Róma 8:28. Tudjuk pedig hogy azoknak, akik Istent szeretik minden a javukra van.

Tudjuk pedig, hogy azoknak akik Istent szeretik, minden a javukra van

Hogyan vezet bennünket Isten Szelleme

(2018.03.04.)

(Turiné Nagyréti Györgyi üzenete)

„Nagyon nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Köszönöm a Mennyei Atyának Jézus nevében, hogy most itt állhatok előttetek és elmondhatom a bizonyságomat. Hálás vagyok a Szent Szellemnek, amiért a maga szelíd módján vezetett és terelgetett engem ide a keskeny útra.

Köszönöm, hogy bizonyságot tehetek életemnek arról a szakaszáról, amikor az Úr látható módon mozdult az életemben, a hitem által kaptam látásokat, álmokat és jeleket, amikkel megerősített és utat mutatott nekem.

A mondanivalóm középpontjában férjem halála áll, amely egy motorbaleset során következett be négy évvel ezelőtt. És ezen a mélyponton keresztül szeretnék tanúbizonyságot tenni, hogy az Úr a legkilátástalanabb és a legsötétebb helyzetből hogyan tudott kihozni, felemelni és reményt adni.

Azt a címet adnám a mai napi bizonyságnak a Róma 8.28 alapján, hogy tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van. És ha alcímet adhatnék neki, akkor azt adnám, hogy Isten hogyan vezet minket – jelen esetben engem hogyan vezet álmok, jelek, csodák, látások és belső vezetés által.

Ha most úgy vagytok itt, hogy valakitek meghalt, közeli rokon, barát, munkatárs, aki megrendítette a hiteteket, tudjátok meg, hogy az nem Isten akarata, hogy bárki is meghaljon! Viszont ha megengedi, akkor tudnotok kell – ha az Úrban van, és biztos abban van, mert közeli rokonotok és bízunk ebben -, hogy feljebb akar benneteket emelni az Úr. És én ezt a saját példámon tudom elmondani, hogy ez hogyan történt.

Nagy vonalakban jellemzem a származásomat. Keresztény családból származom, szüleim nagyon nagy hitben voltak a maguk vallásos hitével. Édesapám zongorázgatott, dicsőítettünk, imádkozgattunk, de nem éreztük az élő kapcsolatot.

Én, amikor a férjemmel találkoztam tudtam, hogy az Isten akarata volt. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de azt is tudom, hogy nincsenek véletlenek. Mert én akkor biztosan nem mentem volna el abba a bálba, buliba ahol találkoztunk, mert aznap kaptam meg a felvételimet, hogy bőven a pontszám fölött voltam, de helyhiány miatt elutasítottak a tanítóképzőbe és én biztosan nem mentem volna el. Éreztem, hogy ez nem tőlem van és mondtam, hogy jó, akkor én az első fiúval el fogok menni táncolni… és utána is úgy volt, hogy nem figyeltem rá, de az Úr az olyan…. hogy egymásnak lettünk rendelve. Őróla csak annyit, hogy Tibornak hívják, anyukája vallásos volt, apukája nem. Ő gyermekkorában hitt Istenben és amikor elkezdte a gimnáziumi tanulmányokat és az egyetemi tanulmányait – gyógyszerész volt -, akkor racionális elméje és a tudomány elvitte abba az irányba, hogy „ciki” volt a vallás. Így mondta nekem, hogy az olyan ciki, mert ő tanulta, hogy a darvinizmus…, meg stb. és ez a tudományos és ezt nem lehet mással helyettesíteni és Istent senki nem látta.

Én éreztem, hogy nekem az a feladatom, hogy őt hitre vezessem, én ezt tudtam. Két év után megbeszéltük, hogy összeházasodunk, mert ez nagyon nagy szerelem volt. És akkor, hogy ez templomi esküvés legyen arra azt mondta, hogy ő biztosan nem fog ott bohóckodni… és mondtam neki, hogy akkor te így jártál, mert én az Isten áldása nélkül biztos, hogy nem megyek hozzád.

Mert tudnotok kell, hogy igaz, hogy „vallásos” voltam, de én a fűben, fában, bokorban, katica bogárban és a felhőkben, mindenhol Isten teremtését láttam. Én nem elképzeltem, és nem hittem, hanem tudtam, hogy van Isten. Valaki ezt megkérdőjelezi? Nekem tehát az volt a feladatom, hogy őt hitre vezessem – ebben biztos vagyok.

Összeházasodtunk, falun nyitottunk patikát, született egy kisfiunk és boldogok voltunk nagyon!

Édesapám halála 1987-ben bekövetkezett, 1979-ben esküdtünk és, amikor apukám meghalt, én 28 éves voltam, a kisfiam pedig 3 éves. És akkor elgondolkodtam!

Én nem csalódtam az Istenben, mert tudtam, hogy Isten jó, de nem értettem – mert nem volt bizonyságom -, hogy ha meghalunk, hova kerülünk? Vajon be tudom tartani a tízparancsolatot? Úgy éreztem, hogy nem, és nem volt bizonyságom.

Borzasztó érzés volt, hogy nem tudok semmi, nem is tudom, hogy ki vagyok pontosan! Nem tudom egyáltalán beazonosítani, hogy mi a valóság, megrendült a hitem, mert nem voltam biztos, hogy én be tudom tartani…. Mert az, hogy gondolatban ne vétkezz, azt lehetetlen betartani, stb…

Istent kezdem keresni mindenben ezután, de nem találtam azt az élő kapcsolatot, amiről úgy gondoltam, az agykontrollban, az ezotériában, a meditálásban, a jógában megtalálom. Ezek a dolgok ideig-óráig működtek, mert a gonosz az úgy csinálja, hogy működjön és tényleg működött!

Én nagyon boldog voltam a szűk családi körömben, de mindig mikor egyedül maradtam, képes voltam sírni, mert az apukám halálát nem tudtam hova tenni. Kivittem a fiamat a temetőbe és kérdés merült fel bennem, hogy ez a cél? Nézd meg fiam, ide jutunk?! Itt fekszik papa, és ez is az is…. Hát nem lehet ez a világnak a célja! Egyszerűen nem értettem!

1992-ben egy szórólapot találtunk a postaládában és én azért is szeretek szórólapozni, mert én így jutottam hitre, vagyis élő hitre, hogy Jim Sanders amerikai misszionárius az örök életet és a gyulást hirdette. Én ujjongtam és táncoltam és mondtam a férjemnek, hogy nekem erre van szükségem és menjünk el. Ő ettől nem volt ennyire boldog, de mivel szeretett, elvitt engem. Több ezren voltunk Baján a sportpályán és azt mondta, hogy majd ő megmondja, hogy van-e Isten, mert őt a tömeghipnózis nem fogja befolyásolni, őt nem fogják tudni… majd ő megmondja, hogy van-e Isten.

És én imádkoztam, hogy Istenem… a fiam is - aki már tíz éves volt – és a férjem is tudja meg, hogy a Szent Szellem – mert akkor hallottam először, hogy be lehet vele töltekezni – érintse meg és töltse be őket nagyon, hogy érezzék meg azt, amit én érzek, hogy van Isten!

És amikor álltunk a sorokban és a férjem úgy elesett, hogy még fél óra múlva sem tudott felkelni azt mondta, hogy hát ekkora Isten van, azt nem gondolta! Aztán ott ült egy dombon egy pulóveren a sok ezer ember között, és kapkodta a levegőt – és a fiam is szerencsére hitre jutott és megtapasztalták mindketten Istent. Én azonban a világon semmit nem éreztem, de nem zavart, mert én tudtam, hogy van Isten. Én csak csodálkoztam és örültem ezen, mert tulajdonképpen ez volt a cél!

Ezután elkezdtük a Jim kazettákat hallgatni és az üdvösség imáját reggel-délben-este mondtuk, mert azt nem tudtuk, hogy azt csak egyszer kell… Férjem élete száznyolcvan fokos fordulatot vett. Addig az anyagi életünk volt a legfontosabb a családunkban, de ettől fogva elkezdett szolgálni. A falu és a gyógyszertárhoz tartozó környékre vitte ki ingyen a gyógyszereket és szolgálta az embereket. Felvette a hajléktalanokat, ráadta a kabátját, itatta a poharából…. nem volt neki probléma semmi, mindent megtett és egyszerűen olyan szíve lett, hogy nagyon csodálkoztam én, hogy ez már nem is normális dolog, hogy itt hagyott bennünket karácsonykor emiatt… De ő egy ilyen hitre jutott és én boldog voltam!

Egészen 2010-ig ment a kazettahallgatás, kijegyzeteltük a lényeget és – mivel hallásból van az Ige – azokat értelmeztem mondogattam a fiamnak és férjemnek is. Egyik reggel úgy ébredben 2010-ben, hogy én nem halhatok meg addig, amíg nem olvasom el a Bibliát. És nem tudtam, hogy honnan van ez az üzenet – miközben nem is volt Bibliám. Ezután a neten kijelöltem minden nap négy szakaszt és azt naponta elolvastam és amelyik nap nem értem rá, akkor másnap olvastam nyolcat büntetésből. Tehát egyszerűen egy olyan kijelentés volt ez, annyira erős valami, hogy muszáj volt megtenni. Minden esetre nagyon nem értettem a dolgokat, főleg az ószövetséget az állatáldozatokkal és a jelenésektől is nagyon féltem… de az újszövetség az csodálatos volt és kegyelme Istennek. Mert én csodálkoztam, hogy Jézus nem vágta oda a keresztet a földhöz és nem mondta, hogy elegem van belőletek emberek! Hogyan tudta ezt így végigcsinálni? Bámulatos ez!

Amikor ezt elolvastam, még abban az évben volt egy olyan álmom, hogy Isten szólt hozzám és azt mondta, hogy egy szót küld nekem és ennek a jelentését nézzem meg. A férjem ébren volt és mondtam neki, hogy az Úr azt küldte nekem, hogy AZAR. Beütöttük a googl-ba miközben mondta férjem, hogy ez biztosan hülyeség, de én éreztem, hogy ez nem az, mert annyira élénk volt az álom, hogy megnéztük. Ez a szó egy héber férfinév és azt jelentette, hogy akit Jahve segít!

Tehát én vagyok az, akit Jahve segít! Hát én olyan boldog voltam! És a férjem is csak nézett! Hát ez tényleg igaz volt! És nagyon boldog voltam, mert éppen egy családi békétlenségben voltunk. És arra gondoltam, hogy ez egy kicsit megerősít engem, de azt is tudtam, hogy ez az egész életre szól! Mert Isten nem olyan, hogy most csak mára, vagy a holnapra üzen.

Az Apcsel.2.17 azt írja, hogy az utolsó napokban így szól az Isten: Kiöntöm szellememet minden testre és a ti ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak és csodákat teszek az égen fenn és jeleket a földön lenn.

Két év múlva, 2012-ben a férjemmel egy természetfeletti dolog történt. Egyik reggel ott ült az ágyam szélén, sírt és zokogott olyan szinten, ahogyan én még nem láttam soha. Alig tudott megszólalni, amikor kérdeztem, hogy mi történt. Akkor mondta, hogy nincs baj, de elhagyta a testét – mondta ő, a racionális, tudományos ember. Ha velem történik ilyen, biztosan nem hiszi el.

Elmondta, hogy átment a szelleme a plafonon keresztül a patika fölé és látta a Kapos folyót és a házakat, a vonatot, mert ott megy mellettünk. Látta a völgyet, a ködöt ahogy felszáll… és azt mondta, hogy valóságosabb volt, mint az igazság. És mondta, hogy teljesen külön van a szellem és a test és ezt ő megtapasztalta. De azt mondta, hogy nem ezért sír, hanem azért, mert megtapasztalta Isten dicsőségét, azt a feltétel nélküli szeretetet, amit nem tudunk elképzelni.

Olyan szeretet van – azt mondta, hogy el nem tudja mondani. Tehát Isten mérhetetlen szeretetét és az örök életet tapasztalta meg, hogy a szellemünk külön van a testünktől. És ez hetekig tartott, mert kiment megnézni reggel a napfelkeltét, hogy azt látta-e, mert ő nagyon racionális és mondta, hogy igen ezt látta… mert ez egy olyan dolog volt, hogy a valóságban nem látta úgy, mint ahogy azt akkor látta. És azt akartam elmondani nektek, hogy ez igen, megtörtént és én elhiszem!

Ezután Jim Sanders Hőgyészen evangelizált és teljesen véletlenül – ugye nincsenek véletlenek -, a képújságot sose szoktam nézni, pláne a hőgyészit de bekapcsoltam a híradást és a hőgyészi képújságban volt, hogy Sim Sanders 2012. májusában evangelizál. És mondtam a férjemnek, hogy akkor elmegyünk, mert hát annyi kazettáját hallgattuk meg, akkor veszünk is…. El is mentünk és Fábián Attilának vagyok nagyon hálás az akkori pásztornak, aki ott volt a szekszárdi gyülekezettel és mondta, hogy álljunk ki. Mondtuk, hogy nem vagyunk betegek, de mivel nekem éppen a fejem fájt, gondoltam, hogy akkor nem veszek be gyógyszert, hanem ezt megnézzük, hogy mi van az Igével. És akkor kiálltam oda, Jim rám tette a kezét, imádkoztak értem és mondtam, hogy jó, akkor elmúlott. Négy napig fájt még utána a fejem…

De én azokat a tanításokat, amiket Jim tanított mondtam folyamatosan, hogy az I. Péter 2.24 alapján Jézus sebeiben meggyógyultam, vagy a Lukács 4.8 alapján Távozz tőlem sátán – éjjel nappal mondtam és esténként mondtam a férjemnek, hogy nyomja meg a fejem. Ugyan nem fájt, de kértem hogy nyomja meg. Ezen ő is csodálkozott, és azon is, hogy nem kértem gyógyszert és úgy tudtam dolgozni, hogy nem is tudta senki, hogy fáj a fejem. Az óvodában nem vették észre, nem mondtam… A negyedik nap úgy elmúlott, hogy soha többet nem jött vissza! Dicsőség Istennek!

Tehát nem azonnal ment el! De ha nem is azonnal megy el, akkor is higgyétek el! Én ezt kipróbáltam és akkor sokkal erősebb hittel jöttem ki belőle.

Ezután a férjemnek volt egy álma a balesete előtt egy héttel. Édesanyja a férjemnek öt évvel ezelőtt halt meg és azt álmodta, hogy az édesanyja kiált hozzá nagyon hangosan, hogy fiam vigyázz! De nagyon hangosan kiáltott és ahogy nekem így kiáltotta, mondtam, hogy hallgass, ne mondd ezt, nem akarom tudni! Én nem tudtam, hogy meg lehet törni a sátán erejét, én még csak csecsemő sem voltam, csak újszülött. Én akkor csak hallgattam Jimet, nem tudtam ezekről.

És én mondtam, hogy ne mondd ezt, mert ez biztosan nem Istentől van, ezt nem akarom tudni és mint egy strucc dugtuk a fejünket a homokba. Azért azt is mondtuk, hogy vigyázzunk és annyit is, hogy Istenem, ugye ilyen nem történhet?! De ez nem volt igazi ima, hanem arra gondoltunk, hogy egy rossz álom…

Egy hét múlva megtörtént a baleset. Délben vitte a motort Dombóvárra a Lidl elé vizsgáztatni és valaki elé ment úgy, mint egy fal és belement ötvennel… És hat métert repült és a kisagyat ütötte meg, hiába volt rajta sisak. Ez nem rögtön, hanem szép fokozatosan vérzik be. Tehát először még nyitni akarta a patikát, hogy hazajön… és a kaposvári sürgősségire vitték. Mire én odaértem, akkor vesztette el az eszméletét és elvitték a műtőbe. Én egy imaláncot szerveztem, mindenkinek szóltam, hogy imádkozzanak, kértem egy imaszolgálatost, jött az imaszolgálatos a kápolnába és a fiam is hitben volt és imádkoztunk.

Letérdeltünk és imádkoztunk, mert (Máté 18.19-20.) ha ketten egy akaraton vagytok, akkor minden dolog felől, amit kértek megadja néktek a Mennyei Atya. És ezt imádkoztuk, nem érdekelt minket, hogy ki lát, ki nem. A bokorban, vagy akárhol imádkoztunk együtt egy akaraton, hogy az nem történhet meg! Istenem, Te tudod, hogy mi mennyire szeretünk téged!

És az imaszolgálatossal a kápolnában imádkoztunk és azt mondta, hogy ilyen fohászt még nem hallott. Én elmondtam az Úrnak mindent, elmondtam, hogy ha mi gonosz létünkre tudunk a gyerekeinknek jót adni (Lukács 11.13) akkor mennyivel inkább nekünk a Mennyei Atyánk. És minden letettem a lába elé, hogy mi nagyon szeretjük Őt, látja, hogy mi szeretetben élünk és nem akarhatja, mert tudom, hogy nem ez az Ő akarata!

És mondta az imaszolgálatos, hogy tízből hatan meggyógyulnak…. Hát reménykedtem!

Férjem nem tért észhez, kómába esett. Az orvosok próbáltak rávezetni, hogy nincs esély, mutogatták a ct-ket. És én elhittem az agyammal, az elmémmel ezt, és mondták azt is, hogy annyira egészséges minden szerve, szíve, tüdeje, mája, veséje, hogy aláírnám-e a transzplantációs papírokat. Én mondtam, hogy persze, nem erről van szó, ő is aláírta, mert mi nem csak arról szoktunk beszélni, hogy milyen idő van, hanem ezt megbeszéltük, hogy bármelyikőnkkel történik valami, akkor odaadjuk…. De én nem ebben az irányban gondolkodom! Mondtam, hogy én egy csodatévő Istent szolgálok és nem hiszem, hogy ez megtörténhet! És kérdezte, hogy értem-e, amit ő mondott?! És mondtam, hogy igen, értem az eszemmel és alá is írtam az eszemmel, de a szívemmel nem értettem.

Mondta, hogy tizenkét orvos négy konzultáció során fogja kimondani, hogy visszafordíthatatlan-e a folyamat és úgy néz ki, hogy visszafordíthatatlan és hogy mi az utolsó kívánságom. És én mint egy ilyen tudathasadásos – mert az ember ezt nem tudja az eszével felfogni, mert én egy csodatévő Istent szolgáltam – mondtam, hogy ez nem lehet! Mégis az eszemmel elmondtam az utolsó kívánságomat: három is lesz! Az lesz az utolsó kívánságom, hogy hívjanak egy katolikus papot, második, hogy amikor az orvoscsoport ott van, akkor ne beszéljenek előtte arról, hogy meg fog halni, mert én hiszem, hogy mindent hall. A harmadik kívánságom pedig az, mikor eldöntik, hogy nincs visszaút, kikapcsolják a gépet… győződjenek meg róla, hogy megtörtént-e a csoda, mert én hiszem, hogy megtörténik a csoda. Mondák, hogy jó.

De a csoda nem történt meg! Azt még elmondom, hogy a katolikus papot soha életemben nem láttam, Miklós atyának hívták és ő egy karizmatikus egyéniségű pap volt, olyan jelenlét volt, mikor az atya, én és a fiam együtt férjem fölé hajoltunk, olyan jelenlét volt, hogy nem tudom nektek elmondani.

Amikor elment, amikor el tudtuk az atyát engedni, mondta hogy menjünk el hozzá, mert fontosat akar nekünk mondani. És mondtuk, hogy jó.

Sajnos az orvoscsoport kijelentette, hogy nincs visszaút, én egy nagyot kiáltottam, hogy miért a jók mennek el?!

A világ mindjárt hozott is egy Xanaxot, mert ugye a világ ezzel gyógyít, én ezzel éltem is. A fiammal kimentünk a sürgősségi lépcsőjére, néztem az órámat és éjfél volt. A legsötétebb óra! Olyan, amit senkinek nem kívánok! Úgy éreztem, mintha egy légüres térbe lépnék ki, értelmetlen minden, nincs remény, nincs semmi. Istent nem hibáztattam, csak nem tudtam, hogy hogyan tovább, nem tudtam, hogy fel tudok-e állni. És azt a pusztaságot, azt a kietlenséget nem tudom elmondani, amit akkor éreztem!

Mondtam a fiamnak, hogy most hova menjünk? Ő sem tudta! Mondtam, hogy tudod mit, menjünk el az atyához. Ha ég a villany bemegyünk, mert mondta, hogy másnap korán kel, mert húsvéti mise lesz. Égett a villany, bementünk hozzá, aki nagyon várt bennünket. Sírt az atya. Kérdeztük őt, és azt mondta, hogy nem fogjuk megérteni amit mond nekünk. De mondtuk neki, hogy mi minden meg fogunk érteni.

Azt mondta, hogy az ő kezei fel vannak szentelve… valamikor ügyvéd volt, de kiábrándult ebből az anyagi világból és azt mondta, hogy nagyon sok embert engedett el az utolsó útjára, de az én férjem a harmadik égig ment, és nagyon kevés ilyen ember van…. És annyira sírt és zokogott, hogy ő engedhette el ezt az embert az utolsó útjára. Olyan boldog volt ettől. És a fiamiért is elkezdett imádkozni Jézus nevében kézrátétellel és azt mondta, hogy most már nem csak a saját családod fölött – volt felesége és kislánya – leszel családfő, hanem átveszed édesapád szerepét és édesanyát felett is családfő leszel! Kézrátéttel értem is imádkozott és elmondta, hogy minden feladatot meg fogok tudni oldani és segítséget fogok kapni, Jézus fog segíteni engem végig az utamon.

Úgy képzeljétek el, hogy az a mérhetetlen sötétség, ami bennem volt…még ugyanabban az órában - mivel az Úr megvigasztalt – oszlani kezdett. Ugyanabban az órában vigaszt kaptam, amikor megtörtént a tragédia, amikor nem is akartam élni, mert olyan mérhetetlen volt az a mélység!

Zsoltárok 50.15; 34-19: Hívj engem segítségül és én megszabadítalak téged!

                                         Mikor szíved megtört, akkor vagyok hozzád közel!

És én hiszem, hogy nincs az a sötétség, vagy kiúttalanság, aminél Isten szeretete ne lenne nagyobb! Engem az Úr úgy felemelt abból a sötétségből, mely kezdett eloszlani és fény villant bennem. Arra gondoltam, hogy ha a férjem jó helyen van – és úgy éreztem, hogy az volt a feladatom, hogy őt hitre vigyem el – akkor én magamat nem fogom sajnálni! És kaptam erőt!

És higgyétek el, ha bármilyen ponton vagytok és az Úrhoz kiáltotok, akkora erőt kaptok, sokkal nagyobbat, mint gondolnátok! Én véghetetlen erőt kaptam, én vígasztaltam mindenkit és csináltam a kis dolgaimat tovább.

De a gonosz azért nem alszik. El kellett adnom a patikát és a tanyát, és volt ehhez erőm és hitem, reményem és dicsértem az Urat közben, hogy a férjem a legjobb helyen van tudom és nem fogok bánkódni. De egy idő után mégis azt éreztem, hogy jobban vagyok megterhelve, mint amit bírok. Mert összejátszottak a dolgok ellenem, a patikai dolgokat el kellett adni, de mivel én óvónő voltam, nem értettem ezekhez, de csináltam… és amikor tizenegy gyógyszerész megnézte a patikát, és amikor megnézte a patikát utána kinyomta a telefont, nem mondott semmit, még annyit sem, hogy nem kéri… pedig még az is többet ért volna, mint hogy reménykedtem…

Aztán a tanyánkba is betörtek háromszor. Először csak a riasztót rontották el… Én úgy voltam vele, hogy azt mondtam: Uram, azt a tanyát úgysem tudják eltolni onnan, az a terület gyönyörű és a ház is… de amikor negyedszer betörtek, megbontották a tetőt négy méter szélességben és be is ázott, mert nagy vihar tört ki… Én kint helyszíneltem a rendőrökkel negyedszer, a fiammal kivittük a fűnyírót, hogy amíg helyszínelnek, addig nyírjuk le a füvet és a lengetős fűnyíró is elromlott, és az én tologatósom is… Hát… leültünk a gazba és ott sírtunk. És én csak azt mondtam, hogy: Olyan jó Uram, hogy ezt a férjem nem látja! Vagy ha látja is, de ott már nincs fájdalom…

A fiam hazament, mert másnap dolgozott, én éjfélig ott voltam a rendőrökkel. Amikor hazamentem éjfél volt – újból a legsötétebb óra -, letérdeltem, térdre zuhantam és kiáltottam az Úrhoz: Uram! Te azt mondtad, hogy nem leszek jobban megpróbálva annál, mint amit elbírok! Én ebben az állapotomban, amiben vagyok – becsületesen csináltam mindent – nem tudom mi lesz, mert most te jössz! Segítened kell, mert én már nem tudom ezeket a dolgokat megoldani, muszáj, hogy segítségemre légy! A férjemhez is kiáltottam és azt mondtam, hogy mi még az életünkben megbeszéltük, hogy bármelyikőnk meghal, a másiknak segíteni fog, vagy jelez, hogy vele van. De semmilyen jelet nem éreztem csak összeomlást, hogy egyedül vagyok és nem bírok már ekkora terheket. És semmi jelzés nem jött!

Én ekkor sem haragudtam az Úrra, mert én akkor is tudtam, hogy Ő jó, de szerettem volna, ha megmutatja, hogy ebből a helyzetből kihoz, mert kibírhatatlan volt számomra…

És ekkor kaptam egy nagy békességet aznap éjjel álmomban. Azt álmodtam, hogy a férjem szólt hozzám és azt mondta, hogy: ő amikor meghalt, választania kellett, hogy vagy minden nap velem van, jelez, vagy segít – mert tudta, hogy nekem rengeteg a feladatom -, és azt választotta, hogy segít.

Hát én reggel olyan boldog voltam! Rohantam le a patikába, a leltározó lányoknak mondtam, hogy a férjem azt mondta, hogy választania kellett és, hogy segíteni fog. Öt perc múlva jött az asztalos, hogy megvették a tanyát és egy órán belül felhívott a tizenkettedik gyógyszerész, hogy megvette a patikát!

Az Úrnak ilyen hatalma van és ilyen ereje! És ha lemeztelenítitek magatokat – mert én akkor azt tettem – és kiáltasz hozzá, akkor én hiszem, hogy ha igazából ott a szívetek, akkor Ő nem hagy egyedül! Amikor a legmélyebb gödörben vagytok, akkor az Úr nem hagy el benneteket!

Máté 11.28;30

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és Én megnyugosztalak titeket!”

„Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.”

Higgyétek el, nem leszünk jobban megpróbálva, mint amennyit elbírunk – én azt tapasztaltam.

Máté 7.11

„Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér mind kap, aki keres az talál és a zörgetőknek megnyittatik.

V.Mózes 4.29

„Megtalálsz, ha teljes szívedből keresel engem. Amikor a legmélyebben vagytok, akkor vagyok hozzátok közel.”

Higgyétek el, nincs az a hitpróba, amiből ne tudnátok kijönni erősebben – ezt én tudom -, mert Isten jó!

Ezután próbáltam Szekszárdra költözni és eladogatni a dolgokat, mert akkor már itt vettünk egy lakást és meg is beszéltük, hogy ide fogunk járni gyülekezetbe, mert itt volt a ház sarkán. És nagyon sok volt akkor is a feladatom a költözéssel, sok volt a dolgom, unokám is mindig beteg volt. És össze voltam törve. És összetörve én nagyon tudok az Úrhoz kiáltani és kiáltottam egy nagyot hozzá, hogy: Most megint nagyon kellene a segítség, mert elakadtam!

És álmomban szólt hozzám az Úr 2015. januárjában. Éjjeli fél egykor felültem az ágyban és azt mondta, hogy: Minden imádat meghallgatom! És akkor én mosolyogtam és mondtam, hogy jaj, de örülök! Csak mondom miért nem válaszolod meg?

Persze örültem, hogy meghallgatja, ez nagyon jó hír volt, de még nem láttam, hogy a valóságba jönne, de ez már nekem nagyon jó volt.

És még azt szeretném elmondani, hogy ebbe a gyülekezetbe 2012. augusztusába kerültem, a költözésemkor. Nagyon hálás vagyok Fábián Attilának, az akkori pásztornak, mert akkor kezdtem tulajdonképpen az összefüggéseket megérteni, hogy mi hogy van, mert nem mindent értettem. Olyan szomjúság volt a szívemben, hogy éjjel és nappal hallgattam az Igéket, a tanításokat. Egy spirálfüzetet teleírtam Igékkel. Éhes voltam, mert láttam, hogy Isten mozdult. És tudtam, hogy az ima az a lelki irgalmasság legmagasabb fokú jócselekedete és az Úr mindenkit megment, aki imádkozik és úgy örültem, amikor azt mondta, hogy minden imámat meghallgatja.

Én régebben az ima embere voltam, ami azt jelentette, hogy elmondtam a szavakat. Azokat a szavakat, ami az üdvösség imája, a miatyánk… de azok csak szavak! És utána történt az, hogy amikor lemeztelenítettem magam és kiáltottam az Úrhoz, akkor a hit embere voltam. És nem mindegy, hogy a szavakat imádkozzuk, vagy hitből imádkozunk. És higgyétek el, hogy ha hitből imádkoztok, azt az Úr meghallja, de ha csak a szavakat mondjuk azt nem! És én tudom, hogy engem sokszor azért nem hallgatott meg az Úr, mert én csak az ima embere voltam.

Azon is gondolkodtam, hogy hogyan lehet a hitet növelni. És gondoltam, hogy igen, Isten jelenlétében kell lenni és imádkozni kell… De aztán azt is gondoltam, hogy még valami kell ehhez, és akkor rájöttem, hogy engedelmesnek kell lenni. Ha az Úr szól, akkor menj be a belső szobádba, mert nagyon sokszor olyan cselekedeteket teszünk, pl. olyan filmeket nézünk, olyan vásárlásokba bonyolódunk, vagy beszélgetésbe – ami órákig tart – és ez az Úrnak nem biztos, hogy tetszik.

Ha hív az Úr, akkor menjetek be a belső szobátokba és az a fontos, hogy Vele együtt legyünk. Szerintem a hit növekedésében nagyon fontos, hogy engedelmeskedjünk, ha halljuk az Isten szavát – én erre jutottam!

Ezután 2015-ben újból kaptam egy álmot, mert én azt a szeretetet, amit a férjemre nem tudtam ráönteni, azt én mind az Úrra tettem. És tényleg nagyon sok szeretetet kapott tőlem, úgy mondanám, hogy csordultig voltam Őérte. És kaptam egy álmot és azt álmodtam, hogy azt mondta Jézus, hogy én az Ő ékszere vagyok. Hát, mondtam, ez igen! Mert ugye az ékszer az a legtündöklőbb drágakő! És ti is mindannyian azok vagytok! Mert akik az Úrban vagyunk, mi mindannyian tündöklünk, mert mi vagyunk az Ő fényes drágakövei, akik világítunk ebben a nagyon sötét, gonosz világban! Mert olyan sötét a világ, hogy az hihetetlen! És tudjátok meg, hogy ti is drágakövek vagytok és ezt mindannyiotoknak mondja!

Az Úr mindenkihez beszél, de nem mindenki hallja azt meg. De akik az Úrban vannak, azok az ékszerei az Úrnak. Csodálatos volt ez az álom!

II. Mózes 15 azt írja, hogy „mert te az én kincsem vagy!” És Isten mindennél jobban szeret minket, mi világítunk, mi vagyunk a fényesség, nagykövetek vagyunk és be kell mutatnunk a menny dicsőségét a földön! És tudjátok meg, hogy Isten az ember nélkül is Isten, de az ember Isten nélkül semmi!

Ott volt még bennem egy nagy kérdés, hogy Uram, tudom, hogy a férjemet a legmagasabbra vihetted, de ezt én miért érdemeltem meg? Tudom, hogy buta kérdés, de én ezt mindig feltettem az Úrnak. Ostromoltam ezzel mindig, imádkoztam és nagyon sok mindent megtettem, hogy válaszoljon. Miért érdemeltem ezt meg, miért nem harminc év múlva történt ez…? Az Úr válaszolt egy belső vezetés által. Leültetett egy video elé, amivel én nem akartam foglalkozni, mert a házasságról szólt és az engem nagyon érzékenyen érintett, de az Úr szólt, hogy ülj le és nézd meg. Egy pásztor beszélt a filmben és azt mondta, hogy „valakinek közületek a férje a bálványa és ki az közületek, akire ez igaz?” És én térdre rogytam és mondtam, hogy Uram én vagyok!

Nekem a férjem volt az első helyen! Én a kórházban is úgy imádkoztam érte a háromnapos kómában, hogy a világon a legjobban szeretem őt. Képzeljétek el, én nem tudtam azt, hogy ember is lehet bálvány. Én azt hittem, hogy szobor lehet bálvány, esetleg a pénz, de hogy ember is, azt nem tudtam. Akkor én ott fohászkodtam az Úrhoz, dicsőítettem és szólt belül és azt mondta, hogy: „Én mind a kettőtöket mentettelek meg, mert a férjedet a legmagasabbra emeltem, és téged pedig kiemeltelek a bálványimádatból, hoztalak fel a pokolból!” Ezt mondta nekem az Úr, mert bálványimádó voltam. És tudjátok, aki bálványimádó, az nem az Istent teszi az első helyre és az nem kerülhet a mennyországba.

Zsoltárok 18.16

„Akkor az Úr lenyúlt értem a magasból és felemelt engem és kihúzott a mély vizekből.”

Zsidó 13.15

„Nem hagylak el, sem el nem távozok tőled!”

Jeremiás 32.40

„Sosem unok bele abba, hogy veled jót tegyek.”   Pedig a látszat nem ez volt.

Róma 8.8

„Tudjuk pedig, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra van.”

A világ azt kérdezte tőlem, hogy: Hol van a te Istened, ha ez történt a férjeddel? És én hiába mondtam, hogy a legmagasabbra emelt minket az Úr, nevettek. Hogy nem csak hogy tragédia érte, még meg is bolondult!

De én tudtam az igazságot! Isten a legrosszabb dolgot is jóra tudja változtatni. És lehet, hogy az élet próbái a mi kegyelmünk álruhába? Szerintem lehet!

Már ide jártam a gyülekezetbe és hallottam tanítást a gyógyulásról, és már tudtam, hogy hogyan kell hinni. Gondoltam, hogy akkor én hitben leszek, mert egy influenzás betegségem volt 2017. januárjában, de úgy, hogy hánytam három napig és semmi folyadék nem maradt meg bennem és a racionális eszemmel tudtam, hogy akkor infúzió… De én három napig csak az Urat emlegettem, egyfolytában mondtam a gyógyító Igéket és én mindent megvallottam, amit tudtam és a sátánt is távoztattam magamtól, tehát mindent elmondtam, ami létezik. De nem történt semmi és én akkor összepakoltam a kórházi táskámat, felhívtam a fiamat, hogy vigyen el. De én tudtam és mondtam, hogy: Uram jó, orvos által is meg tudsz Te engem gyógyítani! És én hitben maradtam, és már majdnem odaért a fiam értem, amikor én azt mondtam, hogy: Uram, én tudom, hogy az Igéd igaz, az Úr nem hazudik. És én ekkor láttam Jézust a belső szemeimmel, kék palástban volt, kitette a kezét a sátán elé és azt mondta, hogy: „Eddig és ne tovább, vedd le a kezed róla, ő az Én gyermekem!” És abban a pillanatban a szellemem békességet kapott, mert tudtam, hogy a testem meggyógyult.

Elmentem azért az orvoshoz, megkaptam az injekciót, hazamentem és reggelre olyan éhes voltam, mint a farkas. Tehát úgy eltűnt minden tünetem, mintha nem is lettem volna három napig beteg. Az Úr annyira jó, hogy még ha az utolsó pillanatban is, de megsegít és soha nem hagy el.

János 16.23-24

„Amit csak kértek az Atyától az Én nevemben, megadja néktek. Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.”

I. Mózes 1.27

„Az Atya hasonmására lettünk teremtve.”

Én a fenti Igéket mondogattam magamban. Az Atya nem lehet beteg, az Atya félne valamitől, az Atya öreg? És arra gondoltam, hogy ha az Ő hasonmására lettünk teremtve, akkor ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is a világban? És összekötötte magam az Atyával, az Ő egészségére gondoltam és arra, hogy belélegzem az Atya egészségét, mert én egy vagyok Ővele. Belélegzem az Atya békességét, tudom, hogy az Ige igaz…. Én belélegzem azt a hatalmas gyógyító kenetet!

Én tehát összekötöttem magam Vele, mert tudtam, hogy az Ő hasonmására vagyunk teremtve. És ha Ő úgy van a világban, akkor úgy vagyunk mi is! Ez működik, mert ez igaz!

Ezután 2016- ban újból kaptam egy álmot, mert én az Urat ostromoltam mindig, mert többet akartam és éhes voltam nagyon. És egyszer szólt hozzám, hogy: „Hamarosan jövök!” És tudtam, hogy ez az elragadtatás! És örültem neki, mert én bizony nagyon várom, és tudjuk, hogy jutalmuk lesz azoknak, akik várják az Urat. És ez megint megerősített.

I. Korinthus 2.10

„Isten a Szelleme által megjelenti a terveit.”

Ez valóságosabb álom volt mindennél. Szólt hozzám az Úr, felébredtem, felültem és hallottam a hangját álmomban, valóságos volt!

Ezután egy jelet kaptam. Az első karácsony nagyon szomorú volt, úgy gondoltam, hogy mindenki ott áll a szeretet ünnepén a fa alatt és ez nekem nincs és a szívem nagyon fájt. És kiáltottam az Úrhoz és mondtam, hogy: Uram, én a többi napon nem érzem magam így, mert tudom az igazságot és tudom, hogy Te jót tettél, de ezt a mai napi fájdalmat ne érezzem, mert ez borzalmas. És akkor a férjemhez is kiáltottam és mondtam, hogy: Nem igaz, hogy nem jelzel, hát itt a szeretet, a karácsony és nem igaz, hogy annyira segítesz, hogy nem is jelzel. És akkor a fürdőszobában voltam és egy hatalmas csattanást hallottam és egy könyv esett le, de nem a szőnyegre – mert az lett volna logikus -, hanem 3-4 méterre messzebb, a parkettán, hogy jól halljam…. És a hátlapjával volt felfelé.

Mondtam, ha jól van, te ezt üzened?! És felemeltem a könyvet és az volt a címe, hogy: A SZERETET. Tehát Isten nagyon sokféle módon tud és képes megnyilvánulni, jelek által is és mi soha nem fogjuk tudni az összesen megismerni. Mert Isten nincs korlátok közé szorítva, Ő hatalmas és különböző módon képes mozdulni. Tehát ha ilyen jelet kapunk, akkor el kell fogadnunk, mert tudtam, hogy Tőle van. Nagyon boldog karácsonyom volt tehát az első karácsony!

Az első házassági évfordulónk napján éppen Londonban voltam a barátnőmnél és jöttünk haza éppen aznap és mondtam, hogy hát éppen ma van a házassági évfordulónk és olyan jó lenne, ha itt lenne a férjem és örülne és itt lehetnénk ketten! És fél órán belül találtam egy kis aranymedált és valami bele volt írva angolul. Hát én rögtön tudtam, hogy ezt a férjemtől kaptam házassági évfordulóra. Olyan boldog voltam! Megvidámította a mérhetetlen szomorú szívemet ez a kis aranymedál. Átfordította az Úr a bánatomat örömre. És amikor hazajöttünk, megnéztem, hogy mi van beleírva a szívecskébe és az volt, hogy Boldog házassági évfordulót! Az Úr szeretne átölelni, ezt tudom!

János 3.16

„Az Atya úgy szeret minket, ahogy az egyszülött fiát, Jézust.”

És azért engedi meg, hogy történjenek velünk ezek a csoda dolgok, mert annyira vágyjuk az Urat és annyira szomjasak vagyunk.

.-.-.-

Nagyon fontos álmot szeretnék elmondani nektek. 2016. október 28-án álmodtam, hogy az Úr szólt hozzám, hogy: nem fogok természetes halállal meghalni. És mondtam, hogy miért, meg fognak ölni? És azt mondta az Úr, aki nagyon nevetett, hogy nem, úgy fogsz meghalni, ahogy mindig szerettél volna gyermekkorodban, mint a buborék. És abban a pillanatban felébredtem. Én tudom, hogy a buborék súlytalan, testetlen és lebegve felszáll.

Én gyermekkoromban senkinek nem mondtam el, de én akkor azt gondoltam, hogy én úgy szeretnék meghalni, hogy ne maradjon itt a testem, hanem mint a buborék elpattanjon. Engem zavart a halál jelenléte, a test halála és én nem szerettem volna ezt, és azt kívántam, hogy úgy haljak meg, mint a buborék… De én erről senkinek nem beszéltem! Ez nagyon valóságos álom volt!

Én betöltöttem az 59. évemet és ha én nem fogok természetes halállal meghalni, akkor az Úr eljövetele nagyon korán itt lesz! Ezt szerettem volna nektek elmondani, mert ez egy olyan üzenet, ami nem csak nekem szól!

„Én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”

Legyetek tehát készen és szóljatok, akinek lehet, mert nem vagyunk mindannyian evangelisták, de ha az úszómecencében fuldokol valaki, akkor nem az úszómesterre kell várnunk, hanem nekünk kell megmenteni őt. 7,8 milliárdan élünk ezen a földön, naponta 150 ezer ember hal meg és amig ötöd számolok, addig kilenc… Vajon van-e üdvösségük? Vajon elmondja-e nekik valaki, hogy már ki van fizetve értük az ár? Mert amitóba bűnbe estünk Ádám és Éva óta, azóta én hiszem hogy háttal születünk meg Istennek és nem tudják az emberek, hogy ki van fizetve értük az ár!

Addig szeressünk és addig higgyünk, addig hirdessük az evangéliumot, amíg megtehetjük!

2017. áprilisában álmomban a férjemet láttam egy lepedővászonba burkolozva, nagyon fiatal volt és mondta, hogy el fog engem venni feleségül. És mondtam, hogy: Ugyan már, hiszen már elvettél, nem kell még egyszer. És mondta, hogy ez nem olyan lesz, hanem fürödjek le nagyon gyorsan, mert sürgés forgás volt…. El nem tudjátok képzelni, hogy készültek a süteményekkel és kikészítette a ruhát, ami nem habos-babos fátylas menyasszonyi ruha volt, hanem lepedő vászon volt… És felébredtem.

Én tudom, hogy ez egy üzenet volt, hogy a menyegzőre nagy a sürgés-forgás és készül a vőlegény! Legyünk készen, égjen a gyertya, legyünk okos szüzek, égjen a mécsesünk és legyen tiszta a ruhánk!

2017. márciusban a következő álmot kaptam: A patikában voltam a férjemmel és az óvódából szóltak, hogy ott állnak kint a szülők, nem tudnak bemenni, mert nincs kulcs, a dajka nem vitte a kulcsot. És mondtam a férjemnek, hogy nem tudod hol a kulcs? És mondta, hogy 8 óra van és jön az asszisztens és hozza. De az asszisztens nem hozta a kulcsot és én elkezdtem félni és szorongani, aggódni, hogy mi lesz a gyerekekkel. És a férjem megfogta a kezemet erővel és azt mondta, hogy: Jegyezd meg, amit most mondok! Soha, semmi miatt ne aggódj! Érted? Bármi történik az életben – ezt háromszor mondta el – soha ne aggódj! És eltűnt az aggódásom és ő kézenfogott, bementünk az óvódába.

Én tudtam, hogy az üzenet lényege, hogy ha az Úrban vagyunk, akkor történhet bármi, tudnunk kell, hogy semmi bajunk nem lehet.

Ézsaiás 41.10

„Ne fél, mert megerősítelek, sőt megsegítelek és az igazságom jobbjával támogatlak.”

II. Thimoteus 1.7

„Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét.”

Az élet célja, hogy megismerjük a teremtőnket és ha megismertük, onnantól kezdve mi lehet probléma? Bármely családtagunkkal történik valami, az az Úr ölébe esik! És mi csak ideiglenesen vagyunk elválasztva. És én próbáltam eszerint élni, hogy bármilyen nagy az én problémám, nem félek és bármilyen kicsi az én problémám, imádkozok.

Kaptam még egy belső látást itt a gyülekezetben, a dicsőítés alatt. A Zolinak meg is írtam, hogy együtt dicsőítettük az Urat és a belső szemeimmel láttam, ahogy Jézus olyan gyengéden és szeretettel, imádattal ölelt egy kis bárányt. És a kis báránynak az arca helyén az enyém volt! Ezt láttam! És tudom, hogy egyenként a ti arcotok is ott van, mert Isten annyira szeret minket! Dicsőség Istennek!

Szintén Jézus láttam látásban egy ima alkalmon, szólt hozzám hogy miért vonom kétségbe az Ő kereszthalálát és miért kérdezem meg, hogy Ő ezt megtette és értem meghalt. Én mondtam, hogy Uram én soha nem vontam ezt kétségbe, mindig tudtam, hogy értem meghaltál. Háromszor kérdezte meg, hogy de igen, miért vonom kétségbe az Ő kereszthalálát! És amikor harmadszor megkérdezte és én harmadszorra is azt mondtam, hogy én soha nem vontam kétségbe, azt mondta, hogy azzal, hogy én félek, azt üzenem, mintha Ő ezt nem tette volna meg.

Tehát az üzenet az, hogy hagyjuk abba az aggódást és higgyük el a megváltást! Mert egyszerre félni és hinni nem lehet, mert vagy egyiket, vagy másikat imádjuk! „Ne aggódjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggódik maga felől, meg van minden napnak a maga baja.”

Valószínűleg én túlzottan aggódós lehetek, mert többször kapom ezt az üzenetet. De én ezt átadom nektek, mert a világ olyan stresszes, hogy lehet, hogy mindannyiunkra vonatkozik ez egy kicsit. Ne féljetek, mert az Úr azért halt meg a kereszten, hogy a félelmet elvigye, a fájdalmat is felvitte. Amit mi érzünk, nem tőle, ami negatív semmi nem tőle van! És nem lehet egyszerre két lábon sántikálni!

A legutolsó csoda 2017. szüreti napokon történt. Kis unokámmal mentünk a templomba és ő általam hitre van vezetve, és az oltári szentséget még nem látta soha és ettől nagyon elámult és mondtam, hogy ott van Jézus teste és vére jelképesen. És akkor letérdeltünk, keresztet vetettünk és elmondtam neki, hogy még hátat fordítani sem volt szabad az oltáriszentségnek. És ő annyira áhitattal volt, és mondta hogy imádkozzunk és még a szeme is könnybe lábadt. Elmondani nem tudom azt az arcot és áhitatot, ami róla áradt és mondtam, hogy: Olyan jó, hogy te ilyen tiszta szívű vagy! És ebben a pillanatban meghallottunk két angyalt énekelni a fejünk felett. Ez nem a világ zaja volt, hanem kristály tiszta angyali hangokat hallottunk. Szólt hozzám Cilike, hogy: Györgyi mami, te is hallod ezt? És kérdeztem, hogy: Cilike te is hallod? És ő is hallotta. Mondtam, hogy ez nem a térről jön és ő tudta ezt! Ez három percig tartott (gyönyörű férfi hang, csengő hang). Azt mondta ezután kisunokám, hogy: Györgyi mami olyan jó, hogy hallottad, mert ha csak én hallottam volna, biztosan nem hitted volna el…!

Ez is egy kegyelem volt az Úrtól! Ez adott kisunokámnak olyan hitet, hogy még hónapokkal azután is ezt mesélte. Nagyon csodálkozott, mikor elmeséltem neki, hogy sokan kinevetnek azért, ha elmesélem, hogy van Isten. Ezen ő nagyon csodálkozik, mert ő tudja, hogy van Isten és nem tudja elképzelni, hogy a többi ember miért nem tudja ezt. A kis gyerekek annyira tiszták! Az Úr az angyalok által nyilvánult meg, mert megindult az Úrnak a szíve és így nyilvánult meg a szeretete.

Én megtaláltam amit kerestem, mert Isten a szívemben él! De mi lesz a többi emberrel? Én mindig erre gondolok! Az a mi feladatunk, hogy szóljunk az embereknek, hogy nem csak az van, ami látható! Az Atya őrülten szeret minket! Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten gyermekei vagyunk és annak Szelleme lakik bennünk, aki Jézust feltámasztotta a halálból, aki teremtette az eget és a földet. Ha Isten velünk, akkor ki van ellenünk?

Olyan gyorsan eltelik az életünk és hamarosan ki leszünk szólítva ebből a világból. Jim mondta, hogy annyira az életünk, mint egyik repülőről átszállni egy másikra. És itt dőlnek el a szellemi harcok, most van a legnagyobb szellemi harc, végidők vannak. A világ is tudja ezt és mi is tudjuk. Adjuk tehát teljesen át magunkat Jézusnak!

Az egy igaz döntés az életünkben Jézus, figyeljünk rá, mert Ő az igazság!

Hiszem, hogy Isten az utolsó időkben ki fogja jelenteni azokat a titkait, amit eddig elrejtve tartott előlünk évezredeken keresztül. Most szól hozzánk, nyitottak legyünk, figyeljünk, mert mindenkihez szól az Úr, csak nem mindig halljuk! Ha erre figyelnénk, akkor folyamként áradna ránk a jólét, ezt higgyük el! Istennek az az akarata, hogy jól éljünk.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!”