A hit szavai 1. Bölcs szavak

A hit szavai 1.

Bölcs szavak

(2013.12.03.)

„Így karácsonyhoz közeledve szeretnék a mai napon ünnepi hangulatot gerjeszteni bennetek jó kis feddés és dorgálás van előttem a jegyzetek között… De nem erről fogok beszélni, félretettem ezt, mert másról fogok beszélni és nem kell megijednie senkinek. Régóta készíti az Úr a szívemet, hogy sorozatban prédikáljak nektek újra. Mert tudjátok jól, akik évek óta ide jártok, hogy vannak sorozataink, amikor is több héten, hónapon keresztül egy témát boncolgattunk.

Egy ideje már foglalkozik az Úr velem, hogy a szavakról, beszédről, hitmegvallásról szóljak és e témakörben legyen egy kimerítőbb, hosszabb sorozat, mintsem, hogy egy-egy alkalmat beszéljek róla és a mai napon kezdem ezt el.  A Példabeszédek Igéit fogom ehhez elővenni és idézni. A Példabeszédek bölcsességről tanítanak és a szavakról tanítanak bennünket. Azonban nagyon sok más Ige is van a Bibliában ó- és újszövetségi, ami figyelmeztet minket, hogy a hiteted úgy tudod felszabadítani, ha azt kimondod. És a legalapabb dolgoktól kezdve fogjuk felépíteni ezt a tanítás-sorozatot… Nem tudom, hogy pontosan mi lesz a jövő héten, de a téma marad – most így hiszem – mert a Biblia nem mondta sehol sem, nem írja sehol, hogy abbahagyhatjuk azt, hogy azokat, amelyek nincsenek, előszólítsuk, mint meglévőket. Nem mondja azt a Biblia, hogy a hitet le lehet tenni nyugodtan és mehetsz tovább hit nélkül. A hited pedig úgy működik, hogy ha vannak cselekedetei is. Sok esetben a hited cselekedete nem más, minthogy kimondod azt, amiben hiszel a Biblia alapján. Ámen!

Neked összhangban kell gondolkoznod, és beszélned az Igével és összhangba kell hoznod a gondolataidat, a szavaidat, teljes lényedet azzal, amit a Biblia mond neked, hogy ki vagy te, mit tett Ő érted. Ezzel kapcsolatban szeretnék beszélni a mai napon többek között a Példabeszédek és a Prédikátorok könyve alapján. Tudjuk azt, hogy ezeket a könyveket Salamon írta, Dávid fia, aki megépítette a nagytemplomot Istennek, aki mikor Isten elé járult, akkor nem gazdagságot kért, nem az ellenségei halálát kérte, nem azt, hogy mindenki leboruljon a lába előtt, hanem azt kérte, hogy Isten adjon neki bölcsességet ahhoz, hogy helyesen tudja vezetni Istennek a népét. Isten emellett odaadott neki mindent és ez egy figyelemre méltó dolog… De nem ez a mai nap középpontja, hanem az, hogy ezzel a bölcsességgel megkapta azt a „tudományt”, hogy a szavaival bölcsen szóljon. Hozzá jöttek a világ minden részéről és saját országán belül is azok az emberek, akik keresték, kutatták Isten tervét, akaratát és nem tudták bizonyos élethelyzetekben eldönteni azt, hogy kinek van igaza és egy bölcs embernek a szavaira voltak kíváncsiak, hogy mit mond az az ember. És az az ember a bölcsességét hogyan mondta el? Gondolkozott-e erről, vagy cselekedett valamit? A bölcsességét a szavaiban tudta kijelenteni és kimutatni.

Isten ugyanígy a szavaival mutatja meg a bölcsességét, az írott Ige önmagában egy olyan bölcsesség, amire ha azt mondja valaki, hogy az nem igaz, akkor az önmagában az egy nagy bolondság. És bennünket is arra bátorít és bíztat Isten, hogy a szavainkkal megfontoltak és bölcsek legyünk. Nem csupán arról szól, hogy a szavainkkal nem káromkodunk, nem beszélünk hirtelenkedve, hanem mindezekkel együtt azt jelenti, hogy a szavainkat összhangba hozzuk Isten Igéjével. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, tudnunk kell, mit mond Isten Igéje.

A bölcsesség kiált – írja a Példabeszédek – nekünk pedig éheznünk kell ezt a bölcsességet és azt, hogy tudjuk azt, hogy mit kell nekünk bizonyos helyzetekben mondanunk és szólnunk. Mert azt gondolod, hogy most nincs stresszhelyzet az életedben, nem kell most aggódnod, minden rendben, munkahely van, pénzt keresel és nincs nyomás az életeden – örülj, hogy így van… De felkészítelek téged, mert az Ige is felkészít, hogy eljön az idő az életedben, amikor ez a békesség, ami benned van, meg lesz próbálva. Jön valami nyomás, nehézség, megpróbálás, ami megkérdőjelezi azt, hogy ez valóban benned van szilárdan? És akkor bizony neked a szavaiddal összhangban kell lenned az Igével. Akkor, amikor valami hirtelen nyomás ér, akkor amikor valami olyan élethelyzet ér, amire nem számítottál, amit nem szeretsz, nem kedvelsz, akkor mondom neked ha hiszed, ha nem, ha egyetértesz ha nem, ami benned van, az ki fog jönni a szádon, abban a mértékben, amilyen mértékben te fel vagy készülve arra a helyzetre. Olyan szinten fog belőled ez előjönni, amilyen mértékben te felkészült vagy. Úgy is mondhatnám, hogy olyan mértékben fogsz beszélni, amilyenben te megerősödtél az Igében, amilyen mértékben felépítetted a szívedet, hogy helyesen és jól beszéljél.

Ha nem készültél fel, ha nem vagy megerősödve, ha nem vagy betelve Isten Igéjével és nem vagy Szellemmel teljes, akkor akár olyan szavak jöhetnek ki a szádon, amik tönkre is tehetnek téged. Olyan szavak, amelyek téged összedöntenek és összedöntik a családodat, a munkahelyed, egzisztenciádat, mert az elhamarkodott, istentelen beszéd az ezzel jár…

Prédikátorok 3:7:

„Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak. Ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.”

Amikor arról beszélünk, hogy helyesen kell beszélned, szólnod, akkor ehhez hozzátartozik az is, hogy van idő, mikor helyesen be kell csuknod a szádat. Bölcsen a szádra kell tenned a kezed, vagy le kell nyelned azt, ami belőled ki akart volna jönni. Meg van az ideje – mondja a Prédikátor, Bölcs Salamon -, hogy szóljál és bizony mindig meg van az ideje, amikor hallgatnod kell. Tudnám ezt erősebb kifejezéssel is mondani, de a lényege ennek az, hogy meg van az ideje annak, hogy mikor kell csöndben maradnod. Nem kell mindig beszélned, mindig azt mondanod azt, ami benned van. Akkor kell szólnod, amikor annak helye van és ideje van. Amikor hitet kell beszélned, hitet kell szólnod. Akkor kell szólnod, mikor a Szellem erre vezet. De amikor úgy érzed a Szellemedből, a bensődből, hogy neked most be kéne csuknod a szádat, csöndben kellene lenned, akkor meg kell cselekedned, bármennyire is mondanád a saját magad igazát, tudnod kell befogni a szádat. Tudnod kell csöndben lenni és elcsendesedni, mert meg van az ideje a hallgatásnak és a szólásnak…

Ennek ellenére vannak keresztények – és ugye én keresztényeknek prédikálok hétről hétre, nem a világnak, ezért neked mondom -, akik állandóan csak beszélnek. Feleléstől, lefekvésig állandóan csak beszélnek és nem azt beszélik, amit a Biblia mond, hogy beszéljenek, nem úgy beszélnek, ahogy a Biblia azt tanítja. Sokat beszélnek, túl sokat… Vannak akik túl keveset beszélnek, van aki pedig túl sokat és van aki helyesen beszél, helyesen hasogatja Isten Igéjét és a megfelelő módon, időben szólja az Igét. Azt mondja erre az emberre a Biblia, hogy ez az ember bölcs ember, aki a megfelelő időben a megfelelőt mondja… Az az ember, aki pedig állandóan beszél, állandóan jártatja a száját, állandóan mindig ami eszébe jut, kimondja – a félelmeit, örömeit, bánatát, sikereit – állandóan és megállás nélkül arról beszél, ami neki eszébe jutott, ezt a Biblia bolond embernek nevezi. Bármennyire is azt gondolnád, hogy de szép ember és milyen jó szókincse van….,de a Biblia bolondnak hívja azt, aki megállás nélkül állandóan jártatja a száját. Nem hallottam sok Áment!?

Példabeszédek 18:1-2:

„A maga kívánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcsesség ellen dühösködik. Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő szíve nyilvánvalóvá legyen.”

A bolond az nem keresi a megértést, nem azért beszél és kérdez, hogy megértést nyerjen abból, hogy vajon ő hogyan tud felépülni, hanem mindig az a célja a bolond embernek, hogy ami benne van, azt elmondja neked.

Lefordítom ezt magyarra, vagy szekszárdira: A bolond ember mindig elmondja a véleményét mindenről és mindenkiről. És azért kezdtük az alkalmat azzal, hogy kimondtad, hogy a mai napon magamra ismerek, mert magadra ismerhetsz ma mint bolond ember és mint bölcs ember. És mielőtt megsértődnél elmondom, hogy egy ugyanazon a napon, vagy órában lehetsz te Isten szerinti bölcs és bolond ember is.

Az Ige elmondja nekünk, hogy a bolond azon munkálkodik, hogy az ő szíve nyilvánvalóvá legyen, kinyilvánuljon. Az ő véleménye és céljai és a szándékai, minden, ami vele történt, az a másik előtt nyilvánvaló legyen. Hogy velem mi történt, mi történt a munkahelyemen, a gyermekemmel, mi volt a karácsonyfa alatt, stb. és mindig azt mondja ami vele történt. Mindig kivétel nélkül állandóan arról szól, hogy vele mi történt. Hogy őt mennyire kell dicsérni, vagy sajnálni, vagy ővele mennyire együtt kell érezni, vagy ő milyen jó helyzetbe került… De állandóan saját magáról beszél és mindig az a kívánsága, hogy ami benne van, azt te megismerd. Mindig mindenkiről van véleménye…

Neked is van véleményed mindenről szinte, nekem is van véleményem mindenről és mindannyiotokról, mégsem hangoztatom mindannyiotoknak a véleményemet rólad… Ugye, örülsz ennek?

Nem kell tehát mindenkinek elmondani azt, hogy neked mi a véleményed és mit gondolsz és mi az, ahogy te gondolkozol arról a dologról.

A bolond mindig azon igyekszik, hogy elmondja azt, ami vele történt és nem akar igazából tanulni se ma, se holnap, se holnapután és tegnap se akart, csak az az ő szándéka és véleménye, hogy beszéljen és beszéljen… és amikor mondanál neki valami bölcs dolgot, az Igét, akkor néz rád, bólogat akár, még egyet is ért veled és a következő pillanatban ugyanúgy mondja a butaságait, a bolondságait, megállás nélkül. És ha azt mondod neki, hogy én erre nem vagyok kíváncsi, akkor megsértődik. Olyan az ilyen ember, hogy leül melléd a buszon és ismered őt, akkor tudhatod, hogy addig amíg le nem száll, addig nincs neked pihenésed, mert állandóan lökni fogja a rizsát…. És vannak ilyen emberek!

Tudod mit ír a Példabeszédek ezzel kapcsolatban egy másik helyen? Azt, hogy a bolond ember, ha befogja a száját, ha csöndben van, akkor a kívülállóságtól bölcsnek ítéltetik annak ellenére, hogy bolond. Szokták mondani férfiakra, nőkre, hogy megszólalásig szépek! Miért mondják ezt lányokra, férfiakra? Mert kívülről olyan szépek, jóképűek addig, amíg meg nem szólalnak és amikor kijön belőlük a bolondság, akkor ott elmegy mindenki kedve attól, hogy közelebb kerüljön hozzá.

A lényeg mindig az, hogy a másik tudja, hogy ő mit gondol. Legtöbbször az ilyen emberek nem is tudnak jól figyelni. Nem hallják és nem értik a tanítást sem. Gyülekezetben is mindenfelé a világon vannak ilyen emberek, akik hallgatják a tanítást, de jár az agyuk, hogy ők mit gondolnak arról, amit hallottak a tanításban. Jár az elméjük, hogy ők már ezt hallották, ezt ők nem így gondolják, más a véleményük és azonnal az elméjükkel felülírják mindazt, amit hallottak. És az a legborzasztóbb dolog, ha ezt még hangoztatják is! Az ilyen emberek szellőztetik a véleményüket és igazából nem érdekli más embereknek a véleménye. És most egy picikét vonatkoztassunk el attól, hogy ez más gyülekezetben, máshol van, ne arra gondolj, hogy ez annak szól, aki előtted, vagy mögötted ül. Hanem nézz most magadba és nem azt mondom, hogy ti ilyenek vagytok, hanem mindannyiunkban meg van a büszkeségnek az a csírája, magja, ami a testünknek a része. És a büszkeségünk az szereti hallani azt, amikor minket dicsérnek. A büszkeségünk szereti azt, hogy velünk foglalkozzanak és a büszkeségünk szereti azt mondani, amit mi gondolunk magunkról és ennek ellent kell állni. Mert az ilyen ember csak magáról beszél, arról, hogy ő hol járt, mit csinált, hova megy. És állandóan az én, én, én van a középpontban. Ne haragudj rám ezért – ezt nem én találtam ki, ezt a Biblia mondja.

Semmi baj azzal, ha elmondod, hogy mi történt veled és bizonyságaid vannak – ez fantasztikus jó dolog. Ti néha a másik véglet vagytok, mert olyan keveset beszéltek ilyeneket… De ha valaki állandóan azt mondja, hogy ő mit tett, vele mi történt milyen jó, vagy rossz és állandóan csak ezt mondja és nem hajlandó sem megvigasztalódni, sem megváltozni, sem az Igét kimondani – az ilyen embernek nem nagyon lehet segíteni. Az ilyen ember meg van kötözve a hitében, mert addig fogsz tudni elmenni a hitedben, ameddig a szád elenged téged, egy méterrel sem tovább. Addig tudsz elmenni, ameddig a szád elenged téged.

Példabeszédek 18:4:

„Mély víz a bölcs ember szájának beszéde. Buzgó patak bölcsességnek kútfeje.”

Ez egy gyönyörű Igevers. Ilyen a bölcs ember Isten szemében.

6-os vers:

„A bolondnak beszédei perpatvart szereznek és az ő szája ütésekért kiált.”

Egy másik fordítás úgy adja ezt vissza, hogy a bolond, mikor megnyitja száját, büntetésekért kiált.

7-8 vsz:

„A bolondnak szája az ő romlása és az ő beszédei az ő életének tőre. A rágalmazónak beszédei hízelkedők és azok a szív belsejét áthatják.”

Ezek nagyon kemény Igék! Mondhatni úgy is, hogy ezeken meg is lehetne sértődni. De ugye mi bölcs emberek vagyunk és nem sértődünk meg azon, ha az Igét olvassuk. Az Ige azt mondja itt, hogy bolondnak szája az ő romlása. Nézzük ezt picit visszafelé. Vannak emberek, akik megromoltak olyan értelemben, hogy romba dőlt az életük, az egzisztenciájuk, a vállalkozásuk, a családjuk, a házasságuk, az egészségük és hiányt szenvednek és mindenféle gondjuk-bajuk van és ez lett a végeredmény és a gyümölcs az ő életükben. Ha visszafelé nézzük, akkor megvizsgálhatjuk, hogy hogyan jutottak ők ide. Hogyan jutottak arra a helyre, hogy szétesett a kapcsolatrendszerük, anyagilag is szétestek és nem tudnak előre lépni. Nem úgy történt ez, hogy egyszer reggel felkeltek és hirtelen elveszítettek mindent és mindenkit, hanem ez egy folyamat volt, egy olyan aratás volt, amiben ők rossz magokat vetettek el.

A bolondnak szája az ő romlása. Nagyon sok esetben megláthatjuk és megvizsgálhatjuk azt, hogy az ember a szavaival teszi tönkre saját maga életét. Az ember saját szavaival saját magát tudja megbetegíteni. A szavakkal lehet áldást és átkot mondani – tanítja ezt a Biblia. A szavainkkal tudunk bölcsen szólni és tudunk bolond módjára szólni. Írja Jakab apostol, hogy a szavainkkal tudunk édeset és keserűt mondani. Nem kellene ennek így lennie. Bár a keresztények többsége hol így beszél, hol pedig úgy… Amíg az ember csecsemő, picike, tudatlan, addig nagyon látványos a fejlődés, ahogy az ember megtanulja azt, hogy mit hogyan beszéljünk.

De az idősebb keresztények azt gondolják, hogy ők már mindent tudnak és rutinból, megvallásszerűen beszélnek nem is gondolva bele abba, hogy egy rossz beidegződés van bennük, ami miatt be vannak gyöpösödve abba az irányvonalba, amiben van az életük. És imádkoznak és kérdezik Istent, hogy mi a baj, a probléma, a nehézség. Mitől van ez a nehézség és miért nem változik már meg ez? És amikor belekerülnek valami nehéz helyzetbe, akkor azt letagadják és azt mondják, hogy én nem vagyok beteg. És azt hiszik, hogy hitben vannak, pedig ennek semmi köze a hithez.

A Biblia sehol nem mondja azt, hogy a látható dolgokat le kell tagadnod. Sehol nem tanítja azt, hogy a szavaiddal azt kell beszélned, hogy ami látható, az nincs. Sőt, az ellenkezőjét mondja neked, hogy neked azt kell beszélned, hogy ami nem látható azt kell úgy nevezned, hogy van. És ez egy nagy különbség! És ezt egyszer bővebben is ki fogom fejteni. Arról beszélek, hogy a keresztények sokszor letagadják a körülményeiket, mutatva a látszólagos szavaikkal azt, hogy ővelük minden rendben van, őt Istennek az áldottjai, Istennek szeretettjei és nem ismerik be még saját maguknak sem, hogy vannak gondjaik és problémáik. De a Biblia nem erre tanít, hogy tagadd le azt, ami érzékelhető. A Biblia arra tanít, hogy te azt mondd, amit a Biblia mondd rólad és tanít arról a helyzetről. És amikor úgy fáj a lábad, hogy nem tudsz rálépni, akkor nem azt kell mondogatnod, hogy nem fáj a lábam, nem fáj a lábam, nem fáj a lábam…. hanem azt kell mondani, hogy Jézus sebeivel meggyógyult a lábam, és hiszem, hogy elfogadom a gyógyulásomat. Amikor sárga csekkek jönnek és nem tudod kifizetni őket, akkor nem azt kell mondanod, hogy nincs adósságom, nincsenek anyagi problémáim…, hanem azt kell mondanod, hogy az Úr betölti minden szükségemet, gondoskodik énrólam. És ezeket a számlákat kifizetettnek nevezem a szentséges hitem által és úgy tekintek erre, hogy Isten gondot visel rólam. Ezt mondom és ez az én szavam.

A másik véglet az, amikor az emberek állandóan panaszkodnak, ez a szavaikból derül ki és ez is egy helytelen dolog. Ez automatikusan kiüt minden hitet, ami a szívedben van, a panaszkodás, nyafogás, siránkozás, zúgolódás….

A rágalmazónak beszédei hízelkedők és azok a szív belsejét áthatják. Ha valaki rágalmazó, az nem szép kifejezés. Ha rád mondanám, hogy rágalmazó vagy, akkor ez igen csak mellbe vágna téged és még meg is sértődnél talán, ugye? Az Ige azt mondja, hogy az ilyen emberek nem szeretik a kiigazítást, megvetik, hogy bárki bármit mondjon nekik azzal kapcsolatban, hogy nem jó úton járnak, és rosszul gondolkoznak és beszélnek. A bölcs ember egyébként keresi és megköszöni azt, ha kiigazítják és a helyes útra tanácsolják.

A bölcs ember örül a feddésnek, örül annak, hogy ha feddést kap. A bolond ember nem! A bolond megsértődik, duzzog ezen, a bölcs pedig azt mondja, hogy köszönöm Uram! Köszönöm Uram a kiigazítást, a feddést!

Mindegy, hogy hogyan érzed magad bizonyos helyzetekben, mindegy, hogy hogyan gondolkozol bizonyos helyzetekben, van, hogy várni kell, hogy lenyugodjál, mielőtt bölcsen válaszolnál arra a helyzetre, amivel szembesültél. Ha befogtad volna a szádat, akkor bölcsnek ítéltettél volna, te is voltál már úgy, hogy amikor kimondtad akkor kaptál a szádhoz, hogy ezt nem kellett volna, vagy nem így kellett volna mondani! Akkor miért nem az előtt tetted a kezed a szádra, mielőtt kimondtad? Miért voltál ilyen hirtelenkedő?! Miért volt ez a nagy-nagy felindulás benned?

Az első felindulásból sokszor az ember a mérgét, a saját indulatait közli és semmi mást! De a bölcs válasz lehet egy mondat és egy szó, és azt a helyzetet kezelni tudod és senki és semmi nem tud ellened megállni.

Szeretnél-e bölcs ember lenni, aki mindig minden helyzetben helyesen beszél és szól? Hogyan jön ez el hozzád? Egyszer csak álmodban rád ugrik és bölcsen ébredsz fel reggel? Nem! Ezt keresni és kutatni és éhezni kell és ez egy munka, egy kemény munka. Nem fog csupán azáltal bölccsé válni egyikőtök sem, hogy vasárnaponként itt vagy! Nem! Még ha minden vasárnap is itt vagy, akkor sem…! Ha meg havonta, vagy félévente akkor meg pláne nem! Ezt keresni kell, ez egy – tudom, hogy nagy szavak és közhelyek – de napi feladat, hogy az embernek ezt keresni és kutatni kell.

Prédikátor 8:5:

„Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot és a bölcsnek szíve megért mind időt, mind ítéletet.”

A bölcs ember tudja azt, hogy mi miért úgy történik, ahogy. A bolond ember pedig összezavarodott. A bolond ember tanácstalan és bizonyos helyzetekben nem tudja, hogy mit tegyen, sötétségben van. Ahogy a múlt héten mondtam, nem az a legnagyobb probléma az ember életében, ha nehézségekkel szembesül, vagy ha valami tünet jelenik meg a testén, vagy bármi nehézségbe ütközik, hanem az, ha nem tudja abban a helyzetben, hogy hogyan jöjjön abból ki. Ez a probléma, mert akkor abban a helyzetben te sötétségben vagy. És nem Isten fénye, világossága az, amiben jársz, ha nem tudod, hogy mit kell tenned. Ha nem tudod, hogy mit kell tenned, hogy hogyan kell tenned, akkor te azzal a dologgal kapcsolatban sötétségben vagy.

Ha bizonyos helyzetben nem tudod, hogy mit tegyél, akkor az a te számodra egy sötét helyzet. Ha tudod, hogy mit kell tenned, hogy mit tanít arról Isten Igéje, tudod, hogy hogyan tudod azt elmozdítani, hogy hogyan lehet abból győzelemre jutni, akkor jó értelemben megvonhatod a vállad és mondhatod, hogy mi ez a nehézség, keresztülmegyek rajta! És ahelyett, hogy ledöntene a lábamról, erősebb leszek! És a bölcs ember így beszél, így forgatja az ő szavait! Nem azt mondja, hogy jaj most mit tegyek, jaj de tanácstalan vagyok, jaj de rossz helyzetbe kerültem, jaj de kilátástalan mindaz, amivel szembesülök, jaj de semmi megoldás nincs, senki nem tud nekem segíteni… - a bolond így beszél.

A bölcs ember pedig azt mondja, hogy Istennél van a megoldás és én azt meglátom és nem esek kétségbe. De a bolond ember az kétségbe esik! És a szavaival ennek hangot ad és ez elárulja azt, hogy mi van benne.

Példabeszédek 25:11:

„Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige.”

El tudod ezt képzelni, arany alma, ezüst tányéron!? De szép dolog! Amikor nehéz helyzetbe kerülsz, akkor ott neked azt egy helyén nevezett Igével a problémába belemondva az Igét, a hitedet kiárasztva olyan eredményeket tudsz elérni, ami olyan gyönyörűséges, mint egy arany alma ezüst tányéron. És hogyan jön ez elő belőled? Úgy, hogy kimondod, a szavaidat összhangba hozod ezzel. Miért lenne jó, ha egy-két imádságot, vagy Igét megtanulnál a Bibliából, vagy imakönyvből? Azért, mert akkor tudnád, hogy bizonyos helyzetekben mit kell mondani. Mert ha jönne veled valaki szembe az úton, akkor nem azt mondanád, hogy jaj, meghalok! Hanem azt mondanád, hogy dicsőség Istennek!

Jakab 3:5:

„Így van a nyelv is, kicsiny tag, de nagy dolgokkal dicsekszik. Ímé csekély tűz, mily nagy erdőt felgyújt.”

Mondja ezt a nyelvről, a szavakról Jakab apostol. Hogy egy-egy szóval, mondattal óriási tüzet lehet gyújtani. És ha csak visszaemlékszel a legutolsó családi veszekedésedre, perpatvarra otthon – remélem jó messzire kell visszamenni az időben és nem ma délelőttre -, akkor tudod, hogy a szavak miatt hágott tetőfokára az a viszály, az a veszekedés. Nem…nem énmiattam volt, miatta volt, az ő szavai voltak azok, nem az enyém! Mert nem tudtad befogni a szádat se te, se ő, se a másik! És így lángra lobbant valami! És így valami felgyulladt! Vagy mondott neked valamit a feleséged és te egész nap, egész héten azon agyaltál és legközelebb, mikor bármit hozzád szólt, akkor kicsattantál, mert annyira felgerjesztetted magadban a dühöt, az ellenszenvet, a haragot, vagy így a főnököd, vagy bárki ellen, hogy felspanoltad magad, amihez ha hozzáérnek elpattan és felrobban. Miért történt ez? Mert ahelyett, hogy lecsillapítottad volna az elmúlt héten, csak még magadban azokat a dolgokat mondtad és mondtad, akár magadban is és azokat gondoltad, amiket az a másik tett ellened, amivel az megsértett téged. Ugye? Tudtok követni?

Hogy ő mit tett, hogyan tette, miért tette, nem ezt érdemlem. És miért változik meg? És ő már nem szeret engem és már ezt csinálja és azt csinálja, és csak gyűlik benned a harag, míg egyszer csak ki nem fröcsköl belőled. És akkor a szavak lángra gyújtották a kapcsolatot.

Mi kell a tűzhöz ilyenkor? Nem kell hatalmas nagy fáklya a másik részéről, elég egy kis szikra, egy kis szó, ami nem a megfelelő helyen és a megfelelő időben hangzik el, ha nem úgy mondod, ahogy azt kellene és abból lesz óriási tűz… Egy szóból, vagy egy mondatból. Elég néhány elejtett szó és vihar támad. Máskülönben pedig elég lenne néhány Ige, igei viselkedésmód, vagy igei, szeretetteljes mondat, ami elég lenne ahhoz, hogy a csodák útját elindítsad az életedben, vagy a házastársad életében! Hogy a felépülés, a helyreállítás elinduljon.

Azt hiszik, azt gondolják, remélik, hogy de jó lenne, ha a kapcsolatok egyik pillanatról a másikra helyre állnának. De mint ahogy a viszály sem az egyik pillanatról a másikra lobbant hatalmas lángra, hanem előzményei vannak, ugyanúgy a helyreállításnak kis vannak előzményei. Azaz kell magot vetni, kitartónak kell lenni, kell azt öntözni és a megfelelő szavakat a megfelelő helyen mondani és szólni kell, hogy a másik felépüljön.

7-8 vsz:

„Mert mindenfajta vadállat, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető és meg is szelídíti az ember, de a nyelvet senki nem képes megszelídíteni az emberek közül, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”

Azt mondja az Ige, hogy te nem tudok a másik nyelvén megszelídíteni, nem tudok a másik száját befogni. Lehet, hogy amíg pici a gyermeked és még nem kamasz, addig egy jól irányzott fenékre veréssel, kis szidalmazással, kis sarokba állítással be tudod fogni a száját, de egy felnőtt emberrel nem tudod megtenni és ha megpróbálod ezt megtenni, akkor még nagyobb lángra lobban a viszály. A másik nyelvét nem tudod te kordában tartani. De a sajátodat igen! A sajátoddal ezt megteheted és a sajátodat igen is képes vagy megszelídíteni! Ki az, aki hisz ezt? És miért van erre lehetőség?

2 vers:

„Mert mindnyájan sok dologban vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.”

Ez a kulcsa  a te tested egészségének, a tested megfegyelmezésének. Képes vagy az egész életedet bizonyos jó korlátok közé hozni, hogy ne csapódjon se rossz, se még rosszabb irányba és képes vagy magadat megfegyelmezni a szavaiddal, a beszédeddel. Hogy azt mondod, amit Isten Igéje mond, vagy azt vallod meg, hogy én az vagyok, amit a Biblia mond rólam és én képes vagyok ezt megtenni, mert Isten természete van bennem. Na, kinek kell még egy picivel több bölcsesség Istentől, hogy hogyan beszéljünk, ki vágyakozik még egy picivel többre?

Példabeszédek 6:2:

„Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédeivel.”

Elolvasom az előző igeverset is, mert ez egy konkrét dologra, egy kezességvállalásra vonatkozik, de tudjuk, hogy ez az egész életünkre kihatással van.

„Fiam, ha kezes lettél a te barátodért és kezedet adván kötelezted magadat másért, szádnak beszédei által estél tőrbe. Megfogattattál a te szádnak beszédeivel.”

Tehát a szádnak beszédei kötöznek téged meg és ugyanezek tesznek téged szabaddá. A szád beszédei által tudsz lehangolódni, de ugyanígy boldog is lenni. A te szádnak a beszédeivel és nem a másikéval! És itt nincs az megírva, hogy neked mindenféleképpen rosszul kell magadat érezned és tönkrementnek kell magadat érezned azért, mert mások mit mondtak rólad. Azt mondja a Biblia és én is ezt mondom neked, hogy nem függ a te boldogságod attól, hogy mások hogyan viselkednek veled. Legalábbis nem kellene másoktól függjön a te boldogságod, még a te jóléted és gyarapodásod sem! Neked Istenre kell nézni mindig és mindenkor, nem pedig emberekre.

Tudod mi a probléma sok házasságban? Hogy a másiktól elvárják azt, hogy tegyen értük valamit, hogy jó legyen hozzájuk, hogy szeresse őket. És ez nagy probléma. És kérdezed, hogy ez nem elvárható dolog? De keresztényi házasságban úgy kellene a dolognak lennie, hogy a te elvárásod saját magaddal szemben az, hogy mit tudsz tenni a másikért. És amikor ezt így teszed, így gondolkozol, ez alapján cselekszel, akkor nem fogsz megsértődni apróságon, hanem azon vagy mindenkor, hogy a másik érzelmeit, kívánságait kielégítsd. Sok halleluját nem kaptam erre sem!

Sok csalódás fog érni téged, hogy ha emberektől dolgokat elvársz! És van az igaz, nagyon jó keresztény mondás, hogy ne várj el semmit, de légy hálás mindenért – és ez, ami megszívlelendő. Mert ha nagy elvárásaid vannak, akkor biztos lehetsz, hogy nagy csalódásaid is lesznek. Tudom, hogy ezt nehéz megemészteni, mert: a férjemtől csak elvárhatnám azt, hogy szeressen! Igen ám, csak az isteni fajta szeretet az nem elvárja a másiktól, hogy szeressen engem, hanem az szeretetet akar adni a másiknak. És ez nagy különbség! A világban lévő szeretet az elvárja és követeli és azt mondja, hogy szeretlek addig, amíg te is szeretsz engem. Szeretem azt a helyzetet, érzést, amit te tudsz nekem nyújtani, de mikor te ezt már nem nyújtod, akkor én már nem szeretlek. Ez a fiatalok fölötti rózsaszín köd című fejezet, hogy szeretlek téged addig, amíg… De a Bibliában nincs ilyen! A szeretet példáját maga Isten mutatta be azzal, hogy mi akik nem voltunk rá méltók és érdemesek, Ő mégis eljött értünk és szeretett bennünket és meghalt értünk annak ellenére, hogy mi nem is tudtuk azt, hogy mi történik körülöttünk. És Ő megtette ezt értünk! Írja a Római levél, hogy mikor még Isten ellenségei voltunk, Ő már akkor szeretett bennünket. Jézus önmagát adta értünk!

A szavak képesek arra, hogy bebörtönözzenek és csapdába ejtsenek, képesek arra, hogy – ahogy az Ige írta – szád beszédei által tőrbe essél. És egy fontos dologhoz érkezünk itt, amit nem akartam a mai napon bőven kibontani, de most pár mondatban beszélek erről. Hogy a te szádnak a beszéde az milyen hitelt képvisel saját magad előtt.

Tehát, amit te kimondasz, hogy az úgy van, az mennyire van úgy, vagy mennyire másítod meg a szavadat, vagy vonod vissza a te szavadat? Ha te azt mondtad arra, hogy az száz forint, akkor azt annyiért meg kell csinálnod. Hiába menetközben rájöttél, hogy elszámoltad magad és az 140 forint. Mégsem lehet utólag ezen már változtatni. Ha azt mondod, hogy nyolc órára ott vagyok, akkor nyolc órára ott kell lenni! Vagy pedig telefonálsz, hogy bocs kések! Érted ezt?! Ki vagy te, hogy másnak az idejét, a drága idejét akármeddig elhúzod? Ha azt mondod, hogy megyek, akkor neked menned kell! Ha elígérkeztél, hogy segítesz és valamit megteszel, akkor menned kell! Nem lehet a szavakat csak úgy a levegőbe mondani! Amit kimondasz a száddal, annak úgy kell lenni! És ha valamit mondtál, akkor ahhoz kötelezned kell magadat! És valaki számára ez értéktelen dolog! De az ilyeneknek a hite gyenge és nem fog működni. Mert a hit a kimondott szavak által szabadul fel! És ha a saját szavaidban nem hiszel, amit kimondtál, ha nem hiszed azt, hogy ha azt mondtad, hogy nyolcra ott leszel és valóban ott leszel, vagy ha azt ígérted hogy mész segíteni, de mégsem mész…. a saját szavaidban nincs hited, akkor hogyan várod el, hogy amikor kimondod Isten Igéjét, akkor az működik a te számodra?!

Nem láttam még egy ember sem, aki a szavaival össze-vissza csapkolódó, hitegető lett volna, aki igazán erős hitember lett volna!  A hit emberek mindig a szavaikban megbízhatóak. Van az a mondás a világban, hogy arra a bizonyos dologra mérget lehet venni – szokták mondani. Tudom, hogy bizonyos emberek, ha mondanak nekem valamit, hogy nekem azt megteszik, akkor arra mérget is vehetek, hogy az úgy lesz. És tudom, hogy ha valaki más mondja ezt, akkor azt mondom, hogy azt el kell osztani öttel, mert úgysem lesz az úgy, mert késni, csúszni fog, mert megbízhatatlan ember a szavaiban és a cselekedeteiben. Ezért nagyon jól gondold meg, hogy mit mondasz, hogy mit beszélsz. Figyelj oda a szavaidra, hogy mit ígérsz, mert a szavaiddal kimondtál valamit, akkor elkötelezeted magadat, az egy szerződés!

És most, az emlékezetembe jön, hogy valóban ez egy jogi kifejezés a polgári törvénykönyvben. Hogy ha valakivel megállapodsz valamiben, hogy megveszel tőle valamit, nem mindig kell írásos szerződést kötni, kis értékű dolgoknál pl. Hanem elég a szóbeli megegyezés, ami egy bizonyos szerződés, így van ez jogilag.

Példabeszédek 10:11:

„Életnek kútfeje az igaznak szája, a bűnösök feje pedig erőszakot rejteget.”

Itt van leírva, hogy milyen szellemiségben szólhat egy ember. Az áldást szólja, vagy az átkot szólja. Életnek kútfeje az igaznak szája! Bölcs ember az életet szólja, bátorítást szólja, felemel. Saját maga irányába is és a másik irányába is! És soha sem kárhoztat. Míg a bolond ember szája erőszakot rejteget.

Minden nyelvben úgy van, hogy a szavak hordoznak valamiféle hangnemet. Elmondhatod, hogy a leves sós úgy is, hogy a leves sós, vagy a leves sós. Mert a nyelvezet az hordoz valamiféle hangnemet. És a nyelvezet mindig hordoz valami mögöttes tartalmat, mint egy kis edény, hogy van benne valami.

Ha idegen nyelven valaki káromkodik, vagy veszekszik, akkor – ha te nem is beszélsz azon a nyelven – mégis tudod, hogy miről van szó. És mikor két fiatal szerelmes összebújik és bizonyos szavakat mondanak egymásnak, akkor is tudod, hogy miről lehet szó nagyjából annak ellenére, hogy nem tudod azt, hogy mit mondanak. A szavak tartalmat hordoznak. Tudod, hogy feszültég, vagy pedig gyengédség van bennük.

12-13-14 vsz:

„A gyűlölség viszályt szít, minden vétket pedig elfedez a szeretet. Az eszesek ajkain bölcsesség találtatik, a vessző pedig a bolondnak hátának való.

A bölcsek tudást rejtegetnek, a bolondnak szája pedig közeli romlást.”

17. vsz:

„A bölcsességet megőrzőnek útja életre van, a tanítást elhagyó pedig tévelyeg.”

Neked is és nekem az a dolgunk, hogy egymást felépítsük szeretet szavakkal. Az a dolgunk, hogy bizonyos dolgokról ne beszéljünk. Az a dolgunk, hogy bizonyos dolgokat kimondjunk, bizonyos dolgokat beszéljünk. Az az ember, aki állandóan azzal van elfoglalva, hogy más ember mit hogyan tett, úgy is mondhatni, hogy aki pletykálkodó, aki mindig azzal kezdi, hogy te hallottad, hogy mi történt azzal, vagy az mit csinál, vagy velük mi van…? Azt az ember pár igeverssel vissza a Biblia rágalmazónak nevezte. A pletykálkodó, az rágalmazó ember.

Tudtad azt, hogy ő mit csinált? Tudod, mit művelt?

19. vsz:

„A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek. Aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.”

Van, aki reggeltől kezdve, míg rá nem szólsz, mondja és mondja… És az ember feje már zúg néha és azért imádkozol, hogy hagyja végre már abba…! Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek. Aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

Mi van akkor, ha az ember nem tudja azt, hogy mit mondjon? Mert ilyen előfordul bizonyos helyzetekben? Mit kell ilyenkor mondanod? Semmit ne mondj! Akkor maradj csendben! A semmi jobb a te szádból, mint a rossz vélemény. Nem kell mindig mindenkinek a véleményedet elmondanod! És vannak emberek, akik hozzád jönnek és kérdezik tőled, hogy neked mi erről a véleményed, hogy te mondd el azt, amit gondolsz, hogy te az ő helyében mit tennél, mit cselekednél. Ekkor sem kell mindig beszélni, ezt a helyzete válogatja. És egy dolog, hogy te soha nem vagy annak a másiknak a helyében, ugyanabban a helyében. Lehet, hogy voltál hasonló helyzetben, de minden egyes helyzet egyedi és különleges. És ha én megmondom neked azt, hogy te mit tegyél bizonyos helyzetekben, akkor  onnantól kezdve az az én felelősségem, hogy a te helyzeted hogyan alakul.

Másként fogalmazok: Ha te másokat nagy-nagy bölcsességgel tanácsokkal látsz el, és te mondod meg a másiknak, hogy mit tegyen, akkor az a másik mutogathat rád, hogy a te felelősséged, miattad van az a helyzet, ami miatt ő bajba került esetleg. Legyél nagyon bölcs azzal kapcsolatban, hogy kinek milyen tanácsot adsz, ha adsz egyáltalán. A legjobb az, ha elmondod, hogy mit tanít Isten Igéje és hogy abban a helyzetben hogyan kell hitben járni és hogyan kell megvallani a hitet, hogyan kell előszólítani a nem láthatókat, hogy azok láthatóvá váljanak. És így akkor bölcs ember leszel, akkor a szavaiddal azt mondod ami helyes.

21. vers:

„Az igazak ajkai sokakat legeltetnek, a bolondok pedig esztelenségükben halnak meg.”

Akik a hit beszédét szólják, akik ismerik az Igét, ők tudják, hogy mit hogyan mondjanak.”