A fügefa önigazultsága

A fügefa önigazultsága

(2015.10.25.)

„A mai napon  az önigazultságról szeretnék beszélni. Sokan  nem tudják, hogy önigazultságban vannak, mert soha nem fogalmazódott  meg bennük ez és nem gondolkoztak saját magukról úgy, hogy önigazultak lennének. Mit is jelent a szó, hogy önigazultság? Az egész alkalom erről fog szólni és a végére, hiszem megérted a lényegét.

Amikor Jézus eljött kétezer évvel ezelőtt a földre és Isten és ember egyesült a fizikai testben, akkor nem voltak a földön újjászületett hívők. Az ószövetségi zsidók, pogányok akár elöljárók, papok, királyok voltak, mind szellemileg halottak voltak. Itt le kell szögezni azt, ami sok embernek az elképzelésében téves, hogy Jézus azért jött, hogy a rossz embereket jóvá tegye. Hogy a rosszul viselkedő embereket megváltsa, meggyógyítsa, hogy ők jól viselkedjenek. Jézus nem ezért jött! Azért jött, hogy a szellemileg halott embereket élővé tegye. És ez egy nagyon nagy különbség! Azért jött, hogy a halott emberből élő embert tegyen! Miért voltak halottak az emberek, hiszen fizikai életük volt!? Jöttek, mentek, dolgoztak, szaporodtak, városokat építettek és mindenfélét csináltak. Mégis a belső emberük, az igazi valójuk, a szellemi lényük halott volt, mert Ádám elárulta Istent. És Ádámnak a leszármazottaiként mind ki voltak téve a szellemi halálnak. Ezt nem én találtam ki, a Biblia írja!

Amikor az éden kertben ott volt Ádám és Éva, azt mondta Isten nekik, hogy a kert bármely fájáról ehettek, de „arról” az egyről nem. (Az nem egy almafa volt  egyébként.) Azt a gyümölcsöt nem érintheted, az neked tabu!  Ádámnak kikerekedhetett a szeme, hogy miért nem? És Isten egyből választ adott: azért, mert eszel abból a gyümölcsből és azon a napon meghalsz! Meghalsz! Ez ott van a Bibliában!

Ismerjük a történetet és látjuk azt, hogy Ádám fizikai értelemben nem halt meg. És sok száz évet élét még utána! Isten akkor eltévesztette, vagy elrontotta, vagy Isten egy félig hamis próféta, nem tudja mit beszél? Isten tudja, hogy mit beszél! Mert tudjuk, hogy Ádám és Éva nem a test szerint lett Isten képére teremtve, hanem a szellemük. Hiszen Isten először az szellemüket teremtette meg és utána formálta a sárból és a porból a testüket és lehelte bele az élet leheletét és így váltak élőlénnyé. Tehát Ádám és Éva is szellemi lények voltak és Isten képére és hasonlatosságára teremtettek. És ez a szellemi lényük, a belső emberük, az igazi valójuk halt meg. Addig Istennel voltak közösségben, ezt követően pedig a Sátánnal voltak közösségbe. Addig Isten volt az atyjuk, utána pedig a Sátán volt az atyjuk. Ezért nem igaz az, hogy minden egyes ember ezen a földön Istennek a gyermeke! Ez a vallásnak a hazugsága! Nem igaz, mert a Biblia nem ezt írja! Azok Istennek a gyermekei a mai, 21. században, akik Istentől megszülettek. És Jézus már erről beszélt a vallásos Nikodémusnak és beszélt az egyszerű embernek is. Hogy újjá kell születned, meg kell újulnod a belső emberben! Ez a megújulás úgy jön az életedbe, hogy elfogadod Jézust és az Ő igazságát! Ebben van itt a lényeg, ami kapcsolódik a mai alkalomhoz.

Hogy nem a saját igazságod alapján mész Isten elé, hogy én elég jó, szép vagyok, és betartom a törvényt, a parancsolatot, nem ölök, nem teszek ezt, meg azt és ezért a saját igazságom alapján jövök eléd és majd te megigazítasz engem és majd megengeded nekem azt, hogy én majd a mennybe kerüljek… Ez az önigazultság.

Az igazságot, a mi igazságunkat azt Jézustól kaptuk! Mert azt írja a Biblia, hogy aki bűnt nem ismert, Isten bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. És Ő Jézus! Jézus volt, aki bűn nélküli volt, aki nem követett el egy hibát sem, aki tökéletes volt – bár mindenben megkísértetett, mint ember, de nem követett el bűnt soha. És ezt te magadról nem mondhatod el! Vagy elmondhatod, hogy soha, semmiben nem hibáztál?!

Próbálod magadat te is más emberekhez hasonlítani és azt mondani, hogy annál az embernél én azért jobb vagyok… annál azért én különb vagyok! Annál az embernél becsületesebb vagyok, én nem úgy élem az életemet, mint az az ember! És amikor ez a mentalitás jön ki belőled, hogy én jobb vagyok a másiknál, akkor már az önigazultságban vagy, mert magadra tekintesz, nem pedig arra a munkára, amit Isten elvégzett benned.

Tehát azért jött Jézus, hogy a halott embereket élővé tegye és a Biblia úgy fogalmaz az újszövetségben, hogy mi mind halottak voltunk a mi bűneinkben, mind halottak voltunk, nincsenek fokozatok. Nincs olyan hogy kicsit halott, közepesen, vagy nagyon meghalt… És az alkalom ezen gondolkoztam és feljött bennem, hogy megkérdezem tőled, hogy az az ember, aki egy hete, vagy két hete halt meg itt a földön, a testben, az kevésbé halott, mint aki száz, vagy kétszáz évvel ezelőtt? Melyik van jobban meghalva? Melyik a halottabb? Ha valami élettelen, az élettelen, nincsenek fokozatok! És a Biblia azt mondja, hogy te is és én is, mind halottak voltunk a mi bűneinkben, mindannyian! És azt is írja a Biblia, hogy a bűnös nem tud megállni Isten előtt, mert Isten a megemésztő tűz és Ő a bűnt mindenestől fogva megemészti. Hogyan kerülhetünk akkor mégis a mennybe? (Ez nem egy ígéret, ez egy tény, hogy a mennybe fogunk jutni!) Azért, mert annyi jót tettél, hogy Isten mégis csak megkönyörült rajtad, mert a gyülekezetbe jársz, vagy mert megkereszteltek gyermekkorodban vízzel, vagy vetettek rád keresztet és akkor te keresztény vagy? Vagy jártál hittan órára, templomba, vagy akárhova? Nem! Azért kerülünk a mennybe, mert Istennek a szerelme és kegyelme olyan hatalmas, hogy azt a váltságot és árat, amit te és én nem tudtunk volna soha kifizetni, azt Ő a saját fiával fizetette ki helyettünk!

Ő annyira szeretett téged, hogy aki az Ő számára legfontosabb volt, odaadta érted cserébe. Jézusnak a vére folyt érted, hogy téged a bűneidtől megszabadítson. És ennek semmi köze ahhoz, hogy te mit tettél, az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy te jó voltál, rossz voltál, kegyetlen voltál, szívélyes voltál, hosszútűrő voltál! Akármit tettél, Jézus meghalt érted! És akármilyennek gondolod magadat, rossznak vagy jónak, az mindegy, mert a Biblia azt írja, hogy önmagadban, a bűneidben úton vagy a pokolba! Jézus nélkül elveszett vagy! Ha nem hívtad be Jézust szívedbe, az életbe, akkor úton vagy a kárhozat felé, már önmagadat már kárhoztattad azáltal, hogy elutasítottad Őt. Egyetlen egy bűn vagy a Biblia Igéje alapján, ami miatt kárhoztathatod magad, és ami miatt mész a pokolba az a  „nem” szó. Vagyis ha azt mondod Istennek, hogy „nem kérek Belőled”! Ti igent mondtatok, halleluja! Mielőtt az arcotokra fagy a mosoly! Ezt a példát előhoztam már és tudom, hogy sokkoló hatással van ez a hagyományos vallásos gondolkozásmódra, de Jézus nélkül – még te is, aki viszonylag jónak tartod magad, és a tömeggyilkos és a háborús bűnös is a pokolba mentek! Ti, akik itt vagytok, nem! De nem azért, mert gyülekezetbe jársz, mert eljutottal a szentségnek valamely fokára, nem azért, mert megbocsátottál a melletted, vagy a mögötted ülőnek, hanem azért, mert hiszel a Jézus Krisztusban és behívtad Őt a szívedbe! És ez az a hit, ami téged minősít arra, hogy Isten befogadott téged és újjászülethettél.

Lukács 13.1

„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.”

Jézus vitatkozik a farizeusokkal, magyaráz nekik, akik verték a mellüket, hogy én Ábrahámnak a gyermeke vagyok, én megtartom a törvényt, én ezt és azt teszem és ilyen, meg olyan jó vagyok. És magukat hasonlították más emberekhez, hogy én nem vagyok olyan, mint az, vagy olyan  mint amaz, én tizedet adok ebből, meg abból és én mindent jól csinálok, és megcselekszem a törvénynek a cselekedeteit, a parancsolatokat.

Abban az időben, mikor Jézus a földön járt, akkor Izrael a római birodalom elnyomása alatt volt, mint egy gyarmat. Nem mondom, hogy rabszolgasorsban voltak, volt bizonyos mértékű önálló hatáskörük, de a római katonák bevonultak, mint ahogy bevonultak ide negyven évre a szovjet katonák ide Magyarországra. Szabad volt a magyar a nemzet, mi voltunk a „legvidámabb barakk”, de mégis meg voltunk kötve. Ennél kicsit durvább volt Izrael Jézus idejében, mert a rómaiak elnyomták őket sokkal keményebben. És ahogy most volt az 56-os forradalomról a megemlékezés – mert voltak akik fellázadtak az elnyomó uralom ellen, úgy Jézus idejében is voltak zsidók, galileabeliek, akik Pilátus ellen fellázadtak, akik szemben álltak a rómaiakkal. És összeesküvést szőttek és ez eljutott Pilátus fülébe és a katonáiknak azt mondta Pilátus, hogy amikor majd ezek a zsidók feljönnek Jeruzsálembe az ünnepnapkor, és áldozatokat mutatnak be az Ő istenüknek… mert a zsidóknak meg volt parancsolva, hogy férfiaknak el kellett menni minden évben legalább egyszer, de inkább háromszor Izraelbe a templomba és véres áldozatot kellett bemutatni. És Pilátus ismerte a zsidó szokásokat és azt mondta nekik, hogy hallottam az összeesküvésről, én vagyok itt a főnök, nem ti. És mondta a katonáknak, hogy amikor majd ezek idejönnek és próbálnak áldozatot bemutatni, akkor mi levágjuk őket, megöljük őket és ezzel az ő saját népük az áldozati állatok vérével keveredik. Ezt mondja az igevers. …kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. Akkor a saját áldozati bárányokra folyt a vérük, mert Pilátus megölte őket.

Tehát az elnyomó rómaiak ellen fellázadt hazafiak le lettek mészárolva az elnyomó birodalom által. Ez egy tragédia, egy rossz dolog. Hasonlatos az 56-os forradalmi eseményekhez, most könnyen párhuzamot lehetne húzni.

Amikor látsz embereket szörnyű halállal meghalni, amikor látsz embereket idő előtt meghalni, hogyan gondolkozol erről? Ahogy gondolkozol erről, az a szívedről árulkodik. Ahogy gondolkozol őróluk, vagy arról a helyzetről, az elárulja azt, hogy mi van benned. Miért halt meg? – merül fel a kérdés benned.

Miért történt meg az a dolog? – biztosan volt valami titkos bűne, nagyon bűnös volt, volt valami nagy vétke! Vagy azt gondolod, hogy … pedig olyan jó ember volt, miért halt meg idő előtt? Vagy azt gondolod, hogy senkinek nem ártott, a légynek sem! Gondoltál már ilyeneket emberekről, akik meghaltak idő előtt? Ugye gondoltál ilyeneket! Miért halt meg? Pedig ő hívő volt!

2-3 vsz.

„Felelvén Jézus monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivel ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek! Sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.”

Jézus keményen azt mondja a farizeusoknak, az önigazult embereknek, hogy ha nem változik meg a gondolkozásmódotok, ugyanúgy fogtok elveszni, mint ahogy ők, akikről úgy gondoljátok, hogy milyen hazafiak voltak. A megtérés az Igében azt jelenti, hogy megváltoztatni a gondolkozásmódot. Tehát mielőtt valakit megítélsz, mielőtt valakit kritizálsz, mielőtt megszólsz embereket, gondolkodj el azon, hogy nincsenek fokozatai a halálnak. És most mire gondolok?

Isten előtt vannak az élők, akik a testben élnek, de szellemben vannak, és vannak akik a testben élnek, de szellemileg halottak. Nem pedig a jók és a rosszak! Ez nem a „kör közepén állok és körbevesznek jó barátok és rosszak” c. dal! Úgy gondolsz emberekre, hogy ők jó emberek, ők pedig rossz emberek. De Isten nem így néz ránk! Isten úgy néz ránk, hogy mindannyiunkért kifolyt az én fiam vére, ő már elfogadta és él előttem, ő még nem fogadta el, ő ezért még halott előttem… Ő elfogadta fiamat, Jézust, ezért élete van neki Benne, a Fiamban… ő még nem fogadta el Jézust és sír a szívem utána! Isten így néz az emberekre! És ha megtanulod te is, hogy az emberekre így nézzél, ne csupán a cselekedeteik alapján, akkor Isten szemével nézhetsz rájuk.

Természetesen nem azt mondom, hogy hagyd figyelmen kívül, hogy ki hogyan viselkedik és ne csukd be a szemedet, legyél józan! Ne engedd, hogy rosszul viselkedő emberek kihasználjanak! Arról van szó, hogy ami halott, az halott és mindenkinek szüksége van a Megváltóra! Annak is, aki önigazultan azt mondja, hogy nem lop, nem csal, nem hazudik, nem tör házasságot és megveszi a gyerekének, amire szüksége van… és az is halott lehet Isten előtt, aki alkoholista és mindenféle rossz dolgot tesz és olyan helyekre jár, ahova nem kellene.

Tehát Isten nem úgy néz a földön az emberekre, hogy ez gazdag, ő meg milliomos, az meg fekete, vagy sárga…Ő úgy néz rájuk, hogy él előttem, vagy még nem él előttem? Nem úgy, hogy ő rossz ember, ő pedig jó ember, mint ahogy te szeretsz emberekre így nézni és ez alapján megítélni őket.

Lehet, hogy valaki kihúzza magát és saját maga vállát megveregeti, hogy ha azt mondják neki, hogy te olyan jó ember vagy! Mondták már nekem is ezt, de nekem ez nem esik jól! Persze a testi szinten köszönöm szépen, hogy bizodalmad van bennem és nem haragszom meg, ha megdicsérsz. De tudom magamról és neked is tudnod kell magadról, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy mi van bent! Az meg nem mindig látszik kifelé!

Jézus visszadobja tehát a kérdést a farizeusoknak és azt mondja nekik, hogy azt gondoljátok, hogy azok bűnösebbek, akik meghaltak meghaltak Pilátus katonáinak kardjai által, mint ti? Mert ezek a farizeusok kérdőre vonták Jézust, hogy azok a hazafiak hogy, hogy meghaltak? Biztosan valamilyen bűnük volt, valamit elrontottak? Mi különbek vagyunk, mi Ábraháméi vagyunk, Mózes a mi atyánk és a törvényt követjük, velünk minden rendben van! Így álltak ők hozzá Jézushoz.

Felelvén Jézus monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi galileabelinél, mivel ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek! Sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

Ezzel Jézus azt mondja, hogy ha nem változik meg a gondolkozásmódotok arról, hogy ki vagyon én, hogy én vagyok az igazság, arról, hogy neked bennem kell hinni, nem pedig saját magadban, ugyanúgy el fogsz veszni, mint az az ember, aki a kard által veszett el. Ez a dolog egyébként be is következett. Ha ismered a történelmet, akkor tudhatod, hogy Jézus 30-33,5 éves koráig szolgálatban, ezt követően keresztre feszítették, meghalt és feltámadt. Időszámításunk szerinti hetvenben, Jézus feltámadása után 37-38 évvel a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet, lerombolták a templomot és sok százezer embert, zsidót meggyilkoltak, egy nap leforgása alatt. Bekövetkezett az, amit Jézus mondott nekik? Ha meg nem tértek, ha el nem fogadtok engem, mind ugyanúgy meghaltok, mint azok! És ismerjük a nagyon híres művet, a Zsidó történetét (Josefus Flavius), hogy egyetlen egy keresztény ember nem halt meg, csak zsidók. Tehát azok, akik elfogadták Jézust, mind el tudtak menekülni és túlélték! Akik nem fogadták el Jézust, a papi vezetőségnek a „krémje” mind ott pusztult, mind meghalt! Nem, mondom néktek, sőt, inkább, ha meg nem tértek, ha el nem fogadtok engem, mint igazságot…mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!

4-5 vers:

„Mint az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloánban és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek! Sőt, inkább, ha meg nem tértek mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.”

Jézusnak ezen szavai, hogy hasonlóképpen elvesztek, ez a szónak a szoros értelmében bekövetkezett. Mert amikor lerombolták az egyiptomi katonák Jeruzsálemet, a kőfalakat, akkor a kőfalak nyomták össze ezeket az embereket. Sokukat karddal döftek le, sokukat leszúrtak lándzsával és sokan abba haltak meg, hogy a falak rázúdultak. Mint ahogy meghaltak Siloánban a toronyban, amikor összedőlt. Ugyanúgy itt van Jézusnak a kifejezése, hogy megtérni. És ez a megtérés micsoda? Hinni Őbenne, megváltoztatni a gondolkozásmódot és ott van az, ha nem hisztek Bennem, ugyanúgy elvesztek! És akik nem hittek Jézusban, Jézus után pár évvel 37-38 évvel mind meghaltak. Emlékszel Jézus próféciájára?

Máté 24.1,2

„És kijöve Jézus a templomból továbbméne és hozzá menének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mindezeket? Bizony mondom néktek, nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik!”

Ezek Jézus szavai voltak, akkor amikor harmincpár éves volt!

Lukács 19.41-től egy másik jézusi prófécia:

„És mikor közeledett, látván a várost, síra azon, mondván: Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amit néked a te békességedre valók. De most elrejtettek a te szemeid elől, mert jönnek rád napok, amikor a te ellenségeid te körülötted palánkot építenek és körülvesznek téged és mindenfelől szorongatnak téged. És a földre tipornak téged és a te fiaidat tebenned és nem hagynak tebenned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.”

Olvastad már ezt az igeverset, hogy Jézus sírt? El tudod ezt képzelni? Jézusnak folytak a könnyei! Itt írja az Ige.

Mi volt az a te meglátogatásodnak az ideje? Ez Jézus eljövetele volt. Elfogadták sokan Jézust, de sokan nem. Sokan elutasították Őt, mint ahogy a mai napon is elutasítják Őt azzal, hogy azt mondják neked, hogy nekem ezzel a szektás jézusos dumával ne gyere, ne papolj, nekem meg van a vallásom, én azt nem hagyom el! Senki  nem kér arra, hogy bármit elhagyjál, fogadd el Jézust!

Tehát ebben az egészben a lényeg, hogy amit a farizeusoknak mond Jézus és amit én mondok most neked, hogy ne hasonlítgasd magadat másokhoz. Mint ahogy a farizeusok hasonlították magukat azokhoz, akiket Pilátus levágott, vagy akikre ráborultak a kövek, a torony kövei, mert amikor magunkat másokhoz hasonlítjuk, akkor igyekszünk rosszabb dolgokat találni abban a másikban, hogy mi jobban érezzük magunkat. Igyekszünk megtalálni a másikban a hibát, ez lehet a főnököd, a házastársad, a pásztorod, amire rá tudod fogni, hogy na emiatt vagyok én jobb mint te, mert benned „az” van! De ez tévedés, ez téves gondolkozásmód! Be kellene fejezni, hogy azt mondjuk, hogy én jobb vagyok annál, és hogy én rosszabb vagyok annál. Ahogy a halálnak nincsenek fokozatai, úgy bizonyos értelemben az életnek sincsenek fokozatai, ha halott vagy halott vagy, akármit csinálsz és ha élsz, akkor élsz! Ha Jézusban életet kaptál, akkor élsz! Nem kell magadat a másikhoz hasonlítani, hogy én jobban élek! Mert lehet, hogy a körülményeidben, anyagiakban, egészségben vannak különbségek, és sok mindent másképp látsz és lehet hogy egészségesebb a gondolkozásmódod és lehet, hogy több mindent látsz helyesebben, mint az a másik, de nem szabadna „ezt” mondanod, hogy jobb vagy rosszabb vagyok mint a másik. Amikor ezt tesszük, akkor egymás alá-fölé helyezzük magunkat.

Ki vagy te, hogy magadat a másik fölé helyezed? Ugyanúgy visszakérdezek, hogy ki vagy te, hogy magadat a másik alá helyezed? Ezek a te szemednek a megítélései! És más emberi vélemények rólad, hogy hasonlítgatod magad a másikhoz. Isten hogyan néz rád?! Élsz Őelőtte, vagy halott vagy Előtte – ez itt a kérdés! Élsz!

Az emberek vágyakoznak valami jó után magukban, hogy azt mondhassák, hogy én ilyen, vagy amolyan jó vagyok azért, mert önmagukban van a bizodalmuk. És ezzel összefüggésben Jézus hozott egy példázatot.

Lukács 13.6

„És ezt a példázatot mondá: Van egy embernek egy fügefája a szőlőjébe ültetve. És elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, de  nem talált.

És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán és nem találok. Vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába. Az pedig felelvén monda néki: Uram hagyj békét neki még ez esztendőben, én körös-körül megkapálom és megtrágyázom és ha gyümölcsöt terem jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Isten a szőlősgazda, és a szőlőskertben van egy fügefa. Lehet, hogy neked is vagy szőlőd, vagy fügefád… Mikor beszél először a Biblia fügefáról? A teremtésnél, Ádámnál, amikor elárulta az Ő Istenét Évával együtt és észrevették magukon, hogy mezítelenek és fügefa leveleket kötöttek maguk köré. (Zárójelben megjegyzem, hogy én úgy hiszem, bár nem tudok erre ezer százalékos bizonyítékkal szolgálni, hogy az a gyümölcs, amit ettek, a tiltott gyümölcs is füge volt!)

Tehát Isten a szőlősgazda, Jézus a vincellér, a szőlőmunkás, aki gondozza  a szőlőt. Ádám és Éva öltözékében ez  a fügefa levél, ez az önigazultságnak a képe volt. Addig nem takargatták magukat, míg nem árulták el Istent, de utána már saját maguk próbáltak valamit kezdeni magukkal. És a fügefa és maga a levél is az önigazultságnak a képe. Emlékeztek a Márk 11-es Igéjére, amikor Jézus tanít a hitről, annak működéséről. Azt mondja, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek, hogy kelj fel és ugorj a tengerbe és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mondott megtörténik, meglészen az néki… Ezt Jézus az után mondta közvetlenül, hogy megátkozott egy fügefát, amely gyökerestől kiszáradt. Utána azt mondja a tanítványoknak, hogy a hit így működik. Ha valamit mondasz és hiszed, hogy az megtörténik, meglesz néked, amit mondtál.

Tehát tanított Istennek a hitéről, más szóval Istennek a hite nem tud felszabadulni addig, amíg nem átkozod meg ezt az önigazultságot, az önigazultságnak a leveleit magadban. Amíg ellen nem mész ennek, amíg meg nem fojtod ezt magadban, hogy ne foglalkozz vele, addig Isten nem fog megnyilvánulni.

Az önigazultság tehát az, amikor azt mondod, hogy a másik rosszabb ember, mint én. Mikor azt mondod, hogy a másik bűnösebb, mint én, hogy én miért szenvedek, pedig olyan jó ember vagyok?! Ez önigazultság! És saját magadat takargatod a fügefa levelekkel, mert nem látod azt, hogy milyen vagy valójában. Vagy nem is akarod talán látni?! Ahelyett, hogy Isten igazítana meg, magadat akarod megigazítani. Inkább találsz valaki másban hibát, inkább találsz Istenben hibát, mintsem magadban! Ez az önigazultság. Amikor azt mondod és arra mutogatsz, hogy az a másik a hibás, nem pedig én. Mindig, minden körülmények között nekem igazam van, az a másik tévesztette el, a másik rontotta el. Lehet, hogy a másik elrontotta, de akkor is nekem van igazam! Ez az én igazságom! Ez önigazultság!

Mikor vered a melled, hogy én elég jó vagyok, hogy a mennybe kerüljek – az önigazultság. Mikor vered a melled, hogy én nem tettem semmi rosszat, én sokkal jobb ember vagyok, mint azok az emberek, az önigazultság. Mert nem arra tekintesz, amit Jézus tett érted, hanem arra, hogy te mit tettél. Akarod-e tudni, hogy mi Istennek a véleménye a te cselekedeteidről? Azok olyanok Isten előtt, mint a szennyes ruha, ha jó, ha rossz, akármilyen! Az önigazultságnak a cselekedetei, amikor saját magadat próbálod megigazítani Isten előtt, olyan előtte, mint a mocskos, szennyes ruha! És ezt Ő mondja, nem én!

Istennek soha nem volt célja, hogy a saját igazságod alatt éljél, hogy arra rávegyen téged, hogy te bizonyos törvényeket, parancsolatokat megcselekedj, azokat bizonyos szinten betartva úgy érezd, hogy te most már elég jó vagy ahhoz, hogy megérdemeld az Ő áldásait. Istennek soha nem volt ez a célja és a terve. A törvényt Isten azért adta, a tízparancsolatot és egyéb más törvényeket, hogy megmutassa azt, hogy: na látod, egyedül nem vagy képes arra, hogy saját cselekedeteidből megigazítsd magad. A törvény mutatja meg azt, hogy mennyire bűnös vagy. De Isten üdvözítő kegyelme megjelent, Isten a törvényt adta Mózes által, a kegyelem azonban Jézus Krisztusban eljött! És ez a kegyelem, aki eljött, Ő minket felemel a törvény fölé, mert Isten tudta nagyon jól, hogy mi nem vagyunk képesek arra, hogy saját magunkat jóvá tegyük. Tudta Isten, hogy nem vagyunk képesek arra, hogy amit Ádám elrontott, azt mi helyreállítjuk. Tudta, hogy az ember nem lesz képes arra, hogy a szellemi halált, amit Ádám megszerzett, azt helyreállítsuk. Nem volt erre képes se Mózes, Józsué, Dávid, vagy Salamon, csak Jézus, akinek a drága vére megmosott téged a bűneidtől. Mindannyian rá vagyunk szorulva Istennek ezen kegyelmére! Te is és én is!

Ezt a kegyelmet elfogadni kell lés azt kell mondani, hogy Uram, elfogadom! Köszönöm Neked, hogy nem érdemlem meg, de mégis megáldasz engem! Annyi hibát annyi bűnt elkövettem, de te mégis lehajoltál hozzám és megváltottál engem, annyi rosszat tettem, de te mégis meggyógyítottál engem. Annyi rosszat tettem, elhibáztam, veszekedtem, megütöttem, belerúgtam, eldobtam, csaltam…. de Te mégis gazdaggá tettél engem a Krisztusban! Nem az alapján, amit én tettem, hanem az alapján, amit Jézus tett.

És ezt a példázatot mondá: Van egy embernek egy fügefája a szőlőjébe ültetve. És elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, de  nem talála.

Istennél mi a fő dolog, mi a napirend?  A szőlőskert! A János evangéliumában Jézus elég hosszasan beszél arról, hogy ki a szőlősgazda, ki a szőlővessző és Istennek mi a terve, szándéka ezzel a dologgal kapcsolatban.

És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán és nem találok. Vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába. Az pedig felelvén monda néki: Uram hagyj békét neki még ez esztendőben, én körös-körül megkapálom és megtrágyázom és ha gyümölcsöt terem jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt.

Miért szoktak megtrágyázni egy fát? Gyümölcsöst, vagy növényeket megtrágyázni azért szoktak, több gyümölcs teremjen. A trágya fizikai értelemben az egy
szemét-dolog. A mi számunkra, az ember számára nem hasznosítható, egy hulladék, egy szemét. Szellemi értelemben mi vajon? Pál apostol beszél arról, hogy neki a test szerint voltak eredményei a teljesítménye alapján, voltak olyan dolgai, amire mondhatta azt, hogy ez az enyém és verhette a mellét.

Filippi levél 3.4-6

„Jóllehet énnékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer test szerint bizakodni, én sokkal inkább. Körülmetéltek nyolcadnapon, Izrael nemzetségéből, Benjamin törzséből való vagyok, zsidóból való zsidó vagyok, törvény tekintetében farizeus, buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, törvénybeli igazság tekintetében fedhetetlen voltam.”

Egy igazi bigott (zsidó)! Ma is vannak rendkívül bigott, begyöpösödött vallásos emberek! Minden rossz szájíz nélkül mondom ezt, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy csak az van amit ők elképzelnek, a saját igazságuk, és amit a pap mondott és a vatikáni zsinat… Elmondja Pál ezeket az eredményeit, hogy zsidóból való zsidó, üldözte az egyházat, üldözte a szektásokat és a törvény tekintetében fedhetetlen és mindent jól csinált a törvény szerint.

7-8 vers:

„De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítélem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.”

Egy másik fordítás szemétnek, trágyának nevezi ezt a kárt. Elmondja az eredményeit és utána azt mondja, hogy mindezekre büszkék az emberek test szerint, de ő ezeket szemétnek, trágyának tartja. Ezeket az emberi eredményeket, hogy én mit végeztem az egyházért…. Mert mit végzett Pál, amikor még Saulus volt az egyházért, a vallásért? Üldözte a keresztényeket! És az ő jóváhagyásával kerültek azok börtönbe és a kivégző osztag elé. Tehát a vallásos, begyöpösödött, bigott mentalitásból fakadóan ő tökéletesen végezte a dolgát. Ma is vannak olyanok, akiknek az a céljuk, hogy minket eltüntessenek a föld színéről, mert mi vagyunk a földnek a megrontói. És hivatkoznak Istenre, hogy ők ezt Istenért teszi, mint ahogy Pál apostol, akkor még Saulus tette.

Ismerjük a történetét, hogy a damaszkuszi úton megjelent neki Jézus, ő a lováról leesett, jött a pálfordulat és az, aki egykoron oly nagy buzgón üldözte az egyházat, az az ember lett az újszövetségnek a kétharmadának megírója. És Isten őt, az Ő kegyelmének a leghatalmasabb apostolává emelte. És azt mondja ez az ember, hogy voltak erényeim és jó dolgaim a test és természetes szint szerint és ezeket trágyának ítélem. Azaz az önigazultságot, hogy én mit értem el, az mind szemét és trágya!

…amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítélem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.

9-es vers

„És úgy találtassam Őbenne, mint akinek nincs saját igazsága a törvényből, hanem van igazsága a Krisztusban való hite által, Istentől való megigazulás hit által.”

Úgy találtassam előtte, hogy semmit nem azért kapok Istentől, mert azért én megcselekedtem, hanem úgy találtassam Őbenne, hogy az én igazságom Tőle van, aki ezt ajándékba adta nekem! Látod itt az ő szívét, hogy mennyire megfordult? Addig verte a mellét, hogy ő zsidóból való zsidó és igazi vallásos ember, most pedig azt mondja, hogy úgy találtasson őbenne mint akinek nincs semmiféle ilyesmi igazsága. Semmilyen önigazultságom ne legyen! Ezért szinte könyörög! Hogy ne mérje magát másokhoz, hogy ne úgy ítéljem meg magam, hogy én mit tettem, vagy a másik mit tett. Hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való megigazulás hite által.

Akitől ezt a tanítást hallottam évekkel ezelőtt, mondta, hogy az egyik szolgáló testvér megkérdezte az Urat, hogy miért nem termett abban a szőlőskertben gyümölcsöt az a fügefa? Azt mondta az Úr neki, hogy azért, mert nem találtam elég trágyát. Nem volt elég trágya, ami növekedést tudott volna neki adni. Mi az a trágya? Amikor leveszed ezt az önigazultságot, a büszkeségedet és a felfuvalkodást az eredményeid miatt, akkor még több gyümölcsöt tudsz teremni Istennek. Amikor saját igazságoddal mész Isten elé, hogy milyen hűséges, vagy adakozó, jó ember… vagy – ami rendben van és nincs ezzel semmi baj -, és úgy gondolod, hogy ez a te igazságod, akkor ott magad alatt vágod a fát, és nem fogsz gyümölcsöt teremni.

Amikor Isten elé teszed mindezeket, leteszed a büszkeségedet és megalázod magad Isten előtt és azt mondod, hogy Uram, mindenem amim van, Tőled van! Te adtál tehetséget, erőt, hogy dolgozzak, képességeket, hogy elvégezzem ezeket a munkákat, és Tőled van minden áldás és minden jó adomány és neked adok ezekért hálát! – így sokkal több gyömölcsöt tudsz teremni Istennek!

Isten keresi az embereket, hogy ledobják önnön igazságukat, mint szemetet, mint trágyát, mint hiábavalóságot. Az Apostolok cselekedeteiben is ez történik, mikor Péter prédikált és csak háromezren menekültek meg. És azt mondanád, hogy ha egy prédikáción háromezer ember megtérne, az hatalmas embertömeg lenne itt Magyarországon. De tudod, Jézus amikor Jeruzsálemben járt, akkor több százezren éltek ott és a környéken. És a több százezerhez képest a háromezer nem olyan túl sok. Eljött Istennek a fia, meghalt, prédikált és nem több százezer ember tér meg, hanem csak háromezer. Nem az akkori sportcsarnokokat töltötték meg istentiszteleti alkalmakkal, hanem háromezer emberecske jött össze, a maradék. És a főembereknek a sokasága továbbra is Jézus halála, feltámadása után is elutasította Jézust.

Amikor a tanítványok prédikáltak (Péterék és a többiek), a főpapok ugyanúgy nagy többségben elutasították Jézust. Isten az Ő kegyelméből adott még nekik időt és nem jöttek a rómaiak még a haderővel, eltelt addig pár tíz év… jöttek és le lettek vágva. Ezután prédikációk sorozata után Isten volt az utolsó, aki prédikált nekik. Erről olvashatsz az apostolok cselekedeteiben.

Ap.csel.7.51, 52

„Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek!  Ti mindenkor ellenálltok a Szent Szellemnek hasonlóképpen, mint atyáitok. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek. Kik a törvényt nem tartottátok meg.”

Mikor pedig ezeket hallották a farizeusok, azok a zsidók, akik önigazultságban voltak, szívükben döhösködének és fogaikat csikorgatják vala ellene.”

Láttál már embert, aki olyan mérges volt, hogy a fogait is csikorgatta?

55-58. vers:

„Mivel pedig teljes volt Szent Szellemmel és mennybe függeszté szemeit, látá Istennek dicsőségét és Jézust állni az Istennek jobbja felől és monda: Imé látom az egeket megnyílni és az embernek fiát az Isten jobbja felől állani.”  - mondja ezt Isten.

„Felkiáltván pedig nagy fennszóval, füleiket bedugák és egy akarattal reá rohanának. És kiűzvén a városon kívül megkövezék,  a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.”

Mi történt? István Szent Szellemmel teljesen prédikál, ezek a fogaikat csikorgatják, nem akarták elfogadni, füleiket befogták. Nekik inkább a törvény kellett, mert az elősegíti az önigazultságot. A mózesi törvények, a keresztény szabályok, törvények azért segítik elő az önigazultságot, mert van egy hosszú lista és abból párat meg tudsz tartani, valamennyit ki tudod pipálni, akkor tudod mondani, hogy én nem olyan vagyok, mint te, aki a felét se tudod ennek megtartani…. Én jobb vagyok mint te! Ez hozza az önigazultságot!

Saulus még egyetértett azzal, hogy az egyik tanítványt halálra kövezzék, mert  ott volt és látta! Szörnyű halál a kövezés és ezt végig nézte, ez volt a kivégzési mód. És bizony Jeruzsálemben volt egy hely, az olajfák hegyén, ahol ezeket a kivégzéseket végrehajtották buzgó vallásos emberek. Jézust is itt feszítették keresztre! Erre az volt az indok, hogy Ő Istenkáromló volt, hogy a főpap azt mondta, mikor megszaggatta ruháit, hogy ez istenkáromlás, mert Ő Istennel egyenlővé tette magát.

István látta Jézust állni az atyának jobbján – olvassuk az 56-os versben. Hiszem azt, hogy Jézus készen állt arra, hogy visszajöjjön. Mert ha az Ő népe elfogadja Őt, akkor visszajön. Viszont visszautasították Őt és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Jöttek a rómaiak és lerombolták Jeruzsálemet a templommal együtt és 300.000 zsidó halt meg egy nap alatt. A maradékot, a többieket szétszórták, eladták rabszolgának és Isten kegyelme véget ért a zsidók felett? Nem!

Apostolok cselekedetei 8.1,2,3

„Saulus pedig szintén javallta az Ő megöletését és támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen és mindnyájan eloszlának, ki Judeának, ki Samariának tájaira, az apostolokat kivéve. Istvánt pedig eltemették jámbor férfiak és nagy sírást tartottak felette. Saulus pedig pusztítá a gyülekezetet, házról házra járva és férfiakat és asszonyokat elővonszolva tömlöcbe veté őket.”

Ő volt, aki kívánta Istvánnak a halálát és ennek ellenére Isten a kegyelem legnagyobb apostolává tette őt. Nem Isten hatalmas kegyelme ez? Ő volt a legbuzgóbb abban, hogy ki kell irtani ezeket a keresztényeket Izraelből és Isten mégis  azt gondolta, az Ő választása szerint, hogy ezt a makacs, önfejű embert – akire te is úgy gondolnál, hogy milyen ember ez – kiemelem és elhívom arra, hogy az én kegyelmemet hirdesse.

A lényeg ma, hogy be kell fejeznünk azt, hogy önállóan próbálunk azon dolgozni, hogy megjavítsuk magunkat. Ne nyomaszd magad állandóan azzal, hogy az érzéseidre figyelsz, a gondolataidra figyelsz, mit szabad és mit nem szabad… Hogy jól csinálom, vagy rosszul csinálom, hogy miért nem változtam már meg 5 év, 10-20 év alatt… Fejezd be azt, hogy magadról gondolkozol, mert azért vagy csalódott, mert önmagadban bízol. Saját akaraterődben bízol, abban bízol, hogy te mit tudsz elvégezni, hogy te mire vagy képes, hogy te milyen jó ember vagy és ezért vagy elégedetlen, csalódott és akár depressziós is. Tudd meg, hogy a te saját éned, önmagadban Isten nélkül reménytelen. Ne értsd félre, de Jézus nélkül egy reménytelen eset vagy! Jézus nélkül nem lehet messzire menni!

Találd meg az énedet Krisztusban és találd meg azt, hogy Ő a te új éned! Találd meg Krisztusban a saját identitásodat, a saját magad igazságát, azt, hogy Ő lett a te igazságod a Krisztusban! Találd meg azt, hogy Isten szeret téged annak ellenére, hogy milyen vagy, mert úgy tekint rád, mint a saját fiára, Jézusra. És nézz magadra úgy, hogy Isten szeret engem annak ellenére, hogy tudja, hogy mit tettem és miket teszek és hogyan végeztem azt, amit tettem…

Van egy mondás a világban is, hogy a barát azért barát, mert annak ellenére szeret téged, hogy ismer. És Isten is annak ellenére szeret téged, hogy ismer! Ő tudja, hogy milyen vagy! Ráadásul Ő el nem múló szeretettel szeret téged! Nézz kifelé magadból és nézz Krisztusra, ne pedig saját magadra! Isten azt mondja, hogy nem a te gondolataid, nem a te érzéseid alapján foglak téged megítélni, hanem az alapján hogy a fiam mit tett érted. Ezt nagyon nehéz beletenni az embernek a gondolkozásmódjába, legalábbis sok embernek. Az alapján ítél meg téged Isten, hogy Ő milyen jó és nem az alapján, hogy te milyen jó vagy. Ha az alapján ítélne meg, hogy te milyen vagy, akkor reménytelen lennél, velem együtt.

Látom néhányatok gondolatát, hogy mi van akkor a jó cselekedetekkel, amiket tettem, az kevés? Ha így teszed fel a kérdést, hogy az kevés, akkor az a válasz, hogy igen, az kevés. Olyan magasan van a léc, hogy azt nem tudod átugrani, Isten kegyelme az, ami oda felvisz téged és erőlködés nélkül át gyere rajta. Hiába ugrálsz és próbálod elérni és átugrani, nem fog menni, ne is próbáld! Minek erőlködsz? Arra tekints, hogy Ő mennyire szeret téged! Arra tekints, hogy Jézus véráldozata miatt és azért, mert elfogadtad Őt, te nem vagy már bűnös!

Mondd: én nem vagyok bűnös!

Óh pásztor, de én tegnap úgy összevesztem a feleségemmel és a főnökömet is lehordtam mindenféle aljas, zsugorinak, most akkor ezzel mi van?! Isten Krisztusra néz, a te új énedre néz, benned! Kezdjél azonosulni az új éneddel! Az ördög mindig magadat mutatja neked, hogy nézz magadra, a gondolataidra, a kívánságaidra, a habitusodra, arra, hogy milyen titkos cselekedeteket csináltál, amit senki nem látott. De Isten azt látta! Óh csak a pásztor nehogy megtudja, hogy mit tettem, nehogy kiderüljön! Ne félj! Nem tudok róla, nem is érdekel és nem is vagyok rá kíváncsi, hogy mit csináltál, jobb az neked is és nekem is! Isten tudja, mégis szeret téged! Most gondolj ebbe bele! De ez nem jogosít fel arra, hogy újra és újra megtedd „azt”, hanem ez arra jogosít, hogy megtérjél.

Azt kérdi az ördög, hogy hogyan tehetted ezt? Ez eléggé nyomasztó! Be kell fejezni, hogy erre hallgatunk! Mondd nyugodtan az ördögnek, amikor vádlások jönnek rád, hogy az én igazi énem az ott van Jézus Krisztusban, Őbenne, az Atya jobbján! Ha benne találsz hibát, akkor vagyok én hibás! A te dolgod, érdeked azt, hogy megtudd Jézusról, amit csak lehet, minél többet. Úgy nézz Jézusra, hogy Ő az új éned! Azért tesznek az emberek egyébként rossz dolgokat, mert téves identitásban vannak és nem tudják, hogy kik ők Krisztusban. És ez a vele való szoros, mindennapi személyes kapcsolat egy távoli kapcsolat. Amikor Krisztus központú vagy, akkor nem teszel rossz dolgokat! És a kérdésedre a válasz, hogy akkor most mit csináljak és hogyan tudok megváltozni és jó dolgokat tenni, hogy elismert legyek a társadalom és a gyülekezet előtt: Nézz Jézusra, azonosulj Vele, legyél Krisztus-központú és akkor nem fogsz rossz dolgokat tenni! Tehát Őrá nézzél és ebből az következik, hogy szent életet fogsz élni, nem pedig az, hogy szent életet próbálsz élni és ezzel majd Istenre nézel.

Amikor Isten kegyelmének a szele jön feléd, akkor a jó dolgok egyszerűen megtörténnek veled. És ez a kegyelem, amit elvárunk, hogy megtörténjenek velünk jó dolgok. És ha jó dolgok történnek veled, akkor nem kell irigynek lenned a másikra, nem kell féltékenynek lenned a másikra, nem kell versengeni a másikkal, nem kell mutogatnod a másikra, hogy neki miért van, nekem miért nincs… Csak arra nézz, hogy ki vagy te Krisztusban és Ő mit tett érted! És akkor nem leszel irigy és féltékeny, hanem áldott leszel! És majd te leszel az, akire mások irigyek és féltékenyek, hogy neked miért van „annyi”, miért megy olyan jól, miért vagy olyan sikeres…!?

Tudod az emberek szeretnének sok dolgot megszerezni saját maguknak. Szeretnének gazdagságot, egészséget, jó dolgokat – amivel nincsen baj, mert ezek Istentől jövő jó dolgok. De, tudod, amikor több pénzed lesz, mint a szomszédnak, akkor irigykedni fog rád és lesz egy-két olyan ellenséged, akiről nem is gondoltad volna, hogy mit vált ki belőle, hogy neked jobban megy, mint neki. Ezt is akarod? Nem? Nyugodj meg, ezt is megkapod! Óh hát akkor nem is kell a gazdagság?! Óh bár csak jó sok pénzem lenne! Tudod mi lesz, mikor jó sok pénzed lesz? Lesz egy csomó ember, aki odamegy hozzád kérni – ez lesz! Mennek hozzád és kölcsönkérnek, ezt is akarod? Nem, nem, csak a gazdagságot akarok, nem akarok kölcsönkérő embereket, olyan rossz visszautasítani őket! Az emberek kívánnak és vágyakoznak dolgok után, de mikor azt megnyerik, utána vakarják a fejüket, hogy nem így gondoltam, hogy ez ilyen… De jó lenne egy új autóba beleülni! Amikor beleülsz az új autóba és a NAV megkérdezi, hogy miből futotta neked erre, akkor vakarod a fejed, hogy…. nem is kell már neked az új autó! – természetesen ez csak vicc volt! Legyél tisztességes és akkor bármit kérdezhetnek!”