Isten túláradó szerelme 2.
Megértés a hitről
(2015.03.01.)
„Az Úr megtartó kegyelme van felettünk ebben a gyülekezetben… és szeretném folytatni azt, amit a múlt héten elkezdtem. Úgy érzem, hogy az elmúlt hosszú heteknek egy folytatása volt az és valami mással készültem a mai napra, de nem tudok más témát váltani, mindenképpen szeretnék arról beszélni, hogy Isten mennyire szeret téged. És ezt kibővítve szeretnék prédikálni arról, hogy ennek a megismerése tesz képessé és késszé téged arra, hogy te szeretetben járjál másokkal. És ahogy most itt felírtam egy mondatot a dicsőítés közben, hogy lehetetlen Isten szeretetével szeretned másokat, addig amíg meg nem ismered, hogy Isten mennyire szeret téged. Amennyire megismered, annyira leszel képes te is szeretetben járni, és áradni. Amennyire megismered azt, hogy Isten mennyire szeret téged, olyan mértékben tudsz te is szeretni másokat, embereket.
Mondhatod azt, hogy hú, nagyon szeretsz mindenkit, az ellenségeidet… a szomszédaidat, a gyülekezet tagjait, a pásztorodat, mindenkit nagyon szereted… De ha nem ismered, hogy Isten mennyire szeret téged, akkor bizony nagyon korlátozott az a szeretet, amellyel te vagy mások felé, vagy tudsz mások felé lenni. Mert a szeretet abban nyilvánul meg és azzal válik teljessé közöttünk, ahogy egymással bánunk. És ahogy egymással bánunk, ez abból kell fakadjon, ahogy Isten bánt velünk. Abból a szeretetből fakad, ahogy Isten bánt velünk, Jézus Krisztusban. Isten Jézus Krisztusban mutatta meg azt, hogy hogyan is működik a szeretet…
Római levél 5:
Istennek a szeretete kitöltetett a mi szívünkbe, a Szent Szellem által, aki adatott nékünk.”
A Szent Szellem által kitöltetett Isten szerelme, aki nékünk adatott. És ez a szeretet – azt gondolnánk – hogy bennünk van, és bármit tudunk ezzel most már kezdeni… De ez a szeretet nem arra mutat rá, hogy mi mit hogyan tudunk elvégezni és hogyan tudunk megtenni, hanem arra mutat, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Hiszen az ezt követő igeversekben Pál apostol a Szellem által elmagyarázza, hogy mi ez a kitöltetett szeretet, szerelem Istentől.
A 6-7-8-9-10-es versekben – amiről a múlt alkalommal prédikáltam – bemutatják, hogy amikor erőtlenek, istenkáromlók voltunk, mikor ellenségek és bűnösök voltunk, Ő már akkor meghalt értünk, már akkor szeretett bennünket. És a szeretet nem abban van, hogy mi hogyan szeretjük egymást, hanem abban, ahogyan Ő szeretett minket és erre fogok a mai alkalmon kitérni.
Tudom, hogy sokan szenvednek attól, hogy nem fogadják el őket, hogy ki vannak vetve, nem szeretik őket, visszautasítottak akármilyen oknál fogva. Akár lehet ez a természetük, a viselkedésmódjuk, a külsejük, a testsúlyuk, a bőrszínük, vagy a faji, vagy nemi hovatartozásuk… hogy nincsenek elfogadva és emiatt morcosak, arrogánsak, dühösek és durvák. Pedig igazából sok esetben sok emberrel kapcsolatban a világban is, aki nem Krisztusban él, sokak számára annyit kellene tennie valakinek, vagy valakiknek, akik egyszerűen csak meghallgatják őket. Meghallgatják őket, hogy az illető el tudja mondani azt, ami igazán benne van, ami igazán bántja őt, ami igazán érdekli őt, vagy foglalkoztatja őt és hogy valaki valamilyen mértékben megértse őt, hogy elfogadottság érzés legyen benne. Hogy érezze azt, hogy őt valaki szereti.
És a gyülekezetben is, Krisztus testében is vannak emberek, akik úgy érzik, hogy nem szeretik őket. És ez sok-sok ember számára okoz fájdalmat és emiatt boldogtalanok. És ahogy ma hallgattam egy prédikátor asszonyt – aki egészen más témában prédikált –a keresztény és a boldogtalan kifejezéssel kapcsolatban, hogy e két dolgot soha nem szabadna egy napon említeni. Ez elvárás, hogy a keresztény ember minden esetben legyen boldog. Ez jó lenne, ha így lenne, de sok keresztény van - legyünk őszinték –akik nem boldogok. És sok esetben ez arra vezethető vissza, hogy nem érzi azt az illető, hogy szeretik őt. Nem érzi azt, hogy a másik elfogadná őt olyannak, amilyen.
Írja és tanítja a Biblia és énekeljük, hogy úgy megyek Isten elé, ahogy vagyok.
Természetesen Isten nincs rákényszerítve arra, hogy azokat a bűnös, erkölcstelen rossz dolgaidat, amikben vagy elfogadja úgy, hogy az helyes és jó a te életedben. Viszont amilyen állapotban voltál, vagy abban az állapotban mehetsz Hozzá, mert Ő szeret téged! És Nem mondja azt, hogy jól van, gyermekem prostituált vagy, drogfüggő, házasságtörő vagy, én szeretlek téged, nem is kell megváltoznod… Ő azt mondja, hogy annak ellenére, hogy ilyen vagy, Én szeretlek téged. És mikor te megismered azt, hogy Isten mennyire szeret téged, az képessé tesz téged arra, hogy megváltozzál és értékeld magad… és tudd, hogy az a test, amit kaptál, az Isten temploma. Isten benned lakik, Isten szeret téged és akarja azt, hogy te tudd, hogy szeretve vagy. Tudjad, hogy akarja azt, hogy amikor a mennyből rád néz, akkor nem azt mondja, hogy ímé az én fiam, hanem azt mondja, hogy íme az én szeretett fiam! Íme az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm! Az atya Isten Jézus Krisztusban kijelentette ezt, amikor Ő a pusztából megtérvén, a szolgálata kezdetén a Jordánban megkeresztelkedett keresztelő János által, mint galamb a Szent Szelem rászállt és felkente Őt a szolgálatra, akkor Isten szólt a mennyből, hogy: Íme az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm! Ezt egyébként Isten sokszor kijelentette a Bibliában Jézussal kapcsolatban.
Amikor a Sátán megkísértette Jézust, az első kísértés a pusztában az az volt, hogy megkérdezte Sátán, hogy: valóban Isten fia vagy?! Miközben pár nappal előtte Isten, hogy te vagy az én szeretett fiam. Ezzel gyakorlatilag megerősítette, hogy: én szeretlek téged fiam! A Sátán azt kérte, hogy ha valóban Isten fia vagy, akkor vesd le magadat a hegyről és ezzel kísértett és így munkálkodik, hogy az Igét nem pontosan idézi, hanem hátulról, kicsavarva jön és téged semmiképpen sem emlékeztetve arra, hogy Isten nagyon szeret téged! De neked emlékeztetned kell saját magadat, hogy ki vagy te és hogy Isten nagyon szeret téged. Akármit tettél, teszel és fogsz tenni, Isten szeret téged! Ez az Ő el nem múló szeretete a te irányodba és ez feltétel nélküli. A te szereteted a szomszéd felé az nem feltétlenül feltétel nélküli! Tudod, mit jelent a feltétel nélküli? Azt jelenti, hogy akármit teszel, Isten szeret téged. Az emberi szeretet nem ilyen, mert az úgy viselkedik a másikkal, annak megfelelően, vagy akképpen, hogy az a másik hogyan viselkedik vele, attól teszi függővé, hogy ő szereti-e őt, vagy nem. Ha te szeretsz engem, akkor én is szeretlek téged. Ha te megvakarod a hátadat, akkor én is megvakarom a hátadat, ha te belém rúgsz, akkor én nem szeretlek téged, még vissza is rúgok. Ha te közeledsz felém, akkor én is közeledek… Ilyen az ember! Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten – írja a mondás. De Isten nem ilyen!
Isten szeretete sokkal magasabb rendű, mint az emberi szeretet. És erre mondja a Biblia, hogy Isten szeretete kitöltetett a szívedbe. És ezt miből fogod megismerni? Abból, hogy azt nézed, hogy te hogyan tudsz szeretetben járni, vagy Jézusra nézel, hogy Ő hogyan járt szeretetben veled és mit tett meg érted?! Ha ebben az emberek elmélyednének és hagynák, hogy Isten szolgáljon feléjük azáltal, hogy kijelenti a számukra, vagy számodra, hogy mennyire szeret, nagyon sok minden könnyűvé válna az életben. Nagyon sok félelem eltűnne az életedből, kilátástalanság és reménytelenség eltűnne és önmagában már ez megemelné a hitszintedet és erősítene téged. Hogy tudod, hogy te Isten által szeretett vagy. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy az emberek által nem vagy elfogadott, hogy hátrányok érnek téged amiatt, mert székely vagy, vagy zsidó, vagy cigány vagy….fiú, vagy lány vagy… Istennél nincs ez a fajta személyválogatás és Istennél nem ér ez téged hátrányként, mert Ő szeretett téged és szeret téged. És nem azon kell munkálkodnod, hogy Isten még jobban szeressen téged, mert Isten nem képes arra, hogy téged jobban szeressen. Azon kell munkálkodnod, hogy te megismerd azt, hogy Ő mennyire szeret téged. És ne próbáld magad még inkább elfogadhatóbbá tenni Isten előtt, mert mikor még az ellensége voltál, Ő már akkor elfogadott téged és szeretett téged.
Miért dolgoznak az emberek azon, hogy Isten jobban szeressen engem?! Ha Isten jobban tudna téged szeretni annál, ahogy tegnap szeretett, akkor a Biblia Igéi valahol tévedtek, vagy kijelenthetem, hogy hazudnak. Az egy másik dolog, hogy lehet, hogy te nem tudod, nem érzékeled, nem fogtad még fel az Ő szeretetét.
Sokan, akik ide jártok gyülekezetbe megtapasztaltátok már egyszer-kétszer sokszor Istennek ezt a túláradó szeretetét, szerelmét és ez gyönyörűséges dolog. Mikor az ember Istennel közösségben van, Istennek a szerelme valóban a fizikai testen keresztül is és az érzelmi állapotodban is megnyilvánul és a könnyeid folynak és remegsz a testedben és borzong és valóban ezt megtapasztalod.
Ugyanakkor ez a fizikai megtapasztalás nem mindig van jelen. És ahogy majd felolvasom az Igéből, a tanítványok is nem csak azt mondták, hogy megismertük Isten szeretetét, hanem megismertük és elhittük Istennek irántunk való szeretetét. Azaz Isten szeretetében hinni az egyenlő azzal, hogy nem mindig érzem és látom, és nem mindig kézzelfogható és a körülmények lehet mást mutatnak. Lehet éppen azt mutatják a körülmények, hogy Isten elhagyott, pedig ez nem így van…
Van egy mondás, hogy amikor az ember végignéz az életének az útján és ez az út olyan mint a homokban a lábnyomok, látja az ember, hogy egy emberi lábnyom van abban, aztán mikor Jézussal találkozik az ember, akkor két lábnyom van egymás mellett… Aztán megint csak egy lábnyom van. És felteszi az ember a kérdést, hogy hogy lehet az Uram, hogy pont akkor, mikor az életem nehéz helyzeteiben voltam, akkor te elmentél mellőlem, mert a homokban csak egy lábnyomot látok?! Nem – válaszolja az Úr -, mikor nehézségben voltál, akkor én felemeltelek és az ölemben vittelek, ezért látsz ott egy lábnyomot.
Ő itt van, hogy elmondja neked azt, hogy mennyire szeret téged és ezt énekeltük a dicsőítő dalokban és szinte minden dal erről szólt. És valóban, mikor ezt megismered, ez képessé tesz téged arra, hogy másokat is szeressél Istennek a szeretetével. Az az Ő szeretetének a megnyilvánulása többek között, amit a római levélben olvastunk a múlt héten.
„Aki megvallja, hogy Jézus az Istennek fia, az Isten megmarad abban és Ő is az Istenben. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.” Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban.”
A múlt héten arról beszéltünk, hogy mit jelent, hogy teljessé lett köztünk a szeretet és ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is e világban. És arról volt szó, hogy a mennyben nincs betegség és Jézus nem szenved nyakfájástól, derékfájástól, szívproblémáktól…. És ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is e világban. Elmélkedtünk picit arról, hogy hogy van az Atya jobbján Jézus, hogy ahogy Ő tisztaságban, szentségben van a mennyben, amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban. És ahogy az Atya elfogadja Jézust és ahogy az Atya Jézusra néz, ahogy ott van a jobbján… amint Ő van, úgy vagyok én is itt ezen a világon. Az Atya felfogadja Jézust? Igen! Hát úgy vagy te is a világon! Az Atya elfogad téged!
Érdekes dolog, ami ma megütette a fülemet, miközben egy prédikációt hallgattam. De ugye nem merül fel senkiben sem az, hogy a mennyben meg van a lehetősége annak, hogy Jézus bűnt követ el?! Mert ugye itt a földön, mikor testben volt, akkor mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt, tehát nem követett el egy bűnt sem. De mindenben megkísértetett. Mindenben, amivel te szembesülsz, minden aggodalom, félelem, kilátástalanság és mindenféle csábítás, ami elhúzta volna Őt, ami a törvény ellen vitte volna, mindenben megkísértetett. A zsidókhoz írt levélben olvasható, hogy Ő nem olyan, hogy nem tudna megindulni azon, hogy veled mi van, mert Ő mindenen keresztülment, amivel neked szembesülnöd kell, de Ő soha nem követett el bűnt. És a dolog lényege, hogy nem csupán nem követett el semmit és mindig képes volt ellenállni, hanem az a lényeg, hogy nem volt képes, nem tudott bűnt elkövetni.
„A teljes szeretet kiűzi a félelmet. Mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”
Ez is a múlt heti, de sok más alkalom témája volt. Ez ugyancsak nem a te szeretetedre utal. Nem arról van szó, hogy mikor te majd tökéletes leszel a szeretetben járásban, akkor majd nem fogsz semmitől sem félni. Nem arról szól, hogy mikor te majd tökéletessé leszel minden kapcsolatodban és a feleségeddel, gyermekeddel, szomszédoddal, munkatársaddal… bárkivel tökéletes szeretetben jársz, akkor te nem fogsz félni semmitől. Én régen azt hittem, hogy ez arra vonatkozik, hogy mikor majd felnövekszünk, akkor nem fogunk félni semmitől. De ez nem így van! A felnövekedés az nem baj és nem hátrány és legyél felnövekedett, de legyél felnövekedett a megértésben arról, hogy Isten mennyire szeret téged! Mert mikor megismered, hogy Isten mennyire szeret téged, ez fogja elűzni belőled a félelmet. Ha tudod azt, hogy Isten veled van, szeret téged, ez űzi ki a félelmet az életedből.
„Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.”
Milyen az, mikor szeretsz valakit és az a valaki elrejtőzik előled, vagy fél tőled, vagy nincs bátorsága eléd állni?! Így viselkednek sokszor az emberek Istennel!
Jézus főpapi imájában olvassuk a következőt:
János 17:22-23:
„És Én azt a dicsőséget, amit nékem adtál őnékik adtam, hogy eggyé legyenek, amiképpen Mi egyek vagyunk. Én őbennük és Te Énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem és szeretted őket, amiként Engem szerettél.”
A múlt heti alkalmat úgy kezdtem, hogy mit gondolsz? Isten kit szeret jobban? Jézust, vagy pedig téged szeret jobban? Sok vallásos ember ilyenkor azonnal rávágná, hogy persze, hogy Jézust jobban szereti, mint engem. Én nem vagyok erre elég méltó, elég jó, nem érdemeltem ezt ki. De itt maga Jézus mondja azt, amikor imádkozik az Atyához, hogy amiképpen Te küldtél engem és szeretted őket, amiképpen engem szerettél. Akképpen szereti az Atya Jézust, amiképpen minket szeret. És ha gondolkozol egy kicsit akkor le kell esnie, hogy nincs megkülönböztetés ebben a szeretetben. Milyen magas pozícióba lettél emelve Isten szemében! Sőt ha továbbgondolkozol a dolgon: volt idő, mikor Jézust a halálba küldte az Atya teérted! Akkor kit szeretett jobban?!
Miért félsz és aggódsz bármiféle világban lévő problémán, hogy mit egyél, mit igyál, hogyan ruházkodjál, mi lesz holnap, hogyan fogod kifizetni… Jézus azt mondta, hogy ezt mind a pogányok kérdezik, akik nem ismerik azt, hogy Isten mennyire szereti őket. Te miért aggódsz? Nézd a mező liliomait – mondja Jézus, amikor fent állt a hegyen és letekintett a mezőre és a virágokra. Azok a virágok nem dolgoznak, nem tesznek semmit, és olyan dicsőségben beborították a szépségükkel azt a völgyet, hogy az ember szeme gyönyörködik bennük. És láttál már te is szép virágoskertet és megálmodtad már azt is, hogy tavasszal ilyen lesz a kert és egész nyáron…
A virágok télen mindenképpen elhullatják a virágokat, tehát megsemmisülnek valahogy teljesen. Vagy ott vannak a madarak, a verebek, egy sem esik le azokból Isten akarata nélkül. És te többet érsz sokkal, mint egy verebecske, mert sokkal fontosabb vagy nála. És Isten tudja azt is, hogy hány darab hajszálad van.
Anyukád tudja, hogy hány hajszálad van? Nem? Pedig anyukád szeret téged, mégsem tudja?! De az Úr mindent tud rólad!
Szokták mondani, hogy a barát az, aki ismer és mégis szeret. Ha valakit megismersz közelről, akkor bizony megismered azt, hogy neki nem csak jó tulajdonságai vannak, hanem kevésbé értékesek is. De te mégis szereted őt, mert a barátod, vagy a feleséged, vagy a férjed… És mondhatod azt nagy kevélyen, hogy a te gyermekednek semmi rossz tulajdonsága nincs így a testben, a láthatóban – de ez nem igaz és mégis szereted. Más gyerekével kapcsolatban el tudod ezt mondani saját magadtól? Nem annyira nagyon! De az Atya elmondja rólad, hogy: én ismerem a jó és a rossz tulajdonságaidat is. És mégis szeretlek téged! Tudsz-e ezért hálát adni Istennek?!
Isten téged ugyanazzal a szeretettel, és mértékkel szeret, amivel Jézust. Meg tudod-e ezt emészteni, fel tudod-e ezt venni, el tudod-e ezt hinni?
János 3:14-15-16:
„És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában… mindenki ismeri a történetet, ugye? Az a lényeg a IV. Mózesben, hogy az emberek panaszkodtak a mannára, amit Isten természetfeletti módon adott nekik az ő táplálásukra. És jöttek a kígyók, marták őket és mérges kígyók belekaptak a lábukba és emiatt az emberek hullottak és félelem fogta el őket és rettegés, reménytelenség… Ez ma is jelképezhet valamit. Ez a kígyó mar téged a betegséggel, lehet ez viszály, szegénység, depresszió, bármi, ami mar téged. És Mózesnek fel kellett emelnie egy póznára egy rézből készült kígyót. És mindazok Izrael fiai közül, akik feltekintettek erre a rézkígyóra, azok meggyógyultak, nem haltak meg a kígyó marásától és azok megmenekültek. Akik pedig azt figyelték, hogy most én beteg vagyok, megharapott és kilátástalan… és csörög a kígyó… és a gyermekem is már rángatózik az idegméregtől… ezek az emberek meghaltak. Mindenki, aki a körülményekre nézett, a fizikai valóságra nézett, azok meghaltak. Akik felemelték a szemüket és a rézkígyóra néztek, azok életben maradtak.
Beszéltünk az elmúlt évben arról sokat, hogy sok minden az ószövetségben egy előképe annak, ami az újszövetségben történik.
Szóval, mi ez a rézkígyó? A réz a bibliában mindig az ítéletről beszél és az ítéletnek a jelképe. Ez a kereszten egy nagyon erőteljes dolog… Miért nem réz bárány van a kereszten? Mert a bárány elveszi a bűnöket, a réz pedig elveszi azt, ami vagy, az az ítéletről szól, mert a réz az ítéletet jelképezi a Bibliában. Gyakorlatilag a kereszten Jézus azzá vált, ami te vagy. Jézus azzá vált ami az ember volt, egy kígyóvá. Mert a rézkígyó volt az előképe Jézusnak. És ahogy a rézkígyó fent volt a póznán, ugyanúgy volt a kereszten Jézus is fent. És neked Jézusra kell tekintened és Jézus mint megöletett bárány azzá vált, ami te voltál, egy kígyó. És ez nem egy bók, hogy te mérges kígyók fajzata vagy. Mi azok voltunk, bűnösök voltunk és a Bibliában egyértelműen ott van, hogy amikor az egyik katona lándzsával megbökte Jézusnak az oldalát, akkor onnan víz és vér folyt ki. Ez volt az, ami megmosott, megtisztított bennünket.
A kereszten nyilvánult meg Istennek a szeretete, szerelme. Isten szeretete elnyelte az embernek a gyűlöletét. A kereszten azzá vált Jézus, ami te vagy, hogy te azzá válhassál, ami Ő ma. Tehát Jézus a kereszten azzá vált, amit a rézkígyó szimbolizált, a te ítéletedet vette magára, azzá vált, ami te vagy, bűnössé lett érted, hogy ezt követően te válhassál azzá, ami Ő igazából valójában. Krisztus a te valódi személyazonosságod. Ő az, aki te vagy Isten előtt, mert Isten mindig Krisztusra néz, amikor rád néz és Isten Krisztust látja benned, nem pedig a te viselkedésedet. Halleluja! Krisztus minden, amire valaha is vágyhatsz!
I. János 4:7- :
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől van és mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent…
Ez az Ige azt mondja, hogy mindaz aki szeret az Istentől született és az ismeri az Istent. Mindaz, aki szeretetben jár, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent. A következő vers nagyon érdekes dolog állít.
„…Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet.”
Egyértelművé válik számunkra, hogy aki nem jár szeretetben, az nem ismerte meg Istent, aki a Szeretet. Nem ismerte meg azt, hogy Isten mennyire szeretett téged és mennyire szereti azt az illetőt, akivel neked szeretetben kellene járnod. Úgy is mondhatnám, hogy ha te nem jársz szeretetben valakivel kapcsolatban, akkor azért nem jársz szeretetben, mert nem tudod azt, hogy Isten mennyire szeret téged, és nem tudod, hogy az illető, akivel bajod van, őt Isten mennyire szereti. Mert ha tudnád, hogy az a másik Isten által mennyire szeretett és hogy te mennyire szeretett vagy Istentől, akkor sokkal könnyebb lenne az, hogy azt a szeretetet, amit Isten beléd helyezett, azt kimutasd az Ő irányába.
Ezekben az igeversekben egyértelművé válik, hogy nem a te saját erőfeszítéséből fakadó szeretetről van szó, hogy te mennyire vagy képes arra, hogy a testedet megfeszítve szeretetben járjál, hanem arról van szó, hogy mennyire vagy képes megismerni azt, hogy Isten szeret téged és ebből a megismerésből könnyűvé válhat az, hogy szeretetben járjál. Ugyanakkor ott van az, hogy a saját indulataidat alávetettségben kell tartanod, hogy a saját magad habitusát, érzelmi kicsapongásaidat bizony kontroll alatt kell tartanod… de ez nem megy azáltal, hogy te nagyon meg akarsz felelni, vagy van valami törvény, aminek te alá akarod vetni magad, hogy szeretetben járjál. Ez mind abból fakad, hogy megismerd, hogy Isten mennyire szeret téged.
Hogyan válik benned nyilvánvalóvá Isten szeretetet? Az, hogy te mennyire vagy képes kedves szavakat mondani a másiknak? Miből válik nyilvánvalóvá az, hogy Isten szeretete benned van? Azáltal, hogy Ő az egyszülött fiát elküldte ebbe a világba, hogy éljünk általa. Ez megint Őrá mutat, azt mutatja, hogy Ő az, aki szeretett, hogy Ő az, aki a tökéletes. Nem abban van a szeretet - mondja a fordítás, hogy mi szerettük az Isten, hanem hogy Ő szeretett minket és elküldte az Ő fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért – ebben van a szeretet. És te erre figyelj, hogy Ő mennyire szeretett téged.
„Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”
Minden abból a megértésből, kijelentésből fakad, hogy Isten mennyire szeret téged.
A fordításban: az Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad és az Ő szeretete teljessé lett bennünk.
Mit mond ezáltal ez az igevers? Elmondja János apostol, hogy Istent soha senki nem látta a fizikai testben a szemével, Mózes is csak hátulról láthatott belőle valamit és Jézust is megkérdezték a tanítványok, hogy mutasd meg nekünk az Atyát, Ő pedig azt mondta, hogy: ha láttál engem, láttad az Atyát. János pedig elmondja, hogy, ha látják bennünk Istennek a szeretetét, akkor látják meg az Istent.
„Az Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad és az Ő szeretete teljessé lett bennünk. Erről ismerjük meg, hogy Őbenne maradunk és Ő mibennünk, mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi láttuk és bizonyosságot teszünk, hogy az Atya elküldte a fiút a világ üdvözítőjéül.”
„Aki megvallja, hogy Jézus az Istennek fia, az Isten megmarad abban, és Ő is az Istenben. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.”
„Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához. Mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is a világban.”
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja, hogy szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az. Mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?! Az a parancsolatunk is van tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”
Nem tudom, te már hallottál-e már embereket úgy beszélni, hogy Isten tisztelem, imádom, de azt a politikust azt nagyon utálom. És mondják ezt az emberek az anyósukra, az ex-feleségükre és mindenféle emberre. És hallottam embert, aki azt mondta, hogy: én minden embert szeretek, kivéve a rendőröket, mert azokat utálom. És így egy kalap alá véve minden rendőr túlkapásos bunkó volt a szemében és minden rendőr utálni való. Miközben ő azt hirdette, hogy ő mennyire szereti Istent és az embereket – kivéve azokat a fajta embereket.
Prédikáltam két évvel ezelőtt arról, - mely egy általam nagyon kedvelt tanító tanítása volt, aki a kegyelem tanítója - hogy emlékezz arra, hogy amikor Jézus megjelentette a halálát a tanítványoknak és elmondta, hogy szenvedni fog és Őt az emberek, a vallásos vezetők elítélik majd, és meg fog halni, akkor Péter a kőszikla – odaborult elé és azt mondta, hogy ez nem történhet meg és én annyira szeretlek, én kiállok érted, megvédelmezlek… és kiöntötte a szívét, hogy ő mennyire szereti Jézust… és mi történt másnap hajnalra? Mielőtt a nap felkelt volna és mielőtt a kakas kukorékolt volna, háromszor megtagadta Jézust! Miközben azt mondta, hogy mennyire nagyon szeretlek téged!
Prédikáltam, hogy ne azt hirdesd, hogy mennyire nagyon szereted Istent és ne arra legyél büszke, hogy Istent te mennyire szereted, hanem azt, hogy Isten mennyire szeret téged. Erről beszélj, és erről legyen megértésed.
Mert ott van egy másik tanítvány, János. Az evangéliumának a végén utal saját magára, hogy az a tanítvány, akit Jézus nagyon szeretett. Az a tanítvány, aki nem azt mondta, hogy én odahajtottam a fejem Jézus vállára és összebújtunk, mint jó barátok, hanem azt mondta, hogy az a tanítvány, akit Isten nagyon szeretett, odahajtotta Jézus vállára a fejét. Ezt mondta János saját magáról! Mit mondott ezáltal? Azt, hogy én az az ember vagyok, akit Jézus nagyon-nagyon szeret. Szokták őt a szeretet apostolának is nevezni a levelek alapján. És míg Péter azt hirdette, hogy mennyire szereti Jézust, mégis megtagadta Őt nem sok idő után, addig János arról beszélt, hogy Jézus mennyire szereti őt. És ki volt az, aki ott volt a kereszt lábánál? Péter, vagy János volt? János volt! És ki volt az, akire rábízta Jézus az anyját? János volt! Érzed-e, látod-e a különbséget?
Aztán Péter is a habitusában egy picit megváltozott, mert jött a Szent Szellem pünkösd napján és betöltötte őt is a többiekkel együtt és nyelveken szóltak és elindult az a forradalom, aminek a mai napon is a részesei vagyunk. És Péter kiállt Jeruzsálemben a templom bejáratának a lépcsőjére – amit most is megnéztünk Jeruzsálemben, mikor ott voltunk – és ott prédikálta az evangéliumot és azt, hogy gyertek Jézushoz, mert Nélküle nincs jövőtök. És utána már prédikálta azt is, hogy Isten mennyire szereti az embereket. Ámen!
Neked tudnod kell, hogy Isten szeret téged mindig mindenkor! Úgyhogy amikor valamiféle probléma felmerül benned, akkor emlékeztesd magadat erre, hogy: Isten szeret engem! Amikor felüti fejét valami betegség, vagy hiány, vagy fájdalom, vagy viszály, akkor emlékeztesd magad, hogy Isten szeret engem! Ne pedig azt mondogasd, hogy: Istenem, hol vagy most? Emlékeztesd magadat arra, hogy Isten szeret engem, gondot visel az én helyzetemről, a számláimról, az ellátásomról, a gyarapodásomról, a sikeremről, a megszabadulásomról. Mert az Ige nem mondta sehol soha azt senkinek, hogy nem lesznek a keresztény ember életében problémák. Aki ezt hirdeti, hogy valaki újjászületik, kereszténnyé válik és onnantól kezdve nem lesz nehézsége, az eretnekséget prédikál. Isten ezt nem ígérte, azt viszont mondta, hogy mindenkor veled leszek és mindenből kimenekítelek és megelégítelek és megszabadítalak téged és hosszú élettel elégítelek meg téged és gazdaggá teszlek téged – ez ott van, és erre emlékeztesd magad. Az önsajnálatot pedig felejtsd el, irtsd ki a gondolataidból. Semmire nem jutsz azzal, hogy panaszkodsz és nyalogatod a sebeidet, ez csak kifogáskeresés, hogy miért nem teszed azt, amit kellene. Nem megoldás, ha a problémáddal jössz hozzám, és azt várod el tőlem, hogy együtt sírjak veled. És én megértő és irgalmas vagyok, de nem vagyok hajlandó veled együtt nyafogni, a te problémádon – ami szörnyűséges, nagy szomorú dolog lehet, de nem az a megoldás, hogy most akkor kétségbe esünk. Emlékeztetnünk kell magunkat és fel kell gerjeszteni a hitünket, hogy Isten mennyire szeret minket, és neki van megoldása erre a helyzetre, Őt ez nem érte váratlanul. Lehet, hogy téged a probléma mellbe vágott, de Istennek erre már meg van a terve, hogy te abból hogyan tudsz kijönni.
Tehát mindig keresd Isten arcát, azt, hogy Ő mire vezet téged, hogy te abban a helyzetben meghalld az Ő hangját, hogy hogyan tudsz abból a helyzetből kijönni!”