Hit vagy hagyomány?

Hit vagy hagyomány

(2015.10.04.)

„Az Úr be tudja tölteni a szívünk kívánságait és tud mindenről, mindenkiről mindent, tudja azt, hogy mire van szükséged, mi foglalkoztat, mi az ami szomorúságot, vagy bánatot okoz neked, tudja, hogyan vigasztaljon meg, hogyan segítsen, hogyan emeljen fel… mindent tud rólad! Az Ő jelenlétében vigasztalás, bátorítás van, teljesség van! Minden amire szükséged van az úgy nyilvánul meg, úgy jön valóságba az életedbe Istentől, hogy az Ő kenete, az Ő jelenléte megnyilvánul az életedben. Egy ilyen
kenet-megnyilvánulás az is, amikor együtt imádjuk, dicsérjük az Urat és szót hallasz Tőle, vagy egyszerűen belépsz az Ő jelenlétébe és megtapasztalod azt, hogy mit jelent békességben lenni, mit jelent hálásnak lenni, mit jelent az, hogy leveszed a tekinteted arról, ami egész héten körbevett téged és csak Őrá figyelsz.

Az Úr egybeköt bennünket kapcsokkal és kötelékekkel és ez azért van, hogy a mi védelmünkre legyen ez. Nem véletlenül vagy itt a gyülekezetben, én sem véletlenül állok itt… és ezért meg kell alapoznod az életedet, meg kell vizsgálnod az életedet, hogy mire alapozod azt. Meg kell vizsgálnod, hogy az életed Istennek a valóságos erején és az Ő valóságán nyugszik-e, azon nyugszik-e amit Ő mond, vagy pedig vallásos hagyományokon, amelyek erőtlenek. Sokan meggyőződve élik az életüket úgy, hogy meg vannak győződve mindarról, hogy amit tesznek és ahogy teszik az úgy jó, ahogy, mert ezt látták a nagyszülőktől, szülőktől, a környezetükben. És nem veszik észre azt, hogy azzal, amit tesznek és ahogy teszik, csupán hagyományokat követnek és emberi rendtartásokat, ceremóniákat visznek végre nap mint nap, hétről hétre, évről évre. Miközben meggyőződésük az, hogy amit tesznek az teljesen bibliai, igei és rendjén van úgy. Pedig csupán az egy hagyománykövetés az, amit tesznek.

Úgy lehet ezt megvizsgálni, hogy min nyugszik, alapszik az életed, hogy egyszerűen megnézed, hogy ez benne van-e a Bibliában, úgy van-e benne, ahogy te azt teszed vagy nem. Képesnek kell lenned magadat leellenőrizned és nem szabad engedned, hogy bárki rád erőltessen bármit is. Képesnek kell lenned, hogy leellenőrizd a pásztorodat, a férjedet, a feleségedet, a lelkészt, vagy bárkit, akinek úgymond a szavára adsz, hogy az igei, bibliai-e. Mert csak azért, mert valaki akit te alapjába véve tisztelsz mond neked valamit, nem feltétlenül helyes az úgy, ahogy ő mondja.

I. Korinthus 2.4,5

„És az én beszédem, az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában állott. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.”

Máté 15.1,2

„Akkor írástudók és farizeusok jönnek vala Jézushoz Jeruzsálemből mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit, mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.”

Ez a mentalitás, ami a farizeusokban volt, egy olyan vallásos mentalitás, amely mindenben a hibát a kifogást, a rosszat keresi. Kérdezgetik és megítélik Jézust, és a vallásos emberek mindig ilyen dolgokon akadnak fenn. Mindig olyan apróságokon, amelyek nem a lényeg, hanem csak a körülmények, a látszat és a vallásos hagyományok alapján való, általuk elképzelt dolog. Mondok egy példát: a pásztor miért nyúl a zsebébe prédikáció közben és miért fogdossa a lakáskulcsát…? Miért nincs rajta nyakkendő, vagy miért van, vagy miért van bezselézve a haja? Az a gyertya miért ég, vagy miért nem ég…? Olyan semmiségek ezek, amelyekben lehet, hogy te is eltévesztetted. Könnyen meg tudjuk ítélni a másikat azért, mert benne vagyunk olyan hagyományokban, amelyek szájról szájra terjedtek és embereknek a rendelései. Istennél ez nem helyénvaló. A zsidóknak van egy un. írott törvényük, amit mi az első öt Mózes könyvként ismerünk. Ők ezt úgy hívják, hogy a Tóra. Vannak zsidó vallási felekezetek, amelyek ezen kívül semmi mást nem ismernek el, még a többi ószövetségi könyvet sem… Aztán vannak olyan zsidó irányzatok, amelyek az ószövetségi próféták könyveit is alapul veszik. És van egy olyan törvényük is – a legtöbb zsidónak – amely szájról szájra terjedő hagyomány és ezt ők hívják, hogy a Talmud.

A zsidó rabbik az alapján hoznak döntéseket bizonyos helyzetekben, hogy mit kell tenniük, hogy megnézik azt, hogy régen az a híres rabbi arról a dologról mit mondott. De mi nem tartozunk ezek alá, mert mi az új szövetség alatt vagyunk. És amiért ezt elmondtam, hogy mi keresztények is hozunk különböző szabályokat és hagyományokat, amelyek megkötöznek bennünket. Ha csak azt a nagyon egyszerű vasárnapi példát vesszük, hogy a vasárnapi istentiszteleten miért kell 30-35 percit dicsőíteni? Ha 40 vagy 50 percet szól, vagy másfél órát, akkor mi történik? Nem vagyunk belekötve egy olyan liturgiába, amiből nem lehetne kilépni, mert a Szellem szabadságában élünk, abban járunk és amikor ezt eltévesztjük, elveszítjük, amikor csak arra figyelünk, hogy mi a  szokás, akkor megkötöztük magunkat.

Van úgy, hogy – ez nagyon ritkán fordult elő -, hogy egy-két dicsőítés után már prédikálok, tanítok. Ez inkább szabadtéri alkalmakon szokott előfordulni, itt az istentiszteleten több idő el szokott telni. De most bő egy órát imádtuk az Urat. És valakinek ez fájdalmas volt, unalmas volt?

Amikor a Szellem benne van valamiben, akkor az megtelik élettel, megtelik kenettel, és az gördülékeny. Ha a jövő héten és az azt követő héten is ezt meg akarnánk ismételni, az nem biztos, hogy így menne, így működne és ezt a szellemi és érzelmi erőt hozná ki belőled, mint ma. Ha ezt akarnánk, akkor követnénk egy hagyományt, hogy már pedig egy óra 10 percet mindig dicsőítünk, a pásztor nem beszélhet többet ötven percnél, és van egy kerete az alkalmainknak… Lehetne azonban három órás is az alkalmunk. És ha meglátod, hogy több száz ember gyűlik össze a városban hétről hétre, akkor meglátod azt, hogy nem elég két óra. Emlékszem, mikor még a régi gyülekezeti termünkben voltunk, akkor sokszor volt, hogy másfél, egy és háromnegyed órás alkalmunk volt csak, mert voltunk öten, tízen. Nem most volt, sok-sok évvel ezelőtt…

Most már nem elég két óra sem szinte. Nem azt mondom, hogy ezer fős gyülekezetnél 12 órás alkalmakat kell tartani, de ne kötözzük meg magukat! Nekünk egy új időkorszakunk van, ahol a törvény nem betűbe és kőbe van vésve a számunkra, hanem a szívünkbe. És ezért nekünk a szívünket kell követni mindig mindenkor. És így most ez egy kicsit könnyebb itt az istentiszteleti alkalmon, mert a pásztor valamilyen szinten irányítja az alkalmat abban a tekintetben, hogy mondja a dicsőítőnek, hogy még énekeljen és te ezt követed és nem saját magad szívét követed, hanem az enyémet és neked így könnyebb. De amikor innen hazamész, már hazafelé sem vagyunk együtt, hogy engem, vagy bárkit kellene követned. Holnap és holnap után sem, vasárnapig nem nagyon fogunk találkozni, hogy alá legyél vetve a pásztornak és az ő vezetésének. Hiszem azt, hogy nem én vezetlek téged, hanem a Szent Szellem és azt tudom, hogy Isten azért rendelt pásztorokat, evangelistákat, tanítókat… Krisztus gyülekezeti testébe, hogy rajtuk keresztül az ellátást a gyülekezeti tagoknak, a nyájnak megadja és rajta keresztül is vezesse az Ő gyermekeit.

Nem azt mondtam, hogy én vezetlek téged, csak amikor én prédikálok, vagy az egyházunk alapító pásztora, vagy egy jó tanítást hallgatsz, akkor Isten azon keresztül szól hozzád. És te a szellemedben, a bensődben tudod azt, hogy ez neked szól és akkor tudsz arra választ adni.

Folytatom a megkezdett Igét:

„Jézus felelvén monda nékik, ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatait a ti rendeléseitek által?”

Egy másik fordítás azt mondja, hogy hagyományaitok által. Visszaszól, visszavág nekik, hogy ti megszóltok engem és a tanítványokat, hogy evés előtt nem mossuk meg a kezünket. Ez egy rituális tisztálkodási rend volt a zsidóknál, hogy megmosakodtak az étkezések előtt, nem csupán azért, hogy higiénikus legyen az, amit megfognak és megesznek, hanem ez egy rituálé is volt, egy szertartás. És Ő pedig azt mondja nekik, hogy ti meg miért hágjátok át Istennek a parancsolatát a ti hagyományotok által? Tehát a hagyományotok által Istennek a parancsolatát, beszédét tudjátok áthágni.

„Mert Isten parancsolata ez, mondván: Tisztelt atyádat és anyádat és aki atyját, vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyját, vagy anyjának ezt mondja, templomi ajándék az, amivel megsegíthetnélek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját, vagy anyját. És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.”

Erről a templomi ajándékról külön lehetne beszélni, de most arról beszélek, amikor azt mondja Jézus, hogy és erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által. A tiszteletadás az nagyon fontos, Isten előtt az egy alapdolog. És az Ige írja, hogy tiszteld atyádat, anyádat, hogy hosszú életű legyél e földön – írja ezt mind az ó- és újszövetség. Ha nem hiszed, akkor olvasd el az Efezusi levél 6 fejezetének 2,3 versét. Az első helyen, akit tisztelned kell, maga Isten. A második, akit tisztelnek kell a fizikai értelemben, a szüleid, a harmadik, amire az Ige szólít fel, ők azok, akiktől tanultad a hited. Akik megtanítottak téged arra, hogy hogyan járjál hitben. Nem tud kiáradni az áldások teljessége az életedre, ha ezt nem tartod szem előtt. Tisztelt Istent, a szüleidet, a tanítóidat. Ha még tovább akarnék menni, akkor tiszteld azokat is, akik a kormányban vannak – ha még ez fájdalmas is neked. Nem feltétlenül a személyről beszélek, aki az élén áll, mert valószínűleg mindenkivel nem érthetünk tökéletesen egyet, hanem azt a hivatalt tiszteld, amiben ő ott áll. Ott rontják el nagyon sokan, hogy a tiszteletadás nincs meg Isten felé, és nincs meg embere felé.

És zárójelben elmondom neked, hogy amikor nem értesz egyet, vagy nem tetszik valami a férjedben, vagy a feleségedben, neked akkor is tisztelned kellene őt! Nem azért, mert hú de milyen jó dolgot csinált, hanem megtiszteled azt a helyet, amiben ő áll. Hogy ő a te feleséged, vagy ő a te férjed! Amikor ez a tiszteletadás hiányzik egy kapcsolatból, akkor nem elkezdődnek a bajok, hanem ott már bajok vannak, amit helyre kell állítani. Ha ezek az Igék, kiigazítások rád mutatnak, akkor fogadd ezt el!

7-es vers:

„Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tanításokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot monda nékik: Halljátok és értsétek meg! Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból.”

Amiben az ember hisz és ahogy az ember gondolkozik, az kihatással van a testre és az érzelmeire. És Isten a szívedet látja. És egy hagyomány az, hogy az emberek ítélgetik és mutogatnak a másikra, hogy az milyen hibát vagy bűnt követett el. Még ha nem is fogalmazzák így meg, de hogy az ezt és azt tette. És ezt a hagyományaik alapján teszik, mert a Biblia nem szólít fel arra sehol sem, hogy te keresgéld a másikban azt, hogy ő milyen hibát követett el. Elmondjam neked a Biblia alapján, hogy mi az, ami bűn, hogy az újszövetség hogyan fogalmaz?

Azt mondja Jakab apostol, hogy aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak! Pál azt mondja, hogy ami nem hitből van, bűn az! Szó szerint így szólnak ezek az Igék! Az emberek a külsőséget nézik, Isten pedig a belsőséget! Mert az vagy te valójában, egy szellemi lény. A hagyomány az mást mond!

Ha mindabban a világosságban jársz, ami van neked most, ha tudod azt, hogy mit kell tenned, hogy mit kellene tenned, hogy hogyan kellene azt megtenned és abban a világosságban jársz, amid van, akkor Isten elégedett veled! Ha nem abban a világosságban jársz, ami van neked, akkor mi szerinted mi van?

Mielőtt az Istennek nem tetsző hagyományoktól meg tudnál szabadulni, előtte meg kell ismerned azokat.

Máté 12.33,34

„Vagy legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák és teremjetek romlott gyümölcsöt. Mert gyümölcséről ismerik meg a fát. Mérges kígyónak fajzatai! Mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj!”

Jézus ezt nem a tanítványainak mondta, hanem a farizeusoknak. Azoknak, akik hagyományokat követtek, akik el voltak telve magukkal, akiknek minden kívánságuk az volt, hogy az emberek előtt tisztességet nyerjenek. És kiálltak, imádkoztak, de ezt úgy tették, hogy minél több ember lássa azt. Nekik mondja azt, hogy legyetek jó fák, vagy legyetek rossz fát, mert a gyümölcseikről ismerik meg a fát. És valami olyan kemény mond nekik, amire nem csodálom, hogy a farizeusoknak kinyílt a bicska a zsebében. Azt mondja nekik, hogy mérges kígyónak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok, mert a szívnek teljességéből szól a száj?!

Kiszivárog a szádból, amivel teljes vagy! Ez igaz volt a farizeusokra, a tanítványokra és a mai napon is igaz ez. Hogy ami benned van, ami mélyen ott van benned, amiről igazán sokat gondolkozol, amit a magadévá tettél, amit megemésztettél az érzelmeiddel, a gondolataiddal, a mentalitásoddal, az ki fog jönni belőled! Ezért nem mindegy az, hogy min gondolkozol, hol jár az eszed, az agyad, min meditálsz. Mert ha Isten Igéjét gondolod, beszéled és építed magadba, akkor az fog túlcsordulóan kijönni belőled. És van-e szükséged arra, hogy Isten Igéje jöjjön ki belőled, vagy pedig a világ szemete jöjjön ki belőled? Ugyanúgy, mint ahogy kijön milliónyi emberből?!

Amiről beszélsz, az elárulja neked és nekem azt, hogy neked mi a fontos. Beszélhetsz a hobbidról, a sportról, a munkahelyedről, a gyermekedről, a ruhatáradról, a cipődről, az izmaidról, vagy a hajad őszüléséről, bar bármiről. Amiről beszélsz, ami jön ki belőled, az neked fontos, az van benned!

Jakab 1.22

„Az Igének pedig megtartói legyetek, ne csak hallgatói megcsalván magatokat!”

26-os vers:

„Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak hiábavaló az istenfélelme!”

Jakab 1.26

Ha valaki nem figyeli a száját, akkor az úgynevezett vallásossága hiábavaló.

Ha nem figyelsz oda arra, hogy mi jön ki a szádon, úgy is mondhatnám, hogy ha mindent kimondasz, ami éppen az eszedbe jut, ha mindent kimondasz akkor, amikor valamiféle tünet ér és ahogy érzed magad és nem fékezed meg a nyelved és nem állsz meg, hogy elgondolkozz azon, hogy mit mond erről Isten Igéje és hogyan kellene most erre reagálni, mit kellene, vagy mit nem kellene mondanom?! Ha ezt nem teszed meg, nem fékezed meg a nyelved, az Ige úgy fogalmaz, hogy ha megcsalod a magad szívét, akkor hiábavaló az istenfélelmed! Tudd meg, hogy a te hitedet, hogy te miben és kiben hiszel, azt nagyon sokszor a szádnak a szavaival tudod kifejezni. Sokszor a szádnak a szavai, a mondatok, amik kijönnek belőled, az a hitednek a megcselekvése. Megcselekszed azt, amiben hiszel.

Jakab 3.1,2

„Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert mindnyájan sok dologban vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember! Képes az egész testét is megzabolázni!”

Képes az egész testét irányítása alá venni. Ez azt is jelenti, hogy képes a veséjének a működését, a szívének a működését irányítása alá venni, képes az idegrendszerét, az érzelmeit az irányítása alá venni, a lábujjait, a pattanásait, mindent az egész testén, hogy az úgy működjön, ahogy azt Isten teremtette. Tehát képes vagy irányítani a saját testednek a működését – ezt is mondja itt az Ige tehát.

3-4 vers:

„Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk és az egész testüket irányíthatjuk. Vagy nézd a hajókat, noha mily nagyok és még ha erős szelek hajtják is őket, mindazáltal a kis kormányrúd oda irányítja, ahova a kormányos szándéka akarja.”

Láttál-e már lovat? Bizonyára! Egy kifejlett ló fajtától függően 5-7 mázsa és ha az megindul, akkor a fizikai erőddel azt nem tudod megállítani, se akkor, ha előtte vagy, se akkor, ha utána, vagy mellette vagy, mert az sokkal erősebb nálad. Mégis egy kicsi kis zabla, ami egy pici kis dolog, amit a szájába raknak a több mázsás lovat odairányítja, ahova akarod. És ez egy példa, mert azt mutatja be, hogy a nyelved, a szád ugyanígy irányít téged, a szavaid uralkodnak.

5-ös vers:

„A nyelv is kicsiny tag, de nagy dolgokkal dicsekszik. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt.”

A szavaid uralkodnak és Isten azt mondja, hogy Jézus vére elmosta bűneidet, hogy meggyógyította betegségeidet és megigazultál Őbenne. És te mit mondasz? Igen, ezt hiszem és elfogadom a gyógyulásomat! Vagy pedig azt mondod, hogy amit az orvos mondott, az az igazság, mert kitapintható a testemben a daganat és meg fogok halni! Te mit mondasz! Kinek hiszel, mit mondasz ki a száddal, kinek a szava fog uralkodni feletted? Kié lesz a hatalmasabb a te életedben? Ki mellett döntesz? És mondhatod azt, hogy én hiszek, hiszek Istenben… De a te hagyományos gondolkozásmódod generálni tudja ellened a hitetlenséget. A hagyományos gondolkozásmódod az alapján működik amit lát, amit érez. Nincs elég pénz… ezt nem tudom megvenni, ezt nem engedhetem meg magamnak, nekem erre nincs lehetőségem, kizárt dolog, hogy ez megtörténjen… Isten Igéje viszont azt mondja, hogy van elég pénzünk, gazdagok vagyunk és növekszünk, aki bejön a gyülekezetbe, itt megragad és alapot vesz, felnövekszik és épül és minden beteg a gyülekezetbe meggyógyul – ez mind a hitnek a szava! Te mit mondasz, mivel értesz egyet?

Milyen régóta mondogatod azt, hogy beteg vagyok, hogy olyan fájdalmaim vannak, hogy úgy sajnálom, hogy ide vagy amoda születtem és ilyennek, vagy olyannak. Milyen régóta mondogatod azt, hogy nekem nincsenek lehetőségeim, hogy engem nem szeret senki, hogy olyan kilátástalan ez a helyzet, hogy de hát már olyan régóta szenvedek ettől a betegségtől?! Milyen régóta mondogatok, hogy nem jön a pénz, hogy nem történik igazából semmi, ebben az évszakban én mindig megbetegszem, mindig jön valami nyavalya és mindig elkapom, ezen nekem keresztül kell mennem… Milyen régóta mondogatod ezeket?

Alapozd meg a szívedet Isten Igéjén, mert a tolvaj jön! Amikor akkor próbálod az életed és a szívedet megalapozni, amikor a problémával már szembesültél és akkor próbálsz hitben járni és működni, sokszor már késő! Nem mondom azt, hogy lehetetlen, de sokszor akkor már késő! Mert amikor van lehetőséged és van erőd és fizikai erőd, akkor kell megragadni az időt, hogy magadhoz vedd Isten Igéjét és az Ő beszédét. Hogy amikor valami feléd közelít, ami ártani és bántani akar téged, akkor te felkészült legyél és azt mondd, hogy nem ezt én nem engedem meg a Jézus nevében! Mert felkészültél és a szíved telve van Istennel, az Ő jelenlétével és a hittel, hogy Ő veled van, benned van, szeret téged és megsegít téged. És nem akkor kezded el vakarni a fejedet, hogy most mit csináljak?!

Nem az probléma sohasem, hogy ha belekerülsz valami nehézségbe, hanem az, ha nem látod abból a kiutat, nincs világosságod arra, hogy hogyan lehetne abból kijönni, vagy hogyan lehetne azt a dolgot megváltoztatni. Nem az a probléma, ha az autóddal kapsz egy defektet és félre kell húzódnod, hanem az a probléma, ha elképzelésed sincs arról, hogyan kell kereket cserélni az autón, és összekevered a kormánykereket a pótkerékkel! Most ez vicces, de amikor belekerülsz egy tünetbe, betegségbe vagy valami hiányba, akkor tudnod kell hogyan gyere ki belőle. És ha tudod, akkor ez olyan könnyű lesz, mint kereket cserélni. Megemeled az autót, leveszed a régi kereket, felrakod az újat és mehetsz tovább… - miután leengedted, persze vissza – ez nehogy kimaradjon. És akkor mehetsz tovább! És a betegségből is ilyen könnyen meg lehet gyógyulni!

Képes vagy bármin keresztül menni és megváltoztatni, ha megalapoztad magad az Igében! A szavaid beengednek, vagy kizárnak dolgokat az életedből, a szavaid vagy legyőznek téged, vagy pedig győztessé tesznek téged, a szavaid vagy felemelnek téged, vagy pedig meg fognak alázni téged! A szavaid, amiket kimondasz! Mert valami mindig ki fog jönni belőled! Nagyon nagy önuralom kell ahhoz, hogy be tudd csukni a szádat. Ha hallgattad ma a budapesti tanítást, akkor hallhattál erről egy nagyon jó biblia példát.

Nagyon sokszor az emberek ostoba módon viselkednek és a szívük vágya, hogy mindenképpen, ami bennük van, az kijöjjön. És tudod, hogy a Példabeszédekben meg van címezve az ilyen ember. Úgy hívják ezt az embert a Példabeszédek igéi, hogy bolond ez az ember! A bolondnak egy kívánsága van, hogy ami benne van, mindenképpen kijöjjön, mindenképpen szórja azt, amit ő gondol. Mindig a véleményét el akarja mondani, ha kérdezték, ha nem… ha van rá igény, ha nem. Általában ez a büszkeséggel együtt jár, hogy mindig az enyémről, a sajátomról, mindig ami engem foglalkoztat arról kell beszélni. Hogy én legyek mindig a középpontban, és lásd meg, hogy nekem van véleményem a dologról, van rálátásom arra… Az ilyen embernek elő kell hozakodni Isten Igéjével és akkor elnémul, mert ahhoz nem tud hozzászólni majd. Előttem van egy sok évvel történt eset. Egy társaságban beszélgettünk és semmi más nem hangzott el az illető szájából, csak az, hogy ő hol volt nyaralni, hogyan érezte ott magát, hogyan fogadták őt. Közben vicceket mesélt és mindig ő volt a középpontban. Mi a többiekkel elkezdtünk az Igéről beszélgetni és akkor ő elnémult. Pár perc múlva már nem is volt közöttünk, elment. Te ne legyél ilyen!

A szavaid vagy beengednek, vagy kizárnak dolgokat az életedből. Vagy beengedik a gyógyulást, a felemelkedést, vagy pedig kizárják azt. Azt mondhatod, hogy egyre rosszabbul mennek a dolgok, egyre szegényebb vagyok, egyre kilátástalanabb a helyzet. Valaha siránkoztál-e azon, hogy milyen a helyzeted? Ugye?! A politikusok is mindig siránkoznak valamin úgy, hogy a másikra kenik, hogy őmiatta van ez, nyafognak minden miatt. De neked, meg nekem igazából nincsen szükségünk politikusokra, hogy jobban menjen az életünk. Az országnak és a világnak, a világban élő embereknek szüksége van rá, valamilyen hatást ránk is gyakorolnak, hiszen nem tudunk kimenni ebből a világból… Ha elköltözöl ebből az országból, az új országodban is lesznek politikusok, akik döntéseket hoznak és rá fognak kényszeríteni arra, hogy adót fizessél.

Arra van szükség, hogy az életünk kormánykerekét megragadjuk és azt mondjuk, hogy én meggyógyultam, az immunrendszerem erős, sőt egyre erősebb. És azt kell mondanod, hogy a pénz bejön hozzám! És lesznek megrendeléseim, jó üzleti lehetőségeim és a méheim nem fognak a télen elpusztulni és megújul az egész életem. Ezt kell mondanod, azt, amit szeretnél! Ha valami kár ér, akkor azt helyre kell állítanod a hitednek a beszédével, a szavaiddal. Nem fogok megbolondulni, nem fog elmenni az eszem és ne mondogasd azt, hogy ez a gyerek megőrjít engem! Azt se mondogasd, hogy a férjemtől teljesen kiborulok! Miért mondod ezeket? Mert úgy érzed? Azért mert úgy érzel valamit, az nem jogosít fel téged arra, hogy ilyen hitetlenséget szólj, és így beszélj!

Tehát arra van szükség, hogy az életed kormánykerekét, azaz a szádat megragadd és vedd észre azt, hogy a szád irányít téged. És azt kell mondanod, amit az Ige mond rólad! Én áldott vagyok, győztes vagyok, bármi problémával szembesülök, én keresztül megyek rajta. És amikor vissza fogok erre a problémára tekinteni egy év múlva, akkor megkérdezem a Sátánt, hogy csak ennyire futotta tőled? Gyenge kísérlet volt! És mész tovább! Ez a hitnek a szava, a hitnek a beszéde! Nem egy nap alatt történik meg mindez veled, hanem nap nap, hét hét, hó hó, év év után. Ebben járnod kell és amikor abbahagytad, akkor tudd meg, hogy elkezdtél visszafelé menni a hitben! Mondják az emberek olyan gyenge vagyok! Úgy fáj, itt fáj, ott fáj… És hiába jössz ide előre a gyógyító sorba, hiába imádkozom ilyenkor érted, ha te nem kerülsz egységre velem! Nem kerülsz egységre velem és utána nem kezded el mondani te is azt, amiben én hiszek és amit Isten Igéje mond. Márpedig azt, hogy elfogadtam a gyógyulásomat! Nagyon könnyű, nagyon egyszerű, hogy aszerint járunk, élünk, amit érzünk és tapasztalunk és úgy is beszélünk. De az Ige mondja több helyen, hogy mi hitben járunk és nem látásban, hogy mi  a hit emberei vagyunk, hogy az igaz ember hitből él! Hittünk és azért szóltunk, hiszünk és azért beszélünk! Neked a hit beszéde kell elhagyja a szádat. A szád az elsődleges a hitednek a megcselekedésében. A hit pedig nem arról szól, hogy most hogyan érzed magad, hogy mik a látható dolgok körülötted, mik a körülmények. A hit arról szól, hogy hiszel abban, amit Isten Igéje mondott és kijelentett rólad! Te hiszed ezt, még akkor is, ha a fizikai szemeddel soha nem látod azt meg, de akkor is hiszed azt, hogy az úgy van! A hithősök, a Zsidó 11-ben többen nem látták meg azt, amiben hittek és hitben haltak meg. A fizikai szemeikkel nem látták meg azt, amiben hittek.

Az kívánom neked, hogy minél több mindent megláss a fizikai szemeddel és megtapasztalj! De amikor azt mondod, hogy én hiszem, hogy meggyógyultam, akkor nem kell nézned az órádat, hogy de hát mikor már?! Mert meggyógyultál és kész! Hogy az a testedben most, holnap, egy év múlva, vagy ötven év múlva jön a valóságba – te meggyógyultál! Ez a hit! Kívánom neked, hogy minél előbb meglásd a fizikai valóságát annak, amiben hiszel, de nem ez kell irányítsa a hitedet, hogy mit látsz és mit látsz, mit érzékelsz, mit nem. Ennek semmi köze a hithez.

Miben van a hited? Abban, amit az orvosok, a politikusok, a papok, a lelkészek mondanak, vagy pedig Istennek a beszédében? Az embereket félre lehet vezetni, ha nem ismerik az írott Igét. Emberek sokasága van félrevezetve és imádkozik a szentekhez. Azért lehet ezt megtenni velük, mert nem ismerik a Bibliát, nem ismerik az írott Igét. Ha ismernék, akkor tudnák azt, hogy ez sehol nincs a Bibliában megírva. Sőt, az van megírva, hogy egyetlen ember van, aki közben jár Isten és ember között, a Jézus Krisztus! Ő emberként ül az Atya jobbján, mint egy istenember! Mert Ő Istenként az emberrel egyesült és onnantól kezdve az emberi mivoltában ül az Atya jobbján. Ez az elme számára felfoghatatlan, de az Ige a Thimoteus levelében pontosan így fogalmaz: egy a közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.

Inkább minden ember legyen hazug, de Isten soha nem hazudik. Isten Igéje mindig igazság. És tudod attól, hogy valami logikusnak, reálisnak és a látásban helyesnek tűnik, az még nem jelenti azt, hogy igazság. Mert az az igazság, amit Isten mond és minden, ami ezen kívül van, abban könnyen benne van a megtévesztés. És tudjuk az Igéből, hogy nekünk nem kell tudatlanoknak lennünk a sátán dolgaival kapcsolatban, mert ő a megtévesztésnek a mestere és a hazugságnak az atyja. Úgyhogy neked tudnod kell azt, hogy te és a beszéded az egyek vagytok. És amikor valami hazugság hagyja el a szádat, akkor eggyé váltál azzal, akitől származik a hazugság.

Írja az Ige, hogy lehetetlen Istennek tetszeni hit nélkül. És ez a lehetetlen szó ott szerepel egy másik fejezetben is, ahol így hangzik, hogy lehetetlen, hogy Isten hazudjon. Erre mondtam azt, hogy van olyan dolog, amit Isten nem tud megtenni, mert nem tud hazudni. És igazság, hogy te és a beszéded, a szád egyek vagytok. Mert Isten is és amit Ő mond az egy! Nem két különböző dolog, hogy itt van Isten, ez pedig az, amit Ő mond. Isten és amit Ő mond, egy. És ha egy picit felmerülne a kétség azzal kapcsolatban, hogy Isten nem mondott teljesen igazat, egy picit ferdített, nem volt egyenes, akkor az egész hited és hitem romba dőlne. Mert a hitünk azon alapszik, amit Ő mondott! És Ő nem hazudik, ezért neked sem szabadna soha hazudnod. Még akkor sem, ha az életed múlik rajta. Lehet hogy az utolsó perc az életedben, de nem hazudsz, de legalább tisztességesen mész erről a földről el és nem hazug emberként élsz tovább…

Te és a szavad egyek vagytok! És ha ezt nem érted, nem látod meg és nem érzed ennek a súlyát, akkor nem fogod érzékelni annak a súlyát, hogy mit is jelent az, hogy megvallod Isten Igéjét, kimondod azt, amit Ő mond rólad. Mert nem lesz hited a saját szavaidban, ha nem vagy egy szavahihető ember. Mert amikor azt mondod,hogy én meggyógyultam, miért várod el, hogy az megtörténjen, ha előtte végig hazudtad az egész napot, meg az egész hetet és te is tudod, hogy amit mondtál, az nem igaz. Akkor ez, amit mondasz, hogy meggyógyultál, az miért lenne igaz?!

Vannak emberek – keresztények is – akik úgy néznek a szemedbe, hogy a szemük meg se rebben és hazudnak! Ez egy borzasztó dolog! Nem csupán azért, mert becsapnak minket, hanem ez nekik borzasztó dolog! Mert én tudom ilyenkor, ha rajtakapatik, hogy az illetőnek esélye nincs arra így, hogy hitben tudjon járni és a hitben eredményeket érjen el. És igazából nem is azt sajnálom, hogy engem megbántott, vagy becsapott, hanem szánalom van bennem felé, hogy milyen ostoba! Mert így szellemi értelemben nem lehet eljutni sehova, hogy az ember nem figyeli, hogy mit mond ki a száján.

Ha észrevetted, hogy valamilyen önös érdekből füllentettél, vagy nem úgy mondtad, vagy nem azt mondtad, ami az igazság, akkor abból térjél meg! És amikor az esti lefekvés után azt veszed észre, és félálomban azt veszed észre, hogy a hűtő ajtaja csukódik be és kimész a félhomályba és ott látod a hűtő előtt Pistike összecsokizott szájjal. És mikor megkérdezed tőle, hogy mit csináltál, megetted a csokit és ő azt válaszolja, hogy nem…nem…nem én voltam…. Akkor nem azt kell mondani, hogy jól van kisfiam, hanem le kell vele ülni és el kell neki magyarázni, hogy ezt hazugság volt. Mert a Sátán abban a pillanatban meg akarja szerezni az ő lelkét. Ha ezt pici korban megtanulja a gyermek, akkor sokkal könnyebb lesz az élete felnőtt korában. Nagyon nagy kísértésnek van kitéve minden ember ezen a területen, hogy letagadjon dolgokat, hogy más színben mutasson fel dolgokat, hogy ne az egyenességet mondja. Nem azt mondom, hogy kíméletlen őszinteséggel kell minden helyzetben eljárni, de ne hazudjál! Ha megkérdezi valaki, hogy szerinted hogyan nézek ki? Ne mondd neki, hogy ma borzasztó ronda vagy! Még akkor sem, ha ez a valóság! Legyél finom, kedves, de őszinte! A múlt héten csinosabb voltál – mondhatod ezt. Ez a frizura nem előnyös neked! Ne hazudj, hogy azt mondod, hogy gyönyörűen nézel ki, miközben egészen mást gondolsz!

Mindannyiunkkal megesett már az, hogy mást mondtunk a szánkkal, mint amit gondoltunk. Ne mondd nekem, hogy nem így volt ez! Mindenkivel előfordult ez! Isten ezt tudja, nem tudsz előle elrejteni semmit. De ha nem tudsz jót mondani, akkor inkább csukd be a szád és ne mondj semmit! Ha semmi más válaszod nem lenne, csak ha valami hazugság, akkor inkább ne mond semmit! Valamit itt meg kell érteni! Ez nem egy írott törvény. Egy példát mondok: második világháború, holokauszt, zsidóüldözés… Rengeteg nem zsidó család zsidókat rejtegetett a házában a németek elől, hogy megmentsék őket. Jött a német katona, berúgta az ajtót: van nálatok zsidó? Ő pedig azt mondta, hogy nincs. Pedig ott voltak a kamrában lehet tízen is. Mit csinált ő? Hazudott, mert nem az igazat mondta! Vagy azt kellett volna neki mondania, hogy óh igen itt vannak persze, gyere odavezetlek hozzájuk téged, itt vannak tízen, nyugodtan lődd bele őket a Dunába?! Igazából ez az ember hazugságot mondott!?

Van egy bibliai példa a Józsué könyvében, amikoris a parázna Ráháb elrejtette az izraeli katonákat és így megmenekedtek a katonák és ezáltal ő is és a családja is. És ő ezt hitben tette. Olyannyira helyesen cselekedett, hogy a Jakab apostol levélben van erről szó és meg van írva az ő története, pedig se nem volt egy erkölcsileg fedhetetlen, makulátlan ember, se nem volt egy tökéletes életvitelű ember, sőt még hazudott is.

Jakab 2.17

„Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában. De mondhatja valaki: néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteid nélkül, én is meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.

Te hiszed, hogy egy az Isten, jól teszed, az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e pedig tudni te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül halott? Avagy Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetek által igazult-e meg, amikor felvitte Izsákot, az ő fiát az oltárra?

Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel és a cselekedeteiből lett teljessé a hit. És beteljesedett az írás, amely ezt mondja: hitt pedig Ábrahám az Istennek és ez megigazulására szolgált és Isten barátjának neveztetett.

Látjátok tehát, hogy cselekedetek által igazult meg az ember és nem csupán hitből. Hasonlóképpen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetek által igazult-e meg, amikor a követeket házába fogadta és más úton bocsátotta el őket. Mert amiképpen a test halott Szellem nélkül, azonképpen a hit is halott cselekedetek nélkül.”

Természetesen ezeket az Igéket és az, hogy meg van engedve a hazugság bizonyos feltételek között, ezt nem használhatod arra, hogy össze-vissza hazudozzál. Ezek eléggé speciális esetek és remélem tudod, hogy mit jelent ez. Ha azt jelenti egy evangelizáción, hogy megkérem, hogy ki az aki tud jönni székeket pakolni az autóra, hogy kivigyük a térre, és te azt mondod, hogy te itt leszel reggel nyolcra, akkor álld a szavadat! Mert te és a beszéded, a szavaid egyek vagytok! Ha közbejön valami, akkor szólsz és természetesen rendben van! De nem lehetsz felelőtlen, mert amit mondtál az téged kötelez valamire. És van egy mondás a világban, hogy egy ember annyit ér, amennyit az adott szava! És ebben van némi igazság! Természetesen ha te nem vagy szavahihető, akkor is sokkal többet érsz, mert a Jézus vére érted folyt. És ha te bűnöző vagy, akkor is értékes vagy Isten számára. Mert drága áron megvett ember vagy!

De szokták mondani emberekre, hogy nem ér húsz forintot a bőre. Te az az ember legyél, aki a világ előtt is, az emberek előtt megbecsült és tisztelt vagy, mert tudják, hogy amit te mondasz, az úgy van! Ámen! Ha te azt mondod, hogy igen, akkor a te igened legyen igen, ha azt mondod, hogy nem, akkor a te nemed legyen nem! Ha azt mondod, hogy ott leszel, akkor legyél ott! Ámen?! Halleluja!”