Péntek esti tanítás (2010.03.05.)
Isten szerelmese: Izrael 2.
Üldöztetés és helyreállítás
„Mennyei Atyánk Imádunk téged a te fiadnak, Jézusnak nevében, köszönjük neked azt, hogy itt lehetünk, szót hallhatunk a te szádból, köszönjük, hogy megerősíted a te Igédet, és adsz nekünk kijelentett tudást, bölcsességet a Szent Szellemed által Jézus nevében. Elkötelezzük magunkat a te Igédnek a meghallására. Köszönjük neked, hogy használod ezt a tanítást arra, hogy világosság ébredjen sok ember szívében a te szíved állapotáról Izraellel kapcsolatban ezen utolsó időkben. Köszönjük mennyei atyánk, hogy használsz minket ebben a munkában, áldott legyen a te hatalmas neved örökkön örökké, amiért nem hagyod egyedül a te választottaidat. Köszönjük neked, hogy velünk vagy minden napon és velünk vagy ezen a péntek esti alkalmon is és te megerősíted a mi lábainkat, a mi kezeinket és a mi kimondott szavainkat és betöltesz bennünket értelemmel és bölcsességgel. Áldott legyen a Te neved örökkön örökké! Ámen!
A múlt héten ott hagytuk abba, hogy Jézusnak milyen próféciái, milyen kijelentései voltak akkor, amikor közöttünk járt, a Máté és Lukács evangéliumban beszélt arról, hogy bizony eljön az idő, amikor kő kövön nem marad itt Jeruzsálemben.
Istennek szüksége volt egy népre, hogy el tudja küldeni az ő egyszülött fiát erre a földre és kiválasztotta szuverén akaratából Ábrahámot. Néztük a múlt alkalommal azt, hogy az ő leszármazottain keresztül Izsák, Jákob stb. Dávidon keresztül született meg Jézus a Júda nemzetségén keresztül. Néztük Izraelnek a nemzetét is, hogy hogyan kerültek ők az Ígéret Földjére, hogyan kerültek Egyiptomba. Egyiptomból hogyan kerültek a Kánaán földjére, hogyan kerültek újra ki a földjükről a babilóniai fogságba, hogyan kerültek oda vissza, ezt követően Jézus után hogyan lettek újra száműzve 70-ben, amikor Titusz római császár lerombolta Jeruzsálemet és a templomot. És beszéltünk arról is, hogy hogyan kerültek újra vissza az Ígéret Földjére, mely Izrael területe.
Most folytassuk azzal, hogy az elmúlt 2000 évben milyen üldöztetésben volt részük a zsidóknak, leginkább abból a szemszögből nézzük ezt, hogy a keresztény egyház milyen hibákat követett el ezzel kapcsolatban, azaz a katolicizmus, a katolikus egyház (amely évszázadokon keresztül a kereszténységet képviselte) hol és mit rontott el ebben és milyen vétkeket követtek el. Meg fogjuk nézni azt, hogy ki volt az, aki ráébredt arra, hogy ez így nem jó és megnézzük Izraelnek második, illetve harmadik összegyűjtésével kapcsolatban a sok-sok Igét, amely alátámassza, hogy Izraelnek a mai napon is van létjogosultsága ott azon a földön, ahol ma is élnek. Illetve, ha belefér a mai alkalomba, akkor az elkövetkezendő időknek a próféciáit is meg fogjuk nézni, hogy milyen ígéretei vannak Istennek Izraellel kapcsolatban.
Az antiszemitizmusnak az alapja többek között azon a keresztényi gondolkozásmódon alapul, amit a keresztényi körökben a mai napig szeretnek hangoztatni az úgynevezett (ún.) „helyettesítési teológiát”, ami arról szól, hogy Istennek az Izraelre vonatkozó tervei átszálltak a gyülekezetre és az ószövetség csak a zsidókkal foglalkozik, az újszövetség meg csak a keresztényekkel. A helyettesítési teológia másik fő irányvonala azt mondja, hogy a zsidók többé már nem Isten választott népe, ill. azt mondják még ennek a hívei, hogy Istennek már nincsenek Izrael jövőjére vonatkozó semmilyen terve. Ez az antiszemitizmusnak az alapja és erre alapozva üldözték a zsidókat évszázadokon keresztül egész Európában, leginkább a keresztények, vagy legalábbis magukat kereszténynek valló hamis keresztények. Hitler és egyéb zsidó gyűlölő is erre alapozta programját és olyan keresztény kijelentéseket hangoztatott, amelynek nincs bibliai alapja.
Arról is beszéltünk már, hogy miket hirdettek a keresztények a zsidókról. Elsőképp leginkább azt, hogy ők a Krisztus gyilkosai, a pestis terjesztői, húsvétkor ártatlan gyermekek vérének kioltói, mind pénzéhes uzsorások, Jézushoz hasonló könyörtelen csalók. És a katolikus egyház ahelyett, hogy folytatta volna a korai kereszténységben elindultat, a tanítványok munkáját, az evangélium fényének vitelét a világba, ehelyett nagyon sötét korba lökte az elmúlt évszázadokat.
Tovább lépve két fő dolgot szeretnék megemlíteni a zsidóüldözésekkel kapcsolatban. Az első a keresztes háborúk, amellyel kapcsolatban nekem is és bizonyára sok embernek az jut eszébe, amit a filmekben látunk, melynek az a lényege, hogy a keresztesek az igazságnak a bajnokai, a szegények megmentői, a bátorságot, lovagiasságot képviselik és ők azok, akik minden körülmények között igazak, feddhetetlenek és igazából ők az ideál. A valóság azonban ennél sokkal szomorúbb.
Annak ellenére, hogy kereszteseket gyakran szent embereknek ábrázolják és az igazságnak a bajnokainak, a keresztes háborúknak a lovagjai, résztvevői nagyrészt tolvajokból, rablókból, gyilkosokból és erőszakoskodókból állt, akiknek a bűneit a pápa elengedte, ha beállt keresztesnek. A pápa egyébként elengedte a zsidó hitelezők iránti adósságait is azoknak, akik beálltak keresztesnek. Tehát a kereszt zászlaja alatt nagyon sok gonoszságot elkövettek. A keresztes háborúknak célja egyébként az volt, hogy az egyház megszerezze Jeruzsálem felett az ellenőrzést a muzulmánokkal szemben, illetve a lehető legtöbb zsidót büntessék meg Krisztus vélt megöléséért.
Találtam valahol egy mondatot, ami nagyon megütötte a szívemet: a kereszteseknek az volt a csatakiáltása, hogy: Ölj meg egy zsidót és mentsd meg a lelkedet! – ez volt a vezérszavuk.
A keresztények nagyon sok zsidót megöltek már Jeruzsálemben, de igazából ők ezt elkezdték már ezt itt Európában is. Európa országai közelebb voltak, mint a
Közel-kelet és akkor nem lehetett két és fél órás repülőúttal odajutni és ők gyalog, lovakon, szekereken közlekedtek és sok időbe telt, míg odaértek. A középkorban, 1099-ben foglalták el először Jeruzsálemet és már azon a napon, amikor elfoglalták 30.000 zsidót mészároltak le aznap, mert az az ördögi vágy élt bennük, és az a gonoszság lüktetett bennük, hogy a zsidók egytől egyig (hiába már ezer év eltelt Krisztus óta), bűnösök, mert megölték Krisztust – bűnhődniük kell. Akkor a túlélőket Itáliába hurcolták és rabszolgákként használták őket.
A másik nagyon súlyos zsidó üldözés a középkorban az un. spanyol inkvizíció volt, amely a XV. század végétől a XIX. század elejéig tartott és nagyon sötét korszaka volt ez a katolicizmusnak, a legsötétebb korszaka. A spanyol inkvizíciónak a célja az volt, hogy a vagyonos zsidókat, vagy azokat akik áttértek zsidó vallásra, megfosszák javaiktól és a királyi udvarnak és a római katolikus egyháznak adják. Több százezer zsidót égettek és kínoztak halálra a spanyol inkvizíció évszázadai alatt.
A XVI. század elején kétség kívül a katolicizmusnak a megújulásáért tevő legnagyobb prédikátor Luther Márton volt és ő tette a legtöbbet azért, hogy az un. keresztényi, katolikus egyház megújuljon. Mindig volt Isten Igéjét helyesen hasogató ember a törtételem folyamán, nagyon sok esetben mártírként, vagy eretnekként őket meggyilkolták és nem engedték, hogy a szavai a tömegekhez elérjenek, de Luther Márton olyan mértékben mert és tudott szembe szállni a katolikus egyházzal, amely igen-igen felforgatta egész Európában, sőt az egész világon a kereszténységet és jó értelemben megújította a kereszténységet. Luther munkásságának lényege abban van, hogy kapott egy megértést a megigazulásról és megértette, hogy bizony az, hogy a törvény cselekedeteiből nem tud megigazulni egy test sem, kezdte hirdetni és nyíltan prédikálta, hogy a katolikus egyház tettei nem igeiek, nem bibliaiak.
Kezdetben azt hitte, hogy amikor majd az ő tanai teret nyernek, akkor a zsidók együtt fognak majd ennek örülni és a zsidókkal együtt tud majd jó mély és elég súlyos csapást mérni a katolikus egyházra, de nagyot tévedett. Mert a zsidók nem támogatták Luthert ebben, mert a zsidók meg akartak maradni zsidóknak és azt mondták, hogy: a keresztények meg legyenek keresztények.
És ekkor Lutherben egy nagy változás történt, és a zsidók ellen fordult. És olvastam róla, hogy nem csak, hogy a zsidók ellen volt igen agresszív és mélyen gyűlölködő, hanem mindenkivel szemben, aki nem értett vele egyet. És a legközelebbi barátaival kapcsolatban is igen kettős érzelmi mentalitása volt. Mindenképpen azt mondom Lutherról, hogy Isten által rendkívül használt ember volt a kereszténység megújításában, ugyanakkor az ördög által nagyon használt volt az antiszemitizmusnak az újkori elterjedésében és megerősödésében. Kicsit hasonlít ez arra, amikor Jézus kérdezte a tanítványokat, hogy: kinek mondanak engem az emberek? És a tanítványok mondják, hogy ki Illésnek, ki ennek, ki annak stb. mondanak. És ő rákérdezett a tanítványaira, hogy: Ti kinek mondotok engem? És Péter mondta, hogy te vagy a Krisztus, az Élő Istennek Fia! A történetnek itt nincs vége. Jézus elmondja ezután, hogy erre a kijelentésre alapozom én az egyházamat, mert ez a szikla, hogy Jézus Istennek Fia, ezt követően pedig Jézus elmondja, hogy én most elmegyek Jeruzsálembe, ott engem a bűnösök elfognak és meg fognak ölni.
És Péter ekkor azt mondja, hogy semmiképpen nem történhet ez meg és teljesen az ördög által kétségbe esetten szól és láthatjuk ebből a példából, hogy Jézus is megdorgálja, hogy: távozz tőlem sátán. Szinte percek elteltével, egyik pillanatban isteni kinyilatkoztatással szól és mondja szívéből, hogy: Te vagy Istennek fia, a másik pillanatban pedig teljesen az ördög szavát mondja a mester felé.
Luther felett nem akarok pálcát törni, de kétségtelen az, hogy az ő „egyházmegújító” munkája rendkívül nagy mértékű volt és az evangélikus egyháznak mondhatni az alapítója, vezéregyénisége. De kétségtelen, hogy ő a zsidók ellen fordult.
Van egy könyv, amit a mi egyházunk adott ki „John Hagee” könyve, amiből kiírtam egy-két mondatot, amely azt idézi, hogy Luther élete végén milyen propaganda röpiratot írt és ezt felolvasom, hogy lássátok, hogy Luther milyen mértékben eltévelyedett a zsidókkal kapcsolatos igazságtól:
„Had adjak egy őszinte tanácsot. Először is, zsinagógáikat gyújtsátok fel, ami nem ég el, azt borítsátok be szennyel, hogy soha senki ne lásson belőle akár egy követ se. Mindezt Isten és a kereszténység nevében kell megtenni, hogy Isten had lássa, igaz keresztények vagyunk. Ezután otthonaikat le kell rombolni, harmadszor meg kell fosztani őket imádságos könyveiktől és a Talmudtól, amelyben annyi bálványimádást, hazugságot, átkot tanítanak. Negyedszer halálbüntetés terhe mellett kell rabbijaikat a tanítástól eltiltani. Mindent el kell kobozni tőlük, amit uzsoráskodással loptak és raboltak, így nem lesz megélhetési lehetőségük. Vegyük vissza, amit tőlünk kisajtoltak és miután ezt igazságosan felosztottuk, egyszer és mindenkorra száműzzük őket ebből az országból.”
Luther amikor ezt megírta (élete végén) két napot élt még, utána pedig meghalt. Meg fogjuk látni az elkövetkezendő Igékben is, hogy Istennek Izrael a szeme fénye és sok-sok ígéret van arra, hogy az az ember, vagy az a nemzet, aki Izrael ellen támad, arra ítélet fog jönni és előbb-utóbb, de szembesülnie kell Isten haragjával.
Tudjátok-e, hogy Adolf Hitler rajongott Luther teológiájáért? Hitler sokat merített abból, amit Luther ezekkel a szavakkal elmondott. Egyébként a katolikus egyház (Hitler katolikus volt) a második világháború kezdetén és alatt semmilyen módon nem kritizálta nyíltan Hitler működését.
Manapság hallottam olyanokat a témában, hogy a háttérben csendesen a katolikus egyház mentőakciókat szervezett egyes zsidó közösségek felé, nem tudom ebből mi az igaz, de biztos és történelmi tény, hogy amikor a hitleri uralom hatalomra tört és már egyértelmű volt ez a zsidógyűlölet, a katolikus egyház egyáltalán nem emelte fel a hangját ez ellen.
II. János Pál pápa viszont már nagyon sokat tett azért, hogy az egyház szembenézzen a múltjával és, hogy bűnbánatot tartson. Ő volt az, akit utazó pápának is neveznek a katolikus egyház keretein belül világszerte. Személyesen nem ismertük őt, de járt Magyarországon is. Sokat tett azért, hogy a keresztény zsidó közösségek közös nevezőre jussanak sok mindennel kapcsolatban. Amikor véget ért a második világháború, akkor az európai részről volt egy hajlandóság egy „régi-új zsidó államnak a létrehozásának a támogatására. Ne felejtsük el, hogy Jézus után 70-ben Jézus feltámadása után kb. 40 évvel Cirus lerombolta Jeruzsálemet, a templomot és száműzte a zsidókat és közel 1900 éven keresztül un. „diaszpórában” éltek mindenfelé a világban.
A holokauszt, a második világháború után az európai nemzetek morálisan úgy érezték, hogy a zsidóknak létre kellene hozni egy államot, ahol ők szabadon gyakorolhatják a nemzetüket és azt, hogy ők saját nemzetet alkossanak. És valóban létre is jött 48-ban, de látnunk kell azt, ahogy az ószövetség idejében Egyiptomból kiszabadult Izrael, majd pedig Babilonból kiszabadult Izrael és az elmúlt két évezred után a szétszóratásból kiszabadult Izrael az azért történt meg, hogy Jézus vissza tudjon jönni Jeruzsálembe. A szemünk láttára teljesednek be a próféciák és most igéket fogok felolvasni.
Még az ószövetségben Egyiptomból és Babilonból azért térhettek a Kánaán földjére a zsidók, hogy Jézus eljöhessen első alkalommal erre a földre, addig az elmúlt 2000 év után azért térhettek a zsidók újra vissza az Ígéret Földjére, hogy Jézus másodszor eljöhessen. Az Ésaiás 11:12 ezt mondja:
„És zászlót emel a pogányok előtt és összegyűjti Izrael elszéledt fiait és Júdának szétszórt leányait, egybegyűjti a földnek négy sarkáról.”
Ha lapoztok a Jeremiás 23:3-ra, ott azt olvassuk, hogy Isten azt mondja:
„Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, amelyekre elűztem őket és visszahozom őket az ő legelőikre és szaporodnak és megsokasodnak.”
Ha ószövetségi Igéket olvasol, akkor tudnod kell, hogy elsősorban (ha külön utalás erre nincs), akkor ez mindig a zsidókra vonatkozik. Az ószövetség könyvei, a törvénykönyvek és a próféták könyvei a szövetség alapján íródtak és Isten szólt nagyon sok esetben a prófétákon keresztül a zsidókhoz. De a Jeremiásban is azt olvassuk, hogy Isten összegyűjti a föld sok-sok részéről az övéit, „visszahozom őket az ő legelőikre és szaporodnak és megsokasodnak”. Ezt követően Isten azt mondja, hogy ez az összegyűjtés még az Egyiptomból való kivezetést is el fogja homályosítani.
Ugyanitt, a Jeremiás 23:7-8 vers ezt mondja:
„Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, amelyekben nem mondják többé él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéből, hanem inkább ezt mondják: él az Úr, aki kihozta és aki haza vezérelte Izrael házának magvát az északi földről és mindama földekről, amelyekre kiűztem őket és lakoznak az ő földjükön.”
Ez gyakorlatilag beteljesedett 1948-ban, amikor létrejött Izrael állama és azóta is tart. Az elmúlt évtizedekben is nagyon sok zsidó a világ minden tájáról települ be Izraelbe. És ami a döbbenet, hogy (ugye azt írja az Ige, hogy először északról jönnek majd a betelepülők) valóban először északi nemzetekből települtek be nagy számú zsidók Oroszországból és Lengyelországból – Jeruzsálemhez képest északra vannak ezek az országok. Több tiz-, illetve több százezer zsidó települt be Izraelbe, majd ezután kezdtek jönni a többi országból. Minden ellenségeskedés, az ENSZ minden fellebbezése és határozata ellen, minden médiajelenség, minden politikai követelés és minden feloszlatási terv ellenére Isten maga, a legfelsőbb bíró meghatározta, hogy Izrael földje az Izrael népéé és így jöhetett létre Izrael állama.
A Jeremiás 16: 15-16. versét olvasom:
„Hanem ezt: él az Úr, aki felhozta Izrael fiait északnak földjéről és mindama földekről, amelyekbe elszórta őket, mert visszaviszem őket az ő földjükre, amelyeket az ő atyáiknak adtam. És ímé sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket, azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.”
Mit jelent ez? A 15-ös vers elég egyértelmű: „….mert visszaviszem őket az ő földjükre, amelyeket az ő atyáiknak adtam.” Mit jelent az, hogy: … küldök halászok után és küldök vadászok után? A halászokat jelképezik azok az emberek, akik az un. cionista mozgalomnak a részesei, akik békés szándékkal megkeresik a zsidó honfitársaikat és bátorítják őket, hogy: testvér gyere haza, költözz Izraelbe. Nagyon sok zsidó hazatelepült a háború után közvetlenül 1948-ban, az elkövetkező évtizedekben is annak ellenére, hogy esetleg Amerikában, vagy a világ más részén kialakítottak már az ő generációik esetleg egy magas egzisztenciát és beköltöztek arra a sziklasivatag Izraelbe. Sok mindent hátrahagyva hazatértek.
Tudod-e, hogy az un. cionista mozgalmat egy magyar származású zsidó kezdeményezte 1885. körül, úgy hívták, hogy Hertz Tivadar, Budapesten élt, ő a cionista mozgalom atyja. Van ma Magyarországon egy párt, egy szélsőséges, szélső jobboldali párt, amelynek az egyik vezetője úgy utal a zsidókra, hogy ők a „ciánisták”. Durva nem? Ez a párt (nevén merem nevezni: ez a jobbik, amely nyíltan antiszemita, vagy legalábbis nem nyíltan, de mindenki tudja – aki nyitott szemmel jár -, hogy antiszemita.
A vadászok, akikről a 26-os vers ír, ők voltak azok, akik erőszakkal kényszerítették rá a zsidókat arra, hogy elhagyják Európát. Ő volt Hitler, Goebbels, Eichmann stb. És lehetne még sorolni azokat, akik vadásztak a zsidókra, és nem azzal a céllal, hogy hazaküldjék őket és teremtsenek nekik egy országot, hanem azzal a céllal vadásztak, hogy elpusztítsák őket. Ugye Hitler végső megoldása arról szólt, hogy minden zsidót, gyermeket, időset, középkorút, fiatalt, férfit és nőt likvidálni kell és ezzel meg van oldva a világnak a problémája, mert világ összes gondja-baja a zsidók miatt van.
A szövetséges nemzetek a háború után morálisan kötelezve érezték magukat, hogy hozzájáruljanak egy zsidó állam létrejöttéhez és bizony ennek a következménye az, hogy létrejött Izrael a Közel-keleten ismét. Egy Ige, a Zakariás 2:8-ban elárulja nekünk azt, hogy mi Istennek a véleménye Izraelről, illetve mennyire fontos az ő számára Izrael.
„Mert így szól a Seregeknek Ura: dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja.”
Tehát ebben az Igében Isten maga mondja, hogy Izrael az ő szeme fénye. Ismerjük a kifejezést, hogy úgy vigyáz valamire valaki, mint a szeme fényére, mert a szem nagyon értékes és érzékeny testrészünk, vigyázni kell rá.
Istennek Izrael a szeme fénye! Istennek bizony gondja van az ő Igéjére és aki a zsidókat bántja, az Isten szeme fényét bántja, ezt mondja az Ige.
Lapozzatok az Ésaiás 66:8 versre:
„Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat, hát egy ország egy nap jön-é a világra és egy nép egyszerre születik-é meg, mert vajúdott és meg is szüli Sion az ő fiait.”
Ez az Ige Izrael létrejöttéről szól. Ha érdekel valakit a téma mélyebben, akkor adok hozzá hivatkozást, hogy hol tudtuk ennek utánanézni, hogy Izrael állama hogyan is jött létre Ben Gurion miniszterelnök vezetésével 1948-ban. Igen figyelemre méltó és lehet látni benne Isten munkáját. A környező államok mind tiltakoztak ellene, az ENSZ tiltakozott ellene, a média tele volt azzal, hogy erről szó sem lehet, mindenki ez ellen volt. Feloszlatási terv és mindenféle dolog megszületett azzal kapcsolatban, hogy Izrael állama nehogy létrejöhessen és mégis létrejött Izrael állama. Amint létrejött, a szomszédos országok azonnal megtámadták. Tehát, ha a történelmet megvizsgálod, megnézed a Közel-keleti harcokat, akkor láthatod, hogy évtizedek óta gyakorlatilag a mai napig háborúskodással telnek el a napok, mert az arab államok nem fogadják el Izraelnek a létjogosultságát. Az arab államok a Közel-keleten azt hangoztatják, hogy Izraelnek semmilyen történelmi múltja nincs Jeruzsálemben és minden egyes történelmi adat, minden egyes történelmi lelet, dokumentum, tárgyi bizonyíték az mind hazugság és kitaláció és természetesen a Biblia sok-sok Igéje is mind hazugság, amit a zsidók azért írtak meg, hogy ők ott lehessenek Jeruzsálemben és Izraelben.
Nagyon könnyű ezt alátámasztani, mert nemhogy ezernyi, hanem milliónyi tárgyi bizonyíték van arra, hogy Jézus ott született meg Izraelben, ott élt és évezredekre visszamenőleg is rengeteg feltárt lelet van, amely azt bizonyítja, hogy a zsidók ott éltek valóban azon a helyen. Napról napra, hétről hétre folynak ásatások Jeruzsálemben egész Izrael területén. Van egy hivatal, a nemzeti ásatási hivatal, akinek csak az a dolga, hogy feltárják azokat a leleteket, amelyek Izrael történelmével kapcsolatosak. Nagyon sok helyszínt be tudtak azonosítani az ószövetségnek a könyvei alapján, hogy mi hogyan történt, hol történt. És ha olvassuk az ószövetséget, látjuk, hogy nagyon sok adat rögzítve van benne, amely a feltárt leletekkel beazonosítható, Dávid városával megegyező lelet.
Most, amikor januárban Izraelben voltunk, az óvárosban, a Jaffa kapunál ahogy bementünk, fel volt túrva az egész út, egy vékony kis járdán tudtunk haladni, mert ott is ásatások folytak és egy mély gödör volt ott. És most a héten olvastam, hogy ezen a helyen találtak meg olyan korabeli utcakövekek, amik akkor voltak a felszínen, amikor Jézus ott járt. Tehát épségben megtalálták azokat a lépcsőket, utcaköveket, amik oda akkor régen le voltak rakva. Döbbenetes!
Még egy igesort olvasok Ámos könyve 9:11-15-ig, amely még egy igesor arról, hogy Isten összegyűjti az ő népét.
„Azon a napon felemelem Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedéseit és felemelem omladékait és megépítem azt, mint volt hajdanán, hogy örökségképpen bírják az Edóm maradékát és mindama népeket, akik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, aki megcselekszi ezt. Ímé napok jönnek, ezt mondja az Úr és ott éri a szántó az aratót és a szőlőtaposó a magvetőt és a hegyek musttal csepegnek és a halmok pedig mind megáradnak és hazahozom a fogságból az én népemet az Izraelt és felépítik az elpusztult városokat és lakoznak bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét és elplántálom őket az ő földjükbe és nem szaggattatnak ki többé az ő földjükből, amelyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened.” Halleluja!
Érdekes dolog volt azt látni a saját szemeimmel, hogy azokon a területeken, ahol van egy kis zöld rész, mellette ott van a földből kilógó öntözőcsatorna, ami megtáplálja azt vízzel. Sok-sok „oázist” létrehoztak a zsidók az elmúlt hatvanvalahány éve Izraelben és igen felvirágoztatták azt a sziklasivatagot, ahol (én mint laikus azt mondanám) nem élne meg semmi. Mégis Istentől kapott bölcsességgel és tudással meg tudták ezt csinálni, hogy megyünk a busszal az autóúton és sziklasivatag jobbra, balra, elől, hátul és pusztaság. Olyan pusztaság, ahova Jézus is elvonult a szolgálata elől. Aztán meglátunk valami zöld foltot és odaérünk és olyan datolyapálmafa-liget, ahol méteres fürtökben lóg le a datolya és tele van gyönyörűségesen nagy termésekkel, be van kerítve és több négyzetkilométernyi. Aztán megyünk tovább és aztán megint sehol semmi. Honnan? Miből? Hogyan került az oda? Isten tud vizet fakasztani a sziklából és ha nem mutattam még nektek fényképeket, hogy mi van a piacon!!! Hát a mi piacunk, itt a szekszárdi piac vagy bármely városunk piaca ahhoz képest, ahhoz a bőséghez képest szegényes.
„…és hazahozom a fogságból az én népemet az Izraelt és felépítik az elpusztult városokat és lakoznak bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét…” És ez valóban a mai napon is így van. És ha még kicsit tovább megyünk, Tel-Aviv volt Izraelnek a kinevezett fővárosa 1967-ig, amíg el nem foglalták a zsidók Jeruzsálemet, az egy homokos tengerpart volt még 100 évvel ezelőtt. Ma pedig sok százezres „világváros” méretű, felhőkarcolókkal teljes, nagy nemzetközi repülőtérrel rendelkező nagyváros – közel 100 év alatt.
Mondja még valaki azt, hogy a zsidók nem szeretnek dolgozni!
Amióta Izrael létrejött, azóta küzdenek ellene, pedig az egyetlen demokratikus ország a Közel-keleten és ez a harc a mai napon is a szemünk előtt zajlik és bizony van erre prófécia, hogy ez így lesz a mai napon. A Krisztus előtt 520-ban Isten már ezt bejelentette és Zakariáson keresztül ezt kinyilatkoztatta a 12 fejezetben a 2, 3. versben:
„Ímé én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek. Júdeának is az lesz, amikor ostromolják Jeruzsálemet. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek, aki emelni akarja azt, mind szakadva szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya.”
Isten itt már kijelenti azt, hogy részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet, minden körülötte való népnek. Ez a körülötte való népekre utal, a muszlim országoknak, az Arab Ligának (mert van egy un. arab liga a Közel-keleten) a szándékát olvassuk a Zsoltárok könyvében is a 83:2-9 versig, amelyből olvashatjuk, hogy háborognak Izrael gyűlölői Izrael ellen:
„Mert ímé háborognak ellenségeid és gyűlölőid fejüket emelik, néped ellen álnok tanácsot gondolnak és védenceid ellen terveket szőnek. Ezt mondják: jertek veszítsük el őket, hogy ne legyen nemzet, hogy ne emlegessék többé Izrael nevét, mert egy szívvel tanácskoztak együtt, szövetséget kötöttek ellened. Az edomiták, az izmáeliták sátrai, a moabiták, hagarinusok, a gebaliták, az ammoniták, az amálekiták, a filiszteusok, tirusz lakosaival együtt, az asszírok is szövetkeztek velük, segítői lettek a Lót fiainak. Szela. Úgy bánj velük mint Midiánnal, mind Siserával, mind Jábinnal a Kison patakjánál.”
Tíz nemzetet sorol fel a Zsoltárok írója és azt olvassuk itt, hogy ezt mondják: „…gyertek veszítsük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többet Izrael nevét.” Nem tudom, hallottad-e a híradásokban az elmúlt egy-két évben: Iraknak az elnöke kijelentette ország-világ előtt, hogy az ő szíve-vágya az, hogy Izraelt eltörölje a föld színéről minden zsidóval együtt. Gyakorlatilag ugyanazt mondja a mai arab (egyik arab) országnak a vezetője, mint amit itt a zsoltáros ír. Ebben a tíz névben, amit itt felsorol a zsoltáros, benne van az összes arab ország. És miért akarja pl. Irán eltörölni Izraelt a térképről? Sátán munkája ez, mert Sátán Jézus visszajövetelét próbálja megakadályozni, mert ahogy Jézus eljött első alkalommal Izraelbe, és ez megtörtént, mert a próféciák ezt megjövendölték, ugyanígy el fog jönni második alkalommal is Jeruzsálembe, ha van Jeruzsálem izraeli kézen. De Sátán ezt akarja kivédeni, de ez nem fog neki sikerülni, látjuk pl. az Ésaiás 41-ben (és még sok Ige támasztja alá ezt):
„Ímé megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened. Semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek.” Ámen
Jézus zsidóként jött el elsőként erre a földre és második alkalommal is zsidóként fog eljönni. Jézus beszélt amikor itt volt arról, hogy bizony nemzetek meg lesznek ítélve azzal kapcsolatban hogy hogyan bántak Izraellel. Nemzetek ítéletéről ír a Máté 25:31-32. vers:
„És elébe gyűlnek mind a népek és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”
Itt népekről beszél Jézus. ….és elébe gyűlnek mind a népek és a népeket vagy kecskének, vagy juhoknak fogja nevezni. Olvasom tovább a 33-39-ig:
„És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja, akkor ezt mondja a királyi jobb keze felől állóknak, jertek én atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készítettet a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem. Mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám. Akkor felelének néki az igazak mondván: Uram mikor láttuk, hogy éheztél és tápláltunk volna, vagy szomjúhoztál és inni adtunk volna és mikor láttuk, hogy jövevény voltál és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál és felruháztunk volna, mikor láttuk, hogy beteg vagy, fogoly voltál és hozzád mentünk volna. És felelvén a király azt mondja majd nékik: bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.”
Jézus itt atyámfiairól beszél és Jézus az ószövetség keretein belül szolgált és az ő atyjafiai azok a zsidók. Úgy is olvashatjuk ezt az igeverset, hogy amennyiben megcselekedtétek egyel az én legkisebb zsidó testvérem közül, akkor énvelem cselekedtétek azt meg. Bizony!
A Bibliában több példa is van arra, hogy aki áldja Izraelt, az áldott lesz, aki átkozza Izraelt, átkozott lesz. Három igehelyet szeretnék megnézni most itt, kettőt az ószövetségből, egyet pedig a Lukács evangéliumból. Az ószövetségben az II. Mózes 1:21. versében arról olvashatunk, hogy a bábaasszonyok engedetlenek voltak a fáraó parancsának, azaz, hogy öljék meg a fiúcsecsemőket. A bábaasszonyok ezt nem voltak hajlandóak megtenni, ellenszegültek ennek és mivelhogy ezzel megáldották Izraelt, ezért Izrael tovább tudott növekedni.
„Azért jót tett Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen megerősödék, és lőn, hogy mivel a bábák félék az Istent, megépíté az ő házukat.”
Egy másik fordítás azt mondja, hogy: mivel a bábák félik az Istent, tovább szaporította Isten Izrael házát. Ez bizonyíték itt arra, hogy aki áldja Izraelt, az áldott lesz.
A Józsué könyvében olvasunk egy Ráháb nevű prostituáltról, aki Jerikó bevételekor védelmet kapott és teljes családjával együtt megmenekült, mert rejtegette a zsidó felderítőket. A Józsué 6:22-25-ig olvasom Isten Igéjét:
(Ráháb elrejtette a zsidó felderítőket és nem engedte meg a katonáknak, hogy elfogják őket.)
„A két férfiúnak pedig, akik megkémlelték a földet, monda Józsué: menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt amije van, amiképpen megesküdtetek néki. Bemenének azért a kémlő ifjak és kihozzák Ráhábot és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait és mindazt amije volt és minden cselédjét is kihozák és helyezék őket Izrael táborán kívül. A várost pedig megégeték tűzzel és mindazt, ami benne volt, csakis az ezüstöt, aranyat és a réz és vasedényeket rakták az úr házának kincsei közé. A parázna Ráhábot pedig és az ő atyjának házanépét és mindenét amilye volt élni hagyta Józsué és ott lakik az izraeliek között mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket küldött Józsué, hogy kikémleljék Jerikót.”
Jézus korában, amikor a földön járt, volt egy római tiszt, egy százados a Lukács 7-ben, akinek nagy hite volt Jézusban. Nem arról a hitről szeretnék beszélni, amely hit volt ebben a századosban, hanem arról, hogy ennek a tisztnek volt egy halálos beteg szolgálója és miért is gyógyulhatott meg ez a szolga azon túlmenően, hogy ő hitt abban, hogy Jézus a gyógyító. Mit mondtak erről a római századosról a zsidók?
Ugye tudjuk azt, hogy a rómaiak elnyomók voltak és a zsidók nem szerették a rómaiakat, mint ellenséget.
De mit mondanak a zsidók erről a századosról? A Lukács 7:3-tól olvasom:
„Az pedig mikor hallott Jézus felől, hozzáküldé a zsidók véneit kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. Azok pedig Jézushoz menvén igen kérék őt mondván: méltó, hogy megtedd neki, mert szereti a mi nemzetünket és a zsinagógát is ő építette nekünk.”
Ez a római százados zsinagógát épített a zsidóknak!
10-es verset olvasom:
„És a követek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségesen találták.”
Három példát olvastam itt arra, hogy aki áldja Izraelt áldott lesz és bizony ez így van a mai napon is!
Én is megtapasztaltam saját életemben, hogy amikor megáldottam Izraelt, akkor a növekedésem mind anyagi, mind szellemi értelemben megugrott. Úgyhogy bátran javaslom nektek, hogy ha a Szellem vezetésében késztetést éreztek arra, hogy Izrael számára, az Izraelben élő szegények számára adományt adjatok, akkor ezt tegyétek meg. Budapesten van erre lehetőség. Ha bementek az épületbe, bal oldalon elől, a hangfalak alatt van egy adományos doboz, az csak erre a célra van. Jimék, amikor Jeruzsálembe mennek, mindig a szegények számára adják azt az adományt, ami abban összegyűlik. Én is szoktam rendszeresen ebbe a dobozba magot vetni.
Tehát Krisztus testének gyökerei, azaz a mi gyökereink a zsidóságban vannak, mivel a mi megváltónk Jézus is a zsidóságból jött. Isten szuverén akarata hozta létre a zsidóságot és ebből az akaratból a zsidóságból nőtt ki a gyülekezet. Ha a keresztények Izrael ellen lépnek fel, azzal saját gyökereiket tapossák. Ezt tették a keresztények, akik magukat keresztényeknek nevezték évszázadokon keresztül. De Izrael népét nem lehetett kiirtani, mint ahogyan sok más népet a történelem folyamán kiirtottak. Izrael népét nem lehet kiirtani, mert Isten nem veti meg Izraelt.
Lapozzunk a Jeremiás 31:37. versre, olvasom:
„És monda az Úr: ha megmérhetik az eget ott fent és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait, én is megutálom Izraelnek minden magvát mindazokért, amiket cselekedett, azt mondja az Úr.”
Tehát Isten nem veti meg Izraelt, mivel, hogy nem lehet megmérni az egeket odafent és itt alant nem lehet kifürkészni a földnek az alapjait, fundamentumait. Isten nem veti meg Izraelt.
Az Ésaiás 66:22 azt mondja:
„Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek megállnak énelőttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magotok és nevetek.”
Egy másik fordítás azt mondja itt, hogy: „…szól az úr azonképpen megmarad a ti magvatok és nevetek.” Tehát Izraelt nem lehet kiirtani. A zsidókat nem lehet eltüntetni a föld színéről. Hiába próbálták ezt évszázadokon keresztül sokan, ez lehetetlenség, mert Istennek gondja van az övéire.
Isten világossá teszi, hogy Izraelnek Istentől kapott jövője van. Ezt viszont egy bizonyos időre a nemzeteknek az érdekében ideiglenesen félretette. Mivel Izrael elvetette a Messiást, így az üdvösséget felkínálta a nemzeteknek is. Vagyis azzal, hogy a zsidók nem fogadták el Jézust messiásnak, ezért a pogányoknak lehetősége lett arra, hogy elfogadhatták ugyanazt az Istent, aki az El Shaddai a zsidóknak is.
A Római levél 11 fejezetében az 1-2 vers ezt mondja (Pál apostoltól):
„Mondom tehát, avagy elvetette-e Isten az ő népét, távol legyen, mert én is izraelita vagyok az Ábrahám magvából Benjámin nemzetségéből való. Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-e mit mond az írás Illésről, miként panaszkodott Izraelre Istennél mondván.”
Szó sincs róla, hogy Isten elfeledkezett volna Izraelről, mégis a mai napon keresztények, akik hisznek Istenben és Jézusban hangoztatják azt, hogy a zsidók már nem Isten választott népe, hogy a zsidók csupán ugyanolyan nemzet, mint akármelyik más a világon, Isten nem személyválogató, miért válogatna. Ez nem igaz! Egy időben én is így gondoltam. Az üdvösség tekintetében, az újjászületés tekintetében mind pogánynak, mind zsidónak lehetősége van arra, hogy újjászülessen és elfogadja Jézust a messiásnak. Ugyanakkor Izraelnek szövetsége van Istennel, amely szövetsége a pogányoknak nincsen. És Izrael népe azok a zsidók, akik szívben zsidók, akik nem csupán test szerint vannak körülmetélve, hanem a szívükben is körül vannak metélve, ők üdvözülni fognak akkor is, ha nem fogadják el Jézust, mert a szövetségen keresztül, amelyet Ábrahámmal kötött Isten – üdvözülni fognak. Nem kell ehhez az a hit, amely hittel minket üdvözít. Sokak szemében ez szálka.
Ki az igazi zsidó? Mert ha nem kell elfogadnom Jézust a messiásnak, csak felveszem a zsidó vallást, akkor én is üdvözülök majd?
Nem, mert nem az a zsidó, aki magát zsidónak mondja – ezt Pál apostol mondja a Római levél 2:28,29. versében:
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az, sem nem a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van, hanem az a zsidó, aki bensőképpen az. A szívnek szellemben nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem embertől, hanem Istentől van.”
A szívben lévő zsidó, az a zsidó. És azok a zsidók, akik, a szívükben zsidók, tehát hisznek Istenben a szívükkel, azokra vonatkozik az a szövetség, amit Isten Ábrahámmal kötött és így fognak ők üdvözülni.
Tudjuk azt, hogy Jézus vissza fog jönni és a földi királyságát Izraelben is ki fogja terjeszteni. Jézus eljött először Jeruzsálembe, amikor eljön másodszor, akkor is Jeruzsálembe fog eljönni, ott érinti majd lába az olajfák hegyét. Nem csupán Izraelben lesz ő király, hanem az egész földön. Római levél 11 fejezet 25, 26 vers: ??
„Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek: hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljességébe bemegyen. És így az egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító és elfordítja Jákóbtól az ő gonoszságukat.”
Amikor Jézus eljön másodszor a hétéves megpróbáltatás végén, sok zsidó akkor fogja majd elfogadni Jézust urának és megváltójának. Akkor, amikor Jézus megjelenik, eljön másodszor sok ezer szentjével velem és veled együtt. Mert a hétéves megpróbáltatás elején mi elragadtatunk a mennybe, lesz ott egy kiképzésünk, a hét év felén lesz a menyegzői vacsoránk a vőlegényünkkel, Jézussal, felkészülünk arra a harcra, amit Isten fog megvívni Izraelért, amikor Jézus eljön másodszor. Érdekes dolgok ezek!
A Galata levél 3:17-ből Pál apostoltól olvasom:
„Ezt mondom tehát, hogy a szövetséget, amelyet előzőleg Isten megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő múlva adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet, mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből. Ábrahámnak pedig ígéret alapján ajándékozta azt az Isten.”
Ábrahámnak pedig ígéret alapján ajándékozta azt az Isten! Izraelnek, a zsidóknak az ígéret alapján fogja Isten az üdvösséget ajándékozni. Ámen!