A te legnagyobb ellenséged: Büszkeség 2.
Az alázatos kegyelmet kap
(2013.02.17.)
„Különleges jelenléte volt ezeknél a lassú daloknál – ahogyan énekeltünk – az Úrnak. Nem gyakran tapasztalom ezt így ebben a formában. Nem tudom, hogy ki hogyan érzékeli ezt. Talán az, hogy régebbi dalokat énekeltünk, ez hozta ezt elő… Nagyon szépek és felkentek ezek a dalok, amiket régen sokat használtunk és jó volt ezeket most újra hallani és ezekkel imádni az Urat.
A múlt héten egy nagyon hosszú és könnyen félreérthető üzenetet hallhattál, és ha nem fogod meg a múlt heti üzenetnek a lényegét, ami elhangzott, akkor elmehetsz a dolgok mellett úgy, hogy nem érted meg a lényeget és félreérthetsz dolgokat és nem kapod meg belőle azt, ami miatt elhangzott. Na de nem erről beszélek, hanem kiegészítem egy kicsit a múlt hetit. Sok mindent említettünk, amikor a Szív próbái című tanítást hallottátok a múlt héten. És képtelenség az egészet átismételni, de mégiscsak szólok egy picit erről, mielőtt a mostani, az alázatról szóló tanítást elkezdeném. Mert sokan úgy gondolják magukról sokan, hogy vannak valamilyen szinten, állnak valahol, de igazából egy hamis hitben vannak és nem abban a realitásban látják magukat, ahol ők valójában vannak. Igazából olyan ember vagy te, amikor akkor vagy, amikor valamiféle nyomás, vagy próba alá kerülsz. Nem az vagy, amilyen képet mutatsz magadról mások felé, nem az vagy te ahogyan itt viselkedsz a gyülekezetben, az istentiszteleten, hanem az vagy te, ahogyan otthon, a munkahelyeden vagy… És leginkább akkor derül ki a te jellemed és a jellembeli erősséged, a kiválóságod, vagy hiányosságod, amikor valamiféle viharon mész keresztül. Amikor valamiféle megpróbáltatás és, amikor történnek dolgok, amiket nem értesz, hogy miért történnek, és miért úgy történnek, amikor le vagy tesztelve a hosszútűrésedben, a kitartásodban, a béketűrésedben – ilyenkor derül ki, hogy igazából mi van benned.
Beszéltünk a múlt héten arról is, hogy egy diák vizsgázik mielőtt a következő osztályba lép. Mi mindannyian szeretnénk a kegyelemben növekedni, de ehhez bizonyos teszteken át kell menni és nem a kísértésekről van szó, nem arról, hogy a Sátán mindenféle betegséggel, hazugsággal, szegénységgel, csapásokkal, tragédiákkal próbál bennünket sújtani, hanem arról, hogy bizonyos élethelyzeteket az Úr megenged, hogy megtörténjen az életedben és ezzel te be tudod bizonyítani azt, hogy igen te vagy az az ember, aki ebben a helyzetben nem az érzelmeire hallgat, aki nem a saját maga kis lelkivilágát tekinti előbbre, hanem igenis arra figyel, amit Isten Igéje mond. Arra figyel, amit hisz, arra amit hallott éveken keresztül a pásztorától, arra figyel, amit Jézus mondott, arra figyel ami Isten beszéde. Ámen!
Nagyon sokféleképpen beszéltem erről a múlt héten, a legvége az volt, amikor Hozseásból hoztunk igehelyet, hogy mindenféle rossz körülményt felsorol az igevers a fejezet vége felé, hogy ez így történi, amaz úgy történik, rosszul történnek a dolgok, hideg van és nincsen termés…. És a következő igevers úgy hangzik, hogy de én örvendezni fogok az Úrban! Akármi történik is, én örvendezni fogok az Úrban! Akkor tudod ezt megtenni, ha kősziklára építetted a házadat, az életedet. Ha nem a kősziklán vagy, akkor összeborulsz. És tudom, hogy nagyon könnyen félreérthető lehet amit a múlt héten mondtam, hogy a hit az nem arra való, hogy bizonyos helyzeteket megváltoztasson. És aki ismer engem, az tudja, hogy én nem azt akartam ezzel kijelenteni, hogy nem kell a hitünket használnunk bizonyos helyzetek ellen, hogy azok megváltozzanak… Ezt arra értettem és te tudod is ezt, hogy nem imádkozhatsz a vihar ellen, hogy ne fújjon a szél. Ez ugyanolyan bolondság lenne, mintha a hitedet abban próbálnád használni, hogy ne legyen tél, mert te télen fázol. Nem használhatod a hitedet abban, hogy ne jöjjön a nyár, mert nyáron melegem van… Nem tudod ezt megakadályozni, mert meg van írva az Igében, hogy míg a föld lészen, vetés, aratás, hideg és meleg, nyár és tél meg nem szűnik. Tehát ebben a hitedet nem tudod működtetni, mert Isten Igéje ellen nem tudod működtetni a hitedet. Ugyanúgy Jézus mondta és kijelentette, hogy mind az igazra, a hamisra eljön az életnek vihara. És ez jön. És nem azt mondta, hogy fújd vissza a vihart, hogy imádkozz, hogy ne legyen vihar az életedben. Azt mondta, hogy aki énrám építette az életét, az szilárdan meg fog állni. És gondolkoztam én ezen, hogy egy sziklára épített házat annyira nem érdekli, hogy most fúj a szél, vagy süt a nap… Annyira nem érdekli a házat, hogy mik a körülmények körülötte, ha stabilan áll. És ennyi a történet.
Tehát egy olyan kereszténnyé kell válnod, olyan éretté kell válnod, hogy bármi körülmény ér, bármi vihar ér, te abban szilárdan megállsz. Ámen!
Azt hiszem jót tenne neked, ha visszahallgatod a múlt heti tanítást és ezzel a füllel hallgatod végig, hogy az Úr szeret téged és Ő az, aki téged keresztülvisz a nehézségeken. És többször prédikáltam azt, hogy a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére a pusztán keresztül kellett menni. Tehát át kellett menni a sivatagon, a pusztaság helyén. És nem Isten volt az, aki belevezette őket a pusztába, hanem Isten volt az, aki keresztülvezette őket a pusztaságon – és ez nagy különbség! Nem Isten visz bele téged a nehézségekbe, nem Isten visz bele a problémákba, fájdalmakba, érzelmi túlfűtöttségekbe – Ő az, aki ezeken keresztülvezet téged. Amire nagyon oda kell figyelned magadban, az a jó és helyes hozzáállás, hogy hogyan állsz hozzá ahhoz a dologhoz, amivel szembesülsz.
A mai napon az alázatról szeretnék beszélni, folytatni, amit két hete elkezdtem. A múlt héten is ezzel akartam foglalkozni, de aztán nem ez lett belőle… De most már szinte biztos, hogy azt a címet adom a tanításnak, hogy A te legnagyobb ellenséged: Büszkeség 2. Ezt nem úszod meg ma!
Ki az közületek (tegye fel a kezét), aki szeretne többet kapni, elfogadni Istentől?! Igen, ezt vártam (kezek a magasban). Mindenki szeretne többet elfogadni Istentől és mindenkinek, aki feltette a kezét, tudnia kell azt, hogy bármi amit kap Istentől az az Ő kegyelméből van. Nem azért, mert megérdemeljük, mert valami jó dolgot tettünk és ezért az Isten előtti serpenyőnk a pozitív irányba fordult, vagy billent. Hanem csakis azért, mert Ő szeret bennünket el nem múló szeretettel. A Biblia azt írja, hogy a legalázatosabb kapja a legtöbb kegyelmet. Neked szükséged van kegyelemre, arra, hogy jól menjenek a dolgaid, hogy olajozottan működjenek az életedben a hétköznapok is és szükséged van arra, hogy bizonyos elhívást, szolgálatot be tudjál tölteni. Aki a legtöbb kegyelmet kapja, az tudja, az fogja a legtöbbet bevégezni Isten számára. Nem megy Isten kegyelme nélkül.
A vállalkozói életben, a civil életben, a gyereknevelésben, a szolgálatban Isten kegyelme által vagyunk ott, ahol vagyunk. És neked is tudnod kell saját magadról, hogy akármilyen szép, és okos vagy, akármilyen tehetségeid vannak, akármilyen iskolai végzettséged van, rá vagy szorulva Istennek a kegyelmére. Te ezt tudjad és lássad! Mert amikor elveszed erről a tekinteted és azt gondolod, hogy te önállóan, önmagadban meg tudsz állni és nincs szükséged Istenre, az Ő kegyelmére, akkor azzal bebizonyítottad azt, hogy nagyon nagy mértékben felfuvalkodtál és a kevélységed oly mértékben burjánzott, hogy közelebb vagy ahhoz, hogy hamar orra essél.
A kegyelem igazából Istennek egy tulajdonsága, Istennek a képességét jelenti igazából. Aki Isten kegyelme alatt van, az Isten erejét élvezi. Isten kegyelme nem más, mint Istennek a kijelentése, az Ő kenete, az Ő útmutatása, az Ő terve, amely megnyílik a számunkra. Tehát minden kegyelem által jön hozzád. Kegyelem által jön az is hozzád, hogy itt most ezt hallgathatod, hogy meggyógyulhatsz, hogy gyarapodhatsz, hogy levegőt vehetsz minden reggel és délben és este…. A kegyelem jó hozzánk, jó hozzád, amikor te büntetést érdemelnénk. Jó hozzád, amikor te azt érdemelnéd, hogy valaki jól elverje a hátadat egy pálcával. A kegyelem az felment, elfogad és megáld, amikor te teljes elutasítottságot érdemelnél. A kegyelem megáld téged, megérti a gyengeségeidet és nem ítél el téged és nem kritizál téged. Isten kegyelme nem ítél el téged. Mondhatni azt is, hogy Isten nem ítél el téged mindazok ellenére, amilyen vagy. Pedig ha a törvény szerint néznénk, akkor mindannyian ítélet alá esnénk. De a mi ítéletünk Istentől az az, hogy felmentést kaptunk és hogy szeret bennünket el nem múló szeretettel. Mindez Jézus Krisztus miatt, mert az Ő vére szerezte ezt meg a mi számunkra. Tehát a kegyelem az a csatorna, amin keresztül el tud hozzád jutni Istennek az áldása. Ezt tudnod kell neked és tudnod kell ezt elfogadni Istentől, mert arra vagy elhívva, hogy Istennek ezt a kegyelmét közvetítsd, továbbadd. Akkor tudod ezt továbbadni, ha te is rendelkezel vele. Csak olyat tudsz adni, ami neked is van…
A II. Péter 3:18-as Ige mondja azt, hogy „növekedjetek a kegyelemben…” – nem olvasom fel – és itt határozottan felszólít minket az igevers, hogy növekedjünk a kegyelemben a mi Urunk Jézus Krisztus megismerése által. Amikor az ember kegyelemmel teljes, amikor Isten kegyelme ott van az életed felett, amikor Isten kegyelmét bírod, amikor képessége és ereje feletted van, akkor az valóban azt jelenti, hogy erővel vagy felruházva, akkor útmutatásokkal és igazából kegyeltséggel teljes vagy. Akkor olyan vagy, akire igaz a mondás, hogy burokban születtél. Mert minden olyan könnyen és jól megy neked és olyan jó az előrehaladásod, látványos és sikeresek az útjaid és amit letervezel, azt végig tudod vinni, meg tudod harcolni a hitnek harcát és győztes vagy. Ha az Úr keze feletted van, mindig minden rendben van. Akkor sikeres leszel mindenben és mindent be fogsz teljesíteni, amit előre Ő eltervezett neked, hogy te azt betöltsed és a te terveid is beteljesednek.
A Jakab 4:6-ban ezt olvassuk: „De majd nagyobb kegyelmet ád. Ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.” Tehát beszéltem én most 5-6 percen keresztül arról, hogy kegyelemre van szükséged Istentől. Mit mond itt az Ige? Azt, hogy Isten az alázatosoknak ad kegyelmet. Azaz Isten az alázatosoknak, a saját maga erejét, képességeit, útmutatásait odaadja. És mit kap a kevély, a büszke, a felfuvalkodott? Az ellenállást kap Istentől, annak Isten ellenáll. Száraz helyre jut a kevély, a pusztában marad a kevély, ott marad a víz nélküli száraz helyen. És pont az ellenkezőjét kapja a kevély, mint amit szeretne kapni, mert kegyelemre van ugye szükségünk. Ahhoz viszont, hogy ez a kegyelem aktívan működjön neked magadat alázatban kell bizonyítanod Isten előtt. És én garantálom neked, hogy ezt nem kell keresnek, hogy hogyan tudod ezt bizonyítani, mert lesz éppen elég lehetőség az életben, amin keresztül te ezt be tudod bizonyítani. Azaz jön majd a vihar, a szél, a fuvallat és a földrengés és megpróbál téged ebben az alázatban, nem kell ezt keresni… Eljön majd az idő tehát, amikor meg leszel próbálva.
Az ördög azt szeretné, hogy te saját magadra tekintsél és önmagadban bízzál, azt gondold, hogy te elég erős vagy, van elég pénzed, egészséges vagy, mindent meg tudsz csinálni. De így az ember gyakorlatilag ellenszegül Istennek és aki ellenszegül, az a kevélységnek egyik formája és így Isten kénytelen ellenállni neki, tehát nem adja oda az Ő erejét, képességeit, nem fogja megolajozni azokat a dolgokat, amikre úgy vágysz, hogy megtörténjen veled.
Olvasom itt a 6-7es verset együtt: „De majd nagyobb kegyelmet ád. Ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Vessétek hát alá magatokat az Istennek, álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek.” Halleluja! Az alázat tehát az, amikor alá veted magad Istennek, azaz az Ő Igéjének. És ezen időzzünk egy picikét! Azt gondoljuk, hogy az a kevély, az a büszke, aki mindig saját magára mutogat, és magasan hordja az orrát, hogy ennyiből áll a büszkeség. Az alázat meg az, hogy lehúzom a fejemet a gallérom alá, lefelé lógatom az orromat és akkor én vagyok a tutyi-mutyi és ez az alázat. Ez egy hamis kép, egy hamis vallásos maszlag, amiről az Ige sehol nem ír. Nem ez a büszkeség, illetve nem csupán ez a büszkeség és nem ez az alázat – valami egészen más. Az alázat az, mikor elfogadod és elhiszed Isten Igéjét, mikor elhiszed azt, hogy az úgy van, ahogyan az meg van ott írva. Az alázat az, amikor aláveted az akaratodat az elöljáródnak, a főnöködnek, a házastársadnak, stb. akkor amikor te nem akarod azt tenni, amit az említett személyek akarnak tenni, de te mégis aláveted magad azért, mert ők azt kérik tőled. Azt mondod, hogy pásztor, én teljesen egyetértek veled mindenben. Az elmúlt öt évben is minden úgy volt, ahogy te azt kérted, mert egyetértettem. De ha ez így volt, akkor te nem voltál próbára téve az alávetésben! Nem voltál megpróbálva az alázatban, miért? Azért, mert egyetértettél velem, és ha valakivel egyetértésben vagy, akkor nincsen szükséged arra, hogy alávesd magad. Mikor kell magad alávetned? Akkor, amikor nem azt gondolod, nem azt érted, nem úgy hiszed, illetve nem úgy akarod, mint ahogyan a másik… Tehát mikor nem azt akarod tenni, amit a másik mond neked… - ekkor van lehetőséged arra, hogy alávesd magad. Csak ekkor van szükséged alávetésre, ekkor van lehetőséged erre.
Amikor te nem akarod azt tenni, amit a másik mond, nem akarod azt tenni, amit a pásztor mond, mikor nem akarod azt tenni amit a férjed mond, amikor a gyerek nem akarja azt tenni amit apukája mond – akkor kell alávetésben lennie. És a legjobb példa Jézus az életünk számára, mert Ő bemutatta nekünk azt a Gecsemáné kertben, hogy hogyan kell önmagát alávetnie az Atyának. És Ő annyira gyötrődött, és szenvedett, amikor azonosult a bűneinkkel, hogy vércseppek hullottak a homlokáról. Ez igazi szellemi, lelki, érzelmi és fizikai szenvedés volt az Ő számára. És azt mondta, hogy én ezt nem akarom! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy legyen ahogy Te akarod Atyám! Halleluja, hogy ezt mondta! Átlátod-e ezt, átérzed-e ezt akkor, amikor nagyon fel tudsz csattanni, mert valakivel nem értesz egyet, valakivel nem vagy azonos hullámhosszon? Természetesen nem kell mindenkinek alávetni magunkat. Alá kell vetnünk azoknak magunkat, akiknek Isten mondja, hogy vessük alá magunkat. De elsősorban Őneki, azaz annak amit Ő mond. Azt mondja itt a 7-es vers, hogy vessétek alá magatokat az Istennek. Vesd alá magad, alázd meg magad Isten előtt és ismerd el, hogy Ő jobban tudja, mint te, Ő okosabb mint te. És ugye nem akkor kérdés ez, amikor a te érzelmeidben, lelkivilágodban minden úgy van ahogy azt megálmodtad magadnak, hanem akkor, amikor valami olyasmit hallasz Istentől, ami ellenkezik a te elképzeléseiddel, érzelmeiddel, megálmodott jövőképeddel…
Tudod, Isten jót akar neked. És ha valamit kér, akkor azt azért kéri, hogy az Ő kegyelme ki tudjon áradni a te életedbe. Ezért amikor azt kéri tőled, hogy tölts vele időt, akkor neked alá kell vetned magad ennek, ha kegyelmet szeretnél tőle. Ha azt kéri tőled, hogy valakinek adjál valamit, akkor vesd alá magad az Ő beszédének, hogy az Ő kegyelme ki tudjon áradni feléd. Amikor azt kéri tőled, hogy bizonyos barátokat metsszél le magadról, akkor azért kéri, hogy a kegyelme ki tudjon áradni feléd, nem azért, hogy megfosszon téged, hogy az érzelmeidben sérülés keletkezzen, hanem azért, hogy végre már az Ő kegyelme ki tudjon rád áradni. De neked ehhez arra van szükséged, hogy azt mondd, hogy Uram, elhiszem azt, amit te mondasz, elhiszem, hogy az Ige azt mondja, hogy a jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok, ezért én nem megyek többet abba a társaságba. Ki fogja ezt rád erőltetni? Ki fogja rád erőltetni, hogy alávesd magad Istennek? Senki! Ki fogja rád erőltetni, hogy azt csináld, amit én mondok? Senki! Én biztos nem! Ki fogja ráerőltetni arra az emberre a te akaratodat, akinek előtted kellene megaláznia magát, akinek neked kellene alávetnie magát. Senki! És itt kétoldalú a dolog, mert van akinek te veted alá magad és van, aki neked veti alá magát, mindezt értem az alatt, hogy vannak helyzetek, amikor valakinek az akarata nem egyezik a másiknak az akaratával.
Jó, ha tisztában vagy vele, hogy a hit senkire nem helyez nyomást! A hit senkire nem erőltet rá semmit. A hit lehetőséget ad arra, hogy megtedd azt, hogy nem veted alá nekem… Az Atya sem erőltette rá a saját maga akaratát Jézusra. Ha Jézus azt mondta volna ott a Gecsemáné kertben, hogy nem akarom ezt a dolgot elvégezni itt, mert ez iszonyú, kínzó fájdalom és gyötrelem és szenvedés a számomra és itt befejezte volna, akkor nem lett volna elvégezve a munka. És az Atya nem erőltette volna rá Jézusra, hogy márpedig ha már elmentél, ha idáig eljutottál, akkor neked ezt muszáj végig csinálnod. Nem, Jézus – hála neki és az Atyának – bemutatta a tökéletes alávetést, a tökéletes alázatot, azt mondta, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd! Ugyanakkor ezt a kifejezést, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd, ezt mi csak abban az értelemben használhatjuk, amely értelemben Jézus használta.
Tehát nem mondhatjuk pl. ezt akkor, amikor valami betegségtünet kínozza a testünket, vagy imádkozunk valakiért, hogy Atyám a te akaratod legyen meg, ha akarod meggyógyítod, ha akarod nem - mert ez nem áll meg az Igében. Mert az Igében ki van jelentve Isten akarata a gyógyulással kapcsolatban. Nem használhatod ezt az anyagi gyarapodással kapcsolatban, vagy nagyon sok dologgal kapcsolatban, mert ott nem állja meg a helyét ez. De a szolgálatoddal kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy mi a te dolgod, mit kell neked elvégezned valóban az Úr akarata legyen meg a te életedben és ne úgy legyen, ahogy azt te akarod, hanem úgy, ahogy azt az Úr akarja.
Ugye Jézus mondott egy-két olyan kellemes kifejezést, hogy aki meg akarja tartani az életét, az elveszíti azt, aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, az megmenti, megtalálja azt. Amikor te a saját életedet akarod élni, de Isten valami más életre hívott el téged, egy szolgálatra, de te dolgozni akarsz mindenféleképpen kétkezi munkát, mert a pénzt akarod hajhászni és nem a szolgálat van az első helyen, akkor nem vetetted alá magad Isten akaratának, akkor mész a saját akaratod után. És ez bizonyos fajta büszkeség és ez akadály abban, hogy Isten kegyelme áradjon a te életedben. Mert előrébb van az, hogy te mit akarsz, mint az, hogy Isten mit akar.
Alázatban és alávetésben járni nem könnyű! Ha azt hiszed könnyű, akkor nem tudod, hogy igazán miről beszélek, mert még soha nem gyakoroltak. Alávetni magadat nem könnyű. Az, hogy az ember megalázza magát időnként, az nem könnyű. Mert az is előfordulhat, hogy a könnyeidet kell lenyelned, mert olyan szenvedés és kínlódás lesz az érzelmeidnek ez, de te mégis megalázod magad és megteszed és nem szólsz vissza és befogod a szádat és hagyod, hogy Isten gondoskodjon rólad és a jövődről és aláveted magad Istennek, vagy akár az elöljáródnak.
Rendszeresen meg kell magunkat vizsgálnunk, hogy mennyire vagyunk büszkék és kevélyek, mert bizony ez egy olyan területe az életünknek, amivel rendszeresen foglalkoznunk kell. Lehet, hogy nem fog tetszeni a kép, amit látsz majd magadról, ha őszintén megvizsgálod magad, de látnod kell saját magadat helyesen, hogy meg tudjál változni, hogy növekedni tudjál. Ha helyesen látod magad, ha jól szemléled magad, akkor vagy képes arra, hogy alázatban legyél. Mert az alázat mindig a valóságot fogja meg, a kevélység, a büszkeség pedig a saját maga elméjének egy olyan képet vetít le, amely hamisságban gyökerezik. Ugye a Sátántól ered ez az egész, aki magáról többet gondolt, mint ami.
Nagyon nagy áldásai vannak annak, ha meg tudod alázni magad Isten előtt.
A Róma 12:3-as Ige gyönyörűen elmondja, hogy: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint kell. Hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.”
A kevélységnek mindig az az eredményre, hogy magadról hazugságokat hiszel el úgy, hogy az a hazugság a számodra igazsággá válik, azaz nem igaz mércével méred magad. És most egy picit szélesebb szegmensben nézzük ezt, ne csak abból a szempontból, amikor azt gondoljuk magunkról hogy én olyan sokat gondolok magamról, hanem lépjünk vissza az előző Igére, amikoris az alávetésről volt szó. Amikor azt gondolod, hogy neked kell megtenned bizonyos dolgokat a boldogulásodért, amikor neked kell megdolgoznod a pénzért, amikor mindenképpen neked kell gondoskodnod saját magadról és a családodról és te vagy az, akinek cselekedni és tenni kell, akkor az ellenkezik azzal a hittel, amely hitet mi prédikálunk. Rendben van, hogy dolgozol, ez egy alap jó mentalitás, ha te el akarod tartani a családodat, a gyermekeidet és előremenetelt akarsz – ez teljesen rendben van. De amikor kihagyod mindebből Istent és nem támaszkodsz Őrá, amikor a hitedet nem árasztod ki abban, hogy bármi van, bármi lesz, Őáltala megyek én előre és mindig csak a saját magad erejében bízol és a saját magad képességeit és lehetőségeit nézed, akkor a szemet levetted Istenről, a hitről és az a hit amit működtetsz, az nem egy helyes hit, az egy hamis hit. Értitek ezt? Ez egy olyan hamis hit, amikor azt gondolod, hogy veled minden rendben van. És mégsem történnek jól a dolgok és nem érted, hogy miért nem történik jól. Miért nincs Isten kegyelme felettem? Miért nem megy előre a helyzetem?
Valóban hitben állsz? Azt mondod, hogy igen, én hitben vagyok, én hiszem ezt, meg azt, ezt teszem, meg azt teszem. Igazából a te hited abban van, hogy te mit tudsz elvégezni és nem abban, hogy Isten mit tud elvégezni érted. Neked olyan hittel kell rendelkezned, amely az Ő képességeiben bízik, nem pedig a saját képességeidben. Olyan hitre van szükséged, amely Tőle ered, Ő a forrása, nem pedig a te szépséged, tanulmányaid, pénzed, erőd, fizikai erőd, hanem Őbenne bízol. És amikor is Őrá támaszkodsz, akkor teljesen mindegy, hogy neked mid van, hogy milyen lehetőségeid vannak, hogy neked milyen képességeid, képesítéseid vannak. Ha benne bízol és Őbenne állsz hitben, akkor az Ő kegyelme hordozni fog téged minden egyes élethelyzetben. Ámen! Ez az alázat! Tehát megalázod magad Isten előtt, saját magad előtt és azt mondod, hogy Uram, szükségem van rád! És a szívedet megnyitod. Nem lehet ezt fejből csinálni, az elméből csinálni. Neked a szívedből kell ezt tenned! A szívedből kell Rá hagyatkoznod. Nem vallásos metódusokat kell tenned, reggel felkelsz, imádkozol, elmész dolgozni, aztán kiborulsz, hazamész és újra imádkozol…. És teszed a dolgaidat, amibe belesüppedtél – ez mind vallás. A hit az a valóságot fogja meg és mindig Őrá tekint, Belé kapaszkodik, az Ő kezét fogja, Vele van közösségben, mert vele van együtt.
Amikor az ember nem veti alá magát Istennek, akkor azzal a büszkeségét akár tudatlanul is, de működteti a kevélységég és azt mondja, hogy nekem ezt a munkát és azt a munkát is el kell vállalnom, hogy valahogy elő tudjam teremteni a pénzt. De neked nem a lehetőségekre kell tekintened, hanem arra, hogy a Szellem mire vezet. Valakinek valóban a Szellem vezetésére kell vállalni időként plusz munkát. Ámen! De ha valakinek az a dolga, hogy szolgálatot végezzen, akkor nem biztos, hogy e helyett munkát kell vállalnia. El kell végezni azt, amire Isten elhívott és Isten így a kegyelme által téged fog vinni előre, és meg lesz mindened, amire szükséged van. Ámen! Hozok is egy példát: Vannak úgy prédikátorok mint én is, hogy dolgozom, fizikai, vagy szellemi munkát végzek, a világban üzletemberként dolgozom és munkát végzek, mert a Szellem évek óta már erre vezet, hogy ezt ne adjam fel. Pedig prédikátorként az Ige azt mondja, hogy aki az evangéliumot hirdeti, az evangéliumból éljen. Ugyanakkor vannak olyan prédikátorok, akik pont az ellenkezőjét teszik, pedig szükségük lenne arra, hogy dolgozzanak. Mit is akartam ebből kihozni? Magam sem tudom talán?!
Igazából azt, hogy ha szükséged van 20 liter benzinre, hogy elmenjél szolgálni, akkor a Szellemet kell követned, hogy mit tegyél. Hitben jársz és hiszed azt, hogy Isten ezt neked behozza, vagy pedig a Szellemet követve hitben jársz és vállalsz egy munkát, aminek a fizetségéből azt ki tudod fizetni. Tudtok követni? Nagy különbség!
Térjünk vissza a Róma 12:3-as Igére. A kevélység mindig annak az eredménye, hogy magadról hazugságokat hiszel, azaz nem igaz mércével méred magadat. A kevélység megtéveszt téged. Minél több kevélység van benned, annál inkább vagy megcsalatva, annál inkább vagy süketebb, vakabb, annál kevésbé értesz. Minél inkább nagyobb alázat van benned, annál tisztábban látod saját magadat. Minél nagyobb alázat van benned, annál tisztábban, világosabban, józanabbul látod magadat, hogy hol vagy te Krisztusban és látod helyesen az értékeidet és hiányosságaidat. Minél nagyobb alázat van benned, annál többet hallasz meg Istentől, annál érzékenyebb a szíved Istennek a rezdüléseire.
Dániel mondja azt, hogy a kemény szív az megkeményíti az elmét. Ha valakinek kevély a szíve, felfuvalkodott a szíve, akkor az elméje be fog keményedni, és akkor az elméjében olyan korlátok lesznek amiket nehéz áttörni. Akkor én hiába beszélek veled hetente kétszer két órát, hiába öntöm beléd az Igét, hiába hallgatod a tanításokat, ha egyszerűen „be van állva az agyad” és ugyanazon rugóra jár mindig és nem vagy hajlandó ebből kitörni, akkor nem tudok neked segíteni. De nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy Isten sem tud neked segíteni, ha nem vagy hajlandó megváltozni az elmédben, nem vagy hajlandó letenni az érzelmeidet, alávetni magadat Isten Igéjének, nem vagy hajlandó megnyitni a szívedet, hogy Uram, rád bízom magam. Egy bizonyos értelemben az embernek össze kell törnie, hogy végre rábízza magát Istenre. Az önmagadban való hitnek össze kell törnie teljesen, hogy meglásd, hogy szükséged van Őr, hogy Nála nélkül nem megy. Hogy ne a saját erődből próbáljál meg gyarapodni, meggyógyulni, előremenetelt magadnak, hanem bízd rá magad Istenre és Ő az, aki ad neked jó előremenetelt. Halleluja!
A Róma 12-3-as Igének van egy-két másik fordítása itt előttem, ezeket felolvasom nektek: Senki ne értékelje magát többre, mint a saját értéke. Józanul becsüld meg a képességeidet. Az elméd ne jártasd a magas dolgokon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek. Többet ne gondolj magadról, mint amennyit gondolnod kell, hanem józanul gondolkodj. Hát ez egy hatalmas kijelentés. Az emberek olyan sokat gondolkoznak saját magukról, és ez az önzőségből, kevélységből fakad. Mindig csak saját magaddal vagy elfoglalva? Mindig csak a te saját érzelmeid, hogy téged mennyire bántottak, mennyire felbosszantottuk, milyen sérelem ért, hogy veled mi történt – ennek a középpontjában az én, az önzőség van. Az alázatos ember szilárdan áll. Olyan ez, mint amikor Jim prédikálta évekkel ezelőtt, hogy bizonyos dolgokra úgy kell reagálni, mint egy halott ember reagál a hullaházban a dicséretre vagy a szidalmazásra. Szidhatod, mocskolhatod, az édesanyját szidalmazhatod, bármit tehetsz vele, felróhatod neki az elmúlt évek gonoszságai, róla lepereg minden, rezzenéstelen marad, semmilyen hatással nincs ez rá. Ugyanakkor mézes-mázas szép beszéddel is hízeleghetsz neki, hogy milyen értékes és gyönyörű ember, akkor sem fog felfuvalkodni, nem fog megsértődni sem, nem fog az érzelmeiben kiborulni. Egy bizonyos fajta stabilitás van benne. Hát természetesen nem kell halottá válnotok természetesen, ez csak példa volt és értitek a lényeget ugye? Mi mindannyian élünk Isten előtt és élni is fogunk örökké.
Ugyanezt az Igeverset nézzük még egy fajta fordításban: Senki ne tartsa magát többre, mint ami indokolt. Józanul lássátok magatokat a hiteteknek megfelelően. Itt nagyon sokan elrontják, eltévesztik. Az Ige nem azt mondja, hogy ne gondolj magadról sokat, azt mondja, hogy ne gondolj magadról többet, mint ami vagy valójában. És tudod, az alázat az mindig a valóságot, az igazságot ragadja meg. Az alázat tudja azt, hogy hol van ő, mik a képességei, lehetőségei, erényei és ott alázatban van. Nem gondolja magáról azt, hogy ő egy földigiliszta, hogy ő az Atya Úristen. Tudja azt, hogy hol van az ő helye és tudja, hogy mik az ő értékei.
Akarsz tudni egy nagy titkot, hogy hogyan maradhatsz meg Isten akaratában? Ugyanígy, ahogy az előtt elmondtam. Ne becsüld túl magad! Ne becsüld túl magad ahhoz képest, ami vagy, ahol vagy. Istennek fontos vagy, értékes, drága kincse vagy. Annyira értékes vagy Istennek, hogy ha egyedül lettél volna a földön, akkor is feláldozza a fiát érted! Igenis, vagy Valaki, igenis igen értékes vagy Isten számára és ezt tudjad!
De amikor így kihúzod magad és azt gondolod, hogy hát én nélkülözhetetlen vagyok, én vagyok Istennek a valakije, akkor az a kevélység megnyilvánulása.
A Példabeszédek 16:18-ban azt olvassuk, hogy „A pusztulás előtt kevélység jár, a bukás előtt pedig felfuvalkodott szellem.” Ha egyet lapozol a 18:12-re, ezt olvassuk: „A pusztulás előtt felfuvalkodik az ember szíve, a tisztesség előtt pedig alázatosság van.” Szeretnél tisztességet, előléptetést, szeretnéd, hogy jól menjenek a dolgaid? Alázd meg magadat Isten előtt! És igen, ez a nehezebb. Felfuvalkodni, kevélykedni sokkal könnyebb, mert az az embernek a hústestében és az érzelmeiben lévő meg nem újított gondolkozásból fakadó érzelmekből van és így sodor magával a hústest. Megalázni magadat pedig a szellemből, a belsődből tudod, onnan a szív mélyéből. Hányszor láttuk azt bebizonyosodni, hogy emberek elbuktak, tönkre mentek, vállalkozások tönkrementek. Hány és hány vállalkozást ismerek én és lehet, hogy te is, akiknek úgymond futott a szekér, haladtak jól előre és még többet és még többet akartak… Nem a megfelelő ütemben akartak növekedni, hogy Isten adja nekik az előremenetelt, hanem még többet… még többet… még több hitelt vettek fel, hogy még többet keressenek, még több kölcsönt, hogy még több befektetéssel még nagyobb haszonra tegyenek szert és az egésznek a vége egy nagy káosz és tönkre menetel lett. A szolgálatban ugyanígy van. Az emberek, a hívők bajba kerülnek, amikor túlzó képet alkotnak saját magukról. Azt gondolják, hogy ők mindent tudnak, azt gondolják, hogy ők mindenre képesek, hogy az elmúlt pár év rutinja elegendő a következő évekre, mert mindent megtanultak. Általában az ilyen emberek azt gondolják, hogy ők a „szupermenek” és nekik mindenkit ki kell igazítaniuk, és mindenki más rosszul csinálja, ő az, aki jól csinálja, és róla kell példát venni és mindenki más az abba a kategóriába tartozik, hogy lenézzek rá és megmondjam neki, hogy mik a hibái.
A kevély, büszke emberek szeretik a másik dolgába beleütni magukat és szeretik a másikat kiigazítani. Próbálják magukat mindig egy magasabb pozícióba emelni, előrébb léptetni és ajánlják magukat, és ez az ajánlás megszerzi számukra a pozíciót. Ha ez egyszer megtörténik, vagy akár ez folyamatos is lehet, akkor figyelni lehet azt, hogy ha nincs kiigazítás, alázat, akkor idő kérdése, hogy kudarcot valljanak. És most előttem van valaki, aki szolgálóként szolgálta az Urat, és láttam benne ezt – de senkinek nem is beszéltem erről – és most már sehol sincsenek, mert az I. Péter 5:5 Ige ezt mondja, hogy: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy Istennek ellen kelljen állnia neked. Ámen!
Van két szélsőség, az önbizalom hiányban szenvedő ember, aki egy hamis alázatot mutat, nem látja egyáltalán saját értékeit, semmiféle jó értelemben vett önbizalma nincs, az égvilágon semmiféle reális képe nincs önmagáról, nagyon lekicsinyli és lenézi önmagát – az ilyen ember sem az emberek számára, sem az Úrnak nem alkalmasak, szolgálatra biztosan nem alkalmasak. Aztán van a másik fajta ember, aki a másik szélsőség, ők mindent és mindenkor és bármit meg tudnak tenni, mert mindent nagyon jól tudnak és különben is bennem sokkal nagyobb erő van, mint benned, én sokkal ügyesebb vagyok, mint te, sokkal jobb képességeim vannak, mint neked és mindent jobban tudok tenni… - ez az elbizakodott ember, aki azt gondolja magáról, hogy ő milyen hitben van. De tudod van különbség a bibliai hit és az elbizakodottság között. A kevélység vakká tesz, mert saját képességeidet, helyzetedet, ajándékaidat, véleményedet magasabbra helyezi, mint ahol van. Amikor kevély vagy, akkor azt gondolod magadról, hogy te előrébb vagy, többet tudsz, mint amit valójában tudsz. Megtéveszti az elmét, mert abban a tudatban vagy, hogy neked van igazad és meggyőződésből ragaszkodsz a saját magad útjaihoz, saját magad igazához, és az ördögnek egy nagy csapdája ez, mert szereti küldeni a saját maga kis hamis prófétáit, akik hízelegnek neked, hogy te milyen ügyes vagy, milyen szép vagy, milyen tökéletes és tehetségekkel megáldott vagy, te vagy „A” pásztor, „A” próféta, a legnagyobb, a legszebb, legbőbeszédűbb, a legjobb képességekkel megáldott, a te kezed munkája, ha varrónő vagy, vagy ács vagy, vagy kőműves vagy… a te munkád a leggyönyörűbb, nincs hozzád hasonló… - és szereti ezeket elcsöpögtetni a te elmédben, hogy te ezeken gondolkodjál. Hogy olyan hangja, mint neked senkinek nincs, az a kenet, ami a te szolgálatodon van senki másnak nincs meg csak neked. És ha nem vagy óvatos és elkezdesz ezen gondolkozni és agyalni, akkor eljutsz egy olyan szintre, hogy elhiszed, hogy valóban ez te vagy.
De felteszem a kérdést – amit Pál is feltett a korinthusi gyülekezetnek -, hogy mid van, amit nem úgy kaptál volna? Mid van, milyen képességed, milyen talentumod, milyen ajándékod van, amit nem ajándékba kaptál Istentől. Ha pedig ajándékba kaptad, akkor mit kevélykedsz vele? Ha kaptál ajándékba egy autót a születésnapodra, akkor nem verheted a melledet, hogy hát én ezért megdolgoztam, ez igen, látjátok, hogy én milyen nagymenő vagyok? Lehetsz rá jó értelemben „büszke”, hogy neked van egy jó autód, de tudod azt, hogy azt te úgy kaptad és nem azért van, mert te napi tizenhat órát dolgoztál három éven keresztül a bányában. De még ha ezt is tetted volna és ebből veszed az autódat, akkor is tudnod kell Istennek dicsőséget adni és akkor is tudnod kell magadat megalázni és megköszönni Istennek az erőt, hogy te azt a három évet végig tudtad ott dolgozni.
Tehát a szívedet mindig abban az állapotban kell tartanod, hogy alázatban legyen Isten előtt. Ugyanakkor tisztában lehetsz a képességeiddel és mondhatod azt, hogy igen, én egy kitartó ember vagyok, én egy olyan ember vagyok, akire ha rábíznak valakit, akitől ha megkérnek valamit, akkor én azt végigcsinálom, akár három éven keresztül napi tizenhat órában, de végigcsinálom. És lehetsz egy ilyen magabiztos, önbizalommal teljes ember alázatban. Halleluja!
Az alázat mindig a valóságot fogja meg. A Kolosse 2:17-ben van az az igevers, hogy „A valóság Krisztusban van.” Hogy te milyen ember vagy, hogy te ki vagy, azt Krisztusban látod meg. Isten szemszögéből az Igén keresztül látnod kell magadat. Mózes volt a legalázatosabb szívű – Jézus mondja ezt róla – és ő volt a leginkább használt az ő generációjában. Isten királyságában a nagy ember és az alázatos ember az elválaszthatatlan egymástól. Őbenne a fölfelé vezető út az a megalázásnak az útja. Ha megalázod magad, Ő fel fog téged emelni. Ez nem a hústest természete, mert az tolja magát előre, lehetőséget keres mindig, hogy valamiféle benyomást helyezzen a másikra, hogy mindig valamilyen jobb színben tüntesse fel magát a másik előtt és mindig próbálja a körülményeket úgy alakítani, hogy az számára előnyös legyen és nem bízza rá magát Istenre.
Ha a Szellem azt mondja, hogy tedd ezt, vagy amazt és beszélj azzal az emberrel, akkor tedd meg. De az alázat az nem tolja magát előre, az nem esik kétségbe akkor, ha a hőn áhított munkahely nem az övé lesz. A büszke ember pedig mindenképpen, mindenkin keresztül taposva, elgázolva, magát jobb színben feltüntetve ragaszkodik ahhoz, amit magának megálmodott, az alázat az nem… Nem ragaszkodik a pozíciókhoz, az előléptetéshez, az elismeréshez, ugyanakkor nem sértődik meg, ha kritika éri. Ezek olyan jellembeli tulajdonságok, amelyek az érett kereszténynek a tulajdonságai. A csecsemők, a kisgyermekek mindenen duzzognak, kétségbeesnek, elkeserednek – ugye Hanna? Azért, mert gyerek, mert gyerekből van! Én szomorúan látom, hogy Krisztus testében felnőtt emberek, keresztények hasonlóképpen viselkednek mint egy kisgyermek. Az, hogy a lányom úgy viselkedik, mint egy kisgyermek rendben van, mert ő egy óvodás, és többi gyermekek is ott hátul a koruknak megfelelően viselkednek… De amikor felnőnek és amikor te felnősz, akkor a gyermeki dolgokat el kell hagyni. Ámen!
A te tested - jó ha bevésed az elmédbe - soha nem kapja meg a megfelelő mennyiségű figyelmet és előléptetést. A máj az soha nem elég kövér ahhoz, hogy ne lehetne még hizlalni egy picikét egy kis szép szóval, egy kis kedvességgel és persze meg van ennek a helyes mederben való terelése is, mert hova lenne a világ, ha az ifjú szerelmesek nem kedveskednének szép szavakkal egymásnak. Borzasztó lenne, ha a fiú nem kedveskedne a lányoknak és fordítva és a házastársak között is így van ez. Probléma fakad abból, hogy a házastársak nem ismerik el egymást…. Meg van ennek a helyes útja, helyes mértéke.
A mértékletességet a Szellem gyümölcseként mindenre ráhúzhatjuk és mindenben alkalmazhatjuk. Nekem pásztorként időnként - ne értsétek félre – de kell bizonyos dolgokban kritizálnom téged. Nem azért, mert rosszat akarok neked, vagy nem szeretlek, hanem azért, mert ezt meg kell tennem. Ugyanakkor ugyanúgy kell dicsérnem is téged bizonyos helyzetekben. De ha én állandóan csak túldicsérlek, vagy állandóan túlkritizállak, akkor az rossz hatással van rád. Egyébként kritizálni sokkal jobban szeretek, mint dicsérni – persze ez csak vicc, ismertek.
Hogy a lényeget megragadjuk ma: Hogyan tudsz fejlődni az alázatban? Leginkább úgy, hogy megvizsgálod a szavaidat, hogy mi jön ki a szádon. Le tudod magadat ellenőrizni, hogy te alázatban vagy-e az alapján, hogy megnézed mi jön ki a szádon. Jézus beszélt erről a János 7:18-as Igében, olvasom: „Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.” Tehát aki saját magáról szól, aki mindig saját magáról beszél, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság, vagyis ne beszélj túl sokat magadról. Ugyanitt a 16-os versben ez áll: „Felelé nékik Jézus és monda: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.” Jézus soha nem vette a dicsőséget magára egyetlen gyógyulás után sem. Soha nem vette a dicsőséget magára egyetlen egy példabeszéd, vagy tanítás után sem. Vagy ha valamit kijelentett, kinyilatkoztatott, akkor sem. Aki magától szól az a saját forrásából szól, saját magából merít, saját magáról szól. Azaz érzed-e a boldogságot, ha nem tudod megosztani, ami benned annyira nagy öröm, hogy mindenkinek elmondd, ami benned van?!
Az emberek mindig szeretik elmondani azt, ami velük történt. Persze, ha történt veled egy gyógyulás, van egy jó bizonyságot, természetfeletti anyagi áldást nyertél ezt oszd meg velünk és ez rendben van. De érzed-e a boldogságot, ha nem te vagy a középpontban? Ha nem mindig rólad van szó, nem mindig a tieidről, a te munkádról, a te gyerekedről, unokádról, a te saját csodáidról, a kétkezi munkádról, a te megtapasztalásaidról van szó? Az alázat az nem akarja feltétlenül mindenképpen mindenkinek mindenkor a hét hét napján elmondani ezt mindenkinek! Örvendezik abban, ha megoszthatja Isten dicsőségére.
Eszembe jutott, hogy vannak olyan drága nagymamák, akik a munkahelyen semmi másról nem tudnak beszélni, csak a saját kis pici unokájukról. És már az is boldogság kollegáknak, ha óránként csak ötven percet hallanak a kis unokáról, hogy ő hogyan beszél, hogyan mászkál, pisil és kakil. És mindig csak az övéről kell beszélni és ha valakit ez már nem érdekel, akkor megsértődik. Miért van ez? Ez a büszkeségből fakad! Nagyon jó, ha örülsz az unokádnak, jó az ha el tudod mondani a munkahelyeden, hogy csodálatosan fejlődik, na de mindig és állandóan… Ugyanígy van ez a problémákkal kapcsolatban is. Mindig a te problémádat, bajodat hallgassa mindenki? Mindenkinek a te nyavalyáidról és betegségedről kell hallania? Miért kell mindennek körülötted forognia? Ez a büszkeségből fakad! És igazából ilyenkor te benyomást akarsz tenni az emberekre. Vagy azért, hogy mindenki napi hat órában ismerje el, hogy neked milyen gyönyörű unokád van, vagy pedig mindenki veled együtt sajnálkozzon és siránkozzon, hogy te milyen szerencsétlen vagy…
Egy bölcs ember a problémáit, fájdalmait, nehézségeit nem ossza meg fűvel fával ész nélkül, egy-két ember éppen elegendő. Hallottad? Ha szeretnél a hitben növekedni és előre menni, akkor nem kell mindenkinek elmondani a bajaidat és nem kell mindenkitől tanácsot kérni, hogy ő mit tenne a te helyedben. Teljesen vége van a hitednek ekkor, teljesen elvágtad magad ekkor. Azt hiszed, hogy neked ez jó és az érzelmeid és a hústested, a büszkeséged és a gondolataid azt mondják, hogy ha minél több ember tud róla, annál könnyebben tud majd Isten nekem segíteni. Ez nem egy olyan dolog, mint a Facebook, hogy megosztod és akkor majd valaki segít neked, valaki majd csak rád talál és valahogy majd eljut hozzád Istennek az áldása. A hit nem így működik. Úgy működik, hogy Istenre néz és tőle várja a segítséget. És akinek elmondod, annak azért mondod el, mert tudod, hogy tőle építő segítséget kaphatsz.
Ne értsétek félre és nem kell egymást bizonyos szintekre beskatulyáznunk, de ha tudod valakiről, hogy hitszinten alacsonyabban áll, mint te, akkor ne mondd el neki azokat a nyűgöket, bajokat, amik kínoznak téged. Olyasvalakit keress, aki a hitben erős. Mert egy hitben gyengébb embertől nem fogsz felépítést kapni és vigasztalást sem fogsz kapni és segítséget sem fogsz kapni. A hitben erősebb az pedig azt fogja mondani, hogy gyere imádkozzunk együtt, az Ige ezt mondja, ezt tudod tenni. Az érzelmek ilyenkor állandóan jobbra és balra mennek és akit az érzelmei vezetnek, azok úgy sem hallják meg az Úrnak a hangját.
Sokan munkálkodnak azon, hogy jó benyomást, jó képet alakítsanak ki magukról az emberekben. Ez mind a büszkeségből ered. Ugye a kevélységnek a hamisságban van a gyökere és Isten gyűlöli a hamisságot. A Zsidó 1:9-ben mondja az Igevers azt, hogy Jézus szereti az igazságot és gyűlöli a hamisságot. A Zsoltárokban ott van az Ige, hogy ezért is Isten felkente őt kegyelemmel, olajjal társai fölé.
Hogyan kezeled azt a szituációt, amikor elhanyagolnak téged. Hogyan kezeled azt a helyzetet, amikor nem vesznek észre téged, vagy nem figyelnek rád? Amikor észre sem vesznek, vagy amikor rossznak tűnsz az emberek szemében? Hogyan kezeled azt a helyzetet, amikor valaki rólad valami tévedésből, vagy jogosan, de hazugságot vagy rosszat mondott? Le tudod magadat ellenőrizni, hogy a büszkeségből fakadóan azonnal ki kell igazítani minden ember előtt magadat, hogy minden ember tudja hogy milyen ember remek ember vagyok én igazából, és amit gondolnak, az hazugság volt. Vagy pedig azt mondod, hogy ez a keresztény élettel együtt jár.
Tudod az erős és az alázatban lévő ember nem akarja mindig minden helyzetben megvédeni magát. És ehhez sokkal több erő kell, mint ahhoz, hogy visszavágjál és kimagyarázd magadat. Van, amikor az embernek tiszta vizet kell önteni a pohárba és el kell mondani, hogy: figyelj, ez nem így van! És ilyenkor ezt kell tenni.
Ha most belegondolok abba, hogy Jim Sandersnek ha állandóan magyarázkodnia kellene, akkor a hétnek a 168 órájából 150-es biztosan ezzel tölthetne és adhatná fel az újsághirdetéseket, meg riportokat készíttethetne, hogy kimagyarázza az igazságot, mert annyiféle hazugság és butaság terjeng róla ebben az országban, és a határon kívül is. De nem foglalkozik vele, mert bölcs ember. Azzal foglalkozik, amivel foglalkoznia kell. A te erődet nem szabad olyasmire fecsérelni, amire nem érdemes, hogy mindig azon agyalsz, hogy a másik mit gondol, és hogyan érzi. Miért van ez? Ez egy látszatalázat.
Minél alázatosabb vagy, annál inkább vagy nyitott a tanításokra és változásokra. Minél kevélyebb vagy, annál nehézkesebb vagy a változásokra. Vagyis minél kevélyebb vagy, annál nehézkesebben változol meg bizonyos dolgokból, amikből meg kellene változnod. Mert annál inkább be van az elméd, a gondolkozásmódod gyöpösödve. A kevély azonnal megsértődik még kis kiigazításokra is, mert a kevélység megkeményíti a szívet. Megcsal, süketté és vakká tesz. Az alázat az megnyit téged arra, hogy még inkább érzékenyebbé váljál a szellemi dolgok felé, hogy még többet megértsél és felfogjál. Ha azt gondolod, hogy neked nincsen szükséged alázatra, akkor benned már nincs helye a fejlődésnek. A kevélység mindig azt keresi, hogy miként lehet benyomást helyezni a másikra és ha megkérdezem tőled, hogy valaha próbáltál-e már hatással lenni más emberre, akkor mindenkinek fenn legyen a keze, mert mindannyian voltunk már ilyen helyzetben. Már az óvodától kezdve akartad magadat jobb színben feltüntetni az óvónő előtt, mint amilyen a Zituska, vagy a Pistike. Ugyanígy a tanárnéninél is ez volt a helyzet, de a főnöknél, vagy akkor amikor udvaroltál mindig valami jobbat akartál magadból adni, mutatni, mint amilyen vagy valójában… Ha elmész vendégségbe, akkor is mindig a legszebb és legjobb stílusodat veszed elő
– amivel nincs baj, ne értse félre senki. Ha otthon „bunkó vagy” nem kell máshol is annak lenni! – erről beszélek!
Tehát az ember legyen tisztelettudó és olyan, aki tud viselkedni. De mindezt arra vonatkoztatom, amikor benyomást akarsz helyezni másra, amikor nyomást akarsz gyakorolni a másikra. Az alázatos az nem mutogatja magát, az nem kérkedik saját magával. Ha tényleg olyan szellemi óriás vagy, mint amilyennek gondolod magad, akkor azt meg tudod mutatni az alázatos életedből, meg tudod mutatni a szelíd életeddel, így be tudod bizonyítani. Ha tényleg olyan fejlett vagy, akkor nem akarod magad a ranglétrán előre tolni, hanem engeded hogy Isten emeljen téged előbbre. Ha pedig Isten nem léptet előbbre, akkor nem is volt rá szükséged, hogy előrébb kerüljél. Ott legyél boldog, ahol vagy! Ámen!
Mi lenne akkor, ha minden egyes ember a földön vezérigazgató lenne?! Na ugye? Belegondolni is rossz, hogy mindenki okoskodna!? Sokan nem vezérigazgatók, de annak képzelik magukat.
Az alázatos az kész és hajlandó belátni, hogy hibázott és kész bocsánatot is kérni, ha kell. A te nagy elhívásodnak nem kell beszédtémának lenni senki előtt, nem kell igazából azt senkinek mondanod, úgyis nyilvánvalóvá fog az válni. Az alázat rábízza magát Istenre és az alázatos nem keseredik el, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt várni lehetne. És ugye a büszkeség nagyon nagy mértékben összefüggésben van az érzelmeiddel. Mert mindig az érzelmeiden keresztül nyilvánul meg. Miért vagy annyira érzékeny, sértődékeny? Azért, mert beléd ragadt, beléd ivódott az önzőségnek egy olyan fajtája, ami kevélység, ha valóban az te vagy. Túl sokat foglalkozol a saját lelkivilágodnak az épségével. De az önzetlen ember az mindig a másik lelkivilágával foglalkozik – persze jó értelemben mondom ezt.
Sok mindennek le kellene peregnie rólad! Mint ahogyan a halottasházban lévő emberre sincsenek hatással, amit mondanak neki, ugyanúgy rólad is le kell peregnie mindennek rólad! Büszkeség az, amikor alávetet magadat az érzelmeidnek. Mert amikor az érzelmeidnek veted magad alá, akkor nem Istennek veted alá magad. Felírtam a füzetembe azt, hogy kevély és tettem mellé egy egyenlőségjelet és azt írtam utána, hogy bolond. Mert a Példabeszédek szinten minden fejezetében sokat beszél a bolond emberről, a bölcs emberről és beszél a kevélyről és az alázatosról. Jézus mindig alázatos volt, de soha sem volt gyenge. Az, hogy valaki alázatban van nem azt jelenti, hogy gyenge. Az, hogy valaki alázatos nem jelenti azt, hogy nyámnyila. Jézus szelíd szívű volt, de nem volt nyámnyila. Szelíd volt, alázatos volt, de nem volt egy tutyi mutyi alak. Ugyanakkor, amikor határozott volt, amikor erőteljesen szólt, az nem a kevélységéből fakadt. Amikor Ő határozott volt, nem volt sértő. Mikor határozott volt, akkor kik voltak azok, akik megsértődtek? A kevélyek, a büszkék, a képmutatók – ők mindig megsértődtek. Ámen!
(Nagyon jól figyeltetek ma, jó nektek prédikálni, mert ha kemény szavak is hangoznak el, ti nem sértődtök meg, nem estek kétségbe.)”