Az alázatos kegyelmet kap

Az alázatos kegyelmet kap

(2016.10.09.)

„Köszöntelek benneteket nagy szeretettel, jó hogy itt vagytok ma és nem maradtatok otthon. A mai napon szeretnék prédikálni nektek valami nagyon fontos dologról! Lapozzatok a következő Igére:

II. Péter 3.18

„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak a megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön örökké!”

Ez az Ige hatalmas erővel felszólít minket arra, hogy növekedjünk a kegyelemben. Az Ige parancsszava neked, hogy növekedj a kegyelemben! Ki szeretne többet kapni Istentől? Mindenki szeretne többet kapni Istentől. De minden, amit Istentől kapsz tudnod kell, hogy az kegyelemből jut el hozzád, nem az érdemeid alapján. Persze Istennek van egy jutalmazási rendszere, egy módszere, de az Ő kegyelméből adja neked mindazt, amit kapsz és amit elnyersz a Krisztusban.

A legalázatosabb kapja a legtöbb kegyelmet, aki a legtöbb kegyelmet adja, ő tudja majd a legtöbbet elvégezni Krisztus Testében. Ha szeretnéd azt, hogy több megértésed legyen, több áldást birtokoljál és több minden jöjjön valóságba azokból a dolgokból, amit Jézus megszerzett neked a golgotai keresztfán, akkor még több kegyelmet kell hogy kapjál Istentől és ehhez még alázatosabbnak kell lenned Őelőtte. És ez az alázat nem azt jelenti, hogy lehajtom a fejem és engedem azt, hogy mindenki bottal verje a hátamat és fát hasogassanak rajtam… Az alázat azt is jelenti, hogy alávetem magam annak, amit Isten mond. Ez azt is jelenti, hogy megteszem azt és megcselekszem azt, amit Ő mond. Tehát engedelmes vagyok az Ő szavának, az Ő Szellemének és az, amit Ő kér és mond nekem, azt én megteszem.

Aki a legtöbb kegyelmet kapja tehát, az fogja a legtöbbet elvégezni és a kegyelem nem más, mint az, hogy ha Isten kegyelme van rajtunk, akkor Istennek a képességeivel bírunk, akkor Istennek az ereje van felettünk, vannak olyan lehetőségek a kezünkben, amelyek enélkül nincsenek meg. Ha Isten kegyelme veled van és az Ő kegyeltségét bírod, akkor az Ő kenete ott működik olajozottan az életeden. Akkor megnyilvánul az Ő keze a te életedben, a hétköznapjaidban is.

A kegyelem nem más mint Istennek az alaptulajdonsága. Ha kegyelemmel vagy teljes, akkor útmutatásaid vannak Istentől, hogy mi kell tenned. Akkor hallod Isten hangját és vezetésed van Tőle, hogy mi az, amit tenned kell, hogy milyen döntéseket hozzál. Ha Isten kegyelmében jársz és élsz, akkor az Ő terve meg tud nyilvánulni a te életedben. Akkor megnyilvánul és beteljesedik mindaz, amire te elhívást kaptál.

Szeretnéd-e azt, hogy Isten kegyelme feletted legyen? Ezt nem csak, hogy szeretned és akarnod kell, hanem kívánnod és törekedned kell erre, mert írja az Ige, hogy növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében! A kegyelem jó hozzánk akkor, amikor büntetést érdemelnénk, mert rosszat tettünk. A kegyelem jó hozzánk akkor, amikor ítélet helyett kegyelem száll ránk, mert a kegyelem oldoz fel minket. A kegyelem jó hozzánk és megérti a mi gyengeségeinket és nem ítél el bennünket, nem kritizál minket. Ez Istennek a kegyelme a mi irányunkba és a te irányodba. Hajlandó vagy-e elfogadni ezt? Igen, tudnod kell elfogadni Istentől, hiszen csak olyat tudsz adni másoknak, amivel te is rendelkezel.

Az elmúlt hetek tanításai többek között arról szóltak, hogy meg kell ismerned azt, hogy Isten mennyire szeret téged, mert csak akkor vagy képes Isten szeretetével szeretni másokat, ha te is ismered azt, hogy te mennyire szeretett vagy. Hiába erőlködsz és kínlódsz és ott van a szeretet parancsolata feletted, hogy neked szeretetben kell járni, ha nem tudod azt, hogy Isten mennyire szeret téged, akkor nem leszel képes isteni fajta szeretettel szeretni azt, akit embereknek hívunk. Csak azt tudod adni, ami neked is van! És kegyelmet adni a másiknak és elengedni az ő vétkeit, bűneit és megbocsátani csak akkor tudsz neki, ha te is rendelkezel ezzel, ha van erről ismereted. Akkor tudsz adni valamit, ha neked is meg van az!

Amikor az ember kegyelemmel teljes, akkor képességekkel, erővel ruháztatik fel és útmutatásokkal és kegyeltséggel teljes. Ha az Úr keze feletted van, akkor mindig minden rendben fog menni, akkor sikeres leszel mindenben. Nem azt mondtam, hogy mindig minden könnyedén fog menni, olyan könnyedén, hogy nem kell erőfeszítéseket tenni, soha nem fogsz szenvedni senki és semmi miatt és nem lesznek nehézségeid az életben… Azt mondtam, hogy „akkor” mindenen keresztül tudsz menni és az utad egyenes lesz fölfelé! Ha Isten kegyelme feletted van, akkor mindent be tudsz akkor teljesíteni, amit előre elterveztél, mert azt véghez tudod azt vinni, többek között azért is, mert amit te elterveztél és elszándékoztál, azokat Istentől hallottad és nem a saját akaratodat akarod véghez vinni, hanem az Ő terveit és az Ő szándékát, amit Ő meg tud áldani.

Sokan úgy imádkoznak, hogy édes Istenem, áld meg azt, amit én akarok tenni! Miközben Isten soha nem mondta azt, hogy te azt tedd, de mégis azt akarod, hogy Isten megáldja. Lehet, hogy valakinek soha nem mondta Isten, hogy kezdjen egy vállalkozást, de te annyira benne vagy az érzelmeidben és a saját elképzeléseidben, hogy neked azt csinálnod kell, hogy minden félretéve kezded a saját vállalkozásodat, minden pénzedet abba fekteted, miközben Istennek valami egészen más terve van veled. Isten azt nem tudja megáldani, ami nem az Ő útja.

Ugyanakkor a másik eset – ha már a vállalkozást hoztam példának -, ha Isten arra kér, hogy te kezdj egy vállalkozásba, akkor neked nem szabad a félelmeidre és aggodalmaidra és a pénztárcádra tekintened, hanem arra kell nézned, amit Ő mondott neked. Ha szeretnéd Isten teljességét az életedben, akkor teljességében azt kell tenned, amit Ő mondott neked.

Sokan szeretnének elérni olyan eredményeket, amelyek annak a végeredményei, hogy Istennek az útját járom, de anélkül járják ezt az utat, hogy valóban Isten útját járnák. Tehát szeretnének áldottak lenni anélkül, hogy engedelmeskednek Istennek. Szeretnének sikeresek, győztesek lenni, gyógyultak lenni anélkül, hogy megtennék azt, amit Isten mondott nekik. Szeretnének nagy áldásokat és nagy vagyonokat és pénzeket keresni és aratni anélkül, hogy adományozók, adakozóak lennének. Szeretnének megbecsültek lenni az emberektől, miközben ők nem hajlandóak arra, hogy megbecsüljenek másokat. Szeretnének barátokat, támogatókat, mindenféle jó dolgot maguknak anélkül, hogy ők is azt megtennék. De bármi problémád van és bármiben hiányt szenvedsz, akkor tudd meg, hogy a legelső mód arra, hogy kigyere abból, hogy kezdj annak érdekében magot vetni, hogy azt arasd le, amire szükséged van. Azaz pl. ha anyagi szükségben vagy és hiányod van, akkor mit tehetsz ebben a helyzetben leginkább? Elkezdesz magot vetni, elkezdesz adakozni. Ez az Istennek az útja, ez az Istennek a terve, a szándéka! De az emberek nem úgy gondolkoznak, ahogyan Isten gondolkozik. Honnan tudok kölcsönkérni, melyik bankhoz mehetek, hogyan tudok plusz munkát vállalni, hogyan tudok eladni valamit, hogyan dolgozhatok napi 28 órát, hogy még többet keressek?! És emberek mindenfélét okoskodnak ahelyett, hogy megvizsgálnák azt, hogy Isten mit akar, hogy Ő mit mond. Ha szeretnél gyógyulást, imádkozz másokért, hogy meggyógyuljanak. Ha szeretnél több bevételt magadnak, áldjál meg másokat! Ha szeretnéd, hogy mások támogassanak téged, kezdj el támogatni másokat! Ha szeretnéd, hogy valaki megtankolja az autódat, kezdjél el pénzt adni embereknek, hogy tankoljanak a motorjukba, vagy az autójukba. Ez Istennek az útja, a terve! Ehhez alázat és bölcsesség kell! És ehhez ismeret kell, meg kell látni az Igében, hogy ez Istennek a terve! Ez nem a hústestnek a gondolkozásmódja, a kívánsága! Ez pontosan az ellenkezője annak, ahogyan a világ működik! És te választhatsz!

Nagyon sok minden, amiről úgy gondoljuk, hogy milyen jól csináljuk, az teljesen téves! Mert pont úgy csináljuk, mint ahogy a világ csinálja. De szeretnénk azokat az áldásokat és előnyöket, amiket az Ige mond.

Senkinek nem szóltam bele soha a személyes életébe, soha senkinek nem mondtam, hogyan, vagy mire költse a pénzét, vagy mennyit adakozzon, fizessen-e tizedet, vagy nem… én soha senkinek nem szóltam bele a dolgaiba. Soha nem mondtam senkinek,hogy ezt, vagy azt adja oda valakinek. Vagy valaki tudja ezt rólam bizonyítani, hogy ezt tettem volna valakivel?!

Elmondom neked, hogy én hogyan szoktam csinálni. Nem kell követned ebben, csak elmondom neked. Csodálkozom azon, hogy miért nem csinálják ezt nagyon sokan. Mert ha valamiből pluszod van, pl. egy pár cipőd, amit nem hordasz évek óta és csak porosodik a szekrénybe…, akkor azt ajándékozd el valakinek! Add oda valakinek! Óh… de annak idején sok pénzt fizettem érte és ez nekem értékes, és sokat jártam benne! Használod most ezt a cipőt?! Menj haza, nézd meg a szekrényedet, nyisd ki, hogy mennyi ruha van ott, amit már évek óta nem húztál fel! És kezdj el egy nagytakarítást! És ne azt nézd, hogy ezt ennyiért, azt meg annyiért adhatom el és írod a listát, hogy mennyi bevételed lesz pluszban… - bár így is lehet és nem mondom, hogy ördögtől való dolog, ha eladsz valamit így, de nézd az isteni oldalát, hogy mennyi ember van, akinek szüksége lenne arra, vagy lehetne arra, ami neked felesleg. Nem azt mondom most, ha a feleslegedet elveted, akkor milyen nagy áldásra számíthatsz abból. Mert az igazi áldozat az, amikor olyat adsz, amire szükséged van és mégis odaadod. Ez az igazi áldozat és ez az igazi magvetés, nem az, amikor a felesleget adod oda… Mégis, kezdd el valahol az adakozó életet. Ha mást nem, akkor kezdjed a feleslegből, válogasd ki azokat a ruháidat, amiket már évek óta nem vettél fel és ajándékozd el valakinek! Ha másnak nem, akkor egy szeretet szolgálatnak, akik odaadják azoknak az embereknek, akiknek szüksége van rá.

Olyan megdöbbentő új dolgot mondtam ezzel? Úgy néztek rám, mintha ilyesmi nem is létezne! Miért nem jutott az eszedbe idáig, hogy ezt is lehetne tenned…. Miért őrizgeted a tizenöt évvel ezelőtti reklámszatyrokat a konyhafiókban?! Mert még jó lehet valamire?! Hány db reklámszatyor van abban a bizonyos fiókban ha kinyitod? Nem mondom, hogy vétek lenne elrakni egy reklámszatyrot, mert szükség lehet rá, de amikor 265 db van ott és mindig csak a felső 5-6 db cserélődik, mert azokat használod… akkor megkérdezem, hogy miért gyűjtögeted azt? Miért gyűjtögeted a cipőidet, aminek az egyik talpa már hiányzik? Ha már annyira rossz, hogy szégyelled odaadni valakinek, akkor dobd ki! Miért van a keresztényekben ez a
szegénység-mentalitás? Hogy, de hátha még jó lesz valamire, ínségesebb időkre!Én meg azt hiszem, és úgy gondolkozom, hogy Isten képes arra, hogy engem bármilyen körülmények között megáldjon és gazdaggá tegyen. És elkezdtem megvallani azt mostanában elég gyakran, hogy a drágaságot kinevetem! Mert az én Istenem nagyon gazdag és engem is gazdaggá tett! Ehhez kell egy másfajta gondolkozásmód, egy másfajta mentalitás.

Aki egész életét úgy töltötte és úgy nőtt fel, hogy semmire nem volt elegendője, mindig össze kellett az összes forintot rakosgatni és élére állítani mindent és nagy beosztással kellett élnie, tudom, hogy nehéz a fogaskerekeket átkalibrálni a fejben. De el kell kezdeni úgy gondolkozni, mint ahogyan Isten gondolkozik. És Ő nem a szegénységnek az Istene! A szegénység Istent nem dicsőíti meg! A gazdagság az, ami megdicsőíti Istent! A betegség Istent nem dicsőíti meg, a gyógyulás dicsőíti meg Istent! Mint ahogy Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön – hiszed ezt? Ugyanígy Isten akarata az, hogy minden beteg meggyógyuljon és minden szegény ember kijöjjön a szegénységéből és gyarapodóvá váljon. Hinned kell ebben!

Jakab 4.6

„De majd nagyobb kegyelmet ad, ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.”

Az alázatos kegyelmet kap, azaz az Istennek a képességét, erejét kapja, Istennek az útmutatását kapja. És a kevély az ellenállást kap Istentől. És száraz helyre jut a kevély és pont az ellenkezőjét kapja, mint amit szeretne. Az alázatos kegyelmet kap, a felfuvalkodott szellemű, a kevély pedig ellenállást kap Istentől. Ki az, aki azt szeretné, hogy amikor imádkozik Istenhez, akkor Isten ellenálljon neki?! Pedig van erre is lehetőséged! Legyél felfuvalkodott, büszke és saját magad mellkasát veregető, legyél az az ember, aki nagyon büszke saját magára és akkor megkapod azt, amit nem szeretnél.

7-es vers:

„Vessétek hát alá magatokat az Istennek, álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek!”

Sokan szeretnék azt, hogy az ördög elfusson tőlük, mert itt van az Igében! De nem szeretnék se a 6-os verset, se a 7-es versnek az elejét megcselekedni. Nem akarnak alázatban lenni, nem hajlandóak megbocsátani, szeretetben járni, túltenni magukat bizonyos dolgokon, nem hajlandóak befogni a szájukat és befejezni az önsajnálatot, a panaszkodást… És vessétek alá magatokat az Istennek, ez azt jelenti, hogy engedelmeskedjetek Istennek. Tehát azt tedd, amit Ő mond és annak az lesz a következménye, hogy amikor ellenállsz az ördögnek, akkor az elfut tőled!

Az alázat az, amikor aláveted magadat Istennek, azaz az Ő Igéjének, amikor elfogadod és elhiszed Istennek az Igéjét. És ha Isten Igéje azt mondja, hogy ebben a világban minden a vetés-aratás szellemi törvénye szerint működik, akkor miért gondolod azt, hogy te másképpen tudod ezt működtetni a saját magad számára?! Miért gondolod azt, hogy te a saját utadat járva majd tudsz győztes és sikeres lenni?! Miért gondolod azt, hogy neked más utakon járva az jobban fog menni?

Kezdj el úgy gondolkozni, mint ahogyan Isten gondolkozik és kezdj el nagylelkű lenni, kezdj el bőségesen magot vető lenni, kezdj el adakozó életet élni. És nem arról beszélek, hogy nekem szükségem lenne a te pénzedre, eddig sem kellett nekem egy forint sem tőled – köszönöm Istennek! Köszönöm Neki, hogy nem vagyok a gyülekezeti adományokra rászorulva úgymond, mert nem abból látom el és tartom el magam és a családom, hanem dolgozom. És a gyülekezeti adományaid azok mind a gyülekezetnek a céljaira vannak felhasználva. Köszönöm ezt Istennek! Ezt azért mondom, hogy neked jobb legyen, neked segítsek. Neked segít az, ha adakozó életet élsz! Nem csak itt a gyülekezetben, hanem a hétköznapjaidban, a mindennapjaidban is! Mert az alázat az, amikor aláveted az akaratodat az elöljáródnak – adott esetben most a pásztorodnak -, a főnöködnek, a házastársadnak akkor, amikor nem akarod azt tenni, amit ők kérnek tőled. Ehhez kell alázat! Hogy alávesd magad akkor, amikor nem akarod azt tenni, amit ők akarnak, de mégis aláveted magad annak, amit ők akarnak. Ehhez kell az alázat, az alávetés.

Emlékszel Jézus szavaira a gecsemáni kertben? Azt gondoljuk és gondoltuk régen, hogy Jézus mindig azt akarta, amit az Atya, Ő soha nem ellenkezett. Nem is volt ellenszegülésben Jézus, de volt, amikor mást akart, mint az Atya. Ezért imádkozta a Gecsemáni kertben, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd. Mert ott akkor, azt amivel Ő szembenézett, azt Ő nem akarta. De mégis alávetette magát annak, amit az Atya akart. Ezt hívjuk alávetésnek, engedelmességnek és ehhez alázat kell. Az alázat az, amikor aláveted az akaratodat annak, aki feletted áll. Ez a főnököd, vagy a házastársad, az elöljáród… és nem azt teszed, amit te akarnál tenni, hanem amit ők kérnek tőled.

Alávetésben és alázatban járni nem könnyű! Ha azt hiszed, hogy könnyű, akkor nem tudod miről beszélek, és soha nem is gyakoroltad még. Óh, de pásztor! Én mindig is alávetettem magam neked, meg a másiknak! Igen, mert mindig egyetértettünk mindenben! De akkor kell neked alávetned magad, ha valamiben nem értünk egyet. Addig amíg egyetértesz valakivel valamiben, addig nincsen szükséged arra, hogy a saját szándékodat, akaratodat alávesd neki, csak ha valami ellentét felmerül, valami más szándék vagy más akarat. És vannak úgy dolgok, hogy én mást akarok, mint amit Isten… Ma is előfordult! Otthon akartam maradni aludni, ahelyett, hogy idejöjjek! Ez az őszinte igazság! Mert nagyon elfáradtam a héten… És az embernek döntenie kell és választani kell. És mosolyogtok, hogy ezt könnyű megtenni, mert ez egyértelmű, hogy pásztor eljössz ide, mert te nem hiányozhatsz… De a hét napján felmerülnek olyan lehetőségek, hogy mit akarsz te és mi a helyes, amit tenni kell. Itt nagyon látványos dolog lenne, ha nem jönnék el egy vasárnap prédikálni, mert otthon éppen alszom… Ezt egyértelmű megítélni, hogy ez nem a legjobb dolog a részemről.

De mi van akkor, amikor nem ilyen látványos a következmény, vagy a megítélése a dolognak? És mi a helyzet veled?!

Rendszeresen meg kell magunkat vizsgálni, hogy mennyire vagyunk alázatban és mennyire vagyunk büszkék és kevélyek. És ilyenkor nem fog tetszeni a kép – ha valóban őszinte vagy – de látnod kell a képet magadról azért, hogy meg tudjál változni és azért, hogy növekedni tudjál. Mert a kevélység az téged vakká tesz, mert a saját képességeidet és a saját helyzetedet, a saját ajándékaidat, a saját véleményedet magasabbra helyezi, mint ahol vagy. A saját elhívásodat, a saját gondolataidat, a képességeidet, az erényeidet olyan pozícióba emeli, ahol nem igazán vagy valójában. Megtéveszti az elmédet, mert abban a tudatban vagy, hogy neked van igazad és meggyőződésből ragaszkodsz ahhoz a dologhoz, amihez ragaszkodsz, pedig nem is neked van igazad, és nem úgy van ahogy te azt gondolod. Az alázat azonban a valóságot fogja meg, megfogja a valóságában azt, hogy hol is vagyok én szellemi értelemben. Hogy én hol vagyok a szeretetben járásban, a növekedésemben, az ismeretemben, az engedelmességemben. A valóságot fogja meg, a realitást fogja meg, nem pedig elrugaszkodott, mint ahogy szeretnek az emberek a hitükben is elrugaszkodni és azt gondolni, hogy ők a hitükkel bármit el tudnak érni. Miközben gondot jelent nekik az, hogy teletankolják az autójukat. De ők hitben olyan nagyok és hatalmasak és olyan nagy dolgokért imádkoznak és ők ezer fős gyülekezetet fognak pásztorolni és az évente megduplázódik és ezt még ki is jelentik. Miközben igazából arra sincs lehetőségük, hogy vegyenek maguknak egy új öltönyt, vagy egy bőröndöt, amibe be tudnak pakolni és el tudnak utazni egy helyre szolgálni, mert sokra tartják magukat, a saját maguk megértését, kijelentéseit, elhívását….

Az alázat azonban a valóságot fogja meg. Ahogy a Kolosse 2.17 mondja, hogy a valóság Krisztusban van. Isten szemszögéből az Igén keresztül látja magát az alázatos ember. Ahhoz, hogy őszintén lásd magad és az igazságban, valóságban lásd magad, ahhoz le kell venned azt a bizonyos szemüveget, amelyen keresztül saját magadat nézed, amely felnagyítja a te erényeidet és elhomályosítja a te rossz dolgaidat. Tehát egy hamis képet festenek az emberek saját magukról is néha jó és rossz értelemben is. Úgy értem ezt, hogy a jó dolgaikat szeretik kiemelni, a rosszat pedig háttérbe szorítani, az erényeiket pedig nem látják és nem tartják semmire sem. Amikor az ember magában csak a rosszat látja és a legrosszabbat, a jó dolgokat pedig egyáltalán nem tudja értékelni az is helytelen és rossz dolog.

Isten királyságában a nagy ember és az alázatos ember elválaszthatatlan egymástól. De tudjuk azt Mózesről – mert írja róla az Ige -, hogy ő volt a generációjában a legalázatosabb ember, és ő is végezte el a legtöbbet. Az Őbenne felfelé vezető út az a megalázásnak az útja és ez nem a hústestnek a természete. Ha Őbenne szeretnél előrefelé jutni és növekedni, akkor magadat meg kell aláznod! Sokan szeretnék azt, hogy sok ember tartozzon alám és mindenki szolgáljon engem. De Jézusnak a szavai egészen mást mondtak. Azt tanította Jézus, hogy aki szeretne nagy lenni közöttetek, az legyen mindenki szolgája! Hopp! Ezt el is felejtetted?! Álljunk meg egy picit itt!

Aki szeretne nagy lenni közöttetek, legyen mindenki szolgája! Tehát ne azt várd el, hogy mások kiszolgáljanak és szolgáljanak feléd, hanem te szolgálj mások felé! Természetesen, amikor neked és feléd szolgálnak, tudnod kell azt elfogadni és azokat a jó értelembe vett kiváltságokat, amelyek megilletnek téged a pozícióért, amiben vagy, azt elfogadd.

Semmi baj nincs azzal, ha egy vezető elfogadja azt, hogy az alkalmazottak neki dolgoznak, de szellemi értelemben, ha „nagy ember” szeretnél lenni, akkor legyél sok embernek a szolgája! Azt keresd, hogy hogyan tudsz a másiknak, a többieknek segíteni, ne pedig azt keresd, hogy a másik hogyan tudna téged megáldani!

Óh… Uram, imádkozom, hogy az a gazdag ember meghallja és meglássa az én szükségemet és, hogy megáldjon engem! Én már látom is azt, hogy ő fogja betölteni az én hiányomat, köszönöm neked Uram! Hol van az Igében, hogy ezért te imádkozhatsz így?! És ha beszélgetsz vele, akkor még megjegyzéseket is teszel: Óhh… látom, hogy neked milyen jól megy! Nekem meg rosszul megy a sorom! Én a te helyedben biztos, hogy a szegény sorban lévő embereknek juttatnék valamit! Jobban odafigyelhetnél már arra, hogy kik vannak körülötted! Megáldhatnád már igazán azokat, akik alávetik magukat neked…. mint például én! A tested így működik és mindannyiunké így működik, hogy soha nem kap elég figyelmet és előléptetést és ezért még többet akar, és ezért kell alávetni és alárendelni. A te tested még több és még több dolgot akar, még több figyelmet, még több kedvességet másoktól…

De hogyan tudod magadat kifejleszteni az alázatban, ez a nagy kérdés, egy nagy rutin kérdés ez a hétköznapokra vonatkoztatva. Hogyan tudunk kifejlődni az alázatban?

János 7.18

„Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi. Aki pedig annak dicsőségét keresi, Aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.”

Jézus gyakorlatilag azt mondja itt, hogy ne beszélj magadról, ne beszélj többet magadról, mint amit kell! Most éppen gondolok valakire – nem itt közületek, hanem más gyülekezetből -, akivel ha találkozom, anélkül, hogy kérdezném azonnal kezdi mondani,hogy vele mi történt. Az ő vállalkozása, az ő munkája, ő merre nyaralt, mit csinált, az ő gyereke… és mondja, hogy vele, vele, vele mi történt, és hogy ő legyen a középpontban. És csak mondja a saját dolgait anélkül, hogy én megkérdeztem volna. Ha megkérdezem, akkor meg le se lehető lőni! Ismersz ilyen embereket, akik állandóan magukról beszélnek? Az én pénzem, az én családom, az én munkám, az én ügyes kezem, az én gyülekezetem…

Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi. Aki pedig annak dicsőségét keresi, Aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.

Két igeverssel előbb ezt olvassuk:

„Felele Jézus és monda: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, Aki küldött engem.”

Jézus nem vette magára a dicsőséget sohasem és sohasem mondta azt, hogy gyertek, imádjatok engem, gyertek boruljatok le előttem, gyertek, én vagyok az, aki méltó arra, hogy vegyen tisztességet, imádatot és tiszteletet! Én vagyok az, aki küldtetett nektek, hogy meghaljak értetek és boruljatok le előttem és imádjatok engem! Jézus soha nem tette ezt, nem mondott ilyet! A dicsőséget mindig az Atyának tulajdonította. Itt is azt mondta, hogy

„Az én tanításom nem az Enyém, hanem azé, Aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tanításból, vajon Istentől van-é, hogy én magamtól szólok. Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.”

Jézus annak a dicsőségét kereste, aki küldte őt. Az Atya küldte őt és az Atya dicsőségére végzett mindent. Egyetlen egy gyógyulás után sem mondta azt, hogy …hah, látod milyen jó gyerek vagyok én!? Az én nagy erőm tette ezt veled! Ő mindig az Atyának adta a dicsőséget, mindig továbbította ezt és soha nem vette a dicsőséget magára, egy példabeszéd után, egy kinyilatkoztatás után, egy gyógyulás után sem. Mert aki magától szól, saját forrásból, saját magából merít és magáról szól, az a maga dicsőségét keresi. Hogy lásd meg azt, hogy én milyen vagyok, hogy én mit tudok elvégezni, hogy látod, hogy nekem milyen ajándékaim vannak, én milyen tehetséges vagyok, én milyen ügyes vagyok… Lehet, hogy ügyes vagy, tehetséges vagy, szép is vagy, de ne feledd el azt, hogy ezt kitől kaptad! És semmi baj azzal, ha szorgalmas vagy, mert a szorgalmas munkások keze meggazdagít. Nekem senki nem tudja beadni azt, hogy a gazdagság az egy rossz dolog, mert a Biblia is azt írja, hogy a szorgalmas kezű munkás keze meggazdagít, a Példabeszédekben olvasható ez.

Én tudom azt, hogy azzal, hogy az embernek sok pénze van, azzal semmi baj nincs. Legyen sok pénzed, ezt kívánom neked! Azzal van a baj, ha az emberek zsugorivá válnak, miközben gazdagok, azzal van a baj, ha az emberek a pénzt nem tudják jól kezelni és azt gondolják, hogy ez azért van, mert én olyan jó döntéseket hoztam, mert én olyan keményen megdolgoztam érte, én napi tizenórákat dolgoztam érte és én és én, és én… Ez így hiba ebben a formában és lehet, hogy ezt mind így megtetted, helyesen. De ne feledd el a dicsőséget Istennek adni! Nem csak a szavaidban kell dicsőséget adni, hogy dicsőség Istennek, odabiggyesztve ezt a keresztény szófordulatot a mondatod végére…, hanem gondold is komolyan és a szívedből mondd ezt, mert különben úgysem lesz ez elrejtve Isten elől. Mert Isten előtt nincs semmi elrejtve.

Érzed-e a boldogságot akkor is, ha nem te vagy a középpontban? Vagy mindig magadról kell beszélni, a tieidről kell beszélni, a te családtagjaidról, a te megtapasztalásaidról és mindig rólad kell szóljon a beszéd, és mindig te legyél a középpontban!? Miért vannak emberek így? Hogy állandóan azt szeretnék és azt akarják, hogy ők legyenek a középpontban?! Azért, mert benyomást akarnak helyezni az emberekre, a másikra. És ez a büszkeségből fakad. Abból a büszkeségből, amely az eredendő bűn – mondhatjuk így. És az eredendő bűnt nem Ádámra és Évára visszavezetve értem, hanem még korábbra visszavezetve, Luciferre, sátánra visszavezetve, mert Őbenne fogant meg ez a gondolat, hogy az én királyi székemet magasabbra helyezem, mint Istené, mert ő szép volt, kiváló volt, gyönyörűséges volt, a mennyei dicsőítések vezetője volt, egy kerub volt, egy vezető volt és angyalok voltak alá rendelve és magas beosztású volt. És ahelyett, hogy elégedett lett volna ezzel, még többet és még többet akart. És mint villámlás, úgy lett kipenderítve a mennyből. Mert fellázadt, mert azt gondolta, a büszkesége annyira megvakította őt, és annyira beleélte magát ebbe, hogy Isten királyi széke fölé emeli magát, és nagyobb lesz mint Isten, hogy ezzel a meggyőződésével az angyalok egyharmadát képes volt elhitetni (most láncon vannak ezek az angyalok és várják az ítélet napját). Tehát annyira meggyőződésben volt, hogy ő képes Istent legyőzni és Isten fölé emelni saját magát, hogy egy háború folyt a mennyben. Miért voltak ők abban a hitben, hogy Isten nagysága fölé tudnak emelkedni? Azért, mert elvakította őket a büszkeség, a kevélység és ezért minden rossznak a gyökere a kevélység és a büszkeség, minden bűnnek eredete ez, minden bűn visszavezethető ide. Minden rossz dolog a felfuvalkodottságra vezethető vissza! Ezért nagyon legyél óvatos és őszinte saját magaddal, hogy hogyan állsz ezzel a dologgal kapcsolatban. Mert ez, amit büszkeségnek nevezünk, az a hústestünknek a része, ezt örököltük Ádám apánktól a testben. És ezzel szembenézel napi, heti szinten, minden évben.

Van a büszkeségnek egy jó oldala, és egy rossz oldala. Szoktuk mondani, hogy büszkék vagyunk a gyermekünkre, a feleségünkre, erre, vagy arra… De gondold meg azt, hogy mire mondod azt, hogy arra te nagyon büszke vagy és miért vagy te úgy büszke, ahogy azt mondod. Vagy valóban úgy vagy büszke rá, ahogy te mondod? Igaz, hogy te nevelted a gyermekedet és valóban büszke lehetsz rá a láthatók alapján, de a gyermekedet kitől kaptad? És a bölcsességedet, hogy neveld a gyermekedet helyesen, azt kitől kaptad? Ne felejtsd el sohasem azt, hogy honnan jöttél és azt, hogy Jézus nélkül nem lehet messzire menni! És azt se felejtsd el, hogy Jézus nélkül úton lennél a pokolba! Úgyhogy legyél mindig tudatában annak, hogy Övé a dicsőség mindenért, minden jó dologért, ami történik! Mert minden jó adomány és minden jó ajándék felülről való és a Világosságok Atyjától száll alá – írja a Jakab apostol levele.

A kevélységnek a hamisságban van a gyökere, ahogy Lucifernél azt megláthattuk.

Zsidó levél 1.9

„Szeretted az igazságot, és gyűlölted a hamisságot. Annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened örömnek olajával a te társaid fölé.”

Szeretik emberek ezt magukra vonatkoztatni, hogy óh… ez az Ige rólam szól, engem Isten felkent más emberek fölé! Elmondom neked a nagy titkot, hogy ez elsősorban Jézusról szól. Ő volt az és Ő az, aki szereti az igazságot és gyűlöli a hamisságot és annakokáért Isten felkente Őt örömnek olajával a társai fölé. Ez jelenti azt, hogy minden teremtett dolog fölé.

Hogyan kezeled a szituációt akkor, amikor valaki elhanyagol? Hogyan kezeled azt a helyzetet, amikor nem figyelnek rád és semmibe vesznek? Hogyan kezeled azt a helyzetet, amikor rossznak tűnsz az emberek szemében valami, vagy valaki miatt, vagy valami hazugság miatt, vagy bármi miatt? Hogyan kezeled ezt a helyzetet? Azonnal próbálod magadat tisztára mosni, azonnal visszavágsz a rágalmazásoknak, azonnal próbálod magadat megvédelmezni?

Elmondom neked, hogy ez a legtöbb esetben a gyengeségnek és a büszkeségnek a jele! Óh… azonnal meg kell védenem magam! Nehogy valaki ezt a hazugságot elhiggye!

A példa, amit nekünk tenni és cselekednünk kell, azt Jézus fektette és mutatta be nekünk, hogy Ő hogyan élte az életét. Több esetben, ahogy Őt vádolták – akár az utolsó éjszakán, vagy hajnalon, mielőtt keresztre feszítették – Jézus egy szót nem szólt vissza és nem védte meg magát. Nem mondom, hogy minden helyzetben ezt kell tenni, mert van, amikor ki kell állni a jogainkért – mint ahogy van erre példa az Apostolok cselekedeteiben, amikor Pál apostol kiállt a törvény adta jogáért, hogy ő római és ővele nem bánhatnak úgy a római katonák, mint ahogy bántak vele. És felemelte a szavát és a jogát ahhoz, hogy tisztességes elbánásban részesüljön, érvényre juttatta. De nem a büszkeségéből tette ezt, nem felfuvalkodottságból! És volt, amikor nem védte meg magát, volt amikor azt mondta, hogy hajlandó vagyok meghalni az evangéliumért. Van példa rá, mikor a próféta bement közéjük, nem ismerte Pált csak egy-kettőt a társaságban és fogta a derékövet, ami le volt ott rakva és megkötözte. Azt mondta a próféta, hogy akié ez az öv, azt így fogják majd elfogni és megkötözni és meghurcolni. És siránkozni kezdtek, hogy az Pál apostol öve… de Pál apostol a siránkozásra azt felelte, hogy ne szomorítsátok meg a szívemet. Én nem csak megkötöztetni vagyok hajlandó az evangéliumért, hanem én kész vagyok meghalni is érte! Van-e benned ez az elszánás, odaszánás?

Nagy kérdés, amikor valamiféle vád ér bennünket, hogy hajlandóak vagyunk-e ilyenkor az igazságosan ítélőre bízni a dolgot és megvárni azt, hogy Ő legyen az, aki igazságot szolgáltat. Mondom, valamikor az embernek meg kell védenie magát, de van, amikor csak a büszkeségünkből fakadóan rugdalózunk a vádak ellen, azért, hogy magunkat tisztára mossuk, ami teljesen felesleges. Mert mindig lesznek, akik üldözni próbálnak és keresztbe akarnak neked tenni akkor, ha te valóban az evangéliumot éled. Mindig lesz valaki, aki keresztbe tesz, aki kigúnyol, aki ártani akar neked. Ez a dicsőséges örökségünk! Halleluja!

Minél inkább alázatosabb vagy, annál inkább vagy nyitott a tanításra és a változásra. Minél kevélyebb, büszkébb vagy, annál nehézkesebb vagy a változásra és elzárt vagy attól, hogy meglásd az igazságot. A kevélyek azonnal megsértődnek kis kiigazításra is. A kevélyek azonnal megsértődnek, felfuvalkodnak és azt mondják, hogy nekem te ezt ne mondd meg. A kevélység megkeményíti a szívet, megcsal, süketté és vakká tesz – ezt írja az Abdiás 1.3. A kevélység tökéletesen jó arra, hogy becsapjon téged. Amikor engeded, hogy a büszkeség uralkodjon feletted és többet gondolsz magadról, mint aki vagy valójában, akkor megtévesztett vagy. Mint ahogy a sátán is saját magát tévesztette meg, mikor azt gondolta, hogy Istent legyőzheti.

Neked eszedbe jutna az, hogy elkezdj harcolni Istennel és legyőzd Őt valamilyen úton módon és te legyél az Isten? Azt gondolnánk, hogy hogyan lehet valaki ennyire ostoba, hogyan gondolhatja magát okosabbnak és bölcsebbnek a Teremtő Istennél?

Amikor az ember büszke és felfuvalkodott, akkor sohasem látja helyesen saját magát és ez benne a lényeg, hogy nem a valóságot látja, hanem valami becsapott tévképzete van az embernek ilyenkor. Mikor az emberek többnek gondolják magukat, mint amik valójában és úgy kezdenek valamibe, vagy úgy mennek valami ellen, akkor rövid időn belül ott bukás lesz a következmény. A Példabeszédek két helyen is írja, hogy a bukás előtt kevélység jár és felfuvalkodott szellem. Az alázat ezeknek az ellentéte és megnyit téged arra, hogy még inkább érzékennyé váljál a szellemi dolgok felé és hogy többet megértsél és többet felfogjál.

Ha azt gondolod, hogy neked nincs szükséged változásra, akkor nincs már benned hely a fejlődésnek. A kevélység mindig azt keresi, hogy miként lehet benyomást helyezni a másikra, mindig azt keresi, hogy hogyan tudok nyomást gyakorolni a másikra. És egy bizonyos fejletlenségre utal ez, arra, hogy az illető gyermeki szinten van. A kevély próbálja villogtatni magát és tudását a másik előtt úgy, hogy nincs is igazán mögötte az a tartalom meg. És ha egy pici kis dicséret éri, elismerés éri, akkor azonnal felfuvalkodik és igazán nagyon fontosnak és fontoskodónak érzi magát és azonnal megemelkedik az orra tíz centit. Igen, ezt nekem mondták! Te is hallottad, hogy megdicsértek, felemeltek és látod ugye, hogy ki vagyok én? Az alázatos ember nem mutogatja magát.

Ha tényleg olyan szellemi óriás vagy, akkor azt az alázatos, szelíd életével tudod bizonyítani. Mert ez a bizonyíték arra, hogy te szellemi értelemben elől vagy és erős vagy. Ezt az alázatoddal tudod bizonyítani. Ha tényleg olyan fejlett vagy, nem akarod magad a ranglétrán előre tolni. Engeded, hogy Isten emeljen fel és léptessen téged elő. Ha pedig Isten nem léptet elő, akkor lehet, hogy nincs is rá szükséged! Egyszerűen el kell fogadnod! Vagy elkezdesz Istennel vitatkozni? Óh, de hát nekem kellett volna lenni a csoportvezetőnek, vagy a főnöknek ennél a cégnél már egy évvel ezelőtt is…

Az emberek sok mindent megtesznek azért, hogy előrébb jussanak, sok mindennel próbálják magukat előrébb tolni és ilyenkor megvillannak a nyelvek, előjönnek a könyökök és a másikat lököm arrébb, ilyenkor könnyen eltalálja egyik a másiknak a bokáját… és keresztülmásznak az emberek a másikon. Miért nem te kaptad meg azt az állást, azt a lehetőséget? Miért nem te kaptad meg azt a pásztori hivatalt?

A helyzet az, hogy az alázatos képes és kész arra, hogy belássa azt, ha hibázott és arra is kész és képes, hogy bocsánatot kérjen, ha kell, még akkor is neki van igaza! A kevély szellemű ezt nem teszi meg. Lehet választani! Nem miattam kell megtenned, nem a mellettem ülő miatt, hanem saját magad miatt. Egyszer legyél őszinte magaddal, nézz szembe önmagaddal, tudd azt, hogy hol állsz és mielőbb a másikban keresnéd a hibát, nézz magadba! Én ugyanúgy, mint ahogyan te! Ámen!”