A kegyelem középpontja Jézus!

A kegyelem középpontja Jézus!

(2015.11.01.)

„Amikor a mai napra készültem, volt bennem egy gondolat, egy késztetés, hogy a mai nap aktualitásáról szóljak, hiszen halottak napja van és sokan voltatok, vagy mentek ma vagy holnap a temetőbe és ezzel kapcsolatosan két évvel ezelőtt ilyenkor hangzott el egy tanítás… Úgy gondoltam, hogy ma csak annyit fogok mondani ezzel a témával kapcsolatban, ha valakinek kérdése van a halottak napja, vagy mindenszentekkel kapcsolatban, hogy hallgassa vissza ezt a két évvel ezelőtti tanítást, illetve válaszolok a feltett kérdésére.  Ma azonban ma másról fogok prédikálni.

Sokan gondolkoznak úgy Istenről, hogy a Tőle jövő jó dolgokat ki kell érdemelni. És sokan gondolkoznak úgy, hogy az Istentől jövő jó dolgokért, meg kell dolgozni és ahhoz, hogy valami jó legyen az életedben, ahhoz meg kell dolgozni, hogy Isten meg tudja azt áldani.

II.Péter 1.1,2

„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola azoknak, akik velünk együtt drága hitet nyertek a mi Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus megigazítása által. Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunkban megismerése által.”

Ez a két igevers nagyon sok mindent mond, nem csak az új, friss keresztényeknek, hanem az idősebbeknek is. Szinte minden egyes mondata, szava kijelentéssel teljes, ha megértjük azt, hogy Isten mit akar mondani nekünk ezekben az igeversekben. Sokkal több van benne, mint ami általában a felszínre jön egy egyszeri olvasás után. Ezt a levelet Péter írja, az a Péter, aki megtagadta Jézust, aki szellemmel teljesen Pünkösd napján prédikált a jeruzsálemi templom bejárati lépcsőjén és háromezer ember üdvözült, az a Péter, akin – ahogy az Apostolok cselekedeteiben írva van –  olyan kenet volt és olyan hitben áll, hogy amerre ment, az árnyék ha rávetődött valakire, az meggyógyult. Az a Péter írja ezt, hogy akik velünk együtt drága hitet nyertek, a mi Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által. Kik azok, akik vele együtt drága hitet nyertek a mi Istenünk megigazítása által? Mi vagyunk! Te is és én is! Az a Péter, aki jeleket, csodákat tett, akinek olyan hite volt, hogy az Apostolok cselekedeteiben írva van, hogy csodák sokasága követte a szolgálatát, azt mondja, hogy velem együtt te is ugyanazt a hitet nyerted meg. Nem azért, mert megdolgoztál, mert sokat imádkoztál, mert böjtöltél, hanem a mi üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által.

Az emberek azt gondolják, hogy nekem dolgoznom kell, dolgoznom kell azért, hogy valamit Istentől elnyerjek és kapjak. És természetesen – és nem akarom, hogy bárki félreértsen – nem arról van szó, hogy nincsen szükség imára, időnként arra, hogy a testedet megfeszítsd és alávetésben tarts egy böjt által és lehetne sorolni, hogy milyen helyes és jó cselekedetek történhetnek keresztényként…. A következő vers azonban nagyon szépen elmondja, hogy a kegyelem és a békesség bősége hogyan jön el hozzád és hogyan jött el őhozzá is. Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a Jézusnak, a mi Urunknak megismerése által!

Akkor, amikor megismered Őt, amikor mélyebben megismered Őt az hozza az Ő jelenlétét az életedbe. Nem az, hogy többet imádkozol, hogy több megvallást teszel, hogy többet vagy a térdeiden… Hanem az, hogy megismered Őt! Természetesen ezek között a imádság, az, hogy térdre esel és így töltöd a fél éjszakádat akár – segíthet neked abban, hogy megismerd Őt, de ezek csupán üres cselekedetekké silányulhatnak akkor, ha a lényeget elveszíted és nem Jézusra tekintesz, hanem arra, hogy te milyen cselekedetet végzel éppen akkor. Ha arra figyelsz, arra számítasz, hogy azért kapsz Istentől bármit is, mert te ezt vagy amazt a cselekedetet teszed, akkor nem a kegyelemből való megigazulás által várod azt, hogy kegyelem és békesség adassék néked bőségesen.

Ahogy megismered Őt, úgy megismered a kegyelmét. Ahogy megismered Őt, megismered az Ő természetét, az Ő jellemvonásait. Megismerni valakit úgy lehet, ha sokat vagy vele közösségben, ha sokat beszélgetsz vele, ha szoros a kapcsolatotok! Ha valakivel nagyon távoli a kapcsolatod, nem fogod őt megismerni. És valószínűleg te jobban ismersz engem, mint én téged, mert én állandóan itt beszélek feléd… nem tudsz rólam mindent, de én sokszor a szívemből prédikálok és elmondok olyan dolgokat, amelyekre neked nincs lehetőséged, hogy elmondd nekem. Így viszonylag ti eléggé jól ismertek engem, én viszont nem ismerem a te hétköznapjaidat!

Az a lényeg itt, hogy valóban azt gondolják sokan, hogy cselekedniük kell azért, hogy megérdemeljék azt, hogy Isten őket megáldja. Mert ha nem cselekszenek valamit jót, akkor nem érdemlik meg Isten áldásait. Ha ez igaz lenne és az érdemeink alapján kapnánk bármit is, akkor Jézus Krisztus kereszt halálát tesszük feleslegessé. Mert semmi jót nem tettél, és Ő mégis meghalt érted és megigazított téged és mindezt ajándékba adta.

Olvastam egy magát evangelistának tartó „valakit”-  aki nem a mi egyházunkból való - hogy a megigazulásért meg kell dolgozni. És azért, hogy az ember megigazuljon, ahhoz „ezt és amazt” meg kell tennie, bizonyos jót kell cselekedni és ezután elnyeri Istentől a megigazulást.

A megigazulást ajándékba kapod! Nem csak azért, mert én ezt mondom, hanem ezt írja a Biblia sok helyen!

Római levél  5.17

„Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által, sokkal inkább uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem bővölködésében és a megigazulás ajándékában részesültek.”

Ádámról van szó, aki miatt uralkodott a halál.

A megigazulás ajándék, kegyelemből kapod, hit által. Amit neked tenned kell és cselekedned kell az nem más, mint a hited, az egy követelmény. Isten a hitet követeli meg tőled, hogy higgyél Őbenne. És mit kell hinned ahhoz, hogy megigazulják?

Róma 10 fejezet 9-10 vers:

„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról és a szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.”

Tehát mit kell hinned? Azt, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból. És mi történik ekkor? Üdvözülsz! Az üdvösség szóba nagyon sok minden beletartozik. Írja a következő vers, hogy:

„Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”

A szívünkben lévő hitről megvallást teszünk. Ez nem egy bonyolult dolog! Mégis rengeteg vallásos, magát kereszténynek valló ember elől ez el van rejtve. És tanítják a törvényt, hogy ezt, ezt és ezt így kell tenned és akkor jön Istennek az áldása, ha valami rossz történik, ….hát nem lehet tudni, hogy Istennek mi az akarata ezzel a dologgal…

Vannak dolgok, amiket nem értünk – és erről is prédikáltam az elmúlt hetekben. Vannak dolgok, amelyek nem mindig világosak előttünk, de Isten nagyon sok mindent kijelentett az Igéjében, hogy mi az Ő akarata, terve és szándéka. Pl. a betegségekkel kapcsolatban, a szegénységgel és a szellemi halállal kapcsolatban. Azt akarja, hogy az emberek üdvözüljenek és a halálból az életre menjenek. És ez csakis Jézus Krisztus véráldozatának az elfogadása által lehetséges, azaz kell az emberben legyen egy hit arról, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból és erről megvallást kell tenni. Ezt az üdvösség imát szoktuk elmondani az alkalom folyamán, ha vannak közöttünk újak. Ha nem tudod ezt kívülről, akkor tanuld meg!

Mert ha szeretnéd, hogy a családtagjaid, a rokonaid, szomszédaid, bárki üdvözüljön, akkor – elsősorban nem arra kell rávenned, hogy a rossz cselekedeteit változtassa meg jókra, persze ez sem lenne baj -, akkor nem árt, ha ismered ezt az igeverset. Ember csak úgy nyerhet üdvösséget, ha a szívében hit ébred a Jézus Krisztus iránt és erről a hitről megvallást tesz a szájával, kimondja. Ha szeretnéd, ha a családod üdvözüljön, akkor beszélgess vele és kérdezd meg, hogy hiszi-e azt, hogy Jézus meghalt és feltámadt a halálból. És ha bólint, hogy igen, akkor nyert ügyed van! És ezt az imát, amit megtanultál kívülről, azonnal el kell mondatni vele, vagy el kell mondani vele együtt hangosan! Meg fogod látni, hogy milyen csodálatos, mikor látod a tekintetén, hogy változás ment végbe benne, a szívében! Nem mindig látszik ez azonban kívülről, mert ez egy szellemi megtapasztalás, de innen indul az embernek az élete Isten előtt, hogy újjászületik, mert addig az ember nem él Isten előtt. Ez egy nagyon fontos dolog és a gyülekezetben egy kiképzést kellene folytatni arról, hogy a pásztor megtanítsa a gyülekezetnek, hogyan kell az embereket a üdvösségre vezetni. Mert nem nekem kell ezt megtenni, hanem neked! Ne értsd félre, de a bárányok nem a pásztor által szaporodnak, hanem egymás között!

Amikor üldözés támadt Jeruzsálemben, a korai egyházban és szétszóródott a nyáj, azt írja az Ige, hogy a gyülekezet naponként szaporodott az üdvözülőkkel. Miközben az apostolok mind ottmaradtak Jeruzsálemben. Az üldözött, a megkorbácsolt, a keresztre feszített tanítványok pedig az üldözések közepette is hirdették az Igét, az evangéliumot és  az Ige mondja azt, hogy az Ige erősen növekedett és hatalmat vett a  tanítványok szívében.

Jó dolog az, ha behozod ide az ismerőseidet, rokonaidat, főnöködet – ha van ehhez bátorságod – és újjászületnek itt a gyülekezetben. De van, aki nem hajlandó erre. És nem is az a cél, a lényeg, hogy mindenki gyülekezeti taggá formálódjon, mert nem mindenkinek van itt a helye. Viszont Istennek a szíve mindeni után vágyakozik. (Persze örülne annak, ha sok ezren lennénk itt minden vasárnap egy sportcsarnokot megtöltve.) De Isten számára nem az a fontos, hogy az ember gyülekezetbe járó legyen, hanem az, hogy Vele közösségben, kapcsolatban legyen! Hogy újjászülessen!

És elmondok neked egy furcsaságot, remélem nem érted félre soha! Nem kell ahhoz gyülekezetbe járni ahhoz, hogy az ember kapcsolatban tudjon lenni Istennel! A lényeg, hogy közösségben legyen Veled! Nagyon-nagyon nehéz azonban a gyülekezet nélkül és nem is lehet messzire elmenni nélküle! Az Isten adta a pásztort, a gyülekezetet, a közösséget és helye van ennek az életedben. De ha te bármilyen oknál fogva elkerülnél két hónapra valahova és nem lenne lehetőséged arra, hogy gyülekezetbe járjál, akkor vége az Istennel való kapcsolatodnak? De, van lehetőséged és mindig is volt és lesz, mert Ő jelen van mindenhol, ahol te jelen vagy! Ahova te mész, Ő megy veled, ahova te viszed, ott él benned!

Felvázoltam már pár mondatban, hogy ez a lényege az evangéliumnak, a kegyelem evangéliumának, hogy azt, amit az ember nem tudott megtenni, azt Isten megtette helyette. És nekünk az a részünk, hogy elfogadjuk ezt. Manapság az evangélium annyira eltorzult a vallások miatt, hogy a vallásos emberek és a világi emberek lényegében nem ismerik az evangéliumot, nem tudják, hogy mi az. Nem ismerik Istennek a kegyelmét, nem tudják, hogy mi az… Fogalmuk sincs keresztényeknek sem, a világnak meg pláne, mert abból merít ami a világban lát és amit a vallásos emberektől lát….

Isten adott nekünk valamit, valami eredetit. És mi szeretnénk azt az eredetiségében átvenni Tőle. Nem tudom, te hogyan vagy vele, én nem emberi tanításokat akarok követni, hanem azt, amit Isten mond és tanít. Hiszem, hogy te is így vagy ezzel! A munkahelyi fizetésedet is szeretnéd eredeti pénzben, bankjegyben megkapni! Vagy jó neked a Gazdálkodj okosan játékpénz is? Isten Igéjével kapcsolatban sem lehetéses az, hogy beérjük valami hamisítvánnyal, nekünk az eredeti kell! És az eredeti evangéliumot úgy hívják, hogy a kegyelem evangéliuma. Az evangélium gyakorlatilag a kegyelem, hogy Isten odaadott nekünk valami jót, amit mi nem érdemlünk meg, de mégis odaadta, mert szeret minket.

A vallásos, törvénykező embereknek az elméjébe nehezen fér bele, mert mindenért meg akar dolgozni és mindig arra mutat, hogy minden Istentől függ és minden, ami történik velem, az Isten akarata. De ez nem igaz! Nem minden, ami a földön történik, Isten akarata. Nem biztos, hogy minden, ami veled történik az életben, az Isten akarata. Nem biztos, hogy ami a gyermekeddel történik az mindig Isten akarata. Tudd meg, ha megbetegszel, az nem Isten akarata! Ha csődbe mész, vagy túlzott mértékben eladósodsz és tönkre mész anyagilag, az nem Isten akarata! Az, hogy háborúságban vagy, kilátástalanságban, depresszióban vagy, az nem Isten akarata! Lehetnek az ember életében csalódások, visszaesések, de Ő az, aki keresztül visz a próbán és nehézségen, nem pedig belevisz téged a pusztaságba, hogy száraz, kietlen helyen legyél és összeaszódjál. Ő az, aki megáld és megsegít!

A kegyelem tehát lényegében az, hogy Isten a saját igazságát adja neked cselekedetek nélkül, hit által. Olyannyira kevés szó esik erről vallásos körökben, hogy ha megkérdezed az embereket, hogy te igaz vagy-e Isten előtt, akkor a vallásos emberek többsége azt mondja, hogy hát nem… Mert látják saját magukról, hogy nem tökéletesek, hogy ők esendő emberek, eltévesztették a múltban, a jelenben és előfordulhat, hogy a jövőben is. Az  emberek így gondolkoznak, hogy ők nem tökéletesek és egyenlőséget húznak a tökéletesség és a megigazultság közé. A legtöbb ember azt mondja, hogy nem, nem vagyok igaz Isten előtt. A Biblia azt mondja, hogy a megigazultság az nem egy fokozatnak a végeredménye, vagy nem egy útnak a vége, ahova elérhetsz, hanem az egy ajándék, amit a legelején odaad neked Isten. És neked meg kell tanulnod úgy tekinteni magadra, ahogyan Isten tekint rád. Isten nem úgy tekint rád, mint egy bűnös emberre, hanem mint egy megigazult emberre, egy olyan emberre, aki képes a testben arra, hogy bűnt elkövessen, viszont a bűn következményét nem kell elviselnie, mert nincs kárhoztatása, nem kap ítéletet és örök életet nyert a Krisztusban. Na, de hát ez nem fair! Mondhatja ezt valaki, mert Isten miért áldja meg azt, aki nem tökéletes?! Azért, mert szeret!

Ha arra vársz, hogy Isten akkor áldjon meg téged, amikor tökéletes leszel, akkor soha nem leszel áldott! Ha úgy gondolod, hogy most már te elég jó vagy ahhoz, hogy Isten most már igazán megáldhatna téged, akkor meg önigazultságban vagy és beképzelt vagy és többet gondolsz magadról, ami vagy valójában! Soha nem leszel abban a helyzetben, hogy méltó legyél arra a saját cselekedeteid által, hogy Isten áldását elnyerd. Mert a saját magad erejéből arra futotta neked, hogy úton legyél a pokolba. De Isten annyira szeretett téged, hogy megigazított, hogy ne a saját cselekedeteid által kelljen Őhozzá járulnod és Hozzá menned,  hanem a fia, Jézus Krisztus igazsága alapján, rajta keresztül. Ezért van az, hogy amikor imádkozunk az Atyához, azt Jézus nevében tesszük, nem pedig a családom, vagy a miniszterelnök nevében… Az emberek mindenfélét gondolnak és beszélnek és imádkoznak. Te egy úton mehetsz az Atyához és ez az a munka, amit Jézus elvégzett már a kereszten érted, azaz Ő megigazított téged. Jézus nevében járulhatsz Őhozzá!

Az az igazság, bármennyire furcsa, hogy az ember jó cselekedetek nélkül üdvözülhet a Krisztusban való hite által. Ez nem felszólítás a bűnre, hogy bármit tegyél, mert úgyis üdvösséged van. Mert ha ezt teszed, hogy könnyelműen, felelőtlenül és szabatosan éled az életedet, akkor nem az jön majd rád, hogy Isten nem fog megáldani, hanem a saját magad életét, helyzetét fogod megnehezíteni, mert a bűnnek a következménye mindig a bűntudat és a kárhoztatás, és ebben leszel. És aki kárhoztatásban és bűntudatban van, annak a hite nem működik. És  a legnagyobb és legerőteljesebb hitgyilkos a bűntudat. Amikor a bűnnek a tudatában érzed magadat!

Ahelyett, hogy az emberek megigazultság tudatban lennének, bűn tudatában vannak. És ezért behúzzák a nyakukat és nem bátorsággal járulnak Isten elé, hanem „nem tudom, hogy megkaphatom-e, amit kértem Tőled Atyám….” – így mennek Isten elé. És az alapján, hogy ők mit tettek, hogy Uram, én évek óta gyülekezetbe járok, megérdemlem már, hogy meggyógyuljak, ott vagyok minden vasárnap! Ez nem helyes gondolkozásmód! Atyám, én tizedfizető vagyok évek óta, most már megérdemlem igazán, hogy megáldjál engem! Ez nem helyes hozzáállás! Én sokat olvasom a Bibliámat, most aztán már igazán szerethetnél engem már jobban! Így magadat falak közé szorítod, mert a Bibliát azért olvassuk, mert szeretjük Istent. Ha már szóba jött az adakozás, azért adakozunk, mert szeretjük Istent. És azért járunk gyülekezetbe, mert szeretjük Őt, nem pedig a pásztor személye miatt. (Bár örülök, hogy nem utáltok engem!) Meg kell tanulnod az „edényen” túl látni és meglátni Istent, Jézust, nem pedig a személyre nézni. Mert a Biblia írja azt, hogy a szolgálók mindannyian Istennek egy edényei vagyunk, és az a fontos, ami azon keresztül átfolyik.

Azok, akik azt hiszik, hogy a jó cselekedeteik miatt mennek a mennybe majd egykoron, azok felébrednek majd arra, hogy a pokolban vannak. És akkor kiabálnak majd, hogy hát én annyi jót  tettem és miért nem érdemeltem meg azt, hogy a mennybe kerüljek? A mennyországot nem lehet kiérdemelni semmi jó cselekedettel, ha minden vagyonodat szétosztod is – tanítja a Biblia. Szeretet nélkül semmi vagy!

Ez az evangélium és ezt hirdette Pál apostol az után, miután megfordult azon a bizonyos úton, amely nem másról szólt, mint az Isten megigazításában hívő keresztényeket, a „szektásokat” irtsa, pusztítsa tűzzel-vassal kiirtsa. De Jézus elhívta őt szolgálatra, a kegyelem apostolává tette és hirdette a kegyelem evangéliumát. Ami egykor Pálnak értékes volt, azt szemétnek és kárnak ítélte ezt követően – tanultuk a múlt héten. Ami egykor nyereség volt, hogy elnyerte embereknek a tetszését és a  rabbi hátba veregetését, hogy jó vagy fiam, Istennek a munkáját végzed, mert azt a söpredék népet irtod. Ezt az elismerést is kárnak ítélte. És tanította többek között a galatebeli gyülekezetet is arra, hogy Isten a kegyelem Istene. Dea a galatebeli gyülekezet  elfordult ettől az evangéliumtól, amit eredeti evangéliumnak hívnak és a
6-os versben így ír Pál apostol nekik:

„Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok.”

Az, hogy az emberek vallásos tanításokat követnek, nem új keletű dolog. Mert már a legelején is Pál megírta a leveleit a gyülekezeteknek arról, hogy ki Jézus és mit tett, hogy az Ő vére által üdvösséget nyerhetünk és a papíron a tinta még sem száradt, már voltak, akik mást prédikáltak, mint az igazi. Már a legelején ott volt a hamisítvány! Hamisítványa mindig az igazinak, az eredetinek van.

Egy másik fordítás úgy adja ezt vissza, hogy: megdöbbentett, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok.

Egy következő másik fordítás: Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelmére hívott meg titeket és átpártoltatok egy másik örömhírhez. Ez a másik örömhír, ez a másik evangélium a törvénynek a hirdetése, hogy tedd ezt, és azt és akkor majd talán megérdemled Istennek a kegyelmét. Ha nem vagy elég jó, akkor majd talán a tisztító tűzben elnyerheted a lelkednek a megváltását. De ez nem igaz, ez egy hazugság! Nincs tisztító tűz! Csak a katolikus egyháznak a dogmai között szerepel, kiragadva egy-két igeverset, amellyel mást magyaráznak. Itt a földön, amíg van benned lélegzet, addig kell döntened, utána nincs erre lehetőség.

Mondd utánam: Krisztus kegyelme hívott el engem!

Krisztus kegyelme az evangélium! És ezt nem lehet kiérdemelni, ezt ajándékba kapod. A mai napon a jogállami Magyarországon Áder Jánosnak hívják a köztársasági elnököt. Ha ő egy börtönben lévő elítéltnek kegyelmet ad, az azt jelenti, hogy kiszabadul és azon bűnök miatt, ami miatt a börtönbe került, eltöröltetett. A kegyelem azért kegyelem, mert nem érdemled meg, de mégis megkapod. Ha megérdemelsz valamit és azért kapod, akkor az fizetség. A munkahelyeden dolgozol és a fizetésedet ajándékba kapod?! Azért te megdolgoztál. Isten áldásaiért nem lehet megdolgozni, azt kegyelemből kapod! Istennek van egy jutalmazási rendszere és ha részt veszel az evangéliumi munkában, ő megjutalmaz téged. És írja a zsidókhoz írt levél, hogy akik Istent szorgalmasan keresik, Ő megjutalmazza azokat.

Ettől az evangéliumtól – mondja Pál apostol – elfordultatok. A cselekedetek evangéliuma mindig az emberre mutat és önigazultságot és/vagy bűntudatot okoz. Hányan jártatok – mielőtt gyülekezetbe jártatok – templomba rendszeresen? Én is voltam elsőáldozó, bérmálkozó… Volt-e bűntudatod akkor? Ajaj! Bűntudatban éltél-e, amikor a pap prédikált? (Vannak természetesen nagyon jó, szellemmel teljes papok, nem akarok általánosítani.) De a cselekedetek evangéliuma vagy önigazultságot hoz, mert azt mondod, hogy igen én úgy csináltam, ahogy azt elvárják tőlem… vagy azt hozza, hogy én nem tudom azt a szintet teljesíteni, ezért a bűnnek a tudatában érzed magad, nem érzed magadat méltónak arra, hogy Istentől bármit is kapjál.

Érdekes dolog az, hogy az ördög mennyire be tudja az elménket csapni. Ha azt el tudtad fogadni Istentől, hogy eltörölte az összes bűnödet és örök életet adott neked, és a mennybe juthatsz, akkor miért nehéz utána bármit is elfogadni Tőle? A leghatalmasabbat, a legteljesebbet odaadta neked ajándékba és te elfogadtad az üdvösségedet. Utána miért kételkedsz abban, hogy ne adna neked mindent ezzel együtt oda?!

Tehát a cselekedetek evangéliuma mindig az emberre mutat és ezért ez önigazultságot, vagy bűntudatot hoz, a kegyelem evangéliuma pedig mindig Jézusra mutat, hogy Ő mit tudott tenni, mit tud tenni és hogy mindig övé a dicsőség. Amikor a cselekedetek, törvények evangéliumát hallgatod, vagy e szerint gondolkozol, akkor ha valami jót teszel, kihúzod magad és büszkélkedsz, hogy „ez az én érdemem”. De a kegyelem evangéliumával ezt nem teheted meg, mert az sohasem a te érdemed! Lehet, hogy hűséges voltál, kitartó, állhatatos voltál és tiszteletreméltó a hited és példamutató és követni való vagy, de a dicsőség akkor is Istené! Mert Ő kezdte el benned a munkát és Ő is fejezte be azt és Ő megigazított téged, és nem te a saját magad cselekedetei által. Mikor az ember elfelejti ezt és elkezdi a saját mellkasát verni és kihúzni magát, hogy én vagyok valaki, én igazán elértem valamit… és nem  teszi hozzá, hogy mindezért Istent illeti a dicsőség, akkor nagyot lépett előre a büszkeségnek az útján, mondhatni a lejtőn elkezdett leereszkedni.

A történelemben, amikor az igazi evangéliumot prédikálták legyen az a korai gyülekezet, vagy akár a középkori, vagy a legújabbkori gyülekezet mindig csodák, jelek és erő megnyilvánulások követték az Ige hirdetését. A kegyelem evangéliuma erővel  van felruházva, erővel teljes! Nézd meg, ahol a törvényt vagy az emberi erőfeszítéseknek az evangéliumát hirdetik ott milyen jelen történnek?! Milyen csodák vannak ott, hány ember gyógyul meg? Ahol a kegyelem evangéliumát hirdetik, ott gyarapodásnak kell lennie. És a Bibliában egyértelműen, az apostolok cselekedeteiben is és a levelekből is nyilvánvalóan kiderül, hogy a világ és a vallás az mindig üldözte a szellemit. Mondja az Ige, hogy a testi mindig üldözi a szellemit és sohasem fordítva. Azaz szellemi keresztények, karizmatikus keresztények nem fognak ellene menni a történelmi egyházaknak, hogy azokat eltüntessük a föld színéről, hanem hagyjuk, hogy végezzék a dolgukat úgy, ahogy végzik és nem prédikálunk ellenük. Ez fordított esetben nem így van.

A világ és a vallás utálta és üldözte is mindig az eredeti evangéliumot. Ha beteg vagy, az evangélium a gyógyszered. Ha szegény vagy, akkor az evangélium a te bankod, a te gyarapodásodnak a forrása és a bőségednek a forrása. És az evangélium a szabadulás minden területen! Ha bármilyen problémában, nehézségben vagy az a dolgod, hogy higgy abban, aki előbb szeretett téged és megismerd Őt. Ha valamire szükséged van, valamit nélkülözöl, valamiben változást szeretnél, valamiről megértést és kijelentést szeretnél, Őt kérdezd meg, mi az, ami tenned kell, merre menjél, milyen döntést hozzál.

Zsoltárok 1.

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll és csúfolódók székébe nem ül.”

Az igazság az, hogy itt a gonoszok tanácsa nem feltétlenül azokra az emberekre utal, akik a szívük és a velőjük legmélyéig nagyon gonosz emberek, hanem a világra utal itt. Azokra, akikben nincs ott Krisztusnak az értelme, akikben nincs ott Istennek a világossága. Tehát az az ember áldott, boldog, sikeres és győztes, aki a tanácsait nem a világi banki tanácsadó, üzleti tanácsadó, autó tanácsadó…., vagyis a világból szerzi, hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Tudod a törvény az nem rossz dolog, tökéletes, mégis azt mondta Isten az újszövetség Igéjében, hogy az ószövetség nem volt hiba nélküli és ezért hozta az újat. A törvény régen kőtáblára volt írva, most pedig a szívedben van.

3-as vers

„És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében és levele nem hervad el és minden munkájában sikeres lészen.”

Szeretnél-e ilyen ember lenni, aki olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, mely megadja a gyümölcsét a maga idejében és levele nem hervad el és minden munkájában sikeres? Ez feltételez egy bizonyos fokú, jó értelemben vett állandóságot. Tehát ez nem egy olyan,  mint a télen-nyáron-ősszel-tavasszal lehulló fák lombja, hogy egyszer ilyen, egyszer olyan, hanem a maga idejében gyümölcsöt hoz és a levele nem hervad el. Nem úgy éli az életét, hogy mindig csődbe megy, aztán mindig fel kell épülni és ugyanúgy tovább…  Sokan szeretnének ilyenné válni, hogy minden munkájukban sikeressé váljanak, csak nem szeretnék az előtte lévő igeverset megcselekedni. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűségük és az Ő törvényéről gondolkoznak éjjel és nappal. Ennek a következménye az, hogy olyan leszel, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. Ha minden gondolatodban Ő van, mindig Őrá gondolsz és azzal töltöd az idődet, hogy mikor döntéseket kell hoznod, akkor keresed az Ő arcát, hogy Ő ezzel kapcsolatban mit mond. És amikor ezt elkapod és egyértelmű, akkor ahhoz ragaszkodsz, és annak megfelelően hozol döntést. És utána már nem ingadozol, mikor a körülmények mást mondanak, hogy hát lehet, hogy mégsem…. Ha egyszer meghallottad az Úrnak a hangját, mert valamit kijelentett neked, akkor az ámen és az úgy van! Nem kételkedünk ide-oda, mint a tengernek a habja… Döntsd el, hogy mit akarsz! És ha eldöntötted, az Úr arra vezetett, hogy azt a döntést hozzad, onnantól kezdve annak megfelelően hozzad a döntéseket.

Ezt a házat vegyem meg, vagy ne ezt? És olyan jó! És megkaptad a kijelentést erről, utána pedig variálsz és még megnézel húszat és elbizonytalanodsz… mert a másik is olyan jó lenne… Hozzak még ilyen példákat? Hozhatnék ugyanilyet a társ, párválasztással kapcsolatban is. Az ember könnyen eltévesztheti!

Tehát az ördög azt akarja és azt támadja benned és a keresztényekben, hogy ne higgy a kegyelemben. Ne higgy abban, hogy Isten szeret téged annak ellenére, hogy milyen vagy, hogy érezd úgy, hogy te nem vagy méltó, nem vagy elég jó, és nem vagy elég tökéletes a kegyelemhez. És az ördög megváltoztatta Isten kegyelmét, hogy az emberek ne legyenek szabadok.

Galata 1.6,7

„Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más, de némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.”

Ez az el akarják ferdíteni, az elferdülés szó a görögben a perverzió szó.

8-9 vers

“De akármi, ha egy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, átkozott legyen. Amint előbb megmondottuk, most ismét megmondom. Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.”

Ez egy nagyon erőteljes, nagyon kemény dolog Pál részéről, mert kétszer mondja egymás után ugyanazt. Ez a kétszer ugyanaz ritka a Bibliában, hogy kétszer ilyen nyomatékosan elmondana valamit. Ez egy parancsszó itt a görögben, hogy átkozott legyen az, ha valami mást mond neked, mint ami az eredeti. És ezután Pál olyat mond, ami a keresztény életünk egyik alapja.

10-es vers

„Mert most embereknek engedék-é vagy az Istennek, vagy embereknek igyekszem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Most ezt az egészet felolvasom az egyszerű fordítás szerint: Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelmére hívott meg titeket és átpártoltatok egy másik örömhírhez. De hiszen más örömhír nincs, csak néhány ember megzavart titeket és el akarja ferdíteni a Krisztusról szóló örömüzenetet. Az igazi örömhírt mi adtuk át nektek, de még ha mi magunk, vagy egy mennyből jött angyal hirdetne is néktek valami másfajta örömhírt, legyen átkozott! Amint korábban már elmondtam, most megismétlem: Ha valaki más örömhírt hirdetne néktek, mint amit elfogadtatok tőlünk, átkozott legyen! A kérdés az, hogy embereknek akarok-e tetszeni, vagy Istennek. Vagy talán azt hiszitek, hogy az embereknek igyekszem kedveskedni? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem lennék Krisztus szolgája.

Volt idő, mikor Pál az emberek tetszését próbálta elnyerni, akkor amikor a keresztényeket üldözte. Akkor kellett neki az, hogy az emberek elismerjék az ő teljesítményét.

Egyszer egy lelkésztől hallottam egy történelmi egyház lelkészétől, hogy visszamegy egy alkalomra arra a településre, ahol régen sokat szolgált, mert jön oda a püspök és neki is meg kell jelennie és neki is kell ott valamit mondani. És mondta nekem, hogy ha a püspök is ott lesz, akkor szépet és jókat kell mondani…. Teljes mértékben kiérződött ebből az, hogy azért akar szépeket, jókat mondani, hogy a püspök tetszését elnyerje. Olyan ez, mintha ide eljönne Sandersné Erzsike ide Szekszárdra szolgálni és amikor helyi pásztorként én szót kapok, akkor azért prédikálok szépen és jól, hogy az Erzsike tetszését elnyerjem. Nincs semmi baj azzal, ha tetszik Erzsikének az, ahogy én prédikálok…, de nem lehet szolgálatot vinni azért, hogy az emberek tetszését próbáljuk elnyerni. Olyan ez, mintha lenne egy-két kényes dolog itt a gyülekezetben, amiről nem úgy prédikálok, ahogy Isten Szelleme vezet, mert félek attól, hogy te megsértődsz. Kinek akarnék akkor tetszeni? Ha nem úgy mondom, hogy szegény érzékeny lelkivilágod megsértődjön. Persze tudom hogy az igazságot szeretetben kell közölni, de sokszor az embernek úgy kell mondania amit mond, ahogy azt Isten elvárja és kéri. Itt Pál apostol nem finomkodott, megmondta kerek-perec… Ha valami mást hallotok, mint amit én prédikáltam nektek, az egy halott, utálatos dolog Isten előtt és legyen átkozott az a dolog. Még ha angyal száll le a mennyből, akkor is… ha természetfeletti megnyilvánulás van, akkor is…

3.fejezet:

„Ó balgatag galáciabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?”

Úgy hiszem, hogy ez egy nagyon finom fordítás, egy kedveskedő fordítás. Mert igazából ez úgy hangozhatott, hogy ostoba idióták, kicsoda igézett meg titeket, hogy elfordultatok?!

Kinek akarsz tetszeni tehát, embereknek, vagy Istennek? Vagy kinek akarsz engedni, embereknek, vagy Istennek? Vagy kinek veted alá magad, vagy kiben bízol inkább emberekben, vagy Istenben, kinek engedsz inkább anyunak, vagy Istennek?!

Akik a kegyelmet hirdetik, Istennek tetszenek, akik más evangéliumot hirdetnek, azok embereknek akarnak tetszeni. A kegyelem üzenete visszahelyezi Jézust a középpontba és ez itt a lényeg. Ahogy ebben a gyülekezetben is nem a pásztor van a középpontban, nem a dicsőítés-vezető, nem akárki… hanem Jézus! Neki kell lenni a középpontban! És ha bárhova sodor az élet, elköltözöl akárhová és más gyülekezetbe mész… ha nem Jézus van a középpontban, akkor jól gondold meg, hogy oda visszamész-e, ha belépsz oda. Mert a kegyelem evangéliuma visszahelyezi Jézust a középpontba, oda, ahonnan a vallás kihelyezte Őt és behelyezte helyette a szenteket, vagy a vallási vezetőt. A kegyelem visszahelyezi Jézust a középpontba.

A kegyelem üzenete az, hogy Jézus mindig mindenben a „Minden”! És az ember önmagában, Jézus nélkül pedig semmi! És nem köthetünk kompromisszumot. Jézus vére, az engedelmessége, a szolgálata szerezte meg nekünk az üdvösséget, nem pedig embereknek a közbenjárása, vagy valami misztikus dolog. Ő a mi főpapunk és Ő ma is él!

II. Krónika 12.9,10

„Feljöve azért Sésák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen és elvitte az Úr házának kincsét és a király házának kincsét. Mindazokat elvitte, az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat csináltata és bízá azokat a gyalogosok fejedelmeinek kezére, kik őrzik a király házának ajtaját.”

Amikor Salamon király meghalt, fia, Roboám vette át a helyét és ő egy gyenge vezető volt. Az ő uralkodása alatt történt a felolvasott Ige.

Jött az ellenség és azt írja az Ige, hogy Sésák, a király és elvitte az aranypajzsokat. Elvitte az Úr házának kincseit, az akkori jeruzsálemi nagytemplomban bent lévő arany készleteket, mindent, ami értékes volt. Elvitte a kincseket, sok mindent, ami ott volt, a templomi felszereléseket… Külön megemlíti azt az Ige, hogy elvitte az aranypajzsokat is, melyeket Salamon csináltatott. Azért volt lehetősége az ellenségnek bemenni Izraelbe, Jeruzsálembe és a templomból elvinni ezeket a dolgokat, azért tudott ebben a csatában vesztes lenni Izrael, mert ekkor Izraelben bálványimádás volt. Már Salamonnak is egyiptomi és mindenféle idegen feleségei voltak, pedig Isten megmondta, hogy ne így legyen… de mégis ez volt és Izrael elfordult Istentől, Izrael szétesett és jött Sisák és elvitte az aranypajzsokat. Roboám, Salamon fia pedig nem csináltatott új pajzsokat, hanem azokat olcsó hamisítvánnyal helyettesítette. A rézpajzs pontosan ugyanúgy néz ki, mint az eredeti arany. A réz ugyanúgy néz ki, mint az arany, nem lehet észrevenni a különbséget, mert mindkettő „sárga”.

A pajzs a Bibliában (efezusi levél 6. fejezet) a védelmet, a hitet jelképezi. Az arany a Bibliában mindig az igazságot jelképezi. Ha olvasod a Bibliát és aranyról van szó, az mindig az igazságot jelenti, a pajzs a hitet. A II. Krónikák 12.9-es Ige azt jelképezi, hogy a hit-igazságot, a hit általi megigazulást vitte el az ellenség a jeruzsálemi templomból. Mert a pajzs jelképe a hitnek és ez a hívőnek a védelme, és amikor meg van a hit általi megigazulás, akkor van védelem az átok ellen. Akkor van védelem az életedben, mikor tudod azt, hogy ki vagy te a Krisztusban. Ez egy védelmet jelent a számodra! Mert ha tudod, hogy ki vagy te a Krisztusban, akkor jön az ellenség a betegségtünettel, a szegénységgel, a depresszióval, a rossz jelentéssel, de te tudod, hogy Istennek igazsága vagy a Krisztusban, ezért ellenállsz neki és az elmegy! És nem lehet téged átverni! De amikor nincs megigazultság tudat nálad, csak valami hamisítvány, akkor nem tudod magadat megvédelmezni.

Az átok akkor jött a földre, amikor Ádám elárulta Istent a kertben. A Biblia írja, hogy az átok halál, betegség, szegénység… Ezek ellen védelmed van, ha tudod és hiszed, hogy Jézus téged megváltott ezek alól, a halál, a betegség, a szegénység… alól. Ha ezt tudod és hiszed, nem kell félned a haláltól! Nem kell félned attól, hogy egyszer ebben a testben majd elalszol, végleg. Nem kell ettől félned! Mert egy átlépést jelent ez ebből a fizikai birodalomból a szellemi birodalomba. És dicsőséges jövőd van! Neked meg van már a jövőd, egy dicsőséges jövőd! Úgyhogy mikor az ördög téged fenyeget és az elmédet bombázza, hogy milyen rossz dolgok fognak veled történni, nem tudod majd megemelni a lábadat, nem tudsz beszállni a kádba és majd ilyen és olyan derék fájdalmaid és bajaid lesznek idős korodba és festi az ördög a képeket, hogy ez a jövőd…. Akkor nyugodtan röhögd ki és mondd neki, hogy: nem! Nekem egészen más jövőd van! Neked viszont a Bibliában meg van írva a jövőd! A tüzes kénköves tóba való vettetés a jövőd Sátán! És ezt nyugodtan vedd a szádra!

Tehát védelmed van ha tudod és hiszed azt, hogy Jézus megváltott téged ezen dolgok alól és nem a te jóságod, a te cselekedeteit, a te kitartásod, hűséged és az adományaid miatt van ez, hanem az Ő nagy szerelméből, az Ő nagy kegyelméből van ez az életedben. És tudod azt is, hogy te ehhez nem tudsz hozzátenni semmit! Mert az Ő munkájához nem tudsz hozzátenni semmit és ne is akarj hozzátenni semmit, mert az úgy tökéletes, ahogy vagy. Ne próbálkozz, csak fogadd el, légy hálás és köszönd meg! Nehéz ez, ha a gondolkozásmódodat nem újítod meg erre!

Tudod mit jelent a Sisák neve? Azt jelenti, hogy fehér gyolcsot irigyelő. És kérdezed, hogy ez miért olyan nagy szám? Azért, mert a Jelenések könyvében a 19.8-ban meg van írva „És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mely fehér gyolcs a szenteknek megigazulása.” Sisák elvitte az összes kincset az aranypajzsokkal együtt és az ő neve azt jelenti, hogy ezt a fehér gyolcsot, a megigazulást irigylő. Hogy az ellenség képe a Sátánnak, aki irigyli ezt tőled, de ő soha nem lesz megigazult, akármit csinál. Számára nincs lehetőség arra, hogy megtérjen.

A Bárány menyasszonyáról szól itt a Jelenések könyve, azaz rólunk, a gyülekezetről, rólad! Egy fehér gyolcsot kaptál Istentől! Isten úgy látja a te megigazultságodat, mint a te öltözékedet és ez a fehér gyolcs igen értékes. Olyan ez mint az alföldi
szürkemarha-terelő pásztoroknak a vastag subája, ami télen meleg, nyáron meg hűvös. Ez az, amit az ellenség irigyel tőled és ez az, amit az ördög el akar mozdítani, hogy te ne bízz ebben a megigazultságban, hanem te bízz a saját erődben, a saját cselekedeteidben, a saját képességeidben és abban, hogy te mit tudsz elvégezni.

A te aranypajzsod, a te fehér gyolcsod a megigazulás Krisztusban!

Egyébként a Bibliában az ezüst a megváltást, a bronz, azaz a réz az ítéletet jelképezi. Ha ezeket olvasod a Bibliában, akkor egy kicsit kombinálhatsz az elméddel, hogy mire vonatkozik. Ezüst a megváltás, a réz az ítélet szimbóluma – ezt mindenhol így tanítják, talán még a történelmi egyházakban is…”