Amikor a bűn nem uralkodik feletted

Amikor a bűn nem uralkodik feletted

(2015.02.08.)

„A mai napon egy olyan üzenettel készültem, amelyet mindazoknak hallani kellene, akik valaha is gondoltak arra, hogy istenhívővé akarnak válni. Mindazoknak hallani kellene, akik gyülekezetbe járnak, akármilyenféle közösségbe….Mindegy, hogy milyen vallásba született bele az ember, el kell jöjjön az idő az életében, amikor saját szabad akaratából dönt Jézus mellett. Ámen?! Ti ezt a döntést már meghoztátok hol korábban, hol mostanában, itt vagytok a gyülekezetben, sokan itt hoztatok döntést, hogy Jézust követitek.

Egy olyan alapdologról prédikálok ma, amiről már sokszor prédikáltam, arról a mérhetetlen isteni kegyelemről, amibe belehelyezett bennünket egy új családba. Ez a család pedig, amit a Biblia többféleképpen megnevez, pl. a Kolosse levélben úgy hívja ezt a családot a Biblia, hogy Istennek a királysága.

Kolossebeliekhez írt levél 1:12-13:

„Hálákat adván az atyának, aki alkalmasság tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és általvitt az Ő szerelmes fiának országába.”

Szeretnék  úgy prédikálni ma, hogy ne egy száraz, teológiai okfejtés legyen az egész, hanem valóban egy könnyen megérthető üzenet, olyan üzenet, amiket én általában saját magam is szeretek.  Szeretek úgy prédikálni, hogy beleképzelem magam abba, hogy ott ülök közöttetek és hallgatom azt, ami innen elhangzik és hogy én vajon megérteném-e azt amit prédikálok. Általában megértem azt, amiket mondok.

Komolyra fordítva szeretnék erről úgy prédikálni, hogy közérthető és emészthető legyen. Azt szokták mondani, hogy ha valaki valamit nem nagyon ért, tud, akkor azt nem is nagyon tudja elmagyarázni, elprédikálni sem. Ha valaki valamiben mélyen benne van, eggyé vált azzal amiről beszél, akkor sokkal könnyebben tudja elmagyarázni és átadni. Nem mondom, hogy a témában én nagyon mély szakértő vagyok. Van valamelyes megértésem, nem mondom, hogy picike, de azt sem mondom, hogy végtelen hatalmas nagy. Vagyok valahol és szeretnék ebben a megértésben, kijelentésben növekedni. Ez többek között arról is szól és abban áll ennek a lényege, hogy szeretném személyesen még jobban a saját életemre vonatkoztatva megismerni azt, hogy Isten mennyire szeret engem. Mert tudom, hogy ez neked is és nekem is nagyon sok problémánkat - a gondolkozásmód, ahogy arra gondolsz, hogy Ő hogyan gondolkozik rólad –megoldja.

Sokan kárhozat alatt élik az életüket, mert nem látják a saját cselekedeteikben, hogy az tökéletes volna. És te sem látod a saját cselekedeteidben, hogy tökéletes volnál. Vagy ha azt látod, hogy hiba nélküli vagy, akkor tényleg szuper szellemi keresztény ember vagy… De ez egy nagyon rossz hozzáállás a keresztény élethez, hogy azt vizsgáljuk állandóan, hogy mi az, amit helyesen és mi az, amit elrontottam. Természetesen oda kell figyelni arra, amit teszünk. Van egy cél, amit a Biblia is és a vallások is meghatároznak, hogy szent életet éljünk az Úrnak. Ámen?! Egyet tudsz ezzel érteni? Vagy élhetjük az életünket ahogy esik úgy puffan módon, ahogy érezzük, ahogy kedvünk tartja, ahogy a szél ahova fúj, oda csapódunk… egyik bandából a másik bandába, egyik gyülekezetből a másikba, egyik bűnből a másikba, egyik drogról lejövünk, megyünk a másikra… elhagyjuk a cigit és akkor megyünk az alkoholra, elhagyjuk az alkoholt, akkor megyünk a szomszéd asszonyhoz…

Élheted így az életedet??! Vannak a keresztény emberek életében is bizonyos fajta korlátok és határok. Viszont hogyan érjük el azt a célt, hogy szent életet éljünk, ehhez a Biblia más életet mutat be nekünk, mint amit a vallások bemutatnak. A vallások azt mutatják be, hogy: figyelj te bűnös ember, itt van a lista, ezt szabad, ezt meg nem szabad! És ha ezeket cselekszed, vagy ezeket nem cselekszed akkor eljutsz majd a szentségre.

Tehát a vallás azt mondja neked – nem a Biblia – hogy ha bizonyos törvények alapján élsz, akkor megfelelő leszel, elfogadható leszel Isten számára! Egyetértesz ezzel? Én nem tudok ezzel egyetérteni, mert nem ezt tanítja a Biblia! Volt egy időkorszak az ószövetség keretein belül, amikor a zsidóknak Isten adott törvényt, törvényeket, egy egységcsomag törvényt, amiben sok minden volt. Ennek a része volt többek között a kőbe vésett tízparancsolat. Ismered ezt ugye, ha nem is tudod szóról szóra, de tele van tiltással, hogy mit szabad és mit nem szabad. Tiszteld, imádd az Uradat, Istenedet… ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj… és egy csomó olyan dolog, amely a mai napon is a civilizált társadalmakban az erkölcsi alapnormát meghatározzák.

A mai Magyarországon és Európában és az egész világon, ahol emberek civilizált módon gondolkoznak és jogállamiság van, tehát van rendőrség, bíróság, ügyészség, és bizonyos tettek miatt el lehet ítélni embereket és börtönbe lehet zárni, annak mindez az alapja, vagyis az ószövetségi tízparancsolat. Nem mondhatjuk azt, hogy a törvény rossz, hogy a törvény egy olyan dolog, amit nekünk egyáltalán nem kell ismernünk. Csak meg kell tudnunk és látnunk azt, hogy a törvényt Isten miért adta. Be fogjuk az Igékből bizonyítani, hogy nem azért adta Isten a törvényt, hogy azáltal téged elvigyen oda, amit mi szentségnek hívunk, ami tökéletes életvitel és cselekedet. Tehát a törvény nem azért adatott, a zsidó törvények, az ószövetségi törvények nem azért adattak, hogy mit szabad és mit nem szabad… nem azért adta ezeket Isten, hogy téged elvigyen arra a tökéletes, megszentelt mivoltra, amikoris azt mondja Isten, hogy: óhh már elég jó vagy, most már jöhetsz hozzám!  Ha ezért adta volna Isten a törvényt, akkor miért jött Jézus? Akkor te feszítsd meg magad, akkor te olvass el mindenféle olyan könyvet, amelyből fel tudod magadat építeni, hallgass nagyon jó prédikációkat, amelyben a prédikátor agyoncsap téged a Bibliával és ostoroz, hogy hogyan tegyél dolgokat, és gyakorolj önuralmat és összpontosíts az elméddel, teljesen szánd oda magad… és mikor tökéletes leszel, akkor majd csak sikerül neked és akkor majd megérdemled, mert akkor már elég jó leszel.

Elárulom neked, amit már te is tudsz, hogy nem tudod hiba nélkül, tökéletesen végrehajtani azokat a szabályokat, törvényeket betölteni, amiket Isten megkövetel tőled a törvényben, mert azt mondta Isten, hogy az egészben igaznak találtatsz akkor, ha mindent hiba nélkül, tökéletesen megteszel. Azonban ha egy picit, egy vesszőt elrontasz, egy icipicit rosszul gondolkozol, egy rossz szó kijön a szádon, egy icipicit belerúgtál a szomszéd macskájába és egy picit félresiklottál és jött egy kósza gondolat csak… és nem tökéletes pamutruha van rajtad… az egészben bűnösnek találtatsz! Tudod mit jelent ez? Azt, hogy átlóg a szomszéd meggyfája nyáron és veszel róla egy meggyet, mert az olyan finom – loptál! Ha a törvényt nézzük, akkor te loptál! Úgy gondolnánk, hogy azért az egy szem meggyért nem haragszik meg rád… azonban, ha a betűt, a törvényt nézzük, ez lopás, mert azt mondja, hogy hibáztál. Illetve azáltal, hogy loptál, még a paráznaság bűnében is elítéltetsz, emiatt az istenkáromlásban és mindenféle emberi kapcsolatoddal való hibádban elítéltetsz. Ha egy vesszőt megrontasz, az egészben bűnösnek találtatsz. Hát most tegye fel a kezét az, aki úgy gondolja, hogy tökéletesen meg tudja tartani a törvényt.

Nincs az a józan gondolatú ember, aki ki merné jelenteni, hogy ő egész életében, születésétől kezdve 120 éves koráig hiba nélkül tudja élni az életét. Mert ismered saját magad, tudod saját magad, hogy nem vagy tökéletes. És ráfoghatod ezt a neveltetésedre, arra, hogy milyen társadalomban nőttél fel, a kívánságaidra, az érzelmeidre, a meg a hormonjaidra ráfoghatod… de az a lényeg, hogy te önmagadban, Isten nélkül bűnös vagy. És nem csak hogy bűnös vagy, de tudatában vagy annak, hogy te bűnös vagy Isten nélkül. Te tudod azt, hogy Isten nélkül elkárhozott vagy.

Az embernek ezt fel kell ismernie, meg kell látnia, rá kell döbbennie, hogy Isten nélkül nem képes a törvényt megtartani. Mert a törvény a mérce. A törvény az, amikor Isten húzott egy vonalat és azt mondja, hogy ha átugrod, akkor jöhetsz hozzám, de ha nem, akkor úton vagy a pokolba. És nem Isten taszít téged a pokolba. Egyszerűen azt mondja, hogy választhatsz. Hogyan közelítesz hozzám? Úgy, hogy erőlködsz és ugrálsz és valamilyen cselekedetből, magad erejéből próbálsz hozzám közelíteni, vagy pedig elfogadod a kinyújtott karomat, amelyben ott van Jézus és azt mondja, hogy: figyelj ülj fel erre a repülőre, én könnyedén felemellek úgy, hogy nem kell csinálnod semmit.  Isten ezt adta neked ajándékul.

A törvény azért adatott, hogy rávilágítson, hogy te bűnös vagy, hogy te meglásd, hogy képtelen vagy arra, hogy azt betöltsd. A törvény azért adatott, hogy a te szemeid kinyíljanak arra, hogy te önmagadban, saját magadtól képtelen vagy arra, hogy Istenhez menjél. Írja a Galata levél, hogy a törvény tanítómesterünkké vált, hogy megmutassa nekünk a Krisztust, hogy bemutassa nekünk Őt. Jézus azért jött el, hogy Istennek a kegyelmét elhozza. A törvény, ahogy mondja a János 1:12 adatott Mózes által, úgy lett az odaadva a kőtáblák által. A kegyelem azonban nem úgy lett adva, hanem eljött személyesen és azt mondta, hogy: itt vagyok! Csak annyit kell tenned, hogy higgy bennem! Fogadj el engem és én felemellek téged!

Tudod milyen állapotban vagy Jézus nélkül? Mint az a fejsze, akár vagy rajta nyél, vagy nincs, amit bedobnak a vízbe. Mit csinál ez a fejsze?! Lebeg a víz tetején? Láttál már acélfejszét, baltát a vízen lebegni? Nem, mert ha azt bedobod a vízbe, az megy lefelé! A fizika ezt úgy hívja, hogy a föld középpontja felé a gravitációs erő lehúzza. Ez a fizikai törvény hat rá és rád is hat egy szellemi törvény, ami Jézus nélkül úgy szól, hogy a bűn és a halálnak a törvénye, mely uralkodik feletted. Ez visz lefelé téged! Hiába próbál megtanulni úszni a fejsze, nem tud felemelkedni. Egyszerűen lehetetlen!

Tudod mi az a szó, hogy lehetetlen?! Lehetetlen, hogy a fejsze a vízben lebegjen, vagy felmenjen a felhőkbe! Láttál-e már ilyet? Akkor lehetséges ez, ha van valamiféle másik erő, amely azt onnan kiemeli. Ha a természetes síkon nézzük, akkor legyen ez az erő a te karod ereje, lenyúlsz érte és felemeled! Ezáltal nem tudod, de a fizikai szóhasználattal élve, ezt felhajtóerőnek hívják, tehát ez nagyobb mint a gravitáció. Ha ezt elengedem, akkor ez leesik… Ahhoz, hogy emelkedjen, egy ún. felhajtó erő kell, ami az én izomerőmből fakad. Addig tudom emelni, amíg tudom emelni…

Mennyire nehéz ez? Nem nehéz ugye, de tartsad ezt a könyvet tíz percig, vagy akár egy órán keresztül! Mennyire nehéz ez? Tartsd két napig! Ha képes lennél rá, le kellene utána vágni a karodat, mert a vérkeringés elállna és elhalna a karod! Ennyire képes az ember saját erejéből, még ennyire sem!

Az, hogy mennyire nehéz vagy könnyű, az mindig mihez képest és mennyi ideig! De Jézus az Ú vére által felemelt téged és fent tart, és neki ez nem okoz nehézséget! A keresztények próbálják élni az életüket aszerint a mérce szerint amit maguknak állítottak, vagy mások állítottak, ezt szabad, azt nem szabad, családi hagyományok ezek, tradíciók… Valaki mondta a múlt héten, hogy milyen szokások vannak náluk otthon. És vannak szokások a székelyeknél, a sváboknál, cigányoknál, tótoknál… Én székely családban nőttem fel, voltak ott szokások, amik generációk óta haladtak, a mai napig is. Pl. arra gondolok, hogy hogyan vágunk le egy disznót, míg egy másik családnál ez másképpen van. Ahány ház, annyi szokás – szokták mondani. Gyülekezetek is annyifélék vannak, viszont nem ez a mérce és nem ehhez kell szabnod az életedet, hogy te miket tanultál anyunál, apunál, otthon és mi a generációs hozadéka annak, amiben élsz. Vannak jó dolgok, amikhez ragaszkodhatsz és nem kell megtagadnod, hogy honnan való vagy. De hozzad magadat összhangba Isten Igéjével! Én először vagyok Isten gyermeke! Utána vagyok székely ember – ha mondhatom ezt! Vagy harmadrangúan vagyok magyar! Első sorban én Isten állampolgára vagyok, az Ő gyermeke vagyok, utána a nemzetiségem magyar, mert annak születtem, nem én választottam. És neked tudnod kell és látnod kell, hogy nem ahhoz kell szabnod magad, amibe évtizedeken keresztül belenőttél, hanem ahhoz, amit Isten Igéje mond. És nem véletlenül mondja Isten Igéje, hogy az én családomhoz tartozol, hanem ezzel valamit közölni akar.

Azt akarja közölni veled, hogy a Sátán az egyenlő a bűnnel. Úgy is mondhatnám, hogy a Sátán családja az a bűnnek a családja. Ugyanakkor, amire szeretném a mai alkalmat kihegyezni, hogy a Sátán családja egyenlő a kárhoztatás családjával. Tehát a bűn és a bűntudat nem mást fog eredményezni benned, mint bűntudatnak eredményét, vagy más szóval a kárhoztatás érzést. Kárhozat alatt leszel, kárhoztatni fogod saját magad. Úgy fogsz saját magadra gondolni, hogy te mint bűnös ember azért, mert te bűnt követtél el. Valaha valaki követett-e el már közületek bűnt?! Most nem arra gondolok, hogy valami olyasmit, ami miatt a jogállami ítélőszék előtt kellett megállni, olyanra gondolok, ami a tízparancsolat ellen vét, hogy pl. megkívántad  más házastársát…

Eljött Jézus és a tanítványok és farizeusok előtt egyértelművé tette azt, hogy ez annyira átugorhatatlan és megcselekedhetetlen, hogy még magasabbra emelte a lécet és azt mondta nekik, hogy ha kívánság szemével néztél a szomszéd asszonyra, már elkövetted a házasságtörést, már bűnt követtél el. És nem azért mondta, hogy ezáltal bűntudat alá rekessze őket, hanem azáltal, hogy felébredjenek arra, hogy szükségük van a kegyelemre, amely ki tudja őket ebből az egész ördögi körből szakítani. Kik mentek oda Jézushoz? Mindenféle emberek! És Jézusnak volt egy bizonyos fajta híre, azon túl, hogy meggyógyított minden beteget, aki hozzá ment, a vakok szemeit megnyitotta, halottakat támasztott fel, a csonkákat éppé tette, a leprásokat megtisztította, és mindenki aki segítségül hívta az Ő nevét és odament hozzá, mindenki kapott Tőle! Ugyanakkor volt egy olyan híre Jézusnak, hogy Ő az, aki leül egy asztalhoz enni azokkal az emberekkel, akiket az akkori társadalom messziről elkerült.

Kik voltak a leginkább utált emberek abban az időben? A pénzváltók, a parázna nők… az akkor társadalom szemében ők a számkivetettek voltak. Valamilyen értelemben a mai napon is így van ez. A bűnözők, a prostituáltak, a bankárok, vagy azok, akik pénzzel dolgoznak, azok az alja nép sok ember szemében. És Jézus mit tett? Hozzájuk ment, őket maga köré gyűjtötte és az Ő szeretetéről, megbocsátásáról, türelméről, elfogadásáról biztosította őket. És arról biztosította őket,  hogy szereti őket és a Ő kegyelme volt az, ami megérintette ezeket az embereket és ezek az emberek beszéltek arról, hogy ők mit tapasztaltak Jézussal. És neki ilyen értelemben is híre ment. A farizeusok, az írástudók, akik verték a mellkasukat, hogy ők megtartják a törvényt… hogy én Mózes törvénye szerint élek… A törvény azt mondta a zsidóknak, hogy nem ülhetsz le ezekkel az emberekkel egy asztalhoz, nem lehet közösségben a tiszta tisztátalansággal, mert az ő tisztátalanságától te is tisztátalan leszel. Nem ülhetsz le egy asztalhoz egy bűnös vámszedővel, egy paráznával…

Amikor ezek az emberek, akik Őhozzá mentek és a világ szemében elutasítottak voltak – mondjuk Máté, az egyik evangélium leírója -  vámszedő volt. Ő volt Jézusnak egyik tanítványa. Isten egészen másképpen néz az emberre, mint ahogyan mi. Amikor ezek az emberek szabaddá váltak a kárhoztatástól, annak az eredménye egy győztes élet lett. És a mai napon, mikor te szabaddá válsz a kárhozattól, a bűn tudatától, az az eredménye, hogy szabadon fogsz győztesen élni. És ezt nem azt jelenti, hogy nem vagyunk a törvény alatt, akkor kicsapongunk és úgy élünk, ahogy akarunk… ez azt jelenti, hogy a kegyelem minket lehetővé tesz minket arra, hogy egyre inkább odaszánjuk magunkat Istennek.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha te csak vasárnapi keresztény vagy és langymeleg keresztény vagy és te ezt tudod magadról, Isten akkor is szeret téged feltétel nélkül, túláradó szeretettel szeret téged! A kedvence vagy. Mondhatnám úgy is, hogy azért vagy vasárnapi keresztény, mert nem ismeri azt, hogy Ő mennyire szeret téged. Ha ismernéd és tudnád, hogy mennyire szeret, akkor nem lennél ilyen langymeleg. Ha tudnád azt, hogy Ő mennyire vágyakozik a veled való közösségre, hogy mennyire szomjazik a veled együtt eltöltött időre, akkor nem lennél ilyen langyika, ilyen kis vasárnapi keresztényke, akit csak az érdekel, hogy ki legyen pipálva  a vasárnapi istentiszteleten való részvétel. Akkor egy mélyebb közösségre vágynál Vele!

Tehát ahol uralkodik a kegyelem, ott nincsen szükség arra, hogy az emberek mindenféleképpen a szemük előtt tartsák a szabad és a nem szabad törvényparagrafusokat. Ahol uralkodik a kegyelem, ott nincs szükség törvényre. Fogalmazok egy kicsit másképp: Ahol uralkodik az emberek életében, és jelen van az életükben az, hogy a Szent Szellem a mindennapokban, a hétköznapokban hogyan vezet, ott nincs szükség a törvényre, ami megmondja azt, hogy hogyan éljél.

Elmondom másként: Ha meghallod Istentől te személyesen, saját magad azt, hogy merre menjél, mit csináljál, az helyes, vagy helytelen út… azt tedd, azt ne tedd – és ezt te Istentől magad meghallod, akkor nincs szükség arra, hogy törvény, vagy betű megmondja neked azt, hogy merre menjél.

Ez az az út, amiben különbség van a mi gyülekezetünk és sok más vallásos gyülekezet között, hogy hogyan jutunk el oda, hogy szent életet éljünk! Azért mert itt van a törvény, ami azt mondja, hogy ezt így csináld, mert ha nem akkor lesújtok rád, vagy pedig ott van Istennek a szerelme benned és azért csinálod, mert szereted Őt!? Érted a különbséget? És ez Istennek az útja! Mert a kegyelem az túlmutat a törvényen, az bőven a törvény fölött van. Olyan ez, amit Isten az ószövetségben képként már közölt velünk, hogy a szövetség ládájában vannak kőtáblák, azaz, amit Isten az ujjával írt a kőtáblába törvény, az van belehelyezve ebbe a ládába Áron kihajtott vesszejével együtt, a kegyelem fedele alatt. Olvastad-e már a Bibliában, hogy ennek a fedelét úgy hívja a Biblia, hogy a kegyelemnek a fedele?! Melyik van fölül, melyik alul. Akárhova emeled a törvényt, a kegyelem mindig felette lesz!

Mondok egy másik képet: akármit csináltál, cselekedtél, akármilyen bűn az, ami miatt téged börtönbe zárnak, mindig van esély akármilyen picike is, hogy a mindenkori államfőtől kegyelmet kapjál. Most a fizikai törvényről beszélek. Az államfő, aki a köztársasági elnök, neki van lehetősége, hogy kegyelmet – indokolás nélkül – adjon annak, akit akár már jogerősen elítéltek. Ő élhet ezzel a jogával azért, mert felette áll a törvénynek. Érted ezt?

Isten felette áll annak a törvénynek, amit eredetileg Ő adott és az jó és a törvényben nincs hiba, de az téged mindig el fog ítélni. Ha a törvény alapján akarsz Istenhez menni és azt mondani, hogy én ezt és ezt tettem a Te törvényeid alapján, akkor Isten azt fogja mondani, hogy nem vagy elég jó.  Fogalmazhatok másképpen: mintha én lennék Isten és azt mondanám neked, hogy: mit képzelsz te, hogy azt gondolod, hogy nekem ez elegendő? És gondolhatod ekkor, hogy Isten ilyen szigorú? Hú! Ne! Isten gondoskodó és Ő az ellen van, hogy te azt gondold, hogy miattad van mindaz, hogy hozzá közelítesz. Mert mikor te a törvény alapján mész, akkor az önigazultság alapján mész, az alapján amit tetettél. De Ő azt akarja, hogy az alapján menjél hozzá, amit Jézus tett érted, amit persze az Atya tett Jézusban érted. Azt mondta, hogy: neked ajándékoztam mindent, fogadd el ezt a kegyelmet! Ez nem csak az újjászületésnél van így, hanem az egész életünket így kellene élnünk! Mert amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, akképpen járjatok Őbenne! Amiképpen elfogadtad kegyelemből, hit által Jézust, mindent ugyanúgy fogadsz el tőle a keresztény életedben, ahogy növekszel. Kegyelemből hit által, Őrá nézve, és nem arra mutogatva, hogy milyen sokat imádkoztam, milyen régóta járok gyülekezetbe, milyen hűséges vagyok, milyen sok adományt adtam, igazán adhatnál már nekem valamit! És lehet, hogy ezt nem mondod így ki – és ne is mondd ezt ki soha, mert Istent nem lehet manipulálni…

Elmondom neked, hogy régen nagyon sokat prédikáltam arról, hogy Isten téged nem fog soha jobban szeretni, mint ahogy most szeret! Mert Ő már nagyon régen az Ő szeretetének a legmagasabb fokával, ami elérhetetlen, már nagyon régóta azzal a szeretetettel szeret téged! Mit akarsz ennél többet? Neked ezt meg kell ismerned, ezt a mélységet, ezt a magasságot, szélességet, hosszúságot, hogy Isten mennyire szeret téged! Ez a te részed, hogy megismerd azt, hogy mennyire szeret téged Ő! Ha nem szeretne, akkor nem gyógyított volna téged meg a betegségedből, nem szabadított volna meg a drogfüggőségtől, nem adott volna örök életet.

A törvény azt mondja, hogy ne ölj, ne kívánj, ne lopj… és van sok minden, hogy mit nem szabad. A kegyelem viszont azt mondja, hogy adj, áldd meg azt, aki szükségben vagy, tégy jót az ellenségeddel, imádkozz azért, aki háborgat téged! Mondta ezt a törvény valahol? Azt mondják, hogy az ószövetségi Isten egészen más, mint az újszövetségi, hogy Isten megváltozott! Nem! Nem változott meg! Egyszerűen, amit Isten a törvénnyel akart mondatni, azt az emberek nem értették meg. Nem azért adta Isten a törvényt, hogy az az egyedüli, mindenkori mérce, hanem azért, hogy meglássa az ember, hogy azt a saját erejéből nem tudja betartani. Természetesen a törvény szent és sérthetetlen és nincs benne hiba, de te nem vagy képes arra, hogy azt tökéletesen m megtartsd. De a kegyelem téged a törvény fölé tud helyezni.

Elmondom neked, hogy miért érzik magukat az emberek bűnösnek! Azért, mert a törvény megmondja, megmutatja, rámutat, rávilágít arra, hogy ha az hiba. Írja erről a korinthusi levél, hogy a bűn ereje a törvény, mert ha nincs törvényismeret, akkor nincs bűnismeret sem. Hisz honnan tudnád, hogy valami bűn, ha valami nem mondja azt, hogy az bűn. Honnan tudnád valamiről, hogy azt nem szabad, ha a törvény nem mondaná azt neked, hogy ne tedd. A bűn onnan nyer erőt, hogy a törvény megmutatja azt. Milyen nagy Isten kegyelme felettünk!

A tízparancsolatban nincs olyan, hogy adj, hogy imádkozz ellenségeidért. Ugyanakkor én soha nem prédikáltam és nem is fogom mondani senkinek azt, hogy menj és szegd meg a tízparancsolatot, vagy a törvényt. Soha senkinek nem mondtam és senki nincs felhatalmazva tőlem arra, hogy nyugodtan menj és csinálj amit akarsz. Soha nem mondtam ezt! És nem is fogom ezt mondani! Ha azt mondom, menj és kövesd a Szent Szellemet és ha ezt teszed, akkor soha nem fogsz olyasmit tenni, amit a törvény tilt. Ha szeretetben jársz, akkor meg fogod tartani a törvényt. Ha a Szent Szellemet követed, akkor Isten szíve szerint fogsz járni és élni mindenben és mindenkor. Hogyan követnek el az emberek mégis bűnt? Úgy, hogy nem a Szent Szellemet követik, nem Istent, a szeretetet követik! Isten és a szeretetet egyenlő! Ha a szeretetet követed, Istent követed! A törvényt Isten adta, az szent és tökéletes és hiba nélküli. De nem azért adatott, hogy tökéletessé, hiba nélkülivé, hogy szentté tegyen téged, hanem azért, hogy belásd, hogy egyedül nem megy, hogy szükséged van Isten kegyelmére! Szükséged van arra, hogy azt mondja a mindenkori államfő, hogy eltöröltetett, hogy kegyelemmel megajándékoztalak téged! Nem érdemled meg, mert elkövetted azt a bűnt és lehet, hogy valakit megöltél a száddal, a kezeddel, vagy megcsaltad, elloptad, elhazudtad és ki tudja mi mindent tettél… és ez mind rossz! De Isten azt mondja, hogy az Én kegyelmem feletted áll.

Tudod Isten figyeli a te szívedet. Nem azt mondja, hogy hát eltöröltetett, nyugodtan menj és folytasd azt az életet amit idáig! Azt mondja, hogy az én kegyelmem és az én szeretetem téged megtérésre indít. És ha megérted azt, hogy Isten mennyire szeret téged, akkor ez lesz benned az a mozgató, irányító rugó ami képessé tesz téged arra, hogy ne tedd tovább azokat a cselekedeteket, amelyek nem helyesek, amelyek bűnösek. Ez az, ami rávezet téged arra, hogy: én ezt nem tehetek, mert Istennek a fia vagyok, az  Ő megigazultsága, szentsége vagyok, Ő az én bölcsességem – nem tehetem ezt! Én Isten családjához tartozom, nem méltó hozzám az, hogy én ezt tegyem. Erről megértést kell kapni, és ez belülről jön neked! A törvény az mindig rajtad kívül áll, kívülről próbálja rád erőltetni, hogy mi a helyes és helytelen, Isten viszont belülről, az Ő szerelmének, szeretetének az ismerete által. Amit a kegyelem képes elvégezni benned, azt a törvény nem képes. Amit a kegyelem, Isten szeretete képes benned elvégezni, hogy megváltoztasson, arra a törvény nem képes, mert a törvény az mindig rajtad kívül áll.  Rajtad kívülálló okokból teszed azt esetleg, amit nem szabadna tenned.

Mint az én gyermekem! Ha azt mondom neki, ezt nem teheted, akkor azt nem teszi. Ha mégis teszi, akkor van valami szankció és legközelebb már nem teszi. De nem azért nem teszi, mert belülről fakad neki, hogy azt ő nem akarja tenni, hanem azért, mert kívülről az apai szigorúság, vagy bárminek nevezzük azt mondja, hogy nem. És én voltam az ő törvénye. És ezért mivel, hogy én ráparancsoltam, hogy ezt nem lehet, ezért ő ezt nem fogja megtenni. És bizony ilyen értelemben a szülői törvénykezést használni kell, mert a gyermeket valahogy meg kell tanítani bizonyos dolgokra.

Ugyanakkor hiszem és vallom, hogy meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy idővel bizonyos dolgokat saját maga tudjon belülről, hogy nem szabad és hogy ne tegye azt. Nem csak azért, hogy jaj apu azt mondta, hogy nem szabad, hanem azért, mert ő tudja, hogy nem szabad. Olyan ez egy picit, mint amikor mondják a fiatalok, hogy rossz társaságba keveredte… De tudod, mikor a társaság ott van, és jelen van és körbevesz, akkor annak, aki oda belekeveredik, annak választania kell, hogy most velük tart, vagy nem tart velük. És tudod itt lehet mondani külső szigorral a gyermeknek, hogy nem mehetsz és a gyerek tudhatja azt belülről, hogy az nem jó neki. És mire szeretnéd megtanítani a gyermekedet? Hogy ott lebegjen fölötte a kéz, hogy nem szabad, mert megmondtam, hogy nem szabad…. Vagy azt szeretnéd, hogy a te gyermeked tudja, hogy az az társaság az nem jó. Melyiket szeretnéd? Azt, hogy ő tudja, saját maga, hogy az nem jó!

És Isten erre akar téged elvezetni, hogy ha valami nem jó, azt te ott bent meghalld tőle és ne a törvény mondja meg neked kívülről, hogy mi a jó. Mondom, a cél az, hogy szent életet éljünk, az a vallásos emberek számára is és a mi számunkra is ugyanaz, csak az út, ahogy odamegyünk, abban van a különbség. Mert míg általában a történelmi vallások törvényt tartanak eléd és tiltanak, addig az benned van. Az ószövetségben az van, hogy a kőszív helyett adok néktek hússzívet. És meg van írva, hogy Isten a törvényét a te szívedre írja. Előfordul-e az, hogy minden jó szándékod ellenére mégis valamit eltévesztesz? Elárulom neked, ne érjen meglepetésképpen, nehogy azt mondd, hogy jajj erre nem számítottam – lesz, hogy hibázol! Mit kell tenned? Tudnod kell ezt elengedni magadtól és tudnod kell felnézni Jézusra és azt mondani, hogy: köszönöm, hogy Te gondot viseltél erről a hibámról, bűnömről, köszönöm Neked, hogy emiatt nem fogok ítéletet kapni, mert Jézus Krisztus már megítéltetett emiatt. És elmondom, amit már sokszor elmondtam, hogy Isten nem bánik felelőtlenül a bűnnel. Mert Őelőtte, és  a törvény szerint is, a bűnt büntetés kell kövesse, mert ez az igazságszolgáltatásnak  a jogos követelménye. Ha valaki bűnt követett el, arra jön valami ítélet. De Jézus Krisztusban Isten a te bűnödet már megítélte egyszer. Ezért te nem fogsz büntetést, illetve ítéletet kapni azért, amit elkövettél. Hallod ezt?!

Istentől nem leszel még egyszer elítélve, mert Isten már elítélte azt a bűnt, amit tettél. Azt is, amit tegnap tettél, azt is, amit ma reggel és amit holnap teszel! Isten amiatt a bűn miatt az ítéletet már kiosztotta és az oda lett helyezve Jézusra. Neked hinned kell azt a sok-sok Igét, amely erről szól. Hogy Jézus Krisztusban nincs kárhoztatásod, mert az Ő vére eltörölte a bűneidet a múlt, jelen és jövő vonatkozásában. Ez a kegyelem evangéliuma! Nem érdemled meg, nehogy azt gondold, hogy: én megérdemlem, mert én pásztor vagyok, és olyan szépen prédikálok, akkor én jobban megérdemlem, mint te! Ilyen értelemben nincs közöttünk különbség! Én sem és te sem érdemled meg, Isten mégis odaadta, azért, mert szeret téged! Ha pedig szeret téged, akkor miért kárhoztatod magadat olyan dolgok miatt, amiket lehet, hogy valóban elkövettél, de Isten a bűnnel együtt a bűntudatot és a kárhozatot is elvitte! Olyan dolog ez, hogy van egy nagy fa és azt ha gyökerestül kitéped, és eldobod, akkor ott marad a törzse, a levele, valamelyik ága, valami termés? Nem! Semmi nem marad ott! Ha a gyökér el van távolítva, amiből kiindul minden, akkor az egész el lett távolítva.

Így van ez veled is! Ha a bűn el lett távolítva, akkor a következmény is el lett távolítva. Ha nincs bűn, nincs bűntudat, nincs kárhoztatás, ha nincs bűn, nincs betegség! Ha nincs bűn, nincs szegénység! Mert a bűnnek a következménye a bűntudat, a kárhoztatás érzése, a bűnösség érzés, a bűnnek a következménye a betegség, és a szegénység is és a hiány! És a békétlenség, a harag mind a bűnnek a következménye!

Ha törvények szerint akarsz élni, az megköveteli tőled az erőt, a feltétel nélküli engedelmességet és minden erőfeszítést. A kegyelem azonban azt mondja, hogy tudom, hogy neked nincs annyi erőd, hogy ezt megtedd, de itt Vagyok, hogy segítsek neked! Életed hétköznapjaidban kell ezt gyakorolnod!

Róma 5:20-6:2:

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megsokasodjék, de ahol megsokasodik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék a megigazulás által az örök életre, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen! Semmiképpen sem! Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élhetnénk még abban?”

Ezeket az igeverseket naponta idézhetnél, és imádkozhatnál, hogy Uram adj nekem erről megértést, jelentsd ki, hogy mit akarsz nekem ezzel mondani?!

Mit jelent az, hogy meghaltunk a bűnnek? A Biblia kijelenti rólad, hogy te meghaltál a bűnnek! Mit jelent ez? Mintha azt mondaná, hogy meghaltunk a bűn befolyásának és erejének. Azt is jelenti, hogy meghaltunk a bűnnek, így nem élünk már benne. Te meghaltál a bűn befolyásának és erejének.

Az előbb mondtam pár mondattal előrébb, hogy a Sátán egyenlő bűn, a bűn egyenlő kárhoztatás és ez egy család. És a legelső igevers a Kolosse 2:13-ban azt mondja, hogy Ő megszabadított minket a Sátán hatalmából és átalvitt minket az Ő szerelmes fiának királyságába. Megszabadított Ő minket a bűn, a kárhoztatás családjából és átvitt minket Istennek a családjába. Hogyan fogalmazzam ezt hétköznapi nyelven?

Ádám elhibázta és a föld feletti uralmat és a saját élete feletti uralmat átadta a Sátánnak, mikor engedelmes volt neki. Nem azt tette, amit Isten mondott, hogy ne egyen arról a fáról, hanem a Sátánnak fogadott szót. Ennek következményeként elbujdoshatott, leesett róla a dicsőség és behozta a halált a földre és belekerült a Sátánnak a családjába. Már nem a mi Mennyei Atyánk volt az ő családja, hanem a Sátán lett a családja. És az összes leszármazottjának gyakorlatilag örökítette azt, hogy a Sátán családjába születtek mind bele.

Ha benne élsz egy olyan családban, ahol az apa részeges, az anya részeges, ütik egymást, a gyerekek is el vannak hanyagolva és ebben nősz fel pici gyerekkorodtól fogva, belenősz ebbe a családba és csak a bűnt látod, mert az van jelen és a megaláztatás és a szenny és a mocsok, és tiszteletlenség és folyik az alkohol és a verekedés… és jön valaki és kiemel téged ebből a családból és áthelyez téged egy szeretettel teljes családba, akkor te megszabadultál annak a családnak a befolyásától? Igen! És bele lettél helyezve egy másik családba!

Tudod, mikor a Sátán családjába beleszülettünk, akkor benne voltunk ebben a bűncsaládban, amely minket fogvatartott és nem is tudtuk hogy van ennél szebb és jobb, azt hittük ez természetes. És Isten belehelyezett az Ő királyságába! De figyelj, ha te húsz évig egy rossz családban éltél, aztán áthelyeztek egy tökéletes, jó családba, akkor is lesznek neked emlékképeid arról, hogy hogyan nőttél fel. És nehezen tudsz majd elfogadni és ha valaki közelít hozzád, akkor nem tudod majd magadat megnyitni felé, mert azt hiszed, hogy akkor az csak ki akar használni és le akar téged csapni… és mindenféle dolog lesz benned, ami akadályoz téged abban, hogy az új családodban kiteljesedjél. Ahhoz, hogy ki tudjál teljesedni, ahhoz neked meg kell tanulnod az új családnak a mindennapjait, és azt a mentalitást, gondolkozásmódot, amely abban van. A régit el kell felejtened és az újat pedig meg kell tanulnod, fel kell magadra öltened. Ezt tette veled Isten!

Kolosse 1:13:

„Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából és átalvitt az Ő szerelmes fiának királyságába.”

Kiemelt téged a rossz családból, belehelyezett az új családba. Te miért akarod az új családban élni az életedet úgy, ahogy otthon, a régi családodban élted? Tudom, kicsit furcsa, „falls” a hasonlat, de az emberek Isten királyságában úgy próbálják élni az életüket, ahogy régen élték a világban, amikor megmondták nekik, hogy mit szabad, vagy mit nem szabad. Vagy amikor mentek a saját fejük után és úgy élték az életüket, hogy „ahogy esik úgy puffan” és teszem úgy, ahogy én akarom, ne mondd meg nekem hogyan csináljam. Istennél úgy működik ez, hogy Én vezetlek téged és megmondom neked azt, hogy merre menjél. Vezetlek téged füves mezőkre, csendes forrásvizekhez és megnyugosztlak téged, és te választhatsz, hogy követed-e Őt, vagy mindig a saját fejed után mész?! Már át lettél helyezve az új családba, már át lettél helyezve és már a neved is más, már a régi  anyakönyvi kivonat is eltörlődött, mert Isten fiának neveztetsz, és már nem vagy a bűn hatalma alatt, te itt vagy már! Észrevetted te ezt?! Észrevetted azt, hogy ki lettél emelve a sötétség hatalmából és át lettél „víve” az Ő szerelmes fiának országába? Észrevetted, hogy meghaltunk a bűn befolyásának és erejének?! Meghaltunk a bűnnek, így nem élünk már benne!

Amikor az emberek szabaddá válnak a kárhoztatástól, akkor a bűn elveszíti az erejét. Amikor az emberek szabaddá válnak attól, hogy a régi énjük szerint való életüket éljék, akkor szabaddá válnak. Meg kell tanulni azt, hogy ebben az új családban mi a módi, hogy itt hogyan gondolkozunk, hogy ha itt valakivel valami sérelmem van, akkor nem az első reakció, hogy először ütök és utána kérdezek, hanem az a divat, hogy megállunk és megbeszéljük. Itt meg kell ezt tanulni! Ha ezt nem tanulod meg, akkor fájdalmas lesz, még ebben az új családban is és még ezen a földön vagy lehetsz egyedül.

Nagy probléma ez a kárhoztatás dolog, mert az emberek arra gondolnak, hogy: én olyan vagyok, mint amilyen környezetben felnőttem. És nem látják azt, hogy igazából ők olyanok, amilyenné Isten tette őket. És Isten amikor ránk néz, akkor nem az alapján néz ránk, hogy milyenek voltunk abban a régi családban Isten nélkül, hanem az alapján néz ránk, hogy milyenek vagyunk a bárány megmosott vére által. A bárány vére által, ami megmosott minket. Ő a vérrel megmosott lényedet látja! És te tiszta vagy, szent, igaz, fedhetetlen vagy! Miközben azt gondolod, hogy: én fedhetetlen? Hisz még ebben az új családban is a tesónak a kajáját elloptam a hűtőből! És itt sem vagy tökéletes, ebben az új családban sem, mert hoztál a régi életedből, a gondolkozásmódodat, bizonyos dolgokat és a hajad is ugyanolyan színű és ugyanúgy nézel ki, és lehet, hogy nem borotválkoztál… (Én lehet, hogy kárhoztathattam volna magam, hogy úgy illett volna, az a társadalmi elvárás, hogy meg kellett volna borotválkoznom.) De én azt tudom, hogy Istent a legkevésbé sem érdekli az, hogy én most borostás vagyok-e vagy sem. Lehet, hogy téged ez zavar, de Istent nem – és engem sem. Egyébként így nem tűnök huszonkét évesnek… vagy huszonháromnak?! Így közel a negyvenhez már erre is figyelni kell. Néha az ember azt szeretné, hogy fiatalabbnak tűnjön, valaki meg azt szeretné, hogy idősebbnek nézzen ki.

Isten tehát belehelyezett bennünket az Ő családjába, te a megigazulás családjában, a kegyelem családjában vagy és  dicsőség Istennek ezért!

János 8:1-11:

„Jézus pedig elméne az olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott volt a templomban és az egész nép hozzá méne és Ő leülvén tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, kit házasságtörésen kaptak és a középre állítván azt, mondának néki: Mester ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg. Te azért mit mondasz?

Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék Őt, hogy legyen Őt mivel vádolniuk.. Jézus pedig lehajolván az ujjával  írt a földre…

Álljunk meg egy picit. Az alkalom elején mondtam azt, hogy Jézusnak híre ment egész Galielában és Szamáriában Izraelben és hozzá mentek a bűnösök, a bűnözők, a vámszedők, a törvényszegők, a paráznák, egyszerű emberek. És neki olyan híre volt, hogy Ő kegyelemmel, megbecsüléssel, elfogadással fordult mindenkihez, aki Őhozzá ment. És jöttek a farizeusok, hogy: na, Jézus itt van ez a bűnös, mit kezdesz ezzel? És azt hitték, hogy ezzel megfogják, mert Jézus a kegyelmet prédikálta végig, és ha rajtakapatik azon, hogy a törvény ellen szól, mint zsidó, akkor megfogták Jézust és akkor végre elítélhetik Jézust.

A III.Mózes 20:10-ben van egy érdekes dolog, amelyben arról szól a törvény, hogy a férfit is és a nőt is kövezzék halálra. Ebben a történetben hol van a férfi? Sehol nincs! Említés sincs róla. A vallás nagyon keményen bánik a nőkkel! Lehet, hogy a férfi az egyik farizeus volt, ez nem derült ki, pedig házasságtörést egy ember nem tud elkövetni, ahhoz két ember kell, egy férfi és egy nő – jobb esetben! Már ha ez lehet jó eset… J  És itt nincs szó férfiról, semmilyen férfiről.

Volt a farizeusokban, ami irigységből fakadóan arra irányult, hogy elfogják Őt és tudják Őt vádolni, hogy: Te bűnös vagy, végre megfogtunk Téged a törvény alapján és el tudunk téged ítélni. Jézus pedig az ujjával írt a földre. Tudjuk a Bibliából, hogy a templomban minden kővel volt borítva. Az akkori, Jézus korabeli időben  a világ leghatalmasabb kézzel épített temploma volt a zsidó templom ott Jeruzsálem szívében. És Jézus erre a kőre ír. A filmekben azt látjuk, hogy az ujjával a porba rajzol egy halacskát de Ő a kőre írt. Isten is az ujjával írta a tízparancsolatot, és kőbe. Ez ennek a képe. Hogy én vagyok az, aki a törvényt írtam. És ti jöttök ide hozzám?! Olvasom tovább:

…de mikor szorgalmazva kérdezték Őt – mert nem igazán foglalkozott velük Jézus – felegyenesedve monda nékik: Akik közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ! És újra lehajolva írt a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván egymás után kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen állva.”

Mondom neked, minden ember tudja a szívében – még ezek a vallásoskodó írástudók is -, hogy bűnösök. Nem mondták azt Jézus szavaira, hogy óhh én tökéletes vagyok és dobom a követ… Tudták egytől egyig, az ifjaktól a vénekig tudták, hogy bűnösök, mert tudták, hogy a törvényt már megszegték sokszor… A bűnnek a tudatában voltak ők.

…Mikor pedig Jénus felegyenesedék és senkit nem lát az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél!”

Jézus teljesen igazságosan mentette meg ezt az asszonyt. Nem azt mondta a farizeusoknak, hogy ne kövezzétek meg, mutassatok irgalmasságot, legyetek könyörületesek ehhez az asszonyhoz, ti is hibáztatok már, ne tegyétek ezt vele, ne alázzátok meg itt őt és az egész családját minden ember előtt! Mondhatta volna ezt, de Ő azt mondta isteni bölcsességgel, hogy ha nincs bűnöd, akkor dobd, legyél te az első! Bátran vállald, ha nincs bűnöd, dobj először te! És ismerjük a történetből, hogy mind otthagyták Őt, és az asszonyt is. A lelkiismerettől vádoltatván mentek el és azon gondolkoztak, hogy áhh…ez nem jött össze, részt akartam venni egy jó kis kivégzésen, és felindult a testem is rá és meg akartam cselekedni a törvényt, ami által mutatni akartam, hogy én törvénytisztelő vagyok és betartatom azt akár erővel is – de nem jött össze! Mert a lelkiismerettől vádoltatván mind elmentek!

Igazából a törvény szerint, aki hibátlan és tökéletes lett volna, az Jézus volt! Ő a törvény szerint megkövezhette volna az asszonyt. Ha a törvényt nézzük, akkor az az igazság, hogy Ő megtehette volna! Mégsem tette meg! Mert Ő a kegyelem, Ő az, aki a törvény alapján megérdemelnéd, és a törvény elítél téged és a törvény igazságos és szent és igaz, és Ő megtehetné, hogy elítél téged, mégsem teszi, hanem az Ő kegyelmével felment téged! Halleluja!

A farizeusok megtették volna, de nem tehették! Jézus megtehette volna, de nem akarta megtenni. És figyeld a

…Mikor pedig Jénus felegyenesedék és senkit nem lát az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat-é téged?

Úgy tűnik, hogy Jézust nem a bűnei érdekelték, hanem az asszonynak a kárhoztatása, nem azt mondta hogy hogy tehetted ezt asszony, szégyent hoztál a családodra, a férjedre, a gyerekeidre, anyósodra, anyádra… mindenkire, a zsidóságra, a törvényre – miért tetted ezt, hogy voltál képes erre, miért nem tudtad megfeszíteni magad? Meg van írva a törvényben, a tízparancsolatban, hogy ezt ne tedd, miért tetted ezt?!

Jézus azonban nem ezt tette, más aggasztotta Jézust, mégpedig, hogy van-e az asszonyban kárhoztatás érzés amiatt, amit tett és erre kérdez rá, hogy hol vannak a vádlóid, hol van aki kárhoztat téged? Ki az, aki kárhoztat téged? És akarta, hogy az asszony kimondja azt, amit ki is mondott, hogy: senki nincs aki kárhoztat engem! És Isten azt akarja, hogy te is kimondd azt ma, hogy nincs senki és semmi ami kárhoztat téged!

Mondd: Nincs kárhoztatásom, nincs törvény ami elítéljen! Halleluja! És mindez Miatta van és Neki adj hálát ezért.

11-es vers:

„Az pedig monda: Senki Uram, senki nem kárhoztat. Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél!”

Tehát nem azt mondta Jézus, hogy megbocsátottam, a kegyelmem téged most körülölelt, menj tovább, bújj vissza az ágyba, talán még meleg… és folytasd nyugodtan, amit csináltál. Nem! azt mondta, hogy menj, Én feloldoztalak téged, a kegyelememmel körbevettelek téged, menj és többé ne vétkezz! És szerinted az asszony mit tett ezután? Elment és többé nem vétkezett, mert megértette, megtapasztalta Istennek azt a szeretetét, amit előtte soha senkitől nem kapott meg. Hogy nincs elítélve, kárhoztatva, nincs lenyomva a víz alá, nem húzza a bűnei súlya a föld alá… fel vagy hatalmazva, hogy elmenj, és többé ne vétkezz….”

12-es vers:

„Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Aki engem követ, az nem lehetséges, hogy a sötétségben járjon, mert én világosság vagyok. Ha engem követsz, lehetetlen, hogy a sötétségben járjál.”