Fejlődési szakaszok

Fejlődési szakaszok

(2016.11.27.)

Kérlek benneteket lapozzatok a következő Igékre, nézzük meg mit mond nekünk az Írás:

Efezus 4.8 és 11-15

„Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva és adott ajándékokat az embereknek. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangelistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus Testének építésére.

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától.

Hanem az igazságot követvén szeretetben mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban!”

Ha figyeltél, akkor láthattad itt az első Igében, hogy Jézus, amikor feltámadt a halálból és a mennybe ment, akkor vitt magával „valakiket”. Nem megyünk ebbe mélyebben bele, de az ószövetségi szentek voltak ezek, akiket magával vitt, az Ábrahám kebeléről. Az a lényeg a mai napon, hogy adott ajándékokat az embereknek. Itt azt mondja az Ige, hogy maga Jézus adott ajándékokat az embereknek. Tehát te és én meg vagyunk ajándékozva! És hogy milyen ajándékokról van szó, az a 11-es versben van kifejtve. Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangelistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul… Öt szolgálati ajándék van itt felsorolva és talán mondhatnám, hogy fontossági sorrendbe is van ez rakva, de nem úgy gondolom, hogy az egyik értékesebb, vagy jobb a másiknál… Hanem a felsorolt ajándékok az embereknek adott ajándékok Istentől azért, hogy ezeken keresztül te és én felnövekedjünk, értetté váljunk.

Úgy fogalmaz, hogy a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára adja Isten ezeket az ajándékokat neked. Meddig van szükség ezekre az ajándékokra, meddig van szükség apostolra, prófétára, evangelistára, pásztorra és tanítóra? Addig, míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Addig van tehát szükség ezekre az ajándékokra itt a földön, ebben az időkorszakban, amíg te és én teljesen éretté nem válunk, teljesen fel nem növekedünk. Isten terve és szándéka az, hogy te felnövekedjél, hogy te éretté váljál.

Azért kell éretté válnod, hogy többé ne legyél gyermek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától. Azért akarja Isten, hogy felnövekedjél, hogy érett, megalapozott legyél, hogy ne legyél olyan, akit mindenféle tanítások, szavak, körülmények, hatások és a külső tényezők befolyásolnak és irányítani tudnak, hanem te legyél az, aki hatással vagy a külső dolgokra, hogy te szilárdan meg tudsz állni mindenkor. Ismered a példát, hogy te vagy az, akit Isten a kősziklára épített, Jézus Krisztusra. És ha te Őbenne megalapozódsz, akkor mindegy, milyen vihar jön. Ebben, hogy megalapozódjál, éretté váljál, Isten segít neked az öt fő szolgálati ajándékon keresztül. Ezért van pásztorod, ezért van tanító Krisztus Testében, ezért van evangelista, próféta és apostol. Mindegyiket láttad már! Előtted áll egy pásztor! És evangelistát is láttál már nem egyszer, a Joe Christian alkalmain láthattad a prófétát és azt is tudod, hogy hogyan szolgál egy újszövetségi próféta. Ha időnként egy-egy régebbi budapesti helyettesítést láttál, vagy itt voltál, amikor Csidei Katika itt szolgált, akkor tanítót láttál, apostolt láttál Jim Sanders személyében… Tehát mind az öt fő szolgálati ajándék szemrevételezhető, mindegyiknek megvannak a maga stílusjegyei és ezeket Isten adta neked ajándékba. Hogy többé ne legyél gyermek aki mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódik és sodródik az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától.

Hanem az igazságot követvén szeretetben mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban!

„Akikből az egész test szép renddel egyberakva és egybeszerkesztve az ő segítségének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.”

Pál itt arról beszél, hogy szellemi értelemben felnőtté, azaz éretté kell válnunk. Mert Isten azt akarja, hogy növekedjünk! Ezt akarta tavaly is, tíz évvel ezelőtt is és az idén is, 2017-ben is ezt fogja akarni! Növekedjél, éretté váljál, hogy egyre inkább erősebb legyél!

Ha megvizsgálod magadat, a saját életedben a saját szellemi állapotodat, akkor meg tudod ítélni azt, hogy az egy évvel, vagy az öt évvel ezelőtti szellemi érettségi állapotodhoz képest hol vagy ma. Ha nem növekedtél, az nem jelenti azt, hogy az apostol, a próféta, az evangelista, a tanító vagy a pásztor hibázott. Lehet, hogy hibáztak, mert bizonyos értelemben én is azért adattam neked ajándékba, hogy te az én szolgálatomon keresztül felépülj… Ugyanakkor Jézus beszélt arról, hogy meglásd, mi módon hallgatjátok azt a beszédet, ami Isten szájából kijön. És Jézusnál is előfordult nem egy és nem kettő emberrel, hogy nem hallgatták meg az Ő beszédét, hanem elutasították Őt, és a mai napon is van ez minden prédikátorral.

Tehát neked van valamiféle felelősséged abban, hogy milyen mértékben növekszel és épülsz fel és válsz éretté és teljessé.

Tény és való, hogy könnyebb úgy felépülni és éretté válni, ha az ember jó táplálékot kap. Ha változatosan és megfelelően van táplálva egy pici gyermek, az jó ütemben fog fejlődni és növekedni. Szellemi értelemben ugyanez a helyzet, ugyanis a Biblia tanítása szerint rendkívül feltűnő a hasonlóság az ember testi és szellemi növekedése között. Legalább három olyan szakasza van a fejlődésnek, ami egyező sajátosságokat mutat a szellemi és a fizikai növekedés között.

Ha visszaemlékezel azokra a tanításokra, amikor a pénzügyi növekedésről tanítottam, akkor hoztuk minden alkalommal a példát, hogy Isten Jézus által nem véletlenül hozta a magvetés példázatát, mint a legegyszerűbb példát az evangéliumban arra, hogy hogyan növekszik a mag. Mert ahogy növekszik a mag a természetes világban a földben, ugyanúgy növekszik a szellemi birodalomban is. És amilyen mértékben növekszik egy piciny gyermek a fizikai testben, olyan mértékben, olyan módon növekszik a szellemi embered is. Tehát vannak hasonlóságok a természetes és a természetfeletti között. Nem mondom, hogy minden teljesen ugyanaz, hisz az egyik az megfogható, kézzelfogható, a másik, szellemi. Az egyik kézzel megérinthető, szemmel látható, beleharapható, míg a szellemit csak úgy tudjuk megérinteni, ha mi is szellemiek vagyunk. Ír a római levél arról, hogy a testi ember nem tudja megfogni, megérinteni a szellemi dolgokat, mert bolondságok azok néki. De a szellemi ember az mindent megítél. Az a szellemi ember, aki nem mindent az alapján fog és ítél meg, amit lát a fizikai szemével, hanem az alapján, amit Isten mondott neki az írott Igében és a kijelentett Igében a Szent Szellem által.

Legalább három olyan szakasza van a fejlődésnek, ami egyező sajátosságokat mutat a csecsemőkor, a gyermekkor és a felnőttkor, mind fizikai és szellemi növekedésben. A fizikai fejlődés egyes szakaszainak vannak jellemző tulajdonságai.

Mindenki, aki elkezdi a keresztény életét, aki Krisztusban újjászületett az csecsemő Isten előtt, mert onnantól kezdve él Isten előtt. Mint ahogyan egy pici gyermek, amikor megszületik onnantól kezdve él. Bár mi tudjuk, hogy a fogantatás pillanatától él, de sajnos a világban nálunk is és sok helyen a törvények onnantól adnak személyiségi jogot egy embernek, hogy az anyától el van választva, ha a méhéből kijön. Onnantól kezdve él, addig amíg bent van, addig meg lehet ölni…, addig nem ember. Ez egy borzasztó dolog! Isten előtt ez nem így van!

De a mai témánk az az, hogy mindannyian voltatok fizikai értelemben vett csecsemők. Vagy ki az, aki úgy született meg, mint a görög mitológia valamelyik istene, aki teljes menetfelszerelésben, harci páncélban ugrott ki az édesanyjából karddal a kezében? Ki tudja az illető nevét? (Én nem, mert nem vagyok otthon a görög mitológiában, csak azt tudom, hogy van ilyen…)

Köztetek van olyan, aki teljes tudással, szakmával, jogosítvánnyal, érettségivel a kezében született meg?! Mindenki csecsemőnek születik! Mint amikor elment egy nagy luxus autóval valaki a faluba és megkérdezte az öreg paraszt bácsit, hogy itt született az a „nagy-nagy” ember? És mondta a paraszt, hogy nem, itt csak csecsemők születtek! Tehát te is csecsemőként születtél, meztelenül! És mint csecsemőnek voltak tulajdonságaid, de legelsősorban, hogy nem volt múltad. Sok tulajdonságod volt azon kívül, hogy ordítottál, mint a fába szorult féreg, visító hangod volt és éhes voltál és sokáig nem csináltál csak három fő dolgot… De nem volt múltad! Mint egy ma született bárány, ma született csecsemő a tejnek italával lettél táplálva a fizikai szinten.

I. Péter 2.2

„Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek!”

Tehát mondja Isten Igéje, hogy amikor újjászülettél, amikor elfogadtad Jézust, akkor úgy állsz előtte, mint akinek nincs múltja. Ismered a II. Korinthus 5.17-es Igét, amely úgy szól, hogy aki Krisztusban van új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. És ez onnantól kezdve él fölötted, benned és rajtad és onnantól való igazság ez, hogy behívtad az életedbe Jézust. Mindegy, hogy milyen erős vagy és vállalkozó és kigyúrt izmú és lehet, hogy ősz hajszálaid vannak… lehet, hogy a fizikai testedben már felnőtt vagy, de a szellemed az csecsemő és szellemi értelemben az Igének a tejszerű táplálékával, az egyszerű alapigazságokra kell vágyakoznod, hogy azon növekedjél és azon erősödjél.

Mint ahogy senki sem születik felnőttnek, szellemi értelemben is csecsemőként kezdjük az életünket, aztán felnövekszünk. És van még egy nagyon fontos dolog, amit párhuzamként meg lehetne említeni. Sokan vagytok itt édesanyák, és tudjátok, hogy mikor megszületett a gyermeketek, akkor nem voltatok túl nagy elvárással felé. Nem kellett összehajtogatnia a ruháját lefekvés előtt… és lehetne sorolni ezt. Tehát nem voltál elvárással felé, mert ilyenkor az a társadalmi elvárás, hogy te tartozol felelősséggel felé és te szolgálod őt addig, amíg meg nem erősödik valamilyen szinten. Tehát ha bepisil, vagy sír, akkor nem fegyelmezed meg, hogy mit képzelsz, miért nem hagysz engem aludni… hanem ilyenkor táplálod, óvod, véded és segíted. Azért mert csecsemő! És szellemi értelemben sem lehet túl sokat elvárni azoktól, akik bejönnek újként, frissként a gyülekezetbe és itt vannak egy-két három hetet, vagy pár hónapot. Te mit vársz el egy pár hónapos kis csecsemőtől? Nem sok mindent és elnézed neki mindazokat, amiket csinál, mert nem tudja másképpen csinálni. Mert ahogy növekszik, fejlődik, úgy kell azt neki megtanulnia. Szellemi értelemben ugyanígy a keresztényektől sem várhatjuk el pár hét után, hogy minden rossz tulajdonságukat letegyék, minden rossz magatartásformájuktól megváljanak és teljesen helyen és jól beszéljenek és mindent úgy csináljanak, ahogy egy felnőtt szellemi érett ember csinálja.

Azért mondom ezt el, mert voltak ebben a gyülekezetbe, akik bejöttek újként és lesznek a jövőben is, akik bejönnek majd sokan újként… És neked tudnod kell azt, hogy hogyan bánj velük. Tudnod kell azt, hogy hogyan viszonyulj hozzájuk. És tudnod kell, hogy úgy kell bánni velük, ahogy egy csecsemőre vigyáznak, oltalmazzák, mellé állnak és segítik őt. Veled is ezt tetted egykor valaki, ha nem is a szó szoros értelmében minden nap, de valaki ott volt melletted. Ha más nem az, akivel párosan jöttél a gyülekezetbe, vagy a pásztorod… vagy bárki, amikor elkezdted. Aki ellátott könyvekkel, cd-kel, vagy kazettákkal, aki elhívott a gyülekezetbe, aki bátorított, aki beszélgetett, aki felvidított téged…

Nekem meggyőződésem, hogy minden egyes csecsemő mellé kellene valaki, akit Isten oda helyez mellé, mint a paradicsom palánta mellé a karót, hogy egy ideig azon támaszkodjon. Aztán, amikor megerősödött, akkor nincs szükség a karóra. Mint ahogy a gyermek is, amikor csecsemő nagyon sokat kell vele foglalkozni…Nem olyan ez, mint a krokodiloknál, amikor a kroki babyk kibújnak a tojásból és már mennek és a ragadozó énjük már előbújik belőlük és ösztönösen tudják mit kell tenniük. Mi emberek nem attól vagyunk különbözőek az állatoktól, hogy tudunk beszélni, hanem, hogy mi felettük állunk, mert nekünk van szellemünk. Mégis úgy lettünk megteremtve, hogy szükségünk van támogatásra hosszú időn keresztül mindaddig, amíg képesek nem leszünk arra, hogy megerősödve később mi legyünk mások segítségére, hogy mi támogassunk másokat.

Tehát egyszer megszülettél a fizikai testben, aztán éretté váltál, növekedtél, elértél
15-20-25 éves korig, megnősültél, férjhez mentél, családot alapítottál és saját gyermeked született és már te végzed azt a munkát, amit veled végeztek a szüleid. És ez így adódik tovább generációról generációra. Szellemi értelemben ugyanígy kell ennek lennie! Hogy van egy generáció, amely felnövekszik és a tudását tovább adja annak, aki újként jön be. Te akarsz-e lenni az a generáció, aki felnövekszik, aki átadja az ismereteit, a tudását a gyermekének, unokáinak – és ne legyünk önzők - családunkon kívülre is. Te vagy az, aki arra lettél elhívva, hogy másokat segítsél!

Egy csecsemő tudatlan, ez az egyik fő jellemvonása a sok közül. Neki segíteni kell mindenben, mert az újszülött először a kezébe veszi az ujjait, eszi rágja, ami a keze ügyébe kerül. És neked nem szabad megengedned, hogy mindent a szájába vegyen. Mert amikor már csúszik-mászik fél évesen a földön és döglött pókot talál, azt nem kell megennie. És ha egy döglött egeret talál, azt meg főleg nem kell megennie. És ha megtalálja az egérmérget, azt sem kell bevennie a szájába.

Tehát ahogy egy csecsemőre a fizikai értelemben vigyázunk, hogy mit egyen, úgy szellemi értelemben ugyanígy vigyázni kell a szellemi csecsemőknek is arra, hogy mit esznek, mit vesznek magukhoz. Ahogy nem engeded meg, hogy a gyermeked mérget vegyen a szájába, ugyanúgy nem szabadna megengedni neki azt, hogy akármit nézzen a tévében! Addig, amíg a te felügyeleted alatt áll, el kell neki magyarázni, hogy az nem neki való. Mert nem tudja azt megítélni és mindent magához vesz.

Keresztények csecsemőként nagyon buzgók, lelkesek, olyanok, mint a kis verebek a fészekben. Amikor száll az anyukájuk, a szemük csukva, de a szájuk tátva és mindent bekapnak, amit az anyjuk a szájukba tesz.

Rengeteg táplálék van a világban, mindenféle gyülekezet, közösség, könyv. A mai világban az interneten keresztül szinte bármihez hozzá lehet férni. Rengeteg tanítást láthatsz fent jót és rosszat, olyanokat, amiket le kellene onnan tiltani. Erre nekünk nincs jogosultságunk, ezrét kell megszűrni és vizsgálni, hogy mi az amit megeszel. Én sem nézek és hallgatok meg mindent, nagyon kevés az, amit meghallgatok. Azért teszem ezt, mert tudom azt, hogy hatással van rám. Csak olyan forrásból vagyok hajlandó tanításokat hallgatni, amiről tudom, hogy az egy jó forrás. Ezt kellene neked keresztény csecsemőként felfognod és elmagyarázni és megtanítani másoknak, hogy attól, hogy keresztények vagyunk és szeretjük egymást, nem jelenti azt, hogy mindenki mindenkivel össze van kapcsolva. Attól, mert Krisztus Testét alkotjuk és egy testbe keresztelkedtünk bele, nem jelenti azt, hogy mindenki mindenkinek a családtagja. Testvérek vagyunk, de vannak közösségek, gyülekezetek, pásztorok, szolgálatok, amelyek nem teljesen azt képviselik, amit pl. mi. És itt nem akarom magunkat felemelni, vagy ezzel őket lefelé nyomni, hanem azt akarom ezzel mondani, hogy ők mások. És ha ész nélkül hallgatsz mindenfélét, és mindenhonnan szeded a „táplálékot” magadhoz, akkor eljön az idő, mikor összezavarodsz.

Vannak olyan gyülekezetek, közösségek a világban, akik mondhatni tökéletesek és semmi probléma és baj nincs velük! Mégsem vagyunk hozzájuk csatlakoztatva, mert Isten összekapcsol valakiket egy családba… Otthon apa, anya, gyerekek ti alkottok egy családot, ezért nem is a másik utcába jársz át reggelizni, meg vacsorázni a Józsi bácsiékhoz, bármennyire szép és jó család is az, és bármennyire példamutató életet élnek és nincs velük semmi baj, és összejártok és még keresztények is… Mégsem ott éled az életedet velük, hanem ott, ahova Isten elrendelt téged. Abba a családba, ahova megszülettél.

Amikor egy csecsemő megszületik, akkor bármelyik anyukának a teje jó lehet a számára, mégis a saját édesanyja melléhez teszik oda. Mert a táplálék lehet jó, vagy „jószerű”, de mégis azt kell enned, amit Isten adott neked! Abból a forrásból, abból a csatornából kell táplálkoznod, ahova Isten téged elhelyezett. Valaki ezt nem hajlandó megérteni. Semmi baj a szomszéd kórteremben lévő anyukával és az ő tejével sem! De fizikai értelemben mégsem az ő mellére vagy rátéve csecsemőként, hanem a saját édesanyádéra…

Szellemi értelemben is ugyanígy van ez. De sokan mennek mindenfelé és voltak az elmúlt években, akiknek nem volt elég az a táplálék, ami ott a könyves asztalon van. Azt mondom erre, hogy azért nem volt elég nekik, mert ahogy a Biblia fogalmaz, „viszketett a fülük”. Én úgy hiszem, úgy gondolom, hogy ha alapot vettél azokból a - adott esetben Keneth Hagin, Jim Sanders alaptanítások - könyvekből, amik a könyves pulton találhatók és ezeken átrágtad magad, ami évekbe is telik, hiszem, és tudom, hogy minden alapvető információt meg kapsz belőle, amire szükséged van a felnövekedéshez. Nem mondom, hogy mindenről van benne szó, hogy minden témát érint, de az alapokat megtanulhatod belőle.

Amikor ez meg van, akkor meghallgathatsz mást megítélve azt úgy, hogy az jó vagy nem jó. Addig pedig ne tedd. Hidd el, ezzel segíteni akarok neked. De mondjuk ti, akik sok éve ide jártok, ezt tudjátok.

Tehát azon dolgozzál és azon növekedjél, ami most a rendelkezésedre áll. Ha nem állna rendelkezésre ez a sok anyag itt, akkor mondanám, hogy az interneten melyik tanításokat hallgasd. Mert vannak jó prédikátorok, én is hallgatom őket rendszeresen… De Isten dicsőségére mondom, hogy annak idején a kazettákat szinte minden kivétel nélkül végighallgattam sokszor és ki is jegyzeteltem és ezeken növekedtem fel. Szinte mindegyiket kikörmöltem, hatalmas „stóc” jegyzetem van otthon. Akkoriban nem voltak források, de ezt adta nekem Isten, hogy ezen növekedhessek és ebből vehettem egy alapot. És ezek után van egy előnyöm azokkal szemben, akik mindenféle fajta tanításokat hallgatnak, azon növekednek, innen-onnan csipegetnek mindenfélét. Ez is jó, meg az is segít, jó a fülemnek… de nincs meg az alap! Ha nincs meg az alap, akkor ha nagyra nő a fa, akkor az ki fog dőlni az első szélnél.

Amikor az alapot megépíti az ember egy háznál, az nem egy látványos dolog. Sokszor abból szinte semmi nem látszik. Sok időbe telik és sok pénzbe telik egy háznak az alapját megcsinálni. De enélkül nem lehet nagy házat építeni… az alapokat le kell fektetned a szívedben, meg kell gyökerezzél és erre lehet építkezni. Én láttam szolgálatot és szolgálatokat, ahol szinte kézzel fogható volt az, hogy hivatkoznak miránk, Haginre és sok mindenkire, de nincs bennük meg az az igei alap, mint amit mi megkaptunk. És ez nem a mi dicsőségünk, hanem az elöljáróinknak köszönjük meg, hogy ők engedelmesek voltak az Úrnak! Isten dicsősége ez, aki használta Hagint, azokat akiktől ő tanult és őt magát, mert ő volt egy olyan ember, akin keresztül Isten egy olyan alapot adott Krisztus Testének, amely szilárd alapokon álla mai napon is. Hagin 84 évesen az Úrhoz költözött pár évvel ezelőtt, de a tanításai – bármelyik könyvét előveheted – olyan alapvető igei alapok, amelyekbe nem lehet belekötni. És nem Hagint akarom most magasztalni, vagy kiemelni, mert nem ő írta a Bibliát. Ő egy ember, akit Isten használt. Ilyenből ezernyi van a világon, hála ezért Neki! Neked a dolgod az, hogy ahova Isten elhelyezett, és adott neked családot, ott legyél hűséges, ott növekedjél fel! Az én felelősségem többek között az, hogy megadjam neked azt a szellemi táplálékot, amin keresztül te jól táplált lehetsz, alapot vehetsz és meggyökerezhetsz. Az, hogy te ebből mit hallasz meg, mit fogadsz el az a te felelősséged. Az, hogy én hogyan prédikálok és miként, azért meg én kapok ítéletet, nem te. De én nem mutogathatok rád, te meg rám, mert mindannyian Istentől tanulunk és ha én prédikálok valamiről, te tanulhatsz abból és tanulhatsz azon felül is, mert kaphatsz kijelentést Istentől.

Visszatérve a csecsemők szellemi állapotára, egy fontos jellemzői, hogy tudatlanok, nem tudják a világnak, az életnek a dolgait, hogy mi miért és hogyan van. Nagyon óvatosan kell megítélnünk, hogy mi kerüljön a szellemi szánkba. Ugyanúgy kell megválogatni, hogy mit olvasunk és mit nézünk, mit hallgatunk meg, mint azt, hogy mit eszünk. Te odafigyelsz-e arra, hogy mit eszel? És nem arra gondolok, hogy eszel gyümölcsöt, vagy zöldséget, fehér húsokat… Hanem, hogy odafigyelsz-e arra pl. hogy a frissen permetezett szőlőt nem eszed meg, hanem megmosod. Odafigyelsz-e arra hogy ha látsz egy kiflit a járdán leesve, amit megtapostak, azt nem eszed meg… Odafigyelsz-e arra, hogy mit veszel a szádba? Van annyi józan eszed, hogy ami koszos, vagy mérgező, azt nem eszed meg. Szellemi értelemben miért tennénk ezt másképpen?

Az ördögnek van egy stratégiája. A mérgező dolgot, a hamis dolgokat nem úgy tárja a keresztények elé, hogy arra piros betűkkel, felkiáltó jellel oda van írva, hogy vigyázz, veszélyes. Ezt úgy tálalja az ördög, hogy az kedves a szemnek, a fülnek, olyan kívánatos és olyan jól hangzik és szép és olyan rendben van. Úgy, mint ahogy Évának felkínálta a gyümölcsöt a fán. Éva azt mondta a gyümölcsre, hogy az kívánatos volt a szemnek, kívánatos volt eledelnek. Tehát a látvány, az érzékek, a testiség abba az irányba hajtotta, hogy azt megegye, mert olyan jól hangzik, olyan jónak tűnik, olyan határozottan és szépen prédikál… Na de mit? Hát azt nem tudom, de olyan jól mondja, olyan határozott, olyan erőteljes és jól csinálja! Igen? És mit prédikál?

És én már jártam már úgy többször, hogy beleolvastam, belehallgattam egy-két dologba, amiről tudtam, hogy nem kellene. Lehet, hogy ez csak egy-egy mondat, vagy kijelentés volt. És voltak dolgok, amikhez napok, hetek kellettek, mire a fejemből ki tudtam verni, hogy ne azon gondolkozzak. Miközben magamat megkíméltem volna, ha egyszerűen a kezembe sem veszem, vagy nem kattintok oda és nem hallgatom meg… Mert hatással van rád mindaz, amit látsz, amit hallasz. Ezért legyél nagyon figyelmes arra, hogy minek nyitod meg magadat! Nem igaz az, hogy de hát én bármit meg tudok ítélni és bármit megnézhetek, én majd ki tudom szűrni azt, hogy ez most jó, vagy nem jó. Na ez nem a felnőtt keresztény szava járása, hanem a gyermeké.

Azt gondolod, hogy bármilyen tanítást meghallgathatsz káros következmények nélkül. Pedig a csecsemőket a rossz tanítások mérgezik és károsítják hosszú ideig. De van valami, ami önmagában is mérgező, dolgok, amikről mindegy, hogy hiszel benne, vagy sem, de keresztények sokszor minden mással táplálkoznak inkább, mint a helyes dolgokkal és megmérgezik magukat és megmérgezik társaikat is. Éppen ma valamelyikőtök volt fent Budapesten és hallotta, hogy a háta mögött egy keresztény arról beszélt, hogy ő elkövette a halálos bűnt és az ő számára már nincs mentség, itt a világvége a számára, mert kész és vége… Ez mekkora ostobaság! Egyébként ha már erről beszélünk, hogy hallottál olyat, hogy elvesztetted az üdvösségedet és a pokolba mész, mert elkövetted a halálos bűnt, ebben az esetben egy dolgot kell megkérdezned magadtól, vagy az illetőtől, hogy helyre akarja-e állítani a kapcsolatát Istennel, vagy sem?! Legtöbb esetben azt mondják, hogy igen, akarom, de én elkövettem, és most már nincs számomra mentség. Ha helyre akarod állítani a kapcsolatot, akkor nem követte el a halálos bűnt!

Sokan azt sem tudjátok, hogy mi az! Nem is prédikáltam még erről, mert nem tartom fontosnak, a Hagin könyvekben olvashatunk erről, a Győzedelmes gyülekezetben. Kellenek különböző pontok, amiket be kell töltenie valakinek és szándékosan el kell utasítania Jézust felnőtt, érett, szellemi keresztényként ahhoz, hogy valaki az üdvösségét elveszíthesse. Olyanok ezek, akiknél működnek a szellemi ajándékok, akik megismerték a mennyei ajándékot és teljesen érett felnőttként szándékosan mond nemet Istennek. Ez az illető valószínűleg rosszul ítélte meg a halálos bűnt. Mert van olyan tanítás is, hogy ha valaki dohányzik, az is halálos bűn, vagy különböző cselekedetek miatt is kárhozatra van ítélve. És az embereket lehet riogatni és manipulálni és sajnos a történelemben végig vonult, hogy az egyik legnagyobb üzlet a vallásban a bűn, mert ezzel az embereket sarokba lehet szorítani. És lehet őket fenyegetni, hogy ha ezt és ezt nem teszed meg értem, akkor bizony nem oldozlak fal, vagy sorolhatni, mi minden volt a történelem folyamán.

Sőt, ha elég sok pénzt, adományt adsz, akkor megmenekülsz az ítélettől és kárhozattól, ha meg kétszer annyit, akkor a családod is meg tudod menteni. Ezek tények, előfordultak ilyenek a történelemben és talán még most is jelen vannak valahol! Szomorú ez! Akik ezt prédikálják és akiknek ezt prédikálják, azok csecsemők! Nem értik Krisztus bevégzett, megváltói munkáját! Te ne legyél ilyen!

Neked tudnod kell mindig, mindenkor, minden körülmények között azt, hogy Jézus szeret téged és hogy mit tett meg érted! Ezért ne olvass el mindent és ne hallgass meg mindent, ami a kezed ügyébe kerül! Mert amit megeszel és megiszol, az épül beléd. Amit a tévéből, rádióból megeszel és hallgatod, az beléd épül. Ha egész nap a valóság”sókat” és a reggeli hírműsoroknak az ébresztő műsorait hallgatod, ami mind bulvár és ezzel táplálod magadat folytonosan, akkor azonosulni fogsz előbb utóbb azzal a gondolkodásmóddal, azzal a rendszerrel, amivel ők dolgoknak, és ez a világ, a hústest! Nem tudnak ők szellemiképpen gondolkozni és beszélni, mert ők sem azok. Tehát mindenki abból tud adni, abból tud meríteni, amije neki van.

Egyébként a csecsemőket hamar el lehet kényeztetni és ha már el vannak kényeztetve, akkor ingerlékennyé válnak és könnyen sértődnek, zaklatottak, mert sérülékenyek. Az Úr arra a szintre szeretne elvinni bennünket, ahol már semmi nem zaklat fel, semmi nem zökkent ki a stabilitásból, semmi nem tud egykönnyen felbosszantani, ahol már nem zavarodsz össze minduntalan és ahol nem sérülsz könnyen!

A csecsemők könnyen megsérülnek, csak kidurran a lufi és vége van a világnak! Az élet nagy problémája az, hogy ő most elvesztette a lebegős lufiját, azért mert érzéki! A csecsemő, illetve a gyermek egyik fő jellemvonása az, hogy nem lehet bennük megbízni. Hallottad azt anyukádtól, apukádtól, hogy: hányszor mondjam el neked, hogy megértsd végre? Hajtsd össze a ruhádat, vedd fel a pulóveredet, húzd le a wc-t magad után, menj végre fürödni… Igen, igen megyek… és mikor öt-tíz perc eltelt és még mindig ugyanott tart… Akkor elmondható róluk, hogy megbízhatatlanok, mert mintha nem értenék… Ők nagyon változékonyak, mert a gyermekiség uralkodik rajtuk. A természetüknél fogva ilyenek ők, és befolyásolhatóak, következetlenek, azaz nem ragaszkodnak ahhoz, amit elhatároznak, könnyen feladhatják, akaratosak… És a szellemi gyermekek ugyanígy vannak. Ugyanakkor a szellemi gyermekkorban is már kirajzolódnak olyan tulajdonságok, amelyek a felnőtt korukban is majd meghatározó jó alapot adnak. Vagyis fizikai értelemben is látszik már kis gyermekeken az, hogy mihez van tehetsége, érzéke, mennyire érzékeny, vagy fogékony dolgokra.

Mondhatnánk: úgy viselkedsz, mint egy gyermek! Ezért nem lehet tőlük elvárni azt, hogy felnőtt módjára viselkedjen. Nagyon sokszor el kell nekik mondani dolgokat és neked hosszútűrést és türelmet kell gyakorolnod addig, amíg gyermek, amíg ki nem fejlődik benne a felelősség saját dolgai iránt. És hogy következetes legyen és ha azt mondja, hogy igen, megcsinálom, akkor valóban úgy legyen, és azt ne érdekből csinálja, valamiért.

Mindig jön valami kifogás, valami ravaszság, módszer, hogy ne kelljen azt csinálni, amit a szülő mond. Szellemi értelemben sok kereszténynél ez ugyanígy van. Elmondhatom, hogy 18 éve prédikálok és láttam sokszor mikor hozzám jöttek segítséget kérve és én elmondtam az igei segítséget abban a helyzetben, amiben vannak, hogy egyáltalán nem volt bennük fogékonyság arra, hogy azt meg is csinálják. Jöttek egy kérdéssel, vagy egy kéréssel, de eszük ágában nem volt meghallgatni a választ. Csak azért jöttek, hogy elmondhassák, hogy panaszkodhassanak, hogy fontoskodók legyenek, hogy kicsit a középpontban legyenek. És ez megy egy darabig, aztán amikor ezt észreveszem, akkor egy idő után leállok és azt mondom, hogy nem… Én elmondtam már ötször – egyszer is elég lett volna -, többet nem vagyok hajlandó az energiáimat pazarolni erre. Bár a pazarlás, a fecsérlés az erős szó, mégsem engedhetem meg azt, hogy te elvegyél belőlem úgy, hogy közben nem is akarod azt magadévá tenni.

Mint amikor jön a szomszédod és segítséget kér és látod azt, hogy igazából csak kihasználni akar. Amikor 19 éves voltam és a dologgal kapcsolatban nem volt tapasztalatom, de jött az áldott keresztény és azt mondta, hogy neki azt mondta az Úr, hogy neki nem kell dolgoznia, őt más keresztények fogják eltartani. Akkor vakartam a fejemet, mert nem igazán értettem, de „csecsemőként” nem tudtam reagálni egy ilyen dologra. Most már tudnék neki választ adni! Az ilyen embernek én egy „kanyi” vasat nem adnék. Mert ez Isten Igéjének a megcsúfolása! Nem olyan értelemben volt ő rászoruló, vagy alamizsnára szoruló, hogy magatehetetlen volt, vagy olyan ember, akinek nincsenek lehetőségei arra, hogy dolgozzon, hanem ő egyszerűen nem akart dolgozni. És elvárta azt, hogy más keresztények őt támogassák és segítsék. És az az illető, akinél akkor éppen ez történt, ment és minden alkalommal nyitotta ki a fagyasztót, vette ki a fagyasztott csirkét, a kacsát, a húst… és neki adta. Én meg vakartam a fejemet, hogy ez lenne a keresztény élet? Nem tudtam mit mondani, bár tőlem nem kért semmit, én kívülállóként voltam ott. De az is, aki ezt mondta, és az is, aki kiszolgálta őt, mind csecsemők és gyermekek voltak. Mégis azt gondolták, hogy milyen nagy mértékben engedelmesek ők Istennek. Egyik azért, mert ő kéreget és kér, a másik meg azért, mert ő milyen nagylelkű és odaadja sajátját a másiknak… Nekem erről más a véleményem. És nem azért, mert én másképpen gondolom, hanem azért, mert én másképpen látom ezt az Igében. Az én Bibliám azt írja, hogy aki nem akar dolgozni, az nem is egyen! Olyan embernek pénzt adni, aki képes lenne arra, hogy dolgozzon, de nem akar, az nem helyes dolog.

Tehát a gyermekek kíváncsiak, érdeklődőek, amikor felüti a fejét valami pletyka, akkor mindenről tudni akarnak és minden felől mohón érdeklődnek és minden részletet tudni akarnak, hogy mi történt és kivel történt… És vannak keresztények, akik álnok módon csinálják ezt, nem is akarnak felnövekedni, pletykálkodni akarnak, elejtenek egy mondatot, egy szót és várják a reakciót: …jaj, nem is hallottál róla, tényleg? És keresi a lehetőséget arra, hogy hogyan tud pletykálkodni és valakikről mit és hogyan tud elmondani. Ez gusztustalan! Ne kerülj ebbe a helyzetbe soha! Tudom, hogy a testi kíváncsiság és a buzgóság, hogy mindenről tudjál mindig ott motoszkál mindenkiben… De ez a gyermekeknek a tulajdonsága! Ha ezt veszed észre magadban, hogy mindenről, mindenkiről minden apró szaftos részletet tudni akarsz, akkor gyermeki módon viselkedsz és nem vagy megalapozott az Igében, nem vagy felnőtt és érett.

Nem azt mondom, hogy mindennel kapcsolatban tudatlannak kell lenned, de azt mondom, hogy vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban neked nem kell tudnod semmit! Azért, mert az a fajta tudatlanság megoltalmaz és megvédelmez téged! Amiről neked tudnod kell, az az, hogy mit mond Isten Igéje! És ha valami a tudomásodra kerül, ha valamiről ismeretet szerzel, ami nem szép és nem jó, akkor neked tudnod kell azt az Igével helyesen megítélni. És nem azon agyalni, hogy mi hogyan és miként történt és miért úgy történt… és hogy történhetett az úgy meg. Ami nem rád tartozik, az maradjon annál, akire tartozik. Mint ahogy a szomszéd házban történő dolgok nem rád tartoznak! Akkor sem, ha ott simogatják egymást, és akkor sem, ha tányércsörömpölés hallatszik, mert nem rád tartozik! Akkor tartozik rád, ha valamilyen úton-módon belekerülsz abba a helyzetbe, vagy ha segítséget kérnek. Addig nincs felhatalmazásod rá, hogy beleszólj! Van egy példa azonban, amikor bele kell szólnod a dolgokba, mégpedig mikor oly mértékben veri a feleségét a férj a szomszédban, hogy ki kell hívni a rendőröket… Természetesen ezt meg lehet tenni, de ez egy extrém példa volt, és persze vannak ennél súlyosabb dolgok is…

Vannak dolgok, amik nem rád tartoznak, de érdekelnek. Engem is érdekel, de meg kell magamat feszítsem, hogy ne érdekeljen. Mert az a gyermeki lelkületnek a velejárója. Akarsz-e felnövekedni? Akkor csukd be a szádat minden pletykára és csukd be a füledet is! Ha valakiről valami rosszat mondanak, az első mondat után állítsd le az illetőt és mondd neki, hogy akkor mondd tovább, ha az az illető is itt áll. Valószínűleg ebben az esetben az illető nem úgy mondaná azt el, ahogy a háta mögött. Nem tudom, hogy tőlem hány pletykás dolgot hallottál innen a szószék mögül, ami bárkire is rossz fényt vetett volna. Ha tudsz ilyet mondani, akkor én megtérek belőle!

Hidd el, hogy vannak dolgok, amikről sokkal többet tudok, mint te és sokkal többet tudok, mint a nagy átlag és többség, mégsem beszélek róla, mert ami kedves, ami jó hírű, ami tisztességes, ami erényes, azon gondolkozom és arról beszélek. És ami nem rám tartozik, abba nem ütöm bele az orromat, és ezzel megvédem magamat is és megvédelek téged is.

Vannak gyülekezetek, ahol túl sok hangzott el más dolgaival kapcsolatban és ma a gyülekezet szinte szétesett, mert megosztottságot hozott ez a dolog. Mert a pásztor nem tudta befogni a száját, mert volt neki véleménye róla. Nekem is van véleményem sok mindenről, de nem az a dolgom, hogy a véleményemet rád öntsem! Nekem az a dolgom, hogy Isten Igéjét öntsem rád! Ámen?! Te ennek örvendezel, bármennyire is vakarod a fejed, hogy azért jó lenne, ha valamit mégis mondanék. Nem fogok mondani semmit és ne is számíts erre! Amiről kettő ember tud, az már nem titok – ismerjük a mondást. Ezért vannak dolgok, amiket nem mondok el.

Házastársak nagyon sok mindent megbeszélnek egymással és ez rendjén van. Viszont vannak dolgok, amiket még a házastársaknak sem kell megosztani egymással. Vannak dolgok, amiket a feleségem nekem nem mond el. És nem azért, mert titok lenne az, hanem azért, mert az rossz fény vetne valakire, egy harmadik, vagy negyedik emberre. És vannak dolgok, amiket én nem mondok el neki… Ez nem azt jelenti, hogy nem beszéljük meg a dolgokat, azonban vannak dolgok, amiket én nem mondok el, pedig tudok róla. Mert nem akarom őt terhelni ezzel és ő sem akar terhelni. Mert ha valakiről hallasz valami rosszat, onnantól kezdve vele szemben lesz egy előítéleted. És lehet, hogy amit hallottál, az nem is igaz! De neked mégis lesz egy rossz előítéleted vele szemben, pedig nem saját forrásból van az az ismeret. Nem saját tapasztalat az, hogy ő valami rosszat csinált, hanem azt te valakitől hallottad.

A szellemi gyermekek olyanok, hogy mindig beleütik más dolgába az orrukat. De Isten ezt nem akarja. Tanulj meg nyugton maradni és törődj a magadéval!

A gyermekek még nem tanulták meg értékelni a csendet és szeretnek folyton beszélni. Állandóan beszélnek, folyton jártatják a szájukat.

Példabeszédek 10.19

„A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek, aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.”

Prédikátor 5.3

„Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból és a sok beszédből bolond beszéd.”

Ha valaki sokat beszél, nagyon sokat, azzal elárulja azt, hogy ő szellemileg nem érett – hacsak nem folyton az Igét beszéli. De még az Igét folytonosan mondani sem jelenti azt, hogy érett valaki. Még ha lenyelt volna is egy Bibliát és oldalak jönnek is ki a szájából, az sem jelenti azt, hogy az illető felnőtt szellemi ember. Beszéltem én már több emberrel, akinek minden mondatában gyakorlatilag egy Ige volt megfogalmazva, de mégsem volt helyes. Mindenre volt Igéje, de nem a megfelelő módon hozta azt elő. Nem helyesen hasogatta Istennek az Igéjét. Ez az illető hölgy is ilyen volt, hogy Isten mondta neki, hogy mások fogják eltartani, ez is egy bolondság…

Egyébként azzal semmi baj nincs, ha egymást megajándékozzuk és egymást megáldjuk és másoktól tudunk elfogadni. Tudnod kell elfogadni másoktól, emberektől, mert Isten embereket használ arra, hogy megáldjon.

Akik túl sokat beszélnek, gyakran vétkesen a gonosz beszédben és sokszor ezek az emberek a hátuk mögött beszélnek más emberekről, a hibáikról, a tévedéseikről, kudarcaikról és bizony nagyon sokat beszélnek saját magukról is. És bizony az is előfordul, ismerek olyan embert, aki túl sokat viccelődik. Én víg kedélyű ember vagyok, prédikáció közben is mondok néha egy viccet, mert ennek helye lehet és Isten is víg kedélyű Isten és nem depressziós öregember… De aki állandóan, mondhatni túl sokat viccelődi minden körülmények között, az nem helyén való. Ismersz olyan embereket, akik mindenből viccet csinálnak? Akkor is, amikor nem kellene, mert vannak komoly dolgok, amiket nem lehet viccelődni…

Beszéltünk a csecsemőkorról, a gyermekkorról és most beszéljünk a felnőtt korról! A felnőtt embernek a jellemzője szellemi értelemben, hogy nagyon kevésre becsüli a földi dolgokat. Szilárdan áll akkor is, amikor kritika éri és akkor is, amikor dicséret éri. Tehát amikor kritizálják, megalázzák, vagy rossz dolgokat mondanak róla, akkor is szilárdan áll, határozott, nem csügged, nem esik kétségbe, nem lesz depressziós tőle és nem zuhan össze érzelmileg… És amikor dicsérik, akkor is szilárdan áll és nem érzi magát ettől fontosnak, nem emeli az orrát magasabbra húsz centivel és nem úgy tekint magára, hogy ő most már értékesebb lenne mint a másik, hanem úgy viselkedik, mint a halott ember a koporsóban. Nem változik bármit mondanak rá. Ha szidnak, ha dicsérnek, nem változol!

Vannak emberek, akik megváltoznak a sok sértés miatt, elmegy a kedvük, elvesztik a lelkesedésüket, ők csecsemők, nem felnőttek. Vannak emberek, akik fontoskodóvá, büszkévé válnak, mert dicséret és elismerés éri őket, vagy valamiféle előléptetés. Ők sem az érett felnőtteknek a csoportjába tartoznak. A felnőtt emberek egyik jellemzője az, hogy képesek arra, hogy felismerjék bizonyos dolgokban Istennek a munkáját!
A csecsemők és a gyermekek nem képesek erre!

Zsidó levél 11.24-26

„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Inkább választaná az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván a Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Gondold el, mit utasított vissza Mózes. Jól tudta a különbséget aközött, hogy milyen tiszteletteljesnek lenni és milyen megalázottnak lenni. Tudta, hogy milyen gazdagnak lenni és milyen szegénynek, tudta, milyen amikor van tekintélye és van hatalma, hiszen ilyen családban nevelkedett, a fáraó lányának a fiaként nevelkedett az egyiptomi palotában, kiváltságok között. Krisztus gyalázatát mégis nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom összes kincsénél. Ez érdekes dolog, ez az ószövetségben történik és mégis Krisztus van itt megemlítve.

A felnőtté válás egyik ismertető jele az, hogy nem becsülöd túl a földi dolgokat, nem becsülöd túl a pénzt, azt ha hatalmad van, hogy van befolyásod, ha van tekintélyed. Ezek jók, ha vannak, mert ha van pénzed, tekintélyed, befolyásod, többet tudsz elérni, több embert tudsz elérni és több munkát tudsz bevégezni. Ne mondd nekem, hogy nem így van! Ha hatalmad van, tekintélyed, pénzed van, és tiszteleted van emberek előtt, akkor több mindent érhetsz el és ez jó dolog, ha jó dologra használod! De ne becsüld ezt túl! Attól még te ugyanúgy Isten kegyelmére szorulsz, mintha nem lenne semmit. Akárhol, akármilyen szinten vagy, ha csecsemő, vagy felnőtt szinten, szükséged van Istennek a kegyelmére, arra, hogy a kegyelme megújuljon az életedben minden nap!

Minél inkább felnőtt egy ember, annál inkább nagyobb Isten a szemében és annál kisebb ő saját maga szemében. Amíg az ember gyermek, addig olyan nagynak gondolja magát és azért imádkozik, hogy Istenem adj nekem hatalmas szolgálatot, bárkire ráteszem a kezemet, az meggyógyul – általam. Annyira kívánom, annyira akarom ezt!

A felnőtté válás egyik ismertetőjele az, ha nem becsülöd túl a földi dolgokat. Határozd el, hogy mindig a szellemi dolgokat helyezed az első helyre, mert a legelső dolgoknak a legelső helyen van a helye, még akkor is, ha esetleg a rokonaidról, vagy a családodról van szó. Istent kell a legelső helyre rangsorolnod! Ne mozdítson ki soha a kritika és az elismerés sem!

I. Korinthus 4.3-4

„Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól. Sőt magam sem ítélem meg magamat, mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál apostol nagyra növekedett és csak arra törekedett, hogy teljesen oda szentelje magát Istennek. A szeretet törvénye vezette őt mindenben és nem volt felfuvalkodott, túlérzékeny, sértődékeny, Isten Szelleme uralta őt. Úgy is mondatjuk, hogy Pál apostolnak a saját szelleme uralkodott a testén és felette. Nekünk is ide kell felnövekednünk, hogy nem a testünk és nem a kívánságaink mondják meg azt, hogy mit csináljuk, és mit tegyünk, milyen döntést hozzunk, hanem a bensőnk, a Szellemünk mondja meg, hogy mit tegyünk és mi a helyes.

Az éretlen keresztények hamar megsértődnek, felfuvalkodnak, ha kritika éri őket és hamar elvesztik a nyugalmukat, aggodalmaskodnak és eltelnek önsajnálattal, másrészt, ha felfigyelnek rájuk és kicsit méltányolják őket, akkor nagyon fontosnak érzik magukat és úgy érzik, hogy a csúcson vannak és legfelül. A csecsemők énközpontúak, mindig arra figyelnek,hogy mások mit gondolnak róluk. Te mindig arra figyelsz, hogy mások mit gondolnak, mondanak rólad?! Nem kell erre figyelned állandóan, mert a csecsemők azok, akik mindig a látszatot követik és keresik és látszatot keltenek. A felnőtt hívő az istenközpontú. Azt tartja szem előtt, amit Isten mond róla és amit Isten mond az ő számára. Halleluja!”