A bölcsesség értéke

A bölcsesség értéke

 (2012.02.05.)

 „Furcsa dolog itt állni előttetek. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor évekkel ezelőtt fönt voltunk a régi teremben – páran emlékeztek rá – akkor voltunk ennyien, akik összegyülekeztünk. Most sok mindenkit a hó otthon tartott ma. Hisszük, hogy nincsenek ők fogságban és talán most hallgatnak minket az Interneten keresztül, üdvözöljük, és bátorítjuk őket, hogy Isten szereti őket annak ellenére is, hogy nem tudtak ma eljönni. Örülök, hogy ti itt vagytok és hogy a technika segítségével minden egyes dicsőítő hang, prédikált szó az otthonokba is eljut. Köszönjük Istennek ezt!

Családias a légkör nagyon! Ahogyan itt ültem a dicsőítés közben a székemen, volt előttem egy látás, amit elmondok nektek. A szívemre helyezte ezt az Úr egyébként már réges-régen, ez a látás az, hogy amikor itt állok előttetek, akkor alig látom a sornak a végét, mert annyira tele van a terem és pótszékeket kell behoznom. A mai havas nap nem az a nap, de hiszem, hogy ez az idő is eljön. A Szellemem és a hitem szemeivel látom a sok-sok embert. Nem mintha elégedetlen lennék azzal, hogy ti ennyien vagytok most itt. Ahogyan megnézem, a vidékiek többen vannak itt, mint a helybéliek! Akik messzebbről jöttek úgy látom, könnyebben idetaláltak.

Igazából tudjátok, hogy egy tanítás-sorozatban voltunk – most már így mondom, hogy voltunk – és a múlt héten a 9. tanítását hallgattátok, a házasságról szóló sorozatnak. És azt hiszem, hogy egy darabig ezt a témát berekesztem. Valami egészen másról fogok beszélni. Nem feltétlenül arról lesz folyamatosan szó a következő hetekben, mint amiről ma, de bizonyára egy-két hét múlva egy másik sorozatba fogok belekezdeni, amit nagyon fogsz élvezni és örülni fogsz annak. A mai napon arról beszélek, amit az Úr a szívemre helyezett.

A Példabeszédek gyönyörűséges Igéire fogunk térni, ami arról szól, hogy a bölcs ember az a bölcsekkel jár. A Példabeszédeket szokták úgy nevezni, hogy a bölcs Salamonnak a példabeszédei. Salamonról tudni kell, hogy ő Dávid fiaként Izrael harmadik királyaként élte az életét. És amikor Isten elé járult, akkor nem azt kérte Istentől, hogy nagy gazdagságot adjon neki, vagy adja az ellenségeit a kezébe, vagy adja az egész királyságot elé, hogy boruljon le előtte mindenkit, nem tisztességet, nem hódolatot kért, hanem bölcsességet, hogy tudja vezetni Istennek a népét. És ezzel együtt mindent megkapott, a hatalmat, a dicsőséget, azt a gazdagságot, amely gazdagság abban az időben semmilyen más királynak nem volt az egész föld színén. Ez a bölcsesség az a bölcsesség, amely belülről fakad a bensőkben és nem az a bölcsesség, amit te bölcsességnek gondolsz, amikor a világiak szerint gondolkozol. Mert a bölcsesség az nem a fejben van, nem a sok-sok ismeretnek a felhalmozott tudása, hanem az a bölcsesség, ami Istentől van és ott benned van, ami bizonyságot tesz neked arról, hogy mit kell tenned bizonyos élethelyzetekben. A kérdés az az, hogy neked szükséged van-e Isten bölcsességére, hogy tudd bizonyos élethelyzetekben, hogy milyen döntéseket hozzál.

Szükséged van-e arra, hogy meghalld Istennek a hangját, kell-e neked az, hogy legyen egy vezetésed Istentől, vagy pedig elég, ha a fejedben megtanulsz dolgokat, elég ha ráhagyatkozol más emberek véleményére és mások vezetésére és elegendő-e neked az, hogy mások mondják meg, hogy mit tegyél. A Biblia tanítása szerint a bölcs ember úgy szerzi meg a bölcsességet többek között, hogy bölcs emberekkel jár együtt. Olyan emberekkel jár együtt, akik hallgatnak Istenre, akik Isten vezetését követik, akik hallgatnak arra, amit a Szellemük mutat és vezet.

Lapozzatok a Példabeszédek 4:4-7-es verséhez, olvasom:

„Tanított engem és mondá nékem: Tartsa meg az én beszédemet a te szíved, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj. Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet, ne feletkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszédétől. Ne hagyd el azt, és meg tart téged, szeresd azt és megőriz téged. A bölcsesség kezdete ez: Szerezz bölcsességet és minden keresményedből szerezz értelmet.”

Vannak emberek, aki nem akarják azt a bölcsességet, amit Isten tud adni nekik. Nem keresik a bölcseknek a közösségét, nem keresik azt a helyet, ahol a bölcsességet prédikálják és nem keresik azt a lehetőséget, hogy isteni bölcsességet szívjanak magukba. Tudod a világban rengeteg hatás éri az embert. Nem csak a fiatalokat, tinagereket, középkorúakat, felnőtteket, érett embereket. Rengeteg hatás ér mindannyiunkat, főleg ebben a felgyorsult világban, amikor rengeteg információ érkezik hozzánk, leginkább a médiákból. És egyik sem bátorít téged arra, nem mondja neked meg azt, hogy: te figyelj, nem én vagyok az, akit követned kell, hanem Istenre hagyatkozzál, Istenben bízzál. Vajon változna-e az országnak a gazdasági, vagy politikai, vagy a nemzetek előtti megítélése, ha a vezetőink úgy imádkoznának, mint ahogyan imádkozott Salamon is. Hogy nem gazdagságot, tisztességet, hanem bölcsességet kért az Urától, hogy az Ő népét tudja vezetni.

Felmerül bennünk a kérdés, hogy vezetőink esti imáikban hányszor kérik Istentől ezt. Aki nem akarja a bölcseknek a közösségét, annak tudni kell, hogy az ellenség, az ördög az fog majd hozni neked valaki más közösséget, akikkel együtt vagy, vagy együtt lehetsz. Az emberre szokták mondani, hogy társas lény és nem önmagában éli a mindenapjait. Tehát az embereknek szüksége van olyan kapcsolatokra, kapcsokra, akikkel összeköti az életét, akikkel együtt tölti idejét, életét, akikkel megosztja mindennapjait. És az, hogy te kivel, hogyan, milyen módon kötöd össze magadat, azt gondolná az ember, hogy az mindegy, mert ki írhatná azt elő nekem. Ír a Biblia viszont arról, hogy Krisztus testében a tagokat összekapcsolta és kötelékeket hozott létre közöttük, akiken keresztül a fejtől való ellátás eljut hozzájuk. Egyszer egy megértésem lett erről, amikoris beszélgettem egy emberrel, aki azt mondta, hogy neki nincsen szüksége gyülekezetre, neki ne papoljon senki, nincsen szüksége pásztorra, az ő pásztora maga Jézus és ő Istentől hall és Istentől vesz el mindent. Neki nincsen szüksége arra, hogy emberek megmondják, hogy mit csináljon.

Ez a hely nem az a hely, ahol emberek megmondják neked, hogy mit csinálj. Azonban a Biblia azt írja, hogy Krisztus testében Krisztus a fej és a gyülekezetnek a tagjai alkotják az Ő egész testét, a tagok egyesével. És jött elém a kép, hogy a fejtől, Jézustól jön valóban  minden információ és utasítás, hogy mit kell tenned. De vajon ha te a testben mondjuk a kisujj, vagy a kéz vagy, meg tudod-e tenni azt, amit a fej mond neked akkor, amikor nincs a helyén a csukló, vagy a könyök, vagy a váll, vagy a nyak és nem vagy  velük összekapcsolva. Nem tudod megtenni! Ez egy olyan érdekes dolog, amire azt mondhatnád, hogy ez túl egyszerű, vagy nem olyan bonyolult, ez nyilvánvaló. Miért hasonlítom Isten gyülekezeti testét az én saját testemhez? Azért, mert a Biblia hasonlítja ehhez. Az embereknek arra a helyre kell kerülniük, ahol el tudják végezni a feladatukat. És bizony ha te egy könyök vagy a testben, akkor nem csak tehozzád jut el a fejtől az információ és te kapsz áldást azáltal, hogy a fejtől kapsz valamit, a vérellátást, az energiát, hanem rajtad keresztül is eljut még tovább valahova az, ami a fejtől kifut. Ugye érthető ez?

Az emberek nem látnak ebbe bele és azt gondolják, hogy én oda kapcsolom és odakötöm magamat, akihez akarom. De ez nem így van! Isten helyezett el téged a testben és neked meg kell találnod a helyedet, és ott kell betöltened a funkciódat. A bölcsesség egy alapdolog Krisztus testében. Minden egyes hívőnek rendelkeznie kellene Isten bölcsességével. És ez nem úgy érkezik hozzánk, hogy egyszer csak az utcán ráül a nyakunkra, hanem ezt meg kell szerezni. És írja itt ugyanebben a fejezetben a 20-as verstől Isten Igéje, hogy: „Fiam az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad fülemet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik és egész testüknek egészség. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.” Gyere és szerezd meg a bölcsességet – mondja a Biblia. Nem úgy van ez, hogy az ember éli a 10-es 20-as 30-as 40-es éveit és a bölcsesség az csak úgy magától az emberre rárakódik. Hogyan lesz egy jó szakmunkás igazán jó szakember? Úgy, hogy dolgozik, tapasztalatokat szerez és a tudást megszerzi magának. A gyakorlat teszi a mestert – mondják. Hogyan tud a keresztény ember egyre több bölcsességre szert tenni. Úgy, hogy belemélyed az Igébe egyre mélyebbre és mélyebbre.

El lehet menni horgászni a folyó partra és lehet fogni egy-két halat. De ha az ember hét napból ötöt ezzel tölt, és profi felszerelése van és kitanulja a horgászatnak a „csínját-bínját”, akkor sokkal több halat lehet fogni. Bölcsességet is lehet szerezni a Biblia olvasásból, de ha az ember még mélyebbre ássa magát, mint ahogyan idáig, még több tanítást hallgat meg, még odaszántabb, akkor nagyobb bölcsességre tud az ember szert tenni. Ha meg tudod szerezni ezt a bölcsességet, akkor tudsz és akkor jutsz előre. Amikor a bölcsesség jön az emberhez, akkor a zavartság eltűnik, eltűnik az emberből az összezavarodottság érzése és az a kilátástalanság, hogy most nem tudom, hogy mit tegyek. Mert a bölcsesség tudd meg, hogy nem egyezik meg az ismerettel. Az ismeret a fejedben van és van valami tudásod arról, hogy mi a helyes vagy mi a helytelen. A bölcsesség megmutatja neked azt, hogy éppen abban az adott élethelyzetben mit kell és hogyan kell azt megtenned. Mert van, akinek egy sablonban el lehet mondani azt, hogy te ebben a helyzetben erre menjél és ezt csináld, de van akinek az életében az az igazság tévútra vinne. Minden élethelyzet más és Isten bölcsessége az, a Szellem vezetése az, ami megmutatja a te életedben azt, hogy milyen döntést kell hoznod.

Hozok egy példát. Nem lehet mindenkiből ügyvéd. Van, akinek az életében az a jó döntés, hogy beiratkozik egy jogi egyetemre. De van akinek ez nem jó döntés, mert nem erre hívta el Isten, nem ott van a helye, nem abban a szakmában van a helye. Van, akinek építészmérnöknek, vagy gépészmérnöknek kell lennie, van akinek pedig ácsmesternek. Hogyan hozzák meg az emberek a döntésüket? Mire kell megtanítanod a gyermekedet, amikor ő éli az életét? Arra, hogy ő saját maga személyesen találja meg Istentől azt, hogy mire hívatott el, mi az amit tennie kell.

Soha nem szabadna a gyerekeket lekorlátozni arra, hogy ne álmodozzál fiam te erről, vagy arról, azt úgy sem fogod soha elérni. Ez egy gonosz beszéd, amikor ezt mondja ez szülő a gyermekének. Viszont az is téves, ha azt mondod, hogy: fiam korlátok nélkül te bármit elérhetsz az életben. Ez egy féligazság! Valóban sokat elérhetünk, de nekünk arra kell törekednünk, amire Isten hívott el, hogy azt végezzük be, azt a pályát fussuk be.

Istentől neked is és neked is van egy elrendelt utad, egy egyenes út, amin járhatsz, amely teljesen a délben sütő napnak a világosságáig megy előre és neked erre az útra kell rátalálnod. Hogy mi az az út amit Isten neked szánt, amit neked tervezett el. Van velem egy terve Istennek és van veled is egy terve Istennek. És a kettő nem ugyanaz. Lehet, hogy hasonlít, de soha nem ugyanaz, mint a másiké. Ezért soha nem lenne szabad kívánnod, vágyakoznod a másik élete után, hogy ő milyen életet él, milyen körülmények között születet, neki milyen javai vannak, őt hova tudták befizetni, vagy hogyan tudják támogatni a szülei, engem miért nem? És az emberben felmerülnek olyan kérdések, hogy a másiknak miért van valamilye, ami nekem nincs. Miközben nem erre kellene tekinteni, hanem arra, hogy velem és nekem Isten mit tervezett. Mi az az út, amit nekem járnom kell. És az én elhívásom a saját dolgom, a saját célom, terveim, amit Isten adott, azt kell megtalálnom, és arra az útra kell rátérnem, hogy azt a pályát befussam. Miért? Azért mert a számomra az lesz a legtökéletesebb, a legjobb.

Lehet, hogy én is tudok olyan autót, vagy házat szerezni magamnak, vagy olyan hajszínű társat szeretni magamnak, mint azé a másiké, de attól még nem lesz nekem meg az a tökéletesség. Azért, mert nem fogom magamat jól érezni benne, mert nem arra hívott el Isten. És tudod a világban rengeteg olyan ember van, aki boldogtalan pontosan ezért. A legtöbb ember, aki a munkáját végzi az boldogtalan abban a munkában, amit végez. Nem szeretik a munkájukat, miért? Mert nem az lenne a dolguk, hogy azt végezzék. Lehet, hogy kényszer, vagy szülői nyomás, egy rossz választás, rossz döntés volt, ami miatt azt a pályát választották és nem boldogok abban. Nem haladnak előre.

Olvastam valamikor egy statisztikát, de kb. háromnegyede volt a megkérdezetteknek, akik azt mondták, hogy nem elégedettek azzal a munkával, amit végeznek. Nem feltétlenül az anyagi megbecsülés hiánya miatt, vagy azért mert rossz volt az a munka, hanem egyszerűen nem boldogok benne, nem érzik magukat kiteljesedve abban, nem szeretik azt csinálni. Hány és hány ember van, aki bölcsesség nélkül hozza meg a döntéseit, utána hosszú-hosszú évekig issza annak a levét és boldogtalan és ez évekig visszavető őt.

Egyszer prédikáltam arról, hogy egy-egy jó döntés az bizony hosszú évekre meghatározhatja előre a jó irányunkat. Az ember egy jó iskolát, szakmát választ, egy jó házastársat, egy jó autót, akkor az jó értelemben befolyásolja az életét. De ugyanez ellenkezőleg is igaz. Ha egy rossz szakmát tanul az ember, rossz munkahelyet választ, rosszul választ magának házastársat, vagy egy rossz autót, akkor abból mindegyikből gond van. Rossz szakma, rossz munkahely, kevés kereset. Nem szereted a munkát, nem is áll a kezedre az a munka, csak bosszúságod és problémád van vele. A rossz házastárssal ugyanez a helyzet. Ha nem azt választod magadnak akit kellene, csak bosszúság és keserűség van és nem erre számítottál és azt hitted hogy megváltozik, hogy jobb lesz, de nem változik semmi, csak iszik, meg a játékgép…. Lehetne ennél finomabb rossz dolgokat is sorolni! Van, amikor az ember rossz autót választ és hazafelé menet kiesik a bal hátsó kerék, ezzel is csak a baj van, ugye? És leesik az ékszíj és háromszor annyi kilométer van benne, mint amennyi írva volt. És elszakad a vezérműszíj és tönkremegy és sokat kell költeni rá.

Ha az ember nem követi a bölcsességet, nem a Szellem vezetését követi, akkor bajba juthat, akár egy-két döntésével is. Nagy igazság van abban, hogy naponta kell a bölcsességre vágyakozni. Mert aki bölcsen éli az ő életét, bölcsen hozza meg a döntéseit, az egy életművésszé válik és minden útjában sikeres lesz az. Mert az Úrtól várja a segítséget, azt, hogy milyen irányba haladjon, milyen döntéseket hozzon. Mert van annyi bölcsessége, hogy megkérdezze, hogy ha valamit nem tudok, akkor most mit kell tennem. Milyen döntést kell hoznom? És elcsendesíti az elméjét, és meghallja a Szellem hangját és bölcsen hoz döntést, ezért sikeresnek neveztetik.

A múlt héten beszéltem arról, hogy Izraelben voltam és ott feljött egy-két dolog amit veletek megosztottam az alkalom elején – emlékeztek rá. Feljött bennem ott egy profetikus kijelentés, amit el akartam mondani már akkor, de most mondom el, nektek szól és minden nap megvallom magam felett is:

Az elméd az kitisztult és tisztán fogod hallani a Szellemnek a hangját. És mivel tisztán hallod a Szellem hangját, meg is cselekszed azt, amit a Szellem mond neked. És mivel meghallod és megcselekszed, ezért a siker emberének neveztetel. És így eljutsz a felnőtt férfiúi korra és beteljesedsz és birtokba veszed az örökségedet Krisztusban.

Tisztán meghallod a Szellem hangját a szívedben! Nem a fejedben, nem a gondolataidban, nem az RTL Klub buta műsoraiból, hanem a Szellemedben! Mert Őrá vagy hangolódva! A bolond többször véti el egy nap, mint amennyiszer helyesen jár. És ugye a Példabeszédekben nagyon sok helyen van szó a bolond emberről és a bölcs emberről és nagyon sokszor össze vannak hasonlítva. És ha őszintén olvasod az Igéket, akkor láthatod, hogy bizony volt idő, amikor te is abba a kategóriába tartoztál, amikor azt lehetett rád mondani, hogy bolond. És volt olyan, amikor bölcsen hoztad a döntéseket.

Nézzük a Példabeszédek 28:19-es versét, olvasom:

„Aki az Ő földjét műveli, jóllakik étellel, aki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.” Itt is a bölcs emberről és a bolondról van szó, egy összehasonlítást látunk itt. Aki hiábavalóságok után futkos… Egyetlen Ige jut most az eszembe a hiábavalósággal kapcsolatban, a Filippi 2 fejezetében, amely azt mondja hogy ne akarjatok hiábavaló dicsőséget magatoknak. A hiábavalóságnak a szótár szerinti értelme azt jelenti, hogy tartalmatlan, üres, értéktelen, cél nélküli, gyümölcstelen és hasztalan. Hányan voltunk már úgy, hogy ilyen üres, értéktelen, cél nélküli gyümölcstelen dolgok után futkostunk? Mindig amikor másoknak az elismerését várjuk a magunk irányába, akkor az nem más mint egy hiábavaló
dicsőség-kívánság. Miért akarod azt, hogy a másik annyira elismerjen téged és felemeljen téged, megdicsérjen téged, hogy milyen szép és okos vagy, milyen művelt vagy? Miért akarod annyira, hogy elismerjék azt, amit te végzel? Legtöbbször azért, mert dicsőséget akarsz magadnak. És van ennek a dicsőség-keresésnek egy hiábavalóság oldala. Ez fölösleges dolog.

Azt mondja az Ige, hogy aki hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. Nem arról van szó, hogy rossz dolog lenne az, ha valaki megdicsér, elismer, felemel téged, vagy bátorít és elismeri mindazt a jót, ami benned van. De mi van akkor, ha te ezt mégsem kapod meg a másiktól? Mi van akkor, ha nem ismer téged? Mi van, ha a tanár nem dicsér meg minden nap? Mi van, ha a főnök nem vereget hátba minden nap?

Az a helyzet, hogy a dicsőséget – ami minket érint – azt Istentől kell várnunk, nem pedig emberektől. Aki embereknek akar tetszeni és emberektől várja a dicsőséget, az mind hiábavalóságok után futkos és megelégedik szegénységgel. Bolond ember az ilyen, mert nem képes különbséget tenni jó és rossz dolog között, sohasem gondol arra, hogy a döntéseinek milyen következménye lesz. Mindig a mostnak, a pillanatnak él, a hústestben gondolkozik és a hústest akaratát akarja véghez vinni. Most meg akarom mondani a véleményemet, most azonnal választ akarok, most azonnal nekem legyen igazam, most azonnal te fordult hátra vagy most azonnal kérjél tőlem bocsánatot, most és most. És nem érdekli az, hogy milyen hatást ér el a másikban ezzel. És az sem, hogy a döntéseinek milyen következménye lesz.

A bolond emberek a legnagyobb pénzpocsékolók a világon. Nem tudják helyesen, jól beosztani a pénzüket, pocsékolják azt, mert nincs a szívükben bölcsesség arra, hogy ami a kezükben van, azt bölcsen osszák be. Ami most van, azt azonnal el kell költeni és meg kell venni amit megkívántam most, azonnal, mert ez nekem jár. Legtöbb esetben aki így gondolkozik hiábavalóságokra költi el a pénzét, nem vet magot és aki nem vet magot az mit vár az élettől?

Felmerült ma bennem délelőtt, ahogyan egy tanítást hallgattam, hogy nekem van mit várnom az élettől. És nem büszkeségből mondom ezt, hanem én igyekszem és teszem és járom a szeretet útját, nem vagyok ebben tökéletes, de szeretetben akarok járni mindenkivel és a szeretetet gyakorlom és jó magokat vetek el, jó szeretetmagokat, és adakozó vagyok, nagy adakozó, ezért van mit várnom az élettől vissza. És kapok is vissza bőségesen. A bolond ember az csak magának követel, nem vet el magokat, de mégis akarja, hogy valami jó dolog történjen vele.

Ha nem vetsz el jó magokat, akkor nem fogsz jó gyümölcsöket aratni. Ez a leghatalmasabb szellemi törvény, ami fennáll ezen a bolygón. Az az ember, aki jó magokat vet el, annak ez a szellemi törvény a legcsodálatosabb törvénye az egész földkerekségen. Ez egy gyönyörűséges dolog, hogy jó magokat vetettem el, ezért jó dolgokat várok, jó gyümölcsöket és jó aratást az életben emberektől, Istentől. És ez egy nagy botránykő mindazon bolond embernek, aki nem magvető, aki csak követel és saját magának akar, hatást akarnak gyakorolni másokra önös érdekből, ők nem kapják meg azt amit akarnak. Az igazság az, hogy ha a Szellem vezetését követjük, akkor egyre gazdagabbak leszünk. A Szellem vezetését követve jó helyre vetsz el jó magot, és akkor az a számodra gyümölcsöt fog hozni. Így lehet meggazdagodni. Így lehet milliomossá válni. Hiszem, hogy  milliárdossá is lehet válni akkor, ha az ember megtanul odafigyelni arra, ami a szívében a Szellemében van, Istennek  a vezetésére. Az ember sokkal magasabb szinten élhet, mintsem amilyen mértékben élhet a fizetése alapján. Ha megtanulja ezt a szellemi törvényt, hogy ki ki amint szeret magot vetni, úgy eszi annak gyümölcsét.

Az a helyzet, hogy ha a gyermekem abba a korba ér, hogy majd iskolába megy és majd szakmát, vagy szakmákat tanul, akkor bátorítani fogom, hogy azt jól végezze el és jó eredményeket érje el abban. Tanítani fogom arra, hogy mindezek fölé helyezze a magvetés szellemi törvényét, mert ez az ami az embert gazdaggá tudja tenni.

És amikor megtanulod azt, hogy a Szellemedre, a bensődre figyelj, akkor téged bölcs embernek nevezni. Mert a bolond ember mindig arra néz, hogy mi van körülötte, mik a lehetőségek, milyen lehetőségek vannak, milyen képességeim vannak, mennyi pénz van a kezemben, mit tudok elérni, mennyit ad az állam, a főnököm, szüleim, mennyit örökölhetek esetleg. Viszont a bölcs ember arra figyel, hogy az ő édesapja az egész földnek a teremtője és Ura és övé minden ami a földön van. Nekem nagyon gazdag apukám van! Ő teremtette az eget és a földet, a tengert és minden azokban lévő dolgot. És ha ez alapján gondolkozol  - kicsit ez merész ugyan az elmének -, akkor nem fogsz félni attól, hogy most milyen kormány van éppen hatalmon, vagy milyen válságról beszélnek a hírek.

Az egyik nem egyik napról a másikra jut el ide, hogy így tudjon gondolkozni és beszélni. Naponta rá kell venned magadat arra, hogy ne a láthatókra tekintsél, hanem arra, amit Isten Igéje mond. De ha hajlandó vagy erre, ha kész vagy erre, akkor fel tud emelni téged a hullámok fölé és akkor a vihart és a tenger morajlását így lefelé nézve látod. És nem vagy benne és nem csapnak át a fejed felett a hullámok és nem sodor el téged a válság, a pénztelenség, az adósság, a deviza, meg az árfolyam ingadozás. Mert felette vagy, mert maga emelt fel téged.

Aki pedig hiábavalóságokkal tölti ki az életét, az szegénységre jut – mondja itt a 19-es vers.

Ha azt tesszük, amit Isten mond, és vagyunk annyira bölcsek, hogy meg is cselekesszük, amit hallunk a szívünkben, az ördög nem tud leállítani minket. Az ördög nem tudja leállítani és nem tudja tőled elvenni a gazdagságodat. Azon az úton, melyen neked járnod kell Krisztusban, az előrefelé vezet és tele van szép és jó dolgokkal. Egyre több mindent tudsz magadhoz venni Istentől. És ha te Isten hangját követed, senki nem tud lelökni arról az útról. Nem tud téged az ördög lecincálni a betegségekbe, a kárhoztatásba, a kilátástalanságba.

Az az igazság, hogy az ember nem felnőttnek születik, hanem gyermeknek, csecsemőnek. Aztán gyermekkor, tinager és felnőttkor következik. És az emberek keresztülmennek dolgokon. És amíg keresztülmegyünk dolgokon, és amíg meg nem tanulunk bizonyos helyzeteket kezelni, addig sok időt, akár még sok pénzt is pocsékolhatunk. De el kell jutnunk a bölcsességnek a helyére és arra a helyre, ahol az összes tékozlást kiküszöbölhetjük az életünkben a bölcsesség által. És amikor pocsékolásról beszélek, akkor nem feltétlenül arról beszélek, hogy pocsékoljuk a pénzt, vagy az energiánkat, vagy a lehetőségeinket. Rengeteg idő van az életünkben, amit olyan dolgokra költünk el, amelyek nem teremnek a számunkra jó gyümölcsöt. Minden egyes perc, amit a szegénységmentalitásban töltesz, amit az önsajnálatban, a sebeid nyalogatásában, a fájdalmaidon való aggodalmaskodásodban töltesz, az időpocsékolás, az nem vezet az téged előbbre.

Az a helyzet, hogy hit által minden lehetséges és mindent elérhetünk, elérhetnénk. Nem prédikálok a jó munkahely ellen, szerezz egy jó munkahelyet magadnak, menj el dolgozni, végezd el tisztességesen a munkádat, a hitedben pedig épülj fel és nem kell neked ragaszkodnod mindig a régiekhez, van úgy, hogy valami új dolgot kell előhozni az életedben.

Jim egyszer prédikált erről a szegénységmentalitásról évekkel ezelőtt. Hogy az emberek annyira szeretnek félretenni sok mindent. Ez  a pocsékolásnak a másik oldala. Mindent elrakni, hátha jó lesz még valamire – címszóval. Elrakni az összes nylonzacskót, az összes reklámszatyrot, kilyukadt lemerült elemet, hátha jó lesz valamire, az összes kabátot, ruhát, az összes lyukas zoknit – hátha jó lesz még valamire. De mégis, mire gyűjt így az ember? Mire gyűjtöd a régi vackokat? A szegénységre? Milyen látásod van a jövődről? Hogy azon az úton, amin mész előre, azon egyre lefelé mész a szegénység felé? Vagy azon az úton ahogy mész előrébb, egyre gazdagabb vagy és nincsen szükséged a régi, kiszuperált vackokra, mert gazdag vagy és azt akár meg is veheted, vehetsz egy újat magadnak. Van-e egy ilyen látás benned? Vagy pedig gyűjtöd a régi kacatokat, a vackokat?

Nem egyszerű nekem sem, mert a fogkrémet, amiből már a tövéből kinyomtam az utolsó cseppet is, még a következő fogmosáskor is ki akarok még egy adagot hozni. Nekem is meg kell tanulnom azt, hogy ne akarjam a tusfürdős flakont is még háromszor kiöblíteni és még lefürödni vele, hanem ha kifogyott dobjam ki. De az asszonyok szeretik a samponos flakont is még nyolcszor átöblíteni és úgy megmosni a hajat. A lányom egyébként ezzel szeret játszani a fürdőkádban.

Meg kell az embernek tanulnia azt, hogy a mi Istenünk egy gazdag Isten, egy olyan Isten, aki betölti a mi szükségeinket feljebb, mintsem hogy kérnénk vagy elgondolnánk. Mersz-e ez alapján gondolkozni? Ez a gazdagságmentalitáshoz hozzátartozik, hogy ilyen bölcsen gondolkozol-e.

A bolond ember nagyon sok időt pocsékol, pedig az egyik legfontosabb forrásunk az az idő. Amit most teszel, az vajon lesz-e hatással a következő napodra, hetedre, hónapodra, vagy évedre? Az, hogy ma itt vagy és ezt a tanítást hallgatod, most Isten Igéje beléd kerül. És ha ezzel élsz rendszeresen, akár naponta, akkor ez lesz-e jó hatással a te hónapodra, a következő évedre, vagy a felnőtt-, vagy a nyugdíjas éveidre? Igen! Gondolkozz el azon, amit teszel a hétnek x órájában, hogy az milyen hatással van a te jövődre? Van-e benne hiábavalóság, vagy olyan dolog, ami semmilyen jó hatással nem lesz a jövődre?

Minél bölcsebb vagy, annál több tisztábban látod, hogy nincs rá szükséged, csak időpocsékolás. Egyszer mindannyiunknak számot kell adnunk az időről. Az időt, amit itt a földön töltöttünk helyesen osztottuk-e be, nem pocsékoltuk-e el? Ha nem pocsékolod el az idődet, akkor lesz megfelelő mennyiségű időd a hasznos dolgokra. Ha nem pocsékolod el a pénzedet, akkor lesz megfelelő pénzed a hasznos dolgokra. Ha nem pocsékolod el az erődet, energiádat, akár a fizikai erődet, akkor lesz megfelelő erőd, hogy elvégezd a hasznos dolgokat. Mert a bölcs ember az hatékony. A bolond ember ész nélkül fogja a baltáját és kimegy az erdőbe fát vágni, csak azért, mert mindenki azt csinálja most. A bölcs ember meg mit csinál? Nem a másik alapján hozza meg a döntését, hanem bölcsen fogja azt a fejszét és megélezi. Kimegy és hatékonyan pár csapással kidönti a fát. Míg a bolond ember csak üti és üti, elfárad, sok energiát pocsékol, és ugyanazt éri el, mint a bölcs ember töredék idő alatt. (Ez egy prédikátor könyvéből való hasonlat, amit most előhoztam).

Az emberek azt gondolják, hogy a gyülekezetben, vagy imádságban, vagy Biblia olvasásával eltöltött idő az egy felesleges időtöltés. De mindig, amikor Szellemben imádkozol nyelveken otthon, vagy az imakörben vagy amikor eljössz az Igét hallgatni, vagy amikor keresztény könyvet, vagy filmet nézel, akkor az Ige beléd kerül és azzal mindig a fejszédet élesíted. Hogy amikor majd ki kell menni és valami munkát el kell végezni, akkor te ügyes leszel, gyors és hatékony. Érted ezt? És tudni fogod azt, hogy mit kell tenned. Fel kell magadnak tenned a kérdést, ha már  a bölcsességről van szó, hogy hogyan tölti az ember az idejét, hogy miért élsz? Azért, hogy pénzt keressél, vagy azért, hogy kertet ápolj, vagy szőlőt szüreteljél? Van, aki nem másnak él, mint a hobbikertjének és januártól decemberig csak a szőlőjével foglalkozik, semmi mással az égvilágon. Bele van bolondulva a tanyájába és a bornak bukéjába és ez teljesen megszédíti és annak éli az egész életét. Van, aki az autójával van ugyanígy, csak az autójának él. Úgy csillog-villog az autója kívül belül, még az ülés alatt is, hiszen minden nap háromszor kisikálja. Nincs ám baj a tiszta autóval! Azzal sincs baj, ha a lakásod otthon tiszta! De van, aki már szinte a betegesség határain megy el, mert naponta négyszer kell porszívózni, mert csak úgy érzi magát jól. És közben nem ébred rá arra, hogy a lakás érte van és nem ő van a lakásért. Nem kellene ennek így lennie! Nem mi vagyunk az autóért, a lakásért, hanem ezek vannak értünk. És a megfelelő helyen kellene ezeket a dolgokat kezelni. Legyél tiszta és ápolt és nem arról van szó, hogy minek a fürdés, hiszen úgyis összekenem magamat.

Vannak emberek, akik pedig a szépségüknek élnek. És csak az érdekli őket, hogy mit mondanak mások róluk. Csak azért kencézik magukat a tükör előtt, csak azért végeznek el magukon mindenféle műtéteket, hogy mások véleményét kiérdemeljék, mások elismerő szavait kiérdemeljék. És mi ez, ha nem egy hiábavalóság?

Mert ha még a férjed, vagy párodnak a kedvéért tennéd ezt, akkor azt mondom, hogy rendben van. Még ha a saját magad jobb lelki és szellemi közérzetedért teszed ezt, akkor azt mondom: rendben van, legyél ápolt és csinos és a házastársad számára kívánatos. De amikor az emberek hosszú-hosszú időt és pénzt, vagyonokat költenek el arra, hogy más embereknek a tetszését elnyerjék, miközben nem tudják, hogy azok a más emberek nem is becsülik meg őket. Mert amikor már pár ránc jelentkezik, vagy egy pár kg plusz van rajtuk, akkor már keresztül néznek rajtuk.

Sok minden hiábavalóság van, ami után az ember futkos. Mindaz azonban, amikor Isten királyságára fordítasz időt és energiát, az örökké megmarad. És ez az érték! Míg az embernek a dicsősége, az, hogy egy címlapon szerepel, vagy hogy a férfiak, vagy a nők megfordulnak utána, az múlandó. Egy pár év és elmúlik. És írja a Biblia több helyen, hogy az ember dicsősége olyan, mint a hajnali pára, elillan egyik pillanatról a másikra. És ez hiábavalóság.

A vasárnapi istentiszteletek, az Úr előtt eltöltött időd, a munkád, amit az Úrnak végzel, ez mind örök. Az adományaid, amit Istennek adtál, azok megmaradnak, azok fel vannak írva az utolsó fillérig a mennyben és megmaradnak Isten előtt. Halleluja!

Meg kell ismerned azt, hogy ki vagy te Krisztusban, hogy lettél Istennek a bölcsessége, hogy benned Krisztus értelme van és hogy benned van Istennek a saját maga természete.

Az Efezusi levél 1:3-ban  van egy gyönyörűséges igevers, olvasom:

„Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket mindet szellemi áldással a mennyekből a Krisztusban.” Ez lefesti eléd a kifejlődött, újjáteremtődött emberi szellemet. Valójában hozzánk tartozik Istennek „végére mehetetlen” gazdagsága, Istennek kibeszélhetetlen gazdagsága. A bölcsesség ezt megfogja és azt mondja, hogy ez az enyém. És nem a láthatókra tekint és arra, hogy mi az, amit most meg tudok fogni. Isten nem akarja azt, hogy mi kis gyermekek maradjunk, akiket a hullám ide-oda hajt és nem akarja, hogy te gyenge legyél és ne tudjál döntéseket hozni, ne tudd megfelelően elvégezni a dolgodat. Ámen!

A bölcs ember egyébként nem akarja mindig elmondani azt, ami benne van a szívében, a bolond ember pedig mindig el akarja mondani a másiknak, ami benne van, ami őt foglalkoztatja. Hogy te képzeld, ez történt velem, ezt hallgasd meg, ez az én véleményem erről, hallgass meg engem! A bölcs ember befogja a száját a megfelelő időben. Egyébként tudd meg, hogy a Példabeszédek Igéje mondja azt, hogy még a bolond is bölcsnek találtatik, amikor befogja az ő száját. Jobb ha az ember csöndben marad bizonyos helyzetekben és nem nyitja meg a száját, mert ha megnyitja, akkor csak az ő bolondságát teszi nyilvánvalóvá. Jártál-e már így, mert én igen! És nagyon szégyelltem magamat, amikor megszólaltam, be kellett volna fognom a számat. De csak azért is elmondtam azt az egy mondatot és így lett nyilvánvalóvá az én tudatlanságom. Az ember utólag tanul sok mindent, ugye?”