Szeretetben járni 4. A megbocsájtó szeretet

Szeretetben járni 4.

A megbocsátó szeretet

(2016.09.25.)

„A mai napon folytatom a Szeretetben járásról szóló tanítás sorozatot.

János 15.12,13

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymás, amiképpen Én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.”

A szeretetben járásról prédikálok most már hetek óta és ez egy visszatérő üzenet ebben a gyülekezetben. Ami miatt ezt a témát újra előhozom az az, mert nem hiszek abban, hogy erről elég néha-néha hallani, mert ez az első és legfontosabb parancsolat, amit Jézus hozott, mégis nagyon sok hívő figyelmen kívül hagyja és úgy éli az életét, hogy nem tekint ennek a fontosságára, a lényegére és nem épül, nem fejlődik ebben. Nem is lehet úgy fejlődni ebben, ha az ember ne gyakorolná ezt. Ezzel foglalkozni kell és oda kell szánni magát az embernek, ha emlékezteti magát ezekre a tanításokra azokban az élethelyzetekben, amikor van lehetőség arra, hogy gyakoroljuk, hogy ne viszálykodásban legyél, hanem megbocsátásban, türelemben és kitartásban legyél, tested megfeszítésében legyél ha kell. Ez mind a szeretet témaköréhez kapcsolódik és nagyon szomorúan látom mindenfelé – és köztünk is -, hogy vannak hívők, akik ezt figyelmen kívül hagyják.

Olyan hívőkről is beszélhetnék, akik évek, évtizedek óta keresztények és tudnak órákat imádkozni nyelveken és kívülről tudnak bibliai Igéket idézni nagyon sokat, mégis annyira elfoglaltak saját magukkal, akár Isten szolgálatával, hogy nincs idejük az emberek felé szolgálni. Pedig az egésznek a lényege ez lenne. Isten Jézus Krisztusban megmutatta nekünk, hogy Ő mennyire szeret minket. És ezt a szeretetet nem visszaköveteli magának, hanem arra kér, hogy a szeretetet áraszd ki más emberek felé. Ez az, amit Isten kér tőled. Természetesen az Isten felé való szeretetünk is egy alap dolog, hiszen szeretjük Őt és hálásak vagyunk. Ugyanakkor a vallásos emberek azt mondják, hogy én szeretem Istent, én annyira szeretem Istent…. De az igazán, bibliai értelemben vett, jó keresztény ember nem azt mutogatja magáról, hogy: én szeretem Istent és nem arra hívja fel a figyelmet magával kapcsolatban, hogy mennyire szereti Istent, hanem bizonyítja azt, hogy ő mennyire szereti az embereket.

Ha szereted az embereket, akkor szereted Istent! Ha nem szereted az embereket, akkor Istent sem szereted, hiába mondod! Hiába próbálod magadat meggyőzni, hogy Istent szeretem, de haragszom erre és arra az emberre, nem tudok neki megbocsátani. Akkor tudod Istent csak szeretni, ha az embertársaidat szereted, kiváltképp a testvéreidet az Úrban. Ha viszálykodás van a szívedben, akkor nem gyakorlod Istennek a szeretet parancsolatát és így az igazán komoly, mély szellemi dolgok bolondságok neked. Vagyis ezek neked megfoghatatlanok, elérhetetlenek és felfoghatatlanok a számodra, ha nem jársz szeretetben. Azért, mert minden szeretet által működik és munkálkodik.

Ha nem jársz szeretetben, akkor nem állsz hitben. És most nem „valakire” gondolok, hogy ki az az illető, akinek magába kellene szállnia, hogy bárcsak megértené az illető, amit a pásztor most mondott. De én nem „másokhoz” beszélek, hanem hozzád! Azt szokták mondani, hogy a saját portádon söprögessél és ilyen értelemben saját magaddal foglalkozzál.

A Szellemnek egyetlen ajándéka sem fog megnyilvánulni az életedben, ha nem jársz szeretetben. Így kezdődik az I. Korinthus 14-es Ige a szeretethimnusz után, amikor elkezd beszélni a prófétálásról, a nyelvekről Pál apostol, hogy kívánjátok a szeretetet, törekedjetek a szeretetre. Mindennél jobban kívánjátok elsajátítani ezt, hogy ebben járjatok, minden körülmények között. És egyikünk sem fejlesztette ezt már professzionális szintre az életében. Úgyhogy ha azt gondolod, hogy erről már nagyon sokat hallottál és nem kell erről újabb tanításokat hallani, akkor nem érted ezt, mert azt az üzenetet, amit értesz, annak örvendezel, hogy de jó, hogy ezt hallod. Mint ahogy én örvendezek annak, mikor hallom az egyszerű evangéliumnak az örömüzenetét. Hogy Jézus azért jött, hogy kifizesse az árat, azt az árat, amit én nem tudtam volna kifizetni és meghalt értem és ajándékba adta nekem az üdvösséget. Én annyira szeretem ezt hallgatni, egész nap hallgatnám ezt. Nem mondom, hogy mindent tudok erről és az ezzel kapcsolatos Igéket nagyon mélyen ismerem, de örömmel hallgatom annak ellenére, hogy sokszor hallottam már ezt. És a szeretet tanításokat is bizony az embernek sokszor kell hallania és közel kell éreznie magához, mert amikor ezt teszed, akkor Istent magát öleled meg, mert az Isten a szeretet.

Többször beszéltem már nektek vizsgákról, tesztekről, amiket teljesíteni kell ahhoz, hogy Isten fel tudjon bennünket emelni a következő szintre. Vannak bizonyos nehézségek, próbák, tesztek, amiket keresztül vezet minket az Úr, ahol mi bizonyíthatjuk, hogy elég érettek és felkészültek vagyunk, szellemiek vagyunk. Ennek az alapja a szinteken a szeretetben járás. Nehogy azt gondold, hogy az a szellemi, hogy felhőkön lógatott lábakkal imádkozol és úgy imádkozol, hogy a mennyire trónteremben vagy és az angyalokat is látod. Semmi baj azzal, ha esetleg mennyei látomásod van, és ha betekintést kapsz a szellemvilágba, vagy látod az angyalokat énekelni, vagy harsonázni… Azzal sincs baj, ha álmokat kapsz, amiket értesz is, ha emberek sokaságát üdvösségre vezetted… és lehetne sorolni, hogy mi minden megnyilvánult a te életedben, de igazán szellemi ember akkor vagy, ha szeretetben jársz, isteni fajta szeretetben. Ez a fokmérője, hogy te mennyire vagy szellemi és nem az, hogy „itt” mennyire vagy szellemi és mennyire tudsz bólogatni nekem, hogy igen pásztor egyetértek veled. Hanem amikor éled az életedet a jövő héten otthon, a munkahelyeden. Mert igazából az vagy te, ami otthon vagy, ami a hétköznapjaidban vagy! Mert itt a gyülekezetben bizonyos fajta álarcot veszünk fel magunkra, de otthon elengedjük magunkat, mert ott a pásztor nem látja, nem hallja, ezért úgy beszélhetek, ahogy akarok…

Így vannak sokan, lehet, hogy te is?! Így viselkednek otthon a házaspárok, a gyerekek egymással, a szülő az anyóssal, az apóssal és a munkahelyeden hogyan beszélsz a főnököddel és a háta mögött hogyan beszélsz róla, meg a kollégáidról. Ki tudja, hogyan beszélsz rólam a hátam mögött a testvérekkel?! Ez mindig a te magánügyed volt és az is marad továbbra is, engem nem igazán befolyásol ez, de neked árt, ha nem tudod befogni a szádat, ha nem tudsz higgadt maradni, ha nem tudod magad megfegyelmezni. Keresztény életünknek az egyik velejárója, hogy miközben épülünk és járunk a szellemben, a szeretetben, egyre inkább tudunk önkontrollt gyakorolni saját életünk felett, a testünk felett és a szánk felett és az indulataink felett. Úgyhogy ne mondd nekem azt, hogy én ilyen indulatos vagyok, és ezen nem tudok változtatni. Mert ez nem igaz, te képes vagy rá! Akarod?! Isten képes neked segíteni ebben!

Mind szeretnék előbbre kerülni, feljebb jutni a szolgálatban, a békességben, a kapcsolatokban, pénzügyekben, a vállalkozásban és szeretnék kiteljesedni. És nincs baj azzal, ha az ember szeretne fejlődni, egy szebb házba költözni, egy jobb autóval közlekedni, vagy több fizetést szeretne valaki, vagy más beosztást a cégnél… De tudd meg, ha előléptetést szeretnél és főleg, ha ezt kérted Istentől és szeretnéd azt, hogy Isten téged jobban használjon és hogy többet bízzon rád, akkor ebben a dologban – mielőtt te arra a szintre lépnél – meg leszel próbálva. Meg lesz próbálva az eltökéltséged, a hűséged, a kitartásod és a szeretetben járásod is. Valóban szeretetben jársz, isteni fajta szeretetben? És nem arról a szeretetről beszélek, amit a világ szeretetnek hív, hanem arról a szeretetről, amit Jézus hív szeretetnek. Hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek benneteket! Azaz azzal a szeretettel szeressétek egymást, amellyel én szerettelek benneteket. És el lehet gondolkodni, hogy Jézus hogyan szeretett minket!

A legnagyobb akadály a szeretetben járás megcselekedésében a mi önzésünk. Mert szeretetben járni az nekünk fáj. És nekünk, magunknak jót akarunk és nem akarjuk azt, hogy nekünk bármi is fájjon. Nehéz őszintének lenni, nehéz alázatot ölteni magunkra és nehéz megcselekedni azt, amit Jézus meg tudott cselekedni. Nehéz megbocsátani.

Jakab 1.2

„Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle kísértésbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást, türelmet szerez.”

Vannak bizonyos élethelyzetek, mikor nyomás alatt vagyunk és ezek sok mindent kihoznak belőlünk, belőled. És megmutatják neked azt, hogy milyen is vagy te valójában, mielőtt türelmes lennél. Sok minden dolog van benned, amit te saját magad személye előtt, az elmédben meg sem fogalmaztál saját magaddal kapcsolatban. És nem rossz dolgokat akarok előhozni belőled, mert nem az a célom, hogy a testiségedet hangsúlyozzam, hanem az a célom, hogy meglásd azt, hogy Jézussal együtt járva az utunk egy növekvő pályán megy előre felfelé. És ha ugyanúgy, ugyanazon módon gondolkozol a szeretetben járásról, mint egy éve, vagy két éve, akkor nem sokat változtál és ez nem jó! Egyre inkább változunk kell! Folyamatosan keresztülmegyünk dolgokon, amíg Isten szerinti módon nem kezdünk el élni, és lesznek az életedben olyan helyzetek, amikor emberek megbántanak, olyat tesznek ellened, ami neked nem tetszik, olyan dolgok történnek meg veled, amivel nem értesz egyet, olyan dolgokat mondanak, vagy csinálnak, amik csalódást okoznak neked, vagy elárulnak, kihasználnak, átvernek…

Te, amikor ilyen helyzetbe kerülsz, akkor tudnod kell, hogyan reagálsz, mit teszel. És mikor ebben a helyzetben vagy, a válaszreakciód mutatja meg, hogy hol vagy te szellemben. Ez mutatja meg azt, hogy te mennyire vagy érett, vagy mennyire vagy „zöld”.

A megbocsátásról hallanod kell, mert ez a legnagyobb kihívás az életedben! Azt gondolod időnként, hogy igazságtalan megbocsátani annak, aki rosszat tett veled, mert ő nem azt érdemli, hogy megbocsássanak neki, hanem, hogy kapjon valami súlyos büntetést azért, amit tett. Nyerje el a méltó jutalmát! Arasson a rosszért rosszat, és én még segítek is ebben. És ezért nehéz megbocsátani, mert nem érezzük, hogy ő méltó, megfelelő lenne arra, hogy megérdemelje a megbocsátásodat. Én tudom, hogy milyen gondolatok mennek át most a fejeden… és tudom, hogy milyen érzés, amikor ezek a gondolatok az embert kínozzák, hogy ezt ő nem érdemli meg, ő mást érdemel, egy szívlapátot a háta közepére…. És ez van benned és fortyog benned és ha ezt komolyan is gondolod, akkor ez téged megakadályoz abban, hogy a szíved tiszta és egyenes maradjon Isten előtt.

Mert soha nem az a kérdés, hogy a másik mit tett, hanem az, hogy te hogyan reagálsz arra. Mert ha úgy gondolod, hogy az az illető nem érdemli meg azt, hogy te megbocsáss neki, akkor vajon te sem érdemelted meg azt, hogy Isten megbocsásson neked? Elmondom neked, hogy nem érdemeltem meg, hogy Isten megbocsásson neked! És Ő mégis megtette! Mert Ő egy hitisten és egy szerető Isten és Ő megtette ezt érted! És ez az, amit Ő kér, amit parancsol, hogy ennek ellenére engedd ezt a szeretetet magadból kiáradni a másik felé annak ellenére, hogy nem érdemli meg, mert te megbocsátasz neki. Ez fájni fog a testednek, a lelkednek is, de neked nem a másik büntetés miatt kell aggódnod, hanem saját magad miatt. Saját magadat kell egyenesnek és tisztának tudnod Isten előtt, mert ha megbántottak, akkor ne tölts időt azzal, hogy bántod magad amiatt, hogy megbántottak.

Miért töltesz annyi időt azzal, hogy téged megbántottak? Jézust is megbántották nem egyszer és nem kétszer! Isten mit élt át az elmúlt hatezer évben emberektől, hogy az emberek milyen ostobák, hálátlanok és tiszteletlenek és elutasítóak? Mert nem mindenki fogadta el Őt és a létezésében sem hisznek. Istennek ez mennyire fáj fajon? Ő mégis Jézus Krisztusban megbékélt a világgal és Ő nem haragszik az emberekre. Azért, mert szeret téged, azért mert szeretett. Nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem abban, hogy Ő szeret minket, mert Ő előbb szeretett minket. Nem érdemeltük meg, nem voltunk rá méltók, nem érdemeltük meg, nem tettünk érte semmit és Ő mégis szeretett bennünket, mégis megbocsátott.

Szeretem, ahogy az Ige fogalmaz, hogy amikor még ellenségei voltunk, Ő már akkor szeretett. Egyszer olvastam valahol, hogy egy prédikátor ezt prédikálta egy rövid üzenetben és jöttek hozzá kommentek és egy-két keresztény felháborodott, hogy hát én soha nem voltam Istennek az ellensége, milyen tévesen fogalmazott ez az evangelista…ez nem igaz, hogy mi Istennek ellenségei voltunk. De az az igazság, hogy a Biblia azt írja, hogy ellenségei voltunk. Mindegy, hogy te érezted, vagy érzed, de te Istennek az ellensége voltál, bűnben voltál, halálban voltál és nem voltál kívánatos arra, hogy bárki is felemeljen téged és mennyei állampolgárrá tegyen, mert semmi nem mutatott arra az életedben, hogy te ezt megérdemelnéd, de Ő mégis megtette ezt érted, nyitva az ajtó a szentek szentjébe és Jézus már mindent kifizetett ezért nekünk.

Amikor megbocsátasz, akkor magadnak teszel szívességet, mert ez rólad szól, nem arról a másikról, aki megbántott téged. Ha valaki megbánt téged és te nem bocsátasz meg annak az illetőnek, akkor vajon milyen hatást gyakorol ez arra a másikra? Semmilyet! De téged rendkívüli módon lekorlátoz, visszafog és bezár egy skatulyába. És az az őszinte igazság, hogy nagyon sokszor hozzászokunk bizonyos dolgokhoz és úgy gondoljuk, hogy ez a normális, ez a természetes, főleg ha ezt láttad is a családban. Ha állandó volt a viszálykodás, veszekedés, félelem, aggodalom, panaszkodás, vagy most is így éled az életed, akkor nem is jut eszedbe, hogy ezen változtatni kellene. És így telnek el hetek, hónapok, évek és benne élsz ebben a viszálykodásban, szeretetlenségben és fel sem merül benned, hogy ez így nem jó. Tudod, hogy nem jó, de nem merül fel benned, hogy ezt megváltoztasd, helyrehozd, mert régóta benne élsz, évek óta így megy ez és igazából hited sincs abban, hogy jöhet valami változás ebben. Ez nem jó!

Isten maga leplezze le a te szívedet, hogy meglásd hogy van valami ebben, amit neked meg kell értened. Mert van valami ott a szívedben, aminek lehet, hogy nem kell ott lennie és ez a meg nem bocsátás és ezt nem szabad megengedned semmivel és senkivel kapcsolatban, még saját magaddal szemben sem! Sokszor az embereket bizonyos fajta csoportokra lehet osztani, hogy kinek mi a könnyű, kinek mi a nehéz. Valakinek nagyon könnyű megbocsátani másnak, valakinek nehéz megbocsátani. Valakinek nagyon könnyű túltenni magát bizonyos dolgokon, valakinek hetek, hónapok kellenek, hogy lenyugodjon és túllépjen ezen a dolgon. Van akinek nagyon nehéz az, hogy saját magának megbocsásson. Mert ha érzékeny a szíved - és én szeretném azt, hogy ebbe a gyülekezetbe érzékeny szívűek járjanak -, akkor észre fogod venni azt, amikor valamit elrontasz. Ha nem vetted, veszed észre, hogy valamit hibáztál és semmi nem vettél észre ebből az elmúlt években, akkor vakarom most a fejemet! Mert én nem prédikáltam jól neked? Észre kell venned azt, hogy valamin változtatnod kell! Nagyon jó dolog, ha a lelkiismereted megszólal! De ha nem szólal meg, az nagyon rossz, mert érzéketlenné váltál! Rendszeresen szólaljon meg a lelkiismereted, ha rosszat tettél, gondoltál, hogy hoppá és behúzod a kéziféket és nem folytatod azt úgy tovább!

Észnél kell lenni, mert ha a szíved vádol téged, azaz a lelkiismereted hangja megszólal, akkor nincs békességed Istennel – ahogy írja a János levél. Testvéreim, ha szívünk vádol minket, nincs bizodalmunk Istenhez. És van úgy, hogy a szívünk vádol minket, mert tudjuk, hogy megbántottunk valakit, rosszat tettünk…

Tehát a lelkiismereted szólal meg ilyenkor és a szíved vádol, akkor tudod, hogy valamit helyre kell állítani. És azzal van a probléma, ha ezt nem teszed meg, akkor léptél abban az irányban, hogy tompa legyél az Úr hangjának meghallásával kapcsolatban. Mert ez eltompítja a te szellemi füledet.

Amikor a szíved vádol téged és te ezt nem veszed eléggé komolyan, a legapróbb dolgokkal kapcsolatban is így van ez, a legapróbb füllentésre is vonatkozik ez. De meg kell szólalnia a lelkiismeretednek a hangja, hogy hoppá, ezt nem kellett volna! És amikor meghallottad ezt, akkor ne várj holnapig, egy hetet, hanem azonnal rendezd azt le. Kérjél bocsánatot Istentől, vagy attól, akit megbántottál és bocsáss meg magadnak is. És lépjél rajta túl! Ha ezt nem teszed meg, akkor belesüppedhetsz az önsajnálatba és a saját vádlásodba.

Az emberek bűntudatban élik az életüket hosszú éveken keresztül úgy, hogy tudják azt, hogy ők semmit nem érdemelnek Istentől, mert rosszat tettek. Ilyenkor abban a tudatban vagy, hogy te bűnt követtél el, ez a bűntudat. A bűnnek a tudata! Hogy tudatosult benned, hogy valami rosszat tettél és amikor ez tudatosul benned, az nem jó. Rendezned kell ezt a dolgot azzal az illetővel, akivel kell és Istennel és magaddal is rendezd, utána határozottan tovább kell lépni. És nem ostorozod magad, nem kárhoztatod magad, mert tudod, hogy Jézus kifizette az árat a bűnödért és felemeled a fejed és azt mondod, hogy köszönöm Uram, nem érdemlem meg, de köszönöm, hogy ez a keresztre lett szögezve, a véred elmosta a bűneimet, és igazul, szentül és tisztán állhatok előtted. Ezt elfogadod Istentől, ezt kell megtenni. Mert így vagy képes arra, hogy hitben járjál. Ha ezt nem teszed meg, a hited nem fog működni. Azért, mert nem lehetséges, hogy bűntudatban lévő keresztény hite működik. Mert vagy hittudatban vagy, békességtudatban vagy és úgy vagy Istennel, hogy bármit kérhetek tőle, Ő megadja nekem, vagy pedig a bűn tudatában vagy, ami lenyom és úgy gondolod, hogy az a bűn ott áll Isten és te közötted.

Jézus eltörölte a te bűneidet és nincs bűnprobléma a keresztény ember életébe! Nem probléma a bűn a te számodra és a számomra sem! A te szíved, ha tudod, hogy valami rosszat tettél és vádol téged, az nem rossz dolog! Az a rossz dolog, ha hagyod, hogy ez így legyen hosszú ideig. És az még rosszabb dolog, ha ezt elnyomod magadban és a lelkiismereted hangját kimagyarázod. Hogy miért bocsássak meg neki, hiszen ő megérdemli, hogy nehezteljek rá. Miért kell imádkoznom érte, miért áldjam meg? És hozod a listádat és mondod a pontokat, hogy milyen rossz dolgokat tett ellened… és neked jogod van ahhoz, hogy neheztelj rá. És még ahhoz is van jogod, hogy viszálykodj vele és veszekedj vele. Tévedésben vagy, ha így gondolod!

Tudom, vannak olyan kapcsolatok, olyan emberi kapcsolatok, amelyek igazi próbatételek. Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akikkel kapcsolatban lehet edződni. Mert egész más az értékrendje, a gondolkozásmódja, a mentalitása, egészen más, amit ő gondol, de mégis egy munkahelyen össze vagyunk zárva…. és kapcsolatban vagyunk vele. És igazán irritál az illető és ez próbatétel. Olyan ez mint a durva smirgli papír, ami állandóan a hátadat súrolja… Rajtuk lehet gyakorolni a szeretetet. És le kell ellenőrizni a szívedet, hogy van-e ott valakivel szemben meg nem bocsátás, vagy megbocsátatlanság. És nekem mindegy, hogy milyen irányban kezded, kívülről befelé, vagy belülről kifelé… de kezdjed el otthon, a családodban, aztán a szomszédnál. Hozz egy listát és kipipálhatod az embereket megbocsátás értelemben, és így elmondhatod mindegyikről, hogy nem haragszom rá, megbocsátottam nekik. Valóban így van? Csak ne jöjjön szembe veled az úton, mert a gyomrod összerándul?! Ez elárulja azt, hogy mennyire bocsátottál meg neki, hogyan gondolkozol róla.

Le kell ellenőrizned saját magadat. Lehet, hogy együtt kell dolgoznod valakivel, együtt élned valakivel, akinek egészen más a személyisége mint neked… Tudod jól, hogy miről beszélek? Nem megy minden simán azzal a személlyel, de sok időt töltesz vele, mert ő a kollégád, a szomszédod, ő az anyósod, vagy az apósod, a vőd… vagy a pásztorod?! Ez van, Isten adta ezt, nem tudsz mit csinálni. Mondhatod, hogy leváltom és elmegyek máshova…

Egy szónak is száz a vége… a tanításnak a középpontja az, hogy bizony sokszor kell megbocsátanod! Nem csak egyszer egy napon, hanem lehet, hogy nagyon sokszor kicsiket kell megbocsátanod.

Ma láttam a közösségi oldalon, hogy valakinek 38 éves házassági évfordulója volt, ami nagyon örömteljes dolog. És felmerült bennem a kérdés, hogy vajon nekik hányszor kellett megbocsátani egymásnak az elmúlt évek alatt?! Bizony sokszor kell az embernek megbocsátani és ha nincs is olyan ember most a közeledben, akinek meg kell bocsátani és a listán mindenkit ki tudsz pipálni és senkire nem haragszol, neheztelsz, akkor tudd meg, hogy majd lesz ilyen ember, akinek újra és újra meg kell bocsátanod.

Ez nem azt jelenti, hogy miután megbántott, becsapott, megalázott és rossz dolgokat tett veled, onnantól kezdve te ott folytatod vele, ahol előtte abbahagytad. Nyugodtan meg lehet szakítani bizonyos kapcsolatokat és nem kell engedni, hogy a másik kihasználjon. De tudnod kell megbocsátani akkor is, ha ez fájdalmas.

Máté 18.21

„Ekkor hozzámenvén Péter monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is?”

Ez az igevers azután jön, miután Jézus tanított az egy akaraton elmondott kérés imájáról.

„Bizony mondom néktek, amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei atyám. Mert ahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Ekkor hozzámenvén Péter monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is?”

Honnan vette Péter ezt a hetet? Talán már azon a napon itt tartott valakivel kapcsolatban, lehet, hogy Jánossal, Jakabban, vagy ki tudja melyikőjükkel kapcsolatban. Már hatszor bokán rúgták és már hatszor megbocsátott, de a hetediknél már elege lett. És odament Jézushoz és megkérdezte, hogy hetedszer is meg kell?

22-es vers:

„Monda néki Jézus, nem mondom néked, hogy hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Tudjuk azt, hogy a hetes szám a tökéletességnek a száma a Bibliában, de itt nem egy számmisztikáról van szó, vagy nem arról, hogy ki tudod-e szorozni fejben, hogy mennyi hetvenszer hét… hanem ez arról szól, hogy annyiszor kell megbocsátanod egy nap, ahányszor megbántanak.

A lényeg, hogy te nem engedheted meg magadnak sem a keserűséget, a neheztelést, sem a megbocsátatlanságot senkivel kapcsolatban, mert ez szellemileg hihetetlen módon tönkretesz téged.

Máté 5.9

„Áldottak, akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.”

Azaz akiknek a szívükben nincs ott a vádlás. Mert a szívükben egyenesek, tudják, hogy ők a saját részükről megtettek mindent, ami helyes.

Példabeszédek 4.24

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Oda kell figyelned arra, hogy a szívedben mennyire vagy tiszta és egyenes Istennel szemben és saját magaddal szemben, mert így tudsz tisztán hallani Istentől, így tudsz érzékenyebb lenni Istennek a jelenlétére és így tudsz igazán közeli kapcsolatot kialakítani vele. Ha nem tiszta a szívünk, akkor feláldozzuk az Istenhez közeli kapcsolatunkat, azért, mert jobban szeretnénk érezni az szívünkben a szeretetlen dolgokat. Ugye senkinek a szívében nem él egy óriás, akit úgy hívnak, hogy keserűség, vagy megbocsátatlanság, vagy harag?! Ezek az érzések óriássá tudnak növekedni az ember életében, meg a kilátástalanság és a keserűség. Ez úgy fel tud növekedni a keresztények életében is, hogy eltakar minden reményt, minden szépet és jót, ami Istentől áradhatna felénk és ami árad is. De eltakarják ezek az óriások, mert olyan kilátástalan és olyan reménytelen, csüggesztő… és olyan régóta van már ez a helyzet és olyan rosszul bántak velem… pedig én olyan jó vagyok! Valóban?! Jó vagy te? Foglalkozz azzal, hogy jó legyél!

A Biblia nem mondja sehol azt, hogy Isten küld egy embert, vagy egy angyalt, vagy egy pásztort, aki vigyázni fog a te szívedre és arra, hogy a te szíved mindig tiszta legyen és egyenes. Azt mondja a Biblia, hogy neked kell arra vigyáznod. Hogy te legyél az, aki őrt áll. És meg kell tanulnod felismerni ezt, amikor be akar férkőzni valami a szívedbe. Tudnod kell azt saját magaddal kapcsolatban, hogy amikor be akar a szívedbe valami költözni és el akarja a tisztaságot venni Isten elől. Áldottak a tiszta szívűek, mert ők Isten meglátják. Úgy is mondhatnám, hogy áldottak a tiszta szívűek, mert ők valóban képesek arra, hogy Istent meghallják. Ha tele van a szíved gyűlölettel, haraggal, ellenségeskedéssel, viszállyal, meg nem bocsátással, akkor Isten neked ennél sokkal nagyobb hangon is kiabálhat, akkor sem fogod meghallani, mert tompa leszel és érzéketlen leszel. Isten amennyire tud, kinyúl hozzád, megérint és felemel téged, de szeretné azt, hogy te érzékeny legyél és ehhez a te szívedre van szüksége.

Tehát ne azon gondolkozz, hogy a másik mit tett rosszul, hanem azon, hogy te milyen helyzetben vagy Isten előtt!

Amikor valami problémával szembesülsz, akkor ugyanez a teendő! Ne a problémáról gondolkozz állandóan, hogy micsoda nehézségben vagy, arra figyelj, hogy te hogyan reagálsz arra a dologra, hogyan állsz hozzá, mi a mentalitásod ehhez és hogyan beszélsz erről a dologról és hogyan állsz hitben ezzel kapcsolatban, mennyire vagy türelmes és kitartó… Erre figyelj! Mert ez a helyes és jó! És ha ezt teszed, akkor mindegy, hogy milyen dologgal szembesülsz, mert akkor te a Krisztusba vetett hited által kősziklán állsz és akármilyen vihar és nehézség jöhet, mindegy!

Mindig lesznek problémák, amik belénk ütköznek. Nem fogod megtapasztalni ebben a földi életben, ebben a testben, hogy probléma mentes, teljesen probléma mentes életet éljél! Mert amikor végre már megkapod az új házadat és az új autódat, akkor azzal lesz egy csomó munka. És eddig az volt a legnagyobb problémád, hogy miért nincs kiskutyád, utána meg az lesz, hogy minden nap etetni kell és a piszkát is takarítani kell, és ez lesz a probléma… És a szép kertedben a virágokat meg kikaparja! Most ezt nem látod, csak az a probléma, hogy miért nincs kutya. És másban is így van ez… Nagy házat meg ki kell tudni fűteni, ezért gondolkodj előre, hogy mekkora házat szeretnél!

Példabeszédek 4.20

„Fiam az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik és egész testüknek egészség.”

Egy másik fordítás úgy mondja ezt, hogy egész testüknek orvosság.

…Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet!”

Itt az eredeti héberben a jobban őrizd meg a szívedet egy katonai őrségre utaló kifejezés. Hányan voltatok katonák? Én is voltam katona és emlékszem, hogy voltam őrségben is úgy, hogy a fegyver a vállamon volt, vagy a kezemben volt. És tudom milyen az, hogy valamire vigyázni, mert fegyver raktárat őriztünk a Duna parton Ercsi határában. Én tudom milyen az, hogy valamire vigyázni kell, akkor attól féltünk, hogy nehogy elaludjunk az őrségben. Az egy folyamatos, állandó éberséget követel meg tőled, amikor az ember hajnalban alig tudja már nyitva tartani a szemét és az egész testét, az nagyon kemény… Azt is tudom milyen az, hogy meg akarok nézni egy filmet, de nem tudom megnézni mert lecsuklik a szemem.

Azt mondja itt az Ige, hogy mintha katonai őrség lenne a szíved körül, úgy kell arra vigyáznod és neked kell ezt az őrséget ellátnod! Tehát neked kell figyelned arra, hogy ne legyen harag ott és megbocsátatlanság. És van itt valami időhatározó, amit Isten mutatott nekünk, hogy meddig lehetséges nekünk megtenni azt, hogy valakire neheztelünk. Egészen estig neheztelhetünk, de másnapig nem mehetünk el. Mert írja az Efezusi levél 4-es Igéje, hogy a nap le ne menjen a ti haragotokon. Írja, hogyharagudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen a ti haragotokon!

Bizony szabad haragudni az igazságtalanság miatt, hogy a szegényt meglopják, amikor látsz valamit, ami nem helyes. Nem örvendezünk, amikor látunk valamit, ami jó is lehetne, de rosszul megy.

De vétkezni ne vétkezzél, ne menjen így le a napod azon a napon. Mindannyian buktunk már így el. Másnap is úgy ébredtünk, hogy görcsben van a gyomrunk azzal az illetővel kapcsolatban, hogy hogyan tehette, hogyan mondhatta „azt”. Sokszor kell megbocsátani! Azt kell tenned a szeretetben járásodban, amit Isten mond, hogy tenned kell. Bocsáss meg, imádkozz az illetőért, az ellenségedért és engedd el a sérelmeket! És igazán nagy vízválasztó a szeretetben járásban az, hogy elengedni a sérelmeket és nem háborogni és nem róni fel azt az igazságtalanságot, azt a gonoszságot, amit veled szemben tettek.

I.Korinthus 13.

„A szeretet nem rója fel a gonoszt.”

Egy másik fordítás szerint: nem rója fel a vele szemben elkövetett igazságtalanságot.

Tehát nem mondod a másiknak, hogy te milyen rosszul viselkedtél velem! Nem emlékezteti a másikat arra, hogy milyen gonoszat tett vele. A szeretet ilyen! Mert Isten sem lökdös, hogy te milyen hűtlen voltál, milyen engedetlen voltál, hányszor szóltam, hogy engedelmeskedj, de te nem voltál az. Isten sem veri a hátunkat és a fejünket pálcával. És a Szent Szellem nem azért küldetett, hogy meggyőzzön bennünket a mi bűneinkről. Ha valamelyik gyülekezetben ezt prédikálják, akkor én azt mondom, hogy én ez ellen prédikálok, mert nem látom erre az igei bizonyítékot.

A Szent Szellem arról győz meg, hogy Jézus Krisztus az igazság és Ő az élet.

Nem bonyolult dolog, amiről beszélek. Engedd el a sérelmeket, többé ne gondolkozz róla és ne beszélj róla! Nem mondom azt, hogy ez könnyű dolog és csettintésre működni fog. Mint ahogyan a legtöbb dolognak, ami a keresztény jellemünket illeti, évek kellenek, hogy kifejlődjenek, úgy ehhez is sokszor évek kellenek, hogy az ember könnyen túl tudja tenni magát sértéseken és fájdalmakon, nehézségeken. Ezt tanulnunk kell újra és újra, ahogy szembesülünk vele úgy tanuljuk ezt. Minél inkább engeded, hogy gyökeret verjenek a szívedben a bántások, a keserűségek, annál nehezebb azt onnan kihúzni. Mert ha gondozod a kertedet, vagy a gyümölcsöst, tudod jól, hogy a gazt kis korában sokkal könnyebb kihúzni, mint amikor már olyan nagy lett a szára, mint a karom. A sérelmeket addig kell kezelni, amíg friss! Ha már hosszú évek óta benned van egy tüske, bánt az, hogy valaki mit tett veled, akkor az egy nagyon komoly harc, hogy túllendülj azon és megbocsáss. Ha ezt nem harcolod meg magadban, akkor nem fogod élvezni Istennek a jelenlétét. Ezt mindenkinek meg kell tudni harcolni magában, saját magával szemben és meg kell vizsgálni magadat, hogy van-e valakivel szemben harag, megbocsátatlanság.

Sokszor a fájdalmak frissek és igazán nagyon fájdalmasak, de nincs semmi fontosabb számodra, mint Istennek a jelenléte és azt nem fogod úgy tapasztalni, megélni, mint ahogy azt Ő szeretné, ha a szívedben gondok vannak. Emlékeztek a Máté evangélium 6. fejezetére, amikor az Úr az imájáról tanít, a Miatyánkról. Van ott egy olyan rész, ami így hangzik: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Valóban ezt akarod, hogy az alapján legyen neked megbocsátás, amiképpen te megbocsátottál másoknak? Nem ezt kaptad Istentől, nem ez alapján kaptál megbocsátást Istentől, ahogy te megbocsátottál másoknak. Mert ha nem bocsátottál meg senkinek sem és van ezer haragosod, Isten akkor is megbocsát neked!

Jól meg kell tanulnunk megbocsátani, mert ez nem egy egyszeri próba, ez nagyon sokszor előfordul az életünkben. Van amikor napokig nem kell ezzel foglalkoznunk, vagy hetekig, aztán jön egy lehetőség könnyen – akár itt a gyülekezetben. Nehogy azt gondold, hogy a gyülekezetben nem bánthat meg téged valaki!? Attól, hogy valaki újjászületett, attól még nem a mennyország teljes dicsősége ábrázolódik ki a testén, a lelkén, az érzelmein és az egész életén! Lehet, hogy valaki itt a gyülekezetben fog megbántani, mert arra a székre ült, amire te szoktál ülni és ezen te úgy felháborodsz, hogy kirohansz és sírsz… És különben is a jövő héten nem jövök, mert a mai napon a pásztor engem kiprédikált! Mert egész alkalommal rólam beszélt! Így érzed? Akkor rólad beszéltem, igen! Senkinek nem céloztam ezt, Isten látja a szívemet és őszintén mondom, hogy az én lelkiismeretem tiszta! Ha te úgy érzed, hogy téged prédikáltalak ki, akkor valóban, neked szólt.”