Szabadulás a kevélységtől

 

Szabadulás a kevélységtől

(2015.05.10.)

 

„…A múlt héten arról beszéltem, hogy hogyan kell értékelnünk helyesen magunkat, hogy az embernek szembe kell nézni magával és őszintén meg kell látnia a valóságot és az igazságot. Beszéltem arról, hogy  Jézus mondta a körülötte álló tanítványoknak és a zsidóknak, hogy megismertétek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket…

Beszéltem arról is, hogy nem az igazság, hanem az igazság megismerése tesz titeket szabaddá, és ez nagy különbség, mert az igazság mindenki rendelkezésére áll, annak is, akinek soha nem volt Bibliája, annak is, aki soha nem hallott Jézusról az életben. Írja ezt a Római levél, hogy ha kinézel a teremtett világra, a természet törvényeire – ebből megismerhető és felismerhető, hogy Isten létezik és van. Tehát nem az igazság az, ami szabaddá tud tenni, hanem ennek a megismerése! És az igazság veled kapcsolatban az, hogy  neked kell tudnod, neked kell meglátnod, neked kell önmagadat megismerni arra vonatkozóan, hogy milyen is vagy te, hogy milyen elhívásod van, hogy milyen jó talentumokat, tulajdonságokat helyezett el benned Isten, és meg kell látnod azt is, hogy milyen korlátaid, hiányosságaid vannak és mi az, amiben változnod kell, a saját magad, a családod életében, bizonyos dolgokhoz való hozzáállásban….

 

Ott folytatom a mai alkalmat, hogy ébredj fel arra, hogy Isten jó és ha valamit Ő mond neked, ha Ő mondja azt neked, akkor az előnyödre válik akkor is, ha azt első hallásra nem is érzékeled úgy, hogy az simogatja és kenegeti a lelkedet, az érzelmeidet. Azt olvastuk a múlt héten, hogy a bölcs ember szereti a feddést és a kiigazítást, a bolond ember pedig utálja, ha bármi kritika éri. Az igazságot kell meglátnod és megismerned, mert az tud szabaddá tenni és Isten az az Isten, aki szereti az igazságot megmutatni, nem pedig elrejti azt előled. Ha szeretnéd, hogy Isten használjon téged, ha szeretnéd azt, hogy Istentől használt ember legyél, akkor figyelned kell az itt elhangzottakra.

 

Figyelmezned kell és a rád vonatkozó dolgokat meg kell hallanod, ha igazán szeretnéd, hogy Isten által használt legyél, mert Isten használni akar téged! Isten nem csupán azért teremtett téged erre a földre, hogy legyen kit megáldania, hogy legyen kit szeretnie, vagy átölelni… ez a teljességnek a része, azonban Istennek szüksége van rád! Istennek szüksége van olyan emberekre, akik az Ő munkáját elvégzik itt a földön! Azért, mert Ő rajtad keresztül végzi a munkáját, Ő rajtad keresztül, a te szavaidon, hiteden keresztül végzi el azt, amit akar. A te kezeiden keresztül gyógyítja meg a betegeket! A te adományaidon keresztül segíti meg a szegényeket! A te bátorító szavaid által emeli fel a megtört szívűeket!

 

Nem Isten jön le személyesen és Jézus nem jelenik meg újra itt testben közöttünk, hogy mindenki vállát megveregesse és bátorítsa, hanem téged akar ebben használni. Szüksége van rád! Sokan kicsinek és másodrangúnak érzik magukat, pl. mert vidékiek vagy  a bőrszíne, a szemüvege, a hajszíne miatt… és különféle butaságokat ültet az ördög  a fejünkbe, hogy mi másodosztályúnak érezzük magunkat. És ha már ez szóba jött, akkor megjegyzem, hogy szereti a keresztények fejébe elültetni azt is, hogy bolond szektás vagy és ha nem történelmi egyházba jársz, nem is vagy vallásos, csak egy agymosott, aki nem jó tanításokat hallasz – tehát még nem vagy elismerve sem. Nem is tudom, hogy ez nekünk jó-e vagy rossz-e? Talán az a legjobb nekünk, hogy nem vagyunk az állam által elismertek, mert nem általuk kell elismertek lennünk! Dicsőség Istennek!

 

A mai napon a kevélységről szeretnék prédikálni! Arról a kevélységről, amely mindannyiunkban ott van.

 

Példabeszédek 8:13:

„Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése. A kevélységet a felfuvalkodást,  a gonosz utat és az álnok szájat gyűlölöm.”

 

Isten azt mondja itt, hogy az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése. Az Úrnak félelme nem azt jelenti,  hogy félek Istentől nehogy megbüntessen engem – mint ahogy vallásos, tradíciók azt mondják. Mert Isten jön a botjával, villámaival és jön rám a csapás, félek tőle, remegve rettegve megteszem, amit mond különben jaj nekem. 

Amikor az Urat féled, akkor engedelmes vagy az Ő szavának és ahhoz, hogy a gonosz dolgokat gyűlöljed, nem kell, hogy törvénylista legyen előtted, ami megmondja, hogy mi a gonosz, meg a helytelen, mert ezt tudod a bensődben.

 

És lehet, hogy azt gondolod, hogy a gonosz dolog az a drogozás, meg az alkoholizmus, meg hogy megverem a feleségem, meg hogy lopok, csalok, hazudok – és ezeket gyűlölnöm kell! És nem mondom, hogy ezek  jó dolgok, nem természetesen! De Istennek más elképzelései vannak a gonosz dolgokról.

Azt mondja az Igében, hogy a kevélységet, a felfuvalkodást, gonosz utat és az álnok szájat gyűlöli.  Ezt maga Isten mondja! Nem azt mondja, hogy azt az embert gyűlöli, utalja, ki nem állhatja, aki felfuvalkodott, vagy gonosz szájú, vagy kevély és rossz utakon jár. Magát azt a dolgot, azt a tényt nem szereti, ami gonosz, ami istentelen…

 

14:

„Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.”

 

Enyém a tanács és a valóság azt jelenti, hogy enyém a valóság, az igazság, enyém az, ami a valódi, igazi szellemi realitás! Enyém az, amiről kijelenthetjük, hogy az az igazság, nem pedig az, amit te gondolsz magadról, másról, vagy akármiről. Enyém a tanács és a valóság! Azaz Én vagyok az, aki meg tudom ítélni és mondani valamiről, hogy az gonosz, vagy nem. Én vagyok az, aki meg tudom mondani valakiről, valamiről, hogy az felfuvalkodott, kevély, álnok szájú, vagy gonosz úton járó. Enyém a valóság, Énbennem vagy az meg, nem pedig önmagadban, tebenned. Azaz neked ezt kell megragadnod és Istentől kell meglátnod saját magadat!

 

Isten által kell meglátnod saját magadat! Mert a felfuvalkodás, a kevélység az pont azt munkálja ki benned, hogy saját magadról ne azt lásd, amit Isten lát, hanem valami egészen mást, valami rózsaszínt, valami magasztosabbat, feljebbvalót annál, mint ami vagy valójában. És arra mutat rá, hogy te különb vagy, te jobb vagy és te megérdemled a saját magad cselekedetei és dolgai miatt azt, amit úgy elvársz, hogy történjen veled az életben.

 

Volt ma Sanders Erzsébetnek egy nagyon jó prédikációja Budapesten. Egy mondat megragadta a figyelmemet, amit már én is prédikáltam sokszor, de ahogy ma ő prédikálta nagyon tetszett. Kegyelem alatt élünk, ami majdnem azt jelenti, hogy bármit tehetünk, Isten megáld bennünket és szeret bennünket – de ez nem azt jelenti természetesen, hogy bármit tehetünk. (A kegyelem alatti élet azt jelenti, hogy mindent szabad neked, de nem minden használ.)

És hozzátette, hogy van egy törvény a Bibliában, és én is törvényként tártam elétek sokszor, hogy ez egy szellemi törvény, nem egy kőbe vésett törvény, mint a mózesi tízparancsolat, vagy a zsidó törvények. Ez egy olyan szellemi törvény, amelyet Isten kijelentett Noé özönvize után. És azt mondta, hogy amíg ez a föld lészen, addig hideg és meleg, tél és nyár, vetés és aratás meg nem szűnnek, el nem múlnak…

(Én nem hiszek a globális felmelegedés elnevezésű hazugságban, hogy jön a melegség és nem lesz már hideg, mert a Biblia nem ezt írja…)

 

A vetés és aratás szellemi törvénye vonatkozik rád és azt jelenti, hogy a kegyelem alatt amit elvetsz, azt fogod aratni. Tehát ha jó dolgokat vetsz, akkor jókat, ha rosszakat vetsz, akkor a rosszakat fogod learatni. Mert írja a Galata 6:9, hogy Isten nem csúfoltatik meg, amit az ember elvet, azt fogja aratni.

És nagyon sokszor az emberek azt gondolják, hogy ezek olyan cselekedetek csupán, amelyek nagyon szem előtt vannak. De a kevély hozzáállás, a felfuvalkodottság, a gonosz száj, hogy válogatás nélkül kijön a szádon minden, ami eszedbe jut – ezek olyan gonoszak Isten szemében, amelyről azt mondja, hogy bármennyire a kegyelme alatt élsz, nem az áldását szólítod elő, hanem egy másik szellemi törvényt működtetsz. És a gonosz szád miatt elvetett magjaid miatt jön rád a rossz aratás, miközben te azt hiszed, hogy a Sátán sújt téged. Igazából nem erről van szó, hanem te egy szellemi törvényt működtettél ezzel.

 

Sokan nem fogták fel azt, hogy az életüknek az irányítása és kormánya a nyelvükben, a szájukban van. Nem a miniszterelnök irányítja az életedet, vagy a főnököd, vagy a feleséged,a szüleid… Mindegy, hogy milyen háttérből jöttél, mindegy mennyi pénzed van, abba az irányba mész, amely felé a te szavaid vezetnek. Nem lehet ez másképpen, mert ez is egy bizonyos fajta szellemi törvény. És Jézus mondta azt, hogy meg lesz néked, amit mondasz! És ha azt énekeled, hogy: jaj meghalok!... mert ezt éneklik bizonyos világi nóták, akkor eljön az „idő”. És ha nagyon-nagyon énekeled ezt, akkor lehet, hogy idő előtt jön az az idő, hogy megtörténjen ez. Soha nem kellene azt mondanod, hogy: jaj de hülye vagyok! Nem tudom, hogy mit csináljak! Megőrjít ez a gyerek! Kivesz az észből ez a dolog, ami történik velem!  Elmegyek horgászni, de úgysem fogok semmit! Nem kellene így beszélni! Én soha nem beszélek így! Bár régen beszéltem így, még akkor mikor nem tudtam, hogy a szavaim valóságba hozzák azt, amit kimondok.

 

Ha valóban hiszel abban, amit kimondasz, akkor az megtörténik veled. Ez alapjába véve nem rossz dolog, mert ez egy nagyon jó dolog. Mert ez működik a hívőknek is! Ha valamiben hiszel, azt kimondod és az megtörténik. Ezért kezdd el hinni az igazságot  és kimondani Jézusról, amit Ő mond az Ő Igéjében – és meg lesz az néked!

 

Tudod a legelső alkalommal, mikor bejöttél a gyülekezetbe és nem voltál újjászületve, a tudtod nélkül valaki rávezetett téged arra, hogy újjászülessél e szellemi törvény alapján. Azaz kimondatta veled valaki – akinek volt erről megértése – hogy mondd ki azt, hogy hiszel  Jézus Krisztusban, abban, hogy Ő meghalt és feltámadott. És ez hozott magával egy szellemi újjászületést a belsődben, annak ellenére, hogy nem is tudtad, hogy mit csinálsz, csak utánoztál az imádságban. De ha hittél benne, akkor az lett a következménye, hogy az Úr megragadott és ma menekülni sem tudsz a gyüelekezt5ből. És mondhatják rád, hogy agymosott… vagy nem tudom miket szoktál te kapni. Én már megkaptam, hogy egy szektának a vezetője vagyok… Én ezt vállalom! Ez nem egy szekta természetesen. Ennek egyébként van egy pejoratív, rossz kicsengése a magyar nyelvben, nekünk semmi közünk öngyilkosságra vezető, manipulatív szektához. Van egy-két ostoba, akinek ezt el kellene magyarázni, de van akinek a magyarázat is felesleges.

 

Az alázat a valóságot fogja meg és itt a Példabeszédekben az áll, hogy az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése.  A kevélységet a felfuvalkodást,  a gonosz utat és az álnok szájat gyűlölöm. Én vagyok az eszesség, enyém az erő. Ezt mondja Isten, Jézus a Szent Szellem.

És Pál apostol kijelenti Jézusról és a Szent Szellemről, hogy Ők a mieink lettek. Hogy Isten őket  nekünk adta ajándékba. Ő lett nekünk bölcsességül, váltságul, megigazulásul és szentségül – írja az I. Korinthus 1:30.

 

Mire van szükséged, ha bölcsességet keresel? Azt mondod, hogy: Uram, adj nekem bölcsességet….. vagy Uram adj belülről bölcsességet, hogy az jöjjön elő!?

És ahogy olvastam a héten egy tanításban, hogy ha valami problémába kerülsz, akkor az első az legyen, hogy Istentől tanácsot kérsz arra a helyzetre vonatkozóan, hogy mit tegyél, hogyan gyere abból ki.

 

Róma 12:3:

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint kell, hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.”

 

Azt mondja Pál a levelében, ami a Szent Szellem közlése…, hogy én kaptam Istentől kegyelmet arra, hogy titeket tanítsalak. Mondom mindenkinek, hogy senki ne tartsa magát többre, amint kell, hanem józanul gondolkodjék. Tehát józanul ítéld meg a képességeidet. Az, hogy szembenézel magaddal és megvizsgálod magadat, azzal jár, hogy megvizsgálod azt józanul, tiszta fejjel -  mint egy kívülálló magadra nézve - hogy hol vagy te és hol állsz te. Amint Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.

 

 

9:

„A szeretet képmutatás nélkül való legyen.  Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz!”

 

A szeretet képmutatás nélkül való legyen – lehetne ez a mai alkalom címe is. Ha a múlt héten figyeltél, hallhattad, hogy ezt boncolgattuk, ebbe mentünk mélyen bele. Hogy van egy élet, amit élünk emberek előtt és van egy élet, amit élünk otthon, magunkban amikor igazából senki nem lát. És olyankor szabadjára tudjuk magunkat engedni és lényegtelen, hogyan viselkedünk, mert úgysem lát a pásztor. De én is mondhatnám, hogy otthon akárhogy viselkedek, úgysem lát a gyülekezet, nem mondja, hogyan viselkedik a pásztor. Ez így nem lenne helyénvaló!

 

A szeretet képmutatás nélkül való legyen mondja az Ige egy hosszú felsorolásnak az elején. És újra elhangzik az, hogy iszonyodjatok a gonosztól és ragaszkodjatok a jóhoz. Az ezzel párhuzamos Igét felolvastuk a Példabeszédekből.

 

 

10:

„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek a tiszteletadásban egymást megelőzőek legyetek.”

 

Ha szeretnél igazán egy jó felsorolást látni arról, hogy hogyan kell megcselekedni a szeretetben járást, akkor olvasd a Róma 12-es fejezetét, mert innentől kezdve egészen a végéig erről van szó és fel is olvasom az egészet. És ez nem megy anélkül, hogy az ember ne nézne önmagával őszintén szembe.

 

11:

„Az igyekezetben ne legyetek restek, a Szellemben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők, a háborúságban tűrők, az imádságban állhatatosak.

A szentek szükségeire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok. Áldjátok azokat, akik titeket üldöznek, áldjátok és ne átkozzátok.

Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek!

Ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek ti magatokban. Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek.

A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek!”

 

Jó ezt hallani, nem?!

 

„Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. Ezt mondja az Úr.”

Azért ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik adj innia, mert ha ezt teszed, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  Ne győzettessél le a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd le.”

 

Az egész fejezet – legalábbis a második része – arról szól végig, hogy milyen megnyilvánulásai vannak a szeretetben járásnak, annak, hogy követed a Szent Szellemet. Hogy milyen megnyilvánulásai, cselekedetei vannak annak, ha Isten szíve szerint éled a hétköznapjaidat. Ezt olvastam itt fel. De nem tudom, hogy ismered-e a fejezet első egy-két versét?! Ismerned kell mert talán a legtöbbet használt igevers tőlem az elmúlt években, amely arról szól, hogy változtasd meg a gondolkozásmódodat Isten Igéjével összhangban!

 

És ezzel kezdi Pál apostol az Igében, hogy ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok mi az Istennek jó, kedves és megengedő akarata. Ez után hoz egy felsorolást, hogy figyelj, így lehetne szeretetben járni. Miért van itt, a szeretetben járás felsorolása előtt a gondo9lkozásmóüd megváltoztatására történő felszólítás? Azért, mert e nélkül nem fog menni! Nem tudod ezt enélkül megtenni! Nem tudod az ellenségedet szeretni, nem tudsz a veled gonoszul bánó emberrel jót tenni ha az elmédet nem hozod összhangba Isten Igéjével. Nem leszel sem adakozó, vendégszerető, nem leszel állhatatos az imádságban, nem leszel buzgó szellemben, nem az Urat fogod szolgálni…. És lehetne sorolni, hogy mi mindent nem tudsz megtenni akkor, ha a gondolkozásod nem Isten Igéjével van összhangban.

 

Úgy is lehet ezt mondani, hogy ha sok időt töltesz a világ dolgaival, akkor az a mentalitás fog beléd kerülni, hiába hiszed és vallod azt, hogy hiszed, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Úgy értem, hogy ez nincs hiába és ez jó, hogy megteszed, mert újjászülettél és örök életet nyertél… De hiába  vered a mellkasodat, hogy  én keresztény vagyok… mert amíg nem foglalkozol vele, teljesen át nem mosod az elmédet, a gondolkozásmódodat, az egész lényedet Isten Igéje, addig ezeket a dolgokat nem fogod tudni megtenni. Addig csak egy törvénylista lesz, hogy így kellene csinálni, de ezt én nem tudom megcsinálni. És úgy fogsz magadra tekinteni, hogy én vagyok az, aki nem tudja ezeket betartani. Én vagyok az, aki nem tudja az Isten dolgait megtenni… mert mindig felülkerekedik bennem a hústest, az „én” és nem vagyok képes ezt megtenni.

De el kellene kezdeni gondolkozni Isten szíve szerint, hogy mindezeket Ő teszi meg benned, általad és nem neked kell ezt saját magadtól megtenni.

 

Olyan könnyű a másikat megítélni, ugyanolyan dolgokért elítélni, amiket igazából mi is megteszünk! Elítélni a másikat, hogy ezt ne tegye, vagy hogyan tehetett ilyet, miközben mi is ugyanazt megtesszük. Lehet, hogy tudod, hogy a másiknak mit és hogyan kellene tennie, de te ugyanabban a helyzetben sem teszed azt másképpen, mint ahogy ő, mert mindig van magyarázatod arra, hogy te miért teszed úgy, ahogy.

Hozok példákat is erre. A világ legegyszerűbb dolga mindig mást vádolni, másra kenni és másra mutatni, hogy őmiatta van… Nagyon egyszerű dolog mindig valami kifogást találni, hogy miért nem teszed azt, amit tenned kellene. Hogy mit miért nem teszel. Az ördög nagyon tud segíteni és azon dolgozik, hogy hozzon neked kifogásokat, hogy éppen most vasárnap miért nem mész el a gyülekezetbe.

 

Ha ilyen egyszerű, alapvető kis küszöbben meg tudsz botlani és az ördög rávesz, hogy a gyülekezetbe se menj vasárnap, akkor nincs nehéz dolga veled. És láthatod azt, hogy ezernyi emberrel képes ezt elvégezni az egész világon. Nincsenek az ördögnek új stratégiái, új fegyverei a keresztények ellen. Minek is lennének, hiszen ha egy egyszerű autógumi defekt miatt a keresztény kiborul és olyan ideges lesz és úgy ordít, mint egy „kocsis” és nem tudja a száját türtőztetni, mert nagyon sietne – akkor miért is kellene bármiféle démonikus stratégiával ellene menjen?! Elég csak valami kis hazugság hátulról, egy kis böködés jobbról, vagy balról a szomszédtól, vagy főnöktől és már feladják emberek!

 

Könnyű a másikat nagyítóval vizsgálni, magunkat pedig rózsaszín szemüvegen keresztül nézni. Könnyű azt mondani egy házasságban, hogy ha te nem viselkednél úgy velem, akkor én sem viselkednék így veled, vagy akármilyen párkapcsolatról legyen szó. Ha te nem úgy viselkednél, akkor én sem… Az én viselkedésem azért ilyen, mert te olyan vagy, amilyen…

De Isten szeretete nem ilyen és nem is volt ilyen soha! Ő bemutatta Jézus Krisztusban azt, hogy függetlenül attól, hogy mi hogy viselkedtünk, Ő szeretett önzetlenül, olyannyira, hogy feláldozta magát értünk. Mindegy hogy hogyan viselkedtél! Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy új parancsolatot adok néktek, úgy szeressétek egymást, mint ahogy én is szerettelek benneteket.

Nem azt mondta, hogy szeressétek egymást és küldözgessetek szívecskét egymásnak sms-ben és csupán mondogassátok azt, hogy így, meg úgy szeretlek… Azt mondta, hogy „úgy” szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. A világnak erről a szeretetről nincs megértése és igazán nagyon nagy megértésünk nekünk sincs. Hiába hallottunk erről a szeretetről sokat és  valamilyen szinten igyekszünk is így tenni.

 

Mindenkor arról szól ez a szeretet, hogy nem rójuk fel a másiknak, hogy mit tett ellenünk. Az I. Korinthus 13-ban olvassuk, hogy a szeretet hosszútúrú, kegyes… és ott a felsorolás. Egyébként a Bibliában sok ilyen felsorolás van – nem tudom, hogy észrevetted-e. És ezek nem véletlenül vannak ott.

A nagy vízválasztó a szeretetben járásban az, hogy nem rója fel a vele szemben elkövetett igazságtalanságot. Károli Gáspár fordításában úgy hangzik, hogy nem rója fel a gonoszt. Tehát ha valamit tettek ellened, te azt nem veted az ő szemükre. Ez egy vízválasztó a szeretetben járásban. De amikor te elmondod ennek, meg annak, hogy mit tett ellened, akkor ez keresztülhúzta azt és elvetettél rossz magokat.

 

A szeretetben járásnak egyik kulcsmomentuma és ha szeretetet szeretnél aratni és szeretnéd, hogy szeressenek, megbecsüljenek, elismerjenek, támogassanak, akkor ilyem magokat kell elvetni, mert minden mag a maga fajtája szerint terem. Ha szeretnéd, hogy megbecsüljenek, akkor te is becsülj meg másokat, vagy te is tisztelt másokat. Ha szeretnéd, hogy kedvesen szóljanak hozzád, akkor te is kedvesen szólj a másikhoz. És itt nem azon van a hangsúly, hogy megérdemli, vagy nem, hogy méltó-e rá vagy nem, vagy van-e hozzá kedved, vagy nincs… Egy felnőtt, érett keresztény nem az alapján viselkedik, hogy ő azt hogy érzi, hanem az alapján, hogy mi a helyes, mi a valóságos, az igazságos, a kedves és tudnia kell mi a gonosz.

 

Nincsen semmi más, ami különbséget tudna tenni igaz és hamis között, csak Isten Igéje. Ezért ismerned kell Isten Igéjét és tudnod kell, hogy amiben nincs benne Isten, az istentelen. Lehet istentelen a tévéműsor, egy zene amire táncolsz… teljesen mindegy, hogy tradíciók ezek és ebbe nevelkedtél bele, ha nincsen benne Isten, akkor az a dolog istentelen!

 

Igazán radikális keresztények  (nem kell ezt tenni csak úgy mondom zárójelben – megteszem én is, nem azért mert kötelezett erre bárki) az összes világi kazettáimat annak idején kidobtam újjászületésem után másfél évvel. Nem mondom azt, hogy neked is ezt kell tenned, de nekem szükségem volt erre, mert nekem nagy vonzásom és kötődésem volt a zenéhez mindig is. Az én életemben az egy olyan kulcsmomentum volt, éltem-haltam a zenéért. És minden olyan dolgot, amiben nem volt benne Isten (nem sorolom, hogy milyen zenék voltak ezek) elhajtottam otthonról és így már a kísértés forrása is megszűnt.

 

Ha nagy kísértésed van, hogy olyan web-oldalakat látogass az Interneten, amelyeken hiányos öltözékű hölgyek láthatók, akkor telepíts a számítógépedre egy olyan programot, amely ezeket az oldalakat kiszűri, így „segíts magadon” zárd ki ennek a lehetőségét!

Olyan könnyű másokat megítélni, hogy mit nem kellene csinálnia, miközben titokban ő is csinálja?! Akkor miért ítéled el a másikat, miért szólod meg a másikat?! Nem úgy hívják ezt, hogy képmutatás, hogy hazugság? És azt hiszed magadról, hogy ez igen, ez rendben – de ekkor saját magadat becsapod. És mondhatni azt is, hogy az a pletykás ember mindenkiről pletykál és informálódik – miközben te megkérdezted mástól, hogy: hallottad, hogy a másik ezt meg azt csinálta… van-e valami amit tudsz a másikról? Tudok ám én valamit, de nem kell elmondani senkinek…. És ott van az emberekben a kíváncsiság és viszket a fülük, hogy hallani és tudni akarnak.

 

Azt mondom neked – és ezt jó értelemben mondom -, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban jó, ha tudatlan vagy! Ez természetesen nem Isten Igéjére vonatkozik, hanem olyan dolgokra, amelyek nem jó hírűek, nem kedvesek, nem szépek, amelyek szakadáshoz vezetnek. Jó tehát ha nem ismered a részleteket…

Az ember nem tudja megakadályozni, hogy innen-onnan valamiket halljon… De annyira érdekes az, ki akarod kutatni a szaftos részleteket, hogy ki kivel mikor, hogyan, merre… Miért ez érdekel, miért piszkálja a fantáziádat!? Miért nem Isten Igéje piszkálja a fantáziádat?! Ha Isten Igéjével foglalkoznál fele ennyire, akkor szellemi óriás lennél.

 

Az, hogy mások helytelenül viselkednek az nem jogosít fel téged arra, hogy te is úgy viselkedjél. Az, hogy a másik ember beléd rúgott – akár fizikailag, akár érzelmileg, lelkileg – az nem jogosít fel téged arra, hogy te is úgy viselkedj vele. Nem adtak neked egy jogart, pálcát a kezedbe, hogy te is így viselkedhetsz, mert meg van írva az ószövetségben, hogy szemet szemért, fogat fogért… Ez nem így van! Neked nem csak békésnek kell lenned más emberekkel, hanem a békének a forrása kell lenned más emberek felé. Békét kell teremtened! És ha mindig másokon van a figyelmed, hogy mások miket tesznek, hogyan viselkednek… meg hogyan beszélhetnek így rólad, meg miért így viselkednek veled? – akkor mikor fogsz magadra nézni, hogy neked hogyan kellene viselkedni?!

 

Van egy nagyon jó élettörténet a Bibliában, amely hosszabban van leírva mint Jézusé. Ez a valaki pedig Izrael második királya, Dávid, akinek életéről sokat hallhattál, olvashattál. A következőkben Dávidnak Istenhez való kiáltásáról hallunk.

 

Zsoltárok 51:10

„Tiszta szívet teremts bennem óh Isten és az erős Szellemet újítsd meg bennem!”

 

Ha a szíved helyes Isten előtt, akkor mindegy, hogy milyen körülmény van jelen az életedben éppen akkor,.

 

17:

„Isten előtt kedves áldozat a töredelmes szellem. A töredelmes és bűnbánó szívet óhh Isten nem veted meg.”

 

Mivel hogy Dávidnak ilyen volt a hozzáállása, ezért volt Isten előtt kedves szívű ember.

Ha nem vagy hajlandó szembenézni saját magaddal és ha kell akkor kiigazításokat tenni, akkor soha nem fogsz felnövekedni szellemben. Mindig azokat a hegyeket fogod kerülgetni, amiket most. Mindig ugyanazokon a dolgokon fogsz felháborodni és felcsattanni, amiken most, mindig ugyanazon dolgok fognak kiborítani, amik most. Mindig ugyanolyan típusú nehézségek fognak téged a béketűrésedből kimozdítani, amik most, ha nem vagy hajlandó szembenézni saját magaddal és megtenni a szükséges változtatásokat.

 

Sokszor meg kell tanulnod a problémát helyesen kezelni! Meg kell tanulni azt, hogy üldözések érnek azért, mert Jézus hívő vagy, hogy vannak emberek, akik nem fogadnak el téged, hogy vannak akik gorombák és ostobák veled és vannak olyanok, akik visszautasítanak téged. És ha ezt nem tanulod meg kezelni, akkor egy-két alkalom után teljesen magadba roskadva, akár depresszióba is kerülhetsz – mivel te olyan jó akarsz lenni emberekhez és azok nem akarják viszonozni neked. Úgy kell tekinteni rájuk, ahogy Isten tekint őrájuk. És az, hogy látod magadban a kiigazítani valót és sajnálod magad emiatt, az nem ugyanaz azzal, hogy szembe is nézel önmagaddal, hogy igen, ez az én hibám, hogy olyan helyzetben vagyok, amilyenben… Azonban nem megoldás, hogy vádolod magad.

Mondhatod azt, hogy miattam már megint ez a helyzet, mert nem tudtam a számat tartani és eljárt a szám, vagy a kezem és emiatt bajba kerültem. Mondhatod, hogy igen én rontottam el, az én hibám, én langymeleg vagyok, nem vagyok odaszánt…. De igazából az, hogy sajnáltatod magad amiatt, hogy milyen vagy te, az nem azt jelenti, hogy szembenéztél magaddal és elkezdtél megváltozni. Sokan azért boldogtalanok, mert önzőek.

 

Térjünk vissza a kevélységre, a büszkeségre, amitől meg kell szabadulnod. Meg kell szabadulnod attól a mentalitásból, hogy valamit azért tegyél, hogy észrevegyenek, hogy téged lássanak és csodáljanak. Az emberekben benne van ez a kívánság, hogy azért teszek valamit, hogy elismerjenek. És beszéltem olyan emberrel évekkel ezelőtt, de még ma is itt csengenek a szavai, amikor azt mondta, hogy ő a társaságban mindig a középpontban volt és neki ez kell. Hogy őt elismerjék, őt felemeljék, a vállát megveregetik, mindig ő legyen az, aki a „rivalda fényben” van. De ez nem jó hozzáállás!

 

Nem baj az, ha a középpontban vagy, de miért vagy ott? Eljuthatsz rossz hozzáállással oda, hogy szép és jó dolgokat csinálsz teljesen rossz okból kifolyólag. Ezt pedig képmutatásnak hívjuk. Teljesen jó és külsőre helyes és szép dolgokat teszel, de rossz hozzáállással és indíttatással. Egy egyszerű példa, hogy adakozni is lehet így. Támogatod ezt és azt, adakozol, ide, meg oda adsz, miközben azt mondod, hogy persze az enyém az érdem, örülök, hogy megtehettem és elvárod, hogy ezért felemeljenek és persze mindenki tudja, hogy te „azt” adtak. Mert van egy rossz motiváció hátulról és azt akarod, hogy téged észrevegyenek ezért.

Mondja Jézus, hogy ha valamit adsz, ne tudja a jobb kezed, hogy mit adott a bal, és legyen az titokban. Mint amikor böjtölsz, akkor ne fessél magadról olyan képet, hogy teljesen ki vagyok Istenért, mert böjtölök. Mosd meg az arcod, kenj magadra pirosítót, vagy csapkodd meg magad és ne tudja senki, hogy mit csinálsz. Mert ne emberektől várd az elismerést! Ne emberektől várd azt, hogy megdicsérjenek. Ugyanitt el kell mondani azt is, hogy nem kell magadat előre tolnod és magadat ajánlanod, mert nem az a valaki aki magát ajánlja, hanem az, akit Isten ajánl.

 

Tehát eljuthat az ember oda, hogy szép és jó dolgokat csinál teljesen rossz okból kifolyólag. De tudd meg, hogy Isten inkább használ valakit, akinek jó a hozzáállása és vannak hiányosságok a viselkedésében, mint olyat, aki szépen viselkedik és külsőre minden rendben van vele, viszont nagyon „vacak” a szíve és most nem fizikai szívproblémákra gondolok, hanem a szellemében való hozzáállásra, az indítékra. Isten ezt mindig látja! Istent nem érdekli egy képmutató, aki egy jelmezben pózol, közben kritikus, ítélkező és bármit megtesz azért, hogy mások észrevegyék és elismerjék. Istent nem érdekli az ilyen ember.

 

Máté 23:1-2-3

„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek. Annakokáért, amit parancsolok néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek, de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek, mert ők mondják, de nem cselekszik azt meg.”

 

Tudod mi ez a mai szóhasználattal élve? Ők  a mózesi törvényeket verték oda a zsidók fejéhez, hogy ezt és ezt kell tenni, de ők azt nem cselekedték meg. Olyan ez, mikor mondod a gyerekednek és lekeversz neki egy nyakast, hogy ne dohányozzál!  Ne hazudozzál! – miközben te is hazudozol és szívod a cigit. Hú de gonosz dolog hazudni és még el is jár a kezed, megbünteted, miközben te is azt teszed. És erről beszélt itt Jézus.

Ha már egy gyerekről van szó, akkor ne szidd le a duzzogásért, ha te is ugyanúgy duzzogsz, mint ő. Ne szidd le a hisztizésért, ha te is ugyanúgy hisztizel, mint ő. Mondod neki, hogy nem jó dolog az, és te is azt csinálod. Szokták mondani, hogy könnyebb mondani, mint megtenni.

Biztos vagyok benne, hogy a legjobb tanítás a gyerek felé a példamutatás. És sokkal többet tanul egy gyerek abból, amit lát, mintsem, amit hall.

Ne dohányozzál! Csatt! Szerinted hány dohányos szülőnek van dohányos gyermeke? Vajon hány alkoholista szülőnek lesz később alkoholista a gyermeke – persze azért nem általánosítok, mert nincs ez így száz százalékban, de a statisztika azt mutatja, hogy ezek a dolgok továbbadódnak.

 

Ne szidd le a gyermekedet, hogy nem mond el neked semmit és nem lehet belőle semmit kihúzni, miközben te is ugyanezt csinálod, és hallgatsz és magadba zárkózó vagy, de te elvárod, hogy veled mindenki nyitott legyen?!

 

4-5:

„Mert ők  nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe és az emberek vállaira vetik. De ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikban pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek. Mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét.”

 

Ez a magamutogatás a mai napon is jelen van a zsidóknál is és a keresztények között is, meg a világban is. Én láttam az utcák sarkain álló zsidó embert Izraelben imádkozni, amire én is azt mondtam, hogy ezt nem így kellene tenni. Egyébként ott maga a vallásosság olyannyira benne van a hétköznapokban, hogy nem tudsz úgy felszállni a tömegközlekedésre, vagy az utcán nem tudsz végigmenni, hogy ne látnál zsidót imakönyvvel a kezében és imádkozni. Egy rövid útszakaszt nem tudsz úgy megtenni, hogy ezt ne látnád. Én nem mondom, hogy mindegyikük képmutató. Én úgy hiszem, hogy legtöbbje Istent imádó ember. Tehát annyira benne van a hétköznapjaikban Isten, hogy miközben mennek a siratófalhoz imádkozni, aközben is imádkoznak.

Ugyanakkor lehet látni az utca sarkon álló, imakönyvet kezében tartó zsidót is, amire azt mondta Jézus, hogy ezt ne így tegyétek. Nem baj, ha felülsz egy buszra és Pestre menet előveszed a Bibliádat és olvasod. Ez nem baj, de az a kérdés, hogy miért teszed?! Ők azért tették itt az Igében, akikhez Jézus beszélt, hogy a többi ember lássa, hogy ők mit tesznek. Hogy a másik ember elismerje, hogy mit tesz. De neked nem attól kell jól érezni magad, hogy mások mit mondanak rólad, hogy mennyire ismernek el. Attól kell magadat jól érezni, hogy tudod, hogy ki vagy te a Krisztusban, hogy tudod, hogy Jézus által szeretett vagy, hogy tudod, hogy Istennek szertett gyermeke vagy, hogy tudod Isten kegyelme nagy feletted! Ha ezt tudod akkor érzed jól magad, és nem kell magadat mutogatnod és mások elismerését kicsikarni.

 

Sok ember keményen munkálkodik azon, hogy másoktól az elismerést kicsikarja saját maga számára. De még ha meg is kapod azt, hogy milyen jó keresztény vagy, ettől mennyire leszel előre?!

 

Sokszor van, hogy nem kapunk meg valamit, akkor meg dühösek leszünk. Nem kellene ellen így lennie. Pedig ha látnád Isten munkáját, akkor rájöhetnél arra, hogy Ő éppen el akar végezni benned valamit, ami értékes lesz a számodra. És pontosan ez volt az, amit a zsidók a pusztában nem vettek észre. Mert a rabszolgaságnak a helyéről mentek át az ígéret földjére, a Kánaánba és az út a pusztán keresztül vezetett. Nem repülővel mentek, nem metróval, hanem a pusztán keresztül. És abban az elvileg 11 napos járóföldnyi úton megtanulhatták volna, hogy Istenre nézzenek, Neki adjanak hálát, Tőle várjanak mindent! De az első nap már zúgolódtak, a felelősséget, hogy nincs víz és nagyon meleg van, Mózesre meg Áronra fogták, hogy ők a hibásak. Elfelejtkeztek a tíz csapásról, ami Egyiptomot érte, a tűz- a lángoszlopról – mindenről!

 

Hol van Isten?! Hallottad ezt már a keresztényektől? Közelebb van Ő mint gondolnád, csak nem látod, mert vak vagy – szellemi értelemben vagy mert nem abba az irányba nézel, ahol Ő van. Mintha én mutogatnék rád és kérdezném, hogy hol van a zongora? Pedig azt csak azért nem látom, mert a hátam mögött van és téged tennélek felelőssé, hogy nem hallom a zongora hangot. És az emberek vádaskodnak, hogy hol van a gyógyulás, a szabadulás és miért történt meg a baleset és hol volt az Isten?

Hol voltál te, amikor követni kellett volna a Szellemet? Akkor amikor Isten figyelmeztetett, hogy ne menj abba az irányba, amikor mondta, hogy ne köss azzal az emberrel házasságot, hogy ne menj el abba a buliba….te egészen mást tettél. Olyan könnyű a másikra fogni, hogy az ő hibája! Isten figyelmeztetett, csak a te füled be volt dugva. Lehet, hogy szólt éppen a világi zen és nem hallottad?!

 

Csak akkor vagyunk boldogok, ha elismernek minket, vagy akkor, ha simogatják a fejünket, vagy minden a mi szánk íze szerint alakul?! Ha ez így van, akkor állandóan sérültek leszünk! Ha emberektől várunk elismerést és azt várjuk, hogy emberek megadják nekünk azt, hogy az érzelmi szükségeink ki legyenek elégítve, akkor sérüléseket fogunk megtapasztalni. Mondom neked, hogy nézz Istenre és Tőle várd, hogy a szükségeid be legyenek töltve. És Isten fog használni embereket, akik be tudják tölteni az érzelmi szükségleteidet. Istenre nézzél mindenkor, minden helyzetben!

Az emberek néznek emberekre, hogy honnan kaphatnak pénzt, munkát, gyógyulást… Néznek az orvosra és mindenkire… és mivel, hogy csalódnak, ezért sérülések érik őket. De ha Istenre nézel, Ő betölti a szükségeidet és Ő embereket fog használni! Van úgy, hogy Ő maga személyesen tölti be az érzelmi szükségleteidet és meglátogat téged egy reggel, vagy egy éjszaka…. És az Ő természetfeletti jelenléte betölt téged és nem tudsz mit csinálni, csak írsz és azt mondod, hogy: Köszönöm Uram, hogy betöltesz és jelen vagy az életemben!

Van azonban úgy, hogy emberek lesznek, akik megdicsérnek, támogatnak, elismernek és ezt te helyesen tudod kezelni. És azt mondod,hogy köszönöm a kedves szavaidat, dicsőség ezért Istennek.

 

De ha azt mondod, hogy emberek, nézzétek milyen jó vagyok, milyen szép vagyok, milyen drága ing van rajtam…. És attól teszik függővé az emberek az önértékelésüket, hogy milyen cipőjük van, mennyi a fizetésük, vagy attól teszik magukat elfogadhatóvá, hogy milyen a külső, amit az emberek látnak.

Nem baj, ha szép,csinos és elegáns, vagy meg hogy jó ruha van rajtad, mert ez szép és jó! Csak ne ettől várd, hogy megelégedett legyél! Mert lehet, hogy eljön az idő, amikor ezek nem állnak majd a rendelkezésedre. És a húszévesek hatvan év múlva 80 évesek lesznek és lehet, hogy szebb leszel, mint most! Úgy, mint Ábrahám felesége, aki nagyon idős volt és az egyiptomi megkívánta őt nyolcvan-kilencven évesen és feleségül akarta venni…

 

Ne várjuk azt, hogy emberek legyenek azok, akik betöltik az érzelmi szükségeinket, mert így állandóan sérültek leszünk, tele sértődéssel és duzzogással. Ha ez van velünk, akkor – mint egyszer egy prédikátor mondta – pelenkát kell cserélni, mert „csecsemő” vagy.

 

Máté 23-:

„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert megfizetitek a tizedet a mentából, kaporból és köményből és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget.

Pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni. Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belül pedig tele vannak ragadománnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen!

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden tisztátalansággal vannak tele. Éppen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.”

 

És ez nem csak a prédikátoroknak szól! Például felöltözöl szépen, gyülekezetbe jössz, belépsz az ajtón, találkozol valakivel. Óhh dicsőség Istennek, puszi jobbról-balról – de azt gondolod, hogy jaj csak le ne üljön mellém!

Nehogy azt hidd, hogy ez nincs jelen a gyülekezetekben?! Óh én áldalak Istenem – énekelne már kicsit halkabban, nem bírom elviselni azt a hangot, amit kiad… Van úgy, hogy az ember nehezen tud koncentrálni a Szellem áradatára, amikor mögötte valaki hamis hangon énekel. De Isten őt is szereti! És lehet, hogy ez a hang Istennek kedves! Nekem nem biztos, és lehet, hogy neked sem.

Ha úgy jössz ide, hogy puszi és azt gondolod, hogy jobb lenni szóba nem állni veled…. akkor az egy színlelés, egy hamisság! Gyakorlatilag így az ember kettős életet él.

Egy bizonyos dolgot teszünk a kívülállók számára és más dolog zajlik benned. Isten látja és hallja a bensőnket, a gondolatainkat és látja és hallja a mások elől elrejtett cselekedeteinket. Ezért neked törekedned kell arra, hogy ne akard a másikat elkápráztatni! Tanulj meg az egyszemélyes közönség előtt élni, aki maga Isten!

 

Ami vagy valójában (és ez rám is igaz, nekem súlyosabb ítéletem lesz, mert Isten Igéjének tanítója vagyok), az vagy otthon is. És örülsz most annak, hogy csak „innen” ismersz?!”