Az Úr ünnepei - Húsvéti alkalom
(2013.03.31.)
„Ígértem nektek hetekkel ezelőtt, hogy a mai alkalommal egy különleges üzenetet, tanítást fogsz hallani és nagyjából összeállt bennem, amit el szeretnék mondani. Hiszem, hogy az alkalom végére ki fog teljesen kerekedni mindaz, amit – hiszem – az Úr munkált ki bennem.
Az ünnepnapok az izraeliek, a zsidók számára azt hiszem, legalábbis a vallásos zsidók számára sokkal többet jelentenek, mint sok keresztény ember számára. Bár az Izraelben élő emberek ünnepi rendtartásai közé is beszivárgott sok vallásos hagyományból fakadó tradíció és olyan szokás, ami nem bibliai eredetű, de a keresztény ünnepekkel kapcsolatban hasonlóképpen így van ez. A mai napon szeretnék csakis és kizárólag az ünnepekkel úgy foglalkozni, ahogy azt a Biblia tanítja és nem szeretném a húsvéti nyuszit megemlíteni húsvétkor, mert ez egy népi hagyományból fakad és nem vagyok ellene, egy nyulat is kirakhatnék ide a prédikátor állványra. De nincs bibliai összefüggés a nyúl és a húsvét között. Tudnod kell, hogy a húsvét az egy Izraelnek adatott ünnepnap, amiből fakadóan mi is áldást nyerhetünk. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdeném az elején és nem lesz teljesen részletekig kibontva minden egyes ünnepnap, amit az Úr a saját ünnepeinek nevez, mert erre nincs lehetőség, nincs is idő és nem is ez a cél. Az a célom, hogy meglásd az összefüggéseket a tavaszi ünnepnapok, Jézus első eljövetele között és az őszi ünnepnapok, azaz Jézus második eljövetele között. Hiszem, hogy a végére halleluját fogsz kiáltani és nagy megértésed lesz mindabból, ami ma elhangzik.
Mindenhol a világon – tudjuk jól – minden egyes nemzetnek, országnak vannak bizonyos ünnepnapjai és ezek az ünnepnapok lehetnek jeles ünnepnapok, lehetnek sajátos ünnepnapok, olyanok, amelyek politikai, vagy nemzeti hősök emléknapjára alapítottak, lehetnek vallásos, babonás ünnepnapok. Ilyenekből több ezernyi van a többszáz országban. Magyarországon is vannak politikai, illetve hősi emberekről eredeztethető ünnepnapjai, mint pl. március 15 is ilyen, és ezekkel nincsen baj. Ugyanakkor vannak vallásos ünnepnapok, illetve babonán alapuló vallásos ünnepnapok is.
Isten a Bibliában mindössze hét ünnepnapot nevezett meg, amelyeket Ő a fő ünnepeknek nevez. Ennél több ünnepnap van a zsidók számára a Bibliában, de hét fő ünnepnap van és ebből négy tavasszal, három pedig ősszel van. Ezek újra és újra felbukkannak mind az ószövetségben, mind az újszövetségben. Ha az ószövetséget figyelemmel olvasod, főleg a III-IV-V. Mózes könyvét, illetve bármelyik próféta könyvét, vagy az evangéliumokat, akkor tudhatod azt, hogy Jézus is beszélt ezekről az ünnepnapokról és Jézus is bizonyos dolgokat ünnepnapok alkalmával tett meg és bizonyos összefüggéseket mondott Ő is el. Azonban ez a hét ünnepnap egyetlen egy helyen van a Bibliában leírva kronológiai sorrendben, ez pedig a III. Mózes 23-ban van. Itt mind a hét ünnepnap egymás után meg van nevezve, egészen az 1-44-es versig elég részletesen. Nem tudunk meg mindent ebből a fejezetből ezekről az ünnepnapokról, de a lényeg benne van. Az első három vers az nem egy fő ünnepnap, ez a sabbathról szól. Mindenki hallott már erről… Tudjátok, hogy Izraelben a hét ugyanúgy hét napból áll, mint nálunk, de ők az időt máshogy számolják. A Gergely naptár, amit mi használunk, hogy hétfőtől vasárnapig tart és a napnak a járásához igazítva 365 napból áll egy év. Ők az úgynevezett holdnaptárt használják, ami kevesebb napból áll, mint a mi naptári évünk, „háromszázötven-valamennyiből”, ezért bizonyos évenként meg kell toldani az évüket egy 13. hónappal is, hogy behozzák azt a pár napos lemaradást. Ha évről visszafelé jövünk, akkor a hónapjaik, tehát ilyen
28-29-30 napból állnak, váltakozóan, mint ahogyan a mi hónapjaink is 30-31 napból, illetve február hol így, hol úgy szökőév lehet. Ha a hétnek még kisebb egységét nézzük, a hetet, akkor tudnod kell, hogy izraeli időszámítás szerint náluk a hét nem hétfővel kezdődik, hanem vasárnappal. Náluk a hétvége az a szombati nap és vasárnap, ami nekünk munkaszüneti nap, az náluk már munkanap. És ez így a mai jelenkori Izraelben is így van. Tehát náluk vasárnaptól kezdődően már munkanap van.
Egyébként a héberben nincsenek megnevezve a napok úgy, mint ahogy a magyarban, vagy akármelyik más nyelvben. Tehát nem hétfő, kedd, szerda… a nevük, hanem első nap, második nap, harmadik nap…. és az utolsó nap a sabbath, azaz a szombatnap, amely nem is úgy áll egy napból, mint a mi naptári napunk. A mi napunk mikor kezdődik? Mikor kezdődik a hétfő? 0 órától tart 24 óráig. Egy nap éjjel kezdődik és a következő éjjel ér véget. A zsidó nap azonban napnyugtától következő napnyugtáig tart. Tehát így is eltér a mi időszámításunktól. Ezeket mind szem előtt tartva látható, hogy miért van az, hogy péntek este leállnak Izraelben a villamosok, leáll a tömegközlekedés, leállnak a repülők, leáll az élet, bezárnak a hivatalok, csak az életfeltételeket biztosító üzemek vannak nyitva, hogy legyen áram.
Semmilyen munkát nem végeznek ezen a napon a vallásos zsidók péntek estétől egészen szombat estéig. Olyannyira komolyan veszik ezt ők, hogy Izraelben, ha bemész egy szállodába, ott van egy speciális lift, amit sabbath liftnek neveznek…. És ugye felolvasom itt mindjárt az 1-2-3-as verset, amely tiltja a zsidók, illetve Izraelnek adott ünnepnapokon, sabbath napon a munkavégzést. Semmilyen munkát nem lehetett végezni.
A korai időszakban, amikor ez a törvény adatott Izraelnek 3500 évvel ezelőtt amikor nem volt villanykapcsoló, akkor tüzet gyújtottak. Ezen a napon nem lehetett tüzet gyújtani. Vagy meggyújtottad előtte, vagy fáztál aznap. És olyan komolyan szigorú törvény volt, Isten adta törvény volt ez a zsidóknak, hogy ha valaki ezt megszegte, azt meg kellett ölni. Halálbüntetés terhe alatt lehetett a törvényt megszegni. Nagyon komolyan vette ezt az Úr és az Út azt mondja ezekről, hogy ezek az én ünnepeim. A hét fő ünnephez még nem értünk el, csak a minden hétre adatott sabbathhoz, erről szól az első három vers itt a III. Mózes 23-ban: „Szóla ismét az Úr Mózeshez mondván: Szólj Izrael fiainak és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, amelyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek az én ünnepeim. Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van. Semmi dolgot ne végezzetek, az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.” Ez visszaeredeztethető a teremtésre. Ugye Isten hat nap alatt teremtette a földet és az abban benne lévő dolgokat és a hetedik napon megpihent. Nem azért pihent meg, mert elfáradt volna, hanem azért, hogy egy példát is mutasson nekünk az után, hogy miután el van végezve a munka, állj meg.
A vallásos zsidók számára a mai napon is a sabbath, a hét vége, azaz az utolsó napja a hétnek az ünneplésről szól, az Istennel való kapcsolatról szól, arról, hogy közösségben vagyok vele. Nem azzal foglalkozok, hogy pénzt keressek, hogy kereskedjek, hogy bármit előállítsak, hanem azzal, hogy az Úrral legyek. Ebben van valami, ami figyelemre méltó és ami követendő. Nem a törvény, nem az írott szabály, hanem az, hogy van egy elkülönített nap, a hétnek egy napja, amikor nem mással foglalkozok, mint azzal, akinek tartozom számadással az életemért. Akinek hálás lehetek, hogy elmélkedhetek azon, amit Ő tett értem, megköszönhetem neki mindazt, amit Ő bevégzett értem, kijelentést nyerhetek abból, amit Ő mond nekem az Ő beszéde által.
Tehát ebben a sabbath napban mondhatni az a lényeg, hogy állj meg, különítsd el ezt a napot. És a Biblia ezt a napot szent napnak nevezi és a szent azt jelenti, hogy elkülöníteni valaminek, vagy valakinek a számára. Ámen?! Tehát újra és újra, a következő igeversekben olvasott ünnepnapok felbukkannak mind az ó- és az újszövetségben. És ugye a 2-es versben azt olvastam az Igének a végén, hogy ezek az én ünnepeim – mondja ezt maga Isten. A Biblia nevezi az Úr ünnepeinek ezt, maga Isten nevezi ezt az Úr ünnepeinek, mert ezek szó szerint azok. A héber ünnepek szó egyébként kijelölt időpontot jelent. Tehát amikor az ünnepnap van, az egy Isten által kijelölt időpont. Egy olyan időpont, amely Istentől van eredeztetve. Ez azt mutatja, hogy ezeknek az ünnepeknek az egymásutánisága és időzítése Istennek egy gondos tervét, tervező munkáját mutatja be. Mert nem csak véletlenszerűen, hasra ütve tette Isten, hogy na ezen a napon ez legyen, azon meg az legyen… és csak úgy ünnepeljél, mert én magamat akarom ezáltal ünnepeltetni veletek… Hanem meg van Istennek a terve, meg volt 3500 évvel ezelőtt is a mai napon ezekkel az ünnepnapokkal. Mert ezek az ünnepnapok a mai napig nem vesztették el az érvényüket. Az izraeliek számára a mai napig ezek ünnepnapok, és ezt a hét ünnepnapot betartják, megtartják.
Mind a hét ünnep külön-külön is ünnep, de átfogó része egy egésznek és egy történetet mesél el és tár elénk. A Biblia nevezi ezeket szent gyülekezéseknek is. Tehát szent célokra szánt, szent célokra kijelölt idők ezek. Először is szeretnék egy pár dolgok leszögezni. Az Úr ezt a hét ünnepet Izraelnek adta, nem a pogányoknak, azaz nekünk, nem a nemzeteknek, nem a világnak, hanem Izraelnek, a szövetséges népnek adta, tehát nem a gyülekezetnek, nem nekünk. (Meg fogod látni azt, hogy miért beszélek erről.) Másodszor: mind a hét ünnep szorosan kötődik Izrael tavaszi és őszi mezőgazdasági időszakaihoz. Ugye Izrael több ezer évvel ezelőtt szinte csak kizárólag mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, ezért is kötődnek ezek az ünnepnapok ezekhez. Harmadszor: említettem már, hogy ezek az ünnepnapok a zsidó holdnaptárra alapozódnak, ami megközelítőleg évi 354 napból áll és olyan ez náluk, mint nálunk a szökőév, amikor be kell iktatni egy-egy plusz évet. Negyedszer: ez a hét ünnep előre vetíti Jézus Krisztus megváltói tervével kapcsolatos eseményeket. Ez a hét ünnep előrevetíti a rendjét ezeknek az eseményeknek, az időzítését és a jelentőségét. Az események a Golgotán kezdődtek, ahol Jézus feláldozta magát – ez a páska ünnep. És a sátorok ünnepén éri el a tetőfokát, ahol majd beteljesedik mindaz, amit a Jelenések könyve a végén ír. A hét ünnep pontosan követi Jézus életének legfontosabb fordulópontjait.
Nagyon fontos belátni azt, hogy ostoba, bolond ember az, aki elutasítja ezeket az ünnepnapokat és teljesen figyelmen kívül hagyja ezeket, mert ezekben az ünnepekben beteljesedtek, illetve be fognak teljesedni a messiási áldások a mi számunkra is. Mindjárt ki fog az egész nyílni ez előttetek, ahogyan elkezdem az ünnepnapokat – csak bírjátok követni.
Hatodszor: a nemzetek és a gyülekezet is részesülhet az Izraelnek adott ünnepekkel kapcsolatos áldásokból. Tehát mi is, mint akik pogányok voltunk, akiket a Biblia időnként nemzeteknek hív, akiket időnként pogánynak hív, mi is részesülhetünk azokból az áldásokból, amelyeket Isten az ünnepnapokon keresztül Izraelnek adott. Ugyanakkor minden áldás egyébként ha belegondolsz, minden áldás amit te kaphatsz Istentől, ami hozzád eljött már idáig, amit a gyülekezet, mi élvezünk és élvezhetünk az Isten és a zsidók közötti szövetségből fakad. Ezen kívül nem kaptál Istentől semmit sem, mert Jézus is, mint zsidó messiás jött el hozzánk, közénk. Tehát ez a hét ünnep bemutatja Jézus teljes megváltói művét.
A hét ünnepből négyre tavasszal kerül sor és amikre ezek mutatnak, azok Jézus első eljövetelével már beteljesedtek. Ezekre vissza tudunk tekinteni, ez már történelem, mert ez már kétezer évvel ezelőtt megtörtént, erről vannak írásos feljegyzések, hogy ezek beteljesedtek. A hét ünnepből az utolsó három őszi időszakban fog majd kibontakozni, szeptember, október környékén, attól függően, hogy milyen év van. Ezek Jézus második eljövetelét ábrázolják ki és szó szerint be fognak teljesedni majd a jövőben.
Nézzük akkor meg a négy tavaszi ünnepet egyesével. Nézzük meg a III. Mózes
23:4-5-ös versét: „Ezek az Úrnak ünnepei. Szent gyülekezések napjai, amelyekre szabott idejükben kell összgyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak pászkája.” Az első ünnep tehát, amit a Biblia itt az Úr ünnepének nevez, az a páska ünnepe. Ez héberül peszah, amit mi húsvétnak nevezünk. Ez az ünnep képezi az összes többi hatnak az alapját, hiszen azok erre épülnek. A héberben ez az első hónap, a 14. napon kellett napra pontosan estével kezdődően tartani. Nem véletlenül mondja itt az Ige, hogy az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén estennen az Úrnak páskája, mert este kezdődik a nap.
Annak ellenére, hogy a zsidóság az elmúlt évezredekben többé kevésbé rendszeresen megülte Mózes óta a páska ünnepet, szorosabb értelemben csak egyetlen páskáról beszélhetünk. Ez pedig 3500 évvel ezelőtt történt Egyiptomban, amikoris a páska bárány bemutatásra került. A történetet ismeritek, tudjátok, hogy a zsidók József által Egyiptomba kerültek, ott megsokasodtak és bizonyos idő elteltével az új fáraó előtt kegyvesztetté váltak és rabszolgák lettek. Így sok száz évet töltöttek rabszolga sorban, elnyomásban. Isten Mózes által kivezette őket Egyiptomból és az utolsó csapás, ami Egyiptomot érte, az az elsőszülötteknek a halála volt Egyiptom minden egyes házában. Ott és akkor történt, hogy a zsidó családoknak bárány áldozatot kellett bemutatniuk, melyek vérét saját házuknak az ajtófélfájára kenték – II. Mózes 12-ben olvashatsz erről.
Be kellett tehát az ajtófélfát vérrel és ez a bárány volt a páska báránya, amely előremutatott Jézus Krisztusra, akinek a vére ugyancsak kifolyt miérettünk. Amikor a pusztító végigvonult azon a bizonyos éjszakán Egyiptomon, akkor minden egyes házban, minden egyes családnál meghaltak az elsőszülöttek, kivéve azoknál a családoknál, ahol a bárány vérével be volt kenve az ajtófélfa és a szemöldökfa is. Ide nem ment be a pusztító, az Úr nem engedte, hogy az oda bemenjen, így az továbbhaladva máshoz garázdálkodott. Így házanként elkerülte a csapás az elsőszülöttek halála a zsidókat. A páska további ünneplése ezek után csupán egy megemlékezés erre az első egyetlen páskára ugyanúgy, mint ahogy egyetlen alkalommal történt az, hogy a Messiás föláldozta magát a kereszten, ugyanúgy nincs minden évben Jézus a keresztre szögezve. Kétezer évvel ezelőtt ez már megtörtént és mi erről húsvétkor megemlékezünk és emlékezünk a véráldozatáról, az Ő haláláról, és az Ő feltámadásáról.
Ugyanígy a páska ünnep is gyakorlatilag egy megemlékezés arról a kivonulásról, a kivonulást megelőző Istennek az oltalmáról, védelméről a zsidók számára, amit ők akkor ott megtapasztalhattak. A mai napig a történelem folyamán nem történt ennyi látványos természetfölötti isteni beavatkozás Istennek a történelmébe, mint akkor ott Egyiptomban. Akkor ott a tíz csapásnak mindegyike külön-külön is hatalmas természetfeletti megnyilvánulása volt Istennek. Isten kívülről nyúlt bele és ezekkel a csapásokkal sújtotta a zsidókat elnyomókat.
A páska szó héber szó szerinti jelentése, hogy elkerül. Ezért amikor a páskáról beszélünk, ez azt jelenti, hogy elkerült ott valami valakit. Egyiptomban egyébként többisten hit volt és minden egyes csapás, mind a tíz valamely bálvány istent vette célba, míg végül minden házban, ahol nem volt megkenve a bárány vérével az ajtó meghalt az elsőszülött – ez volt a tizedik csapás. A fáraót Egyiptomban istenként tisztelték. Ezzel gyakorlatilag egy Istennek a fia halt meg, mert a fáraónak a palotáját sem kímélte ez a csapás, az hogy meghalt az elsőszülött – mindenki tud követni, ugye? Tehát természetesen a fáraó nem olyan Isten, mint a mi Istenünk, hanem egy hamis kép, vagyis bálvány és így bizonyos értelemben egy Isten fia halt meg.
A kivonulást megelőző események valóságos csodák voltak. Mind a tíz csapás, mind pedig a Vörös tengeren való átkelés, az azt közvetlen megelőző dolgok és az azt közvetlen követő dolgok ugyanúgy. Ezeket mind kivétel nélkül Izrael Istene vitte véghez, aki tudjuk, hogy nagyobbnak bizonyult az Egyiptom összes istenénél. Isten megváltotta a rabszolgákat, hogy szabadon imádhassák Őt. Amikor Mózes odajárult a fáraó elé, akkor mit mondott a fáraónak, miért akart ő onnan Egyiptomból kijönni a néppel együtt? Azért, hogy szabadon megtarthassák az ünnepnapjaikat, hogy szabadon tudják imádni Istent, hogy szabadon tudják azt tenni, amit Isten mondott nekik, hogy tegyék meg. Szinte minden alkalommal, amikor Mózes Isten elé járult, ezt mondta el neki, hogy ezért akarom, hogy te minket elengedjél. De a fáraó kemény szíve ezt nem tette lehetővé addig a pontig, amíg a saját fiát nem tartotta halottan a kezében. És ekkor, ebben a pillanatban Egyiptomban, amikor az elsőszülöttek meghaltak, már minden egyiptomi azt akarta, hogy a zsidók azonnal menjenek el Egyiptomból nagy gyorsasággal, mert különben mind meghalnak.
Ismerjük a történetet, hogy kivonultak Egyiptomból a zsidók – nem voltak köztük egy beteg sem – ezüsttel és arannyal jöttek ki, nem volt köztük nélkülöző, semmilyen hiányban szenvedő egy sem. Ahogy elhagyták Egyiptomot, de a fáraó agya kattant megint egyet, visszakattant abba a bolond gondolkozásmódba, amiben előtte volt a csapások közepette és azt gondolta, hogy ez nem lehet, hogy elengedtem őket, gyorsan hozzuk őket vissza és a hadseregével elkezdte őket követni. A történet vége arról szól, hogy mind ott pusztultak a Vörös tengerben.
Tehát Isten megváltotta a rabszolgákat, hogy szabadon imádhassák őt. A megváltásnak azonban mindig ára van. Ebben az esetben is vért kellett ontani. Az, hogy valaki helyett valaki más viseli el a terheket, bűnöket, ehhez a megváltáshoz vért kellett ontani. A bárányok – családonként egy – mind Istennek az egyetlen igazi bárányára mutattak előre, aki elveszi a világ bűneit és Ő nem más, mint Jézus Krisztus. Ámen!
Lapozzatok a János 1:29-es versére, ahol mondja Keresztelő János azt, hogy „Másnap látá János Jézust hozzá menni és mondá: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.”
Az I. Korinthus 5:7-ben Pál apostol ezt írja a gyülekezetnek: „Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, hiszen kovász nélkül valók vagytok, mert a húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott érettünk.” Látod ugye az összefüggést a páska bárány áldozata között és a miértünk megáldoztatott páska bárány, azaz Jézus Krisztus között. A páska áldozat, amit Isten ünnepként Izraelnek adott 3500 évvel ezelőtt, az előre mutat Jézus Krisztusra. Halleluja!
(Megyünk tovább – és tudom, hogy nem ehhez vagytok szokva tőlem, nem ilyen üzeneteket szoktatok hallani -, de ezt végigvesszük ma és örvendezésben leszel a végén.)
A második ünnep, amit Isten a zsidóknak, Izraelnek adott, ez a kovásztalan kenyerek ünnepe. Ez gyakorlatilag a páska ünnepet követő napon kezdődött, tehát 14-én volt az első hónapban a páska ünnep, 15-ével kezdődően egy hétnapos ünnepet kellett megtartaniuk Izrael fiainak – ez volt a kovásztalan kenyerek ünnepe. Az a két ünnep annyira szorosan kötődik egymáshoz, hogy az idők során össze is olvadtak és ma már a zsidók egy ünnepként tartják ezt meg. Egyébként elöljáróban elmondom, hogy a harmadik tavaszi ünnep a páskát követő második napon, 16-án volt, vagyis 14., 15., 16. az három különböző ünnepnap volt. Ebből a középső hét napig tartott, tehát van átfedés a kettes és a hármas ünnep között. A Bibliában a kovász a gonoszságot és a bűnt jelképezi. A kovász okozza az erjedést a tésztában. Ha pl. belenyúlsz kenyeres kézzel a savanyú uborkás dunsztos üvegbe, akkor az felforr. Elég egy pici kovász is és én ezt megtanultam gyermekkoromban, mikor ezt tettem kaptam egy nyaklevest. Megtanultam, hogy nem szabad kenyeres kézzel belenyúlni az üvegbe, mert akkor az megbuggyan. Nem feltétlenül rossz minden, ami erjedésnek indul, hiszen a kenyér az is kovászból készül, a kovász bizonyos gázbuborékokat képezve a tésztát megtágítja. De a Bibliában a kovász a bűnt és a gonoszságot jelképezi. Jézus mondta a tanítványoknak, hogy őrizkedjetek a farizeusok kovászától. A Máté 16:6-ban, és a
11-es versben olvashatsz erről. Pál is beszélt erről az I. Korinthus 5-ben, amit az előbb felolvastam. És most úgy olvasom fel ezt, hogy elé olvasom a 6-os verset is, tehát
I. Korinthus 5:6-7-es verset: „Nem jó a ti dicsekedéstek, avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, hiszen ti kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott miérettünk.” Halleluja!
A Messiást a páska ünnepén feszítették keresztre. Mivel Jézust a római katonák végezték ki, nem zsidó rabbik, ezért nem volt akadály az, hogy ez egy szent ünnep volt Izraelben. A római katonának mit számított az, hogy a zsidók milyen ünnepet ülnek, vagy mit nem. Ő megkapta a parancsot, ez ez ember kereszthalállal hal, és elvégezték a dolgukat. Professzionális munkát végeztek ők ebben, tudjuk, hogy ez a kínhaláloknak egy olyan kegyetlen formája, amelyet ellenségeinknek sem kívánunk. Nagyon hosszú ideig tartott a szenvedés, amíg egy keresztre feszített ember meghalt. Jézus azért halt meg nagyon hamar, pár órán belül a keresztre feszítés után, mert előtte igen brutálisan megkínozták. És ezt nehéz lehet elképzelni, de nem csupán arról volt itt szó, hogy kapott 39 ostorcsapást a hátára és ahogy filmek sajnos rosszul és a szemnek kedvezve nem mutatják be brutálisan, de ez nagyon kegyetlen volt, amit Jézus kapott a római katonáktól, mert korbácsütéseket mértek a hátára és előtte meg is verték. Úgy megverték, hogy mire odaért a főtanács elé a gecsemáné kerttől, az arca már el volt torzulva, deformálódva. Iszonyatos módon szenvedett Ő a testben, megkínozták. A korbácsütés a húsából tépett ki mindig egy darabot és olyan sok vért veszített, hogy a testének a biológiája gyakorlatilag összeomlott, ezért keresztre feszítése után pár órával meghalt. De nem ez volt a legszomorúbb az Ő életében, hanem az, hogy a Szellemében is meghalt. És ez sokkal szörnyűbb dolog, mint a fizikai testnek a szenvedése. Mert a szellemi halál az a teljes reményvesztettség, a teljes elutasítottság. A szellemi halál azt jelenti, hogy kilátástalan a helyzeted és menthetetlenül a pokolba kerülsz. Ha valaki szellemileg halott és nincs a szellemében élet, nincs az a jó cselekedet, formula, imádság, érte bemutatott áldozat, ami megmenthetné. Ha valaki a szellemében halott, az a pokolba kerül. És Jézus ezt tapasztalta meg érettünk, ezzel szembesült. Nem úgy történt ez a golgotai keresztfán, hogy Jézus ránézett az órájára: ohh Atyám, három nap múlva találkozunk…! Hanem Ő teljes mértékben azonosult a bűnnel, a mi bűneinkkel, magára vette ezeket és a páska napján kereszthalált halt miérettünk.
Zsidó szokás szerint a lehető leghamarabb eltemették a halottakat, és így van ez a mai napon is. Mert a nagy meleg miatt a test hamar bomlásnak indul. De nem kell Izraelbe menni, mert te is tudhatod jól, hogy ha valami döglött állat van esetleg a kertedben, vagy egy húsdarab beesik a konyhaszekrény és a tűzhely közé, akkor azt mihamarabb ki kell onnan szedni, mert az elviselhetetlen bűzt fog árasztani. Ez a folyamat, hogy bomlásnak indult, ez része annak a halál által okozott pusztulásnak, amiből fakad az, amit Isten mondott a teremtésnél, hogy porból lettél és porrá leszel. Tehát idővel minden egyes test, amely bomlásnak indult elporlik. Egy kellemetlen része ennek az elején a rothadás. És minden egyes test és nem akarom, hogy félreértsd, de minden egyes test, amelyből az élet kimegy, rothadást lát. Amikor a szeretteinkre gondolunk, akkor ők a képzeletünkben úgy vannak előttünk, mint ahogyan láttuk őket, de ha őket eltemettük, pár év után ők már csak por, átmennek egy bizonyos folyamaton. És miért is beszélek én most erről?
Azért mondom ezt, mert a többi holttesttel ellentétben Jézus teste nem indult rothadásnak a sírban. És ez nem meglepő, mert írja a Zsoltárok 16:10-ben, hogy: „Mert nem hagysz engem a seolban, nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.”
Az Apostolok cselekedetei 2:27-es versében ez áll: „Mert nem hagyod az én lelkemet a pokolban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” És ráfoghatnánk, hogy persze, hogy nem indult rothadásnak az Ő teste, mert csak három napig volt a sírban. De ez nem így van. Ha egy testből kiszáll a szellem, a lélek, akkor abban a pillanatban elkezd a test romolni. És egy bibliai példát hozok erre. Emlékezzetek vissza Lázár halálára, amikor Lázár meghalt és Jézus azután ért oda, hogy őt már eltemették és Jézus mondta Mártának, Lázár testvérének, hogy hengerítsétek el a követ. Márta azt mondta neki, hogy ugyan Mester, én hiszek a feltámadásban, a halottak feltámadásában, amiről próféciák szólnak, de Lázárnak már szaga van, mert már négy napos. Nem véletlenül van ez leírva. Én direkt elolvastam és megkerestem a Lukács evangéliumában ezeket az Igéket és valóban ezt mondja Márta, hogy Lázárnak már szaga van, mert a teste rothatásnak indult, négy nap után a holttest már ezt produkálja.
De Jézus teste nem látott rothadást, teste nem szenvedte el a halál pusztítását a sírban. És ez az ünnepnap, a kovásztalan kenyereknek az ünnepe erre utal. Nagyon hosszú lenne ezt teljesen kibontani és felolvasni a sok-sok igeverset, és el kell hinnetek nekem.
Tehát a harmadik ünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe második napján kerül sor a harmadik ünnepnapra, tehát a páska az első hó 14. napján van, a kovásztalan kenyerek ünnepe a 15. napon van, az első zsengék ünnepe pedig 16-án. Tehát ez az ünnep olyan közel van egymáshoz, annyira összefonódik, hogy szinte azt mondhatni, hogy egyben meg lehet tartani.
Ismételjünk picit, hogy ne felejtsd el, hogy miről volt szó! Tudom, hogy ezek új információk a számodra, nem ilyeneket szoktam prédikálni, de a végére összeáll majd a teljes, kerek egész. A páska, az első ünnep az Jézus Krisztus megáldoztatásáról szól, azt mutatja be nekünk. A kovásztalan kenyerek ünnepe arra mutat, hogy Jézus Krisztus teste a sírban nem látott rothadást. A harmadik ünnep, az első zsengék ünnepe miről szól szerinted? A feltámadásról! Ugye ezek az események elég sűrűn követik egymást. Tehát meghalt, lent volt a pokolban, feltámadt – ez három nap. És a három ünnep három egymást követő nap volt megparancsolva Izraelnek Jézus előtt 3500 évvel. És minden úgy teljesedett be, ahogyan ezt az ünnepek előre megmondták. A lényege ennek a harmadik ünnepnek egyébként – azon túlmenően, illetve azzal együtt, hogy a feltámadást mutatja be – a III. Mózes 23:10-ben nagyon szépen le van írva, hogy mit kellett ezen a napon tenni a zsidóknak: „Szóla ismét az Úr Mózesnek mondván: Szólj Izrael fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok néktek és megaratjátok annak vetését, a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.”
Az aratásnak első zsengéjét vigyétek a papnak. Amit az ősz folyamán elsőként elvetettek gabonamagot az az árpa volt. És kora tavasszal az már kezd termőre fordulni. A termés első kévéjét egy gondosan megtartott ceremónia során felajánlják az Úrnak – erről szól ez a harmadik ünnepnap. Szólj Izrael fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok néktek és megaratjátok annak vetését, a ti aratástok zsengéjének első kévéjét - tehát az első zsengét, a legszebbet és a legjobbat, az aratásnak a legelejét - vigyétek a papnak, azaz ajánljátok fel az Úrnak. Az Úr részéről ennek az elfogadása, tehát hogy Ő elfogadja ezt az áldozatot ez egy mintegy záloga annak, hogy a következő hónapokban gazdag aratás lett. Tehát ezért kellett ezt nekik megtenni. Ahogy a többi ünnepnél is, úgy itt sincs helye semmiféle kételkedésnek és spekulációnak. Mindent úgy kellett tenni, mint ahogyan Isten azt megmondta. És ahogyan mi Istentől sok mindent és mondhatni mindent hit által fogatunk el, úgy az ünnepnapokat is hit által kellett megtenniük és bemutatniuk a zsidóknak és a mai napon is így kell tenniük. És ez a hit által való bemutatása az áldozatnak mintegy záloga, garanciája volt annak, hogy gazdag aratás lesz.
Ugyanakkor itt el kell mondani, hogy a korai gyülekezetbe beszivárgott egy hamis tanítás, amelyik arról szólt, hogy nem lesz feltámadás. A próféták szinte mindegyike prófétált arról, hogy eljön az idő, mikor a halottak feltámadnak a halálból. Mindazok, akik meghaltak, azok feltámadnak azért, hogy meg legyenek ítélve Isten előtt mind az igazak, mind a hamisak. Pál ennek a tanításnak szembe megy és sokat beszél a feltámadásról. Az I. Korinthus 15:19-20-as verset olvasom: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” Mire gondolhatott Pál apostol, amikor azt mondta, hogy ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak. Utalt az árpaáldozat bemutatására is ezzel, mert Krisztus az első zsenge és Pál az árpa aratás első kévéjére utalt. Egyébként az I. Korinthus 15-ben sokat olvashatunk a feltámadásról.
Mind az ószövetségben, mind az újszövetségben támadtak fel halottak. Ha olvasod figyelmesen a Bibliát, láthatod, hogy a próféták szolgálata által, Jézus szolgálata által, a 12 apostol szolgálata által támadtak fel halottak a halálból, tehát a testben feltámadást éltek meg. De ezek az emberek idővel újból meghaltak. Jézus volt az első, aki feltámadott a halálból és soha többé nem hal meg. Erről beszél itt Pál apostol és erről szól ez a harmadik ünnepnap, hogy első zsengéje lett azoknak, akik elaludtak, hogy Jézus feltámadt a halálból, de soha többé nem fog meghalni. Tehát ez az ünnep azt hirdeti, hogy a halál nem tartotta Jézust fogva és felemeltetett és mivel, hogy Ő él, ezért mi is élni fogunk. Halleluja!
Most tehát foglaljuk össze ezt a három ünnepnapot és közel vannak egymáshoz. A páska a golgotai kereszten történt áldozati bárány feláldozásáról szól, Isten feláldozta az Ő bárányát miérettünk. Mikor meghalt Jézus, a teste nem látott rothadást, ez a kovásztalan kenyerek ünnepe. Jézus feltámadt a halálból, ez pedig az első zsengéknek az ünnepe. És figyelj, mert ezek évezredekkel előtte már kijelentették azt, hogy mi fog történni és Jézus mindent úgy cselekedett meg, még a saját halálát is, hogy pontosan illeszkedjen ezekhez az ünnepekhez. Nem előtte két nappal, nem utána két héttel, vagy egy hónappal korábban, hanem minden fontos esemény, ami Jézus első eljövetelével igen fontos volt, az mind ünnepnapokra esett kivétel nélkül, erre a háromra.
A negyedik ünnep nap – ami ugyancsak tavasszal van – ez a savot. A III. Mózes 23:15-17 verstől van ez leírva. Figyelj jól, mert érdekes lesz: „Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét hét hetet, egészek legyenek azok. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot és akkor járuljatok az új ételáldozattal az Úrhoz.” Azt mondja Isten itt, hogy amikor a harmadik ünnep véget ér, akkor számlálj hét hetet. Hány napból áll egy hét? Hétből. Hét hét, az hétszer hét, vagyis negyvenkilenc és ahhoz még adjunk hozzá még egyet, az ötven nap. Tehát számolj ötven napot és akkor üld meg azt az ünnepet, amit a Biblia a hetek ünnepének nevez, amit mi pünkösdnek nevezünk. Ennek tehát pontosan ötven nappal az első zsengék, azaz a Messiás feltámadása után kellett következnie. Ezt az ünnepet pünkösdnek hívjuk mi, ami egy görög szó, ami az ötvenedik szóból ered. Ezen a napon nem csak a búzaaratás zsengéjét kellett elhozniuk Isten fiainak a templomba, hanem két kenyeret is.
Ha végig olvasod itt az alatta lévő igeverseket is, akkor láthatod, hogy kellett vinni a búzaaratásnak az első zsengéjét – ugye májusban van a búza aratása kb. – és nálunk is májusban van kb. pünkösd. Ezen az ünnepnapon tehát nem csak a búzaaratás első zsengéjét kellett elhozniuk Izrael fiainak a templomba, hanem két kenyeret is. Mit jelképez ez a két kenyér? Ez a két kenyér jelképezi Izraelt és a nemzeteket, a pogányokat, azaz minket, akik most eggyé lettünk a Krisztusban.
Az Efezusi levél 2:13-19-as versétől olvasom az Igét, vagyis hogy Krisztusban nincs már sem zsidó, sem pogány, hanem ők egyek lettek a Jézus vére által: „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választó falat, az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén, hogy önmagában ama kettőt egy új emberré teremtse békességet szerezvén, és hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést önmagában.” Ez egy jó nagy körmondat… De a lényege, hogy ezen a napon, pünkösd napján megszületett az egyház, a Szent Szellem kitöltetett. Pünkösd napja az egyház megszületése.
Jézus feltámadt a halálból az első zsengék ünnepén. Negyven napon volt a tanítványaival, azután azt mondta, hogy maradjatok itt Jeruzsálemben és várakozzatok addig, amíg elküldöm nektek a megígért Szent Szellemet, a vigasztalót, a bátorítót, a segítőt, a pártfogót. Tíz napot vártak a tanítványok és a Szent Szellem rájuk mikor töltetett ki? Hát nem érdekes az, hogy pont a hetek ünnepén történt, nem pont ötven nappal a feltámadás után? Látod-e az összefüggést?! Nem pünkösd előtt egy nappal, vagy utána három nappal, hanem azon az ünnepen született meg az egyház, amely ünnepről Isten rendelkezett 3500 évvel korábban.
Pünkösd napján leszállt a Szent Szellem és tudjuk, hogy akikre leszállt, azok mind zsidók voltak. A korai gyülekezet mind zsidókból állt. Akkor még nem voltak pogányok a gyülekezetben, az egyházban. Az első prédikációt, amit Péter elmondott a Jeruzsálembe bevezető lépcsősoron, zsidóknak mondta el. Az a háromezer ember, akik újjászülettek pünkösd napján az mind zsidó volt.
A pünkösd napja a mi számunkra azt jelenti, hogy Krisztusban újjászülethet a zsidó és a pogány ember, azaz mi. Mi mindannyian pogányoknak neveztetünk a Biblia alapján, mert nem tudom, hogy van-e köztünk zsidó származású. Én nem vagyok zsidó, székely gyerek vagyok – a nevemből ítélve -, se vallási, sem semmilyen más tradíció nem kötött soha a zsidósághoz, mindaddig amíg meg nem értettem azt, hogy minden áldás, amit én kapok, kaphattam, az a zsidókon keresztül jutott el hozzám. Azért, mert Isten őket kiválasztotta arra, hogy a velük kötött szövetségen keresztül áldja meg a pogányokat, azaz engem. Úgyhogy, ha belegondolok, hogy mennyire ostobák azok az emberek, akik verik a mellüket, hogy ők keresztények és átkozzák Izraelt, akkor az én képzeletemben mondhatnám, hogy nagyobb bolond az ilyen ember, mint aki azt mondja, hogy nincs is Isten. Az az ember, aki azt hiszi, hogy Istennek jót tesz azáltal, hogy üldözi a zsidókat és Izraelt gyűlöli, az egy nagyon hamis hitben, egy téves gondolkozásban van és ez démonikus eredetű egyébként.
Tehát a mi részünk az ószövetségi és az újszövetségi is, hogy áldjuk Izraelt, segítsük őket, mert Istennek választottai ők és az ő sok szenvedésük, amin keresztül mentek az elmúlt évezredekben nem csupán azért volt, mert engedetlenek, hűtlenek voltak és lehetne sorolni, hogy milyen úton-módon ellenszegültek Isten beszédének, hanem azért is, mert ők a választott nép. És sokak számára ez tüskeként böki a szemét.
Tehát a páska a megváltásról szól, a kovásztalan kenyerek a megszentelődésről és arról, hogy Jézus teste nem látott rothadást. Az első zsengék ünnepe a feltámadásról szól, a hetek ünnepe, azaz a pünkösd a Szent Szellem eljöveteléről és a gyülekezet megszületéséről szól, a zsidóság és a pogányság közötti fal leomlásáról szól, mert az Úr mindkettőt kihívja az egyházba, ami az Ő teste. Halleluja!
Jézus eljöveteléhez kapcsolódó események mindegyike pontosan a megfelelő zsidó ünnepnapon következett be. Ez már történelem! Mindenki hallott Jézus eljöveteléről, haláláról, feltámadásáról, de bizonyára ezt így még nem láttad, nem tudtad, hogy minden egyes, fontos momentuma, amit Jézus megcselekedett, az a zsidó naptárhoz, zsidó ünnepnapokhoz köthető és másodpercre pontosan úgy teljesedett be minden, ahogyan azt az ünnepnapoknak a kronológiája megkövetelte. Ennek mintájára Jézus második eljöveteléhez kapcsolódó események is mind zsidó ünnepnapokon fognak megtörténni!
Most ugye már kíváncsi vagy arra, hogy mikor vannak ezek az őszi ünnepnapok… Sokan néznek bután és kérdezik, hogy Jim honnan veszi azt, hogy elragadtatás talán akkor lesz, amikor a kürtzengések ünnepe van. Hát onnan veszi, hogy meg van írva a Bibliában. Nem kell tudatlannak lennünk ezzel kapcsolatban. Hogy melyik az az év azt nem tudom, de biztos, hogy egy sabbath év, azaz egy hetedik év lesz az, amelyek ciklusonként váltják egymást. A következő sabbath év 2015-ben lesz, az előző
2008-ban volt. Egyébként pont akkor amikor ez az ünnepnap volt, mi Izraelben voltunk, illetve akkor jöttünk Izraelből haza. A következő sabbath év pedig 2015-ben lesz ősszel és ez a kürtzengések ünnepe.
Nézzük át az őszi ünnepeket. Az első az őszi ünnepek közül a kürtzengések ünnepe, ami az elragadtatást mutatja be nekünk. A második ünnep, ami egy igen fontos dolog ezt követően a gonosz fölötti ítélet lesz, ez is be fog következni. A harmadik a sátorok ünnepe, ami a messiási királyság megalapítását bontja ki előttünk. És ne legyen senkiben semmiféle téves gondolat, hogy ez nem így lesz, mert ez így lesz. Jézus első eljöveteléről szóló több mint háromszáz prófécia, ami az ószövetségben volt megjövendölve az mind szó szerint beteljesedett, így ostobaság azt gondolni, hogy a második eljövetelével kapcsolatos próféciák nem fognak beteljesedni. Mert be fog teljesedni ha hiszel benne, ha nem, ha elfogadod, ha nem, ha tetszik, ha nem – meg van írva. Azt nem tudom megmondani, hogy valóban két év múlva, vagy az azt követő hét évben… Ha nem ragadtatunk el két év múlva, akkor lesz még hét évünk, hogy munkálkodjunk, ha akkor sem, akkor így tovább. Nem átlátható ennek megtörténte, de tény, hogy ünnepnapon fog ez megtörténni, mégpedig a kürtzengések ünnepén. Ezek még nem teljesedtek tehát be és olyan eseményeket jeleznek előre abszolút bizonyossággal, amelyeknek ezután kell bekövetkezniük.
Tehát az első őszi ünnep, a kürtzengések ünnepe a polgári évnek a kezdete. Míg a páska a vallási évnek a kezdete, addig ez az évkezdet Izraelben. Náluk nem január elsejével kezdődik az év, nincs is náluk január, nem is így hívják a hónapokat. Náluk a mi naptárunk szerint szeptemberben kezdődik az év. De nem olyan furcsa ez, hiszen ha egy évről beszélünk, akkor a legtöbb ember arra gondol, hogy január elsejétől, december 31-ig tart. És mi van akkor, amikor a tanárok beszélgetnek egymás között egy évtől, náluk az szeptember 1-től következő év júniusáig. Tehát nálunk is meg van ez. A vallási év Izrael számára a páskával indul, a polgári év, ami nálunk január
1-jével indul, náluk ezen az ünnepnapon a kürtzengések ünnepén, ősszel.
A pünkösd, tehát a tavaszi ünnepek utolsó ünnepe és az őszi ünnepek kezdete közötti időszak az megegyezik a mi korszakunkkal, amiben mi most élünk. Ez a kegyelem korszaka.
Tehát Jézus eljött, meghalt, feltámadt és megalakult az egyház pünkösd napján. Pünkösdtől kezdődően van nekünk lehetőségünk arra, hogy higgyünk Jézusban és újjászülessünk. Meddig lesz erre lehetőséged, meddig lesz erre lehetősége itt az embereknek itt a földön? Az elragadtatásig, utána már nem. Ez a kegyelem korszakára vonatkozik és ebben az időkorszakban élünk, én hiszem, hogy ennek a végén már. Hamarosan jönnek a kürtzengések és elragadtatunk! Halleluja! Tehát úgy is mondhatjuk, hogy Izrael negyedik és ötödik ünnepe közötti időszakban élünk mi most itt. Tehát a mi naptárunk szerint 2013. az e naptárak közé beillesztve a negyedik és ötödik ünnepek közötti időszaknak felel meg.
A pünkösd az egyházi korszak kezdete tehát, a kürtzengések ünnepe, az elragadtatás pedig a lezárása lesz ennek a korszaknak.
Az ősi Izraelben két funkciója volt a kürtzengéseknek, amikor megfújták a trombitát, vagy a kürtöt. Egyébként két féle kürtöt különböztet meg a Biblia. Az egyik a fémből készült kürt, a másik pedig a kosszarvból készült kürt, amit sófárnak hívnak. Két funkciója volt, az egyik a gyülekezet összehívása volt Isten jelenlétére, tehát akkor fújták meg, amikor össze kellett hívni a gyülekezetet Isten imádatára, vagy pedig háborúba hívó hang volt. Gondolj bele! Emlékezel arra, hogy mit fújtak meg Jerikó falait megkerülve Józsué vezetésével azok, akik elől mentek? Kürtöket fújtak!
Az I. Thessalonika levél ír arról, hogy kürtzengés fog elhangozni akkor, amikor Isten elragadja a gyülekezetet innen a földről, mindazokat, akik újjászülettek a Krisztusban.
Az I. Thessalonika 4:15-18-as versét olvasom: „Mert azt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és először azok támadnak fel, akik meghaltak a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk velük együtt a felhőkben, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” A kürtzengések ünnepe tehát az elragadtatást jelzi nekünk.
(Akarod-e hallani, hogy hogyan szól egy ilyen sófár? Elhoztam magammal otthonról a saját sófáromat és most megfújom neked. Ezt akkor vettem, amikor először Izraelben jártam. És hiszem, hogy meg tudom most fújni, hogy halljál ilyet… - ha nem sikerül ne nevessél ki, mert én nem vagyok egy fúvós hangszer szakértő és ez nem csak annyiból áll, hogy belefújok, ennek van egy technikája is, hogy meg tudjon szólalni…)
Nézzük át tehát, hogy miről beszéltünk idáig. Fontos meglátni, hogy miért támogatjuk mi Izraelt, miért adunk akár adományokat Izraelnek, miért látogatunk el Izraelbe, miért beszélek Izraelnek adott ünnepnapokról, holott ezek nem a mi ünnepnapjaink. Isten ezt a szövetséges népének adta. A páska ünnepe Izraelnek adatott, mégis a Messiás golgotai haláláról szól, aki elvette a világ bűneit. Világosan látszik ebből annak a jelentősége, hogy ez messze túlmutat Izraelen. A kovásztalan kenyerek ünnepe is Izraelnek adatott, mégis azt az eseményt ábrázolja ki, hogy az Úr teste nem látott rothadást a sírban. Ez megint egy nagyon fontos egyházi tantétel. Az első zsengék ünnepe is Izraelnek adatott, mégis az Úr dicsőséges feltámadásáról szól. Ugye eléggé egyértelmű, hogy ebből mi is áldást nyerhetünk, mivel Ő él, ezért mi hívők is élni fogunk. Halleluja!
A hetek ünnepe a pünkösd is Izraelnek adatott, ugyanakkor az egyház születésnapját ábrázolja ki az újszövetségen keresztül. A hívők származzanak akár zsidók közül, vagy a nemzetek közül, eggyé lesznek a Messiásban, Jézusban az újjászületés által. Az ábrahámi szövetség, amit Isten Ábrahámmal kötött az I. Mózes 12-ben, Isten a zsidó nép atyjával kötötte meg azt, mégis ez a forrása, a kútfeje az egyház számára elérhető minden áldásnak. Mert azt mondta Isten Ábrahámnak, hogy tebenned áldatnak meg minden nemzetek.
Az újszövetséget Isten Izraellel kötötte. Nem veled és nem veled! Miért? Mert neked nem volt első, sem semmilyen szövetséged. Hogyan lehetne akkor új szövetséget kötni veled? Istennek Izraellel volt szövetsége, az új szövetséget Isten Izraellel kötötte, ugyanakkor az egyház is beléphet az általa biztosított üdvösségbe. Halleluja!
Az Úr asztala, a páska vacsora teljes mértékben az összes eleme az, amit Jézus is megült halála előtti napon. A páska bárányt ő is elfogyasztotta a tanítványokkal együtt, mégis ez a páska ünnepi vacsora egy igen fontos ünnep a mi részünkre is, mert ebből ered a mi úrvacsoránk. Mert azon az éjszakán, melyen elárultaték, a páska áldozati bárányt miután megették vette a kenyeret és megtörte, adta a tanítványoknak. Mikor? Ezen az ünnepnapon és vette a bort és azt is szétosztotta. És mondta, ez az én testem, amely megtöretik érettetek, vegyétek és egyétek és igyátok, mert ez az én vérem. És ezt ma is meg fogjuk tenni erre emlékezvén. Az úrvacsora is egy ünnep.
Ugyanakkor mindenki tudja a Máté 28-ból azt a pár igeverset, amit Jézus a zsidó tanítványainak mondott, hogy: „Menjetek széles e világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Kiknek mondta ezt Jézus? Zsidóknak! Mert a korai egyház és a tanítványok mind-mind zsidók voltak, mégis úgy vonult be a köztudatba, hogy ez az egyháznak a nagy küldetése, azaz a mi küldetésünk, az enyém és a tiéd. Hogy elmenj széles e világra és hirdesd az evangéliumot minden teremtésnek. Ugye látod azt, hogy azok az ünnepek és kijelentések, amiket Isten Izraelnek adott, azokból merítünk mi is áldást és nincsen semmi, ami ezen kívül való lenne. És minden ember bolond, aki ezek ellen megy.
Mi természetesen ezeket az ünnepeket nem üljük meg úgy, ahogyan azt a zsidók megülik a mai napon is, mert nem vagyunk zsidók. Újjászületett keresztények vagyunk.
Az első őszi ünnep volt tehát a kürtzengések ünnepe. Ahogy én megfújtam a sófárt, hasonlóképpen, de hiszem, hogy fenségesebben, és dicsőségesebben maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával, isteni harsonával megfújva ezt leszáll és elragadja az övéit. A második őszi ünnep az engesztelés napja, ez kilenc nappal később van, mint a kürtzengések ünnepe és ez a jövőre mutat mindenféleképpen. Arra az időpontra, amikor Izrael megtér és a Messiásához, Jézushoz fordul. Mert ugye Izraelben a mai napon (bár sokan elfogadták Jézust)I a többség nem fogadta el Jézust, mint Messiást. Eljön az idő, mikor Izrael megtér ebből a bűnéből és írja a Jelenések könyve, hogy minden szem meglátja Őt, mikor Ő megjelenik. Írja, hogy eljön az ítélet napja és Izraelre négyszázkilencben év szabatott, mint ítélet Dániel szerint, ebből eltelt négyszáznyolcvanhárom, de ez nagyon hosszú történet, akit ez igazán érdekel, az olvashat erről Jim könyveket. Tehát hátra van még hét év ítélet Izrael számára. Ez a hét év akkor fog bekövetkezni, attól kezdődően mikor az egyház elragadtatik a földről. Igazából ez nem csak a zsidók számára lesz ítélet, hanem a föld minden lakosa számára. Elképesztő pusztítás és háborúk lesznek és mi ezt a mennyből fogjuk ezt szemlélni, mert nem leszünk már itt.
A hét évnek a végén, amikor Jézus másodszor eljön, akkor a zsidók megtérnek és elfogadják Jézust a Messiásnak, hiszen ők még a mai napon is várják a Messiást. Jézust csak úgy fogadják el, mint egy prófétát, egy csodatévő embert. De eljön az idő, mikor Izrael megtér és a Messiásához, Jézushoz fordul. Ez a jövőben fog megtörténni, és többek között erre mutat ez a második őszi ünnep és azokra a sokaságokra, akik elnyerték az üdvösséget Őbenne.
A harmadik őszi ünnepnap a sátorok ünnepe. Ez hirdeti Jézusnak a földi királyságát. Hirdeti azt a királyságot, amikor a Messiás fog uralkodni személyesen itt a földön. Írja a Jelenések könyve, hogy Jézus lesz a király a földön. Ekkor lesz teljes a bőség, pusztulás nélküli lesz a föld, az állatok megszelídülnek, engedelmesek lesznek, az oroszlán is füvet legel és nem lesznek háborúk, az igazság kézzel foghatóvá válik és eljön az aranykor. A Jelenések könyve 21:3-4-ben olvasunk erről többek között: „És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van és velük lakozik és azok az Ő népei lesznek és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltozás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Halleluja!
Erről a messiási időkorszakról szól a harmadik őszi ünnep és így fog beteljesedni, ahogy ez meg van írva. Kiáltsatok egy nagy Ámen-t!
Ha eljössz velem Izraelbe – valamikor szervezünk egy utat, ha addig el nem ragadtatunk. Hányan akartok velem jönni? Tegyétek fel a kezeteket! Én nem azt kérdeztem, hogy van-e rá pénzed, hanem, hogy akarsz-e jönni. Emeld fel a hitedet, a látásodat, hogy látni akarod azokat a helyeket, amelyeket Jézus is látott a saját szemével. A mai modern Izrael egészen másképpen néz ki, mint Jézus idejében, sok minden átalakult. Az épületek máshogy néznek ki, a völgyeket feltöltötték, a hegyeket némelyiket lejjebb vették, de azért fontos tudni, hogy Jeruzsálem az a helyén maradt. Az olajfák hegye a mai napon ott van, ahol Jézus idejében is volt. És amikor megállsz az olajfák hegyén és letekintesz Jeruzsálemre, akkor láthatod majdnem úgy mint ahogyan Jézus is látta. Vagy a Mória hegyén állsz, a templom hegyen és odaállsz a szentek szentjének a helyére és felnézel az olajfák hegyére, akkor láthatod azt a helyet, ahol Jézust megfeszítették. És láthatod azt a helyet, hogy hol volt az életnek a fája, hol volt a jó és gonosz tudásának fája. És ha beülsz egy hajóba a Gelileán, akkor el tudod képzelni, hogy mégis milyen körülmények között halásztak ott a tanítványok és Jézus hogyan járt ott a tengeren. Ezek olyan dolgok, amit nem lehet elmondani, és nem lehet megtapasztalni másként, minthogy ott vagyunk fizikai értelemben. Nézhet az ember akármennyi turisztikai filmet, fényképet, de ott állni a nyugati falnál, az olajfák hegyén, azokon a helyeken, ahol feltételezhetően Jézus a csodákat tette a Betesda tavánál, a Siloám tavánál és lehetne sorolni azokat a helyeket, amiket ilyenkor meglátogatunk – ez egészen más dolog.
És amikor hazajössz az első izraeli utadról, akkor a legnagyobb kívánságot mindenek előtt, hogy végre visszamehessél és ezzel szinte mindenki így van, aki volt már ott. Egyébként ha ez valakit igazán érdekel, ősszel is lesz egy turista út, októberben. Tehát emeld fel a hitedet és a kívánságodat és iratkozz fel erre a listára és én segítek neked felkerülni a buszra, meg a repülőre.
Ezeken az ünnepeken kívül, tehát amiket most elmondtam, vannak még más ünnepek is. Nem beszéltünk a hanukáról, a sabbath évekről, a jubileumi évek, amik minden ötödik évben történnek. Ezekhez tartozó rendszabályokról olvashatunk a mózesi törvények között. De a lényeg, amit ma elszerettem volna mondani, aköré csoportosul, hogy a tavaszi ünnepek bemutatták már nekünk Jézus első eljövetelét, az őszi ünnepek pedig előre bemutatják nekünk Jézus második eljövetelét. Halleluja!
Hidd el nekem, vagyis hidd el Istennek, hogy vannak nagyon komoly összefüggések még a Bibliában, amikről nem tudsz. Ne gondold azt bármikor, hogy te már tökéletes vagy és mindent olyan jól értesz és olyan nagyon jól tudsz. Mert minden egyes ünnepről lehetne heteket prédikálni. És könnyebben menne ez nekem, ha zsidó felmenőim lennének és ezeket az ünnepeket személyesen is megélhettem volna. De ez nálam nem így történt és nincsenek zsidó ismerőseim sem, akik ezeket az ünnepeket tartják. Ezért nekem ezeket könyvekből és a Bibliából kell meglátnom, megértenem és neked is. De nem is kell minden egyes részletet tudnod, elég ha annyit tudsz róla, hogy a mai modern Izraelben is ezeket az ünnepeket tartják és komolyan veszik főleg az ortodox zsidók.
Egyetlen egy Izraelben ért személyes ünnepnapi élményem van, 2010-ből. Úgy alakult hogy akkor voltunk Izraelben, mikor a hetek ünnepe zajlott, akkor amikor pünkösd ünnepe volt. Elmentünk feleségem és én, kislányom… sétálni este a sötétben az egyik zsidó negyedbe, a szállodától nem messze. És amit ott tapasztaltam a mai napig világosan előttem van. Vagyis az a kép, hogy a rengeteg piciny gyermek, a 3-4 évesektől kezdve a 8-10 éveseken át kint az utcán ünneplőbe öltöztetve játszik. Ugye ünnepnapokon az a szabály érvényes mint a sabbathra érvényes, hogy nem lehet munkát végezni, még a villanykapcsolót sem lehet felkapcsolni. A zsinagógában van egy nem zsidó alkalmazott mindig, aki felkapcsolja, meg lekapcsolja a villanyt, mert nagyon komolyan veszik ezt. A gyaloglási mennyiség is be van határozva, hogy mennyit lehet megtenni azon az ünnepnapon. Tehát nem lehet sokat sétálni, munkát végezni egyáltalán, nem lehet a liftgombot megnyomni, mert az is munkavégzés és lehetne sorolni, hogy mennyi minden számunkra érthetetlen és ostoba törvény az, amit ők tartanak, de ezt komolyan gondolják. Természetesen ilyenkor autót sem lehet vezetni, az utcák le vannak zárva, vagy legalábbis egy autót nem látsz az utcán. Nem járnak a buszok, a villamos.
Szemtanúja voltam annak, hogy jött ekkor egy arab autó át a zsidó negyeden. Erre a zsidó gyerekek teljesen kicsattanva halálbüntetésre utalva, súlyos ökölcsapásokkal mutogattak, hogy ezek milyen törvényszegő, mocskos, gátlástalan szentségtörők… Ezért kiborították a kukákat és majdnem derékig érő halmokkal barikádokat emeltek, hogy ne tudjon az autó elhaladni.
Láttam ott egy egyszerű kis zsidó boltban, hogy bement az egyik keresztény testvérem egy nyári trikóba – hölgy volt az illető. És ebből hatalmas botrány lett és azonnal kitessékelték onnan. De ez nem csak az ünnepnapon van így, hanem fedetlen vállakkal nem lehet ott közlekedni, egyébként a férfi sem mehet be a zsinagógába fedetlen fejjel.
Szóval komolyan veszik ők ezeket és a piciny gyermekek is ebbe nőnek már bele. Mint ahogyan a mi gyermekeink ahogy beleszülettek és belenevelődnek, hogy gyülekezetbe járunk, Bibliát olvasunk, imakörbe járunk és imádkozunk, és dicsőítünk, ugyanígy a zsidóknál a zsidó tradíciók és törvényekre való nevelés is beleivódik a gyermekekbe. Nem egyszer láttam éneklő, imádkozó óvódás és kisiskolás csoportokat a siratófalnál, és ez ott természetes. Ma Magyarországon ha elkezdenél imádkozni valahol az utcán, akkor bolondnak néznének. A zsidók az utcán imádkoznak, kezükben tartják az imakönyvüket és a villamoson, buszon úgy közlekednek, hogy fogják a kezükben és imádkoznak és a gyermekek követik őket ebben, ebbe nőnek bele, ez válik a mindennapjaik részévé. És ahogy a második őszi ünnep előrevetíti, ők is el fogják fogadni Jézust.
Most úrvacsorát fogunk venni és megemlékezünk a páska bárányunkról, aki az Úr Jézus Krisztus. Megemlékezünk az Ő kereszthaláláról, arról, hogy értünk áldozta az életét.”