Alázat és gyógyulás 2. Isten akarata és az önsajnálat

Alázat és gyógyulás 2. Isten akarata és az önsajnálat

(2013.09.22.)

„…Sok minden van bennem, amit a mai napon szeretnék elmondani. Igazából annyira sok a téma és olyan bőséges, hogy Isten bölcsessége kell ehhez, hogy a végére érjek. Persze nem kell a mai napon mindent belezsúfolni. Folytatom ma azt a tanítássorozatot, amit két hete kezdtem el. És akkor a gyógyulással kapcsolatban prédikáltam és azt a tanítás címet adtam a sorozatnak, hogy Alázat és gyógyulás. Két héttel ezelőtt megnéztük a tíz leprásnak a gyógyulását az evangéliumokban, megnéztük a kannaneus asszony lányának a gyógyulását, illetve az asszonynak a hitét és megnéztük azt, hogy milyen fontos és jelentős összefüggés van aközött, hogy valaki meggyógyul és, hogy valakinek milyen alázat van a szívében. Ha nem voltatok itt, ajánlom figyelmedbe, hogy hallgasd vissza ezt a tanítást, mert nem ismétlem ezt újra.

A mai napon a gyógyulással kapcsolatban a leprás történetét fogjuk megnézni, erről már egy évvel ezelőtt egy egész alkalmat prédikáltam és akkor sokan mondtátok, hogy ez tetszett nektek. És most ezt idézem fel újra, mert nagyon sokan vannak, azok, akik (nem a mi gyülekezeteinkben, hanem országos és világviszonylatban és vallásokban) hisznek Istenben, de nem tudják, hogy az az Isten akarata, hogy a beteg ember meggyógyuljon.

Pár hete egy riporton vettem részt és azt kérdezték tőlem, hogy Isten akarata-e az, hogy az ember meggyógyuljon. És 15 percen keresztül erről beszéltem többek között. A mai napon kicsit ezt kibontom és rávilágítok arra, hogy nem lehet kérdés egy keresztény ember számára, hogy Isten akarja-e vagy nem, ha ismered Istent, hogy Ő akarja a gyógyulást. Ha nem ismered Őt, mint szerető Atyát és ha távoli, vallásos istenképed van Róla, akkor ezek a gondolatok, hogy vajon Isten akarja-e, hogy meggyógyuljak – gyökeret ütnek a fejedben és kísértésként a hitedet gátolni tudják. De ha ismered Őt és van egy kis józan ítélőképességed és nem vagy az elmédben háborodott, akkor nincs az a keresztény ember, az az újjászületett ember, aki azt merné kijelenteni, hogy Isten akarata az, hogy én beteg legyek…

Rengetegen beszéltetek olyan emberekkel, akik siránkoznak, panaszkodnak, és önsajnálkoznak és vádolják Istent, hogy: Isten elvette tőlem az édesanyámat, a gyermekemet, vagy Isten megbüntetett ezzel a betegséggel, meg lesújtott ezzel meg azzal. És most, hogy itt ültem, a dicsőítés közben emlékezetembe jött egy evangelizáció, ahol Kálmán prédikált és foglalkoztunk ott egy idős nénivel, aki tisztára feketébe volt öltözve és lehajtott fejjel… és beszélgetni kezdtem vele. Annak idején, évekkel ezelőtt, lehet hogy el is mondtam nektek. Beszélgettünk és a szavaiból kiderült az, hogy ő haragszik Istenre. Mert azt mondta, hogy én hiszek Istenben, de Ő elvette az én fiamat – és látszódott a depresszió az asszonyon. Depresszió az elméjén és az ő lelkén, az érzelmeiben és teljesen el volt csüggedve és ki volt egykori önmagából fordulva, mert teljes mértékben bele volt ebbe a gondolatba gyöpösödve és nem volt hajlandó ebből kitérni. És akkor feltettem neki is a kérdést, mint ahogyan már kétezer alkalommal tettem már az elmúlt időben mindenkinek, aki így jön hozzám, hogy: Te tennél-e betegséget a gyermekedre?

Akinek én ezt feltettem az elmúlt 15-20 évben (ez egy statisztikai adat) 100 százalékig mindenki kivétel nélkül azt mondta, hogy nem, nem tennék a gyermekemre betegséget azért, hogy megtanítsam őt valamire. Mégis az emberek összekötik ezt az istentelen dolgot Istennel. Mikor te, aki – ne sértődj meg – de nem tudsz úgy szeretni, mint ahogy Isten szeretett, te sem tennél ilyen gonosz dolgot a szeretteiddel. Hát Isten, aki feláldozta érted a számára legfontosabbat, a saját gyermekét, Ő miért tenne betegséget a gyermekeire. Ő egyvalakire tett betegséget, Jézusra, és azért, hogy neked ne kelljen betegnek lenned, Ő egyvalakire helyezte az emberiség bűnét, a te bűneidet, Ádám bűnét… akit odaszögeztek emiatt a keresztfára, Jézusra, hogy ne kelljen bűnben élned.

Az emberek elméje eltorzult és van egy téves evangélium a világban, amely az embereket a hazugságban tartja. Ez pedig az, hogy nem tudják, hogy Isten akarja-e azt, hogy meggyógyuljak, vagy nem. Az evangéliumokban le van írva a leprás története, amit felolvasok most és ahol kijelenti Jézus az Atyának az akaratát. És Jézus önmagáról mondta el azt, hogy semmi mást nem cselekszem, csak azt, amit az Atya mond nekem. az én tervem, akaratom, cselekedetem, szavaim, az mind-mind az Atya Istennek a megnyilvánulásai. A Zsidókhoz írt levél úgy kezdődik, hogy Jézus Krisztus az Atya Istennek a visszatükröződése. Tehát Jézus mindig elmondta és elmondja azt, hogy az Atya Isten mit akar és amit Jézus mond, az mindenki számára, minden időben… amit Jézus tett, mondott és kijelentett mindenki számára, minden időben Isten akarata. Ámen!

Egy evangélium van, négy embernek a szemszögéből vannak ezek leírva, Máté, Márk, Lukács és János szemszögéből és Isten úgy tartotta fontosnak, hogy ez a történet három evangéliumban is benne legyen. Három tanítványa is Jézusnak leírja ezt. Mondhatni ezt úgy is pontosabban, hogy a Szent Szellem hármójukat inspirálta arra, hogy ezt a történetet, ami a Máté evangéliumban csak három igevers, leírják.

Máté 8:1-2-3:

„Mikor lejött a hegyről, nagy sokaság követé Őt. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte mondván: Uram, ha akarod megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, illeté Őt Jézus mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltisztult annak poklossága.” Halleluja!

A te számodra, aki ezt hallod már 5-10-15 éve, nem okoz nagy érzelmi traumát, hogy ezt meghallottad. De emberek milliói vannak a világban, akik hasonló cipőben járnak, mint ez a leprás ember. Ugyanis betegek és azt mondta nekik a pap, vagy az orvos, vagy bárki, hogy te csak szenvedjél, mert nem tudhatod, hogy mi Isten akarata ezzel a betegséggel, nem tudhatod, hogy mire akar Isten téged ezzel kapcsolatban megtanítani. De minket nem az érdekel, hogy embereknek mi a véleménye, minket soha nem az érdekelt, hogy ki mit gondolt Istenről, hanem minket az érdekel, amit a Biblia mond Istenről, azaz amit Isten mond saját magáról. Ezért, ha valamit szeretnénk helyesen és pontosan, tisztán látni, akkor kell hozzá Bibliai Igevers. És kérlek szépen, én egy pár éve olvasom a Bibliámat és sehol, egyetlen egy helyen nem olvastam azt, hogy Jézus bárkit is visszautasított volna, mikor gyógyulást kerestek nála. A Biblia számos helyen írja azt, hogy emberek sokasága (mint ebben az esetben) ment oda Jézushoz keresvén a gyógyulást, hogy hallgassák őt és ők meggyógyuljanak… és Jézus meggyógyította őket. És nagyon sok helyen tanítja a Biblia, hogy mindannyian meggyógyultak. És Jézus nem mondta senkinek sem azt, hogy menj el, mert az én Atyámnak tervei vannak a te gerincfájdalmaiddal, hogy ezzel megtanítson téged valamire. Nem mondta ennek a leprásnak, hogy menj el és gondolkozz el azon, hogy miért van ez a betegség rajtad. Nem mondta egy vaknak sem, hogy ez a te anyád, nagyanyád, akárki bűnei miatt van benned és menj el, mert én nem szeretném, hogy benned valami változás legyen. Hanem mindenki, aki Őhozzá ment, meggyógyult, mindenki! Tizenkilenc eset van leírva részletesen az Ő gyógyításai közül a több sok ezerből. És ez a tizenkilenc történet elmondja azt, hogy Jézus a gyógyulást hogyan szolgáltatta a beteg ember felé.

És a mai napon ebből a tizenkilenc esetből ugyanígy megtanulhatjuk, hogy Jézus a mai napon hogyan szolgáltatja a gyógyulást felénk. Mert Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő a szolgálata jelentős részét azzal töltötte, hogy betegeket gyógyított.

Az a riporter feltette a kérdést egyébként pár héttel ezelőtti beszélgetésen, hogy ti kihangsúlyozzátok a gyógyulást? És mondtam, hogy igen! Mi kihangsúlyozzuk a gyógyulást! Mert az evangéliumnak a része a gyógyulás is! És nem túlhangsúlyozzuk és nem feledkezünk meg más dolgokról, de azt tesszük amit Jézus tett. És az Ő szolgálatának jelentős része, közel fele, idejének a felét azzal töltötte, hogy a betegek felé szolgált. És Ő nem változott meg, úgyhogy ha valamely gyülekezet a mai napon nem ezt teszi, nem szolgál a gyógyulással a hívők, vagy a nem hívők felé, akkor valamit elrontottak. Akkor nem azt teszik, mint amire Jézus utasította őket, mert Ő elmondta, kijelentette a tanítványainak, hogy menjetek e széles világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik üdvözül, aki nem hiszen, az elkárhozik. Ez az üdvösség üzenete. És akik hisznek ilyen jelek követik: betegekre vetik kezeiket és azok meggyógyulnak.

Az apostolok kimentek és Isten a hirdetett Igét megerősítette és jelek és csodák történtek. Ha olvastad az Apostolok cselekedeteit, amit mi magunk írunk tovább a mai napon is, akkor láthatod azt, hogy ott, ahol az eredeti evangélium van hirdetve, ahol nem a hamisítvány és a vallás van hirdetve, hanem a hirdetve, ott jelek, csodák és gyógyulások történnek. És ha nincsenek gyógyulások, csodák, természetfeletti megnyilvánulások, akkor ott nem az van hirdetve, amit Isten mond, hogy hirdessünk. Mert az evangéliumnak a része a gyógyulás. Úgyhogy ha van beteg ismerősöd, és nem tudod, hogy hogyan szólj hozzá, hogy meg lehet gyógyulni, mert szégyelled, mert nincs benned olyan tűz, hogy bizonyságot tegyél neki, akkor csak annyit mondj neki, hogy Jézus sebeiben gyógyulás van.

Engem katona koromban nagyon bosszantott az, amikor leültem az őrség idején az őrparancsnokkal beszélgetni, aki egy nagy ateista volt. Akkor fiatal keresztény voltam és próbáltam neki elmondani azt, ami bennem volt, olyan túlcsordulóan. És ő mondta a saját maga kis megrögzött, bigott ateista sablonszövegét mindenre, mint ahogyan a vallásos emberek és a rossz értelembe vett keresztények is. Amit megtanítottak nekik, azt mondják mindig, mindenkinek. Mint a Jehova tanúi, akik kopogtatnak házról házra. Van egy betanított szöveg, de ha eléjük teszed az Igét, akkor két-három Ige után már nem tudnak mit mondani. Nem azért mondom ezt, hogy állj le velük vitatkozni, mert ezt nem kell… De nekünk a Szellemet követve tudnunk kell bölcsen szólni akkor, amikor kell és tudnunk kell hallgatni akkor, amikor hallgatnunk kell.

Akkor nekem ott, az őrparancsnoki szobában éjjel bennem volt, hogy rávezessem ezt az embert arra, hogy Isten szereti őt és gyógyulás van a mai napon is. De nagyon keveset tudtam az Igéből, abból szinte semmit nem tudtam. Hallottam a gyülekezetben a prédikációkat, a tanításokat, láttam, hogy a betegek meggyógyultak, hittem ezt, tudtam ezt, de nem tudtam neki ezt elmagyarázni. És ő mondta, mondta a saját maga kis érveit, amit a mai fejjel és a mai ismeretemmel könnyen meg tudnék cáfolni. De akkor ezt nem tudtam megtenni és ez engem nagyon bosszantott.

Nem tudom, te hogy vagy vele ha beszélgetsz valakivel, nem tudod őt „meggyőzni”. És nem azért van ez, mert az a másik annyira elvakult, hanem azért, mert nincs benned meg az az igemennyiség, amivel tudnál felé szolgálni. És akkor jött az elhatározás a szívembe és nem vagyok ennek az útnak a végén, hogy én meg akarom ismerni az írott Igét, hogy ezáltal megismerjem még jobban azt, aki írta azt. Hogy egy ilyen helyzetben tudjak az ilyen jellegű embereknek mondani valamit. Hogy el tudjam mondani azt, hogy amit te mondasz, az egy olyan kép, ami kialakult rólad a vallásos emberekről, de én nem vagyok vallásos. Mert ő mondta azt, hogy amikor a keresztények nem tudják, hogy mi miért történik, akkor ráfogják ezt arra, hogy…. de hát Isten útjai kiszámíthatatlanok. És valóban, ezt mondják vallásos emberek, de ez nem helyes. Valóban, nem mindig látod és tudod azt, hogy Isten mit tesz és hogyan teszi, és nem mindig látod Istennek a terveit előre, de Istennek az akarata nagyon sok dologgal kapcsolatban ki van jelentve és sok dologgal kapcsolatban nem kell megkérdezni Istent, hogy Uram, ez a te akaratod?

Jézus egyetlen egy helyzetben imádkozta ezt, hogy Atyám legyen meg a te akaratod, a Gecsemáne kertben magára vette a mi bűneinket és betegségeinket és vért izzadott és a szellemében elkülönült az Atyától és azt mondta, hogy ez sok és ezt nem bírom elviselni, összeroppant engem, elviselhetetlen…ezt én nem akarom. És ezen az egyetlen helyen ellenkezett Jézus akarata az Atya akaratával. De itt is látjuk azt, hogy Jézusban milyen nagymértékben jelen volt az, hogy a Szellem akaratát megcselekedte és mindig a szellemet követte, mert azt mondta és hála neki, hogy legyen meg a Te akaratod és nem azzal kapcsolatban mondta ezt, hogy meg akarsz-e engem gyógyítani vagy nem, hanem az Ő elrendelt hivatására, hogy az úgy legyen meg, ahogyan azt az Atya akarja.

Neked, keresztényként soha nem kellene feltenned azt a kérdést, hogy vajon Isten akarja-e azt, hogy te meggyógyulj. Soha nem kellene feltenned azt a kérdést, hogy Isten vajon akarja-e azt, hogy te jómódban éljél, hogy gyarapodjál, növekedjél és hogy a látásod kiteljesedjen…. Miért? Azért, mert le van írva és meg van írva és nem kell Istent meggyőznöd arról, hogy Ő gyógyítson meg téged, mert Ő, már mielőtt az ükszüleid megszülettek volna, már előtte eltervezte, akarta azt, hogy te meggyógyulj. Ezért, ami eredetileg is az Ő terve volt, arról neked nem kell Őt meggyőznöd.

És az emberek nem tudják ezt, mint ahogy a leprás sem tudta. És odament Jézushoz és azt mondta neki, hogy igen én tudom, hogy te képes vagy engem meggyógyítani. Mert azt mondta neki, hogy Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Ennek az embernek volt hite abban, hogy Jézus képes arra, hogy őt meggyógyítsa, volt hite abban, hogy Jézusnak van ereje, hatalma, képessége, hogy ő meggyógyuljon.

De volt valami, a ha szócska, ami megakadályozta azt, hogy a hite bármit is előmozdítson az ő életében, a kérdés, hogy vallóban ezt akarod, ez a te akaratod? És amikor Jézus ezt elmozdította az életéből és azt mondta, hogy akarom, gyógyulj meg, akkor el tudta fogadni a gyógyulását. Isten akarja-e azt, hogy a te fizetésed a tízszerese legyen? Ha ezt nem tudod biztosan, akkor ez egy nagy akadálya annak, hogy te anyagilag növekedjél. Ha nem tudod, hogy Isten akarja, hogy meggyógyuljál, ha úgy jössz ide ki, hogy nem tudod, hogy ez most Istentől van-e, vagy azt hiszed, hogy Ő teszi rád a betegséget, akkor nem tudok érted imádkozni sem… mert ez akadályozza a hitedet.

Miért van az, hogy a karizmatikus gyülekezetekben a hozzánk hasonló gyülekezetekben, ahol hirdetik a gyógyulást, ott valóban történnek gyógyulások? Azért, mert tanítanak, tanítunk erről és az embereknek így hite van ebben és el tudják fogadni a gyógyulást. Miért van az, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol azt tanítják, hogy nem lehet tudni, hogy ez Isten akarata-e, mert Isten útjai kiszámíthatatlanok…. ezekben a gyülekezetekben nincsenek gyógyulások, csodák, vak szemek megnyílása, tolókocsiból kiszálló emberek… Azért, mert az ő hitük blokkolva van és amikor az elmében ott van az a gát, hogy nem tudod, hogy Isten mit tervezett, mit akart ezzel kapcsolatban, akkor ez a hitedet teljes mértékben leblokkolja.

Beszéljünk most arról, hogy milyen Istennek a természete. Amikor valaki ismeri Őt, mint szerető gondoskodó, jó Atyát, akkor fel sem merül benne az, hogy Ő rosszat akar. Ki az, aki föl meri tenni a kezét akkor, mikor megkérdezem, hogy a betegség az egy jó dolog? Akár egy nátha, vagy torokfájás, vagy gerincprobléma, az jó dolog? Ez soha nem dicsőítette meg Istent, sőt, azt tanítja a Biblia, hogy a názáreti Jézust mint kené fel Szent Szellemmel és erővel, ki széjjel járt jót tévén és meggyógyítván minden beteget, akik a Sátán elnyomása alatt voltak. Halleluja! Apcsel.8:18

A Biblia határozottan kijelenti, hogy a betegség az az ördögnek az elnyomása. Meg van az magyarázata, hogy miért van itt a földön, mégpedig Ádám bűne miatt. De amiért nem volt Ádám és Éva torzszülött a teremtéskor az azért van, mert az nem jó dolog. Egyikőjüknek sem fájt semmije, nem voltak hiányosak a végtagjaik, nem volt eltorzulva egy szerv sem bennük. Minden nap, amikor Isten teremtette az első öt nap alatt a földet, minden nap végén azt mondta, hogy ez jó. Amikor az embert teremtette akkor azt mondta, hogy ez igen jó! Te nem mondanád egy betegségre, hogy ez igen jó.

Mégis vannak emberek, akik ezzel nincsenek tisztában. Te nem nézel a betegségre, a gyulladásra, a fekélyekre, a tolókocsikra és mondod azt, hogy ez milyen jó! Mert a betegség nem Isten akarata!

Még egy gondolat van itt. Az emberek, még a vallás és még a világ sem gondolja azt, hogy Isten a trónon ülve tele lenne a testében fájdalmakkal. Hallottál-e olyan embert, aki azt mondta volna, hogy Isten biztos rövidlátó, vagy félkezű, vagy hiányzik három ujja, vagy veseproblémái vannak… Hallottál már ilyet? Nem! Azért mert a betegség az Isten személyével nem egyeztethető össze. Mégis hívők ezrei összefüggésbe hozzák Isten személyével a betegséget. Hogy Ő a betegséggel megtanítson dolgokra, hogy kifejlessze a személyiségemet, a szentségemet… De te sem tennéd azt a gyermekeddel, hogy úgy tanítsd meg valamire, hogy egy öklömnyi daganatot tennél a szíve mellé!? Vagy kiszúrod az egyik szemét: na fiam, most megtanulod, hogy nem szabad átszaladni az úttesten. Ebbe belegondolni is borzasztó! Mégis hívők milliói ezt teszik. És lehet, hogy benned is felmerül a kérdés, hogy miért vagyok beteg? Mit akar ezzel Isten? És ne mondd nekem azt, hogy soha nem merült ez fel benned! Hogy miért nem gyógyultam még meg, mit akar ezzel Isten? A kérdést nem kellene feltenned, mert rosszul teszed fel. Soha nem volt Isten tervei között az, hogy bárki beteg legyen. Nincs egy Ige sem a Bibliában, amire ezt alapozhatod. Mert Jézus soha sehol nem mondta azt senkinek, hogy nem akarom, hogy meggyógyulj, hogy most nem, gyere vissza később, majd akkor. Ehelyett azt olvassuk a Bibliában, hogy az Ő sebeiben meggyógyultunk, hogy betegségeinket Ő hordozta, hogy akarom, gyógyulj meg…, hogy Ő Jézus, az Atya Isten visszatükröződése.

És az emberek hozzák Pál tövisét, Thimoteusnak a gyomorproblémáit, és hivatkoznak mindenfélére, de ezek nem igazolja azt, hogy bármely kereszténynek betegnek kellene lennie. És szomorú, hogy az embereknek nagyobb hite van Pál tövisében, meg Thimoteus bélproblémáiban, mint Jézus sebeiben. Pál tövise egyébként (tanítottam erről kb. egy éve) nem betegség volt, és ha kíváncsi vagy rá, akkor hallgasd vissza azt a tanítást, ahol igékkel támasztottuk alá, hogy a tövis az üldözés volt az ő testében, amit elszenvedett azért, mert hirdette az Igét. Aztán Jób fekélyei sem Isten akaratából voltak a testén. Jób hibázott és a félelmei által beengedte az ellenséget az életébe és így jött a betegség rá.

Szembesülnünk kell azzal az igazsággal, hogy az ember, amikor bármiféle problémába, bajba, betegségbe, nehézségbe, anyagi gondba ütközik akkor elkezdi saját magát sajnálni. És beleesünk egy olyan önsajnálatba, amelyről valaki azt mondta, egy híres prédikátor, hogy az egy olyan halál, amiből nincsen feltámadás. Nagyon veszélyes dolog az, amikor a testedet, érzelmeidet, a körülményeidet meghatározó, befolyásoló, külső problémák miatt elkezdet saját magadat sajnálni emiatt. És számtalan emberrel találkoztam már, akiben ez jelen van. Az önsajnálat amiatt, hogy neki milyen rossz, hogy őt milyen veszteségek érték, hogy az emberek őt elhagyták, vagy hogy betegségben szenved, vagy valamilyen problémája van. Senki nem bánik jól velem, mindenki neheztel rám, elveszítettem ezt és azt, stb.

De az önsajnálatról tudd meg, hogy mit tanít a Biblia. Azt, hogy ez egy bizonyos értelemben bálványimádás. Mert amikor önsajnálatban vagy akkor saját magadra nézel, magadra figyelsz. És láttam már embereket, keresztényeket is, és a mi gyülekezetünkbe járókat is úgy rám nézni,  vagy másra, hogy a világ összes fájdalma rajta volt. Hogy te lásd meg, vedd észre, hogy milyen rossz állapotban vagyok és sajnálj engem, mert nekem olyan rossz! De mondom neked és tudom, hogy néha ez időnként az érzelmeidnek fájdalmas, hogy azzal én együtt sírok veled, azzal neked nem lesz jobb. És nem azért nem sírok együtt veled, mert ne indítana meg a te állapotod, hanem azért, mert az neked nem segít. Mert ha együtt sírok veled és sajnálkozok és panaszkodok, akkor én is lesüllyedek oda, ahol te vagy! Érted ezt?

Mi az, amit szeretnél? Azt, hogy fel legyél emelve, legyen valami változás, vagy hogy valaki nyalogassa a sebeidet? Tudom, nagyon kemény szavak ezek. De ti edzettek vagytok, bátran mondhatom. De a megoldásról szeretnék beszélni. És Jézus a Lukács evangéliumban azt mondja, hogy nem megsajnálta, hanem szánalomra indult az ember iránt. És irgalmasságot gyakorolt felette és nem borult le, és megölelgette a leprást, hogy milyen rossz állapotban vagy, úgy sajnállak téged…. Nem hívta oda a tanítványokat, hogy gyertek és vigasztaljátok ezt a beteg embert. Lukács elmondja, hogy ez a leprás a végső stádiumban volt, poklossággal teljes volt, gyógyíthatatlan volt, látványnak sem lehetett volt. De Jézus nem siránkozott vele, azt mondta neki, hogy akarom, gyógyulj meg! És ez az ember felkelt.

Abban az esetben, ha ez a leprás teljes mértékben önsajnálatban lett volna, bizonyára egyébként sajnálkozott a helyzete miatt, de ha teljes mértékben önsajnálatban lett volna, akkor nem ment volna oda Jézushoz. Hanem legyintett volna, hogy: rajtam semmi nem segít, nekem már mindegy! De ez a leprás ember a törvény ellenére közel ment az egészségesekhez. És két hete beszéltem arról, hogy Izraelben kétezer éve törvény írta elő, hogy a fertőző betegek nem mehettek közel az egészségesekhez, távolról kellett kiáltani, hogy tisztátalan, tisztátalan…

Ez az ember átment mindenkin, nem tekintve arra, hogy az amúgy is halódó teste esetleg még hamarabb meghal, mert megkövezik őt ezért. Odament Jézushoz és kereste a gyógyulást. Nem volt önsajnálatban! Nem csak saját magára összpontosult a figyelme. Volt benne valami, ami téves volt és ez pedig az volt, hogy nem ismerte Istennek az akaratát a gyógyulásával kapcsolatban. Volt benne egy helyes hit azzal kapcsolatban, hogy Jézus képes őt meggyógyítani, hogy semmire nem megyek azzal, ha begubózok egy barlangba és siránkozok magamban, azonban volt benne egy helytelen hit, mert nem tudta Isten akaratát. Isten kijelentette az Ő akaratát, hogy ha mi önsajnálatban vagyunk, akkor saját magunkra koncentrálunk és teljesen befelé fordulunk. Minden gondolatunk csak saját magunk körül forog.

Voltál-e már rossz állapotban? Ajjaj, hogyne, ugye? És ki körül forgott akkor a gondolatod? Csak Jézusra tekintettél és imádtad Őt? Nem! Saját magadra figyeltél, saját magadon, a saját helyzeteden gondolkoztál és a saját sebeidet nyalogattad. De jó, hogy hallod ezt ma! Halleluja! Nem hallottam sok Áment erre, meg hogy hú de jó volt ez. Az önsajnálat tehát egy bizonyos fajta depresszióba süllyeszt. Minden gondolatodat és energiádat csak saját magadra fordítod és csak arra koncentrálsz, hogy téged milyen veszteség ért, hogy neked milyen anyagi gondjaid vannak, hogy téged milyen sérelem ért, hogy megbántottak, hogy neked milyen fájdalmaid vannak és csak magadra tekintesz.

Ha egy picikét csak tekintenél esetleg más emberekre, akkor megláthatnád, hogy vannak emberek, akik sokkal nagyobb bajban vannak, mint te. Ez már önmagában segítene neked, ez a felismerés, hogy kigyere az önsajnálatból. Aztán pedig ha megismered, hogy Isten mennyire szeret téged és Őrá nézel, akkor teljesen elhagy téged ez az önsajnálat. Akkor nem fogsz irigykedni a másik pénzére, vagy a férjére, feleségére, a munkahelyére, mert Őrá nézel és Tőle várod az áldásodat. Isten számára egyedi vagy! Nincsen senki, akinek Isten odaadhatná azt az elhívást, ami csak a tiéd. Neked erre kell koncentrálnod, amit Isten neked akar odaadni. Az soha nem lehet az enyém, amit Isten neked ad, ami a te teljességed! És amit Isten meg nekem tervezett, az meg nem lehet a tiéd, ezért ne irigykedj rám és én sem irigykedem rád. Nekem az sem baj, ha magánrepülővel jönnél ide az alkalomra vagy hintóval hoznának ide, azt mondanám halleluja, dicsőség Istennek! És nekem is lesz egy ilyenem, ámen! De nem irigykednék rá, mert ez a te áldásod.

Isten mindig azt akarja, hogy kifelé fordult, valaki más felé. Egyébként, ha keresel valakit, akinek hasonló problémája van, mint a tiéd, és neki segítesz, akkor megcselekszed azt az Igét, ami azt mondja, hogy aki mást felüdít, maga is felüdít és egy magod vetsz el és ezáltal saját magadon segítettél. Az emberek, amikor saját magukra néznek, egyszerűen kimerítik saját magukat abban, hogy szimpátiát akarnak kicsikarni a másikból. És még ha nem is ez a motiváció és az indíték benned, hogy sajnáltatod magad, akkor is minden energiádat felemészti az, hogy saját magadra tekintve, saját sebeit nyaldosva önsajnálatban vagy. Ez teljesen felemészt téged! Mutass nekem egy győztes, ujjongó, boldog embert, aki önsajnálatban van! Nem tudsz ilyet mutatni! Mert a kettő nem jár együtt.

A kiegyensúlyozott, boldog, áldott, győzedelemben járó emberek nem magukra néznek, hogy én mit tudok megtenni, milyen hiányosságaim vannak, nekem nincs elég pénzem, nekem korlátaim vannak. Azt ragadd meg, amid van! Dávidnak nem volt semmilye, csak három pici kavicsa meg egy parittyája. Semmi más nem volt neki! Amid van, azt használd és ha három kő Isten emberének kezében halálos fegyverré tud válni, akkor az a kis pénz a kezedben hatalmas milliókká tud válni.

Vagy ott van Sámson! Neki milye volt, amikor bajba került? Mikor jöttek rá a filiszteusok harci felszereléssel, hogyan szállt velük szembe? Nem kezdett nyafogni, hogy Uram, hogyan küzdjek meg velük, nincsen semmim, amivel szembe szállhatnék velük. De talált egy elhullott szamár csontvázat és annak az állkapcsát fogva ezer filiszteust ölt le. Mózesnek egy botja volt és nem volt csicsásan kidíszítve mindenféle gyémánttal, hanem egy egyszerű bot volt és a tenger kettévált előtte…

Azt használd, amid van! Ha van egy ruhád, akkor azt vedd fel, ha van száz, akkor tudsz válogatni, de ha egy van, akkor abba az egybe menj el egy állás interjúra és ne nyafogj, hogy neked csak ez van. Ha van egy biciklid, akkor használd és ne nyafogj, hogy neked nincs autód és ne sajnáld magadat! Érted?!

Tanulj meg örülni és boldognak lenni abban a helyzetben, amiben vagy. És minden helyzetben legyél hálás Istennek, mert láthatod magad előtt a hit szemével azt, hogy Ő hova tud téged elvezetni. Amikor magadba fordulsz, befelé fordulsz, az felemészti az erődet, kimerít és egy hiábavaló dicsőségkeresés az, amikor más emberektől akarunk dicsőséget, vagy elismerést kicsikarni. Biztos, hogy hallottad a saját füleddel többször, mikor emberek beszélgetnek egymás között: Te én hatféle gyógyszert szedek… Áhh, az semmi én meg nyolc félét szedek…. A harmadik szomszéd: Semmik vagytok, én tizenhatfélét szedek és kéthetente infúziót is kapok – én vagyok az, aki igazán sajnálatra méltó! Hát ez borzasztó! Az emberek vetélkednek egymással a semmin. Azért, hogy a másik szemébe még sajnálatra méltóbbnak tűnjenek, ugye?

Lehet, hogy az egész világ egyszer sajnálni fog, de ha hétmilliárd ember sajnál téged ezen a földön, a problémád attól még nem fog megoldódni. Ha az egész rokonságod, vagy egy egész gyülekezet sajnálkozik a te anyagi, vagy egészségi állapotod miatt, az neked mit segít? Mennyivel visz téged ez előrébb? A múlt héten hallhattad, hogy mennyivel tudod magadat megnövelni aggodalmaskodásokkal… semennyivel! Mennyivel jutsz előrébb a problémád kezelésében, hogy félelemben és zörgő csontokkal remegsz, hogy mi fog veled majd történni. Te nem vagy sajnálatra méltó! Hallod ezt!? Ha megismered azt, hogy ki vagy te Krisztusban, és helyesen látod magad és úgy látod magad, mint Istennek a fiát, a gyermekét, akkor saját magadról kialakulhat egy isteni kép, hogy te nem sajnálatra méltó vagy, te egy irigylésre méltó ember vagy!

És az emberek nézik, hogy jaj, mennyi pénz van a számlámon, jaj hogy fáj itt meg ott! De ne magadra nézz,  hanem Őrá nézz és úgy nézz magadra, ahogyan Ő néz téged! Te vagy Istennek az örököse! Mi az, ami kellhet még neked? Ha ezt megértenék a keresztények, felrobbanna itt ez a terem!

Keresztények nem tudják, hogy micsoda kiváltságaik vannak, hogy micsoda előjogaik vannak! Te nem sajnálatra méltó vagy, te erőteljes vagy! A kettő együtt nem megy!

Egy olyan életmegváltoztató Igét olvasok most fel, amelyet ugyanúgy, mint a gyógyulással kapcsolatos Igéket a világ és a vallás kiforgatott és nagyon rosszul értelmez:

Márk 8:34:

„A sokaságot pedig az Ő tanítványival együtt magához szólítván monda nékik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.”

Kb. erre számította, hogy erre egy halleluját sem fogok hallani! Pedig ez egy dicsőséges Ige! Miért nem hallelujáznak a keresztények erre? Azért, mert nem értik. Azt hiszik, hogy felvenni a keresztet, valami súlyos nyomás, amit alig bírok elviselni, vagy el sem viselhetem. Pedig Jézus kijelentett, hogy vegyétek fel az én terhemet, mert az én terhem gyönyörűséges és könnyű… Ha te roskadozol valami miatt az életben, akkor nem Jézusnak az igáját hordozod, mert az gyönyörűséges és könnyű.

A bővített fordítás szerint is olvasom: Ha valaki szándékozik utánam jönni, akkor tagadja meg magát, felejtse el saját magát, hagyja figyelmen kívül magát, tagadja meg magát és teljesen adja fel magát és az összes saját dolgát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Halleluja!

Picit forgasd vissza az agytekervényeidben a fogaskerekeket. Miről beszéltem három perccel ezelőtt? Hogy mit csinál az az ember, aki önsajnálatban van? Saját magára figyel! És ez az Ige azt mondja, hogy ne saját magadra figyelj, hanem Őrá figyelj! Sokan sajnos nagyon rossz úton mutatták be ezeket az igeverseket, ezt a bizonyos keresztet. Van egy kereszt, amit hordoznunk kell, de az nem olyan kereszt, ami mindenféle rossz dolgokkal van tele. Ez nem a katasztrófák sokasága, nem betegségek ezek! Hallottátok?! Ez a kereszt nem csapásokkal, nem tragédiákkal, szegénységgel és bukásokkal van tele, ez az a kereszt amit el kell hordoznunk, azért hogy önzetlen életet éljünk. Ha magadba nézel, akkor önző vagy?! Mikor magadra nézel, akkor önző módon élsz és nem tekintesz a többekre, azokra akik körbevesznek téged. ez a kereszt nem más, amit el kell hordoznunk, hogy önzetlen életet éljünk. Isten elhívott minket arra, hogy szeretetben járjunk. És vajon te az önsajnálat miatt magadra tekintgetsz állandóan, vagy pedig kifelé fordulsz és figyelsz más emberekre, akik önsajnálatban vannak és felvidámítod-e őket? Megvigasztalod-e őket, megvigasztalod-e a beteget, hogy gyere Jézushoz, nála gyógyulás van, hogy ne keseredj el, mert van egy isteni gazdasági rendszer, amiben meg lehet gazdagodni. Ez mi a te számodra? Ez a számodra egy kereszt lehet, mert ez az önző életedet sérti. Sokkal könnyebb csak saját magadnak gyűjteni, a saját családomra gondolni, saját magamhoz besöpörni és nem figyelni a másikra. Nem figyelni a másik érzelmeire, a gondolataira, az anyagi helyzetére, csak nekem és nekem. Én legyen jól, a többi nem érdekel…

De Isten nem erre hívott el. Egy bizonyos értelemben kereszt az, ha más emberek  felé szolgálsz, más embereket áldasz meg. És erre mondja azt itt Jézus, hogy ha valaki szándékozik utánam jönni akkor tagadja meg magát, felejtse el saját magát, hagyja figyelmen kívül magát, tagadja meg magát és teljesen adja fel magát, és az összes saját dolgát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.

Az I.Korinthus 13-ban azt olvassuk, hogy a szeretet nem önző! Jézus = Istennel és Isten = Szeretet és ha olyan életet akarsz élni, mint Ő, akkor szeretetben kell járnod és a szeretet nem önző! Ez egy minden napos kihívás a te számodra és az én számomra is. Ez egy minden napos kihívás, hogy arra figyelj, mert nem erre neveltek minket. A világ nem erre tanított minket, a családok nem igazán erre tanítják a gyermekeiket, hogy amikor kisfiam elmész az iskolába, az uzsonnaosztáskor te legyél az első, aki odaérsz, nehogy lemaradj az almáról! Ugye? Ez nem egy olyan dolog, amit egyszer megteszünk és akkor utána majd lesz valahogy, hanem nagyon sokszor mondunk nemet a saját érzelmeinknek. Nagyon sokszor mondunk nemet annak, hogy a saját érdekeinket nézzük. Jézus, ha a saját érdekét nézte volna, akkor nem hogy nem hal keresztet értünk, de le se jön a mennyből, hogy megtestesüljön!  Ugye az igaz emberért sem hal meg a másik… Adnád-e az életedet egy másik igaz emberért? Nem nagyon, és bűnös emberért odaadnád az életedet váltságul, vagy egy tömeggyilkosért feláldoznád az életedet, a saját gyermekedet feláldoznád-e a börtönben lévőkért, hogy azok kiszabaduljanak és hogy boldogan éljenek? Ugye, hogy nem tennéd meg! De Jézus ezt tette! Meghalt a prostituáltakért, a tömeggyilkosokért, a pedofilokért, a fiatalokért, a felnőttekért, a nyugdíjasokért, önzetlen életet élt.

És amikor mi nem úgy nézünk az emberekre, mint ahogyan Isten néz rájuk, akkor könnyen válhatunk a saját magunk csapdájának a részesévé.

-.-.-.-.-.-.-

Bereczky Kálmán:

Mondjuk együtt, hogy Jézus él! Győzzetek meg arról, hogy Ő él, hogy valóban hiszitek, hogy Ő él! Nem mondhatjuk úgy az embereknek, hogy Jézus él, hogy közben suttogunk. Álljunk fel és dicsőítsük Őt, és emeld a kezed a menny felé:

Köszönjük a te jelenlétedet Uram, köszönjük, hogy itt vagy közöttünk, köszönjük hogy ebbe a családba tartozhatunk, hogy tanítasz minket, hogy megértést vehetünk az Igédből, hogy megismerhetünk téged, hogy megtanulhatjuk a Te Igédet és ezáltal győztes életet élhetünk…, a szívem áld és hála tölti el.

A múlt hét vasárnap tartottuk az utolsó szabadtéri összejövetelünket, egy olyan helyen jártunk, ahol hat évvel ezelőtt tartottunk kb. egy összejövetelt a főtéri parkban. Ez a vasárnapi nap egy piacnap volt és odamentünk vissza prédikálni, ahol hat évvel ezelőtt voltunk. És kb. egy olyan 25 és 30 között voltak ott, ennyien jöttek el és fogadták be Jézust, mint életük urát. Egy pici kis község ez a Kunmadaras Karcag mellett… Az emberek bizonyságot tettek. Karcagról érkezett egy asszony, elmondta, hogy amikor négy évvel ezelőtt ott jártunk, akkor gyógyult meg.

Lukács evangéliumából szeretnék egy sokat hallott Igét kiemelni most, a vérfolyásos asszonyról, aki tizenkét év óta betegségben élt. Amikor Jézus Jairus lányához elindul, akkor az úton találkozik ezzel az asszonnyal, aki azt mondta, hogy ha csak a ruhája szegélyét illetem is, meggyógyulok. Nekem hat évet kellett várnom arra, hogy ezt a bizonyságot halljam. Amikor hat évvel ezelőtt ott voltunk Karcagon és utoljára ott tartottuk a szabadtéri összejövetelt, ezt az asszonyt akkor hozta el a két lánya. És elmondta nekem, hogy ő nem akart eljönni erre az összejövetelre, mert 18 éve állandó vérfolyása volt. És nem tudta, hogy hogyan fog tudni eljönni az alkalomra, vagy mi fog vele történni, de lányai megfogták, betették az autóba és jönnie kellett. Nem emlékeztem én őrá, de egy valami megfogott, hogy ő azóta gyülekezetbe jár… És azt mondta, hogy az orvosok nem tudtak rajta segíteni, nem tudták meggyógyítani. És kérdeztem, hogy mennyi idő alatt gyógyultál meg? És azt mondta, hogy abban a szempillantásban gyógyultam meg.

Lukács 8:43:

„És vérének forrása azonnal kiszáradt.”

Tudjátok, amikor hisszük Isten Igéjét, amikor elhisszük azt, amit prédikálunk, akkor meglátjuk amit prédikálunk. Amit hallasz a pásztortól, amikor hallod Isten Igéjét, hogy szólja hozzád, az azért van, hogy te megismerd Őt. Azért van, hogy megtanulhasd Isten Igéjét és ezáltal egy győztes keresztényi életet élhess.

Vártam hat évet, hogy meghalljam ezt a bizonyságot. A pásztor azt mondta, hogy nagyon nagy felüdülés volt ezt a bizonyságot hallani. Azokkal, akik ott először voltak és hallották ezt  a bizonyságot, nagyon sokat segített.

„És egy asszony, aki tizenkét esztendőtől fogva volt vérfolyásban és már minden vagyonát az orvosra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani.”

A Máté, vagy a Márk evangéliumban úgy van írva, hogy sok orvostól sokat szenvedett. Ez az asszony is sokat szenvedett, nem tudott sehova menni anélkül, hogy erre ne kellett volna gondolnia. Éveket szenvedett ebben a betegségben.

Néha nem tudjuk, hogy mik azok a csodák, amiket Isten tesz, te sem tudod lehet pontosan, hogy milyen csodát tesz Isten az életedben, de várd a csodát! Várd, hogy Isten ereje megnyilvánuljon az életedben! Halleluja!

Tegnap nagyon közel repültem Jézushoz – mert a legnagyobb ringlispílre ültünk fel tegnap és olyan közel éreztem magam Őhozzá, amikor a legmagasabb pontra hágtunk. (Természetesen viccelek veletek, és ti értitek ezt, ugye? Egyébként Istennek is van humorérzéke!) Halleluja! Jól éreztem magam, mikor a „legtetőn” voltunk.

Tehát nem tudjuk, hogy Isten mikor, milyen csodát tesz, de várd a csodákat! Én hat évet vártam, hogy ezt a bizonyságot meghalljam. Volt, hogy két hét után kaptam egy hírt arról, hogy egy agydaganatos beteg is meggyógyult az evangelizációnkon. Néha nem tudjuk, hogy Isten mit tesz, de mondom neked, hogy Isten cselekszik! Úgyhogy nyisd meg a szádat a jó dolgokra és csukd be a rosszakra.

Azt mondja a Példabeszédekben az Ige, hogy a halál és az élet ott van a te nyelved hatalmában. Ahogy a pásztor prédikálta, hogy mit mondanak ki az emberek a szájukon: Isten rám tette, hogy megtanítson valamire.

Néha Istent ezek az emberek összetévesztik az ördöggel. És tudjátok-e miért? Azért, mert nincsen ismeretük arról, hogy milyen Isten valójában. De ti áldottak vagytok, hogy hallhatjátok! És buzdítalak újra, hogy gyere a gyülekezetbe és akard megismerni egyre jobban és jobban Istent. Ámen! Ezt a hatalmas üzenetet hoztam el ma nektek!

A jövő héten Romániába megyünk, öt összejövetel lesz ott, egyházunk vezetőjével megyünk. De azok az evangelizációk, amikor vele vagyunk, vagy akár én vagyok a meghívott evangelista és úgy megyünk, ezek az alkalmak nem rólam szólnak, vagy egyházunk vezetőjéről Jim Sandersről, hanem ő mindig teret ad azoknak, akik ővele vannak, hogy hirdessék az evangéliumot. Mert amikor egy ilyen aratási munkában részt veszünk, azért nem egy ember fogja kapni a jutalmat, hanem mindannyian részesei leszünk. Amikor ti itt megszerveztétek és segítettetek a szabadtéri evangelizációban, akkor ti mindannyian ugyanazt az ajándékot kapjátok ezért, mint a pásztor. Ha egy üdítőt hoztál, ha egy rántott húst sütöttél, ha egy kedves szóval szóltál valakihez, ugyanazt az ajándékot kapod.

Beszélt nektek a pásztor, amikor Szegeden evangelizáltunk. Ott megdöbbentő csodák történtek a szemünk előtt. Mert Ő él! És amikor tudjuk Őt boldogan dicsérni, akkor meg tudjuk mutatni az embereknek, hogy milyen Isten valójában. Amikor tudunk áradni Isten imádatában, akkor meg tudjuk mutatni, hogy milyen Isten szeretete az emberek felé. Ámen! Gyertek és gyertek a gyülekezetbe!

Most, ott Kunmadarason hoztak hozzám gyermekeket, akik nem tudtak beszélni. Amikor Sárbogárdon pásztorkodtam, akkor is volt ott két ilyen gyermek, akik nem beszéltek. És egy-két-három hónap leforgása alatt folyékonyan beszéltek. Nem azért, mert én tettem a kezemet rájuk, hanem azért, mert Isten megérintette őket. És ahogy a pásztor is prédikál, edényei vagyunk Istennek. Isten rajtunk keresztül szeretne kiáradni, rajtam és rajtad keresztül! Mert az az Ige neked is szól, hogy akik hisznek, betegekre vetik kezeiket és azok meggyógyulnak! Halleluja! Neked is szól ez az Ige! És neked szól, hogy fejjé tesz téged az Úr és nem farkká. Mindinkább feljebbvalóvá fogunk válni. De az embereknek és nekem és neked is nincs nagyobb hitünk, mint amilyen ismeretünk van Isten Igéjéből. Hogyan lenne hatalmas hitünk, ha nincs ismeretünk?

Jó volt ma veletek itt lenni, meghallani azt az üzenetet, amit Isten üzent ma nekünk, hogy a vallásos elképzeléseinket és gondolatainkat lerontsák ezek az üzenetek, hogy Isten élő ereje tudjon áradni az életünkbe. És felállhatsz és tapsolhatsz most nagyon Jézusnak és kiáltani, hogy halleluja, szabad vagyok!

A jövő héten is sok csodát fogunk látni, öt összejövetel lesz három nap alatt, sok kilométert fogunk utazni és fogjuk látni Isten dicsőségét, ahogy megérinti az embereket. De te is, amikor innen elmész, amikor holnap dolgozni mész, ha látsz egy olyan embert, akinek segítségre van szüksége, akkor mond el neki, hogy milyen Jézus és te is fogod látni  a csodát. Te is, amikor elmondod, hogy Isten szeret téged, és beszélsz egy kicsit, akkor Isten ott lesz melletted és megérinti őt. És te is csodád fogsz látni! Ámen!”