A helyes önértékelés

A helyes önértékelés

(2012-05-06.)

„Köszöntelek benneteket újra. És először köszöntöm az édesanyákat a következő Igékkel: „Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítelek és igazságom jobbjával támogatlak. Ímé megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket, megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak.” Ámen! Édesanyák, nagymamák tudtok-e erre egy nagy Áment mondani?!

A Zsoltárok 115:13-15-ös versét olvasom az Igéket, amelyek szintén az előzőekhez kapcsolhatók: „Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. Gyarapítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet.”

Egész dicsőítés alatt komor volt a hangulatom, mert a mai üzenet igen kényes téma lesz mindannyiunknak. Olyan dologról lesz szó ma, ami mindannyiunkat érint. Mindannyian szeretnénk belépni abba a teljességben, amelyet nekünk az Úr elkészített. Ehhez viszont van valami, amit nekünk bennünk helyre kell igazítanunk és ehhez nagy bátorság kell mindannyiunk részéről. Ez pedig nem más, mint hogy az ember helyesen tekintsen saját magára, helyesen értékelje önmagát. Ezért az lesz a címe a mai tanításnak, hogy: A helyes önértékelés.

Nem szeretném, hogy te megsértődj, nehogy úgy érezd, hogy én téged most ki akarlak prédikálni, vagy el akarom neked mondani az igazán nagy „tutit” az én nagy élettapasztalatommal, miközben ti többen idősebbek vagytok, mint én. Sőt vagytok, akik kétszer annyi idősek vagytok mint én. És nehogy felmerüljön benneteket, hogy mit képzelek én, hogy én megmondom neked, hogy mit kellene csinálnod…, mikor te már kétszer annyit éltél mint én.

Sokat vívódtam ezzel a kérdéssel az elmúlt évtizedben, de most már elmondhatom magamról azt, hogy nem zavar, hogy az emberek mit gondolnak és a koromat sem tudja most már senki felróni nekem. Most már pár napja közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz. És ha a koromra tennél megjegyzést, akkor figyelmeztetnélek, hogy Jézus amikor a földön szolgált, akkor fiatalabb volt, mint most én. Tehát ne mondd azt, hogy: te kis fiatal, mert a mi Urunk Jézus Krisztus fiatalabb volt az éveit tekintve és Ő mint ember élt itt a földön, nem mint Isten fia. Én már idősebb vagytok, mint Krisztus, aki 33 és fél évesen ment a keresztre, úgyhogy ne mondd nekem azt, hogy fiatal vagyok.

A II. Korinthus 4:4-5-6-os Igével kezdem, olvasom:  „Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézust Krisztust. Magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézusért, mert az Isten aki szólt: Sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy megismerjük Isten dicsőségét, mely ragyog a Jézus Krisztus arcán.”

Bátorítani tudlak, hogy vedd a fáradtságot, hogy azokat az Igéket, amelyek elhangzanak itt hétről hétre, vedd elő otthon és tanulmányozd őket. Ekkor lesz valóban épülés, szabadulás, növekedés azokból a dolgokból, amelyekből szabadulni szeretnél.

Azt mondja itt az Ige, hogy akikben e világ Istene, azaz a Sátán megvakította a hitetlenek elméit. A múlt héten beszéltünk arról, hogy nem csak hitetlenekről szólnak ezek az igeversek, hanem keresztényekről is, akik mást gondolnak, vagy hisznek magukról, mint amik valójában. Úgy is mondhatnám, hogy megtévesztett emberek. Felhívja a figyelmet erre Pál apostol a Római levél 12:3-as versében, hogy ne gondolja magadról többet, mint ami vagy valójában. És nem azt mondom, hogy ne gondolj magadról nagyot, sokat, vagy kiválót, hanem ne gondolj magadról többet, mint ami vagy. Azaz józanul és helyesen ítéld meg azt, hogy te hol vagy és ki vagy te. Ha te ezt nem helyesen teszed, akkor hazugságban fogsz hinni. Ha pedig hazugságban hiszel, akkor megtévesztett vagy. Ha pedig megtévesztett vagy, akkor be van kötve a szemed és meg vagy vakítva. És akkor csodálkozol és gondolkozol, hogy miért nem jut az életed előre, miért nem jön az áttörés. Miért nincs gyógyulás nekem, miért nem változik már meg az a helyzet, amiben már sok-sok éve benne vagyok?!

Pontosan azért, mert hiszel magadról valamit, amit igazságként tüntetsz fel az elmédben és meggyőződésed, hogy amit te teszel, beszélsz, vagy gondolkodsz az úgy jó és helyes. De a megtévesztésnek az a lényege, hogy mindenki látja körülötted, hogy te miben vagy, csak te magad nem, mert meg vagy tévesztve.

Milliónyi keresztény ember van a világon, akit így megtévesztettek.

Ezt mondja tehát Római levél 12:3-as verse: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint kell, hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hitnek mértékét.” Nem mondja az Ige azt, hogy te gondold magadat a nagy alázatodra tekintettel a béka feneke alá, mert ez hazugság. És ha valakinek önértékelése van, az nagyon rossz és helytelen. Ha valaki semminek tartja magát, az legalább annyira rossz, ha nem rosszabb, mint ha valaki a mellkasát veri és annyira büszke magára. Ez két végleg és az az aranyközépút, amikor nem térsz le semerre.

Kiírtam a szótárból a megtévesztésnek a szótár szerinti magyarázatát, amely így hangzik: Hazugság igazságként való elhitetése valakivel. Becsapás, csalás, rászedés, félrevezetés. Tehát valami hazugság el van hintve valakinek az életében igazságként. Lehetséges az, hogy te valakit megtévesztesz, az is lehetséges, hogy téged téveszt meg valaki és az is lehet, hogy te téveszted saját magadat, mert azt gondolod magadról, hogy te egy kis senkiházi vagy, vagy hogy te különb vagy a másiknál – mindkettő nagyon veszélyes.

A megtévesztés lényege az, hogy azt hiszed, hogy az amit csinálsz, vagy gondolsz, vagy ahogy viselkedsz, vagy ahogy beszélsz, vagy a szokásaidat teszed, azzal  minden rendben van és igaznak hiszed azt. Legalábbis azt gondolod, hogy az igaz úgy, ahogy van.

Elém jött egy kép, ahogyan készültem a mai alkalomra: sokan vannak keresztényként, akik élik a mindennapi, megszokott életüket és úgy mennek mint a kamion a régi hatos úton a nyomvályúban. Jártatok már rossz minőségű úton, amikor a kerekek már nyomvályút jártak a kerekek? És hosszú kilométereken keresztül ebben a nyomvályúban mennek az autók. De ez nagyon rossz dolog, mert sok baleset emiatt a nyomvályú miatt történik. Vagyis a megszokott dolog, dolgok miatt. Mert jön egy kis szél, megbillen az autó és már nem tudod megtartani az autót és lemész az árokba. Vagy jön egy eső és a nyomvályú tele van vízzel és úgy viselkedik az autó, mintha jégen mennél és újból lent vagy az árokban. Miért, hát te csak mentél a megszokott kis úton!?

Mert a megszokott, berögzött gondolkozásmódok, szokások ugyanazok és ugyanazt követed hosszú-hosszú éveken keresztül és ha jön valami kis vihar, akkor csodálkozol, hogy miért visz az le téged az útról. Van-e benned annyi hajlandóság és alázat a mai napon, hogy megkérdezd magadtól, hogy ez rád vonatkozik-e ma? Ha van erre alázat, és belátod, hogy lehet, hogy ez a mai alkalom neked szól, akkor bátorítalak, hogy hallgass engem tovább! Ha pedig azt gondolod, hogy ez biztosan a mellettem ülőnek szól, rám ez nem vonatkozik, akkor olyan kategóriába vagy besorolva bibliai szóhasználatot tekintve, amit úgy nevezünk, hogy „bolond”. Melyikőtök bátor annyira, hogy magába nézzen egy kicsit? Ahhoz nem kell bátorság, hogy a másikat megvizsgáld és megítéld, hogy vele mi a gond. Hogy megnézd a másikat, hogy vele milyen problémák vannak, hogy ő milyen rossz döntéseket hozott, hogy neki milyen rossz szokásai vannak. Ahhoz viszont bátorság kell, hogy saját magával nézzen szembe és észre vegye, hogy ha valami nem jó az életében, akkor azt ki is javítsa. Egy dolog siránkozni azon, hogy észreveszed, hogy neked milyen hiányosságaid vannak és másik dolog az azokkal szembenézni. Mert sok keresztény mondja, hogy: hát igen, én nem vagyok jó, én ilyen és olyan vagyok, felismeri a hibáit, a rossz szokásait, és siránkozik ezen, hogy milyen langymeleg, ez van! De ezzel nem megyünk sokra!

A János 8:31-32 verseiben Jézus örök érvényű szavait olvasom: „ Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédeimben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok. És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” Ezek az Igék is méltóak arra, hogy elgondolkozzunk rajtuk. Jézus a benne hívő zsidóknak szólt és nem a világ felé szólt, hanem azok felé szólt, akik hittek őbenne. Mint ahogyan én is beszélek most hozzátok, akik hisztek Jézusban. És mit mond nekik? Azt mondja a benne hívő zsidóknak, hogy ha ti megmaradtok az én beszédeimben, ma ezt úgy is mondhatnánk, hogy ha te megmaradsz Isten Igéjében, bizonnyal az én tanítványaim vagytok. Tehát azt tudom én az újszövetség prédikátoraként mondani, hogy ha te megmaradsz Jézusnak a beszédeiben, az Igének a mélységeiben, bizonnyal Jézusnak a tanítványa vagy. És itt van egy kettős vonal, egy nyíllal, amiből az következik, hogy és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni benneteket. Nem mindenkinek van ez a megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz téged dolog. Kiknek van ez? Először is hinni kell Őbenne és ez nem elég, mert azt mondja az Ige, hogy neked tanítvánnyá kell válnod. Ki a tanítvány? Az, aki megmarad az én beszédeimben. Mert különbség van a hívő között és különbség a tanítvány között! Mert a hívőre mondhatjuk azt, hogy az az ember a hívő, aki hisz Istenben – és milliárdnyi ember van a földön, aki hiszi az Istent. A benne hívő zsidóknak szól itt Jézus, hogy ti, akik bennem hiszek, ha ti megmaradtok az én beszédeimben, akkor tanítványok vagytok. És a tanítványok, ti megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni benneteket.

Jézus az igazság! És nekünk azt az igazságot is meg kell ismernünk, amely bennünk van. Neked meg kell ismerned azt az igazságot, amely a te szívedben van. Tudnod kell, látnod kell, ismerned kell a saját magad motivációit, hogy amit teszel, azt miért teszed, vagy amit nem teszel, azt miért nem teszed. Ehhez őszinteség, bátorság kell! Mert amikor csak képmutatóskodunk, akkor lerázzuk magunkról ezeket, hogy: …de hát nekem van épp elég kifogásom arra, hogy ezt, vagy azt miért nem teszem. Vagy van kifogásom és meg tudom magyarázni, hogy azt éppen miért úgy teszem, ahogy…

Neked nem mást kell megváltoztatnod! Ismerd el, hogy te éppen hol tartasz és akkor el fogsz jutni arra a pontra, ahol lenned kell. Azzá kell válnod, amivé Isten akarja, hogy legyél. És beszéljünk konkrétumokról. Mindannyiunknak szüksége van elismerésre. Ha valakit nem ér semmiféle elismerés, akkor az nem jó érzés. Kérhetjük ezt Istentől, de ha te csak azért prédikálsz, vagy dolgozol, vagy takarítasz, zenélsz, énekelsz, adakozol, azért vagy itt vasárnap, hogy téged elismerjenek érte, akkor rossz indíttatásból teszed, amit teszel. Azért, mert mindent, amit teszünk, azzal a motivációval tesszük, hogy mi ezzel Istent szolgáljuk! Mindannyiunkkal előfordul az, hogy nem a helyes motivációból teszünk dolgokat. Ha őszinte vagy magaddal és veszed a fáradtságot és szembenézel ezzel, és ha megismered az igazságot, akkor szabaddá fogsz válni. Ha pedig csak egy hazugságot hiszel magadról, ami nem igazság, akkor nem fogsz megszabadulni, akkor ugyanazokat  a hegyeket fogod kerülgetni évről évre, ugyanazok lesznek a problémáid évről évre.

Úgy kellene élnünk az életünket és a szolgálatunkat úgy kellene betöltenünk, hogy mi valamit valakinek adunk ezzel, nem pedig magunknak szerzünk valamit ezzel. Sokan vannak, akik saját maguknak akarnak szolgálatot. És volt erről a múlt héten szó, hogy a Krisztus testében az ajándékok, az öt szolgálati ajándék azért adatott, hogy te mint hívő, vagy tanítvány be tudd tölteni a szolgálatodat. Azért van neked egy pásztorod, egy feletted álló szolgáló, hogy segítsen neked abban, hogy te be tudd tölteni az elhívásodat, a szolgálatodat.

Sokan akarnak saját maguknak szolgálatot, pedig a szolgálat arról szól, hogy mi valakinek valamit adunk és ezzel szolgálunk felé, és nem arról, hogy mi magunknak szerzünk valamit ezáltal. Sokszor az emberek csak várnak, hogy mit tegyenek, hogy: jaj, mi az én szolgálatom, mit kellene tennem, én csak imádkozom efelől. Miközben egyszerűen csak annyit kellene tenned, hogy keresel valakit magad körül, akinek tudsz segíteni valamit. Keress valakit, akit meg tudsz áldani! A munkahelyeden, a családodban, a szomszédodban, az óvodában, vagy az iskolában és szolgálj felé. Ezzel már a szolgálatodat elkezdted. Ha nem vagy erre hajlandó, akkor hiába álmodozol a nagy Istentől jövő szolgálatról. Mert amíg ezt nem teszed meg, és nem növekszel fel, addig nem tudod betölteni a nagy-nagy szolgálatodat.

Kenneth Hagin-ről mindannyian hallottatok és az ő könyvein növekedtünk fel sokan. Az Úr azt mondta neki 18 év prédikáció után, miután gyülekezeteket pásztorolt és belépett a gyülekezetek közötti szolgálatba, hogy most léptél be az első helyre a szolgálatodban. Eddig Uram mit csináltam 18 évig? Addig felkészültél arra, hogy be tudjál lépni! Azt mondta az Úr neki, hogy nagyon sokan erre az első helyre sem jutnak el, mert nem növekszenek fel.

Sokan a szolgálat alatt az emberek egy pódiumot, vagy lehetőséget értenek, vagy szeretnének az emberek előtt elismerést, hogy megmutassák magukat, hogy őket csodálják, elismerjék és megismerjék őket. De a szolgálat nem rólad szól, hanem arról szól, hogy te mit adsz másoknak.

 Előttem van a kép és szomorúan látom (persze ez a világ), hogy ezek a tehetségkutató műsorok (Megasztár, Csillag születik) rengeteg tehetséges fiatalt szerepeltet, akiknek az minden vágyuk, hogy mások elismerjék őket és mások előtt meg tudják mutatni saját magukat. És amikor kiesnek, vagy rossz kritikát kapnak a zsűritől, akkor teljesen összeomlanak és kiábrándulnak ezek a 18-20 éves gyerekek. Ez borzasztó! És ezt nézik a mi gyermekeink? Katasztrófa, hogy ilyen képet mutatnak be, hogy ez a követendő példa. Hogy ha nem leszek Megasztár, vagy felfedezett, vagy rossz kritikát kapok, akkor teljesen vége az életemnek és zokogva omlok össze. Ezek az emberek legtöbbje nem hisz Istenben, bár van köztük hívő is. Ezeknek az embereknek tehetségük és ajándékaik vannak, de helytelenül kezelik azt, amik bennük van és helytelenül tekintenek magukra és a jövőjükre is, mert emberektől teszik függővé mindazt, amit ők elérhetnek az életben. Sokkal nagyobb sztár lehetsz Krisztusban, mint ezek közül bármelyik azzal,  hogy lehet nem fog soha senki nyilvánosan látni!

Az elhívásodnak a betöltése, a szolgálatodnak a megismerése legyen a célod, nem pedig az emberektől való elismerés. Ezt nagyon nehéz beismerni magunk előtt. Hogy ne akarjunk tetszelegni másoknak, hogy valóban azt akarjuk tenni, ami a szívünknek az indítéka ott legbelül, amire Isten vezet bennünket. Mert mindannyian beleestünk már abba, hogy ha valakivel találkozunk, mindig a lehető legjobb képet akarjuk magunkról lefesteni mások előtt. A fiatalok, amikor egymással ismerkednek, mindig a jó oldalukat mutatják a másiknak. És sok házasság azért megy tönkre, mert nem ismerik meg egymást valójában és nem azt mutatják egymásnak magukból, amik ők valójában, hanem egy képet, egy hamisítványt, álarcot. Ezt nehéz beismerni! És ne érezd magadat ma emiatt rosszul, örvendezz inkább! Halleluja! Én megismerem ma az igazságot és az igazság szabaddá tesz engem! Ha nem nézel szembe az igazsággal, az nem tud téged szabaddá tenni!

Miért van az, hogy egyik ember megítéli a másikat? Miért ítéljük meg a másikat ugyanolyan dolgokért, amiket mi is megteszünk? Megítéled a másikat a viselkedéséért, pedig te is pontosan úgy viselkedsz, mint a másik. Miért szólod meg őt? Lehet, hogy tudod, hogy a másiknak mit és hogyan kellene csinálnia, de te ugyanabban a helyzetben sem teszed azt, mert mindig van valami magyarázatod rá, hogy te ezt miért nem tetted meg. Meg tudod magyarázni, hogy ez nem úgy van, ahogy te gondolod, mert az én helyzetem az más…! És valóban, lehet, hogy más a te helyzeted, de a másikat nagyítóval vizsgálni, magadat pedig egy rózsaszín szemüvegen keresztül nézni az nem helyes dolog.

Jézus beszélt a sokak által, és a világ által is ismert példázatában, amikor azt mondta, hogy miért keresed a másik szemében a szálkát, miközben a tiédben gerenda van? Miért? Azért, mert megtévesztett vagy! Mert a saját szemedben nem látod azt a gerendát! A büszkeségnek mi a legnagyobb jellemzője? Az, hogy minden szellemi ember látja körülötted, hogy te milyen büszke vagy, csak te magad nem! És  olyan ez, mint amikor jól megizzadsz és büdös leszel és mindenki érzi körülötted, csak te magad nem. A büszkeség ugyanilyen! És a megtévesztés is ugyanilyen! Hazugságot hiszel magadról! Azt hiszed, hogy neked jó illatod van Isten előtt. Valóban? Lehet, hogy így van ez, és akkor halleluja! De néha az embernek tükörbe kell néznie!

A világ legegyszerűbb dolga mindig a másikat vádolni, másikra mutogatni, hogy a másik miatt van úgy az életem, ahogy van. Erről a férjem tehet, erről a feleségem tehet, erről a pásztorom tehet, erről a szüleim tehetnek. Mindig a legegyszerűbb dolog a másikra mutogatni. A legegyszerűbb dolog valami kifogást találni, hogy te miért nem teszed meg azt, amit tenni kell, vagy miért teszed éppen úgy, ahogy teszed. Házasságban bizonyára elhangzott sokszor az a mondat, hogy: ha te nem viselkednél így velem, én sem viselkednék így veled. Vagy a munkahelyen elhangzik az, hogy ha a főnököm jobban megbecsülne, akkor jobban dolgoznék. De, mi köze ezeknek egymáshoz? Az, hogy te hogyan viselkedsz, mi köze ennek ahhoz, hogy te mit kapsz? Ez csak egy kifogás, egy magyarázkodás és ilyenek mindig lesznek az életedben.

Csak azért, mert mások helytelenül viselkednek, ez nem jogosít fel téged arra, hogy te is úgy viselkedjél. Azért, mert a feleséged „bunkó” módon viselkedik veled, ez nem jogosít fel téged, hogy te is így viselkedj vele, vagy fordítva. Azért, mert a főnököd, lenéz és megaláz, nem becsül meg, ez nem jelenti azt, hogy te jogosan elvégezheted a munkádat rosszul. Miért teszik ezt az emberek? Mert emberekre néznek és emberekhez akarnak viszonyulni. Neked nem csak békésnek kellene lenned, hanem békét kellene teremtened! Ha mindig másokon van a figyelmed, akkor mikor fogsz magadra nézni ilyen értelemben? Ha mindig a másikra mutogatsz, hogy az ő hibája, az ő hiányossága (és bizonyára van benne részigazság, mert valóban nem becsült meg, nem tisztelt meg, nem ismert el), de minden amit teszel, azt úgy kell tenned, hogy Istennek szolgálsz vele és nem embereknek! A férjed az lehet, hogy úgy viselkedik, ahogy kellene, de te megtiszteled azt a hivatalt és helyet, amiben ő áll, hogy ő a te férjed. Így kell megtenned a feleségeddel is, a szüleiddel és a miniszterelnökkel is akkor is, ha nem értesz vele egyet.

A Zsoltárok 51:10-es versben Dávid gyönyörű szavait olvassuk, ami betekintést ad abba, hogy Isten miért is kedvelte annyira őt: „Tiszta szívet teremts bennem óh Isten és az erős Szellemet újítsd meg bennem.” A 17-es versben ezt mondja: „Isten előtt kedves áldozatok a töredelmes Szellem. A töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten nem veted meg.” Ezért volt Dávid Isten előtt kedves szívű ember. Azért, mert így gondolkodott és az volt a szíve vágya, hogy valóban a szívében tiszta és egyenes legyen. Azt írja róla valahol a Zsoltárok, hogy Isten szíve szerint való ember volt, aki mikor tudta hogy hibázott, volt benne készség és alázat, hogy megtérjen abból. Mikor felismerte azt, hogy valami rosszat tett, akkor leborult Isten előtt a szívében és megtért.

Ha nem vagy hajlandó szembenézni magaddal és ha kell kiigazításokat tenni, akkor nem fogsz felnőni oda Szellemben, hogy be tudd tölteni az elhívásodat. Mindig ugyanazokat a hegyeket fogod kerülni, ha nem vagy hajlandó szembenézni magaddal. Mindig ugyanazok a problémáid lesznek, ugyanazokat fogod átélni és mindig ugyanolyan nehezen fogod feldolgozni a sérelmeket. Mert sérelmek mindig fognak érni az életedben. Nehogy azt gondold, hogy mikor megerősödsz a hitben, akkor nem lesznek majd kellemetlen és keserű megjegyzések, vagy félreértések és minden úgy fog történni, ahogyan te azt kívánod! Nem erről van szó! Arról van szó, hogy amikor te megerősödsz és felnövekszel, egészen másképpen fogod ezeket a helyzeteket kezelni és nem lesznek rád már rossz hatással. Az, hogy látod magadban a kiigazítanivalót és sajnálod magadat emiatt, az nem ugyanaz azzal, hogy szembenézel magaddal. És mondhatod azt, hogy: igen, én tudom, beismerem, ez az én hibám, ezt rosszul tettem, miattam van ez a helyzet… valóban túl nagy a szám, nem tudom befogni a számat, hirtelen vagyok… - de ha csupán ezt mondogatod, az nem megoldás! Egyébként ha már annyi van az emberben, hogy ezt felismeri, és belátja a hibáját, az már jó kiindulási alap.

Sokan azért boldogtalanok, mert önzőek. És nem veszik észre magukon ezt, mert megtévesztettek. Azt hiszik, hogy ők a nagy hitemberek, a nagy szeretet emberek, a mindentudó emberek, pedig csak önzőek és ezért boldogtalanok.

Érted már, hogy miért voltam a dicsőítés alatt komor hangulatban? Mert ezeket el kellett neked mondanom és még nincs vége! Mondj egy halleluját! Miért nézel ilyen furcsán rám? Legyél bátor és bízz meg a Szent Szellemben, hogy Ő elvezet téged az igazságra. Meg kell szabadulnunk attól a magatartásformától, hogy azért tegyünk bármit is, hogy észrevegyenek, hogy meglássák, hogy mit tettél és hogy csodáljanak. Mert ha nem teszed ezt meg, akkor el fogsz jutni oda, hogy valóban szép és jó dolgokat fogsz tenni, de teljesen rossz okból kifolyólag. Isten a szívek vizsgálója! És lehet szép és jó dolgokat tenni, jókat cselekedni rossz okból kifolyólag. És nagyon egyszerű példát hozok. Figyeljétek meg karácsony táján a hirdetéseket, amikor nagy adományokat adnak ide vagy oda. És utána ott van a nagy cím, a név, hogy kitől van az. És biztosan vannak közöttük jó szándékú emberek, de olyanok is, akik ebből érdeket, reklámot akarnak csinálni. Hogy felhívják magukra a figyelmet, hogy ők milyen adakozóak, mennyire gondoskodóak. Ugyanezt meg lehet tenni azt, hogy soha senki nem ismeri meg a nevedet és nem tud rólad meg semmit. Tudsz-e úgy szolgálni mások felé, hogy soha senki nem ismer el érte? Tudsz-e úgy valamit adni a szomszédnak, az ismerősnek, a kollégának hogy nem tudja  a többi kollégád? Na látod, ezen van a lényeg! Hogy amit teszel, miért teszed? Van úgy, hogy megtudják mások és nem feltétlenül probléma ez, de a szívedet vizsgálja az Isten. Isten inkább használ valaki olyat, akinek a hozzáállása nem jó, vacak a viselkedése, de jó a szíve, mint olyat, aki nagyon szépen viselkedik, de vacak, vagy gonosz a szíve.

Az a helyzet, hogy Istent nem érdekel egy képmutató, aki egy jelmezben pózol, belül pedig kritikus, ítélkező, és benne van a kívánság, hogy bármit megtenne azért, hogy őt észrevegyék. Ha bízol Istenben, akármilyen szolgálatod, elhívásod van, akármire vagy felkenve, akkor nem kell magadat előre tolnod, mert Isten fel fog emelni téged. Ha pedig nem emel fel, vagy nem kapsz előléptetést, vagy kiemelést, akkor az a jó neked és örvendezz abban, amiben vagy.

A Máté 23:1-2-3-as versben ezt olvassuk: „Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az Ő tanítványainak mondván: Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. Annakokáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek, de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek, mert ők mondják, de nem cselekszik.” Hallod itt ezt? Bármit is mondasz az embereknek (és ez kifejezetten prédikátoroknak szól, nekem is, de neked is, aki annyira szeretsz a másiknak észt osztani) legyél biztos abban, hogy azt te is megteszed. Mert ha nem akkor ilyennek ítéltetsz Isten előtt, mint ezek a farizeusok, akik ott ülnek Mózes székében és mondják az Igét, hogy mit kell tenni, de ők maguk azt nem cselekszik meg. Óhh, igen, szeretetben kell járni! Igen, add át a problémádat az Úrnak és akkor az Ő békessége felülhaladja a te szívedet és értelmedet. Ezt te is megteszed? Olyan könnyű mondani a másiknak, hogy legyen békességed, bízz az Úrban! Neked meg gyomorideged van és depressziós vagy és bátorítasz másokat!? Jó dolog az, hogy bátorítod a másikat, hogy bízzanak az Úrban és vessék oda a terheiket, de ezt neked is meg kell tenned! Ez a nehezebbik része, mondani könnyebb – tudom. Olyan könnyű itt prédikálni ezeket, de nekem is meg kell ezt tennem és élnem…

Ne büntesd és ne szídd meg a gyermekeket a hazugságért, ha te hazudozol előttük, vagy a hazugságokat azt tőled tanulta. Óhh fiam, ne hazudj senkinek semmit! Aztán csörög a telefon és azt mondod a gyereknek, hogy: Ha bárki keress, mondd azt, hogy anyád nincs itthon! Mi ez? Hazugság! Lehetne durvábbakat és viccesebbeket is mondani.

Olvasom a 4-5-ös verseket tovább: „Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe és az emberek vállaira vetik. De ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek, mert megszélesítik az homlokszíjaikat és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét.” Ne mutogass rám! Nézz most magadra! Neked nem attól kell jól érezned magad, hogy mások mit mondanak rólad, hogy a pásztorod elismer, vagy megdicsér, hogy mindenki téged ajnároz, hogy milyen gyönyörű vagy, vagy milyen tehetséges vagy. Nem baj, ha ilyen dicséretek érik mértékletesen az embert, de nem ettől kell magadat jól érezni, hanem attól, hogy tudod, hogy ki vagy te Krisztusban! És ha ezt tudod, akkor egyáltalán nem fog érdekelni azt, hogy mit mondanak az emberek. Mert az emberek jönnek a gonosz szájukkal és lehúznak téged és megítélnek téged és azt mondják, hogy te ronda vagy, görbe a lábad, csunyák a fogaid, nincs jó hangod…. ezt inkább nem is mondom, ami eszembe jutott … és lehordanak mindenféle rossznak, meg hogy szektás vagy, meg bolond vagy – és te emiatt rosszul érzed magadat. De miért érzed rosszul magad emiatt? Azért, mert nem tudod, ki vagy te Krisztusban! Ha tudod ezt, akkor ez nem érdekel téged, mert megismerted az igazságot és az szabaddá tett téged. Tudod azt, hogy te Isten gyermeke vagy, győztesnél is több vagy, Isten felkentje, Isten áldottja vagy, a gyógyulás, a győzelem a tiéd és te vagy a siker embere. Mit magyaráz ez a bolond? És kineveted és nem fogsz siránkozni, hogy: jaj vége van az életemnek, nem jutottam tovább a következő fordulóba! És sírnak és rettegnek és a család nyalogatja a sebeiket…- és ezzel mutatnak neked példát és a gyermekeidnek. És azt mondod te is, hogy: jaj szegény, megérdemelte volna, hogy tovább jusson. Így is tönkre ment az élete, meg úgy is ha tovább jut és még nagyobb elismerést kap, akkor még inkább tönkre megy az élete. Mert kiváló lehetőségek ezek arra, hogy az ember megtalálja az elhívását és arra, hogy teljesen eltévesszék az emberek azt, hogy mit kell tenniük, mert embereknek akarnak tetszeni és amit tesznek azt azért teszik, hogy a másik elismerje őket – ebben nincs Isten szolgálata.

Sokszor van, hogy nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk. Nem kapjuk meg a tiszteletet, az elismerést, aztán dühöngünk miatta. Pedig ebben a helyzetben, ha látnád, hogy Isten milyen munkát akar végezni és rájönnél arra, hogy Ő éppen valami értékes dolgot akar elvégezni a számodra, akkor nem gondolkoznál erről így. Mert bizony így formálódik ki benned a helyes jellem, ami éretté tesz. És akkor elmondható az, hogy nem az érzelmek és a láthatók irányítanak, hanem a hit. Sokszor szerepel az Igében, hogy mi hitben járunk és nem látásban. Mi ez a hit, amiben járunk? Az a hit, amit a Biblia kijelentett rólunk, hogy kik vagyunk mi Krisztusban. Ha hitben járok, akkor abban járok, hogy Jézus sebeiben meggyógyultam és nem abban, amit az orvos mond rólam és a testemről. Ha abban jársz, hogy mit mondott az orvos, hogy mit mondanak a szomszédok, hogy mit érzel, akkor jön a depresszió, meg a félelem, a kilátástalanság és ezek az érzések elnyomnak téged. Ha abban jársz, amit Isten mond rólad, akkor pedig békességed lehet szüntelen, minden körülmény ellenére.

Szabaddá kell válnod és meg kell ismerned az igazságot, hogy Jézus szeret téged úgy, ahogy vagy, olyannak szeret, ahogy vagy! Tudja azt, hogy te milyen helyzetben vagy, ismeri a szokásaidat, gondjaidat, örömeidet, ajándékaidat, jobban ismer téged, mint te saját magadat. Jobban tudja, hogy neked mi tetszik, mint te saját magad.

Ha látnánk Isten munkáját, rájöhetnénk arra, hogy Ő éppen el akar végezni bennünk valami értékes, jó dolgot. Vannak emberek, akik csak akkor boldogok, ha elismerik őket, simogatják a fejüket, ha minden az ő szájuk íze szerint alakul. Ha te ilyen vagy esetleg, akkor sok sérülést fogsz szenvedni az életben, mert nem fog minden elsőre úgy alakulni, ahogyan azt te szeretnéd. Bizony neked ilyen esetben fel kell állnod a padlóról és azt kell mondanod, hogy lerázom magamról ezt a kudarcot és kijelentem magamról, hogy győztes vagyok és megyek tovább. Állandóan sérült leszel, ha mindig azt akarod, hogy mindenki elismerjen és minden úgy történjen, ahogy akarod.

Lapozzunk a Máté 23:23-28-as versére, olvasom Jézus szavait: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok. Mert megfizetitek a tizedet a mentából, kaporból és köményből és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget. Pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belül pedig tele vannak ragadománnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen. Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden tisztátalansággal vannak tele. Éppen így ti is: kívülről igaznak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” Mondhatod hátradőlve, hogy ez nem rólam szól, ez a farizeusokról szól…, a papokról, meg a pásztorokról. De ez minden emberről szól, aki vallásoskodik, aki képmutató. Felöltözöl szépen, eljössz vasárnap a gyülekezetbe, belépsz és találkozol valakivel és puszi-puszi, dicsőség Istennek, de jó, hogy látlak, Isten áldjon meg – közben azt gondolod magadban, hogy: jaj, remélem nem mellém fog leülni, ki nem állhatom az illetőt! Erről szólnak ezek az Igék.

Ha a te önértékelésed azon múlik, hogy neked milyen állásod van, mennyi a jövedelmed, mennyit keresel, mennyire vagy megbecsült, elismert, milyen autóval jársz, milyen márkájú a ruhád és ettől van neked jó önbecsülésed, akkor neked sokat kell még tanulnod arról, hogy ki is vagy te Krisztusban. Mert nem attól vagy valaki, hogy jó autó van a feneked alatt, hogy Nike cipőben és Adidas pólóban jársz, hogy jó jövedelmed van a munkahelyedet. Ezek egyébként jó dolgok és Isten megadja ezt mindazoknak, akik Őt keresik. De nem emiatt kell magadat értékelned. Mert mi van, ha ezeket valaki kiveszi az életedből? Akkor mi lesz az önbecsüléseddel és az önértékeléseddel? Akkor kétségbeesnél, összetörnél? Hogy neked egy öreg autóval, vagy biciklivel kell járnod, vagy busszal? Kétségbe esnél, hogy a turkálóból kell öltözködnöd? Pedig az önbecsüléshez, az önértékeléshez ezeknek semmi köze nincs. Nem attól kell jól érezni magadat, hogy a másik elismeri azt, hogy te milyen jól nézel ki, hanem attól kell magadat jól érezned, hogy az Úr szeretett téged és a fiát áldozta érted és Ő most is, ma is azt mondja, hogy szeretlek téged. Hogy Ő azt mondja neked, hogy én veled vagyok és nem hagylak el.

Sokszor kettős életet élünk. Egy bizonyos dolgot teszünk a kívülállók számára és egy másik dolog zajlik bennünk. Tudod-e miről beszélek? Isten látja és hallja a bensődet, hallja a gondolataidat, hallja és látja a mások elől elrejtett cselekedeteidet és tudja azt, hogy te milyen vagy otthon, amikor nem lát a pásztorod, meg a gyülekezet, meg a főnököd. Isten tudja azt, hogy te hogyan beszélsz a gyerekkel otthon és hogy hogyan viselkedsz a férjeddel otthon, hogy te milyen vagy valójában. Igazából a te jellemedet nem abból lehet leszűrni, ahogyan itt viselkedsz a gyülekezetben, hanem abból, ahogyan otthon viselkedsz egész héten. Mert könnyű felölteni a szép ruhát, felemelni a gyülekezetben a kezet és dicsérni és imádni Őt. De ugyanezt meg kell tenni a hét minden napján és helyes magatartásformában élni,  és ilyennek kellene lenned valójában.

Ne akarjál te másokat elkápráztatni. Tanulj meg az egyszemélyes közönség előtt élni – valaki ezt így fogalmazta meg. Egyszemélyes közönség előtt, Őelőtte, mert Ő lát téged! Nem kell ettől félni, mert ha félsz ettől, ha nem akkor is lát téged, mert nem vak Ő! Igazából a te igazi valód és jellemvonásaid azok, ahogy te az életedet éled. Mert az életünk az nem gyülekezeti alkalmakról szól. Arról szól, hogy reggel felkelsz, teszed a mindennapi dolgaidat, este lefekszel és ez megy egész héten és ebből két órát vagy gyülekezetben. Sokkal több időt töltesz tehát otthon, a munkahelyen, a világban, mint itt a gyülekezetben. És képmutatás, önbecsapás, hazugság az, amikor eljössz a gyülekezetbe és olyan szépnek mutatod magadat, aztán hazamész és egészen más életet élsz, mint amilyennek mutattad magadat. Ez rám ugyanúgy vonatkozik, mint rátok. És itt nincs magyarázkodás, ez a tiszta beszéd! Ámen! Hú de csöndben vagytok!”