Kegyelem és alázat

Kegyelem és alázat

(2014.06.01.)

„Egy órával az alkalom kezdete előtt még abban a tudatban voltam, hogy a múlt heti alkalom témáját folytatom, a tanítást illetően, de változott a menetrend és ma másról fogok beszélni. Olyan dologról, amely sokszor előkerült az elmúlt években és nagyon szeretem ezt a témát, szeretek erről prédikálni, mert egy kulcs  dolog a keresztény ember életében. Egy alkalommal nem lehet ezt a témát sem kivesézni értelemszerűen, de egy olyan alap, kardinális kérdése ez az életünknek, amellyel mindenképpen foglalkozni kell. Mivel nagyon sokan vagytok újak, akik nem régóta jártok ide a gyülekezetbe, ezért hirtelen feljött a szívembe, hogy ezt a témát elő kell venni és beszélni kell erről, mert mind az új- és ószövetség is nagyon sokat foglalkozik vele. Nem találnád ki első körben, hogy miről akarok ma prédikálni. Elmondom neked, hogy egy olyan dolog ez, amelyet, ha megértesz a szellemedben és elkezded alkalmazni a saját életedben, akkor a keresztény jellembeli fejlődésed nagyon hamar, gyorsan nagy ívben emelkedik fölfelé.

Arról az alázatról szeretnék beszélni, amely a bibliai értelemben igaz alázat. Tehát nem hamis, képmutató alázatról, hanem, amely megnyitja Isten kincstárát előtted, egy olyan alázatról, amely megnyitja a folyamát Isten kegyelmének. Alapvető és egyértelmű, hogy azt a bizonyos magas lovat ne akarjuk megmászni, mert arról nagyot lehet esni. Ezt abban az értelemben mondom, hogy sokan szeretik úgy vizsgálni saját magukat, és úgy vizsgálni másokat, hogy összehasonlítja magát a másikkal és egy képzeletbeli szintlistán, vagy lépcsőfokon elhelyezi saját magát és a másikat. Én itt vagyok, a másik lejjebb, vagy följebb vagy és egymáshoz mérve magunkat becsapjuk magunkat és olyan kép alakulhat ki saját magunkról, amely nem helyes. Feljebb tudjuk emelni magunkat annál, ahol vagyunk és a másik véglet az, amikor nagyon lehelyezzük magunkat, az alá a szint alá, ahol vagyunk.

Felteszem a kérdést, hogy ki az aki szeretne többet kapni Istentől? Kézerdő van előttem! Kár, hogy a kamera nem látja! Mindenki szeretne többet kapni Istentől, ehhez azonban tudni kell valamit. Semmit nem azért kapsz Istentől, mert megérdemled, mert megdolgozol érte. Istentől te mindent kegyelemből kapsz, hit által. Ahogy elnyered az örök életedet Krisztusban, az nem azért van, mert megfelelő módon viselkedtél, lemondtál rossz szokásokról és megérdemled a megfelelő életviteleddel, hogy a mennyországba kerüljél, ha meghalsz, azért kaptad, mert Jézus megszerezte ezt neked. És a Biblia azt írja, hogy az üdvösségből kegyelemből kapod, hit által.

Efezus 2:8-9:

„Kegyelemből van üdvösségetek hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.  Nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedhessék.”

Senki ne dicsekedhessen a mellkasát verve, hogy ezt én megérdemlem, én jó vagyok, nem öltem, loptam meg senki, ezért én megérdemlem, hogy megkapjam Istentől, amit én úgy gondolok, hogy megérdemlem. És erre a Biblia szó szerint mondja, hogy az üdvösség kegyelemből van, hit által.

Írja Péter apostol az egyik levelében, hogy amiképpen vettétek  a Krisztus Jézust, akképpen járjatok Őbenne. És ez az egész keresztény életedre kihat. Hogyan vetted Őt, hogyan lett Ő az életed Ura? Kegyelemből, hit által! Kegyelemből kaptál tőle hit által ajándékba mindent és ez a mozgató rugója mindennek a keresztény életedben. Ez az alapja és ezáltal tudsz az Istentől elfogadni. Mert az Ő nagy kegyelmét adta neked és te hit által ezt elfogadod. Isten odaadja neked az Ő nagy kegyelméből, de nem csupán az Ő kegyelme az, ami itt szerepel, hanem a hit is, ami a te szívedben van. Az üdvösséget Isten odaadta neked és minden embernek odaadta, az egész földre kitöltetett Isten üdvözítő kegyelme, de nem mindenki üdvözül! Miért? Azok, akik hit által erre rácsatlakoznak, azok üdvözülnek, akik elfogadják ezt a kegyelmet, Jézust, azok üdvözülnek! Halleluja!

Isten a gyógyító kenetét, erejét kiárasztotta minden emberre a földön. Mindenki meggyógyul? Nem! Akik hit által erre rácsatlakoznak, azok igen! Azt mondja a Biblia, hogy Jézus azért jött, hogy bennünket gazdaggá tegyen mindenféle értelemben. Érzelem, békesség tekintetében, lelkiekben, anyagiakban, fizikai értelemben gazdaggá akar tenni téged, mert az Ő kegyeleme kitöltetett a földre. És mindenki életében ez valóság? Nem! Kik azok, akik ezt a kegyelmet birtokolják? Azok, akik hit által erre rácsatlakoznak és azt mondják, hogy igen én ezt elfogadom.

Tehát minden, amit Istentől kapsz, az Ő nagy kegyelméből van és ezt hit által fogadjuk el. Hogy jön ez ide a mai témánkhoz?

Úgy, hogy a legalázatosabb kapja Istentől a legtöbb kegyelmet! Aki a legtöbb kegyelmet kapja, az fogja a legtöbbet bevégezni Istentől. Aki a legtöbb kegyelmet kapja Istentől, az tudja a legtöbb munkát elvégezni. A kegyelem az egy óriási szó és van egy listám itt, hogy mit is jelent Istennek a kegyelme pontosan bibliai értelemben. A kegyelem Istennek a képessége, ereje, kijelentése és kenete, Isten útmutatása és Isten terve, amely megnyílik a számodra. A kegyelem jó hozzánk akkor, amikor büntetést érdemelnénk.

A bíróságon, vagy a börtönben is, akinek megkegyelmeznek az a lényege, hogy büntetést érdemelne, de mégis kegyelmet kap, azaz megmenekül. És mindegy, hogy te mit gondolsz magadról, hogy ha a Biblián keresztül nézed magad, akkor - legyél őszinte magaddal - te büntetést érdemelnél, mindegy, hogyan érzed, vagy gondolod… De mégsem büntetést kapsz, mert Isten kegyelme téged felszabadított a bűn alól és azt a büntetést, amit kaptál volna, Isten ráhelyezte Jézusra. És nem azért van ez így, mert Isten elnéző a bűnnel és nem kapsz ítéletet, hanem azért, mert Isten igazságos és egy bűnért nem ítél el kétszer senkit sem. Nem lehet elítélni a magyar jogrendszerben sem egy bűnért valakit kétszer. Ha valakit tíz év fegyházbüntetésre ítélnek és eltelt a tíz év a börtönben és szabadul, nem lehet ugyanezért még egyszer tíz évre elítélni.

Te miért nem kapsz büntetést, miért nem mész a pokolba? Azért, mert ezt a büntetést Jézus magára vette már. Isten rá helyezte ezt és nem ítéli meg még egyszer ezt benned, pedig neked és nekem kellene oda mennem…bizony!

A kegyelem elfogad és megáld akkor, mikor teljes elutasítottságot érdemelnél. Megérti a kegyelem a gyengeségeidet, nem kritizál, jó hozzád akkor, amikor nem érdemled azt meg. Egy mondatban összefoglalva: az a jóság és kedvesség, irgalom Istentől feléd, amit te nem érdemelsz meg és mégis megkapod. Ez a kegyelem! Szükséged van-e erre? Igen nagy szükséged van rá, mert minden, amit Istentől jön hozzád, az Ő kegyelmén keresztül érkezik, hit által! Amikor az ember kegyelemmel teljes, akkor képességekkel ruháztatik fel. Mikor kegyelemmel teljes az ember, akkor erővel, útmutatással ruháztatik fel. Ha az Úr keze feletted van, ha olajozott az életed, Istentől megáldott az életed, akkor mindig minden rendben fog menni és sikeres leszel mindenben. Nem azt mondtam, hogy mindig könnyű lesz az utad, de mindig győztesen keresztül tudsz menni minden nehézségen és mindig győzelem a vége. És mindent be fogsz teljesíteni abból, amit elterveztél és szándékoztál.

Jakab 4:6:

„De majd nagyobb kegyelmet ád. Ezért mondja, az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.”

Az alázatos kegyelmet kap, azaz Isten képességeit, útmutatását, erejét kapja az alázatos. Érted-e, hogy miért van erről szó ma? Ha szeretnéd Istennek a kenetét, erejét, jóságát, hogy megnyilvánuljon az életedben, akkor a te részedről valamit ez megkövetel még pluszban a hiten kívül. Mégpedig azt, hogy magadat alázatban tartsad és ez az alázat nem egy vallásos alázatoskodás, hanem meg fogjuk a mai napon érteni, hogy miről is van szó. Ebben az Igében azt is olvasni, hogy a kevélyeknek Isten ellenáll, az alázatosnak kegyelmet ad. Tehát a kevély ellenállást kap Istentől, száraz helyre jut a kevély. Olyan helyre, ahol jönnek a problémák és nincs megoldás, nincs bölcsesség, világosság és Istentől jövő megértés arról, hogy hogyan tud kijönni a problémából. A kevély ember, aki saját erejében bízik, aki azt mondja, hogy én a saját erőmben bízom, nincs szükségem másra. Az ilyen ember nem veti alá magát Istennek, valami egészen másban van a bizodalma. Pont ellenkezőjét kapna az ilyen ember, mint amit szeretne.

7 vsz:

„Vessétek hát alá magatokat az Istennek, álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek.”

Azt látjuk itt, hogy nekünk hatalmunk van az ördög felett. Mert ha nem lenne, akkor nem tudnék neki ellenállni és nem futna az el tőlem. De itt van egy feltétel amit meg kell látnunk, hogy ez valóban így legyen, hogy amikor jön a betegségtünet, vagy félelem, depresszió, akkor tudjam azt mondani, hogy nem én ellenállok neked a Jézus nevében. Hogy valóban ez valóság legyen az életedben és valóban elfusson tőled, ahhoz neked alá kell vetned Istennek, az Ő terveinek, gondolatainak, szándékának, Igéjének. És ez az alázatnak a lényege! És ez az alázat, amiről szó van, hogy én elfogadom és elhiszem azt, amit Isten mond akkor is, ha én nem érzem úgy, nem gondolom úgy, hogy az úgy van. azt gondolná a legtöbb keresztény ember, hogy de hát én mindent elfogadok, mindenben alávetem magam Istennek…

De az alávetés az nem olyan könnyű dolog. Ha azt gondolod, hogy alávetned magad valaki másnak az akaratának könnyű, akkor te még soha nem voltál abban a helyzetben, hogy magadat alá kelljen vetned másnak. Mert nem arról beszélek, hogy valakivel egyetértesz és azt mondod, hogy igen, legyen úgy, ahogy te akarod. Arról beszélek, amikor nem értesz vele egyet. De mivel ő pl. az előjáród, vagy a főnököd, tanárod, vagy a pásztorod, vagy Isten és nem értesz vele egyet, akkor ott a választási lehetőség az életedben. Megalázod magad és azt mondod, hogy legyen úgy ahogy te akarod, ne úgy ahogy én… vagy pedig a te saját magad által igaznak vélt szándékodhoz ragaszkodsz és azt erőlteted. Mind a kettő valamilyen irányba elvezet téged.

Alávetésről akkor beszélünk, mikor nem egyezik meg az akaratod azzal, akinek alá kell vetned magad. Jézus volt-e ebben a helyzetben valaha? Volt! Azt gondolnánk, hogy Jézus mindig mindent úgy csinált, ahogy Isten akarta… Valóban, mindig azt tette és akkor, úgy tette, ahogy Isten mondta neki a Szellem vezetésén keresztül. Akkor, amikor a gecsemáné kertben készült arra, hogy másnap keresztre feszítik, akkor a te bűneidet magára vette, meg az enyémet is. És úgy mondta Jézus, hogy ez egy keserű pohár, amit meg kell innia. És ez szörnyűbb volt annál, mintsem, hogy te iszol egy pohár narancslevet és az keserű a torkodnak. Arról volt itt szó, hogy mindenféle tekintetben elszakadt az élő Istentől. Tehát szellemében Ő mindig élő volt az Atyával  közösségben volt, Ő Isten, Ő maga a vagyok, ott volt a világ teremtésénél, ott volt a zsidók Egyiptomból való kijövetelénél és mindent látott és tudott…és azzal kellett szembesülnie, hogy teljesen elszakad az Atya Istentől. Reménytelen és reményvesztett állapotba került azáltal, hogy a bűnnel közösséget vállal, magára veszi a te bűnödet. Szellemében meghalt és ekkor, Ő a testben ezt nem akarta. Mert azt imádkozta a gecsemáné kertben, hogy: Atyám, ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd! Tehát Ő nem ezt akarta! De azt imádkozta, mert alázatos és engedelmes volt a halálig, a keresztfa haláláig, hogy úgy legyen, ahogy azt te akarod! De jó, hogy ezt hozzátette Jézus az imájában, az ima végére! Mert mondhatta volna azt is, hogy: én ezt nem akarom végigcsinálni. Aki itt volt a húsvéti alkalmunkon, akkor emlékezhet, hogy prédikáltam a kereszten történt fizikai kínszenvedésről…A szellemi hátterét át sem érezzük ennek, hanem csak a fizikai szenvedést látjuk. Szellemben a reményvesztettség, az elkülönülés sokkal szörnyűségesebb volt az  Ő számára, mint bármi más. És Ő azt mondta, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.

Az alázat tehát az, amikor aláveted magad Istennek, az Ő Igéjének, mikor elfogadod és elhiszed Isten Igéjét. Az alázat az, amikor aláveted akaratodat az előjáródnak, a főnöködnek, a házastársadnak, annak akivel éppen nem vagy egy akaraton, de aláveted magad neki, mert az a helyes. Te nem akarod megtenni, amit kértek, de mégis megteszed. Alázatban és alávetésben járni nem könnyű! Ha azt hiszed, hogy könnyű, akkor nem igazán tudod azt, hogy miről beszélek most és nem igazán gyakoroltad ezt még sohasem.

Vegyünk egy egyszerű példát: Mindenkinek a családjában előfordulhatott már veszekedés. Miért történhetett ez? Mi robbantotta ezt ki? Lehet ezernyi indok… de miért fajult az el órákon keresztül tartó kiabálássá? Mert egyik sem volt hajlandó arra, hogy azt mondja, hogy legyen úgy, ahogy te akarod. Csak amikor már mindenki sírt…

Rendszeresen meg kell magunkat vizsgálnunk és ez ténylegesen így van, hogy őszintén a tükörbe kell nézni és meg kell vizsgálnunk magunkban, hogy mennyire vagyunk büszkék és kevélyek arra, amit elértünk, arra a képességre amivel rendelkezünk, vagy felfuvalkodottak arra, ami körbevesz bennünket. Sok mindenre felfuvalkodhat az ember: a szépségére, gazdagságára, családi hátterére, autójára, arra, hogy milyen szépen prédikál…, vagy valaki megdicséri, hátbaveregeti, ilyenkor az ember fontosnak érezheti magát és többnek gondolhatja magát, mint ami valójában. Lehet, hogy nem fog tetszeni a kép, mikor megvizsgálod magad, de látnod kell ezt azért, hogy meg tudjál változni és növekedni tudjál. Nagy áldásai vannak annak, ha meg tudod alázni magad Isten előtt. És hogy közelebb kerüljünk a megértésben a témához nézzük a következő Igét.

Róma 12:3:

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint kell, hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek kinek a hit mértékét.”

Tehát ne tartsd magad többre, mint kell, hanem józanul gondolkodj saját magadról. A kevélység és büszkeség és a felfuvalkodottság mindig annak az eredménye, hogy magadról hazugságokat hiszel, azaz nem igaz mércével méred magad. És a kevélység így megtéveszt téged. És azt mondod, hogy én nagyon keményen tanultam, azért van ilyen jó munkahelyem és sok a pénze – és mindezt én magamnak köszönhetem… És erre te olyan büszke vagy, hogy én elértem valamit, házam és autóm, meg vagyonom van… És lehet, hogy keményen dolgoztál, senki nem kétli és lehet, hogy Isten valóban megáldotta a kezed munkáját és megvagyonosodtál és jó dolgok vesznek körbe, ez jó és rendben van… De gondolj bele abba, hogy a reggeli felkelésednél a lélegzeted az kitől van? Az a kitartás, amit Isten beléd helyezett, az kitől van? Az a tehetség, hogy azt a munkát el tudod végezni, az kitől van? Vagy az a szépség, amivel meg vagy áldva, az kitől vagy…Hogy el tudod végezni azt a munkát és lehetőséged is van rá, az kitől van? És az emberek így fuvalkodnak fel dolgokon, ami pedig Istennek az érdeme. És verik a mellkasukat, hogy én milyen jól csinálom ezt… és lehet, hogy jól csinálod, de ne kevélykedj erre. Ez olyan dolog, hogy én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, de nem kevélykedek vele, hogy hú én a nagy magyar, fajtiszta székely gyerek… Mennyire jelen van ez Magyarországon, ez a nacionalizmus. És én mondhatom magamról, hogy fajtiszta székely gyerek vagyok (bukovinai székely nagyszülőktől származom). És az ember kevélykedhet ezzel, hogy én vagyok a nagy magyar – de ez nem tőlem van, nem én választottam ezt, beleszülettem.

Nem vagyok ettől különb, vagy rosszabb… És én ismerek sok makacs embert a székelyek között…

A kevélység mindig megtéveszti az embert. Jó dolog, ha vannak elért dolgaid, hogy ha tudsz magadnak venni egy drága inget és meg tudsz jelenni valahol, hogy szép autód van és jól megy a vállalkozásod és ezek mind Istentől jövőek lehetnek, de ne irányítsd magadra a figyelmet emiatt. Miért? Mert az alázatos mindig Istenre irányítja a figyelmet. És Jézus szolgálatán ez végig követhető, hogy mindig amikor meggyógyult egy vak, egy leprás, a dicsőséget Istennek adta, nem mondta, hogy kövessetek, mert én leszek a királyotok és engem imádjatok, mert én vagyok a valaki és lássátok, hogy mit teszek, mert bármit meg tudok tenni, amit akarok… Nem ezt mondta, soha! Azt mondta, hogy az én eledelem az, hogy cselekedjem az Ő akaratát. Amit teszek Őáltala teszem és Őrá nézve teszem. És ezt neked is meg kell tanulnod, ha szeretnél előrelépni, mert a kevélységnek van egy rossz vége és előbb utóbb az ember beleütközik abba a falba, mikor ki kell mondania azt, hogy nem tudok továbblépni. Az emberek szeretnek saját magukban bízni és hinni azt, hogy mindenre képesek, de így előbb vagy utóbb falakba fogsz ütközni. Ha máskor nem, akkor mikor az orvos adja a zárójelentést és vele együtt közli, hogy ez gyógyíthatatlan…. Ekkor hol a te erőd? Istennél azonban minden lehetséges. És ahhoz te meggyógyuljál, hogy gyarapodó legyen az életed, és kijöjj abból a rossz helyzetből, az Isten kegyelmére van szükséged. És kinek jár Isten kegyelme? Az alázatosnak, nem pedig a büszke és kevélynek. A magyar nyelv úgy fogalmaz, hogy magasan hordja az orrát… Keresztény embereke lehetnek ebben a legrosszabbak, mikor az alázatosság látszata meg van, de az valójában hamis alázat. Azt mondják, hogy dicsőség Istennek, imádkozom, hogy az az ember meggyógyult! Én imádkoztam, én voltam, órákat imádkoztam érte, heteket bejártam hozzá a kórházba, látogattam és mennyi mindent tettem érte, és akkor ő meggyógyult és mekkora alázatot hoztam ezért az emberért, de persze, dicsőség Istennek! Ez vallásoskodó képmutatás!

Az alázatos soha nem próbálja saját magára irányítani a figyelmet, hanem mindig Istenre. Tudom, hogy néha nem egyszerű ezt megfogalmazni és kimondani azt, hogy valaki meggyógyult, vagy valakivel valami jó dolog történt… de akkor is ezt meg kell tanulnunk, helyesen gondolkodni. Minél több kevélység van benned, annál inkább vagy megcsalatva, annál inkább vagy süketebb, vakabb és annál kevésbé értesz. Egy kevély ember az elméjében meg van tévesztve, azt hiszi magáról, hogy úgy igaz, ahogy azt ő elképzeli és nincs más alternatíva. A másik oldalon, hogy minél nagyobb alázat van benne, annál tisztábban látod saját magadat. Minél nagyobb alázat van benned, annál többet hallasz meg Istentől, annál érzékenyebb vagy a szívednek a rezdüléseire, arra, hogy Isten merre vezet téged, hogy milyen úton és módon szól hozzád, hogy te hogyan szólj másokhoz.

A kevély ember megtompult az elméjében és a szívében is. Senki sem mondhatja magáról azt, hogy nincs benne ez a fajta kevélység és büszkeség, vagy az erre való hajlam, mert a hústest részét képezi ez. És ez az önzőség mindannyiunknak az emberi természetében benne van, velünk született tulajdonság. Mint ahogyan a kis csecsemő is addig ordít, míg anyukája a kívánságait ki nem elégíti. Ha éhes azért, ha csípi valami a fenekét azért…, és mindig ő akar lenni a középpontban. Egy kis csecsemőnél ezt még elnézzük és rendben is van így, mert ki van szolgálva a gyermek, de neked nem kell gyermeknek maradnod! Neked abban a felnőtt állapotba kell kerülnöd, amikor másoknak tudsz segíteni és elmondani azt, hogy a mi drága hatalmas Istenünk az alázatosoknak kegyelmet ad, a kevélyeknek pedig ellenáll. Dániel mondja valahol, hogy a kevélység megkeményíti az elmét. A kevély, büszke embernek az elméje az bekeményedett és nem hajlandó változni. Olyan mint amikor mész egy régi öreg földes úton, amit kijártak a traktorok és ott van a keréknyom. Ha abba belekerülsz, abból nehéz kijönni… És a gondolkozásmód is ilyen, hogy benne tarthat egy rossz vájatban. De tudnod kell megváltozni!

A Róma 12:3-nak egy másik fordítását olvasom most fel:

Senki ne értékelje magát többre, mint ami a saját értéke. Józanul becsüld meg a képességeidet. Az elmédet ne jártasd a magas dolgok felől, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek. Többet ne gondolj magadról, mint amennyit gondolnod kell, hanem józanul gondolkodj. Senki tartsa magát többre, mint ami indokolt. Józanul lássátok magatokat a hiteteknek megfelelően. Ámen!

A Biblia sem itt, sem máshol nem mondja azt, hogy ne gondolj magadról sokat. Azt mondja, hogy ne gondolj magadról többet, mint ami vagy valójában. És ez egy nagy különbség! Az egy hamis alázat, amikor az ember a földigiliszta alá alázatoskodja le magát és azt mondja, hogy én semmi vagyok, egy utolsó senki vagyok és semmire sem vagyok jó… Ez nem alázat, ez ostobaság és bolondság. Ez egy olyan véglet, ami legalább annyira káros, mint mikor az ember fennhordja az orrát. Nagyon sokan eltévesztik itt! Ha akarsz tudni egy titkot, hogy miképpen maradhatsz meg Isten akaratában, akkor elmondom. Ne becsüld túl magad! Ne nézz magadra úgy, hogy mások fölé helyezed magad, mindig legyen meg benned az a józanság és bölcsesség, hogy tiszteled mindazokat, akik feletted állnak és mindazokat, akik alattad állnak. Mert akik feletted állnak, nem feltétlenül azért vannak ott, mert ők jobbak vagy kiválóak, hanem lehet, hogy ők a szüleid és ezért állnak feletted, de a főnököd sem biztos, hogy jobb nálad, de mivel ő a főnök, ezért áll feletted és ez van a miniszterelnökkel kapcsolatban is. Vagy a rendőr, aki megállít az úton feletted áll és hatalma van arra, hogy félreállítson. Tiszteld azt a helyet, azt a pozíciót, amiben áll. Nem feltétlenül kell egyetértened mindazzal, amit a feletted lévő képvisel, de a helyet azt tisztelned kell. Lehet, hogy a pásztorod mond olyat, ami nem nagyon tetszik neked. Ha nem volt még ilyen, akkor majd lesz… És van választási lehetősége, hogy aláveted magad a pásztorodnak, vagy pedig ellene állsz annak, amit mond, vagy kér tőled. És nem azért vagyok én a pásztor, mert én jobb vagyok, hanem azért, mert Isten ebbe a hivatali helybe, ami a gyülekezet fölött álló pásztori hivatal, engem ebbe helyezett.  Lehet, hogy két hét múlva te leszel…

Példabeszédek 16:18:

„A pusztulás előtt kevélység jár és a bukás előtt felfuvalkodott szellem.”

Nagyon kemény dolog ez itt, nem? Ha egyet lapozol a azt olvasod, hogy a pusztulás előtt felfuvalkodik az ember szíve, a tisztesség előtt pedig alázatosság van.

És hányszor láttuk ezt beigazolódni? Milyen sokszor láttuk már, hogy hívők bajba kerültek, mert túlzott képet alkottak magukról. Azt gondolták magukról, hogy ők mindent tudnak, majd azt gondolták, hogy mindenkit ki kell igazítaniuk, mert mindenkinél különbek ők. Mert ők már eljutottak egy szintre, ahol már az a képességük van, hogy mindenkinek megmondják a tutit és az igazat. De elmondom neked, hogy a Bibliában többféle szolgálati ajándék van, de nincs olyan a Bibliában, hogy kiigazító szolgálat! Te ne gondold azt, hogy te vagy az, akit Isten elhívott arra, hogy te mindenkinek megmondd azt, hogy mit rontott el, mit hibázott, mit rontott el. Olyannyira igaz ez, hogy a saját hétköznapi életedben is nagyon okos és bölcs legyél azzal kapcsolatban, mikor bárkinek bármilyen tanácsot adsz. Mert az helyes és jó, ha elmondod, hogy Isten Igéje mit mond, de ne mondd meg senkinek, hogy mit tegyen, mert nem vagy az ő helyében. És mindenkinek képesnek kell lenni arra, hogy meghallja Istentől azt, hogy mit kell tennie. És ezek a gyülekezetek, a mi gyülekezeteink is erről szólnak, hogy megtanítanak arra, hogy neked felelősséged kell vállalnod a saját döntéseid után. Képesnek kell lenned arra, hogy meghalld Isten hangját, hogy megtudd, hogy mit kell tenned és meghozd a döntést. És nem mondhatod a döntésed után, hogy: de hát a másik mondta azt, hogy ezt tegyen. Nem foghatod a pásztorra, hogy ő mondta, hogy azt csináljam. Én nem mondtam neked soha, hogy mit csinálj… Hogy azzal az illetővel összeköltött, vagy ne… én ezt nem fogom neked megmondani, még akkor sem, ha van erről véleményem. Nem mondom meg azt, hogy azt a munkát elvállald vagy nem, még akkor sem ha van erről határozott véleményem. Nem mondom meg neked, hogy hivatalba állj vagy ne, ez a te választásod, a te döntésed. Bizonyára nekem is van véleményem, sőt… nem olyan régen kétszer is szavaztunk és kérdeztétek tőlem, hogy kire szavazzatok. Hát én ezt nem fogom neked megmondani! Mert  nem az én dolgom, hogy olyan tanácsot adjak, amihez neked kell magad szabnod. Természetesen bibliai értelemben adhatok tanácsot és elmondhatom, hogy mi a helyes és nem arról van szó, hogy nem segítelek téged jó ötletekkel, de a döntés a tiéd! Ha jól sikerül a dolog, akkor a dicsőség nem az enyém, mert én mondtam, hanem a tiéd, ha meg rosszul sül el, akkor sem foghatod rám, mert én mondtam neked azt.

Most nevettek, de a saját hétköznapi életedben is jönnek hozzád tanácskéréssel emberek. És nagyon óvatos legyél arra, hogy amit mondasz nekik azt hogyan mondod el. Mindenképpen úgy mondd el, hogy tudatosítsd vele, hogy a döntést neki kell meghozni. Olyan döntést kell meghoznia, ami után tudja is a felelősséget vállalni. (Nem is tudom, hogyan jön ez most ide, de elmondtam!)

Tehát vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy mindenkit ki kell igazítaniuk, és mindenkinek meg kell mondaniuk, hogy szerintük mi a helyes és ez a kevélység, a büszkeség jele. Hogy azt gondolják magukról, hogy ők mindent tudnak és Istent játszanak a másik ember életében. Lehet, hogy teljesen egyértelmű az, hogy az az irány, amely felé megy rossz, de azt akkor sem mondhatod el úgy, hogy kategorikusan kijelented, hanem azt úgy kell elmondanod, hogy akkor is benne legyen a választás lehetősége annak az embernek az életében. Mert Isten is így csinálja ezt veled! Nem erőszakol rád semmit, hogy te merre menjél, hanem megmutatja neked az utat, hogy figyelj! Arra van a jó irány – arra menjél! De nem fog meg erőszakkal és nem rúg meg hátulról, hogy most már pedig arra mész… Meg kell ezt tanulnunk.

Próbálják az emberek magukat magas pozícióba emelni és ha ez megtörténik, az már csak idő kérdése, hogy elessenek és kudarcot valljanak. Idő kérdése, hogy azok az emberek, akik tanácsokat osztogatnak saját kútfőből, előbb-utóbb szembesüljenek azzal a problémával, mikor valaki visszakérdez, hogy miért mondtad azt nekem, nem jól sült el a dolog.

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy összeházasodjon-e azzal a nővel, vagy férfivel, akkor én nem mondom meg neki, hogy igen, vagy nem. Mert ha válás lesz a vége, akkor én nem akarom a fejemre a seprűnyelet, hogy hát te mondtad, hogy hozzá menjek. Hát neked kell tudni, hogy elviseled-e őt, vagy sem és neked kell a szívedben békének lenni ezzel kapcsolatban. Nekem sem mondta meg senki, hogy elvegyem feleségül az Adriennt. Ez a saját döntésem volt.

I. Péter 5:5:

„Hasonlatosképpen ti ifjak engedelmeskedjetek a véneknek. Mindnyájan egymásnak engedelmeskedvén az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.”

Ne hozd magad abba a helyzetbe, hogy Istennek ellen kelljen állnia neked. Két nagyon szélsőség van. Említettem már, az egyik az önbizalomhiány, ami egy hamis alázat veszélyét tartalmazza, hogy nem látja az ember a saját értékeit. Nem látja azt, hogy mi az, amivel rendelkezik, milyen képességei vannak, és milyen határai vannak. Ez az ember sem az Úr számára, sem senkinek nem megfelelő. Az az ember, aki úgy gondolja, hogy ő a szék alatt van, miközben ül a széken, azzal az emberrel nem lehet mit kezdeni. Ez a fajta identitás, hogy alázatos vagyok és semmire sem vagyok jó és méltó, ez egy hamis alázat és vannak ebben sokan, akik azt mondják magukról büszkén, hogy milyen alázatosak. Büszkék arra, hogy ők szegények, mert azt hiszik, hogy a szegénység az alázat jele. Akkor fogadom ezt el, ha megmutatod a Bibliában, hogy hol van ez megírva – legalább két vagy három helyen. Egyébként nem vagyok hajlandó ezt elfogadni, mert a Bibliában én rengeteg ezzel ellenkező igeverset olvastam. Isten azt mondja több helyen, hogy akarja, hogy mi meggazdagodjunk… Ha már ez így szóba jött (nem nagyon szoktam pénzügyi dolgokról beszélni) – a múlt héten is említettük ezt és feljön a szellememben az a történet, amikor Jézus azt mondja a gazdag ifjúnak, aki odamegy hozzá, hogy Mester mit cselekedjem, hogy elérjem az örök életet. És felsorol egy pár zsidó törvényt az ifjús és mondja, hogy ezt mind megtartotta gyermekkorától fogva. És Jézus azt mondja erre, hogy van mégis egy fogyatkozásod…, mégpedig: add el minden vagyonodat és osszad szét a szegények között. (Sok halleluját nem hallok!)

Ebből arra következtetnek emberek, vallásos évszázadok teltek el, hogy erre alapozva azt állították, hogy Jézus azt állította, hogy a szegénység kedves Isten előtt. De ha nem vagy lusta és elolvasod az utána lévő Igéket, akkor megláthatod azt, hogy Jézus pontosan az ellenkezőjét mondta. Ez a fiú nagyon elkeseredett, lelógott a választ hallva a  földig és elment, mert nagy volt a vagyona és erre nem volt hajlandó. És azt mondta erre Jézus a tanítványoknak, hogy mindaz, aki énérettem elhagyja az anyját, apját, szántóföldjét, vagyonát, pénzét, mindenét… még ebben az életben százannyit kap vissza. Mit mondott ezzel Jézus? Azt, hogy egy százszoros sokszorozódást adtam volna neked, ha te hajlandó lettél volna azt odaadni.

Szó nincs arról, hogy szegénységben kell élni, hogy a szegénység Istent megdicsőíti! Mert a szegénység nem emeli fel Istennek az ügyét! És vannak helyzetek bizony, amikor egy olyan embernek a szavára, akinek vagyona van, jobban odafigyelnek bizonyos emberek, mint akinek nincs pénze. És ne gondold, hogy ez nem így van akár a magyar társadalomban. Kinek van nagyobb szava? Egy vezérigazgatónak, vagy egy koldusnak az út szélén? Kinek van nagyobb tekintélye, ki tud többet elérni? Az, akinek pénze van! És ez így van! Ne legyen vallásos téveszme az elmédben! A gazdagság nem rossz dolog!

Ha kapzsi és zsugori vagy, ha irigy vagy, vagy csak fogadhoz verő garasos vagy, az rossz dolog. De ez azért van, mert a pénznek a szerelmese vagy, nem pedig azért, mert a pénz rossz dolog. A Biblia sehol nem írja, hogy a pénz rossz dolog, azt írja, hogy a pénz szerelme gyökere minden rossznak. És nem muszáj gazdagnak lenni ahhoz, hogy az ember a pénznek a szerelmese legyen. Sok szegény ember van, aki a pénz szerelmese. Miért rabolnak ki emberek bankot? Mert mindennél fontosabb és értékesebb a számukra, hogy pénzt szerezzenek maguknak, mert szeretik a pénzt és ez fontosabb nekik, mintsem, hogy helyesen éljenek…

Tehát az egyik szélsőség az önbizalom hiány és a hamis alázat. A másik szélsőség pedig a kevélység és a felfuvalkodottság, mikor az ember azzal a hozzáállással van, hogy én mindenre képes vagyok a saját erőmből, sokkal nagyobb az erőm mint neked és különben is ki vagy te nekem, hogy bármit is mondjál, mert én mindent jobban tudok, mint te. A kevélység vakká tesz, mert saját képességeidet, saját véleményedet helyezi előtérbe. És nem baj, ha vannak képességeid, vagy benne állsz egy hivatali helyben, vagy vannak Istentől jövő ajándékaid és felkent vagy és tudsz szépen énekelni, vagy nagyon jó fizikai munkás vagy, vagy ácsmester, vagy értesz a gyermekek nyelvén…. Ez nagyon jó dolog, Istentől való áldás és kenet, de ne kevélykedj vele és ne tulajdonítsd azt saját magad érdemének. Legyél tisztában azzal, hogy mik a képességeid, hogy én egy jóképű fiú vagyok… de ne kevélykedjél vele.

Az alázat a valóságot fogja meg. A Kolosse levél mondja azt, hogy a valóság az Krisztusban van. És az a valóság sokszor ellenkezik azzal a képpel, mint amit kialakítottunk magunkban. Mert a kép az elménkben az a világ szerint alakult, vagy a vallások irányították azt, vagy amiatt alakult olyanná, amilyenné, de Istennek az útja, tervei sokszor mások. A alázat azonban a valóságot fogja meg. Isten szemszögéből az Igén keresztül látja a dolgokat, az Igén keresztül látja magát. Én ki merem jelenteni, hogy én Isten előtt tiszta és igaz vagyok és Isten kedvét leli bennem… De ennek semmi köze ahhoz, hogy én mit tettem ezért. Mindez azért igazság az életemben, mert Jézus ezt megszerezte nekem. És ez igaz a te életedben is és ezt te is kijelenthetnéd! Kijelenthetnéd azt, hogy: én szent vagyok! Nem azért, mert olyan csodásak és tökéletesek a cselekedeteid! Hanem azért, mert Jézusban az Isten téged szentté tett. A szent kifejezésről is van egy vallásos téves elképzelés, amely többek között arról szól, hogy helyes életvitel és erkölcsös életet él a szent ember. De ez nem így van a bibliai szóhasználatban. Mert a szentség és a szent kifejezés azt jelenti, hogy valami, vagy valaki számára elkülönített. Amikor azt mondja a Biblia, hogy te szent vagy, akkor nem azt mondja, hogy te tökéletes életvitelű vagy és nincs hiba a cselekedeteidben, hanem azt mondja, hogy te Isten számára el vagy különítve. Ha te újjászülettél és Jézusban örök életet nyertél, akkor szentté váltál. Egy pillanat alatt eltöröltetett a múltad és Isten előtt élő emberként állhatsz…és élvezheted Istennek a szentségét – és ehhez semmi köze a tetteidhez.

Tehát az alázat a valóságot fogja meg és azt mondja, hogy én azért vagyok pl. szent, vagy megigazított, mert Jézus Krisztus ezt megszerezte nekem, nem azért mert olyan jó vagyok, vagy olyan hatalmas szintre fejlődtem, hogy én már mindent tudok. Volt olyan ember, aki azt mondta, hogy neki nem lehet újat mondani, mert ő már olvasta a Bibliát is és ő mindent tud. És volt olyan is, aki azt mondta, hogy ő akkor el fogja olvasni a Bibliát és akkor ő megismeri azt, amit én mondok. Nem lehet az ilyen emberekkel vitatkozni, mert azt gondolja hogy ha egyszer végigolvassa a Bibliát, akkor mindent meg fog érteni. Ez az ember az elméjében megtévesztett. És igaz az a mondás keresztény körökben, hogy ha kitépek egy lapot a bibliából… akkor van mit olvasnom életem végéig. Olyan ez, hogy minél többet tudsz Istenről, annál jobban érzed, hogy keveset tudsz…

A kevély, büszke ember felfuvalkodottá válik az ismerete miatt. Írja a korintusi levél, hogy az ismerem felfuvalkodottá tesz, a szeretet azonban épít. Azaz vannak keresztények, akik sok tanítást hallottak, és sokat olvasták a Bibliát és sok időt töltöttek gyülekezetben és imádságban, és sok megértésük van már és azt gondolják, hogy ők már sokat tudnak. Valóban, lehet, hogy sokat tudnak, de korántsem annyit, mint amennyit tudhatnának. Amilyen szinten, hitszinten van az ember az úton, ahol van, onnan van még fejlődés, van még hova növekedni. Pál apostol, aki az újszövetségnek a kétharmadát írta le, ő mondta azt, hogy rész szerinti az ismeretem, töredék. Rá pedig a kegyelem evangéliuma lett bízva, hogy ossza meg azt a Krisztus gyülekezeti testével.

A felfelé vezető út tehát a megalázás útja és ez nem a hústest természete. A te tested, a saját érzelmeid, gondolataid soha nem kap elég figyelmet és előléptetést és még többet akar, hogy mindenki veled foglalkozzon, mindenki ismerjen el. Ha nem kapsz elismerést és csak végzed a munkádat és senki nem dicsér meg érte, akkor a tested követeli magának, hogy valaki dicsérjen már meg, legalább egy kedves szóval. Mondja azt, hogy milyen jól végzed a munkát – a test kívánja ezt, hogy fel legyen emelve. De a szellemednek igazából nincs erre szüksége, mert a tested soha nem fog elég figyelmet és előléptetést kapni, még többet akar… ezért kell azt alárendelned.

Ez volt a bevezető, most kezdtem volna el arról beszélni, hogy hogyan lehet kifejlődni az alázatban…A jövő héten talán…

Az első az lenne talán, hogy az ember megvizsgálja a saját szavait, hogy amit mond, azt milyen indíttatásból mondja, honnan meríti amit mond. Amikor benne vagy egy beszélgetésben és nem körülötted forog minden és mindenki és nem vagy elismerve, akkor az hogyan érint téged? Amikor valami erényes és jó dolgot csináltál és senki számba nem veszi azt, akkor az hogyan érint téged, mennyire bánt téged, amikor nem te vagy az, akit felemelnek és körbeujjonganak, és elfelejtkeznek rólad. Hogyan érint ez téged, mi jön ki a szádon? Ami kijön a szádon igazából az vagy te valójában! Amit a száddal kimondasz, ahogy beszélsz, azzal mindig a szívednek a teljességét tükrözöd, a szíved bőségéből szól a száj – ezt Jézus mondta, nem az én bölcsességem.

Tehát amikor beszélsz és amit beszélsz, azt azért mondod, mert az van benned igazán, az van bőségesen benned. Ha tele lennél hálaadással és Isten dicséretével, akkor az jönne elő belőled! Miért jön elő belőled a panaszkodás, nyivákolás és siránkozás, a keserűség? Azért mert saját magadon van a figyelmed és a problémádon. Pedig Isten azt szeretné, ha te megismernéd az Ő szabadító erejét és azt, hogy mennyire akarja azt, hogy a te helyzeted megváltozzon. Mennyire gyönyörködik abban, hogy megváltozik mindaz, ami körülvesz téged, ha az rossz.

János 7:18:

„Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.”

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a dicsőséget Istennek add minden olyan dologért, amely jó dolog az életedben és téged érint, vagy másokat érint. A nagyobb fizetés, a kegyeletség, az áldás, a gyógyulás dicsősége Istent illeti és soha ne feledkezz meg erről. És ne ess abba a vallásos csapdába, megszokásba, hogy csupán azt mondod, hogy dicsőség Istennek. Mint ahogy a világban is elterjedt az a kifejezés, hogy hál’Istennek. Az emberek igazából nem hálásak Istennek, ez csak egy üres szófordulat, aminek nincs tartalma és mélysége és semmi nem áll mögötte. Ugyanígy a keresztények dicsőséget adnak Istennek, és legyen hála Istennek – használják vallásos módon. De arról beszél Jézus, hogy aki magáról szól, a maga dicsőségét keresi szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.”

Jézus ezt akkor mondta, mikor a farizeusok körbevették és vádolták, hogy ki vagy te hogy Istennel eggyé teszed magad és különben is ki vagy te hogy szombaton gyógyítasz és vádolták és kísértették… És Jézus mondta azt, hogy én nem a saját akaratomat cselekszem, nem saját indíttatásomból vagyok itt, azt teszem, amit az Atya mondott és azt a munkát végzem el. És soha nem vette magára a dicsőséget egy példabeszéd, gyógyulás, egy kinyilatkoztatott dolog után sem. Aki magától szól, a saját forrásából, saját magából merít, az elfelejtkezett arról, hogy megalázza magát Isten előtt…”