Fejlődési szakaszok 2.

Fejlődési szakaszok 2.

(2016.12.04.)

„Szeretném a mai napon is azokkal az Igékkel kezdeni, amelyekkel a múl héten elindítottuk az alkalmat, mert mai is maradnék ennél a témánál, mégpedig a növekedésről, a szellemi növekedésről, az éretté válásról szeretnék beszélni nektek.

Efezus 4.8

„Ezért mondja az írás: fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva és adott ajándékokat az embereknek.”

Megbeszéltük a múlt alkalommal, hogy Isten ajándékokat, szolgálatokat adott azért, hogy te éretté és felnövekedetté váljál.

11-es verstől:

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangelistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.

Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban.”

Pál itt arról beszélt, hogy szellemi értelemben felnőtté, érett emberré kell válnunk, mert Isten ezt akarja, mert Ő a növekedést adó Isten. Meddig kell növekedned? Meddig van szükség apostolra, prófétára, tanítóra, evangelistára, pásztorra? Addig, amíg éretté nem válsz, amíg fel nem növekszel, azaz amíg mindenki fel nem növekszik és éretté nem válik. És mivel folyamatosan, naponta vannak újak, akik újonnan születnek Krisztusban és csecsemőként megszületnek Isten királyságába, ebben az időkorszakban, amiben élünk, ezért ennek az időkorszaknak a végéig biztosan szükség van ezekre a szolgálati ajándékokra azért, hogy te éretté, felnőtté váljál. Ezeket az ajándékokat Isten az adott személyek életében elrendelte már a születésük előtt.

Ha rád nézek, vagy magamra, akkor tudom, hogy nem akkor találta ki Isten azt, hogy prédikátor legyek, amikor 18 évesen egy tolnai sportcsarnokban újjászülettem egy evangelizációs alkalmon. Nem akkor jött az isteni szikra, hogy hú hát ezzel a fiúval lehet, hogy kezdek valamit és lehet, hogy belőled prédikátort faragunk. Ő ezt már eltervezte jó idővel előtte, még anyám méhében, sőt az előtt is eltervezte ezt velem. De téged sem meglepetésszerűen kellene érjen egy-egy dolog, ami történik veled, legalábbis idővel rá kell döbbenned arra, hogy bizony az életed folyása, ahova eljutottál, ahol most vagy… látnod kell benne Isten munkáját! Meg kell látnod benne azt, hogy Isten hogyan alakította a körülményeket és az életedet a gyermekkorodtól fogva akár, hogy eljuthattál oda, ahol most vagy, hogy esetleg be tudsz tölteni most egy szolgálati hivatalt. Nem azért, hogy te annyira nagyon áldott lehessél, hanem azért, hogy valaki más áldott lehessen rajtad keresztül. Mert jobb adni, mint kapni!

Természetesen, amikor Isten elhív valamire – egy szolgálatra -, akkor nem kéri ki a véleményedet, a tanácsodat, hogy te mit szeretnél. Ő nem kérdezi meg, hogy te mi szeretnél lenni… Lehet, hogy a gyermekeidtől, vagy tőled is megkérdezték akkoriban, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? És felsoroltad, hogy tűzoltó, ápoló, és rendőr, mentős…és felsoroltad a vágyaidat és az is lehet, hogy „beletrafáltál”, mert pont elkaptad azt, amit Isten a szívedre helyezett, hogy mi legyél… De ha nem azt végzed az életben, amire Isten hívott el téged, akkor nem fogod jól érezni magadat a bőrödben. És rengeteg ember van, aki végig dolgozza úgy az életét, végig éli úgy az életét, hogy nem azt a szakmát tanulta, amihez igazán tehetsége és kedve lenne, amiben örömét lelné. Nem abban a városban él, ahol élnie kellene, nem azt a munkát végzi, nem azzal az illetővel kötött házasságot… és lehetne sorolni, hogy mi minden rossz döntések miatt nem került oda az ember, ahova kerülhetett volna.

Isten elhívott tehát téged és ennek eleget téve, az elhívásodban eljuthatsz a felnőtté válásnak, az éretté válásnak a szintjére, amikor tudod azt, hogy mi miért történik veled úgy ahogy. Nem azt mondom, hogy minden, ami történt veled az életed során az Isten terve, szándéka és akarata volt… Nem mondok ilyet, mert nem minden terve valósult meg Istennek az életedben, és ami veled történt az életben, az nem minden Isten akarata volt. Ha átestél súlyos betegségeken, tragédiákon, ha elvesztetted a gyermekedet, férjedet szüleidet idő előtt…és sorolhatnám most a problémákat. De tudd meg, hogy a rossz dolgok, azok nem Istentől jövő dolgok! Azt is értsd meg, hogy voltak helyzetek, amikor Isten ott volt veled és megmentett téged!

Megmentett balesetektől, tragédiáktól, rossz döntésektől… Lehet, hogy hoztál rossz döntéseket, de ott volt mindig veled akkor is, amikor te még nem hittél Őbenne. Ott volt veled és az Ő láthatatlan kezével és az Ő angyalaival irányította az életedet valamilyen irányba.

Abban a pillanatban, amikor lehetőséged van arra, volt arra, hogy közel kerültél hozzá, hogy valami választ adjál arra, amikor Ő megérint, vagy szól hozzád – akár egy evangelizációs alkalmon, egy istentiszteleten, vagy álomban, vagy valakivel beszélgetsz -, onnantól kezdve belép a te felelősséged. Hogy igent mondasz Istennek, vagy pedig engeded, hogy elszálljon melletted az, amibe beleléphetnél. Mert van Istentől a te számodra valami tökéletes, ami el van rendelve, amiben nem kérte ki a véleményedet, de tudnod kell, hogy az a te számodra valami csodálatos és gyönyörűséges.

Isten nem akar téged elhívni egy olyan életre, amiben te nem érzed jól magad. És elmondom neked, hogy Isten jobban ismer téged, mint te saját magadat. Jobban tudja azt, hogy neked mik a kedvenc ételeid, a színed, a kedvenc autó márkád, milyen házban éreznéd jól magad… miközben lehet, hogy te mást gondolsz. Mert te ilyen férjet, olyan asszonyt szeretnél magadnak… de Isten valami más felé próbál téged vezetni és rádöbbensz, hogy tényleg, ez az, ami kell nekem! Valóban, ezt én így szeretném és valóban ez az ami túlmutat az én saját magam érzelmein.

Meg kell látnod mindezt – miután újjászülettél -, hogy van egy következő szint. Ezt követően pedig még egy szint és a növekedésnek további szintjei vannak. És amikor oda is elértél, akkor megláthatod azt, hogy még feljebb is van, azután elérhetsz egy helyre – ahova már kevesen érnek el -, akkor onnan is láthatod a feljebbi szintet. Azért, mert Isten a növekedést adó Isten! A folytonosan növekvő Isten! Ez az Ő természete, hogy folyamatosan tágul és növekszik és bővül minden. Mi az elménkben tudjuk Őt lekorlátozni, ha kalitkába zárjuk Őt. Ő növekedést és gyarapodást akar neked adni és nem csupán az anyagiakra gondolok itt, ne szűkítsük Őt le a pénzre, mert sokkal több van Nála.

A nem hívő tudósok is azt mondják, hogy a világegyetem, az univerzum folyamatosan tágul és növekszik. Nem látnak el a végéig, nincs még az a távcső, műszer, amivel el lehetne látni a világ végéig. Annyira mikro-picikék vagyunk ebben a teremtett univerzumban, hogy elképzelni sem lehet, hogy mennyire nagy a világ, amiben élünk. Azt mondom, hogy a Föld nevű bolygón te, mint egy pici szellemi lény, aki ott van, milyen picike vagy?! A föld hozzád képes óriási! De a naprendszerhez képest a föld sem a leghatalmasabb, rengeteg bolygó kering a nap körül. Ugyanakkor még naprendszerek is vannak, ezernyi és ezernyi…. És amikor utaztál fényéveket és fényéveket… és még fényéveket, akkor sem értél a végére! Mert Isten olyan hatalmas! És mégis ott él benned!

Ő a növekedést adó Isten és nem tudod azt, hogy igazából ez a növekedés hogyan, miként zajlik le benned. Annyit tudunk, hogy Isten úgy tervezte szellemi értelemben is, mint ahogy a teremtett természetes világban is megfigyelhető és meglátható. Azaz, ha elültetsz egy piciny magot a földbe és azt gondozod és ápolod, akkor az meg fog erősödni és idővel arról termést tudsz szakítani. De nem tudod, hogy az a mag miként és hogyan növekszik, mert a növekedést Isten adja! Azonban van neked is részed ebben! Neked kell a magot elültetned, neked kell gondját viselned, és neked kell a termést leszedned róla! De te ha megszakadsz sem tudsz növekedést adni a magnak! Ha imádkozol, böjtölsz, ha fejed tetejére is állsz, akkor sem tudod a magot megsokszorozni te önmagad! Azért, mert ez Istennek a része! Ő megteszi az Ő részét, és ha neked van kerted, akkor tudod azt, hogy ha te megteszed a te részedet, a tőled telhetőt, akkor tudod, hogy arról nyáron, vagy ősszel termést tudsz szedni.

Szellemi értelemben ugyanez a helyzet! Isten Igéje mag, amit ha elültetsz a szívedben, azt gondozod, táplálod, gyomlálod, vigyázol rá és megint csak táplálod, gyümölcsöt tudsz róla szedni, vagyis áldássá fog a te számodra válni.

Milyen magot fogsz elültetni akkor, amikor paradicsomot szeretnél? Természetesen paradicsom magot! Ha a magnak gondját viseled, táplálod, figyelsz rá, akkor ebből idővel áldást tudsz aratni.

Mire van szükséged? Gyógyulásra, anyagi javakra, békességre, új munkahelyre, feleségre, gyermekre? Minden egyes eredményhez, gyümölcshöz meg van a mag Isten Igéjében! Semmi nem hiányzik belőle! Mi az, amit szeretnél aratni?

Fogj egy Igét, egy hozzá való magot, ültesd el a szívedbe, gondozd, ápold, viselj gondot rá, elmélkedj rajta, hallgass hozzá tanításokat, nézd meg a hasonló Igéket, olvasd fel magadnak, jegyzetelj… és így jön el az aratásod! Így jön el a gyógyulás aratása, az anyagiak aratása… Olyan könnyű ezt így elmondani, de megcselekedni sem sokkal nehezebb! Sokan azt gondolják, hogy de hát a gyógyulás úgy jön hozzám, hogy a pásztor rám teszi a kezét, én elfogadom és meggyógyulok! Halleluja! Semmi más dolgom nincs! És való igazság, hogy Isten gondolt a csecsemőkre is! És a csecsemők így meggyógyulhatnak! Mert egy csecsemő nem tud magáról gondot viselni. Egy csecsemő nem tud odamenni a hűtőhöz, nem tud magának tojásrántottát összeütni, szüksége van arra, hogy valaki azt neki elkészítse, sőt még a szájába is bele kell rakni. De amikor felnövekszel, akkor tudnod kell azt, hogy hogyan készítsd ezt el magadnak, különben hamar le fogsz fogyni.

Ha megtanulod, hogy hogyan készítsd el magadnak, az áldássá tud válni a számodra. És erre akar téged Isten elvezetni, hogy éretté és felnövekedetté váljál, hogy ne mások által kelljen téged táplálgatni, vezetgetni és állandóan „imatámogatni”. Ezekkel semmi baj nincs és senki félre ne értse és mostantól nem hívtok telefonon, hogy imában és hitben egy akaraton legyünk valamiben, mert attól félsz, hogy ha ezt megteszed, akkor azt fogom gondolni rólad, hogy csecsemő vagy és nem akarod magad nimbuszát lerombolni előttem! Ha így gondolod, valóban csecsemő vagy! Ha téged az foglalkoztat jobban, hogy én mit gondolok rólad, mintsem az, hogy eredménye legyen az imádnak.

Valaki azért nem mer feltenni kéréseket, mert a kérdéséből kiderül, hogy mennyire alapvető dolgokat nem tud. De az butaság! És ha nem tudod? Nem is fogod megtudni, ha nem teszed fel azt az alapvető kérdést. Mi jobb? Úgy kinézni, mint egy felnőtt, miközben csecsemő vagy, vagy pedig csecsemőként feltenni a kérdést és a választ megkapva, éretté válni?! Az utóbbi a jobb!

Pál apostol nem egy dorgáló, egy korholó levelet írt a következőkben, hanem egyszerű tényeket közöl, mégpedig azt, hogy…

I. Korinthus 3.1-2-3

„Én sem szólhattam néktek atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.

Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem viselhettétek volna el, sőt még most sem viselhetitek el. Mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?”

Az egyszerű fordítás szerint ez az Ige így hangzik: Veletek azonban testvéreim, eddig nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekkel, csak úgy, mint akik a Krisztus követésében még kisgyermekek vagytok és nem szellemiek, hanem testiek. Úgy tanítottalak benneteket, ahogy az anya tejjel itatja gyermekét. Igen, tejjel és nem felnőtteknek való étellel, hiszen azt még nem tudtátok volna megenni. Sőt, még most sem tudnátok, hiszen még mindig a régi emberi természet uralkodik rajtatok. A köztetek lévő féltékenység és veszekedések ezt bizonyítják. Úgy viselkedtek, mint a hitetlenek.

Nagyon őszintén beszél Pál apostol a gyülekezethez. Korinthusról azt kell tudni, hogy abban az időben Görögországban egy kikötőváros volt. És tudjuk, hogy minden jó matróznak van minden kikötőben egy asszonya. Az a lényeg, hogy nagyon magas volt a városban a prostitúció, a világi élvezetek, a kocsmák, lebujok… Világi város volt és ez a világiasság beszivárgott a gyülekezetbe is és ezért mondja Pál apostol keményen, hogy prédikálok nektek már egy ideje, de csak úgy tudok hozzátok beszélni, mint a csecsemőkhöz, nem tudok hozzátok a Krisztus dolgainak érett, igazán mély tanításaival közeledni, mert nem fogjátok fel, mert még testiek vagytok. Hiszen még mindig a régi emberi természet uralkodik rajtatok, a köztetek lévő féltékenység és veszekedések ezt bizonyítják. Úgy viselkedtek,mint a hitetlenek!

Senki nem szeretné, ha Isten azt mondaná neki, hogy úgy viselkedünk, mint a hitetlenek. Itt a gyülekezetben persze nem, de a korinthusi gyülekezet úgy viselkedett a gyülekezetben is, mint a hitetlenek, mert elnéztek olyan dolgokat a gyülekezetben, amit nem szabadott volna megengedni. De ebbe most nem megyünk bele…

A lényeg itt az, hogy magunknak is feltehetjük a kérdést, hogy mi hol tartunk a fejlődésben, azaz mi az, ami kihoz minket a sodrunkból? Mert ez az, ami megmutatja nekünk azt, hogy hol tartunk a növekedésben, hogy mi billent ki az egyensúlyból, a béketűrésből, a szeretetből, abból, hogy befogd a szád és mi kell ahhoz, hogy a szád „elinduljon” és szórd az átkot ész nélkül?! Ha ez könnyen előjön belőled, akkor bizonyíték ez arra, hogy csecsemő vagy szellemi értelemben… testi! És ezt nem én mondom! te saját magad vizsgáld meg azt, hogy otthon hogyan viselkedsz, hogyan viselkedsz a munkahelyeden, a buszon, az autóban, emberek között, vagy bárhol… Mi az, ami felidegesít, ami kihoz a sodrodból, illetve mikor jutsz el arra a pontra, hogy kiesel a béketűrésből?!

A felnőtt, érett ember idegei kötélből vannak! Ez nem egy feltétlenül vele született tulajdonság, hanem az élet által megpróbált és megedződött ember tulajdonsága. Olvastam az efezusi levélben is azt, hogy a szentek tökéletesbítése céljából szolgálati munkájára adattak a szolgálati ajándékok Krisztus Testének építésére… míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megimserésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek álnokságától, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej a Krisztusban!

Kisbabáknak, csecsemőknek nagyon kevés dolog kell ahhoz, hogy kijöjjenek a sodrukból. Nagyon kevés kell nekik ahhoz, hogy eltörjön a „mécses” és egy világ omoljon össze bennük, mert csak azzal foglalkoznak, ami őket akkor éppen körbeveszi. Csak azzal tudnak foglalkozni, amikre ők fókuszálnak, ami nekik fontos. És ha az, ami nekik fontos, eltűnik az életükből, akkor ott világ véve van. A legegyszerűbb a példa a lufi esete, ami ha kidurran, akkor kiborul a „bili” és az érzelmek nagyon súlyos letargiája következik. Miért? Egy lufi kidurranása a felnőtt ember számára nagyon jelentéktelen eseménye, ha az kidurran, vagy veszünk egy másikat… vagy ennyi, legközelebb jobban vigyázunk rá… Na de egy gyermek?! A gyermeknek a lufi a központi rész!

És te ugyanígy vagy néha, amikor olyan dolgokon agyalsz, olyan dolgokon idegesíted magadat, hogy pl. hogy lehet az, hogy „ez” bevágott elém autóval a másik sávból? Őrjöngsz ezen két órán keresztül, a vérnyomásod is felmegy a semmin! Ezer példát tudnék hozni, amit felbosszantod magadat, pedig semmi jelentősége nincs annak, sem a saját életére vonatkoztatva, sem az örökkévalósághoz képest sem jelent semmit! Főleg, ha igazán semmilyen módon nem érintett téged… Mihelyt a figyelmedet Jézusra tekintesz, akkor olyan picinek látod, hogy szinte láthatatlan.

De mi van akkor, ha kiborul a tej az asztalra és le kell az egészet takarítani?! Volt már ilyen? Ha a tej kilöttyen és nincs feltakarítva, megbüdösödik… Mi van akkor, amikor a következő héten újból kiborul…, és befolyik az asztal eresztékein, egészen mélyen a vasszerkezetig és szét kell szedni az egész asztalt a következő héten újra? Aztán két hét múlva újból kiborul?! Te is kiborulsz? Áh, nem borulsz ki! Nanana…..

Tudod ezek nem kellemes dolgok, amikor megtörténnek ezek, akkor mérgelődsz és bosszankodsz. Lehet, hogy valaki megterítette már a karácsonyi ünnepi asztalt, új terítőt raktár fel… lehet, hogy valaki rákészült már erre, kis aranyfürtök és csillámporokat raktál ki… és még egy közös vacsora, vagy ebéd nem volt az asztalon, de már ott a zsírfolt rajta. És mondod, hogy erre nem tudtok vigyázni, hogy legalább karácsonyig bírta volna ki?! De márciusban emlékezni fogsz erre, húsvétkor emlékezni fogsz, hogy karácsony előtt két héttel zsírfoltos volt a terítő? Tudod, ki lehet azt a terítőt úgy is cserélni, hogy közben nem leszel „idegbajos”.

Az, hogy milyen módon cseréled ki azt a terítőt az asztalon, megmutatja azt, hogy szellemi értelemben hol állsz. Nem azt mondom, hogy ez a „dolog” nem bosszantó! Az is bosszantó, ha mész az autóval és a jobb hátsó kerék defektet kap, elmész a gumishoz és megcsináltatod… a következő héten pedig a bal első lesz defektes. Ez nagyon bosszantó, mert időt, energiát és pénzt kell rá áldozni. De akkor is meg kell ezt csinálni, és történhet ez békességgel teljesen, érett emberként, felnőttként… és úgy is megcsinálhatod ezt, mint egy gyermek: csapkolódva, átkozódva, szitkozódva és káromkodva. A végeredményben mi lesz a különbség? Mert így is, úgy is meg kell azt csináltatni, mert lyukas kerekű autóval nem lehet közlekedni… Viszont ezzel a rossz mentalitással lehet, hogy húsz évvel kevesebbet élsz! Míg békességben és nyugodtan éled az életedet, akkor meg negyvennel többet. És nem foghatod rá Istenre, hogy Isten ennyit adott csak, 46 évet… Tudod az, hogy a szíved meddig dobog, az nem csak Istenen múlik! Tőle van minden lélegzetvételed minden reggel és hálát adhatsz neki, hogy felébredtél és kinyitottad a szemed. De az, hogy te hogyan éled az életedet, az nagyban függ attól, hogy te „hogy éled az életedet”. Most eszembe jutott egy természetfilm, amiben látható az oroszlán, a gepárd, az emlős ragadozók, akik nem túl hosszú életűek…, akik sokat futnak, strapálják magukat… És ezzel szemben az aligátorok egész nap hevernek, a víz tetején lubickolnak, néha esznek. És ha egyszer jól bekajálnak, akkor két hétig nem esznek, és egész nap relaxálnak. Több mint száz évig elél egy krokodil, míg egy oroszlán, vagy gepárd a töredékét csak. A teknősbéka sem egy kapkodó idegbolond… Az ő esetében is igaz az a mondás, hogy lassan mész, tovább élsz. És ahogy mondta egy nagyon híres amerikai prédikátor, hogy békességes tűrés által és kitartással érte el a csiga Noé bárkáját, nem kapkodott és nem volt idegbolond, és odaért.

Amikor a földön folyó dolgokat fontossági sorrendbe rakod, akkor értékelned, listáznod kell, hogy mi az, ami fontos, mi az ami kevésbé fontos. Neked nem kellene három éves módjára viselkedni. Amikor az ember felnövekszik szellemi értelemben, megtanulja azt, hogy ne sírjon apró, jelentéktelen dolgokon, hogy ne duzzogjon apró és jelentéktelen dolgok felett. Hol helyezkedik el a dolgok fontossági listáján az, hogy ki mit mondott rólad?! Áh, nem érdekel, mindenki azt mond amit akar! Valóban?! Akkor mit görcsölsz rajta annyit, hogy a másik mit hazudozott rólad? Akkor mit sírod tele a párnádat éjszak, miért jössz hozzám panaszkodni, hogy a másik milyen dolgokat mondott rólad, ha téged valóban nem érdekel? Miért érdekel téged annyira, hogy a másik mit mondott? De hát azok hazugságok és a nimbuszom, a fényem is csorbult a másik ember előtt! Gondolod, hogy Jézus odament a tanítványokhoz sírva és azt mondta, hogy gyertek testvérek, álljunk körbe, imádkozzunk, mert olyan sérelmek értek, hogy már nem bírom elviselni! Mert olyan csúnya dolgokat mondtak rólam! Nem írja a Biblia sehol, hogy kivett volna egy nap szabadságot, hogy a depresszióban magát fel tudja építeni, mert helyesen gondolkozott és nem azzal foglalkozott, hogy más mit mond róla, hanem azzal, hogy ami az Ő dolga, az Ő elhívása, az Ő szolgálata, azt megtegye és bevégezze. És Isten adja hozzá a kegyelmet, hogy azt el tudja végezni és lesznek olyanok, akik hallgatnak rá és tudta azt, hogy lesznek olyanok, akik nem hallgatnak rá. Lesznek olyanok, akik mellé állnak és támogatják, mind erkölcsileg, mind anyagilag, fizikailag (élelemmel, taxival – szamárral ami a Jézus taxi -) és lesznek olyanok, akik elárulják, leköpik, megverik és lehetne sorolni, hogy mi módon bántják Őt. De Ő az idejének a nagy részét nem azzal töltötte, hogy megvédje a saját maga igazát, még a főpap, Kajafás előtt sem, amikor vádolták Őt. Még ekkor sem foglalkozott ezzel, pedig elmondhatta volna a nagy védőbeszédet, mert szókincse az lett volna hozzá, és ki tudta volna magát szépen fejezni. Amikor én gyerek voltam soha nem is értettem azt, hogy miért nem jött le a keresztről és miért nem védte meg magát! Mert az Ő ereje és képessége meg lett volna hozzá, hogy megvédje magát és lesöpörje a körülötte lévő hazugokat, de mégsem tette meg. Mert arra nézett, hogy mi a helyes és mi a fontossági sorrend és Nála az volt az első, hogy betöltse az elhívását, a szolgálatát és Ő az egyetlen ember, aki azért született erre a földre, hogy meghaljon! Ő azért élt, hogy meghaljon érted! És ha akkor Ő megnyitja a száját az Őt vádlók előtt, akkor nem írta volna a Biblia Róla azt az Ésaiás 53-as Igében, hogy mint bárány nyírói előtt megnémult..., azért, mert ha megnyitja a száját, akkor te és én nem lehetnénk most itt ilyen állapotban Isten előtt megigazultan. Mert akkor lehet, hogy megvédi saját magát és nem hal kereszthalált, de te és én megyünk a pokolba.

Ő arra tekintett, az volt a fontos a számára, hogy mi az elhívás, mi a szolgálata és teljesen alárendelte magát a Szent Szellemnek és nem engedte azt, hogy az érzelmei befolyásolják. Én gyerekkoromban nem tudtam ezt felfogni, mert én úgy odavágtam volna a katonának, meg az „összesnek”, aki ott hazudozik… De sokszor, amikor te azon munkálkodsz, hogy megvédjed magadat és dolgozol azon, hogy kimagyarázd magad, az a gyengeség jele, nem pedig az erőé. Nehogy azt gondold, hogy te vagy a valaki, aki igazán meg tudod magadat védeni. Valóban? Ha igazán erős vagy, fogd be a szád! Ha igazán erős vagy, akkor tudsz az érzelmeiden uralkodni és akkor nem engeded, hogy a szavak csak úgy ész nélkül, korlátok nélkül jöjjenek belőled. És mondhatná valaki, hogy én ilyen temperamentumú vagyok, ha „felmegy a pumpa”, „elszakad a lánc”, akkor belőlem jön minden és nem tudok magamon uralkodni. Akkor ki uralkodik feletted, mondd el nekem! Ha te nem tudsz magadon uralkodni, akkor valaki más irányít téged? Ki az, aki irányít téged?! Hát, vagy a hústest, vagy a sátán, de hogy Isten Szelleme nem, az biztos!

Amikor Isten Szelleme vezet téged, akkor van úgy, hogy arra vezet, hogy védd meg magad. Mert Pál apostol is megvédte magát az Ap.csel-ben, hogy ő római és nem bánhatnak úgy vele, mint egy nem rómaival, tehát volt, amikor kiállt a jogaiért. De volt, amikor nem… A felnőtt ember tud különbséget tenni, egy csecsemő, egy gyermek pedig nem. Ez a nagy különbség a kiskorúak és a felnőttek között. A kiskorúak nem tudják irányítani az érzelmeiket, a felnőttek pedig tudják kontrollálni azt. A kiskorúak, ha beleszagolnak a szellemvilágba, mindenben Isten látják akkor is, ha az nem Istentől van. Mert azt hiszik, hogy azok az érzelmek Istennek a vezetése és az Ő megnyilvánulásai, pedig könnyen lehet, hogy nem! A szellemi ember azonban mindent megítél, a felnőtt ember tudja, mert megedződött már.

Fel kell növekedned és le kell ráznod magadról azokat az apró dolgokat, amelyeken megsértődhetnél, amik felől duzzoghatnál. Miért van az, hogy megbántódsz, hogy valaki meg tud téged bántani? Miért van az, hogy sérelmeid vannak? Miért lehetnek neked sérelmeid? Azért, mert annyira ténylegesen megbántottak, vagy pedig azért, mert nem tudsz semmit elviselni? Nem tudod elviselni azt, hogy az érzelmeidben valami kár keletkezett?! Miért vannak sérelmeid?

Persze érző lények vagyunk, Isten teremtett minket ilyennek, hogy legyenek érzelmeink. Jézusnak is voltak érzelmei! Jézus sírt Lázár sírjánál, sírt amikor látta Jeruzsálemet az olajfák hegyéről, voltak érzelmi megnyilvánulásai… táncolt és örült, de a döntéshozatalokban nem ezek irányították – hogy éppen aktuálisa mit érez.

Elmondtam sokszor már a példát, hogy ha én az alapján járnék, hogy mit érzek vasárnap délután négy órakor, akkor nem mindig jönnék ide be prédikálni…, mert sokszor úgy érzem, hogy aludni és lepihenni jobban van kedvem, mintsem kiállni ide és prédikálni. Halleluja!

El kell viselnünk az élet bizonyos nehézségeit jó katonaként és ha felteszed magadnak a kérdést, hogy képes vagy-e elviselni azt, hogy valaki megszúr, megüt, megbánt téged a szavaival, akkor mi a válasz erre? Képes vagy rá! Meg kell edződni! Nem azt mondom, hogy érzéketlenné kell válni, de bizony bizonyos értelemben, bizonyos helyzetekben, bizonyos dolgokra érzéketlenné kell válni! Vannak úgy, hogy hirdeted az evangéliumot nagy bátran, nagy őszinteséggel, tisztasággal és kegyetlen, gonosz szájjal utasítanak vissza. Veled is előfordult már ilyen? És mi volt a következő reakciód? Soha többé a szádat meg nem nyitod?! Megteheted ezt is! Azért, mert félsz a visszautasítástól, attól, hogy megint bántás ér, vagy pedig mész tovább, mint jó katona, ezeket az érzéseket lerázod magadról és tudod azt, hogy ezzel nem téged utasítottak vissza, hanem Jézust. Mert Ő mondta azt, hogy ha az Én nevemben mentek és nem fogadnak be titeket, akkor engem utasítottak vissza, nem titeket. Azaz ha én hirdetem az evangéliumot és valaki feláll menet közben és kimegy, akkor nem engem utasított vissza, hanem az Igét, az evangéliumot.

Ha hirdetem az utcán az Igét és valaki odaáll velem szembe, hogy hagyd már abba, akkor tudom, hogy jó helyen vagyok. Ugyanakkor kellenek a pozitív visszaigazolások és jó, ha látjuk az eredményeit annak, amit csinálunk és látjuk, hogy emberek újjászületnek, megértést nyernek, meggyógyulnak, teljesebb az életük és lehetne sorolni…és látod a gyümölcseit annak, amit csinálsz. De ha nem is látsz semmi visszaigazolást, akkor is csinálnod kell, vagy kellene. Mert nem azért csináljuk, hogy lássuk, hanem azért, mert hiszünk benne. Mert hisszük, hogy ez a helyes és ezt kell tenni!

Tehát képes vagy elviselni azt, ha valaki megbánt, vagy megsért, vagy pedig úgy viselkedsz, mint egy kétéves? Akik szellemben felnövekedettek, azok erősek, képesek elviselni dolgokat, akik szellemben gyengék, azok nem tudják ezt elviselni. Te tudd, hogy Isten nem kér túl sokat egy csecsemőtől, nem kér hatalmas dolgokat gyerekektől. Azoktól kér sokat, akikre sokat bízott! Ha a kevesen hű vagy, Isten többet bíz rád és amikor azon a többön hű vagy, akkor még többet bíz rá és így lehet növekedni… Akire pedig nagyon sokat bíztak, attól sokat is várnak el! Ismered a tálentumról szóló példázatot! Aki a kicsin nem hű, attól elvétetik és odaadatik annak, akinek több van…

Az evangéliumokban hány helyen találkozol azzal, hogy Jézus azon szomorkodott, hogy hogyan bántak vele a farizeusok és a sadduceusok? Hány olyan igehelyet találsz, hogy hogyan beszéltek Vele. Hol olvasod azt, hogy Jézus arra kérte a tanítványait, hogy imádkozzatok értem, mert olyan csúnya, rossz dolgokat mondtak rólam… és annyira bántja ez a szívemet, annyira meg vagyok keseredve emiatt az emberek miatt! Sehol nem látod ezt! Miért? Azért, mert Jézus felnövekedett volt szellemben!

Isten arra törekszik, hogy erre a korra elvigyen téged is. Hogy olyan legyél, mint Ő, hogy úgy gondoljál, mint Ő, hogy úgy beszélj, mint Ő… hogy úgy viselkedj és úgy reagálj dolgokra, mint ahogyan Ő és úgy adj válaszokat az élet dolgaira, mint ahogy Ő!

Vannak olyan keresztények a gyülekezetekben, akik azért hagyták abba a gyülekezetbe járást és fordultak el a keresztény élettől, mert a világban lévő barátaik elhagyták volna őket és hátat fordítottak volna nekik. Volt olyan pásztor a gyülekezetben, aki azért hagyta el a szolgálatot, mert a világi barátai elhagyták, és ő ezzel próbálta megtartani a saját életét. Ismered Jézusnak a szavait, hogy aki elhagyja az életét énérettem, az megtalálja azt, és aki megtartja a saját maga életét, az pedig elveszíti azt… Az ember választhat! Nem mondom, hogy mindig könnyű, de felkészülhetsz arra, ha Isten útját akarod járni és valóban oda akarod szánni magad, akkor lesznek emberek, akik nagyon fognak ennek örülni és lesznek emberek, akik elhagynak téged és bolondnak néznek, szektásnak és idiótának. Olyan embernek, akinek kimosták az agyát, akit hipnotizáltak…, meg „lejehováznak”…

Fontos dolog, amikor valamiféle nehézségbe kerülsz, hogy soha ne engedd meg, hogy önsajnálatot érezz magad iránt. Ezt soha nem szabad megengedned! Jaj, szegény én! Mert elhagytak a barátok, kirúgtak a munkahelyről, mert Jézus követővé váltam – erre is volt már példa. Valaki azért nem jön a gyülekezetbe, ebbe a helyi gyülekezetbe, mert a munkahelyén nem nézik jó szemmel és akár a munkáját is elveszíthetné. Jaj, de hát meg lehet érteni, hát kell a pénz, a kereset, a munkahely, csak nem áldozhatja fel az egzisztenciáját a gyülekezetért…? Nem! Nem kell feláldoznod az egzisztenciádat a gyülekezetért! Semmit nem kell, egyszerűen választhatsz, hogy belelépsz az Istentől elrendelt tökéletes teljességbe és bőségbe, vagy pedig éled a saját életedet, amiről úgy gondolod, hogy hú de milyen csodálatos. Elmondom neked, hogy bármilyen csodálatosnak gondolod a saját életedet, Jézus nélkül az egy siralmas dolog! Mert sokkal teljesebb és csodálatosabb lehet akkor, ha azt az életet éled, amit Isten szánt neked. Nem lehet a kettőt egy lapon említeni! Nem mondom, hogy a keresztény élet sokkal könnyebb, hogy sokkal egyszerűbb, mert van úgy, hogy néha nehezebb… De a végén van valami jutalom, amit most még nem látunk, de az örökre szól. És azok ott gyűlnek szépen fent a mennyben!

Soha ne engedd meg tehát, hogy önsajnálatot érezz magad iránt, mert az a gyengeségre és a fel nem növekedésre utal. Hogy te milyen helyzetben vagy, milyen családban nőttél fel, milyen körülményeid vannak… és lehetne sorolni, mi mindig rossz dolog történt veled és emiatt sajnálod, vagy sajnáltatod magadat. Nem lesz semmivel sem jobb az önsajnálatodtól a helyzeted! Sőt, rosszabb lesz az! Mert az önsajnálat egy olyan halál, amiből nincs feltámadás. Persze ki lehet belőle jönni, mert mindenki sajnálta már magát, hogy miért pont velem történik ez, miért romlott el a hűtő, mikor most cseréltem ki a mosógépet. Amikor meg a hűtőt kicserélted, a gáztűzhely is feladja a szolgálatot, hát mikor lesz ennek vége és miért pont velem történik ez… és miért nincs háromszor akkora fizetésem, mint annak a másiknak… és sajnáltatod magad, hogy miért nincs több pénzed, miért nincs jobb képű férjed, csinosabb feleséged, vagy engedelmesebb gyermeked, vagy nagyobb tehetséged ehhez, vagy ahhoz… Nem ez a megoldás! Az a megoldás ilyenkor mindig, hogy megkeresed azt, hogy Isten mit tervezett veled, hogy Neki mi a célja veled és arra fokuszálsz, mert az egyedi és az a tiéd és csak téged érint. Én abba nem léphetek bele, mint ahogy te sem tudsz belépni az én elhívásomba sem, mert az teljesen rám szabott, egyedi és én sem tudom betölteni azt az elhívást, amit Isten neked adott oda.

Tehát arra törekedj, hogy megtaláld, megkapd Istentől azt, hogy mi a dolgod, a feladatod, mi Istennek a célja veled és abban tudsz beteljesedni. És akkor elégedett és boldog leszel!

I.Korinthus 3.1

„Én sem szólhattam néktek atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.”

A testi nem mást jelent, mint éretlen, nem érett korú, nem fejlődött, az érzései uralják. A felnőtt szellemi ember nem adja meg magát annak, amit érez. A felnőtt szellemi ember másképpen szólal meg, mint ahogyan érzi magát. Olyan fáradt vagyok, olyan nyűgös vagyok, olyan beteg vagyok… Miközben mondhatnád azt is, hogy Jézus sebeivel meggyógyultam és Krisztus értelme van bennem, mindenre van erőm a Krisztusban… az Úr öröme az én erősségem. Ezt is mondhatnád, és ez legalább Isten Igéje lenne a szádban. Egy mag, amit öntözöl, de ehelyett a világ hitetlen magjait ülteted és azt öntözöd, amikor panaszkodsz. És a panaszkodásodnak előbb-utóbb gyümölcsét fogod aratni. Nem azt mondom, hogy ne mondd el soha senkinek, hogy mi fáj és hol fáj… Ha mész az orvoshoz ne mondd meg neki, hogy hol fáj – ne legyél ostoba. Értsd meg azt, hogy mit hogyan kell tenned!

Isten túl nagy árat fizetett azért, hogy te másképpen érezd magad, mint ahogyan azt Ő megszerezte a számodra. Az Ő teste azért töretett meg, hogy te gyógyult legyél, ezért öltsd magadra a gyógyulást! Az Ő drága vére azért folyt érted, hogy megigazítson téged, hogy bűn nélkül éljél, ezért öltsd magadra a szentséget és a megigazulást és vesd le magadról a bűntudatot és a kárhoztatást. Nem lehetsz depressziós! Egy keresztény ember nem lehet depressziós!

Ne a félelmeidet forgasd az elmédben, ez egy elhatározás, hogy nem az érzelmeim alapján fogok járni, hanem úgy, ahogy az Ige mondja. És ez azt jelenti, hogy felnövekszel. Ha az alapján beszélsz, hozol döntéseket mindig, hogy hogyan érzed magadat, akkor nem fogsz felnövekedni. A felnövekedés ebben az értelemben egy döntés is, hogy döntesz, hogy éretté akarok válni! Ez azt jelenti időnként, hogy összeszorítod a fogaidat és nem mondod ki azt, amit gondolsz, vagy ahogy érzed.

Zsidó levél 5.8

„Ámbár fiú, megtanulta azokból amiket szenvedett, az engedelmességet. És tökéletességre jutván örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek. Isten rendelte Őt főpapul melkisédek rendje szerint, akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra.

Noha ezidő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket. És olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejen él, járatlan az igazság beszédében, mivel hogy kiskorú. Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, akiknek érzékeit a gyakorlat kifejlesztette a jó és a rossz megkülönböztetésére.”

Az egyszerű fordítás szerint: Még sokat kellene beszélnünk erről, de alig tudnám elmagyarázni, mert a szellemi igazságokat még nehezen értitek meg. Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok. Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának abc-jét ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. Aki csak tejet iszik, az még csecsemő, az ilyen ember még nem ismeri a helyes tanítást. Az igazi ételek a szellemi értelemben felnövekedetteknek valók. Az ilyenek a tapasztalataikból már megtanulták, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni.

És az utolsó versben van egy fontos csattanó, mégpedig hogy a felnőtt ember a tapasztalataiból megtanulta, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni! Valaki rengeteg dolgot tapasztalt már meg az életben, mégsem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Mert mindig ugyanazokat a hibákat követi el, még mindig ugyanúgy haragra gerjed, ugyanúgy visszafelesel, sírva fakad, ugyanúgy kár keletkezik az érzelmeiben, ugyanúgy duzzog, ugyanúgy elborul az agya, ugyanúgy problémázik apró dolgokon azért, mert nem növekedett fel.

Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, akiknek érzékeit a gyakorlat kifejlesztette a jó és a rossz megkülönböztetésére. Valaki már ötször-tízszer körüljárta ugyanazt a helyet, mint a zsidók a pusztában és nem tanulta meg a leckét. Valaki már tízszer beleesett ugyanabba a csapdába és még mindig nem tanulta meg… Azt, hogy ki mennyire felnövekedett, azt nem az én dolgom megítélni. Az, hogy ki mennyire érett, az kívülről valamennyire lemérhető, de Isten látja a szíveket. Azonban engem is és téged is a cselekedeteid, a viselkedésed, a szavaid elárulnak… Ezért mondom neked: józanul ítéld meg saját magadat, hogy hol vagy és ne csapd be magad és ne próbálj meg másokat becsapni. Ott vagy, ahol vagy. Vannak öt-húsz éve gyülekezetbe járó keresztények a világban és csecsemők, miközben vannak négy-öt hat éves keresztények, akik sokkal érettebbek, mint akik ebben nőttek akár fel, vagy bele…

Amikor megtanulod azt, hogy ne másokra akarj benyomást tenni, hanem őszinte vagy Istennel és magaddal, akkor már nagyot léptél a növekedés útján. Legyél őszinte és ne legyél képmutató és ne akarjál manipulálni senkit. Hidd el, hogy amikor odajössz hozzám, akkor én sokszor megérzem azt, hogy te őszintén beszélsz, vagy pedig hatást akarsz rám gyakorolni, manipulálni akarsz. Én ezerből egy esetben mondom el neked azt, hogy érzem azt az indítékot benned… kilencszázkilencvenkilenc esetben nem szólok hozzád, nem mondom el, hogy én mit érzékelek veled szemben. De tudom. Te lehet, hogy abban a tudatban vagy, hogy óh, hát meg tudtam vezetni a pásztort… De tudod a szellemi ember – és nem azt mondom ezzel, hogy én milyen felnövekedett vagyok – meg tudja ítélni, különbséget tud tenni. Néha az se kell, hogy bizonyos emberek kinyissák a szájukat, mikor velem szembe állnak és már tudom azt, hogy mit akarnak, illetve milyen szándékkal akarják…

Ne akard tehát becsapni saját magadat, mert nem fogsz előrébb jutni. Sokszor engedem, hogy főjön mindenki a saját levében, mert nem jó az neked, ha szembesítenek és megszégyenülsz előttem. Most ne azt gondoljátok, hogy mindenkire „így” nézek rátok és senki ne értse ezt félre. Ezek az esetek egy-két emberrel fordultak elő… Ezért legyél őszinte magaddal, Istennel… legyél egyszerű és tiszta, mert az a kedves Isten előtt. Amikor magadat próbálod fényesíteni, azzal csak a csecsemőségedet árulod el. Ezzel sincs baj, mert mindenki csecsemőnek születik és senkit nem fenekelünk el, hogy mit képzelsz te, hogy még csak egy éves vagy… Viszont törekedned kell a növekedésre!

Míg egy csecsemőre szigorúan oda kell figyelni és táplálni kell, szellemi értelemben is foglalkozni kell a csecsemőkkel, viszont itt meg van a te felelősséged is. Mert hallgathatod Isten beszédét… de Jézus azt mondta, hogy meglásd, mi módon hallgatod azt. Én szólhatok úgy neked a szívem teljességéből, mintha Isten szólna rajtam keresztül, de a te felelősséged az, hogy mit kezdesz vele!”