellenére Isten kegyelme árad és növekedés van, de az a hit, ami megtalálható mondjuk tőlünk délebbre Afrika irányába, az egy tiszta hit. Nincs benne kétely, félelem, kilátástalanság. És ez a lényeg és ezek a dolgok mind az elméből fakadnak. Nagy összefüggés van a hitednek a helyes működése és aközött, hogy hogyan gondolkozol. Ha helyesen gondolkozol, helyes lesz a hited. Ábrahám mondhatta volna azt, hogy bármit megteszek, feláldozom a bármelyik gyermeket, csak Izsákot nem. De nem voltak ilyen gondolatai. Volt benne engedelmességre való hajlam, egy készség a szívében. És nem volt neki álmatlan éjszakája, mielőtt ezt megtette volna. És ő levágta volna a fiát! És ez véres jelenet! Én már láttam ilyet tévében és senkit nem akarok megbotránkoztatni, de az átoknak a nyakát vágják el és ott folyik a vér. És fogta volna a kést simán Ábrahám, nyissz… és a nyakán az ütőereket elvágta volna, hogy folyjon a gyermekének a vére, igen! Ezt írja az Ige! De miért?
Innen, az ószövetségi igéből nem teljesen látjuk át, hogy Ábrahám hogyan gondolkozott, viszont a Zsidó levél 12:14 verségen kiviláglik az, hogy hogyan tudta ezt megtenni Ábrahám. Úgy, hogy úgy gondolkozott, hogy Isten képes feltámasztani az ő fiát a halálból. És ha itt figyelmes vagy látod az 5. versben, hogy: „Monda Ábrahám az ő szolgáinak, maradjatok itt a szamárral én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.” Tehát Ábrahámnak nem voltak olyan gondolatai, hogy neki majd a gyermeke nélkül kell leélni a hátralévő életét. Nem fordult ez meg a fejében, nem így gondolkozott, hogy most elveszítem a fiamat, a gyermekemet.
Amikor Isten a Szellem által arra szólít fel, hogy adj egy adományt valakinek, akkor hogyan gondolkozol erről? Hát a számomra ez egy veszteség, mert ez a félretett pénzem az autóra, vagy a motorra, a gáztűzhelyre, akármire! Vagy pedig úgy gondolkozol, hogy Isten képes arra, hogy ezt megsokszorozza a számodra, ezért elvetem. Miért nem vethetek Uram többet, többet akarok vetni. Így gondolkozol-e? Ez a kérdés és a különbség a hit és annak működése között, hogy működik-e neked vagy nem. Azt mondta Ábrahám: elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Aztán ebből a helyes gondolkodásmódból fakadó helyes hitből Ábrahám tett még egy nagy hitkijelentést, amikor Izsák megkérdezi őt, hogy: ímhol a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány? És azt mondja Ábrahám a fiának, hogy: az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról fiam és mennek vala ketten együtt. Eljutának arra a helyre….. és fogta volna a gyermekét és levágta volna, mint ahogyan levágnak egy kost.
Az a helyzet, hogy az Úr sokszor szól hozzánk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy tegyük meg és mindig azért van ez, hogy nekünk valami jobb legyen azt követően, hogy mi előrébb jussunk, haladjunk, gyarapodásra jussunk. Soha nem azért, mert Isten el szeretne venni valamit tőled, vagy meg szeretne fosztani valamitől, vagy valakitől, hanem mindig azért, hogy neked épülésedre legyen az. De ha te az elmédben nem mered azt megtenni, nem mersz arról gondolkozni, hogy ezt megtedd, pl. adományt adni, vagy el kezdeni egy szolgálatot, vagy bármi hitlépést megtenni, akkor nem fog Isten akarata az életedben. Tehát, ahhoz, hogy működjön a hited ahhoz, olyan mentalitásodnak kell lenni, hogy Isten bármit amit mond, te hajlandó vagy megtenni.
Úgy gondolom, hogy sokakhoz Isten már egy jó ideje nem szól semmit, mert tudja, hogy hiába mondaná, mert még fontolóra sem vennéd, hogy azt megtedd. Hála Istennek, hogy annyira ismerem Isten, hogy nekem nem fogja azt mondani, hogy áldozzam fel a lányomat érette, de volt már olyan, hogy olyat hallottuk a Szellemtől, hogy azt mondtuk, hogy: hűha, ezt most jól hallottuk?
És Jim sokszor említette azt, hogy egyes prédikátoroknak szól a Szellem, hogy adjanak egy nagy adományt. És mondják a prédikátorok, hogy: de hát nincs is több pénzem, és mondja az Úr, hogy: nem is kértem többet, csak annyit. Aztán megteszik és áttörés, győzelem és növekedés, siker lesz. És ott vannak ezek a nagy amerikai prédikátorok és náluk ez milyen jól működik és aztán növekednek, aztán újra ugyanezt megteszik. Egy szép távoli dolog ez, amiről mi hallunk.
De amikor az Úr neked mond valami hasonlót, akkor te hajlandó vagy-e legalább arra, hogy elgondolkozz ezen, hogy megtedd. És persze nem arról beszélek, hogy ha ma hazamész, akkor az összes köcsögöt borítsd össze egybe és vesd el adományként, mert ezt üzeni neked a szám. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ha növekedést szeretnél, márpedig mindenki növekedést szeretne. Aki nem annak javaslom, hogy nézzen bele Isten Igéjébe és az ő természetét ismerje meg. Isten a növekedést adó Isten. És a növekedést szeretné neked, ez az ő akarata, hogy te növekedjél, hogy bőségben legyél. Ehhez viszont engedelmességre van szükség és hitről hitre növekedned kell és meg kell tenned néha olyan dolgokat, ami meghökkentő. Pl. ha a világi gondolkozásmódunkkal gondolkodnánk, akkor egyikünk sem adná oda a megtakarított pénzét csak úgy. Ez nem fér bele a világ mentalitásába és gondolkozásmódjába. Ezt az ember nem teheti meg, csak hit által és csak a szellem vezetésére. Csak azért, mert egy cselekedet, azért nem teheted meg. Mert ahogy hallottad az Adrienntől, csak a vetés, az nem feltétlenül hoz neked aratást, csak akkor ha előtte ott van a szántás, tehát a szíved fel van erre készítve és a Szellemet követed.
És ehhez a pénzügyi dologhoz visszatérve, velünk előfordult az, hogy olyat hallottunk Istentől, hogy volt valami kis megtakarított pénzünk és én nagyot nyeltem, amikor az Úr szólt, hogy ezt adjam oda valakinek. Az ember felsóhajt, hogy: most ezt jól hallottam? Vagy csak azért van ez meg Jim erről beszélt és hát én is meg vagyok kísértve ezzel a fejemben? Ez valami vihar, ami tönkre akar engem tenni, vagy mi ez? És véletlenül sem akarom magamat fényezni, ezt a tanításból ki lehet majd vágni.
Ezt mi mégis megtettük és pár hét eltelt és annak a többszöröse jött vissza. Ez egy hitlépés, egy hitcselekedet volt és abból én nagyon sokat tanultam. Azóta az Úr nem kért ilyet halleluja! De biztosan nem teheti meg az ember ezt akkor, ha csak úgy hallott a dologról és hú, hát akkor én is ezt megteszem.
Azért mondtam el ezt, mert ahhoz, hogy az ember hite helyesen és jól működjön, ehhez helyesen kell gondolkozni. És mi úgy gondolkoztunk akkor, ha Isten ezt mondja, akkor ő képes, hogy betöltse a szükségeinket. Hogy a hűtőre odaragasztott sárga csekkek ki legyenek mind fizetve és a kötelezettségek és járulékok is ki legyenek fizetve bőséggel. Ha Ő mondja ezt, akkor nem azért kéri ezt, hogy nekem rosszabb legyen, hanem azért, hogy jobb legyen. De ehhez megfelelően kell gondolkozni.
Másik bizonyság anyagi téren (nagyon szeretek anyagi dolgokról beszélni, mert élvezem az anyagi áldásokat), hogy amikor pár évvel ezelőtt, még a válság előtt még a magyar gazdaságba bejöttek ezek a vállalkozásokat megszorító csomagok, nagyon megemelkedtek a járulékok, a Gyurcsány korszaknak az egyes éveiben, nekem ott egy autóban (határozottan emlékszem) ültem és mentem egyik munkahelyről be a városba és ezt hallgattam a rádióban. Nagyon elkeseredtem és nagyon megérintett a félelem szelleme, hogy mi lesz most. És fel kellett magamat pofozni és határozottan emlékszem, hogy ültem ott az autóban és adtam magamnak fizikai értelemben egy pofont, hogy: ébredj már fel, nem lehet ez! A lényeg az, hogy az azt követő hónapok évek olyan gyarapodást hoztak nekem, ami előtte soha nem volt meg. Annak ellenére, hogy sokkal többet kellett fizetnem, sokkal nagyobb járulékokat, terheket kellett fizetnem, annál inkább gyarapított engem az Úr.
Elmondhatom bizonyságként, hogy a gazdasági válság (építőiparban dolgozom) egyáltalán nem érintett engem. Ez az évem olyan év, hogy az első három hónapban olyan forgalmam volt, mint tavaly egész évben, vagy még annál is több. És még azt mondják, hogy az építőipar most is igen nagy válságban van. De én hiszem, hogy helyes gondolkozással, azaz helyes hittel, ha helyesen gondolkozik az ember, hogy ki ő Krisztusban, mit tett őérte az Úr, milyen helyen áll, mi az amit neki tennie kell, hogyan kell a Szellemet követni, tehát helyesen gondolkozik magáról, Isten, saját maga fontosságáról és megteszi azt, amit neki meg kell tennie, akkor növekvő lehet minden egyes látható, érzékelhető körülmény ellenére. Mert az Úrnál nincsenek olyan apróbetűs részek a gyarapodásról szóló Igékben, hogy: megáldalak gyermekem téged és a te gyermekeidet, kivé ha valami gazdasági világválság jön. Akkor kicsit húzd össze a nadrágszíjat! Nincs ilyen apróbetűs rész, hanem azt mondja az Ige, hogy Isten királysága felette áll a világ királyságának és halleluja!
Nem vagyunk lekorlátozva a világnak a dolgaira, a te saját gondolkozásmódod korlátoz le téged a világ szintjére, ha a világ szerint gondolkozol. Ha Isten szerint gondolkozol, akkor a világ szintje felett élhetsz. Olyan jó lenne ezt beleönteni sok-sok emberbe! Jó lenne ezt beleönteni a gyülekezetekben a gyülekezeti tagokba, hogy: figyelj, amiről beszélek, amit prédikálok értsd már meg! Ne úgy gondolkozz, ahogy
5-6-8-10 éve gondolkozol! Higgyél, mert hinni, hogy Isten szeret téged, gondot visel rólad, és legyen benned egy hitlépés, egy hitcselekedet arra, hogy magot vetsz, hogy az idődet elveted magként, eljössz az Istentiszteletre, meghallgatod Isten Igéjét.
Éppen tegnap beszélgettem egy házaspárral, akik falvakban szoktak ruhákat árulni. Régebben jártak ők a Szekszárdi Gyülekezetbe is. És mondták, hogy mostanában azért nem jönnek, mert nekik dolgozni kell vasárnap is. Délelőtt dolgoznak egyébként, az alkalom pedig délután van. És mondtam nekik, hogy változtassátok meg egy kicsit a gondolkozásmódotokat, mert én hiszek abban, hogy ha az ember tisztességesen elvégzi a hét napján a munkáját, akkor szombat-vasárnap az bőven az Úré lehet. És próbáltam erre rávezetni őket, hogy vessenek magot: az idejüket az energiájukat. Mondjanak le arról a vasárnap délelőtti bevételről és jöjjenek el az istentiszteletre, hogy a hitük felépüljön. De hát őt imádkoznak, most is itt van a könyv és olvassák, amikor nem jön vevő olvassák, meg minden este imádkoznak. Hányszor hallottad ezt, hogy de hát én otthon imádkozom! Rendben van ez, de a hited abból nem épül. A hited abból épül, hogy hallod Isten Igéjét és a gondolatvilágod, a mentalitásod abból változik meg, hogy hallod Isten Igéjét. Ha újra és újra hallgatod a felkent tanításokat. Így változik meg a gondolkozásmódod. Attól, hogy imádkozol, attól nem!
Mint ahogy (visszatérve Adrienn mondataira) az aratás, az nem az imádságnak a következménye, az aratás az nem a böjtölésnek a következménye, hanem a vetés következménye. Ámen!
Az emberek szeretnének aratni, szeretnének sok mindent elnyerni és azt gondolják, hogy felhívják a pásztort, hogy imádkozzon értem és akkor az ő részük meg van, és akkor mint egy varázs ige, vagy csoda formula, ha a pásztor imádkozik vagy az imakör értem, akkor nekem nem kell semmit tennem és akkor meggyógyulok és ennyi. De nem! Nekem vetned kell, ha gyógyulást akarsz aratni! Az ehhez kapcsolódó igeverseket el kell vetni a szívedben. Az fel kell szántani, dolgozni kell ezen az ügyön. El kell vetned, hogy az aratást hozzon a számodra.
Van úgy – nem kevésszer – hogy meggyógyulnak a betegek mások hite által és a mások hitben elmondott imádságain keresztül, de mindannyian tudjuk azt, hogy fel kell növekednünk arra a szintre, hogy ne függjünk másoktól. Neked is, nekem is mindenkinek. Egy gyermeknek nem jó az, ha 30 éves korában még az anyukája melegíti meg a vacsorát, mert ő még nem képes erre. És szellemi értelemben sajnos nagyon sok keresztény teljesen ebben az állapotban van. És leginkább azért, mert a szívük megkeményedett Isten dolgai felé. Nem azért, mert nem szeretik Istent, mert valami bűnben élnének. Hanem azért, mert a figyelmük teljesen a természetes dolgokon van és nem figyelmeznek a természetfelettire. Arra, amit Isten mond nekik.
Ismerjük a történetet, amikor Jézus megvendégeli az ötezret. Aztán másnapra, vagy két napra rá megvendégeli a négyezret. Ha te látnál egy ilyen hatalmas természetfeletti csodát, akkor ez hatással lenne rád? Bizonyára!
A tanítványok látták azt, hogy a vak szeme megnyílik, éppé lesz, a bénák járnak. Aztán amikor azt mondta nekik Jézus, hogy: menjetek át a Galileán, akkor ők ezt megtették és amikor jött a vihar, akkor kétségbe estek. Teljes kilátástalanságba, hitüket vesztve, halálfélelemben voltak. Miért? Miért nem volt bennük annyi, hogy ha Jézus mondta, hogy menjek át a vízen, akkor csak gondoskodik rólunk? Miért nem kiáltottak Jézus után, miért nem használták a hatalmukat a vihar felett? előtte pedig ők gyógyítottak betegeket Jézus nevében megtenni? Fél nappal vagy egy nappal előtte látták Jézus hatalmas csodáit. És Jézus megfelelt erre, azt mondta nekik, hogy: azért mert a szívetek kemény volt, megkeményedett.
Tehát hiába látjuk a csodákat, azt hogy vasárnaponként a Jim alkalmakon és itt is a betegek meggyógyulnak. Ha jön valami fájdalomtünet, vagy valami betegség, akkor te mire tekintesz? Arra, hogy most az ott van, vagy Isten természetfeletti erejére? Ezek a tanítványok teljesen levették a figyelmüket Istenről és csak arra figyeltek, hogy ők most abban a helyzetben miben vannak. És azt mondja Jézus, hogy a szívük keménysége miatt van ez. És ez nagyon szoros összefüggésben van a gondolkozásmóddal. Mert nem gondolkoztak azon, hogy Jézus tegnap előtt megvendégelte a tizenötezernyi tömeget, aztán a tizenkétezernyit és láttuk a csodákat, hát csak gondoskodik rólunk is! Nem gondolkoztak így! Miért nem? Bűnben éltek? Nem! Vagy nem tisztelték, szerették Jézus? De igen, szerették! És mégis, teljes hitetlenségben voltak a kétségek és látható dolgok miatt, mert az jobban megérintette őket, hogy most vihar van és fúj a szél. És sok embert sokkal jobban megérint az, amit a híradóból hall, hogy most válság van, amiben én nem hiszek.
Az a pénz, ami a földön volt három évvel ezelőtt, az nem lett „kivíve” és nem lett „elvíve” a holdra. Tehát az most is itt van az a gazdagság. Nem hiszek abban, hogy most világvége hangulatnak kellene lennie. Abban sem hiszek, hogy az országnak mindenféleképpen össze kell omlania.
Abban hiszek, hogy Isten hatalmas és áldottak vagyunk. Úgy hiszem, hogy a lényeget, ami igazából a szívemben volt elmondtam, hogy bizony helyesen kell gondolkoznunk ahhoz, hogy helyes legyen a hitünk. Úgy kell gondolkoznunk, hogy nincs más alternatíva, amit Isten Igéje mond, az van. Nincs B terv, nincs C terv. Ami felé a hitedet irányítod, abban legyél következetes és kitartó. Szó nincs arról, hogy baj lenne azzal, hogy az ember elmegy az orvoshoz, ha gyógyulást keres. Ha ezen a hitszinten vagy, hogy az orvos által meg tudsz gyógyulni, a gyógyszerek, műtét, vagy bármi által, akkor ebben működtesd a hitedet, erre állj rá. És ne akarj akkor te hatalmas szellemi keresztény lenni, hogy én Isten által meggyógyulok, de a gondolataidban ott van a B terv, hogy: csontkovács, meg műtét, meg gyógyszer, meg természetgyógyász Nem, akkor imádkozz az orvosért és akkor vesd a hitedet Istenbe, hogy az orvoson keresztül Isten neked segít neked, nincs ezzel probléma. Ha viszont úgy döntesz, hogy csak az Igében van a bizodalmad, akkor ne tekints másra, akkor abban legyen a következetes, kitartó, szilárd megvallásod. Ámen!”
Azt hiszem ez Isten Igéje és ez igazság és hogy van mit tanulnunk ezen a területen. Nem hiszem, hogy azzal lenne a probléma a mai napon, a mai keresztényekkel, hogy kevés ismeretük lenne az Igéből és nem lenne elég hitük. Szerintem erről szó nincs. Meg van mindannyiotoknak a hite arra, hogy csodákat lássatok a saját életetekben. Sőt az Ige írja, hogy te képes vagy arra, hogy elhidd, hogy Jézus feltámadt a halálból érted, akkor képes vagy arra, hogy higgyél bármiben! Az a hit az elegendő, csak ami hited van, az legyen élő, működőképes, olyan, hogy azt te megcselekszed. Az a hit ami van neked, az legyen tiszta és ne legyen beszennyezve mindenféle kétséggel és hitetlenséggel és kételyekkel. Nem hatalmas, óriás hitre van szükség, hanem arra a hitre ami van és azt működtessük. Azt hiszem ez mentális dolog, tehát sok minden a fejben dől el. Nem akarom az elmét és a lelket ezzel túlhangsúlyozni, de a Biblia határozottan felszólít minket arra, hogy a lelkünket váltsuk meg mi, újítsuk meg. Neked kell az érzelmeidet Isten Igéje alapján átformálni, a gondolatvilágodat átformálni. Neked kell ezzel foglalkozni, ha Isten Igéjével párhuzamba hozod, akkor valóban a valóságban is győztes dolgokat élhetsz meg és élsz át. Ámen! Köszönöm, hogy prédikálhattam nektek!”