Szeretetben járni 5. Szeretet a kegyelemben

Szeretetben járni 5.

Szeretet a kegyelemben

(2016.10.02.)

„A mai napon szeretném azt folytatni, amit hetekkel ezelőtt elkezdtem. Ez talán az ötödik alkalom, hogy ezt sorozatban hirdetem és prédikálok erről.

Nincs arra lehetőségünk, hogy az elmúlt hetek anyagát összesűrítsem pár mondatban és ezért vissza kell hallgatnod az elmúlt hetek tanításait, ha nekem ez a mai újszerűen hat. Az lényeg, hogy mindegy, hogy kinek tartod magad, nem számít az, hogy mit gondolsz magadról, hogy milyen embernek képzeled te magad, sőt az sem számít, hogy más emberek milyen embernek tartanak téged, hogy jó embernek, vagy rossz embernek. Rám is mondták már, hogy jó ember vagyok, de én nem szeretem ezt, mert az teljesen mindegy, hogy az emberek hogyan ítélnek. Természetesen bizonyos szempontból fontos az emberek megítélése, de az számít, hogy ha találkozol valakivel és beszélgetsz vele, akkor utána az a másik ember feldobott érzelmi állapotba kerül, megerősödötten jön ki a beszélgetésből, többnek érzi magát, mert érzi belőled a szeretetet, vagy pedig nem – ez a lényeg és ez a fontos. Hogy mi az amit kap Istentől általad, mindegy, hogy mit gondolsz te magadról, a szeretetben járás a kulcs és az a fontossági sorrendben a legelső életednek minden napján.

És ahogy az I. Korinthus 13-as Ige első három igevers elmondja, hogy semmit nem ér akármilyen hit, amiben te jársz – akár az Istenhited, akár az adományozó hited, a hegyeket mozdító hited -, ha nincs benned szeretet és nem a szeretet motiválja és indítja ezt benned és nem egy jó hozzáállásból teszed. Úgy fogalmaz Pál apostol, hogy semmi vagyok akkor! Úgy is fogalmazhatok, hogy ha nincs benned szeretet, akkor semmi vagy, olyan mint egy nulla! És amikor a Biblia arról beszél, hogy semmik vagyunk, akkor nullához hasonlít minket.

Tehát mindegy az, hogy te kihez hasonlítod magad, hogy te mit gondolsz magadról, hogy mit tartasz rólam, vagy a másikról, az számít, hogy a másik ember többnek érezze magát, miután veled beszélgetett. Hogy a másik érezze azt, hogy Isten megnyilvánult rajtad keresztül, hogy a másik érezze azt, hogy veled beszélgetett és látott egy olyan embert, akin megnyilvánul Isten szeretete! És én is szeretnék hasonlóvá lenni hozzá, honnan van meg benne ez a szeretet?! Tehát a szeretet után kell vágyakoznunk, mert a szeretet egyik definíciója az, hogy hogyan bánsz az emberekkel. Mert ebből látszik a szeretet!

Tudjuk azt az Igéből, ami végig vonul az egész Biblián, hogy Isten nagyon jól bánik velünk. Ezt bizonyította már a Jézus Krisztusban, az Ő kereszthalálában és miután újjászülettünk, rengeteget bizonyította, mert rengeteg bizonyságot tudtok elmondani saját megtapasztalásotokból, életetekből, hogy valóban Isten szeret minket. És vajon te szeretet az embereket? Isten jól bánik veled, te hogyan bántsz az emberekkel? Te hogyan bánsz azokkal, akik nem úgy viselkednek veled, ahogy azt te szeretnéd? És igazából ezen van a hangsúly, hogy hogyan bánsz azokkal, akik nem úgy bánnak veled, ahogy azt te elvárnád, vagy ahogy azt te szeretnéd? Mert te sem úgy bántál Istennel, ahogy Ő elvárná, vagy szerette volna, de Ő mégis szeretett téged.

Nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem abban, hogy Ő előbb szeretett minket. És ahogy Ő szeret bennünket, ennek a megismerése, ennek a kijelentése a szívünkbe tesz minket képessé és alkalmassá arra, hogy ezt a szeretetet megosszuk más emberekkel.

Tehát hogyan bánsz azokkal az emberekkel, akikre nem akarsz jó benyomást tenni? Mert lehet, hogy én vagyok a te pásztorod és velem szeretetben jársz, mert jó benyomást akarsz rám tenni és szeretnéd azt, hogy egy jó véleményem legyen rólad. Én örülök ennek, hogy ezt szeretnéd, de hogyan bánsz azokkal, akiknek nem akarsz igazából tetszeni, akikre nem akarsz benyomást gyakorolni, akiknek nem akarod túlzottan jónak leírni magadat, akiknek a véleménye a te irányodban teljesen semleges, és nem érdekel az ő véleményük…Velük hogyan bánsz? Velük is szeretetben jársz? Nekik is megteszed azt, amit adott esetben megtennél nekem, vagy értem? Velük is úgy bánsz, mint ahogy azokkal az emberekkel, akiket fontosnak tartasz magad körül? Hogyan bánsz azokkal, akik jelentéktelenek a te számodra? Hogyan bánsz azokkal, akik jelentőséggel bírnak a te számodra? Ez mutatja meg azt, hogy hogyan és milyen mértékben jársz szeretetben!

János 13.34

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint Én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

Új parancsolatot adok néktek – mondja Jézus. Jézus ezt a zsidóknak mondta, mert az ószövetség keretein belül szolgált, Ő a zsidó messiás és el volt rejtve előlük is és a világ elől is, hogy Ő az egész világ üdvözítője. Tehát Ő, mint zsidó messiás, zsidó ember, zsidó rabbi mester jött el és a zsidók felé szolgált elsősorban. Azok felé az emberek felé, akik hozzá voltak szokva a tízparancsolathoz. Ahhoz, hogy van a mózesi törvény, amit meg kell tartani ahhoz, hogy Istennek a tetszését elnyerjem. Képzeljük bele magunkat ebbe a helyzetbe és ne felejtsük el azt, hogy az evangeliumokban Jézus túlnyomórészt zsidók felé szolgált. Egy-két eset le van írva, amikor a pogányok felé, azaz hozzánk hasonló emberek felé szolgált, akik a szövetségtől idegenek, távol valók voltak, akik nem voltak szövetségi helyzetben Istennel. Ott van pl. az asszony a kútnál, a százados és egy-két eset, amikor Jézus foglalkozott velük és velük is szeretetben járt. De elsősorban amit ott abban a helyzetben mondott, azt a zsidóknak mondta. Természetesen a zsidókon keresztül sok minden vonatkoztatható ránk is, de ne felejtsük el, hogy Ő ezt milyen körülmények között és kiknek mondta az adott helyzetben. És azok a tanítványok, akik ezt hallották, hogy új parancsolatot adok néktek – nekik az elméjükben nem volt semmi más csak a tízparancsolat és az abból következő közel kétezer szabály, amit még a rabbik létrehoztak, hogy mit szabad és mit nem szabad. Szigorú törvénykezés volt, szigorú alá és fölérendeltség volt és meg volt határozva, hogy ez helyes és ez nem helyes. Le volt írva a törvény szerint, hogy mi a helyes és mi a helytelen. És erre jön Jézus és azt mondja, hogy adok nektek egy újat! Milyen újat? Miről beszélsz Jézus? Évezredek óta már ebben élünk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek és ezt tanultuk a zsinagógában és ezt sulykolták belénk gyerekkorunk óta: tisztelt anyádat apádat, Istenedet…. és mit szabad és mit nem szabad. Milyen új dologról beszélsz? És Jézus azt mondja, hogy új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek. És nem csupán annyi, hogy egymást szeressétek, mert itt nem fejezte be, mert a lényegi dolog ezután következett nagy döbbenetre, hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek benneteket. És ezen van a hangsúly, hogy Jézus hogyan szeretett téged! Mert amit Isten tőled kér az az, hogy úgy szeresd azt, aki melletted, mögötted és előtted ül, mint ahogyan Ő szeretetett téged. És itt még nem fejezte be, mert azt mondja, hogy erről fogja megismerni a világ, hogy az én tanítványaim vagytok.Tehát ha szeretetben jársz, abban a fajta szeretetben, amely szeretettel szeretett Isten téged, arról a világ meg fogja ismerni azt, hogy te Jézushoz tartozol. Jobban megismeri erről, mint a nyelveken szólásról, a prófétálásról, arról, hogy kereszt van a nyakadban, meg halacska van rajzolva az autód hátuljára. Mindennél jobban megismeri a világ azt, hogy te istenhívő vagy, hogy Jézusban hiszel a viselkedésedről, mintsem bármi más cselekedetedről.

Tehát Jézus odaszól a tanítványoknak, hogy tudom, hogy van a tízparancsolat, mert azt Én adtam – Jézus ezt is mondhatta volna nekik. De a törvény nem arra volt jó – és sajnálatos, hogy az intézményesített egyház teljes mértékben átvette ezt, mintha mi zsidó emberek lennénk (egyébként semmi baj nincs a tízparancsolattal és nem az ellen prédikálok) – hogy téged tökéletességre vigyen. Azért adatott, hogy megmutassa neked azt, hogy te nem vagy tökéletes, hogy te azt képtelen vagy betartani és hogy te bűnös ember vagy önmagadban ha azt be akarod tölteni. Hogy megmutassa azt, hogy neked szükséged van a kegyelemre, amely téged efölé tud emelni. Mert ha tízparancsolat alapján szeretnél Istenhez közelíteni, akkor nem felfelé, hanem lefelé mennél… Isten azért adta a törvényt, hogy a bűnnek ereje legyen – ezt írja a korinthusi levél.

A bűnnek az ereje a törvény, mert honnan tudod valamiről, hogy bűn? Onnan, hogy van róla egy törvény, hogy azt nem szabad. És mi van, ha nem tudod azt, hogy azt nem szabad?

A bűnnek az ereje a törvényben van! Nem rossz a törvény, csak nem a törvény alatt élünk, hanem a kegyelem alatt, ami azt jelenti, hogy te a kegyelem által képes vagy arra, hogy Istent szellemben és igazságban imádd és szolgáld Őt, míg a törvény alatt erre nincs lehetőséged. Mert a törvény alatt súly van a vállaidon és megfelelési kényszer, hogy ezt és azt neked tenned kell ahhoz, hogy elnyerd Istennek az áldásait. Míg a kegyelem korszakában egy parancsolat van, amiről azt írja a korinthusi levél, hogy az egész tízparancsolatot és az összes többit mind magába foglalja. Mert aki szeretetben jár, a törvényt betöltötte.

Tehát nem azt kell nézned, hogy melyik keresztény vagy zsidó szabályt kell megtartani, mi az amit követelnek tőled, amit be tudsz tartani, és mi az amit nem, hanem az, hogy mire vezet téged Isten Szelleme, azaz a szeretet mire vezet téged. Mert ha te a szeretetet követed, ha a Szellemet követed, ha azt követed, amire az újjászületett szellemed, a lelkiismereted vezet, akkor nem fogod megszegni soha a törvényt! Mert ha szeretetben jársz, akkor szeretni fogod az Istenedet és az embertársaidat is, nem fogod ellopni a másik gyümölcsét a fájáról, nem fogod a feleségét sem elvenni… és lehetne sorolni, hogy mi mindent fog érte megtenni! És amikor ezeket megteszed, akkor azzal bizonyítod azt, hogy szeretetben jársz és ezzel betöltötted a törvényt. Tehát nem zsidó emberek vagyunk, hogy egy külső lista legyen a számunkra, hogy „ezeket” kell megtennünk és ha megteszem, akkor Isten szeret, hanem Isten a törvényt a szívünkbe írta. Tehát „ott bent” kell neked tudnod, hogy mi az ami helyes és mi az, ami nem helyes! János evangéliumában azt mondta gyakorlatilag Jézus, hogy ez a kulcs a bizonyságtételhez, ez a kulcs ahhoz, hogy fogd magad és járjál szeretetben velük és ettől egy élő üzenet lesz az életed, hogy szeresd úgy a másikat, mint ahogyan Jézus szeretett téged.

Nem úgy kell szeretni a másikat, mint ahogyan önmagadat szeretet – mert vannak emberek, akik nem szeretik saját magukat. Vannak emberek, akik haragban vannak saját magukkal. Lehet, hogy te is voltál már ilyen állapotban valaha? Vannak emberek, akik magukra haragudnak a legjobban a világon, mert hibát követtek el, vagy bármit is tettek…

Nagy igazság az, hogy azért boldogtalan az ember, mert önző. Úgy is mondhatnám, hogy ha boldogtalanok vagyunk, akkor az azért van, mert önzőek vagyunk, mert saját magunknak akarunk élni, mert a saját magunk kívánságait akarjuk mindig érvényre juttatni és azt akarjuk, hogy „nekem legyen igazam” és hogy „nekem legyen meg az, amit én akarok”. A szeretet nem egy prédikáció, nem egy tanítás, egy téma, hanem egy életstílus és egyikőnk sem jutott el oda, hogy ezt professzionális szinten művelje. Ha azt gondolod, hogy te igen és soha nem hibáztál, nem vétettél ebben, akkor térjél meg Isten előtt és bocsásson meg neked, hogy hazudtál.

Galate 5.13-14-15

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai, csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy Igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek.”

Pál sokat beszél a törvényről és a kegyelemről, mert ő a kegyelem apostola és a fenti gyülekezet egy olyan gyülekezet volt, akik elkezdték a hit útját a kegyelem által, de hamar visszakanyarodtak a törvényhez. Tudjuk azt és senki előtt nincs elrejtve az, hogy a korai gyülekezet, az első keresztények mind zsidók voltak, akik tudták, hogy mit mond a törvény és hogy milyen sok parancsolat van a zsidóknak. És ilyenek voltak a galatebeli gyülekezetben lévők is, akik elkezdték az utat a kegyelem útján, de vissza akartak kanyarodni a törvényhez.

A kegyelem az szabadságot ad neked, a törvény pedig megkötöz, mert beszorít egy skatulyába. Itt nagyon jól mondja Pál apostol, hogy mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai és figyelmezteti őket, hogy csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek. Nem arra vagytok elhívva szabadságra, hogy most már bármit csinálhattok, tehettek. Nyugodtan élhettek egymással éveket, évtizedeket házasság nélkül, nem kell összeházasodni, nyugodtan részegeskedhetsz, szúrhatod magad, szívhatsz szép fehér porcukrot… bármit csinálhatsz, élvezd az életet! Nem ezt mondja! Csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy Igében teljesedik b: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek!

Sajnos ez az igevers bizonyos értelemben egy prófétai igevers is. Ha megnézzük a történelmet, vagy csak a saját életünket, vagy a családunk életét visszamenőleg, akkor láthatjuk azt, hogy mennyi házasság ment tönkre, mert a felek egymást felemésztették. Mert marták és falták egymást… nem úgy mint az ifjú szerelmesek. Itt az ideje, hogy kijózanodjunk!

Neked tudnod kell azt, hogy életednek minden idejében, akárhogy is állsz, akárhogy is vagy, ha jól csináltad a dolgaidat, ha rosszul, Isten számára akkor is értékes vagy és fontos vagy. Ha elrontottad, ha hibáztál akkor, ha megtértél, ha mész előre, akkor is, ha nem tértél meg és bűntudatod van, vádlás alatt vagy és kárhozat alatt vagy akkor is. Itt az ideje annak is, hogy elkezdd szeretni önmagad! Mert akkor, amikor szeretetben járásról beszélünk, akkor az embernek – ha őszinte magával – rá kell döbbennie arra, hogy hoppá, hibáztam. És akkor tudnod kell megbocsátani saját magadnak. Ugyanakkor tudnod kell megbocsátani a másiknak és ez egy folyamatos dolog az életedben, hogy megbocsátani. Egy megbocsátó lelkület legyen benned a másik felé, folyamatosan!

Ha tudatosan gondolkozol efelől és jó előre felkészíted magadat bizonyos dolgokra, akkor sokkal könnyebb sok minden, mert akkor erős életet élhetsz, ahelyett, hogy gyenge lennél. Legtöbbször akkor követünk el hibákat, amikor az érzelmeinkből reagálunk dolgokra, nem pedig abból a hitből, abból a meggyökerezettségből, amit eldöntöttünk magunkban. Hogy ha most bárkit rosszat szól hozzám én kedves leszek és kedvesen szólok vissza… Hányan döntöttétek már ezt így el? Minden kéznek a magasban kellene lennie! Ha megbántanak nem bántom vissza, nem az lesz az első, hogy visszarúgok. Mert vannak keresztények, akik soha nem hozták meg ezt a döntést. Megbántanak? Akkor dupla olyan erősen adom vissza, mert ezt érdemli! És komolyan gondolja az illető, hogy ezt így kell. De nem!

A Biblia szerint azzá válunk, ahogyan gondolkozunk. Az ember azzá válik, ahogyan gondolkozik, olyanná válsz, amilyen gondolatokat megengedsz magadnak, aminek engedsz, hogy uralkodjon feletted.

II.Korinthus 10.4-5

„Mert a mi hadviselésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten által hatalmasak erősségek lerontására. Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”

E szerint – ha ezek az igeversek igazak, márpedig igazak – mi valamiféle harcban vagyunk. Az elménkben van egy csatatér és vannak fegyvereink, amelyek szellemiek. Azt mondja az Ige, hogy le kell rombolnod a rossz gondolatokat, elképzeléseket, teóriákat, okoskodásokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell szeretetben járni. Mert azt gondolod, hogy minden úgy a helyes, ahogy anyutól, aputól láttad, mert ahogyan ők csinálták, azt kell lemásolni és akkor minden rendben van. Lehet másolni a szülőket akkor, ha valóban jól csináltak dolgokat, de nem biztos, hogy mindent jól csináltak, vagy csinálnak. Ha lemásolsz bárkit is bármilyen formában, akkor a jó dolgaival együtt a hibáit is le fogod másolni. Semmi baj azzal, ha az embernek vannak bizonyos értelemben példaképei, akiket maga előtt lát és mondja, hogy szeretnék én is valami hasonló utat én is befutni mint ő és ahogy ő megállt erősen, én is úgy meg akarok állni… Ezzel nincs baj, de ne essünk abba a hibába, hogy mindent úgy akarok csinálni, mint ahogyan ő. Lehet tanulni a másiktól, sőt, nekünk felelősségünk is az, hogy amit mi tudunk, azt átadjuk a következő generációnak és másoknak.

A te felelősséged az, hogy foglyul ejtsél bizonyos gondolatokat, ami az elmédben van. Nem szabad passzívnak lenned és búslakodnod és nem szabad megengedned magadnak, hogy olyan gondolatok merüljenek fel az elmédben, hogy bárcsak ne lennének rossz gondolataim, hogy bárcsak ne jutna „ez” vagy „az” az eszembe. Azt kell mondjam erre, hogy ne reménykedj ebben, mert nincs olyan varázs prédikáció, üzenet, amire egyszer csak eltűnnek a rossz gondolatok a fejedből. Ilyen nem létezik! Bejössz ide vasárnap, hallasz egy jó üzenetet és onnantól kezdve már minden helyesen fog állni az elmédben. Nem! Ez egy napi szinten, rendszeresen jelen lévő dolog, hogy ezzel foglalkoznod kell.

Jó előre döntsd el, hogy miként fogsz reagálni kritikus élethelyzetekre és mindezek előtt meg kell tanulnod, hogy mi az igazság. Az igazság ott kezdődik, hogy Jézus szeret téged, és mindig ide kanyarodunk vissza, mindig ez az origója mindennek. És mindent amit érted tett, vagy tesz, vagy tenni fog, azt az Ő szeretetéből motiválja. Az életed semmit nem fog változni, ha csak meghallgatod ezt, vagy ezekhez hasonló üzeneteket, de nem teszel semmit, ha nem cselekszel semmit. Mert írja az Ézsaiás 1.19-es Ige, hogy ha készségesek és hajlandóak lesztek, e föld javaival éltek. Ha tehát van benned egy hajlandóság, hogy meg akarod tenni, egy engedelmesség, hogy meg is teszed, akkor a föld javaival éltek. Sokakban meg van a vágy, a kívánság, hogy igen akarom Istennek a jelenlétét, akarok imádkozni, akarok jobb életet, akarok szolgálatot… és akarok növekedni a szeretetben, hitben, és őszintén kívánom…, de nem cselekszik semmit. Ez az egész akkor semmit nem ér, hiába vágyakozik utána.

Tehát nem számít az, hogy milyen üzenetet hallasz, önmagában az is kevés, sok esetleg megértésed van az Igéből… Teljesen mindegy, hogy mennyi kijelentett tudásod van az Igéből, csak az fog a számodra működni és élni, amit abból megcselekszel! Csak az fog előbbre vinni, változást hozni, amit meg is cselekszel. Hiába hallottál a megbocsátásról, a szeretetben járásról, ha nem cselekszed… Hiába hallottál a növekedésről, a magvetésről, a tizedről, az adományokról és hiába ott a vágy, hogy ezt tenni akarod, de amikor ott a lehetőség és nem teszed, akkor hiába van ott a kívánság! Olyan ez, mikor a földműves kimegy a földre, hátán a maggal teli zsák és azt mondja, hogy úgy kívánom azt, hogy arassak majd ősszel, de a zsák száját befogja, körbejárja a földet, aztán hazamegy és nem vetett el egy magot se… És ott van benne a kívánság, hogy de jó lenne aratni. Miért nincs aratás?

Istenem, miért nem áldasz már meg bőséges terméssel? Uram, nem hallgatod meg az imámat?! Elhagyott Isten! Jaj! Istennek a csapása van rajtam, Isten megbüntetett engem! – mindenféle ostobaságot mondanak az emberek.

Nem kellene olyan nagyon, túlzottan büszkének lenni arra, hogy itt vagy, vagy cd-t hallgatsz, vagy könyveket olvasol, vagy imádkozol, mert mindaz amit hallasz, azt alkalmaznod kell, különben nem sokat ér ez az egész – nekem ugyanúgy, mint ahogy neked!

Vannak dolgok, amiket az életben bizonyos értelemben jól működtetek és eredményeket értem el benne. Vannak dolgok, amiket meg nem jól csináltam idáig és azon a területen meg szenvedek. Ez rám ugyanúgy vonatkozik, mint ahogyan rád!

Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak! Ezt mondta Jézus?! Szeretném azt, hogy tiszteljenek, ezért tiszteletet mutatok – ezt kellene tenned és nem csak mondanod! Szeretnéd azt, hogy tiszteljenek? Akkor mutassál tiszteletet mások felé! Szeretnéd azt, hogy jó bánjanak veled? Akkor bánjál jól másokkal! Szeretnéd azt, hogy türelmesek legyenek veled? Akkor legyél türelmes te is másokkal! Szeretnéd azt, hogy barátságosak legyenek veled? Akkor legyél te is barátságos másokkal! Szeretnéd azt, hogy mások megáldjanak és kezedbe nyomjanak egy ötezrest? Akkor tedd te is ezt másokkal! Óh…. Nem! Azért pásztor ne essünk ilyen szélsőségekbe! Lapozzunk, ezt nem hallottam! Pedig hallanod kell, mert ezek nem az én szavaim! Ha szeretnéd, hogy valaki meghívjon étterembe, hívjál meg másokat étterembe! Ha szeretnéd Isten gazdag áldásait magadon, akkor Isten gazdag áldásait adjad oda másoknak és ez fog rád visszaszállni.

Máté 7.12-13

„Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és ez a próféták.

Menjetek be a szoros kapun, mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak.”

Jézus a zsidókhoz beszél a törvény korszakában, zsidó a zsidókhoz. Hogy amit akarsz, hogy veled tegyenek – ha már akkor igaz volt ez, akkor ma hogy ne lenne méginkább igaz – te is azt tedd másokkal! Ez nem egy fizikai, hanem egy szellemi alapelv, aminek vannak fizikai megnyilvánulásai is. Menjetek be a szoros kapun, mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. A széles úton sok testies cselekedet van és ott bőven van társaság. A széles úton sok az úgynevezett haver, barát – akit te annak gondolsz. És a széles úton mondhatod azt, hogy azért viselkedem így, mert ők is így viselkednek… Mert mindenki így viselkedik, akkor nekem miért kellene máshogy? Ez az elfogadott a társadalomban. De az a helyzet, hogy ezen az úton Jézus nincs ott, mert Ő a keskeny úton van! A keskeny úton nincs hely mindenféle testies dolognak és a keskeny úton időnként az ember magányos. Mert nem túl sok ember jár vele együtt azon az úton! És van úgy, hogy az ember elkezd járni a keskeny úton és akik addig vele együtt jártak a szélesen, azok mind ott maradnak és nem hajlandóak veled jönni! És elmaradnak! És akkor választhatsz, hogy inkább a barátokat választod és mész velük, mert ott könnyebb és szabadjára engedhetem az érzelmeimet…. Vagy pedig járom azt az utat, amelyik keskeny – és ezen nehezebb járni. De Jézus nem mondta azt, hogy a keresztény élet milyen habos és könnyű! Ez a nehezebb!

Időnként magányos út ez a keskeny út, de Jézus mindig ezen van! És amikor megtanuljuk azt, hogy ezen az úton közösségben legyünk Vele, akkor már nem olyan magányos és akkor már nem érdekel annyira, hogy a többiek mit mondanak, vagy jöttek veled, vagy sem. Akkor az fog érdekelni, hogy bárcsak valahogy rá lehetne őket is venni arra, hogy ők is Jézussal együtt járjanak. És akkor az fog motiválni, hogy hogyan tudod erről az útról a szeretetedet oda is kisugározni.

14-es vers

„Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Sok millió keresztény van, de vajon hányan járnak azon a keskeny úton? Mert a széles úton vannak keresztények is, akik nem úgy járnak, ahogy Jézus jár a keskeny úton! Te szeretnél-e egyike lenni az őszinte, igazi keresztényeknek? Hamis képmutatókból elég sok van!

I. Péter 4.8

„Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, mert a szeretet sok vétket elfedez.”

A bővített fordítás szerint: Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez, megbocsát és eltekint a másoktól kapott sérelmektől. Bár lenyelhetnénk, megérthetnénk egy pillanat alatt ezt az igeverset! És nem csak hogy megértenénk, hanem azonnal, automatikusan működne ez az életünkben! Azonnal megbocsátani és elfelejteni!

Legyél tehát gyors a megbocsátásra, mert neked is sok megbocsájtatott! Ne legyél kemény szívű és bizonyos értelemben ne legyél maximalista, hogy ha valaki nem pont úgy beszél, vagy teszi a dolgát veled szemben, mint ahogy te szeretnéd, akkor ne „akadj” azon ki!

A kegyelem lehetővé teszi a számodra azt, hogy te hibázzál. Tehát Isten megbékélt már veled és ha te valamit elrontasz, hibázol, Ő akkor is szeret téged, ez az Ő kegyelme. A törvény az pedig elítélne téged. Ha valamit elrontanál, akkor az elítélne azonnal. Ha valaki veled szemben valamit rosszul tesz, megemeli a hangját, rosszul viselkedik veled, megbánt, megkárosít…, akkor ne „akadjál” ki azon annyira, hogy az benned nagyon mély sérelmeket okozzon! Igazából semminek nem szabadna és senkinek megengednünk azt, hogy gyógyíthatatlan sebeket okozzon a szívünkben, lelkünkben, érzelmeinkben! Nem szabad megengednünk, hogy olyan sebeket ejtsenek rajtunk, amelyek nem tudnak és nem akarnak begyógyulni sem! Van úgy, hogy először úgy érezzük és mondhatjuk azt, hogy jó okom van nekem arra, hogy nehezteljek… És lehet, hogy van rá okot, de jogod az nincs! Mert Jézus is megbocsátott neked, és Neki lenne igazán oka, hogy haragudjon rád, de mégsem teszi. És ha valaki ellen panaszod van, gondolj mindig erre! Isten is megbocsátott neked, Isten is elengedte a te tartozásodat, neked is el kell engedni a másikét!

Mindannyiunknak szüksége van kegyelemre, megbocsátásra, nagylelkű emberekre, akik körülvesznek minket, és akik azt mondják, hogy ugyan már, semmi gond, ne aggódj, menj tovább, megbocsátottam! Hibáztál, megbántottál, de továbblépek rajta és legközelebb elő ne forduljon, mert páros lábbal rúglak fenékbe… De megbocsátok, menj tovább és ez feloldoz téged, leveszi rólad a terhet! Neked is ilyennek kell lenned, hogy leveszed a másikról a terhet, mikor tudod, hogy ő a hunyó.

Megbocsátani igazából egyébként mindig az szokott, akiben nagyobb a Szeretet! Tehát légy kegyelmes, engedd azt, hogy az emberek emberek legyenek, mert ez a kegyelem, amit te is tudsz a másik felé adni. Ha te meg a másik fölött pálcát törsz és elítéled, és a lehető legrosszabbat mondod róla, akkor elítélted őt és törvény alá helyezted őt és magadat is.

Az elhangzott Igének van még egy másik fordítása is: Mindenekelőtt legyen bennetek heves, vörösen égő tüzes szeretet egymás iránt, a szeretet sok bűnt elfedez. De jó! Nekem ez tetszik! A szeretet a tanítványságnak a bizonyítéka, mert arról ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. Ez a jele annak, hogy valaki keresztény. Az igazi kereszténység jele, hogy szeretetben jár tűzforró módon! Azzal foglalatoskodik,hogy másoknak segítsen, hogy kedves legyen, hogy nagylelkű legyen és a szellem gyümölcsiben jár, tisztelettudó, nem otromba, szüleit tisztelő és barátságos! Ennek a megtanulásához még iskolába sem kellene járni. Panaszkodnak tanárok, általános iskolában tanító tanárok, hogy vannak gyerekek, akikkel nem nagyon tudnak mit kezdeni, mert nagyon rossz „anyag” ők arra, hogy ott az iskolában formálják, mert rossz dolgokat hoznak otthonról. Pedig egy gyereknek is olyannak kellene lennie, mint egy puha és nedves agyagnak, amit jól lehet formázni és formálni.

Egyébként eredendően önzőnek születünk – ne mondja senki hogy nem! Mert ahhoz, hogy önző legyél nem kell semmit sem tenned, csak reggel kinyitni a szemedet az ágyban. Egy piciny gyermek is, ha valamit akar, akkor azt érvényre juttatja valahogy és nem veszi figyelembe, hogy a másik mit akar. A gyermekek felnőnek, felnőtté válunk, de ezt az önzőséget nem nőjük ki. De Isten azt akarja, hogy céltudatosak legyünk. És ahogy növekszünk, egyre inkább képezzük ki magunkat arra, hogy nem magunknak élünk, hanem mások felé. De hát akkor mi lesz velem…? De jó,hogy Jézus nem ezt kérdezte, mikor kapott egy mennyei útmutatást, hogy mit végezzen el értünk! De hát akkor mi lesz, akkor én szenvedni fogok! Ebben a kis nyomorult testben kell nekem a földre lemenni, oda a porba, azokhoz az emberekhez, akik leköpnek és kigúnyolnak és megaláznak, akik semmit nem adnak vissza abból a szeretetből, amit én adok nekik?! Őértük tegyem meg?! De jó, hogy Jézus nem mondta!

A szeretet önfeláldozó, ezt mutatta be Jézus. És „ez” mindig belekerül valamibe neked, Jézusnak is belekerült valamibe, hogy szeretetben járt. Nem csak úgy le kellett mondania egy vasárnapi ebédet a barátaival, hogy el tudjon menni istentiszteletre, hanem az életét kellett letennie. És az Atyaisten is lemondott a saját fiáról és a vele való közössége, kapcsolata teljesen megszűnt és a reménytelenség állapotában került le Ő a pokolba, teljesen elválasztva Istentől. Neked is kerül valamibe az, hogy szeretetben járjál!”