A Páskabárány mint a gyógyulás előképe

A páskabárány, mint a gyógyulás előképe

(2016.04.03.)

„A múlt héten a páskabárányról volt tanítás, a mai alkalommal ezt folytatom, de más irányba kanyarodva, mégpedig a gyógyulás felé kanyarodva. Mert azt már tudjuk, hogy a páskabárány az Jézusnak az előképe és az nagyon sok mindent hordoz magában. Nem csak a mi üdvösségünket szerezte meg Jézus a véráldozatával, hanem az Ő megtört testével megszerezte a mi számunkra a gyógyulást. Már nagyon régen volt szó kimondottan a gyógyulásról, régen hangzott el ezzel kapcsolatban tanítás.

Mielőtt ebbe belekezdenék, a múlt heti alkalommal kapcsolatban egy kiigazítást teszek. Mégpedig azzal kapcsolatban, amikor beszéltem arról, hogy Jézust meztelenül korbácsolták meg és meztelenül feszítették a keresztre. Ez így volt és támogatnak ebben az Igék és történelmi háttér is, viszont a Via Dolorosán saját ruhájában ment végig, nem pedig meztelenül. Tehát ne az a kép éljen bennetek, hogy Jézus meztelenül vonult végig, hanem a kereszt lábánál sorsolták ki a katonák Jézus ruháját.

I. Korinthus 10.1-13

„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak és mindnyájan átmentek a tengeren. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben. És mindnyájan egy szellemi eledelt ettek és mindnyájan egy szellemi italt ittak. Mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket. E kőszikla pedig a Krisztus volt. Többségükben azonban nem lelte kedvét az Isten, mert elhullottak a pusztában.

Ezek pedig példáink lettek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leült a nép enni és inni és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk, mint azok közül paráználkodtak némelyek és elestek egy napon huszonháromezren.

Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülünk kísértették némelyek és elveszének a kígyó miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen közülük zúgolódának némelyek és elvesztek a pusztító által.

Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk, megírattak pedig a mi tanúságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.

Azért, aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Nem egyéb mint emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, aki nem hagyja, hogy azon felül legyetek megkísértve, mint amit elszenvedhettek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy képesek legyetek elviselni.”

Ez az igesor arról szól, hogy amikor kijöttek a zsidók Egyiptomból, utána milyen helyes, igei jó dolgokat tettek és milyen helytelen dolgokat tettek.

Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk, megírattak pedig a mi tanúságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Egy másik fordítás úgy adja vissza ezt a verset, hogy ezek pedig előképszerűen estek azokon, megírták pedig a mi okulásunkra, akikhez a világkorszakok vége elérkezett.

Mindezek előképekként estek meg azokkal és azért írattak meg, hogy mi, akikre a korok végső dolgai jutottak, intést kapjunk.

Összegezve tehát az első szövetségben élőkkel, a zsidókkal amik történtek, az példaként történt meg velük, tehát a mi tanulságunkra. Úgy is mondhatnám, hogy nekünk tanulnunk kell az ő esetükből, az ő hibáikból, le kell vonnunk a következtetéseket, el kell vennünk azokat a dolgokat, amelyek tanulságként megírattak nekünk. Tehát tanulnunk kell azokból a dolgokból, amelyek az ószövetségben vannak írva, mert ábrázolja és lefesti mindazt Isten az ószövetségben, ami majd az újszövetségben meg fog történni.

Tehát amikor az úrszövetségben olvasod azokat a dolgokat, amelyek megtörténtek Izraellel, olvasod a rendtartásokat, amiket meg kellett tenniük, olvasod azokat a rendszabályokat, törvényeket, utasításokat, amit nekik meg kellett tenni és ahogy megtették, vagy ahogy nem tették meg, ez mind egy példa, vagy intő példa lehet a mi számunkra, mert sok minden lefesti azt, ami majd meg fog történni az újszövetségben. Ha itt voltál a múlt héten, akkor emlékezhetsz, hogy a páskabárány elkészítésének az útmutatását adta Isten azon az éjszakán, amikor meghalt minden elsőszülött Egyiptomban, ez volt a tizedik csapás. A páska elkerülést jelent, és azokat a családokat, ahol az ajtófélfa a páskabárány vérével meg volt hintve, azokat a házakat elkerülte az ítélet, a csapás. Ahogy olvassuk az Igéket kitűnik az, hogy nem Isten volt a gyilkos, aki megölte az elsőszülötteket, hanem Ő volt az, aki nem engedte, hogy a pusztító bemenjen azokba a házakba, ahol a bárány vérével meg volt hintve az ajtófélfa. Mert a pusztító pusztított és Isten pedig a védelmet adta. Azonban csak azok a családok menekültek meg, akik ezt a páskabárányt feláldozták, elkészítették és elvégezték azt a rendtartást, amit Isten meghagyott nekik.

Az ószövetség teljes nem csak a páskaáldozatnál, hanem az egész ószövetség Jézus előképeivel és a megváltásnak a munkáival. És amikor az újszövetséget olvasod, az evangéliumokat is (Jézus is zsidó volt és a zsidók felé szolgált), és az apostoli leveleket is tele van olyan utalással, ami a zsidó rendtartásokra utalnak, amik az ószövetségben voltak. Amikor az újszövetséget olvassuk, akkor sok hivatkozást és utalást találunk az ószövetségre, mert az újszövetség írói mind zsidók voltak, kivétel nélkül. És a korai gyülekezet, a korai egyház zsidókból állt. Az első keresztények mind zsidók voltak. És amikor ezek a levelek megírattak, akkor olyan keresztényekhez íródtak, akik zsidó származásúak voltak többnyire. Ez természetesen a kezdeti időszakra vonatkozik, ami a kereszténységet illeti. Tehát akik írták ezeket a leveleket, tisztában voltak azzal, hogy ezek a zsidó emberek a neveltetésükből, hagyományaikból adódóan olyan utalásokkal, amelyekkel mi nem. Hányszor magyarázták el neked kisgyermekkorodban, hogy a megöletett bárány mit jelent igazából? Hogy Jézus vére mit szerzett meg a számodra, hogy az Ő megtört testében van a gyógyulás? Ezt milyen gyakran fejtették ki a te számodra?

Tehát az újszövetség írói feltételezték, hogy aki olvassa a leírtakat, az ismeri az ószövetségnek az írásait. Kétezer éve a zsidók ismerték is, mert benne éltek, de mi, akik pogányok voltunk, pogányként váltunk kereszténnyé, mi nem ismerjük ezeket, nekünk meg kell tanulnunk utólag. Sok mindent tanulmányozni kell ahhoz, ami egy zsidó embernek természetes és egyértelmű. Mi egy másik időkorszakban élünk, de egyértelmű, hogy az Isten ugyanaz és Ő nem változott meg. Neki szövetsége volt az ószövetségben egy néppel, akik a zsidók voltak. Az újszövetségben az üdvösség minden emberre elhatott a Jézus Krisztus által.

Dolog dolog után, esemény esemény után, mind, ami az ószövetségben egymást követi, minden egyes kijelentés, prófécia Jézusra mutatott előre. Tehát amikor olvasod az ószövetséget, akkor keresd annak az értelmét, hogy mi az ami ebből tanulságként rám vonatkozik, vagy mi az ami Jézusra mutat. Mikor beszéltünk a páskabárányról, mindenki felismerhette, hogy bizony a megöletett bárány Jézusra mutatott előre. Mert Ő a mi megöletett bárányunk. Amiket nekik meg kellett tenniük, azok csodálatos előképek voltak, olyan előképek, amelyeknek meg kellett történnie a jövőben akkor, amikor Jézus eljött. Az az igazság, hogy mindenkinek, akinek megbocsájtatott, aki meggyógyult, akit Isten helyreállított, akinek az életén valami áldás volt az ószövetségben, vagy van az újszövetségben, az az alapján kapta meg, amit Jézus majd megtesz a jövőben. Tehát azok az áldásokat, amelyek rászálltak Izraelre, azért szállhattak rájuk, mert ez egy képe volt annak, hogy Jézus Krisztus miatt van ez az áldás. És nekem meggyőződésem, hogy nincsen semmi és senki áldott ember a földön Istentől, csak Jézus Krisztuson keresztül. Nincsen más név, amely áldal lehetne üdvösséget szerezni és nincsen áldás sehonnan sem.

II. Korinthus 1.14-20

„Mint ahogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, amiképpen ti is nékünk az Úr Jézus napján. És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet. Majd köztetek átalmenni Macedóniába és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza és tőletek elkísértetni Júdeába. Hát ezt akarva vajon könnyelműen cselekedtem-é? Hogy amit akarok test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen. Hű tanúm az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. Mert az Isten fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk én és Silvanus és Thimoteus, nem lett igen és nem, hanem az igen valósult meg Őbenne.

Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné, és Őbenne lett ámené az Isten dicsőségére miáltalunk.”

Ez az igesor számomra sokkal többet ad egy másik fordítás szerint és ezt felolvasom. Hiszen vannak közöttetek, akik már meg is értettetek minket és felismerték, hogy büszkék lehetnek ránk. Hasonlóan ahhoz, ahogy mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus napján. Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben, ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok. Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek, azután ti segítettetek volna tovább utazni Júdeába. Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Az hiszitek, hogy meggondolatlanul tettem, vagy hogy amit tervezek, emberi módon terveztem, vagyis azt mondom igen, igen de közben azt gondolom nem, nem. Amilyen biztos, hogy Isten megbízható és amit mond azt komolyan is gondolja, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy igen, akkor az soha nem jelenti azt, hogy nem. Mert Isten fia Jézus Krisztus, akit nektek Silvanus, Thimoteus és én bemutattunk, Ő sem olyan, hogy egyszerre jelentene igent és nemet. Jézus maga az isteni igen. Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált igenné. Ezért a végső ámen is Őáltala lesz meg, ez pedig rajtunk keresztül valósul meg és Isten dicsőségére fog szolgálni.

Isten igene mindenek felett álló igen és minden ígérete Istennek Jézus Krisztusban lett igenné és ámenné. Azaz azt jelenti ez, hogy az ószövetségben látunk előképet arra, hogy Ő meg fog minket gyógyítani, akkor ez Jézus Krisztusban beteljesedett, Ő az igen és Ő az ámen! És nincsen ebben kétség, nem lehet ebben kétség! Mert Jézusról beszél itt az Ige.

Egy másik fordítás szerint úgy szól ez az igevers, hogy mindegy, mennyi ígéretet tett Isten, az mind igenné lett Krisztusban, azaz mindegy, hogy mit ígért Isten neked az ószövetségben, mindegy, hogy mit olvasol, milyen előképet látsz, Jézus Krisztusban az beteljesedett. Vannak dolgok, amelyek majd ezután fognak beteljesedni, de amit neked ígért Isten, a megváltást, a gyógyulást és az áldásokat, az Jézus Krisztusban beteljesedett.

Az új élő fordítás úgy adja ezt vissza, hogy Istennek minden ígérete Őbenne teljesedett be, és amennyi ígérete csak van Istennek, igenre találnak Őbenne.

Meggyőződésem, hogy nincs áldás, amely rendelkezésre állna az egész emberiségnek ma, vagy a múltban, vagy a jövő vonatkozásában, csakis Jézus Krisztuson keresztül. Bátran kijelenthetem ezt és neked is így kell ezt látnod és vallanod, hogy nincs áldás, amely rendelkezésre állna Istentől, soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Jézus Krisztuson keresztül. Arra gondolok, hogy pl. valaki szeret foglalkozni a politikával, valaki nem, valaki szeret foglalkozni az időjárással valaki nem… Az embereknek áldásra van szükségük, arra van szükségük, hogy a dolgok előre haladjanak, hogy a rossz dolgok jóvá változzanak, hogy a hiányból a szükségek betöltése legyen. A politikában, a társadalomban, a családban, az óvodában, az autódban, a vállalkozásodban mindenhol válaszokra és megoldásokra van szükség. Azt gondolod, hogy ki lehet dolgozni egy tökéletes, mindenki számára elfogadható politikát, ami mindenkinek mindenkor megfelel? Gondolod, hogy ki lehet okoskodni és fejleszteni és egy könyvből meg lehet tanulni azt, hogy hogyan lehet egységben tartani egy családot otthon? Lehet tanulni dolgokból, de ezek szellemi dolgok. És ha áldásra van szükséged, akkor az mind Jézus Krisztusban kell, hogy meglegyen a te számodra, Őbenne, Őáltala és Őrá nézve, Tőle kell ezt elvárnod!

Tehát minden egyes áldás, amely rendelkezésre állhat a jelenben és a jövőben és a múltban, csak Jézuson keresztül adatott. Mondhatod, hogy az ószövetségben nem jött el Jézus és bizonyos helyzetekben ha azt tették, akkor áldokkal voltak, ha meg azt tették, akkor nem voltak azok… De amikor áldottak voltak, az áldások amiatt voltak, amit Jézusnak meg kellett tennie a jövőben. Mert minden áldozatot, amit bemutattak, azt Jézusra mutatva tették meg. Minden áldozatot, minden egyes prófécia, ami elhangzott, az Jézusra mutatott előre. Minden véres áldozat ami be lett mutatva a templomban, az mind Jézusra mutatott előre és Őmiatta lehettek akkor ők áldottak. Minden ígéret, amit Isten valaha is tett, minden dolog, amire Isten elkötelezte magát, minden, amire Isten rámondhatja, hogy igen, ezt megteszem érted… az azért történt, mert eljött Jézus. Őáltala van minden áldás mindenki számára. Jézus nélkül semmi vagy és senki vagy, Nélküli nem lehet elvárásod a jövővel kapcsolatban, hogy áldásod lesz. Mert mi az alapja az elvárásodnak? Jézusra kell nézned mindenkor! Őbenne meg van mindened, Őbenne hozzáférésed van az atyának a teljességéhez, Őbenne igaz az, amit Dávid mondott a 23-as Zsoltárban, hogy az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, füves legelőkön nyugtat engem, csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, megigazulás ösvényein vezet engem. Csordultig van a poharam – és ez Őbenne van meg! És azt mondod, hogy jaj, de jó lenne… Ez neked a rendelkezésedre áll! Ugyanúgy a rendelkezésedre áll, mint ahogyan a világ számára rendelkezésre áll az üdvösség. Ehhez azt kell tenniük, hogy el kell fogadniuk, mint ahogyan te is elfogadtad!

A gyógyulás ugyanígy a rendelkezésedre áll! El kell ezt fogadnod, meg kell látnod, hogy Jézus Krisztusban van ez meg! Őbenne van a megbocsátásod, a bűneidnek a megtisztítása, a kudarcaidnak a helyreállítása. Benne van meg a jogod, hogy uralkodj az életben királyként, hogy győztes legyél, hogy gyarapodó életet éljél, hogy békességed legyen végtelen. Minden, amire szükséged van és vágytál, Őbenne van. Minden kérésed, amire Isten képes azt mondani neked, hogy igen, az Őbenne van, Jézusban! Minden egyes imád, amit elmondasz, hogy Atyám, ezt szeretném… és amire Isten azt tudja mondani, hogy igen, ezt megadom neked gyermekem… az Jézus Krisztusban van, nincs rajta kívül semmi!

Amikor az orvos felír neked egy gyógyszert, vagy megműt, vagy terápiát ír elő neked és te ezeket használva meggyógyulsz, az is Jézus Krisztuson keresztül van neked! Nincs más, aki által az áldás jöhetne hozzád, csakis Istenen keresztül!

Ap.csel. 4.10

„Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszíttettetek, akit Isten feltámasztott a halottaiból, Őáltala áll ez itt tielőttetek épségben.”

Nem azt mondta Péter, hogy én imádkoztam hittel és a hitünket összekapcsoltuk és megkentük olajjal és felkelt az illető beteg és meggyógyult… hanem azt mondta, hogy Jézus Krisztus által, akit ti megfeszíttettetek, aki meghalt, de feltámadt. Mert minden egyes csoda, áldás, gyógyulás Őbenne van, Őáltala jön elő! Minden csoda, minden jel abban domborodik ki, hogy kire mutat az. Minden egyes áldás Őrá kell, hogy mutasson, mert Ő az, aki tette, Tőle van az áldás. Mindig azt kellene mondani valakinek, hogy ezt Jézus tette, dicsőség ezért Neki! Dicsőség Jézusnak!

Ő minden, Ő a kezdet, Ő a vég, az alfa és az omega, az első és az utolsó! Őbenne van a teljesség, Őáltala van egyben az univerzum. Övé a dicsőség!

Magad alatt kezdted vágni a fát, amikor erről elfelejtkezel és nagy kevélységedben azt mondod, hogy én ezért megdolgoztam! Ezt én magamnak köszönhetem, vagy köszönöm ennek, vagy annak az illetőnek. Van úgy sokszor, hogy Isten embereket használ! Te is akarsz olyan ember lenni, aki nem csupán áldott, hanem aki áldás mások számára, akit Isten használ?

De nem az a lényeg, hogy a tengerben a fuldoklónak ki dobja oda a mentőövet, hanem a mentőöv a lényeg! Mindegy, hogy az aki imádkozott, ki az aki prédikált, ki a pásztor, ki a tanító, aki itt áll és az Igét hirdet, Jézus a lényeg! Mert Ő az, aki elvégezte és aki elvégzi a munkát és Ő a gyógyító!

11-12-es vers:

„Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé.”

És nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

Sok keresztény számára a megváltás csak annyit jelent, hogy Jézus meghalt és megyek a mennybe. És mindenki, aki jól viselkedett ebben az életben, vagy nem csinált nagyon rossz dolgot, azt Isten megmenti és viszi a mennybe. Ez így önmagában egy hazugság, féligazságokkal teljes. De vannak olyan keresztények is, akik tudják, hogy a megváltás a Krisztusban van és ez azt jelenti, hogy meg vagyunk igazítva, váltva és nem megyünk a pokolba… De sokkal több van a megváltásban ezeknél a dolgokból. Mert a gyógyulás is a megváltásnak a része. Felteszem, akkor a kérdést, hogy gyógyulás az a megváltásnak a része? Ha megkérdezel egy átlag, vallásos embert a világban, akkor a válasz nem egyértelmű, a többség, a hagyományos vallásos gondolkozás szerint azt a választ kapod, hogy nem tudom, lehet, vagy nem…. hogy Isten valakit meggyógyít, valakit pedig nem gyógyít meg. Isten valakit meg akar gyógyítani, valakit meg nem akar. Isten valakivel kapcsolatban azt szeretné, hogy szenvedjen értem, vagy vezekeljen a bűneiért…

Tudod vannak vallásos szerzetes rendek,ahol cölibátust fogadnak és sanyargatják magukat és vezekelnek a világ bűneiért olyan emberek ezek, akik hisznek Istenben. Ostorozzák magukat, kínlódnak, szenvednek és amikor valami betegségbe esnek, akkor úgy gondolják, hogy ezzel, hogy elviselik azt a betegséget méltósággal, azzal egy jó példát mutatnak a követőik számára. Hogy megmutassák azt, hogy az a betegség milyen tökéletes eszköz arra Istentől, hogy minket alázatban tartson. Hallottál már ilyesmit? Igen. Hallottál már olyat, hogy a gyógyulás az nem a megváltásnak a része, mert a betegségben hitt.

A gyógyulás része annak, amit Jézus megvásárolt és kifizetett. A gyógyulás ugyanúgy a megváltásunknak a része, minden hívő számára, ha elfogadtuk őt és újjászületünk, mint az, hogy a mennybe fogunk kerülni. Ezt neked tudnod kell álmodból felébresztve is és akkor, amikor valami nyomás, tünet éri a testedet, amikor beszélgetsz olyan hívőkkel, akik nem hisznek a gyógyulásban és azt mondják, hogy a betegség eszköz Isten kezében, hogy megtanítson bizonyos dolgokra. Neked tudnod kell azt, hogy ez azért nem igaz, mert Isten nem ezt mondja, a Biblia nem ezt mondja! És akárki akármiben hihet, az nem fogja felülírni azt, amit Isten mondott az Igéjében. Mindegy, hogy milyen régóta hisznek benne, hogy hány száz-ezer éve hisznek benne, hogy milyen magyarázatokkal próbálják igazolni a teóriájukat, mert attól, hogy ők hisznek benne, attól még nem válik igazsággá. Mert az igazság az, amit Isten mond! Nem amit én mondok, meg amit te gondolsz, hanem amit Isten mond! És amit Isten mond, az ott van a Bibliában! Felesleges egyébként belemenni vénasszonyos vitatkozásokba, hogy de hát a Bibliát zsidók írták és a papok megváltoztatták… Aki ezt mondja elárulja magáról, hogy soha nem mélyedt el a Bibliába, nem ismeri azt, nem gondolta át soha az összefüggéseket. Tehát nem kell vitatkozni erről mindenkivel. És nem is kell mindenkit meggyőzni arról, hogy amit te hiszel, az úgy igazság, ahogy igazság.

Vannak esetek, helyzetek, amikor az a bölcs, amikor hagyod a bolondot, hogy főjön a saját levében! És ezt nektek, buzgó, evangelista szívű keresztényeknek mondom! Tanuljátok meg, hogy nem kell mindig, mindenkor, mindenkivel leállni vitatkozni az Igével kapcsolatban! Neked bölcsnek kell lenned! Mert ha nincs fogadókészség, akkor nem kell egy órán keresztül egy igeverset egymásnak feszülve, ölre menni. Ha úgy érzed, hogy a Szellem ebben benne van és nem csak hogy van is igei ismereted, hanem érzed azt, hogy a Szellem mozdul ebben, akkor tedd meg és beszélgess egy emberrel egy Igéről akár órákat, napokat, heteket. Ez rendben van, ha a Szellem hozza ezt neked. De egyszer-kétszer evangelizációkon, itt Szekszárdon is és másfelé is láttam azt, hogy jöttek emberek, kötekedő stílusú emberek. Ők azt is megkérdezik, hogy a szívószálon miért nincs csomó és ha van is, akkor az miért van ott. És beléd köt azért, mert sapka van rajtad, ha meg nincs, akkor az a baj. És Igéket is idéz és ezzel magát cáfolja… megtévesztésben van és semmi szándéka nincs arra, hogy meghallgasson téged, csak egy dolog irányítja és vezérli őt, mégpedig az, hogy elmondhassa azt, ami őbenne van azzal a dologgal kapcsolatban és egyáltalán nem érdekli a te véleményed, és az igazság sem, vagyis amit Isten mond. Van úgy, hogy ilyenkor hátrébb kell lépni egyet és bármennyire is fáj, hagyni kell, hogy a bolond a saját levében bolond maradjon.

Elmondok neked valamit. Akkor, amikor te valakivel beszélgettél és az illető hitre ébredt a Jézusban amiatt, hogy te bizonyságot tettél neki, akkor nem te győzted meg őt! Soha nem te végezted azt a munkát! Az angyalok hozták oda a közeledbe, valaki imádkozott érte előtte és Isten végezte el érte a munkát! Ezért soha ne verd a melledet, hogy az én nagy hitem az, ami behozta őket Krisztus Testébe. Lehet, hogy téged Isten használt és áldás voltál a királyságban és halleluja és kívánom, hogy olyan aratómunkás legyél, mint egy nagy kombájn, hogy ezreket, tízezreket arassál Istennek! De akkor is Ő végzi a munkát! És ne feledd, hogy honnan jöttél, honnan indultál! Volt idő, amikor te sem tudtál semmit! Lehet, volt idő, amikor te sem tudtál semmit a gyógyulásról és a hitmegvallásról, arról, hogy nekünk az Igét kell megvallanunk, nem pedig állandóan a rosszat, a negatív, pesszimista dolgokat, hanem elő kell szólítanunk ami nincs, mint meglévőt! Ezért amikor hallasz valakit, hogy panaszkodik és kesereg, akkor ne dorongold le azonnal, hogy hogyan beszélhetsz így, nem szabad ezt mondani! Mert volt idő, amikor te se tudtad azt, hogy hogyan kell helyesen beszélni és lehet, hogy még most sem tudod teljesen. Legyél türelmes, ne feledd el, hogy honnan indultál! Ez segítség lesz ahhoz mindenkinek, hogy alázatban tudja magát tartani.

Ne felejtkezz meg arról, hogy vannak olyanok, akik nem taníthatók és nem hajlandóak elfogadni az igazságot! Vannak olyanok, és lehet, hogy te is közéjük tartoztál, akiknek évekig kellett mondani egy-egy mondatot, csöpögtetni egy-egy szót, vagy egy-egy beszélgetést, hogy gyere Jézushoz, gyere be a gyülekezetbe, mert itt áldás van! És évekig azt mondtad, hogy hagyjál engem ezzel a vallásos maszlaggal…. Nem érdekel engem, nekem ne papolj! Aztán amikor bejött ide, Jézus megérintette! Nem én, nem az én „gyönyörűen” megfogalmazott tanításom, a szépségem, a bársony hangom!

Vannak a világban, akik sokkal jobb beszédkészséggel vannak megáldva mint én, sokkal szebben fejezik ki magukat, választékosabbak… Nem ez a lényeg, hanem a Szellem, ami mögötte van! Aki a munkát végzi!

És vajon Péter, Pál és a korai egyházban a tanítványok, Thimoteus és a többiek többsége nem tanult ember volt, nem nyelvész, bölcsész, pedagógus, vagy művészettörténész, hogy mindent olyan nagyon jól tud és ismer minden körülményt minden szemszögből és szépen ki tudja magát fejezni… Nem ez a lényeg! Az a lényeg, hogy te azt teszed, amit Isten mond neked, se többet, se kevesebbet. Ha prédikálni kell, márpedig neked is kell prédikálnod, - mert ott van anyósod, apósod és az óvónő…, akinek bizonyságot tehetsz – akkor azt úgy tedd, hogy legyen benne a szívedben a vágy, hogy Isten szája szóljon rajtad keresztül! És én hiszem azt, hogy magas szintre fel lehet oda növekedni és fejlődni, amikor az ember Isten által szól és azt mondja,amit Isten mond. Pál apostol is írja valamelyik levelében, hogy mikor szólunk, mintha Isten szólna rajtunk keresztül, úgy hirdetjük nektek az Igét. Mintha Isten fogná a mi testünket, nyelvünket, szánkat és Ő mozgatná azt, hogy Őáltala szólunk!

Természetese minél nagyobb megértésed és kijelentésed van az Igéből, Isten annál jobban tud téged használni! Eszembe jut az, amikor én katona voltam és őrségben voltam, amikor beszéltem egy felettesemmel, aki megrögzött ateista volt. Én egy-két éves keresztényként nagy lendülettel mondtam azt, amit tudtam, hogy Jézusban van az élet és Őáltala van minden. Ez az illető hozott olyan sablon, vallásos, ateista, materialista gondolkozásmódból fakadó szlengeket, amiket ma is hangoztatnak azok, akik nem hisznek Istenben… És nem tudtam megválaszolni rá, hogy az miért nem úgy van, ahogyan Ő mondja, mert nem volt bibliai, igei hátterem, mert kevés ismeretem volt az Igéből. Akkor döbbentem rá először arra, hogy milyen jó azoknak, akiknek sok ismeretük van az Igéből. Mert akkor sokféle kérdésre sokféleképpen tudnak válaszolni helyesen. És akkor volt bennem először a kívánság, az éhség az után, hogy minél többet akarok erről tudni. És neked is meg kell, hogy jelenjen az éhség a szívedben, hogy akard ismerni Őt még jobban és még jobban! Akár azért is, hogy ha valaki valami kérdést feltesz neked, akkor te a Biblia Igéje alapján tudjál válaszolni neki, ne a saját elképzeléseidből és ne az alapján, ahogy a vallásos világ gondolkozik ezzel a dologgal kapcsolatban.

Tehát a gyógyulás a megváltás része? Igen! És ezt neked álmodból felébredve tudnod kell! Akkor is, amikor valaki ezt próbálja cáfolni és akkor is, amikor az ördög a te elmédben próbálja ezt cáfolni, hogy most nem fogsz meggyógyulni! Most ez a betegség téged el fog vinni, ez hosszú ideig el fog húzódni, mert biztosan valami rosszat tettél, azért van ez… Jön az ember fejébe a sok gondolat, hogy mi miért van úgy, ahogy. De tudd meg, hogy a megváltás része legalább ugyanúgy a gyógyulás is, mint az üdvösség. És te legalább annyira gyógyult vagy, mint amennyire eltöröltettek a bűneid! Semmivel nem vagy kevésbé meggyógyítva, mint amennyire a bűneid el vannak törölve. Ugyanúgy meg vagy gyógyítva Jézus sebeivel, mint ahogy a bűneid el lettek törölve. Az, hogy mennyit fogadsz el ebből, hogy mennyire nyílsz meg ennek, az rajtad áll. Hozzád tartozik a gyógyulás is, mert ugyanabban a megváltói munkában lett elvégezve és ezt be kell építened a tudatodba, főleg akkor, ha valami betegségtünettel kínlódsz, vagy bárki a családodban valaki. Vagy ha érzed a késztetést, az elhívást, hogy szolgálj a betegek felé úgy, hogy imádkozol értük. Mert sokatok felett ott van ez az elhívás! És amikor ezt érzed, akkor neked foglalkoznod kell azzal, hogy mit tanít a Biblia ezzel kapcsolatban. Hozzád tartozik a gyógyulás, mert ugyanabban a megváltói munkában lett elvégezve! Nem tanították ezt évszázadokon keresztül egyáltalán! Pedig az előképekben, az ószövetségben számtalan helyen benne van a gyógyulás!

És ahogyan az alkalom elején beszéltünk róla, minden előképben Jézust keressük és akkor keressük a gyógyulást is! És le kell ezt ellenőrizni, hogy valóban így van-e.

Tehát, ha az ószövetségben benne van, hogy Isten mutat rá, akkor amikor eljött a valóságban, Jézus Krisztusban, akkor abban is benne kell legyen, mert különben minek volt benne az előképben?

II. Mózes 12.1-7

„Szólott pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje, első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael egész gyülekezetének mondván: E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házhoz közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen a juhok közül, vagy a kecskék közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig és ölje meg Izrael közösségének egész gyülekezete estennen! És vegyenek a vérből és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára!”

Ugye hallottál már Jézus véréről és hogy Jézus előképe ez a bárány. Mindenki hallott arról, hogy a bárány vére megtisztít, hogy az ő vére kifolyt értünk és hogy mi a véráldozat. De kevés szó esik arról, ami a következő igeversben van, mert a báránynak nem csak vére volt és nem csak a vérével kellett valamit tenni, hanem az ő testével, az ő húsával is. És ezt olvassuk a 8-as versben:

„A húst pedig egyék meg azon éjjel tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.”

Erről sokkal kevesebb szó hangzott el idáig. Itt nem hangsúlyoztuk ki eléggé azt, hogy két dolgot kér tőlünk és két dolgot kért az előképben a zsidóktól Isten. Az első, hogy a vért kenjék az ajtófélfára és a szemöldökfára, a másik pedig, hogy a húst süssék meg és egyék meg. Az emberek beszélnek a vérről, de kihagyják a testet. Az Ige azonban pontosan elmondja, hogy mit tegyenek és hogyan tegyenek a testtel. Nem főzni kellett, nem nyersen kellett megenni, hanem tűzön kellett megsütni.

11-es vers:

„Ily módon egyétek azt meg: derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon, és pálcáitok kezetekben és nagy sietséggel egyétek azt, mert az Úr pászkája az.”

Miért kellett így tenniük, miért kellett indulásra készen állniuk? Mikor is történt ez? Zsidók Egyiptomban vannak, éjszaka van, előző napokban kilenc természetfeletti csapás sújtotta Egyiptomot, az akkori világbirodalmat, a vizek vérré váltak, jöttek a sáskák, döghalál…. békák, stb. És ők ott vannak és reális esélyük sincs, hogy ők bárhova elmehetnének onnan. Mert hiába ment Mózes oda a fáraóhoz, hogy engedj el engem a népemmel együtt, az nem engedte őket. Tehát a láthatók azt mondták, hogy ők nem mennek sehova, hiába történtek a természetfeletti dolgok, a kemény szívű fáraó nem engedte őket el. Isten mégis azt mondja nekik, hogy készüljetek! Hogyan kellett ezt nekik megtenni? Ezt csak hitben lehet megtenni, mert a láthatók alapján nem volt ennek realitása. A természetes síkon nem volt feltételezető, hogy mennek valahova, hiszen ők is és a szüleik is ott éltek négy évszázadon keresztül, és rabszolgák voltak. Tehát ők már rabszolgának születtek és nem tudják milyen szabadnak lenni. De Isten azt mondja nekik, hogy készüljetek, miközben eszitek a húst, a bárányt, amelynek vérét az ajtófára kentétek…

Amikor Isten azt mondja, hogy készülj el, akkor készülj! Mert ez a hitcselekedet! Ha Isten azt mondja, hogy lásd magad gyógyultan, akkor tedd meg! Ha azt mondja, hogy hitben kezd járni azzal kapcsolatban, hogy lesz egy saját autód és majd autót fogsz vezetni, akkor te iratkozz be egy autóvezetői tanfolyamra! Isten azt mondta, hogy el fogsz költözni! De, hát semmi esélyem arra, hogy elköltözzek ebből a házból, ebből a lakásból! De a hit az elkezd dobozolni, pakolni és vásárol még egy bőröndöt! És ezt teszi a hit az előképben, hogy derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, nagy sietséggel egyétek azt, mert az Úr pászkája az! Így kell hitben nekifeszülve készen lenni akkor, amikor hitben állsz valamivel kapcsolatban. Mit jelent ez, ha beteg vagy? Készülj arra, hogy munkát vállalsz, amikor meggyógyulsz, hogy amikor meggyógyultál ne úgy érintsen ez téged, hogy mihez kezd a sok szabadidővel. Nincsenek kész terveid, hogy mit kezdesz majd, hogy hova mész majd, vagy hogyan ásod fel a kertet…? Nem vagy készen arra, hogy meggyógyulj, hogy áldott legyél? Nem pörgetted le még a fejedben, hogy hova fogod elkölteni azt az áldást, az a pénzt, amit Isten tartogat neked?! Miért nem készülsz arra, hogy nagy bevásárlást csinálsz?!

De hát pásztor! Nekem kevés a pénzem, kisnyugdíjas vagyok, te ezt nem tudod, nem látod! Lehet, hogy nem látom, de az Ige nem ezt mondja, hogy sopánkodj, hanem azt mondja, hogy készülj, mert neked menni kell előre és az egész családnak be kell vásárolnod, olyan áldott leszel! Készülj és kezdjél el összedobozolni, mert az Úr azt mondta neked, hogy költöznöd kell! Készülj, és kezdjél el félretenni pénzt a nyári gumira, miközben még autód sincs! Készülj! Nincs még gyermeked, meg sem fogant? Vegyél babaruhákat, pelenkákat! Készülj! (Nem ébredtetek még mindig fel, úgy néztek rám, mint a boci, aki hazaér és néz, mert átfestették a kaput….)

Készülj! Mihez kezdesz a szabadidőddel, mihez fogsz kezdeni a pénzeddel? Hát majd akkor kitalálom, majd valami lesz?! Itt ez egy előkép arra, hogy a megváltásban a gyógyulás benne van. Isten azt mondja készülj el, mindegy mi a körülmény, te mész és készülsz!

12-13-as vers:

„Mert általmegyek Egyiptom földjén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén az embertől kezdve a baromig és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házaitokon, amelyekben ti lesztek és meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelemre, mikor megverem Egyiptom földjét.”

Ha rápillantasz itt a 23-as versre, azt látod, hogy mikor általmegy az Úr,hogy megverje az egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen, elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. Ez lehet a te elvárásod, amikor Jézusra nézel, hogy Isten nem engedi, hogy a Sátán bejöjjön oda, ami hozzám tartozik. Megtartsátok tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magadnak és fiaidnak mindörökre.

Ez egy zsidóknak adatott rendtartás, egy törvény volt, mi nem áldozunk húsvétkor bárányt, de ez az igevers az úrvacsorára utal. Mert amikor nekik a vért meg kellett hinteni, a húst pedig enni kellett, ez előremutatott arra, amit az újszövetségben Isten nekünk meghagyott rendtartásként. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

Látod-e a bárány vérét, mint előképet? Jézus vére szabadított meg bennünket az ítélettől és a csapástól. És felteheted a kérdést, hogy hol van itt a gyógyulás, mert gyógyulással kapcsolatban akartál beszélni ma pásztor!?

Képzelj el egy rabszolgatartó társadalmat! (Saját bőrünkön talán a modernkori változatát érzékelhetjük). Vannak azonban írásos feljegyzések és elképzelések arról, hogy hogyan élhettek a zsidók Egyiptomban mint rabszolgák. A Biblia elmondja, hogy semmijük nem volt, hogy ingyen munkát kellett végezniük, fizetést nem kaptak, rendes ételt, italt. Ez azt jelenti, hogy alultápláltak voltak, fizikai többletmunka mellett rossz állapotban voltak, úgy bántak velük mint az állatokkal. Sok film is jól bemutatja ezt. Rabszolgaság egyébként pár száz évvel ezelőtt is volt…

És ezeknek a rabszolgáknak, akikről az Ige ír, nekik a nagyapáik, dédapáik is rabszolgák voltak, ebbe születtek bele négy évszázadon keresztül.

Amikor veled is úgy bánnak, mint rabszolgával és nincs rendes helyed, ahol lakjál és az étel, amit eszel az moslék, akkor te kicsattanó egészségben vagy? Biztosan nem! Tehát a zsidók alultápláltak voltak, túldolgoztatottak voltak, ez azt jelenti, hogy voltak közöttük betegek. Vagy úgy gondolod, hogy a rabszolgák mind egészségesek voltak? Egyértelműen voltak köztük betegek sokan, és voltak, akiket megvertek akár bottal, ostorral… tűnő napon kellett dolgozniuk. Biztosan le voltak merülve és nem volt orvosi ellátás, nem volt szociális hálót, tb-t sem fizettek. Addig dolgoztak a földeken, amíg össze nem estek és mentek a „levesbe”, jöttek helyette mások dolgozni. Ilyen körülmények között sok gyenge és beteg ember lehetett közöttük. Azonban a következő Igék leírják, hogy hogyan hozta ki Isten a zsidókat Egyiptomból.

Zsoltárok 105.36-37

„És megöle minden elsőszülöttet földjükön, minden erejüknek zsengéjét és kihozá őket ezüsttel és arannyal és nemzetségeikben nem volt egy beteg sem.”

Ha azt mondja az igevers, hogy amikor kijöttek a zsidók Egyiptomból, nem volt köztük egy beteg sem – pedig mi az előbb azt mondtuk, hogy biztosan sok beteg volt közöttük -, akkor mi történt? Meggyógyultak! Előző nap még betegek voltak, megették a páskabárányt és gyógyultak jöttek ki! Ez egy előképe annak, hogy ezt kaptuk mi is Krisztusban!

Ennyi ember közül nem tudsz találni egy gyenge és beteg embert sem? De az Ige azt mondja, hogy „kihozza őket ezüsttel és arannyal és nemzetségeikben nem volt egy beteg sem.” Nem hogy csak gyógyultak voltak, hanem gazdagok is! Ez egy jó előkép! Ez a Krisztusban, a valódiban ugyanúgy benne van! Engedd el magadtól azt, hogy neked szegényen kell leélni az életedet, és betegen! Mert ha az előkép nem tartalmazza a szegénységet és a betegséget, hanem a gazdagságot és egészséget, akkor a valódiban, Jézus Krisztusban is az van nekünk!”