Keceli zsidó-keresztény találkozó

Keceli zsidó- keresztény találkozó

(2013.10.06.)

„Az Úr szeretetével köszöntöm a mai zsidó-keresztény találkozó részvevőit! Röviden ismertetem az alkalom programját. Először Farkas Sándor a találkozó főszervezője szól, ezután ismét zenei dicsőítés hangzik el. Ezt követően beszédet mond Jim Sandersné és Erzsébet a Krisztus Szeretete Egyház főpásztorai. Prof. Dr.Róna Tamás az alföldi régió vezető rabbija, végül Raáb András a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnöke. Utána a zenei dicsőítés kap főszerepet, majd Dancs Miklós és Szűcs János festményeit tekinthetjük meg, melyhez a zenei aláfestést  Pém Mihályné szolgáltatja. Ezt követi a szeretet-vendégség, melyre mindenkit örömmel várunk.

Azért gyűltünk össze a mai napon, hogy együtt áldjuk, dicsérjük az Urat az Ő kegyelméért és végtelen szeretetéért.

I.János 4:16: „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.”

Ez az isteni fajta szeretet, aminek nincs szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága. Ez az a szeretet, amit emberi szavakkal talán ki sem lehet fejezni és ez az a szeretet, ami kitöltetett a mi szíveinkbe. Álljunk meg az Úr előtt hittel és örömmel, tárjuk ki a szíveinket, hogy ez a szeretet áradjon ma közöttünk és érintse meg egész lényünket. Áldjuk, dicsérjük Őt és zengjünk hálát jóságáért úgy, hogy amikor letekint ránk a mennyből, örvendezhessen bennünk és szerető öleléssel fonjon körbe minket.

Kívánom, hogy Isten dicsősége ragyogja be a mai alkalmat. Áldott legyen Isten és Krisztus, legyenek áldottak, akik szolgálnak felénk, minden jelenlévő és mind áldott, aki jön az Úr nevében.

.-.-.-.-.

Farkas Sándor (főszervező):

Szeretettel köszöntök mindenkit. Nehéz megszólalnom…! Áldott, aki jön az Úr nevében! Nekem, mikor a szívemre helyezte az Úr ezt az alkalmat, egy héten keresztül folyamatosan ez jött, ezzel feküdtem és keltem. És most, ahogy így körbenézek… nem találok szavakat, hogy milyen hatalmas Urunk van.

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Jim Sanders és Sandersné Erzsébetet, valamint prof.dr. Róna Tamást, Raáb Andrást…

Köszöntöm Magyarországról, Izraelből, Amerikából és Szlovákiából érkezett kedves vendégeinket, valamint Sweitzer József nyugalmazott országos főrabbit, akinek levelét szeretném felolvasni:

„Kedves Farkas Úr! Köszönettel vettem kézhez szíves meghívólevelét Kecelre, de sajnos gyengélkedés miatt a szíves meghívásnak sajnálatomra nem tehetek eleget. Kérem, fogadja érte köszönetemet és a szívből fakadó kívánságomat arra nézve, hogy együttlétük eredményes és minden tekintetben kellemes, baráti legyen. Szíves üdvözlettel: Dr. Sweitzer József országos nyugalmazott főrabbi.”

Köszönöm, hogy meghallgattak és kérem Isten áldását mindenkire!

.-.-.-.-.

Jim Sanders és Sandersné dr. Kovács Erzsébet:

Dicsérjük az Urat! Enyém lett a piros mikrofon, úgyhogy ezt adom majd a Rabbi Úrnak és felkent lesz a mikrofonja J!

Láttam az előzetes tervek szerint, hogy huszonöt percet kaptam, de most mondom nektek, hogy nincs huszonöt perc mondandóm!

Valamit szeretnék elmagyarázni, ami nem csak a jelenlévő keresztényeknek és igen tisztelt zsidó hívő testvéreknek is a segítségére lesz ha arról megértést kapnak. Megkérem a jelenlévő pásztorokat, az Úr pásztorait, hogy álljanak fel mind. Hisszük, hogy egy napon a tisztelt rabbi úr is itt jelen lesz köztünk és együtt fogunk örvendezni.

1977-ben volt az első utam Izraelbe és ez egy bibliai iskolaút volt. Gordon Lindsay vezetésével történt ez az út, akinek a biblia iskolájába jártam, aki összefogta az Egyesült Államokban az összes gyógyító szolgálatot. Találkoztunk ott izraeli „miniszterbeliekkel”, 1973-as háborúban harcolt tábornokokkal és akik a Golán fennsíkon harcoltak, velük is tudtunk találkozni, valamint magas tisztségűekkel voltunk együtt. Megfigyelhető volt itt a miniszterek körében, még a mai napon is, hogy minket nem keresztényeknek neveznek, hanem evangélikus keresztényeknek. Yehuda Shen nevét talán hallottátok, ő a Kelet-európai túrizmust fogja össze, és nagyon odaszánt szívű ő a keresztények felé és ő is így nevezi a keresztényeket. De mit jelent ez? Azok a keresztények, akiket így neveznek, azok Izrael népéhez tartoznak, és itt van az ő otthonuk is. Száz százalékban, amit Isten nekik adott, az a föld az övék.

Nem mélyedünk bele a politikába. De mi hisszük Isten Igéjét és támogatjuk ezért a zsidó népet és Izrael államot minden lehetséges módon, ahogy csak ezt meg tudjuk tenni. Mert a Bibliában tiszta útmutatás kaptunk arra, hogy a zsidó népet és Izraelt támogassuk.

Ábrahám idejébe megyünk vissza elsőként az ószövetségben és ott olvassuk, hogy Isten hogy tanította a népét, hogy „akik áldják Izraelt, azok áldottak lesznek és akik átkozzák, azok átkozottak lesznek. És benned lesznek áldottak a földnek minden nemzetségei.” Ezek a pogányok.

Mert ugye mi, a jelenlévők sokasága, nem zsidók vagyunk. Kapcsolatban állok hasszid vallású kabbala rabbikkal is, jó barátságban vagyok velük – képzeld el ezt!...

 Nagyon szeretetre méltó emberek ők és megértenek minket hívőket. És nagyon élvezzük az együtt töltött időket. Izraelnek a miniszterei nem bánják, hogy mi keresztények vagyunk – ugye ők zsidók, cionistáknak nevezem őket, vagyis nem vallásosak. Hűségesek Izraelhez, a zsidókhoz. De egy dolgot megértenek, hogy hisszük az ószövetséget és hogy mi üdvözültek vagyunk a zsidó Messiásban vagy sem, ez nem érdekli őket. Nincs másban üdvösség, csak a Jessua Hamassi, a zsidó messiásban. Ezért elfogadnak minket. És talán úgy tekintenek rám, mint egy zsidó barátra. Mert mi barátai vagyunk Izraelnek és támogatjuk őket abban a jogukban, hogy Izrael földje az övék.

Még egy dolog! A jelenlévő összejövetel erről szól! Lehet, hogy a magyar zsidóknak hoz ez most világosságot!

Az Egyesült Államokban is, de világszerte is szokás, hogy összegyülekeznek közös összejövetelekre. A helyi rabbi az ő hívőivel és az evangélikus keresztények az ő hívőikkel összegyülekeznek! És Washingtonban is megtörténik ez egyszer egy évben és óriási méretű ez. Az egész hálózat megjelenik itt,  a nagynevű keresztény tévés szolgálatok, világszerte híres szolgálatok és képviseltetik magukat személyesen.
Húsz-huszonötezres gyülekezetek jelennek meg itt nyílt színen és felvállalják Izrael támogatását. A kongresszusbeliekhez is bemennek és feléjük is átadják a kérelmüket, nevekkel aláírva, hogy támogatják Izraelt és ellene vannak annak, hogy Izrael földeket adjon át, mert az nem Isten akarata. Ez az összejövetel júliusban szokott lenni évről évre.

Ézsaiás 62-es fejezetből:

„Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom!”

Tehát minden, ami nem az Ige szerint folyik, nem  Isten akaratában folyik.  Mi ebben az országban Izrael barátai vagyunk! Ha bajban vannak, akkor mi támogatjuk őket és a bajban melléjük állunk, mint keresztények, mint evangélikus keresztények, mert támogatjuk a zsidókat.

És így folytatja Ézsaiás: „…Jeruzsálemért nem nyugszom, míg felderül mint fényesség az ő igazsága.” Tehát a diszkrimináció, ami megjelenik a világban manapság egyre gyakrabban,  a zsidó nép ellen hallani nyilatkozatokat és mi teljesen elítéljük ezt és helytelennek tartjuk.

Hogyan lehet legyőzni ezt? A keresztények imáival!

Hányan voltatok Izraelben? Amikor mint evangélikus keresztények elmentek Izraelbe (katolikusok, vagy bármely felekezetből valóknak is nagyon jó látni ezt a földet), megtudjuk ilyenkor, hogy a másik nép nem két szarvval járkál és nem szörnyeteg, hanem élő emberek laknak ott. És amikor az idősebbik fiam ment ki Izraelbe öt-hat évvel ezelőtt, azt mondta utólag, hogy teljesen téves képet alkotott magában előzőleg Izraelről.

Egy új utazási irodával szeretnénk a jövőben utazni, akik elfogadhatóbb árakat ajánlanak a magyar pénztárca számára, hogy mehessünk újból Izraelbe. A legutóbbi utunk 806 dolláros árban kerekedett ki és kilenc év után elköszönök tőlük, mert ezt sokallottam. A jövő héten újra megyek Izraelbe és keresek egy elfogadhatóbb ajánlatokat tevő utazási  irodát.

Nagyon jó a magyar keresztényeknek, ha kimennek Izraelbe! Ismerek ott kiváló idegenvezetőket, akik beszélnek magyarul és találkozunk míg kint vagyunk, más magyar turista csoportokkal, pl. katolikusokkal is. Tehát igenis meg kell nézni azt a földet, az ottani embereket és amikor az első forgalmi dugóba belekeveredik az ember, akkor máris otthon érezni magát. Láthatjuk az ottani dolgokat, a problémákat és láthatjuk azt is hogy a ciszjordániai terület az nem Izrael, el vannak teljesen kerítve a háborús övezetek.

A mi Bibliánkban, amit mi újszövetségnek nevezünk – engedtessék meg, hogy onnan is felolvassak egy verset  - az I.Korinthus 10:32:

„Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a pogányokat, se az Isten gyülekezetét!”

Itt látszik a felosztás, az útmutatás. Ne okozzunk botránkozást a zsidó hívőknek, a keresztény hívőknek, a pogányoknak, vagy más nem nemzetbelieknek. Tehát tartsuk tiszteletben egymást.

(Elhasználtam-e már az időmet? J)

Még egy dolgot akkor még megemlítek…Mindannyian benne vagyunk ugyanabban a hajóban! Mert ha felnézünk az égre, a csillagokra, akkor igazából a mindennapi embernek semmit nem jelent ez. Berögzül bennünk, hogy milyen időket élünk… De azt tudnunk kell, hogy jövőre négy ilyen holdfogyatkozás lesz, vérhold lesz. Az azt követő év 2015. megint négy vérhold lesz. Ez azért nagyon jelentős nekünk, de Izraelnek leginkább, mert az  egyik esztendőben három ilyen vérhold volt. Mind a három pontosan zsidó ünnepnapokra esett. 1492-ben volt az első, ekkor volt a spanyol inkvizíció, tehát a katolikusoknak volt a nagy mozgalma a zsidó népnek a kiirtására, a könnyeknek az esztendeje volt. De amikor menekültükben el akarták Európát hagyni, felfedezték Amerikát és így volt hova menniük a zsidóknak és az üldözést szenvedett keresztényeknek. Újra egy ilyen esztendő 1948. ahol négy vérhold volt abban az esztendőben – háború volt, ugye? Mi történt? Izrael állam megalakulása… Négy vérhold volt abban az esztendőben. 1967-ben volt a következő négy vérhold, és ez óriási esemény volt, háború és könnyek esztendeje. Viszont táncolás és öröm volt Jeruzsálemben, mert Jeruzsálem felszabadult. Miért mondom ezt...?

Nasa irányelvekkel megyek most előre, az ő számításuk szerint és nem tudom, hogy a rabbi urak mennyire fognak majd egyetérteni velem, de meg fogom erről őket kérdezni, kíváncsi vagyok a véleményükre…, már előbb szerettem volna a kérdést feltenni, de nem volt rá alkalom…ezért van az, hogy sokan nem értik a Dániel könyvé például. Mert ezek a jelképek és jelek mind felfedezhetők az égen. Egy pogány számára ezek semmit nem jelentenek, de egy tanult, magasan képzett rabbi számára meg van a jelentésük.

2014-ben tehát négy vérhold lesz és 2014-ben újra…- ez felborzolja az idegszálainkat! Mert ez jelzi azt, hogy megint események jönnek, a Közel-keleten amúgy is mindig vannak zűrzavaros események és lesz még egy holdfogyatkozás is. Ilyenkor a világban is háborúk zajlanak különben. Tehát az ember csak találgatni tud, hogy vajon mik jönnek, de az idő közel van és hamarosan meg fogjuk látni… Tehát jelent ez eseményeket a zsidó nép számára, a világ számára egy nagy jel az égen. Öt ezer év alatt a NASA jelentése szerint nem történt így meg egymást követő két évben…

Nem akartam ezzel elrontani a napotokat – nem ezért mondtam. De hisszük a hívők üdvösségét és kimenekedését minden bajból, mert az Úr ezt megígérte nekünk. Hogy nagy szabadulást szerez az Ő felkentjének – megígérte. Úgyhogy mi ebben hiszünk és nem félünk az elkövetkezendőktől.

Ha átkozzuk Izraelt, akkor az ember előre kiolvashatja a könyvből, hogy nem jönnek áldások.

Zsoltárok 79-ből sokat idézem:

„Ments ki Isten Izraelt minden bajából és hétszeresen fizessen vissza az ellenségeinek az ért gyalázatért.”

Mi mindig imádkozunk Jeruzsálem békességért!

Nagyon áldottnak érzem magam, hogy itt lehetek, hogy megtanulhattam Isten Igéjét és azért, hogy Izrael és a zsidó nép barátja lehetek, és nem csak a szavakban és a szájnak az elismerésében, hanem tettekben is és száz százalékban az antiszemitizmus ellen vagyok! Ezt akartam elmondani a szívemből, hogy ébredjen fel ez a nép erre!

.-.-.-.-.

Köszönjük szépen! Megkérem prof. Dr. Róna Tamás rabbit, hogy tartsa meg beszédét!

Áldott az az ember, aki bízik az Úr Istenben! Nagy öröm és megtiszteltetés az, hogy ezen a mai kiemelkedő alkalmon itt lehetek Önök között, közöttetek és rögtön egy olyan gondolatot szeretnék feleleveníteni, ami percekkel ezelőtt hangzott el az ének, a zene hangjaival Salom Jerusalem. Mózes első könyve a II-IV. és V. heti szakaszokra vannak felbontva. Ezen a héten Mózes III. „szibráját”, első könyvének harmadik heti szakaszát olvassuk fel. És ebben a heti szakaszban többek között olvassuk azt, hogy az első ősatya, aki még nem nyerte el a h betűt a nevében, amely a jóisten minden eltöltő jelenlétét fogja Ábrahámban majd beleplántálni – és Ábrám egy különleges történeten megy keresztül. Ez a történet arról szól, hogy van egy város, talán a kor legnagyobb metropolisa és ennek a városnak, ennek a hatalmas városnak van egy királya…

Ábrahám szövetséget köt ezzel a bizonyos királlyal és a terményének egy bizonyos részét odaadja neki. Ábrahám a Jóistennel köt szövetséget, hát miről is beszél itt a Szentírás?

A „málkicedek” két héber szó az egyik a „meleh” (király) a másik a cedik (igaz), mindkét elnevezés a Jóisten nevének egy-egy szinonímája. Azt mondja a hagyomány, Ábrahám nem mással köt itt szövetséget, mint az örökkévalóval. Olvassuk a Szentírásban, hogy a málkicedek a mindenek fölött lévő „Éleljannak” volt a főpapja. A hagyomány azt mondja, hogy ő nem ember volt, hanem maga a világ alkotója. És a város pedig úgy neveztetik, hogy a teljesség városa „IrSalem”. És amikor egymásnak köszönünk, hogy azt mondjuk, hogy áldás, békesség! Erős vár a mi Istenünk, vagy úgy köszöntjük egymást, hogy Salem ez az emberek közötti hidakat jelenti, hogy egyek vagyunk. A Salom kifejezés azt jelenti, hogy béke. Minden ember erre vágyik a szívében, a lelkében és a fizikai valóságában egyaránt. És van egy város írja a Tóra, amely azt a nevet viseli, hogy IrSalem, de a Salem az több mint a béke. Az annyit jelent a Szentírás nyelvén, hogy a teljesség városa. Kérlek, nézzetek most körül ezeken a festményeken és sokuk Jeruzsálem egy-egy pillanatát örökíti meg, a teljességet, amely felé valamennyien haladni kívánunk. Ez az első gondolat, amit hoztam a szeretet jegyében.

A szeretet jegyében szól a második gondolat is, amely gondolat a köszöneté elsősorban a világ alkotójának és itt és az elmúlt évek során főpásztorunknak, Jim Sandersnek és a drága feleségének és ebből az alkalomból, hogy itt most együtt lehetünk, hogy a köszönetünket fejezzük.

…Köszönet a hídépítőknek! Hidat akkor építünk, amikor elválaszt két várost, két családot, két embert valami távolság. Hidat akkor építünk, amikor a kultúra, a történelem, vagy talán eszmék megpróbálnak elválasztani minket. És ekkor jönnek a hídépítő mesterek, akik képesek a legmélyebb szakadékot is áthidalni a Jó Isten hitével eltelve és ebből kifolyólag nagy szeretettel és tisztelettel, köszönetünk jeléül egy „tanahhot” szeretnék átadni mindazért a hídépítésért, amit eddig a főpásztor úr és drága felesége adott a régió zsidó közösségeinek és persze nektek valamennyiőtöknek, hogy segítitek mindabban a munkában, ami miatt most itt vagyunk.

A második köszönet annak az embernek szóljon, aki ezt az egész alkalmat megszervezte! Aki az elmúlt évek során ha kellett, a saját két kezével, hitéből fakadó mély elkötelezettséggel ment ki a keceli elhagyatott zsidó temetőbe és építette, takarította, példát mutatott, hogy hogyan kell a múltat „jelenni” és a jelenben elhelyezni a jövőt. Ő az az ember, hogy ha Kiskunhalason valamilyen hitközségi alkalom van, akkor a szíve és a lelke odahozza őt hozzánk. Nem telik el úgy év, hogy a Sándor valamilyen jó cselekedettel ne forduljon hozzánk. És azt hiszem, hogy a Sándor egyik különlegessége, hogy nem csak hozzánk fut, hanem minden teremtett ember felé.

Olvassuk „Mislében”, a Példabeszédekben…., hogy minden folyó a tengerbe folyik, de a tenger sosem telik meg – ez a szolgálat, amit választottál. És ezt a szolgálatot szeretném most neked megköszönni valamilyen különlegességgel. Kérlek gyere!

Ha jól tudjuk, akkor Sándor szőlővel foglalkozik… És nagyon sokunkat részesített már valamilyen finomsággal. Én arra gondoltam, hogy a Szent Földnek a borát fogjuk most elhozni neki, ez egy jeruzsálemi bor, amelynek persze van fizikai megjelenése, de lelki-eszmei is. Kérlek fogadd tőlünk szeretettel és köszönettel, mindazért amit nekünk adtál!

Szeretnék még valamit megjegyezni, egy rövid történetet had meséljek el nektek, mert hogy vendégeink vannak Izraelből és az Egyesült Államokból. Olyan emberek ők, akik ha rájuk, ha rátok nézek a nem létezett nagyszüleimet, nagyszüleinket látjuk bennetek. És van valami, ami ezer kilométerekről átívelve összeköt titeket a Sándorral, egy eszme, egy arcpoetica, mely úgy hangzik, hogy a tengernek van egy különlegessége, amely váltakozik, mégpedig az apály és a dagály. Egyik pillanatban a víz elönt mindent és aztán a víz lassan visszahúzódik és életek milliói maradnak kint a szárazföldön, a saját éltető közegükből kiszakítva, hogy az elmúlásra legyenek ítélve. És azt mondja a Talmut, hogy … látja, hogy egy ember jár a fövenyen és ameddig a szem ellát, pici apró életek milliói lobbannak ki, mint a gyertyalángok. És ez az ember, aki térdig gázol, néha lehajol és felemel egy életet, egy halacskát és visszahelyezi az éltető közegébe, és nem érti, hogy mit számít az elpusztított milliók mellett az az egy. És lemegy, hogy ő maga szegezze ezt a kérdést ennek az embernek. Így is történik, lélekben feldúlva fordul ehhez a férfihez és kéri rajta számon, hogy hogy mered megmenteni azt az egyet, mi értelme van miközben tízezer élet válik semmivé!? És ekkor ez a jó ember, ez az igaz először nem mond semmit, mert nem a beszédnek van itt az ideje, hanem kimegy megint a fövenyre és felvesz egy pici halacskát, odaviszi a bölcs rabbi elé és megmutatja neki… Látod? Neki számít! Majd ezzel a gondolattal visszahelyezi a vízbe.

Hogy mit jelent embernek lenni? Ez az ami összeköt bennünket Izraelben, Amerikában és itt, Kecelen. És amikor ezeket a gondolatokat kimondom, a fájdalom, a gyász, amely mindig kísér minket osztozunk rajta itt, Miközben Miklós bácsinak a festményeit nézhetjük, felsejlik benne felesége csodálatos mosolya és tudjuk azt, hogy lélekben itt van veled és itt van a te képeidben.

Végezetül pedig van itt még egy könyv nálam, az a címe, hogy a Dohány utcai zsinagóga 150 éve. Az utolsó gondolat a köszöntés fogalmában: 1973. október 6. a jom kippuri háborúnak a napja. Ma van október 6. Negyven évvel ezelőtt Izrael nagyon nehezen felfogható és megérthető nyomás alá került. A zsidó hagyomány egyik legszentebb napján, jom kippur az engesztelés napja estéjén az ellenség megtámadta Izraelt. Olyan számok jelennek meg a támadók oldalán, amelyek sok tízezres-százezres fogalmak, fizikai erőkben, emberi erőkben, fegyverekben… És Izrael a Jó Istennek hála, győzedelmeskedni tudott. Ez a győzelem nem csak 1973. október 6-án volt jelen, hanem ha jól számolom 1952. október 6-án is, amikoris András megszületett és ha jól számolom, akkor a 61. születésnapja van ma és ebből kifolyólag, mivel a meghívón az állt, a Zsoltár idézetből a szeretet fogalma, ebből szeretnék ajánlani neked András és nektek egy útravalót, amely Jézus számára is  megerősítést nyert, amit a Tórából idézett: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Amikor azt halljuk, hogy szeresd felebarátodat, mint saját magadat, azt pontosan érteni kell. Ez annyit jelent, hogy úgy szeresd őt, ahogy az neki a legjobb. Ahhoz meg kell, hogy ismerd a tiszteleten túl és meg kell, hogy értsd az ő indokait, elveit. Ha ez sikerül, akkor képes vagy őt úgy szeretni, ahogy számára ez a legjobb.

András, azt gondolom, hogy most már lassan negyedik éve megrendezendő 2014-ben leendő gyerektáborunkban te ezt a fogalmat egyre inkább szélesíted és ezért nem lehetünk neked elég hálásak itt és az országban mindenhol…

Még egyszer megköszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek közöttetek, hogy itt lehetünk közöttetek és ahogy kezdtem, azokkal a gondolatokkal szeretném befejezni. Áldott az az ember, aki bízik az Örökkévalóban!

.-.-.-.

Raáb András:

Nehéz megszólalnom, meglepett Tamás rettentően. De nekem a legnagyobb születésnapi ajándék már kiderült, az hogy itt lehetek köztetek és együtt lehetünk. Én magamban már megfogalmaztam az előbb, de nem akartam elmondani. Itt szeretném külön megköszönni Sándornak, aki amint a Tamás említette ha van nálunk valami esemény és ő nem tud ott lenni, akkor is egy kis szilvával vagy szőlővel a gyerekeknek csemegét biztosít. Nem lehetünk elég hálásak! A fesztiváljainkon is mindig részt vesznek, és igazán a barátomnak szólíthatom és megtiszteltetés, hogy dolgozhatunk együtt. Ezzel a gondolattal szeretném megköszönni, hogy eljöttetek és kiemelném talán azt, hogy azt kell keresni, ami összetart, nem ami szétválaszt minket… És ez az alkalom rettentő jó és büszke vagyok arra, hogy az a bizonyos híd kezd felépülni. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, további szép napot!

Megkérném főrabbi úr jelöltet, Fináli Gábort, hogy szóljon pár szót!

Fináli Gábor:

Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a fantasztikus alkalmon. Igazából mindig azért imádkozok, hogy ezek ne évente egyszer, vagy sokévente hanem szinte minden nap megrendezésre kerüljenek és így teljen az életünk, hiszen sok minden köt minket össze. Elhangzott, hogy az ebédünknél külön asztalnál ültünk, elhangzott az evangélium idézetből zsidók, pogányok leosztás… Kérdem én – és ez minden egyes alkalomnak, mikor rabbikat hívnak, mindenki akarva akaratlan héber nyelvtanfolyamon esik át – hogy bár héberül úgy mondják a zsidók, hogy „jehudi”, hogy hálásnak lenni Istennek. Csak mi vagyunk hálásak Istennek? Akkor egyikből a fogalmak határvonalai elmosódnak. Izrael! Mit jelent Izrael. Azt mondja a Talmut, hogy ne úgy olvasd, hogy iszrael, hanem úgy, hogy „egyenesen Istenhez törekedni”. Ki az aki közületek egyenesen Istenhez törekedik. Így fognak a határvonalak elmosódni.

A főrabbi mondott egy érdekes mondatot, hogy mos már az újrakezdés után, az olvasás újrakezdése után tényleg Ábrahámnál tartunk. Vagyis sor került Ádám szakaszára és Noén is túl vagyunk már… Mi a különleges Ábrahámban? És ezt azért mondom el nektek, mert még messze nem vagyok főrabbi, még rabbi avatáson sem estem át, de hálás vagyok azért az égnek, hogy évek óta kéthetente szoktam együtt tanulni Bibliát keresztényekkel és keresztyénekkel.

Sokszor jönnek új emberek, akik mindig valamilyen definiálást kérnek tőlem, tőlünk, hogy mondjuk meg, hogy hol  a határ. Nagyon nehéz definiálni ezt és csak azon múlik ez, hogy ki hol húzza meg a határt.

 Ádám  idején megtörtént a bűn és nem tudta azt helyrehozni. Az Örökkévaló irgalmában, türelmében tíz generációt várt, eljött Noé korszaka, bár ő Istennel járt, mégsem volt arra alkalom, Ábrahám kora jön el, aki az akkori metropoliszban és őt onnan az Örökkévaló kihívja 75 évesen és azt mondja neki, hogy menj el egy helyre, amit mutatok neked. És le van írva egy későbbi részben, hogy Ábrahám Isten előtt járt. A Tóramagyarázók egy része azt mondja, hogy ez egy nagy különbség kettőjük között. Míg Noé Istennel járt, szüksége volt rá, hogy vele menjen. Kézen fogva mentek, de nem volt önálló cselekvése. Ábrahám ezzel szemben Isten előtt járt, alkalmas volt arra, hogy önállóan, Őt utánozva menjen Isten előtt. És innen, ettől a ponttól kezdve számít az a történelem, ami eljött egészen a mai kiteljesedéséig a Sínai hegyig, amikor Izrael közepébe a Szent Sátorba újra el lesz plántálva az az élet fája, amitől Ádám és Éva el lett tiltva. De mi a különbség Mózes, Ábrahám és Noé között? Hiszen Noé volt az új ősapa, aki megmentette az egész emberiséget. Mondtuk azt egyszer, hogy nem volt elég önálló, másik alaptulajdonsága… hány embert vitt magával a hajóba? Magával együtt hetet… Tudunk egy potyautasról is, de a Bibliában vele együtt nyolcról olvasunk. Száz éve volt rá, hogy meggyőzzön embereket arról, hogy jön az özönvíz. Száz év alatt csak a saját családjára tudott hatni!

Itt van Ábrahám, aki Sárával lelkek tucatját téríti meg és vezeti az Örökkévaló hitére, a sátra négy égtáj felé van nyitva és mindig az útkereszteződésekben helyezi le. Az embereket így be tudja invitálni, hogy egy falat kenyér és egy kicsi víz mellett meggyőzze őket az Örökkévaló létéről és szeretetéről. Perlekedik az Örökkévalóval és alkudozik, hogy mentse meg, kímélje meg Sodomát és Gomorát…

Valami elkezdődik Ábrahámmal, aki különben nálunk úgy neveztetik, hogy az irgalmas, szeretetteli kegyelem megtestesítője. De mégis azért úgy általában ezekből az emberekből úgy ezekből hiányzott, mint ami benne volt Mózesben, akit a legszerényebbnek nevez Isten. Egy helyen azt mondja a Tóra, hogy eltörlöm ezt a népet és belőled Mózes, csinálok új népet. És Mózes ekkor olyat mond, amit eddig sem Noé, még Ábrahám sem mondott: Engem törölj ki ebből a könyvből, az életből is, de hagyd őket élni!

A legnagyobb dolog, amit az ember adhat, az az élet. Ezt ünnepeltük az újévkor. A teremtéskor azt ünnepeljük megszólaltatva a sófárt, királlyá avatva az Örökkévalót magunk fölé, hogy életet adott nekünk, megosztotta a létezés élményét. És azt mondta, hogy …. alkossunk embert! Több variáció van arra, hogy hogyan kell ezt érteni. Van aki azt mondja, hogy az angyaloknak mondja ezt, mert őket is be akarja vonni. A másik magyarázat, ami a kedvencem, ami összekapcsolja ezt a részt azzal, hogy azt mondta teremtés pillanatában mindenre, hogy jó, de az embernél nem mondta ezt. Azért mert az maga az emberen múlik és a többes szám, az hogy csináljunk, ez azt jelenti, hogy az Örökkévaló magát az embert hívja el, hogy válj olyanná, amilyenné szeretném, hogy válj, legyél olyan Ádám… te Ádám, legyél olyan emberré.

Életet adni a legnagyobb kincs, nem véletlen, hogy a szülők kérése felkerül a tízparancsolat táblájára.

Keresztény, keresztyén testvéreim ahogy a lelkész úr is mondta, nélkületek a zsidó történelem elmúlt hatvan éve, a kereszténység ezen áramlata és világlátása nélkül nagyon másképp nézne ki. Ez vonatkozik nyilván az amerikai keresztényekre és a rendszerváltás után minden olyan keresztényre, aki arra és azzal a szemüveggel nézi a világ történéseit, mint amint a pásztor úr mondott. Ti életet adtok, ezért a legnagyobbat adjátok nekünk. Szeretnénk megköszönni és szeretnénk, hogy a hidak, amik épültek azok szélesedjenek és mindig kezet tudjunk fogni egymással félúton. Köszönöm szépen!”