A kereszt az emberiség jövője!

(2017.04.16.)

(Ihos László élőben elhangzott tanításának igei kivonata)

A kereszt az emberiség múltja, a jelene, a jövője, megújulása, növekedése, és dicsősége a Krisztusban az Ő áldozata által!!!

Az evangéliumokat olvasva nagyon megfogta a szívemet egy gondolat, hogy Jézus tudta, hogy mi vár rá.

Pontosan tudta!

A kereszt a szeretet megnyilvánulásának csúcspontja.

Valójában nem Pilátus, nem a papság, nem a vének gyülekezete ítélte halálra Jézust, és nem a római katonák szögezték Őt a fára, hanem a sátán láthatatlan erői, akik vezették őket.

Ők pusztán eszközök voltak.

Ez a hatalom azt hitte, hogy fölénybe került, s így ő lett az úr.

Nem tudta, hogy önmagát pusztítja el, amikor megpróbálja elpusztítani az emberfiát és az Ő szeretett teremtményét az embert.

A tanítványok tudatlanok voltak a kereszthalált tekintve, de Jézus pontosan tudta, hogy mi vár rá.

Ahogy ezt megjelenti újra és újra a kereszthalála előtt, ezeket az igehelyeket olvasva, nagyon megfogja a szívünket Jézusnak ez a tusája, ami a kereszthalál előtti időszakban a lelkében zajlott.

Mily hatalmas dolgot cselekedett!

Az érzéki ismeret némán áll az örökkévalóság tragédiája előtt!

Nem fogunk tudni többet úgy elmenni mellette, mint eddig, ha igazán megértjük ezt.

Áldott legyen az ő szent neve!

János 13,1   A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, szeretetében elszánta magát a végsőkre.

Látjátok, Jézus is megtartotta a húsvét ünnepét minden évben a zsidó szokások szerint.

A peszah ünnep volt ez a zsidó vallásban, még az ószövetség idején.

Isten rendelése volt a bárány megöletése, és az ajtófélfák és szemöldökfák megjelölése a szent vérrel.

A pusztító nem mehetett be azokba a házakba, ahol megjelölték a bejáratot a szent vérrel.

Jézus tudta, hogy jön az óra, hogy eljön az ő órája.

Jézus készült a szívében erre.

Ez egy hatalmas megméretés volt.

Ezért jött a földre, hogy ezt megcselekedje.

Ő az egyetlen gyermek, aki azért született meg, mert Istennek megvolt a megváltási terve vele.

Tudta Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az atyához.

Tudta, hogy honnan jött és hova megy.

Az Úr Jézus az elkövetkezendő szenvedéseiről, és haláláról és feltámadásáról beszélt tanítványainak, amikor Péter azt mondja neki: „mentsen Isten, Uram, nem eshetik meg te véled!”

Az Úr sátáni tanácsnak minősítette. (Mt 16,22)

Nem sok idővel azelőtt ugyanaz a Péter így tett bizonyságot mesteréről a Szent Szellem által: „Te Krisztus vagy, az élő Isten fia!” (Mt 16,16)

És most a sátán gondolatait tolmácsolta?

A mindenség törvénye a körforgás.

A föld a többi bolygóval kering a nap körül, a nap ugyanúgy egy nagyobb csillagrendszer középponja körül.

Az Úr Jézus is az előírt pályáját futotta be:

Az atyától jött és az atyához kellett visszatérnie.

Minden ami Istentől ered, oda visszatér!!!

Jn 16,5

Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: hová mégy?

Jn 16,28

Kijöttem az atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az atyához.

A szívében fel kellett készülnie erre, hogy milyen borzalmas órák és napok következnek a kínszenvedésekben.

A szívét föl kellett készíteni erre engedelmességben, és írja, hogy el kellett szánnia magát a végsőkre, a kereszthalálra.

A szeretetében a végsőkre elszánta magát.

Tudod-e, hogy ha meg akarod ismerni Isten szeretetét, akkor mit kell tenned?

Rá kell tekintened arra a keresztre!

Ott van Isten szeretete.

Azon a kereszten, amit Jézus érted szenvedett.

Akarod-e tudni, hogy Isten szeret téged?

Nézz fel a keresztre!

Ott van az ár, amit érted fizetnie kellett Istennek.

Tudod-e, hogy mennyit érsz Istennek?

Vesd szemed a keresztre!

A húsvét üzenete.

Nem mehetek el közömbösen mellette.

Az én életem meg kell, hogy változzon, ha elfogadom, hogy ezt értem tette.

Ez egy hatalmas megértés.

Zsidó 12,2.     Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra, aki az előtte lévő örömért keresztet szenvedett, nem tekintvén a gyalázatot, és az Isten királyiszékének jobbjára ült.

Az egész lényünkkel oda kell tekintenünk a keresztre!

Amikor kitartunk egy megpróbáltatásban, annak mindig megvan a jutalma a végén.

Ő ad erőt nekünk, hogy ezeken végig tudjunk menni, és a vége mindig felmagasztaltatás.

Ahogy ő is Isten királyi székének jobbjára ültettetett, miután mindezeken végigment.

De a szívét fel kellett készíteni rá.

Jézus tudta, hogy mi vár rá.

Ha olvassátok az utolsó fejezeteket a négy evangéliumban, nagyon sok utalást fogtok találni, amikor Jézus megjelenti a szenvedéseit. Hogy benne van a szívében ez a szorongás, mert tudta, min kell végigmennie, és fel kellett készítenie a szívét erre.

Mt 26,1. És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte Jézus, monda az ő tanítványainak:

Mt 26,2. Tudjátok, hogy két nap múlva a húsvétnak ünnepe lészen, és az embernek fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.

Arról beszél Jézus, hogy mi vár rá, de a tanítványok nem értik ezt.

Megjelenti a szenvedéseit.

Nagyon érdekes, hogy a tanítványok még a kereszt alatt sem értették, hogy mi történik, sőt Jézus feltámadásánál sem értik még, hogy vajon mi zajlik a szemük előtt.

Később, amikor a Szent Szellemet megkapják, akkor kezd megnyílni a szemük, hogy ez miért volt szükséges.

Nézzük, mit mond Jézus!

Jézus mindig másképp tekint a dolgokra, és nekünk azt a látásmódot kell elsajátítani, ahogy Jézus tekinti a dolgokat.

Mt 26,10.   Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett énvelem.

Mt 26,11. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

Mt 26,12. Mert, hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.

Látjátok, Jézus tudta, hogy nagyon fájdalmas kereszthalál, egy temetés vár rá.

Tanítványok semmit nem láttak ebből.

Istennek micsoda gondviselése, hogy odaadta előre a drága fia testére ezt a kenetet.

A tanítványok pedig nem kaptak igazán megértést róla még ebben az időben.

Luk 18,31. És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek fián, amit a próféták megírtak.

Minden prófécia.

Sorolni kezdi Jézus, hogy mik vannak megírva:

32. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

33. És megkorbácsolván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

Megjelenti Jézus a tanítványainak, hogy készüljetek föl rá, ez mind következik.

Kijelenti a feltámadását is.

Teljesen természetfeletti és hihetetlen a tanítványoknak.

Luk 18,34. Ők pedig ezekből semmit nem értettek; és a beszéd el volt rejtve előlük, és nem fogták fel a mondottakat.

Itt írja, hogy a tanítványok, akik vele voltak éjjel és nappal, semmit nem értettek, mert a beszéd el volt rejtve előlük.

Jézus felkészítette őket, hogy jönnek olyan történések, amiket nem értenek most ugyan, hogy miért vannak, az én szenvedéseim lesznek ezek.

De az én szenvedéseim elmúltával megjön az én feltámadásom!

A tanítványok nem értették, de hallgatták Jézust.

Jézusnak egy nagyon furcsa pillanat következik el a gecsemáné kertben.

Jézus, mindannak ellenére, hogy tudja, hogy ezek következnek, hiszen a próféciákban ez meg van írva felőle, mégis, az utolsó vacsora utáni hajnalban elmegy a gecsemáné kertbe imádkozni.

Magával viszi három legkedvesebb tanítványát. Az elváltozás hegyére is ezt a három tanítványt vitte föl:             Pétert, Jakabot, és Jánost.

Akkor Jézus azt monda, hogy ti itt imádkozzatok, én egy kicsit arrébb megyek, és ott imádkozom.

Leborult Isten elé, és azt imádkozta:

Mt 26,38. Ekkor monda nékik: felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok énvelem.

Őt a fizikai és szellemi halál emésztette. A szívét, a gondolatait, az egész lényét, a kereszthalál foglalkoztatta, és nem titkolja az ige, hogy szomorú volt a lelke, szorongott a lelke ebben a gondolatban, hogy neki meg kell halnia, el kell szakadni az atyától.

Azt kérte a tanítványaitól, hogy maradjatok itt, és vigyázzatok énvelem!

Ebben a nehéz órában ne egyedül legyek.

Tartsatok velem, ezt kérte Jézus tőlük.

Mt26,39.   És egy kissé előremenve, arcra borult, imádkozván és mondván: atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.

Látod-e azt a Jézust magad előtt, akinek ezt a haláltusát fel kellett vállalnia?

Hogy az mennyire nem volt könnyű neki!

Arcra borult imádkozva, és azt mondta:

Atyám, ha lehetséges – vagyis ha egy mód van rá –, múljék el tőlem e pohár!

Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.

Ez a teljes meghajlás Isten előtt.

Uram, oly sokkal jobb lenne, ha másképp lehetne, de ha nincs másként, akkor végigmegyek rajta.

Máté 27:46 Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: Eli, Eli! Lama sabaktáni? Azaz: Én Istenem, Én Istenem! Miért hagyál el engemet?

Legyen úgy, ahogy te akarod!

Mt 27,50. Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá szellemét.

51. És ímé, a templom kárpitja a tetejétől az aljáig kettéhasadt; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

Salamon temploma 30 könyök magas volt (1kir 6:2), de Josephus flavius I. századi zsidó történetíró elbeszélése szerint Heródes király 40 könyökre magasította.

A könyök pontos hossza nem ismert, ám nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a kárpit körülbelül 18 méter magas lehetett. Josephus azt is leírja, hogy a kárpit négy hüvelyk (10 cm) vastag volt, s hogy két oldalára kötött lovakkal sem lehetett szétszakítani.

Mózes 2. Könyvéből tudjuk, hogy a vastag függönyt kék, bíbor és ibolyaszínű anyagból és sodrott lenfonálból szőtték.

Egy nagyon vastag kárpit volt.

A tetejétől – vagyis nem mondhatja bárki, hogy valaki tette volna, mert nem alulról történt a hasadás –, felülről szakadt ketté, lefelé.

Isten keze volt az, hogy mostantól szabad a szentélyből kifelé a Szent Szellem útja.

Kiáradhat a világra, nincs többé korlátozás.

A kárpit kettéhasadása az ószövetség az áldozati szövetség végét jelentette, Krisztus beteljesítette és félretette.

Amikor megtörjük a szeretet törvényét, van szószólónk az atyánál, az élő Jézus Krisztus.

Micsoda hatalmas isteni szellem, mint Isten Fia, abban a pillanatban, hogy kilépett a testéből, megindult a föld, földrengés lett!

A kősziklák megrepedeztek.

Képzeljétek el ezt a látványt!

Isten félelme szállt mindenkire, aki ott jelen volt!

Mindenki meg volt illetődve, és mindenki láthatta.

Mt 27,52. És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada.

Előjött Dávid, Illés, Elizeus, Salamon.

A nagyok biztos, mert elöl vannak a sorban.

Egészen bizonyos, hogy előjöttek ők Jézussal, amikor Ő feltámadott.

Mt 27,53.  És kijövén a sírokból, Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

Micsoda látogatások lehettek ezek!?

Jézus feltámadása után mehettek csak be a városba, addig vissza voltak fogva.

A három napban ugyanis Jézusnak a poklok poklára is le kellett mennie, a legmélyebb helyre.

Valakinek, ami bűneink miatt le kellett oda menni.

Mert a bűnt meg kellett ítélnie Istennek.

De harmadnapon kijött a sírból.

Ez a húsvétnak a hatalmas ünnepe.

Harmadnap a feltámadás ünnepe.

Mt 27,54. A százados pedig és akik ővele őrizték Jézust, látván a földindulást és amik történtek, igen megrémülének, mondván: bizony, ez Isten fia volt!

Látván amik történtek azok pedig csak az olajfák hegyéről voltak láthatók, tehát a kereszt az olajfák hegyén volt, ahonnan Jézus a mennybe ment és ahova majd lábait teszi.

                                                                                                                                 Ámen!