Szeretetben járni 3. Az igazságot szeretetben szóld!

Szeretetben járni 3.

Az igazságot szeretetben szóld!

(2016.09.18.)

„Isten szeretetéről szeretnék ma is prédikálni. Azért kezdtem el többek között már a múlt alkalmakkor is Isten szeretetéről és a szeretetben járásról beszélni, mert fontosnak tartom, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat arra, hogy mi a keresztény életünknek a lényege, mi a velője, az esszenciája, az igazán fontos, amit nekünk szem előtt kell tartani.

I.János 4.7-21

„Szeretteim, szeressük egymást! Mert a szeretet az Istentől van és mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött fiát elküldte az Isten e világba, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretetett minket és elküldte az Ő fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.

Szeretteim! Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta, ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad és az Ő szeretete teljessé lett bennünk. Erről ismerjük meg, hogy Őbenne maradunk és Ő mibennünk, mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a fiút a világ üdvözítőjéül. Aki megvallja, hogy Jézus az Istennek fia, az Isten megmarad abban és ő is az Istenben. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.

Az Isten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne. Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. Ha azt mondja valaki,hogy szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az.

Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát. Az a parancsolatunk is van Tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

Sokszor vannak úgy az emberek, hogy hallanak bizonyos dolgokról néhányszor és azt gondolják, azt feltételezik, hogy azt a dolgot már teljesen ismerik. Azért, mert valaki újjászületett, nem jelenti azt, hogy megismerte Istent.

A fenti Igéket felolvasom az egyszerű fordítás szerint: Kedveseim! Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született és ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet. Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a földre egyetlen fiát. Azért küldte, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. Ez az Isteni szeretet! Nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy Ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját fiát küldte a földre, hogy általa félretolja az útból a bűneinket. Kedveseim! Ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást. Istent még soha senki nem látta.

De ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él és ez a szeretet kiteljesedik bennünk. Tudjuk, hogy Istenben élünk és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy a saját Szelleméből adott nekünk. Az Atya Isten elküldte fiát a földre, hogy az egész emberiséget megmentse. Ezt a saját szemünkkel láttuk és bizonyítjuk, hogy így igaz.

Aki elismeri és az emberek előtt kimondja: hiszem, hogy Jézus az Isten fia, abban Isten benne él és ő is Istenben él. Így ismerjük és tapasztaljuk meg Isten irántunk való szeretetét, és így bízunk ebben a szeretetben.

Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él és Isten is él őbenne. Így növekszik bennünk Isten szeretete, amíg teljessé nem lesz. Ezért hát nem kell félnünk az ítélet napjától, hiszen mi is ugyanúgy vagyunk ebben a világban, ahogyan Ő. Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiszorít belőlünk.

Ha valaki fél, igazából attól fél, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen. Aki azt mondja szeretem Istent, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát. Mert a Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is!

Nagyon jó ez a fordítás és nekem most tűnt fel az, hogy Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte egyszülött fiát, Jézust, hogy a mi bűneinkért meghaljon, hogy mi az Őbenne való hit által örök életet nyerjünk. De mindez az Ő szeretetéből fakadt, mert szeret bennünket, ezzel a nagy szeretettel. És ezt kell nekünk meglátnunk, tapasztalnunk, meg kell éreznünk, megértést kell róla kapnunk és ennek következményeképpen nem azt mondja Isten, hogy azért, mert megismerted azt, hogy én mennyire szeretlek téged, azért te is szeress engem…, hanem azt mondja, hogy ismerd meg azt, hogy én mennyire szeretlek téged és ezt követően ezzel a szeretettel te is szeresd az embertársaidat, a testvéreidet leginkább, a Krisztusban testvéreket.

Isten nem magának követeli a szeretetet, azt amit Ő odaadott nekünk, hanem odaadta nekünk és azt akarja, hogy mi azt továbbadjuk. Nem az motiválta Őt, hogy mi Őt viszont szeressük, nem azért tette, hanem mintegy folyamat, elindítván az Ő szeretete ki legyen öntve minden emberre rajtunk keresztül – és ez dicsőséges.

Amikor újjászületsz, mikor találkozol Vele, befogadod Őt az egy szellemi megtapasztalás. Sokan fizikailag is átélik ezt, hogy melegük van, vagy eldőlnek, elesnek, de nagyon sokszor az ember nem érez semmit. Ez egy szellemi megtapasztalás ott bent, hogy az Ő családjához tartozunk, Vele családi viszonyba kerülünk, megismerjük Őt valamennyire és békességünk lesz, kitöltetik Istennek a szerelme a bensőnkbe… De ezt nem lehet megfogalmazni úgy, hogy én ezt fizikailag érzem. Érzünk valamit szellemileg. Akár érzel valamit eközben vagy nem, azért, mert azóta békességed van, vagy megtapasztaltál dolgokat, vagy mert kaptál róla megértést és bizonyos útjaira felhívta a figyelmedet, kijelentette neked, világosságot adott, az Igét megnyitotta előtted… ez nem jelenti azt, hogy te teljesen ismered Őt!

Minél többet jársz Istennel, annál jobban megismered Őt. Istent ismerni – ezekből az Igékből kiderült -, elválaszthatatlan attól, hogy ismered a szeretetet. Akkor mondhatjuk azt, hogy ismerjük Istent, ha ismerjük a szeretetet.

A 8-as vers azt mondja, hogy az Isten szeretet… és a 7-es vers második részében ez áll: Mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent. Mindaz, aki szeret, úgy is mondhatnánk, hogy mindaz, aki szeretetben jár, mindaz, aki gyakorolja a szeretetet, akinek a viselkedésében is jelen van az, hogy szeretetben jár – azt mondja róla az Ige -, hogy Istentől született és ismeri az Istent. Aki meg nem szeret azzal mi a helyzet? 8-as versből: Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. És ezt Isten Igéje mondja! Ez a szeretet nem a világi-féle fajta szeretet, hogy elvárásokkal vagyok tele a másik felé és mindenféle elvárásom van, hogy azt az érzést érezzem a te irányodból, amire nekem szükségem van… Az isteni fajta szeretetről van itt szó, amelyet Isten abban mutatott meg, hogy elküldte az Ő fiát, Jézust.

Tehát, aki nem ismeri az Istent, az nem tud szeretetben járni! Ez nagyon kemény állítás! Mi van, ha valaki tud ezer Igét idézni, ismeri az ószövetség és az újszövetség Igéit akár kívülről, de nem jár szeretetben?! Ezen Ige alapján ez az ember nem ismeri Istent! Lehet, hogy újjászületett, hogy nyelveken imádkozik, gyülekezetbe jár, tizedfizető és adományokat ad, de aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Mondd utánam: Isten szeretet! Isten szeretet!

Hiszem, hogy ez egy kulcs dolog, hogy az én életem és a te életed is egy magasabb szintre tudjon jutni. Nem tudjuk ezt kikerülni, nem mondhatjuk azt, hogy erről már hallottunk, hogy a felkészületlen prédikátor beszél a szeretetről, mert arról könnyű beszélni, nem mondhatjuk azt, hogy erről olyan sokat beszél a világ is és ismerik a világban is a szeretetet…. Nem! A világ nem ismeri azt! Vannak törekvések, bizonyos dolgok, amiket a világ el tud érni a saját erejéből, de rendkívüli módon korlátozott. Az a fajta szeretet, amelyről beszélünk az nem abban van, hogy mi szeretjük az Istent, hanem abban, hogy Ő hogyan szeretett bennünket. És az elmúlt hetekben, években is sokat hallottad tőlem, hogy alap dolog az életünkben elfogadni, megismerni és elhinni azt, hogy Isten szeret téged. Lehet vigyorgó smile-t rajzolni és fölé írni, hogy Isten szeret téged és az autó hátuljára is oda lehet írni, vagy bárhová és ez jó dolog is… de értsd is ennek a lényegét! Isten szeret téged!

Akkor szoktak az emberek erről elfeledkezni, amikor nehéz körülményekkel szembesülnek. Akkor kell magadat emlékeztetned, hogy Isten szeret téged! Isten szeret téged! Isten szeret engem! Megismerni és cselekedni Isten szeretetét!

Hányan vagytok, akik mióta gyülekezetbe jártok az életetek magasabb szintre emelkedett, megváltozott érzelmileg, gondolkozásbelileg, a kapcsolataid megváltoztak, anyagi, egészségügyi értelemben is változások történtek, nagyobb a békességed… És hányan gondoljátok azt, hogy ezek a változások még egy ilyen mértékben ugorhatnak jó irányba?! Kell, hogy legyen ebben hited! Mert amikor belesüppedsz az egyhangúságba és abba, hogy minden állandó és nem változik semmi, akkor vallásos lettél. És a vallásosságban nincs jelen Istennek az ereje, az egy olyan csapda, amiben meg lehet az istenfélelemnek bizonyos látszata, de hiányzik belőle az a szellemi erő, amiről ma is beszélünk. Tehát lehetséges az, hogy a mostaninál egy sokkal magasabb szinten tudjál élni! És amikor előrefelé nézel, vagy tervezel, akkor lásd magadat áldottnak és áldottabbnak, mint most és lásd magadat egészségesebbnek és kiteljesedettebbnek és lásd, hogy jobban tudod működtetni Isten Igéjét a saját érdekedben, mint idáig és jobban ki tudod használni a szellem adta lehetőségeket, mint idáig és sokkal jobban fogod szeretni az embertársaidat, a testvéreidet, mint idáig!

És nem kell messzire menni, hogy igen, majd a Borsod megyében élő valakit majd jobban fogom mostantól szeretni és a szomszédig sem kell elmenni… Nézz be a hálószobába, a gyerekszobába, a tükörbe és nézz körül otthon az asztal körül! Mert ott indul minden!

Tehát jobbá válhat az életed azáltal, hogy megtanulod Isten szeretetét kiárasztani mások felé. És ez nem abban nyilvánul meg csupán, hogy azt várom, hogy engem jobban szeressenek, tiszteljenek, jobban elfogadjanak, jobban megáldjanak, hanem ennek a mozgató rugója abban van, hogy én kezdem el ezeket megtenni. Mert megértettem Istennek irányomba való szeretetét és megértetted azt, hogy hogyan működik a vetés-aratás szellemi törvénye. Isten maga a szeretet és semmiről nem lehet úgy tanítani, hogy ne hangsúlyoznánk benne a szeretetet. Nem lehet tanítani enélkül a hatalomról, a hitről, a gyarapodásról, a megigazulásról, a növekedésről… mert minden szeretet által működik. A hit szeretet által működik!

Ha nem központi dolog „ez” a mi szívünkben és a gondolkozásunkban reggel, délben, este, egész nap, akkor nem ismerjük fel Istent bizonyos helyzetekben és nem ismerjük fel azt, hogy bizonyos helyzetekben mit kellene tenni. Ha tudsz időt tölteni Istennel egy nap fél órát, egy órát… ez rendkívül jó dolog. És mi van akkor ha az egész napodat Vele töltöd?

Eleinte nagyon nehéz ez, mert összpontosítani kell és ki kell magunkat vonnunk a környezetünk hatásai alól és el kell vonulni az imaszobánkba a csendességünkhöz és magunktól mindent távol kell tartani és így tudunk közösségben lenni Istennel. Ezt tenni nélkülözhetetlen és míg élsz, erre szánjál időt és ne hanyagold ezt el! Ugyanakkor az istentiszteletnek az egész életünkön végig kell vonulnia, nem csak vasárnaponként, ebben a két órában, míg itt vagyunk a gyülekezetben! Istent tiszteled, szereted, Róla megemlékezel akkor is, amikor beszélgetsz valakivel a munkahelyeden, és mindenhol keresed a lehetőséget, hogy hogyan tudod Isten szeretetét megosztani másokkal.

Én úgy gondolom, hogy ez tanulható és fejleszthető tulajdonságunk, sőt az igesor utolsó verse azt mondta, hogy ez egy parancsolat. Az a parancsolatunk van Tőle, hogy szeressük a mi atyánkfiait! Szeretetben járni nem akkor kell elsősorban, amikor otthon egyedül vagy az imakönyved, vagy a Bibliád fölött, hanem akkor, amikor közösségben vagy emberekkel. És hogy hogyan működik ez a gyakorlatban, erről szólnak ezek az alkalmak és tanítások és megnyílik előtted az Igék ajtaja. Amikor a Bibliádat olvasod, Isten,vagy Jézus nevét behelyettesítheted a szeretet szóval és ekkor látható, hogy a gyakorlatban hogyan működik Ő és milyen utakon tud neked „ezekben a dolgokban” tanácsot adni. A szeretet nem egy olyan dolog, ami Istennek van, hanem az Ő maga! Ha te nem a szereteten keresztül gondolkozol, akkor nem Istenen keresztül gondolkozol, nem Isten szíve szerint gondolkozol. Ha te nem a szeretet szemszögéből nézel dolgokat, konfliktusokat, akkor te nem úgy látod azt a helyzetet, mint ahogyan Isten látja.

Mindannyian szembesülünk bizonyos dolgokkal, a családunkban, munkánkban és sok más területen. Neked meg kell látni Istennek a szemszögét abban a helyzetben és meg kell látnod úgy tekinteni dolgokat, ahogyan Ő látja és úgy tekinteni emberekre, a gazdagra, a szegényre, a hajléktalanra, az alkoholistára, a nagytiszteletűre, mint ahogyan Isten is tekint, nem személyválogatóan!

Ha bármit is teszel a szereteten kívül, az csak a hústestből fakadhat. Ha kiestél a szeretetből, akkor a saját indítékod szerint, a régi élet szerint való óembered szerint tetted azt. Nem lehetséges az, hogy a test indíttatásából te Isten szíve szerint cselekedjél szeretetben.

Efezus 4.15

„Az igazságot követvén szeretetben mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban.”

Egy fordítás azt mondja, hogy hanem az igazságot szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban.

Amikor az igazságot szólod, nagyon döntő lehet, hogy azt te hogyan mondod. Döntő dolog abban, hogy ők hogyan fogadják el azt tőled, amikor te az igazságot szólod. Ha látsz valakit, aki valami rosszat tesz, vagy rosszul tesz… pl. egy prédikátor igeellenes dolgokat prédikál, vagy a gyermeked nem megfelelően viselkedik, vagy a házastársad nem megfelelően viselkedik, nem mindegy, hogy azt az „igazat”, a saját magad igazát, ami lehet egyetemes igazság, azt te hogyan mondod el neki. Mert szeretetben kell ezt megtenned!

Az, hogy nem ízlik a leves, nem tetszik az ajándék amit karácsonyra kaptál, vagy nem jól mosogatta el a férjed az edényt és az zsíros maradt… és látod valamivel kapcsolatban, hogy az úgy nem jó és te elmondod az igazat, azt el lehet mondani kétféleképpen. Elmondhatod a feleségednek a sótlan levessel kapcsolatban úgy is, hogy megsérted, de úgy is, hogy derűsen keljetek fel végül az asztaltól, hogy az jól süljön el. Azt is mondhatod, hogy drágám, nagyon jót főztél, de látom szerelmes lehetsz belém, mert megborult a sótartó… Mindig úgy kell az igazságot elmondani, hogy a másikból az valami jót hozzon ki, és ne az ellenkezőjét, amiből indulatos, haraggal teljes veszekedés kerekedhet.

Mikor megkapod karácsonyra a kilencvenötödik nyakkendődet úgy, hogy az előző kilencvenhármat sem használtad… akkor lehet azt mondani, hogy minek nekem már megint nyakkendő, minek vetted ezt nekem!? És mondhatod úgy is, hogy: De gyönyörű ez a nyakkendő, majd biztosan lesz alkalom rá, hogy felhúzom egy esküvőn… (vagy ha nem lesz más alkalom, akkor fűnyíráskor felveszem magamra, de használni fogom.)

Nem igaz az, hogy mindig mindenkinek meg kell mondanod az igazat úgy, ahogyan azt te érzed és gondolod. Bármennyire is igaz az, hogy vannak emberek, akik a pokolba fognak jutni, de az evangélium nem hirdetheted úgy, hogy: ….térjetek meg, különben a pokolba juttok! Így ez nem teszi vonzóvá az evangéliumot, mert nem fenyegethetjük őket annak ellenére, hogy ez az igazság. És ha a Szellem úgy vezet, időnként lehet ezt is akár prédikálni.., de nem lehet ez a fő üzenetünk mindenkor, hogy én megmondom az igazat! Térjél meg, különben a pokolba jutsz!!! Miért vagytok felháborodva?! Az igazat mondom! Betöritek a fejemet azért, mert megmondtam az igazat?!

Sokszor sokan a hétköznapi életükben is így élik az életüket, hogy kijelentik a saját maguk igazát és fel vannak háborodva, hogy rossz a reakció, hogy nem érik el azt, amit szeretnének. Ha kiállsz az utcára, ha evangelista vagy, ha nem és egész áldott nap azt kiabálod a mikrofonba, hogy … pokolra juttok, ha nem tértek meg – valószínűleg nem túl nagy eredmények születnek. Lesz egy-két ember talán, aki a bűntudattól a mellkasát verve odamegy hozzád és azt mondja, hogy jól van, mondd meg, hogy mit kell tennem. De az igazság az, hogy az evangélium egy örömhír és a lényege az, hogy Jézus eljött, hogy neked ne kelljen a pokolba menni! Ez az örömhír, hogy tart a kegyelem napja, gyere Jézushoz és megmenekülhetsz az ítélettől.

Nekünk bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is a világban. És ahogy Ő igaz, megigazult, Ő szent, fedhetetlen, sérthetetlen, Ő az atyának a kedvese és kedvence, ugyanúgy vagyunk mi is a világban. Ez az örömhír! Ha valaki ezt elutasítja igazság az, hogy úton van a pokol felé.

Az igazságot tehát a helyes módon kell tálalni és mondani. Az igazságot elmondhatjuk ugyanazzal a mondattal kétféleképpen. A hanglejtés, a kedvesség között van a különbség. Hogy tele van a szavad ítélettel, megvetéssel, szánalommal és „majd én megmondom, hogy mi a frankó”, vagy pedig tele van szeretettel és kedvességgel a te mondanivalód. Nem mindegy, hogy flegmán odavágod az asszonynak, hogy húsz éve jobban néztél ki, mint most… Mert lehet, hogy ez az igazság… De ezt csak úgy odavághatod elé az asztalra? Megteheted, de viseld a következményeit!

Mint ahogy nem vetjük a gyermek elé az asztalra az ételt, hogy nesze, egyél! Ugyanúgy a szavakkal sem bánhatunk úgy, ahogy azt a mi indulataink indokolnánk időnként. Tudnod kell megfelelő módon hasogatni Isten Igéjét és tudnod kell a megfelelő módon kifejezni magadat. Ha ez nem megy, akkor tanuld meg! Fejleszd és képezd magadat! Én nem vagyok megáldva olyan képességekkel, hogy rendkívül nagy szókinccsel tudnám hirdetni Isten Igéjét, amim van azzal teszem egyszerűen. Isten ezt megáldja. Te is, amid van, azt használd úgy, ahogy van, de mindannyian tudjuk magunkat képezni és fejleszteni. És ezt tennünk kell, mert különben hiába van igazad! Hiába van igazad, hogy rosszul áll a hajam, engem nem fog érdekelni a véleményed, ha azt nem szeretetben mondod nekem. Mint ahogy alkalom után időnként itt-ott megjelennek kedves emberek, akiknek az első szava hozzám mint vendég prédikátor felé a kritika. Azonnal elmondják mindazt, amit nem tetszik nekik. És ez a világban is jelen van. Ha csinálsz valamit sok éven keresztül és azt jól végzed, de ha egyszer valamit elvétesz és hibázol, akkor azt az emberek kiemelik és a címlapra teszik. Így működik a világ…

A héten olvastam valakiről valamit és megihletett engem, hogy valóban úgy van az a világban, még a keresztények között is, hogy hajlamosak vagyunk elfelejtkezni azokról a dolgokról, amiket emberek tettek értünk éveken, évtizedeken keresztül és felrójuk neki azt, amit tegnap tett, mert hibázott.

Tehát hogy megmondjad az igazat, nézz rá az Igére az Efezus 4.15-ban: hanem az igazságot szólván, szeretetben mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban.

Az igazságot, a saját magad igazát megmondhatod akkor, ha szükséges azt megmondani. Azonban nem mindig kell megmondani a te saját magad igazságát, a vélt, vagy valóban valóságos igazságot a másiknak. Nem az a lényeg, hogy te mit láttál meg a másikban, hogy ő mit csinált rosszul, hogy te mennyire rálátsz arra, hogy ő azt milyen rosszul csinálja. Mindig az a kérdés, hogy amikor hozzá szólsz, hozzá beszélsz, akkor ő mit képes abból az igazságból befogadni, elfogadni és megérteni, milyen szinten áll. Mert vannak dolgok, amiket gyerekeknek nem tudsz elmagyarázni, mert még öt éves, vagy tíz éves és nincs olyan szinten, hogy megértse. Az a lényeg, hogy mi az, amit ő fel tud fogni és meg tud érteni. És az a lényeg, hogy az igazságot, azt az igaz dolgot, amit el kell mondanod, és el is mondod, azt hogyan adod elő, hogyan mondod el.

A Példabeszédek írja azt, hogy az ajkak kedvessége megnöveli a tudást. Nem mindegy, hogy hogyan beszélsz a gyermekeddel, a testvéreddel a gyülekezetben, a házastársaddal. És nem csak arról van szó, hogy mit mondasz neki, hanem arról van szó, hogy amit mondasz, azt hogyan mondod. Áraszd ki a hitedet Isten felé, hogy adjon neked olyan szókincset, amely az Ő szíve szerint való! Mert tudod, hogy egy dolgot többféleképpen is el lehet mondani, ilyen hangnemben is és olyan hangnemben is. De hoz-e különbséget ez abban, hogy elfogadják-e azt, vagy sem?! Van-e különbség, vagy mindig ugyanúgy elfogadnak mindent tőled, akárhogy mondod? Mindig elfogadják a kiigazítást tőled, akárhogy is mondod? Ha szeretetben, kedvesen mondod, ha úgy mondod, hogy valóban érzékeltetni akarod az illetővel, hogy valóban szereted őt és törődni akarsz vele és azért hívod fel a figyelmét bizonyos dolgokra… akkor ez nem az azonnali ellenérzést fogja belőle kiváltani, hanem meg fog nyílni előtted. Ha azonban ledorongolod és nagy fennszóval kioktatod őt, akkor az ő büszkeségét jobban meg fogod erősíteni.

A büszkeséget - amely mindannyiunkban jelen van – testi szinten támadod, lehetetlenség megtörni, vagy legyőzni. Sőt, még nagyobbá és erősebbé teszed azt a másikban! Csak a szeretet képes arra, hogy eljusson a másik emberhez, hogy az megnyíljon előtted.

Vannak emberek, akikre olyan hatást tudsz gyakorolni, hogy a te szavadra megnyitják magukat. És vannak olyan emberek, akiknek csak a te szavad az, amire megnyitják magukat. Mert én nem tudom őket megérinteni, aminek számtalan oka lehet. Vagy a korom az, vagy mert fiú vagyok (talán nevezhetem magamat férfinak), vagy azért, mert fehér a bőröm, vagy mert pásztor vagyok…. vagy van rajtam sapka, vagy nincs. Én az ő szívüket nem tudom elérni, mert nem fogadják el tőlem, de tőled elfogadják! És vannak emberek, akikkel viszont te nem tudsz kapcsolatba kerülni, mert nem hallgatnak a szavadra, mert kinevetnek és átnéznek rajtad… az én szavamat meg elfogadják és megnyílnak. Ezt neked látnod és érezned kell minden élethelyzetben, hogy te erőltessed a mondandódat, vagy ne mondjad, mert teljesen felesleges. Nem kell mindig mindenkinek beszélni és elmondani a véleményedet és a meglátásaidat. A bolond embernek a jellemzője, hogy mindig mindenkivel meg akarja osztani azt, hogy ő mit tud, ha szükség van rá, ha nem! Bölcsnek kell lenned és ezt ne használd fel ürügyként arra, hogy akkor nem szólsz senkinek semmit, legyél érzékeny és nyitott arra, hogy ha valakit támogatni, segíteni kell, akkor te készen állj arra. Egy bátorító szóval, egy kedves kiigazítással, vidámítással, bármivel…, a tűznek a felgerjesztésével segítsd őt, hogy meglássa mi a helyes út, amiről esetleg eltévelyedett. Mert vannak emberek, akiknek te vagy az áldása. Te vagy az, akit Isten küldött hozzá, hogy te egy kedves szóval, bátorítással segítsd őt. És időnként ez a segítség nem csak a másik fejének a simogatása, hanem időnként lehet egy nagyon kedves, tapintatos kiigazítás is. De emlékeztetlek arra, hogy ez nem azt jelenti, hogy bárkinek az életébe beleszólhatnál, hogy ő mit csináljon. Erre egyikőtök sem kapott felhatalmazást, hacsak nem a gyermekedről beszélünk most.

Egy idegen ember, idegen család nem a te hatásköröd. Ha segítséget, támogatást, útmutatást kérnek tőled, megteheted, de beleszólni más ember életébe neked nem hatásköröd. Legyél óvatos! Lehet segíteni másoknak, legfőképpen úgy,hogy kérik a segítséget, ha nem kérik, de látsz lehetőséget, hogy tényleg valóban szelíden és Istennek a szeretetével valami jót mondjál, akkor tedd meg és ne vond ki magadat ez alól, de emlékeztesd mindig arra, hogy bizonyos korlátok között mozogsz. Nem igaz az, hogy mindent korlátlanul csinálhatsz nyakló nélkül. Vannak korlátok, amik között kell élni az életedet. Vannak határvonalak, amiket nem kellene átlépni, de vannak határvonalak amiket viszont már régen át kellett volna ugranod és szabadon szárnyalva futnod kellene. Nekem semmi jogom, közöm más feleségéhez! Remélem ez egyértelmű! Ugyanez van viszont is, mert van egy határ, amit nem léphetek és nem léphetsz te át… Soroljak még határvonalakat? Más ember személyes életébe a beavatkozás határt jelent neked. Ha nem kérte a segítséged, akkor nagyon legyél óvatos, hogy hogyan teszed azt meg!

Az ajkak kedvessége megnöveli a tudást. Nem mindegy, hogyan beszélsz gyermekeddel, testvéreddel és nem csak arról van szó, hogy mit mondasz, hanem arról is,hogy hogyan mondod. Ez hoz különbséget, hogy elfogadják azt szeretetben, vagy elutasítják. Az, hogy az emberek elfogadják-e az Igét, a prédikációt, az evangéliumot, vagy a tanítást, függ-e attól, hogy milyen módon van az prédikálva? Igen! Mert az ajkak kedvessége megnöveli a tudást és az emberek tanulni akarnak akkor. Ha megtanuljuk több szeretettel tálalni a dolgokat, több bölcsességgel tálalni a dolgokat, akkor több eredményt fogunk elérni. Ha megtanulod, hogy a gyermekeddel hogyan alakíts ki szeretetteljes, bensőséges kapcsolatot akkor, amikor kicsi és ezt végigviszed egészen tinager koráig, akkor nem lesznek vele gondjaid, legalábbis olyan, amiket ne tudnál megoldani, orvosolni.

Nem a mi dolgunk, hogy az igazságot csak úgy rácsapjuk az asztalra. Az igazságot szeretetben kell szólnunk és ezáltal fogunk növekedni.

I. János 3.14

„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.”

Tehát mi tudjuk, hogy megmenekültünk a pokoltól és a mennybe van belépésünk, mert tudok idézni tíz bibliai igeverset? Azért tudom, mert gyülekezetbe járok és megkeresztelkedtem az én egyházam rendtartása szerint? Azért tudom, hogy a mennybe kerülök, mert gyermekkoromban meglocsoltak vízzel, megkeresztelkedtem, ezért én tudom, hogy a mennybe kerülök? Vagy azért kerülök a mennybe, mert nyelveken imádkozom? Vagy mert a pásztor azt mondta? Nem! Azt mondja az Ige, azért mert szeretjük a mi atyánkfiait. Ha nem szeretsz, akkor nem ismerted meg Istent, ha szeretsz, akkor ismered Istent!

15-ös vers:

„Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az. És tudjuk, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna Őbenne.”

Tehát mi kell ahhoz, hogy gyilkossá váljál? Valakit le kell szúrnod, vagy le kell lőnöd? Nem! Gyűlölnöd kell a szívedből! És bibliai szóhasználattal élve te gyilkos vagy. És egy gyilkosnak sincs örök élete a mennyben. Ha te újjászülettél, akkor a szívedben nem lehet gyűlölet és nincs is! Ennek ellenére az érzelmeidben, a saját érzelmeidben, a gondolkozásmódodban, akaratodban lehet gyűlölet és szeretetlenség. De a szívedben, a bensődben ott nem. Mert ha a bensődben gyűlölet van, akkor nem születtél újjá és akkor még a halálban vagy és így nincs örök életed. Akkor a te dolgod nem az elsősorban, hogy térjél meg és ne gyűlölködjél, hanem hogy fogadd el Jézust életed urának, szüless újjá és fogadd el azt, hogy Ő meghalt érted. Ezért hirdetjük ezt az embereknek elsősorban, hogy Jézust fogadják el, nem pedig azt, hogy a bűneiktől térjenek meg, mert attól, hogy elhagynak bizonyos rossz szokásokat, káros szenvedélyeket és nem verik az asszonyt többet, nem lopnak és nem gyilkolásznak… de nem születnek újjá, attól még a pokolba mennek. A szívükben kell újjászületniük, amiben ott van a gyűlölet.

Olyan ez, mint amikor egy kismalacot megfürdetsz, megpucolod a körmeit, megmosod a fogait, teszel a fejére egy virágot és visszaengeded oda, ahonnét jött. Az első, amit tenni fog, hogy ugyanúgy bemegy a „ganéjba”, amiben addig is hempergőzött, mert ez a természete, ez van benne, mindegy, hogy mi a körítés. Az emberek ugyanígy kínlódnak vallásokkal, hogy embereket rávegyenek jó dolgokra, hogy ne csinálják és jót tegyenek (amivel nincs baj, mert az egy alap dolog, hogy az ember a viselkedésében visszatükrözze Istent). Istent azonban akkor lehet visszatükrözni, ha Ő ott van benned és ezt nem kívülről tanuljuk, hanem belülről. Tehát neked meg kell ismerned, tanulnod, hogy Ő mennyire szere téged, ezt kell elhinned, megtapasztalnod és akkor leszel képes arra, hogy ezzel a szeretettel szeress másokat. Nem fogsz tudni úgy másokat szeretni, hogy én prédikálok neked és tanítalak arra, hogy szeresd a melletted ülőt és öleld meg és ne legyél irigy rá… Ez nem fog így menni, egy testi erőlködés lesz, mert akkor tudod megtenni és akkor igazán kedves ez Istennek, amikor te megismered, hogy Isten mennyire szeret téged. És ebből a szeretetből fakadóan tudod szeretni a másikat. Hogy Isten ugyanúgy megbocsátott neki is, mint ahogy neked és megtanulod a másikat úgy nézni, mint ahogy Isten látja őt, meg ahogy lát Ő téged.

16-os vers:

„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk. Mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Túl sok áment nem hallottam most! Megtévesztés azt hinni, hogy az a másik ember minden bajnak a forrása az én életemben és bárcsak az illető ne is létezne a föld színén, mert akkor megoldódnának a problémáim. Hallottam drága keresztény hölgytől, aki odavágta a kedves anyósának, hogy magának jobb lett volna már, ha hazaköltözik az Úrhoz! Ez durva, nem? De nehogy azt gondold, hogy a másik ember a problémádnak a forrása! Vannak emberek, akik mint egy tövis úgy bökdösnek minket időről időre, de ezt is fel lehet használni jó értelemben. Mert megtaníthat téged a hosszútűrésre, a kitartásra, hogy imádkozz érte és hogy szeretetben járjál.

Könnyű szeretetben járni azokkal, akik mosolyognak rád és nyomogatják a fejed és vállon veregetnek és megáldanak, kezet fognak és elismernek, tisztelnek… De amikor valakivel ellentétbe kerülsz, mindegy, hogy elöljáród, vagy te vagy a főnök… de ha valamivel nem értetek egyet, akkor hogyan fogsz viselkedni, mit teszel, mi alapján hozod meg a döntéseidet? Mi alapján ellenszegülsz, vagy mi alapján veted alá magad neki? Neked ezt tudnod kell!

Egy megtévesztés azt hinni, hogy a másik ember minden bajnak a forrása! Ha így hiszed, akkor nincs igazából megértésed arról, hogy milyen hatalmas Istenünk van! Ha te hiszel Őbenne, akkor bárki bármennyire keresztbe tehet neked! Ha valóban Istenre nézel és Ő az, akiben van a bizalmad, akkor senki, semmilyen körülmény nem olyan hatalmas, hogy megállítsa Istennek a tervét a te életedben. Azt gondolod,hogy jaj, elküldtek a munkahelyemről, most világvége van, nem tudom fizetni a fizetnivalókat és amit elterveztem, amit akartam, nem tudom végrehajtani. Nehogy azt gondold, hogy Isten le van korlátozva egy munkahelyhez, amihez te annyira ragaszkodtál! Mert ki lehet ebből is jönni egy jó hozzáállással. Uram, te vagy az, aki gondoskodsz rólam, és én tudok hinni abban, hogy egy jó munkahelyet fogok kapni, még a fizetésem is több lesz és jobb lesz… Csak az a kérdés, hogy tudsz-e ebben hinni?! Képes vagy-e meghallani Isten hangját ezzel kapcsolatban?!

Isten szeretetének a megosztása, továbbadása az, amire elhívásunk és parancsolatunk van és ezt úgy tudjuk megtenni, ha megismerjük azt, hogy Ő mennyire szeret bennünket. Ezen legyen tehát a fő hangsúly az életedben, hogy megismerd azt, hogy Isten mennyire szeret téged. Önmagában ez az ismeret fel fogja gerjeszteni a hálát a szívedben, mert nincsen semmi más, ami a dicséretet jobban gerjesztené, tüzelné, mint az ismeret, hogy Ő mit tett érted!”