Az eredeti evangélium 8. A megigazultságtudat

Az eredeti evangélium 8.

Megigazultságtudat

(2013.07.28.)

„Az elmúlt hetekben, hónapokban arról beszéltünk, hogy nem a törvény alatt élünk, hanem a kegyelem alatt és tesszük ezt mindazért, mert a vallásos világban és amúgy is a világban nagy káosz van ezzel kapcsolatban, hogy milyen istenkép van az emberek elméjében és szívében. És nagyon helytelen az, amit a világban tapasztalok, hogy egy gonosz, büntetésekkel teljes és betegségekkel sújtó istenkép van sok ember szívében, akinek nincsen más óhaja és kívánsága, mintsem azt, hogy mi azt a törvényt, parancsolatsort, amit ő az ószövetségben adott Mózesnek, ami Mózes által adatott, azt pontról pontra betartsuk azért, hogy Ő szeressen minket valamennyire. De semmi sem áll messzebb az igazságtól, mint ez!

Isten adta ugye a törvényt és oka volt ennek, de leginkább azért, hogy megmutassa az embernek azt, hogy az emberben benne van Ádám bűnétől kezdve az önigazultság és az, hogy saját maga akar valami jót tenni saját magáért és nem látja be azt, hogy a természete, a belső embere a hibás és a rossz. Az ember meg akar dolgozni Istennek a jóságáért, kedvességért, de tudd meg, hogy Istennek a jósága az kiérdemelhetetlen. Nem vagy méltó és nem leszel méltó rá a saját erőfeszítéseidből. Nagyon jól szemlélteti ezt az ószövetség Igéje, mely azt mondja, hogy a saját cselekedeteid Isten előtt olyanok, mint a szennyes ruhák. Te mit teszel a szennyessel? Eldobod magadtól, leveted.

Két vagy három hete az egyik tanítás az önigazultságról szólt, illetve Jézusról és ebben arról beszéltünk, hogy amikor Pál beszélt a saját érdemeiről, erényeiről, hogy ő farizeus, Benjámin törzséből származó zsidó és bűn tekintetében fedhetetlen és ő teljes jó lelkiismerettel teljes, és gyűlölte az egyházat és a keresztényeket, még mielőtt Pállá nem vált – ezeket ő erénynek tartotta, hogy ő valaki, hogy mit cselekedett, miket tett és hogy honnan származik. Aztán azt mondja, hogy mindezt szemétnek ítélem… Egy másik fordítás azt mondja, hogy mindezt trágyának ítélem azért, hogy a Krisztust megnyerjem, hogy ez ne tulajdoníttassék nekem igazságul, hanem csak az, amit Jézus Krisztusban kaptam ajándékba, kegyelemből. Hogy csak ezt számítsa be nekem Isten, ne számítson be semmit sem és ne nézze azt, amit én saját magam erejéből tudok elérni Istennél. A legtöbb ember úgy gondolkozik Istenről és Isten előtti állapotáról, hogy amilyen mértékben élek szent életet, amilyen mértékben vagyok törvénytisztelő és engedelmes a tízparancsolatnak, vagy bármiféle parancsnak olyan mértékben nyilvánul meg Isten szeretete, kegyelme, jósága felettem. De ez nagy tévedés! Ez egy vallásos maszlag, hazugság, mert ez nem visz téged közelebb Istenhez, sőt ez arra jó, hogy felépítse benned a hitetlenséget. Ez arra jó, hogy felépítse benned azt, hogy mire nem vagy képes. Mert így mindig falakba fogsz ütközni, mert mindig ott lesz az életedben a bűntudat, a kisebbrendűség érzés és a kárhozat, mert nem vagy képes megfelelni még a tízparancsolatnak sem és semmilyen mózesi és mai világban hozott keresztény szabálynak, vagy törvénynek sem.

Vagy szeretnétek azt, hogy megmondjam nektek, hogy mit szabad és mit nem szabad? Szeretnéd, hogy előírjam, hogy milyen ruhában jelenj meg a gyülekezetben, hogy naponta hányszor, miként kell imádkoznod és milyen megvallásokat kell tenned? Ugye nem, ez abszurd! Ennek ellenére vannak keresztény emberek, akiket úgy átformáltak az elméjükben, hogy ezt elvárják és a pásztorra úgy néznek, mint egy félistenre, aki Isten küldötte, elhívottja… De ez csak féligazság és elvárják tőle, hogy mivel ő hall Istentől, ezért mondja meg azt, hogy nekem mit kell tennem. De ez arra jó, hogy levegye rólad a felelősséget és te csecsemőkorban maradjál és ne növekedjél és arra jó,hogy ne ásd bele magad mélyen az Igébe. Isten azt szeretné ennek ellenpólusaként, hogy te a Szent Szellemet követve mindig azt tedd, amire a szellem vezet téged. Így amikor a Szellemet követve éled életedet, azt cselekszed, beszéled, teszed, amire a Szellem vezet, akkor soha nem fogsz bűnt elkövetni. Mindig azt az utat fogod járni, amely Jézus útja, mindig előrefelé fog ez vezetni, mindig megbocsátás, szeretet útján fog ez téged tartani, és az áldások jönni fognak hozzád! Ámen!

Isten azt akarja szeretni, hogy te meglásd és megértsd az evangéliumot, mely nem másról szól, mint hogy Jézus helyetted elvégezte a munkát. És ezt a munkát, amit Ő elvégzett, ez egy teljes munka, teljesen beteljesített munka, egy kész dolog. Lásd meg azt, mikor Jézus ott függött a kereszten és felkiáltott, hogy Atyám… miért hagytál el engem! Tudjuk mindannyian, hogy miért hagyta el Isten Jézust könnyek között szinte… Jézus mégis kijelentette a kereszten, hogy mi mindannyian lássuk azt, hogy az Atya Jézusra helyezte a mi bűneinknek az ítéletét azért, hogy nekünk ne kelljen elszenvedni azt az ítéletet, amit kapnánk a bűneink miatt. Tudtok követni? Mert te is, én is mindannyian követünk el hibákat, törvényszegők voltunk, de a törvény nélkül is éljük azt az életet, ami Isten nélkül való és ez arra kárhoztat minket, hogy a pokolba kerüljünk, mert a szívünkben, szellemünkben nincs ott Isten élete. Viszont, ha elfogadjuk Jézust, akkor Jézus olyan munkát végez el bennünk, a szívünkben, szellemünkben az újjászületés által, ami gyakorlatilag azzal egyenértékű, minthogy Istentől megszületünk, Isten gyermekévé válunk. Ha pedig Isten gyermekévé válsz, akkor Isten természetét öröklöd, a természetének a részesévé válsz. A keresztények nem így gondolkoznak, mindig szeretnének megérdemelni, kiérdemelni valamit. De mikor születik egy gyermeked, egy és kettő, vagy nyolc éves lesz, akkor neki dolgoznia kell azért, hogy te fizesd a tanulmányait? Neki dolgoznia kell azért, hogy kapjon egy vajas kenyeret vacsorára? Nem, ez jár neki,ugye? A te szeretetedből jár neki az az áldás, ami természetes a számára, hogy felnövekedjen, éljen. Miért gondolják az emberek, hogy nekik bármit ki kell érdemelniük Istentől.  Azért, mert van egy téves gondolkozásmódjuk, egy rendszerük, amiből nehéz kitörni akkor, ha az ember sok évet töltött benne. Istennek a gyermekeként te jogosultja vagy Isten áldásaira. Halleluja!

Addig amíg nem érted és látod, hogy mi minden áldás van, amit Krisztusban rád árasztott Isten, addig nem tudod, hogy milyen jogaid, kiváltságaid vannak Őbenne. Egy olyan teljességet kaptunk Őbenne, amely sokkal több annál, hogy meg lehet gyógyulni és jólétben élni. Az első és legfontosabb, hogy Jézus eltörölte a bűneidet és arról soha többet nem emlékezik meg. Ezt ha észben tartod és ha naponta felemlegeted magadban, akkor eltűnik az életedből a kárhoztatás és a bűntudat, mert Jézus nem csak azt kiáltotta, hogy én Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, hanem azt is, hogy elvégeztetett… Ez pedig nem más volt, mint a törvény betöltése, amire semelyikünk nem lett volna képes. Elvégeztetett a munka az érdekedben, a törvény elítélt volna és az Ő kegyelme és hogy elvégeztetett, megszerezte számodra a teljességet, a gyógyulást, gyarapodást, kitörést…

Mi a te részed ebben? Elfogadni ezt és hogyan tudod elfogadni? Hit által, ez semmilyen más úton nem jön el hozzád, és nem lesz valóság az életedben. Hacsak nem kezded el hinni azt, ami így első hallásra túl szép, hogy igaz legyen, hogy Ő ezt megtette érted és neked nem kell ezért megdolgozni. Ezt el kell fogadnod!

Mondd utánam: Elfogadom Istennek az áldásait. Elfogadom a gyógyulás, a növekedést, a gyarapodást, a jólétet. Kegyelemből kapom ezt, nem a saját érdemeimből, nem a cselekedeteimből, nem az én jóságomból, hanem azért, mert Jézus megszerezte ezt nekem. Ámen!

Olyan kép kell lenned magadról, hogy te igaz vagy Isten előtt. Téves a kép keresztények között és sokan azt gondolják, hogy annyira vagyok szent, jó és igaz Isten előtt, amennyire jól viselkedem, amennyire jók a cselekedeteim, a magaviseletem és jó a hozzáállásom, az engedelmességem. De ez nem így van! Isten az igazságot neked a Krisztusba odaajándékozta, ami azt jelenti, hogy ebben az állapotodban, amiben vagy, te ott megállhatsz az Atya előtt bűntudat nélkül, kárhoztatás nélkül, anélkül, hogy le kellene sütnöd a fejedet. A saját cselekedeteidből, saját magadra tekintve próbálnál megállni Őelőtte, akkor képtelen lennél erre. Mondja a Biblia, hogy Isten megemésztő tűz… utal arra, hogy a bűnös ember nem képes megállni Isten jelenlétében, mert szétporlad, lehetetlenség… És egyikünk sem tudna odajárulni Isten elé mutogatva magára, hogy én mennyi jót tettem, mennyi mindent cselekedtem, adakoztam, árvákat neveltem és nem loptam és nem öltem – ezért én megállok előtted Istenem. De Isten előtt ezek a cselekedetek, mint a szennyes ruhák, olyanok.

Beszéltünk arról az elmúlt hetekben, hogy Isten nem azért jött, hogy a rossz embereket jóvá tegye, hanem azért, hogy a halott embereket élővé tegye. Isten előtt mindegy, hogy valaki tömeggyilkos – és ez durván hangzik -, vagy társadalom által elismert, erkölcsös ember, Jézus nélkül mind a pokolra kerül és Jézus nélkül mindegyik kárhoztatja magát akkor, ha nem fogadja el Jézust. Pedig a vallásos világ azt gondolja, és a hitetlen világ is azt gondolja, hogy ha létezik Isten, biztosan nem igazságtalan, és aki jót cselekedett, azt magához vonzza, aki pedig rosszat, az elnyeri büntetését és megy a pokolba. De az a helyzet, hogy nincsen jó senki sem önmagában Isten előtt. Jézus is mondta ezt, amikor valaki azt mondta neki, hogy jó mester! Nincsen senki jó, csak az Atya – mondta.

És az emberek rangsorolnak és magukat is és viszonyítják magukat másokhoz, ez az ember itt van, ez az ember ezen a szinten van, ez ott van és behelyezik magukat a létrafokra, hogy ki fölött vagy ki alatt vagyok. Ez az ember jobb nálam, az meg rosszabb nálam – és így mérlegelnek helytelenül. Megteheted ezt, de semmivel nem leszel előrébb és csak az önigazultságodat fogod ezzel bizonyítani, illetve a bűntudatodat azok irányába, akik teáltalad magasabban vannak, előrébb járnak. Isten előtt, aki a létrán áll, akármilyen magasan is mind kárhoztatva van Ádám bűne miatt.

Írja a Római levél, hogy az egynek bűnesete miatt elhatott a halál az egész földre, minden emberre. És mondhatod, hogy ez igazságtalan, mert mi közöm nekem Ádámhoz és Évához, nem voltam ott a kertben, ha ott lettem volna, rácsaptam volna a kezükre… De nem voltam ott és mit tehetek arról, hogy ők hibát követtek el. Ádám összes leszármazottja mind ki van téve a szellemi halálnak, és úgymond a bűnbe születik bele. A kárhozat alatt élnek az emberek mindannyian. Az Ige itt nem fejezi be, mert azt mondja, hogy de a második Ádám, egynek engesztelő áldozata miatt elhatott az élet minden emberre, az Őbenne való hit által!

Ha már most igazságtalan az, hogy Ádám miatt én bűnössé váltam, akkor az is igazságtalan, hogy Jézus miatt igazzá váltam. Mert egyiket sem érdemelted meg, egyik sem mutat a cselekedeteidre, hogy mit követtél el, mi jót, vagy rosszat tettél. Mindez Jézusra mutat.

Ugye Ádám miatt belekerültünk valamibe, amiről nem tehettünk. És belekerültünk egy bűnbörtönben és ha ott vagy rácsok mögött bezárva, korlátozva a szabadságodban, korlátozva abban, hogy mit tehetsz, akár adakozó cselekedeteket, vagy a zsivány testvéreidnek bevetheted az ágyát, akkor sem fogsz a börtönből kikerülni. Te megverheted a zárkatársadat, csúnyákat mondhatsz ott bárkire, nem fog azon a tényen változtatni, hogy te a börtönben vagy. Mert ugyanígy mit mindannyian, akik beleszülettünk ebbe a börtönbe, a bűnnek a kárhoztató hatása alá, nem tudunk ezen változtatni. Bármit cselekszel, teszel, bármilyen jó vagy, bármennyire próbálod magad jóvá tenni, semmi nem képes arra, hogy téged ebből a börtönből kihozzon! Az emberek mégis próbálkoznak.

Én sok emberrel beszélgettem, vallásossal, hogy ők tepernek, gyűrnek és cselekednek, hogy amikor majd oda érnek, akkor Isten elismerje őket, hogy méltók legyenek arra, hogy megállhassanak Isten előtt. Mondta egy kedves katolikus hölgy, hogy ő ezért „teper”, ezért cselekszik. De börtönből nem lehet kiszabadulni! Hacsak nem jön valaki, aki kegyelmet gyakorol feletted és eltörli mindazt, amit tettél és akkor kijöhetsz a börtönből. Ha eltörli mindazt amit tettél, az vonatkozik arra, hogy eltörli mindazt, ami jó és ami rossz, mert Isten ezt teszi veled, ezt tette veled. Jött Jézus, a második Ádám és belehelyezett téged az igazságnak a börtönébe.

A Római levél írja azt, hogy eddig a bűnnek a szolgái voltatok, most Jézus Krisztusban való hit által a megigazulás szolgáivá lettetek. Ott, a bűnnek a börtönében nem tudtál semmit tenni azért, hogy kigyere, se jót, se rosszat. A megigazulás börtönében, ahol most vagy, most sem tudsz semmit tenni, hogy kigyere innen! Halleluja!

Most, hogy Jézus vére által megigazíttattál, most, hogy Jézus vére eltörölte a bűneidet, hogy Jézus vére szabaddá tett téged, és lemosta a bűnös lelkiismeretedet, kárhoztatást az életedről, nem tudsz semmi jót tenni, semmi erkölcsöset tenni, semmi szépet tenni azért, hogy te még előrébb kerüljél Istenhez. Ugyanakkor nem tudsz semmi bűnt elkövetni, rosszat tenni, hibázni és engedetlen lenni, hogy te visszakerüljél oda, ami a halál törvénye alá rekesztett téged. Azért mert megigazultság börtöne sokkal hatalmasabb erőt képvisel, mint a Sátán börtöne! Halleluja!

Egyik helyről sem tudsz a saját erődből közlekedni a másikba, csak a Jézus Krisztusban való hit által tudsz kiszabadulni. Nem ide születünk bele a megigazulásnak a börtönébe, bár minden egyes gyermek, ha meghal a mennybe kerül bizonyos életkorig, attól függően, hogy hogyan jut el a felelősségre vonhatásnak a korára. Mindannyian ki vagyunk téve a bűn uralmának, de amikor megértjük azt, amiről kb. három hete volt szó, hogy a bűn tirajtatok már nem uralkodik, mert nem vagytok a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt… akkor megértjük azt, hogy a bűn, mint főnév az nem vehet uralmat felettünk, mert amint Ő van, Jézus, úgy vagyunk mi is a világon. És Jézus egyszer és mindenkorra meghalt a bűnnek. Ennek okáért, ez okáért – mondja az Ige – figyelmezzetek, hogy ti is ugyanígy meghaltatok a bűnnek. Isten azt mondja, hogy a megigazulás börtönében, hogy nézz rám, tegnap részeg voltam, berúgtam, de nézz rám, tegnap hazudtam a feleségemnek, nézz rám, én látom magam, én nem voltam engedelmes… és inkább ezt, vagy amazt választottam, ahelyett, hogy Bibliát olvastam volna… Igen ám! Ezt látod te magadban, de Jézus nem ezt látja benned. Az Atya nem ezt látja benned egészen pontosan. Azt látja benned, amit Jézus végzett el érte. A te igazságod, a te megigazulásod, a te szentséged Isten előtt nem attól van, hogy te mit tettél, mit tudsz tenni, hogy te mire nem vagy képes, vagy mire vagy képes, hanem, hogy Jézus mit tett érted és mire volt képes. Ezért figyelj oda, hogy kire mit mondasz és hogyan ítélsz meg embereket.

Valóban úgy van – jogállamban élünk -, hogy valaki elkövet súlyos vétkeket, akkor az börtönben kerül a világi törvénykezés szerint és ez így van rendjén. Aki ártatlan embereket bánt, bűnöket követ el, stb. azokat el kell zárni a társadalomtól, mert károsak a többiekre nézve. Ugyanakkor ez az ember is, ennek az embernek is ugyanúgy lehetősége van Isten kegyelmét elfogadni. És tudod vannak emberek, akik soha nem voltak börtönben, fizikai értelembe vett börtönben, Tökölön, Márianosztrán, vagy itt a szekszárdi börtönben. Egész életüket végig dolgozták, szerették a családjukat, kemény munkát végeztek, törvénytisztelőek voltak és mégis börtönbe kerültek. Mert Jézust nem fogadták el és Jézus nélkül tették mindezt. Nekem ne papolj Jézusról, én magamban bízok, amit én el tudok végezni, arra én képes vagyok. Én ki tudom gondolni és meg is valósítom a  dolgaimat. És, ahogy Kálmán tegnap prédikálta az utcán, ciki dolog Jézusról beszélni. De az is ciki, amikor a pokolban egyszer felnyitod a szemed. Ugyanakkor lopott, sikkasztott, csalt, vagy embert ölt, de elfogadja Jézust, üdvösségre jut, újjászületik és Isten kegyelméből a mennybe fog jutni! Halleluja!

És ez így igazságos? Ez így igazságtalan – gondolják az emberek. De el kell mélyedned abban az igazságban, hogy Isten nélkül, Jézus nélkül mindenki úton van a pokol felé, mindegy, hogy milyen cselekedetei vannak, hogy mit gondol magáról, hogy mennyire ítélik el őt az emberek, vagy mennyire becsülik meg őt az emberek. Mindegy, hogy mennyit adakozott, gazdag, vagy szegény, egy hajléktalan is ugyanúgy mehet a pokolba, mint ahogyan egy miniszter, vagy államfő és fordítva is. Egy részeges, vagy egy prostituált is meg tud állni Isten előtt és egy miniszterelnök is…, ha Jézus Krisztusba hitre ébred. És ez a lényeg! Az evangéliumnak a lényege ez, hogy kegyelemből, ajándékba van ez és el kell fogadnod. Le kell vetned magadról az önigazultságot és azt, hogy én vagyok valaki. Mert Isten ezt neked nem tulajdonítja igazságul,hogy te ki vagy, vagy mit gondolsz magadról. Isten azt látja be igazságul, amit Jézus elvégzett érted.

A megigazulás azt jelenti, hogy ez az a képesség, hogy megállhatunk az Atya jelenlétében félelem, önvád, vagy alsórendűség érzete nélkül. Ámen! És gondolkozzunk el ezen egy picikét! Ha azt mondom neked, aki egy panell lakásban laksz – és ez nem probléma – hogy állj oda Isten elé, mert az a szíved vágya, hogy legyen szép parkosított, szökőkutas kertes házad, vagy ki mit szeret – kerti törpét, vagy póni lovat – engedd el a fantáziádat… és ezt kérd Istentől. Mit mondanál? Áhh, nekem ilyen sohasem lesz, mert soha nem lesz pénzem! Nem azt kérdeztem, hogy neked van-e, vagy lesz-e erre pénzed! Miért mondja ezt az ember, hogy áhh, dehogy…. Azért, mert nincs meg bennük a megigazultság tudat, hogy megállhatnak Isten előtt félelem nélkül, önvád nélkül, alsóbbrendűségi érzés nélkül. Az emberek úgy gondolkoznak magukról, ahogyan a körülötte lévők gondolkoznak róla, vagy mutatják nekik és ez helytelen! Mert  nem úgy gondolkozol magadról, ahogy a Biblia mondja rólad. A Biblia azt mondja rólad, hogy te Isten gyermeke vagy, Isten gyermekévé kell válnod. Isten gyermekévé lenni azt jelenti, hogy úgy mész oda Isten elé, hogy bátor vagy, odamész és kérsz tőle…Ha félsz, akkor nem mered elkérni tőle.

Azt írja a Zsidókhoz írt levél, hogy bátorsággal járuljunk a kegyelemmel teljes királyi trón elé, hogy irgalmasságot nyerjünk a maga idejében. Bátorsággal járjunk Isten elé – feltétlenül fontos tudni azt, hogy mit jelent igaz szívvel állni Isten előtt. Le kell venned magadról a figyelmedet és csak arra kell nézned, ami Jézus, hogy Ő mit végzett be érted, Ő mit cselekedett, mi az a munka, amit Ő beteljesített.

Ézsaiás 54:13-14:

„És gyermekeid mind az Úr tanítványai lesznek és nagy lesz gyermekeid békessége. Megigazulás által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned és a rettegéssel, mert nem közelít hozzád.”

Mi által leszel erős? Megigazulás által! Azzal leszel erős, hogy megigazultság tudatban vagy! Hogy te igaz vagy Isten előtt, nem pedig a bűntudatban vagy. Az új teremtés legnagyobb áldása, hogy ha megigazultságban van megalapozva. Az új teremtés, a keresztény ember legnagyobb áldása ez. A keresztény emberek pedig inkább bűntudatúak, gyengeségtudatúak, elutasítottság és félelemtudatúak és arra néznek, hogy ők saját erőből mire képesek és mit tudnak elérni és azt számolgatják, hogy húsz év munka után ki tudom-e fizetni ezt az adósságot és ha túlórát szánok akkor ennyi idő alatta tudom kifizetni …. És nézik azt, hogy ők mit tudnak elvégezni, mire képesek. De ez mind arra vezet, hogy csalódni fogsz önmagadban. Nemzedékek óta így van ez, de nekünk fel kell ébrednünk, hogy ez nem jó így.

Az embereknek törlesztéstudatuk van, hogy tegyenek valamit Isten kegyelméért, nem pedig elfogadó, ajándékba kaptam tudatuk van. Ugye? Szeretnéd megérdemelni, kiérdemelni Istennek a jóságát? És a bűnnek a tudata rabszolgává tette az embereket. Nem lehet hited az Igében, ha bűntudat és önítélet alatt élsz! Ha bűntudat és kárhozat alatt éled az életedet, akkor nem lehet hited az Igében. A bűntudat kiüresít és félelemmel tölt el és remegővé tesz téged. Nem lehetséges, hogy az ember teljes hitet éljen, ha állandó önvádban van. A megigazultság tudat azonban magabiztossá tesz. Ha abban alapozódsz meg, hogy Jézus Krisztusban vagy, és Őbenne vagy és Őbenne ültettél az Atya jobbjára és Isten szeret téged, Isten elfogad téged, Istennek kedvese vagy és kedveltje vagy, akkor ez önbizalommal tölt el. És ilyenkor nem nézed azt, hogy már megint hibáztam, elrontottam, haragra gerjedtem, már megint olyan jó voltam, olyan sokat adakoztam, már megint olyan jól prédikáltam….Ilyenkor nem nézel magadra sem jó, sem rossz értelemben, hanem nézel Jézusra, hogy Ő mit tett értem. Elfogadom a te ajándékodat Jézus, elfogadom a teljességet, a gyógyulást!

Azt gondolják emberek, hogy ha elég jól viselkedem, elég hűségesen járok majd gyülekezetbe, akkor Isten meg fog majd gyógyítani. Ha elég jó vagyok, elég tisztességes és erkölcsös vagyok, és elég sokat imádkozom a gyarapodással kapcsolatos Igéket, és szépen mosolygok a pásztorra, soha nem sértek meg senkit, akkor Isten meg fog engem áldani és gyarapodni fogok. De ez a Bibliában nincs így leírva sehol. Az embereknek mindig ott van az elméjében, a gondolkozásában ez a megcselekszem érte dolog, és ezért Isten nekem majd ad valamit. De ha te valamiért megdolgozol és azért kapsz valamit, akkor azt nem ajándékba kaptad, azt fizetségül kaptad. Ha bemész a munkahelyedre és ledolgozod a munkaidődet, akkor kapsz valamilyen juttatást, fizetséget. És a méltó a munkás a maga jutalmára.

Viszont, ha ajándékba kapsz valamit, az azért ajándék, mert nem érdemled meg, mert nem dolgoztál meg érte. Vagy megdolgoztál azért, hogy születésnapod, vagy névnapod van és kapsz ajándékba egy autót, vagy egy doboz bonbont, vagy pár ezer forintot? Vagy megdolgoztál a karácsonyi ajándékodért? És tudod, a gyógyulás az ajándék, a gyarapodás, a jólét az ajándék, a növekedés ajándék. Nem kell érte megdolgoznod.

De hát akkor mit kell tennem? – kérdezik az emberek. Mit kell cselekednem akkor, akkor élhetek bűnben, akármit cselekedhetek, bármit csinálhatok, Isten úgyis megáld? Én nem ezt prédikálom! Soha nem mondtam, hogy élheted az életedet nyakló nélkül. Tudod mit az a nyakló? Én ültem lovas kocsin és tudom mi az a nyakló. A lovak nyakába akasztják és azt kötik a kocsi rúdhoz. És amikor meghúzod a gyeplőt a lovas kocsit ülve, akkor az a nyakló fogja meg a lovas kocsit, mert a nyakával húzza vissza a kocsirudat a ló. Tehát ezzel tudod fékezni gyakorlatilag – ez a lényege.

Amikor az emberek nyakló nélkül élnek, nem értik Istennek a kegyelmét, nem fogják vissza magukat, nem vetik alá magukat az Igének, erkölcstelenül és korlátok nélkül élnek, és akkor annak rossz következményei lesznek, azért, mert rossz magokat vetnek el és minden mag a maga fajtája szerint terem. De azt gondolhatod, hogy ez az ember, aki nem tökéletes, ez nem lehet áldott Istentől – de ezt nem így van. Isten a szíveket vizsgálja és bizony te is áldott vagy annak ellenére, hogy nem vagy tökéletes.

Nézz csak magadra ilyen értelemben. Mutogatsz a másikra, hogy az mit tett, hogyan viselkedik, mit csinál? És te? Te hogyan gondolkozol, mit beszélsz? És máris berangsoroltad magad egy létrafokra, hogy magasabb vagy, jobb vagy, hátrébb vagy mint a másik és már magadra néztél, ahelyett, hogy Jézusra néztél volna. Isten a kegyelmét kiárasztja minden emberre és annyi lesz a tiéd mindebből, amit te ebből elfogadsz.

Van egy jó kis történet az ószövetségben, amikor is volt egy özvegy asszony, egy idős asszony, akinek nem volt olaja, hogy süssön – talán ismeritek a történetet. A lényeg, hogy a próféta mondta neki, hogy süssön neki egy kis pogácsát, egy kis élelmet. És mondta, hogy nincsen csak egy kis olajam, meg egy kis valami hozzá és azt megsütöm magamnak és a fiamnak, és meghalunk, mert ennyi van, semmi több. És akkor azt mondta a próféta, hogy hozzad ki az edényedet, amid van. És a próféta el kezdte önteni ebből a kis olajos edényből az olajat és az csak folyott és folyott… és bőséggel folyott és nagyon sok olaja lett az asszonynak, mindaddig, amíg elfogyott az összes edény.

Isten áldása így folyik rád, így ömlik rád, jön folyamatosan addig, amíg van benned erre fogadókészség.

Amíg nem fér az elmédbe, hogy nekem halastavam, szállodám legyen, akkor nem fog jönni ez… De hát én kis nyugdíjas vagyok! Neked nem a kis nyugdíjas mentalitást kell magadévá tenni, hanem a megigazultság tudatot kell magadévá tenni, azt, hogy minden lehetséges annak, aki hisz, hogy Jézus által minden lehetséges.

Efezus 2:12:

„Ti abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael közösségétől idegenek és az ígéret szövetségétől távol valók. Reménységetek nem volt és Isten nélkül valók voltatok e világon.

Annak ellenére, hogy nem volt reményünk, Isten örök életet adott nekünk. A saját természetét adta oda, mégpedig úgy, hogy kivette belőlünk a régi természetet, a régi ént és újat adott nekünk.”

II. Korinthus 5:17:

„Aki Krisztusban, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”

Mit mond ugyanitt a 21-es vers:

„Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.”

 Gondold el, Jézus ott függ a keresztfán és Isten a fiát adta oda a keresztre, hogy odaszögeljék, megalázzák és elfordult a fiától, hátat fordított neki teérted, hogy te mint Istennek ellensége, mint aki a börtönben vagy és nem vágyakozol Isten után, te Őhozzá jöhess és Isten áldásait, Isten teljességét élvezhesd. Elfordult Jézustól teéretted!

És azt mondod, hogy a kegyelem alatt akkor bármit tehetek, Isten nem ítéli el a bűnömet. Paráználkodhatok, lophatok, ölhetek…. Isten elnéző a bűnnel szemben?

Semmiképp! A kegyelem nem erről szól! Arról szól, hogy Isten igazságos! Isten a bűnt megítéli, elítéli. De emlékezz arra, hogy Jézus elvégezte a munkát és Ő a helyettesítő áldozatod. Azaz Isten igazságosan a bűnt elítéli és a bűnnek a következménye büntetés. De ki volt az, aki a te elkövetett bűnödnek a büntetését viselte? Jézus! Ez a helyettesítő áldozat. Isten nem nézi el a bűnt, Isten nem változott meg, hogy másképpen tekintsen erre a dologra. A törvény tökéletes és szent, de a te bűnödet, a te hiábavalóságaidat, mocskos szádat – bocsáss meg ezért -, a te engedetlenségedet, hibáidat, türelmetlenségedet és sorolhatni tovább, a bűneidnek, aggodalmaidnak büntetését mind megítélte és elítélte. De ezt nem neked kell elszenvedned, mert Jézus elszenvedte helyetted. És ez a kegyelem! És mikor erről megértést kapsz, akkor felgerjed benned a hála. Van-e benned hála, hogy nem kapsz ítéletet? És ezért mondhatjuk azt, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is a világon. MI nem kapunk ítéletet – mondja az ószövetség Igéje – ami már az evangéliumban van, de Jézus akkor még nem halt meg, hogy: minden hiábavaló beszédért számot kell adnotok majd az ítélet napján. Mikor volt ez, mikor az evangélium ezt mondta? Azelőtt, mielőtt Jézus a keresztre ment. Úgyhogy neked és nekem nem kell majd számot adnom a hiábavaló beszédeim miatt. Mert ezt a bűnömet és ezeket a bűneimet Isten Jézusra helyezte és Ő viselte a büntetést és Ő ment a pokolba helyettem. Addig függöt Jézus a kereszten, míg az összes ítélet, Isten összes haragja, gyűlöletes tüze a bűn ellen mind rá nem szállt Jézusra. Isten gyűlöli a bűnt, nincs benne bűn, sötétség, még a hamisságnak az árnyéka sem. Nem tud vele azonosulni semmiképp, ezért a bűnt büntetés követi, így az igazságos Isten részéről és az Atya ezt ráhelyezte Jézusra, az összes gyűlöletét, ítéletét, kárhoztatását…

És Jézus azt mondta, mikor az összes ítélet rajta volt, hogy elvégeztetett. Ő teérted tette mindazt, amit tett, hogy neked ne kelljen szenvedni, hogy ne legyen bűntudatod és kárhoztatásod, hogy te ne legyél szegény, hogy te élhess kárhoztatás nélkül, hálával teljesen Istennek, hogy ne magadra kelljen nézni, hogy mire vagy képes, mert úgysem vagy képes… Nem vagy képes megütni azt a szintet, ami elfogadható lenne Isten előtt. Az emberek leredukálják Istennek a tökéletességét, szentségét valami megcselekedhető szintre és azt mondják, hogy ezt és ezt teszed, akkor az elegendő Istennek. Tedd a tőled telhető legjobbat és az Istennek elegendő. De ez nem igaz! Mikor én prédikáltam évekkel ezelőtt, akkor sem igaz, mert akármit tehetsz, nem elegendő az. Mert ha Jézusban van a bizodalmat, rá nézel és elfogadod a véráldozatát, kegyelmét, akkor Ő felemel téged. És a múlt héten beszéltünk erről és így tudsz bemenni a nyugodalomba és azt mondod, hogy Atyám leülök a te jobbodra Jézus Krisztusban és megnyugszom és minden problémám a lábam alatt van, mert fent vagyok a mennyben az Atya jobbján. És bemész a nyugodalomba és békességben vagy!

Ő a mi igazságunk, mert Isten tette Őt azzá. Nem a saját erődből és saját képességedből… És az, hogy te milyen időt használsz saját magaddal kapcsolatban, hogy volt, van, vagy lesz valami a te életedben, ez a te legnagyobb segítséged lesz a jövőben, vagy pedig a legnagyobb ellenséged. Mert te nem szent leszel majd valamikor, mikor tökéletes cselekedetekre jutsz, hanem te már szent vagy Krisztusban. Jézus Krisztus adatott neked bölcsességül, szentségül és váltságul – írja az I. Korinthus 1:30. És amikor megérted ezt, hogy ez már elvégeztetett teérted, Ő ezt már bevégezte, megcselekedte érted és te ezt elfogadod, akkor helyesen fogsz erről gondolkozni és arról is, hogy Isten majd meggyógyít engem, vagy most gyógyít meg engem, vagy már meggyógyított engem. Most akkor hogyan van ez? És olvasod az I. Péter 2:24-et, ami azt mondja, hogy: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a mi bűneinknek meghalván az igazságnak éljünk,a megigazultságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.

Amikor megérted, hogy nincs bűnöd, mert Jézus elhordozta azt, nincs kárhoztatásod, mert oda lett szögezve a keresztfára, nincs törvény, amely ellened szólna, ami elítélne téged, akkor jön a gyógyulás az életedben. Nincs kárhoztatásod! És ugye talán két hete volt az az alkalom, amikor beszéltem Jézusnak arról a csodájáról, amikor Péter házában tanított és a nagy sokaság miatt az ágyon fekvő nyomorékot nem tudták bevinni a barátai, hogy Jézus meggyógyítsa őt, ezért felmászta a tetőre és azt megbontották és az ágyhoz kötözött embert leengedték fentről – nagy hit kell ehhez, ugye? Manapság az emberekben nem nagyon látni ezt, hogy mindenen keresztül verekedve, de Isten jelenlétében akarnak lenni.

Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj és az emberek – persze nem minden ember. De ott, amikor a középre állván a farizeusok körbevették Jézust, tudta azt, hogy mi van a farizeusokban. És egy picit is provokálva őket, a lényegre törően foglalkozott ezzel az emberrel. És nyilvánvaló volt, hogy ennek az embernek gyógyulásra van szüksége. Nagyon rossz állapotban feküdt ott ez az ember,  nyomorék volt és nyilvánvaló volt, hogy azért jött, hogy meggyógyuljon. És erre Jézus nem azt mondta neki, hogy kelj fel és gyógyulj meg, nem kente meg őt olajjal, nem tette rá a kezét, nem mondta a többieknek, a tanítványoknak, hogy imádkozzatok érte, emeljétek őt fel, hanem azt mondta, hogy megbocsáttattak néked a te bűneid. Miért mondta ezt? Azért, mert tudta, hogy ez az ember aki ott nyomorékul fekszik azon az ágyon, az az ember kárhozat alatt van, bűntudat alatt van. És amíg az ember kárhozat alatt van, addig le van sújtva és csüggesztve a feje és a keze és nem mer felnézni Istenre sem, mert a bűntudat elnyomja őt és ez a törvényből fakad, hogy nem tudok eléggé jó lenni, nem tudok megfelelni, elkövettem azt, amit nem kellett volna, amit mások nem tettek meg. Hogyan tehettem ezt? És bűntudat és kárhozat alatt volt és emiatt elítélte saját magát. És az ilyen ember nem képes arra, hogy elfogadjon Istentől!

Ezért mondta neki Jézus azt, hogy megbocsáttattak néked a te bűneid. A farizeusok persze felcsattantak felháborodottan és kivágódott náluk a biztosíték és azt mondták, hogy hogyan lehet ilyet mondani ennek. Hiszen csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket és Jézus erre azt mondta, hogy: Meglássátok azért, hogy az Isten fiának van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket. És azt mondta a nyomoréknak ezután, hogy: Kelj fel, fedd a te ágyadat és menj haza! Az ember pedig mit tett? Hallotta a hit szavát, a hit cselekedete benne el kezdett munkálkodni, el kezdte mozgatni magát, felkelt és meggyógyult. Vette az ágyát, ami nem egy szivacsmatrac volt valószínűleg, hanem botokból összeeszkábált hordágy és felvette és elvitte haza és eldobta azt.  Honnan eredt tehát ez az egész? Onnan, hogy Jézus azt mondta neki, hogy megbocsáttattak a te bűneid! Ez tette képessé őt arra, hogy elfogadja a gyógyulást Istentől.

A kegyelem, amit Isten ad nekünk, ez képessé tesz minket arra, hogy megbánd, amit tettél és megtérjél és ne kövesd el utána azt a bűnt, amit előtte tettél. Ez a felismerés, hogy Istennek nagy kegyelme van felettem, kegyelemből nekem ajándékozott sok mindent, képessé tesz téged arra, a háládból fakadóan, hogy kijavítsd a gondolkozásmódodat, helyesen beszélj, ne rugjál bele a szomszéd macskájába, tisztelettel beszélj a szüleid felé, a főnököd felé, tisztességes legyél.

Minél inkább, minél többet fogadsz el Isten kegyelméből, annál inkább tudsz szent életet élni, nem pedig fordítva. Nem úgy működik ez, hogy minél jobb és erkölcsösebb vagy, vagy le tudsz mondani a cigiről, meg a sörről annál több áldást kapsz Istentől…. Nem! Minél inkább elfogadod Istennek az áldásait, a kegyelmét, ami feletted van, annál inkább képes leszel arra, hogy letedd a rossz szokásaidat, hogy elhagyd a haragra gerjedést, a testi cselekedeteket, a felindulást és mindazokat a rossz dolgokat, amiket a Biblia bűnnek nevez. Mert a bűn a mai napig bűn, ha azt elköveted. Köszönjük Istennek, hogy nincs ítéletünk az elkövetett bűneink miatt! Halleluja! Ez nagy kegyelem tőle!

Minél inkább elfogadod azt, hogy mit tett érted, annál inkább tudsz szent életet élni, annál inkább képes leszel, hogy megfeszítsd a testedet, hogy a testednek a gerjedelmeit – ahogy az Ige mondja, a Galata 4:16-17-ben  – alávetésben tartsad. És olvasható ott a szellem gyümölcsei is, ami az újjászületett szellemnek a gyümölcse. Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hithűség, szelídség, mértékletesség. És azt mondja itt az Ige a következő versben, hogy az ilyenek ellen nincs törvény, nincs semmi ami elítélte téged…

Nehogy azt gondolja bárki, hogy ha jót teszek, akkor jön Isten kegyelme felettem. Fordítva van ez: először jön Istennek a kegyelme, jósága és ez az, ami megtérésre indít. Hogyan találkozott Péter Jézussal először, mi volt az első találkozás? Kint volt Péter egész éjjel a vizeken, halászott és nem fogott semmit. Az evangéliumokban ezt olvasható. Jött Jézus és azt mondta neki, hogy eredj vissza, menj vissza, vesd ki a hálódat újra. Aztán Péter visszament duzzogva, aztán olyan sok áldást kapott, olyan nagy halfogása volt, olyan nagy kegyelemben részesült Istentől, Jézustól, hogy szakadoztak a hálók és majdnem elsüllyedt a hajó, segítséget kellett kérnie. Mi ez, ha nem túláradó áldás, kegyelem! Erre vársz te is!

Kijöttek a partra és Péter leborult Jézus előtt és azt mondta neki, hogy menj el tőlem Jézus, én bűnös ember vagyok!

Először jött Istennek a kegyelme, a nagy áldása, irgalma, jósága és utána jött a beismerés, hogy én bűnös vagyok, hogy megtört Péter magában, utána jött, hogy megtért. És ez minden esetben így van. Először jön Isten áldása, kegyelme és az embert ez képessé, késszé teszi arra, hogy megtérjen.

Lehet az embereke nyomni, fejbe verni az Igével, elvárásokkal, hogy mit kell tenni… és akkor majd Isten megáld. De tudod, ha valami csoda folytán jön valami sikerélmény, vagy jó dolog, akkor ez önigazultsághoz vezet. És ahhoz, hogy lám, ezt tettem, ezért ezt kaptam Istentől. De nem azért kaptad Istentől, mert valamit tettél, hanem azért, mert szeret téged. És tudod, Isten a tőle telhető legjobb módon szeretné megáldani az övéit és szeretne kiáradni minden gyülekezetben, de csak annyira tud, amennyire lehetővé teszik ezt az Ő számára. Isten szereti a katolikusokat, reformátusokat, mindenféle fajta gyülekezetben lévőket… olyan mértékben tud megnyilvánulni, amely mértékben ezt lehetővé teszik a számára. Abban a mértékben a maximumot tudja Isten adni, amennyiben lehetővé teszik számára. MI van akkor, ha odaszánjuk magunkat arra, hogy figyelmesen hallgassuk Őt és figyelünk a Szellem vezetésére és mikor szól hozzánk, akkor engedelmesek vagyunk és azt megcselekesszük, mi van akkor?

Nagy áldások vannak felettünk és köszönjük ezt Istennek! Ámen!”