A megtestesülés

A megtestesülés

(2016.12.25.)

„Karácsony van, senki előtt nem titok! És van úgy, hogy karácsonykor az embernek nincs karácsonyi hangulata addig, amíg el nem megy egy istentiszteletre, amíg nem kezd el karácsonyi dalokat hallgatni, amíg nem mélyed el picit az elméjében, amíg nem csendesedik el. Van úgy, hogy az elméjét sötét gondok nyomasztják, hogy az egész lelkére, az érzelmeire teljesen kihatnak ezek a sötét gondok, vagy egy fájdalom a testben, vagy egy probléma a családban, vagy valamiféle neheztelés, vagy nem kaptál 15. havi fizetést a munkahelyen… És valami miatt lehet, hogy valaki bosszús karácsony táján ebben az országban… bármelyikünkkel előfordulhat ilyesmi. De az a fontos, hogy az elménket az Igével összhangba hozzuk, ami által békességet találhatunk. Ilyenkor karácsonykor sem az a fontos, hogy feldíszítünk egy karácsonyfát, hanem úgy hiszem, hogy Istennek ez az ünnep eszköz arra, hogy szóljon a szívünkhöz, és ezen belül a zene az, ami megérinthet minket. Talán gyermekkorod karácsonyi hangulatához közelebb kerültél a zene által.

Úgy hiszem, hogy Isten Igéje és az Ő dicsérete az, ami igazán jó értelemben nyomást tud gyakorolni ránk, hogy átitasson bennünket a karácsonynak a lényege. Mindamellett, hogy akik kicsit felvilágosultabbak, tudják azt, hogy a decemberi karácsonyozás az, ami nem tökéletesen bibliai eredetű, mert Jézus nem decemberben született. Ha, a Lukács evangéliumát olvassuk megtudjuk, hogy a jászol mellett pásztorok voltak és kint legeltették a nyájat és ott aludtak. És télen az állatokat fedett helyre kellett zárni, ott kellett átteleltetni őket és ez valamikor nyár végén, inkább ősszel lehetett, amikoris Jézus született. De az ünnep így alakult a korai évszázadokban legfőképpen azért, mert a korai egyházban is a napimádók és mindenféle pogány istenségben hívőket szerette volna a történelmi egyház olyan értelemben háttérbe szorítani és elnyomni, hogy a téli napfordulónak a lezárásaképpen hozott egy „ilyen” ünnepet és ezért került a decemberre a karácsony ünnepe.

Mindamellett, hogy nem ma született és nem tegnap, a keresztény világ ezen a napon ünnepli Jézus születését – és ezzel nincsen semmi baj. Nagyon jó dolog az, amikor az embert átitatja, mélyen megérinti az, hogy mit jelent az, hogy Isten testet öltött a Jézus Krisztusban. Lehet, hogy fel lehet gerjeszteni testből, hogy karácsonyozunk és mindenféle dalokkal és énekekkel hangulatot gerjeszthetünk és különféle praktikákat is alkalmazhatunk, de amikor Isten maga gerjeszti fel a szívünket és maga a Szent Szellem vezet be bennünket a karácsony hangulatába, az egy másik dimenzió és felismerhető a különbség! És nem csak a keresztény világ ünnepli a karácsonyt, hanem az úgynevezett pogányok is, akik Krisztusban nem hívők. Nekik jelent ez valamit és nekünk is jelent ez valamit!

Probléma lehet az, ha nekünk keresztényeknek is csupán annyit jelent, mint amit nekik. Piros betűs ünnepet, vallásos hagyományt, ajándékozást, jó evést-ivást… És ezekkel nincsen baj, csak ahogy az ószövetségben pl. meg voltak határozva szinte törvény szerint, hogy milyen napokon kell ünnepet ülni a zsidóknak, ugyanúgy a mai napon is tudnunk kell, hogy amikor ünnepelünk valamit, akkor mit ünnepelünk és miért ünnepeljük. Tudom, mindenki az elmúlt hetekben karácsonyfát válogatott és készült a bevásárlással a családnak, nagyokat főztetek… és ilyenkor főleg az asszonyok feje tele van mindenfélével, hogy mindennek és mindenkinek megfeleljen… De a karácsony üzenete az, hogy Isten testté lett! Az, hogy eljött Ő és testet öltött és nem úgy öltött testet, hogy nagy pompában és nagy külsőségek közepette, hanem mint egyszerű ember. Ráadásul az Ő dicsőségéhez képest nagy szegénységben. Ez a szegénység nem volt az a szegénység, hogy nélkülöztek volna bármiben, mert sem József, sem Mária nem egy ágról szakadt valakik voltak, akiknek nem volt pénze fogadóra, hanem azért nem született Jézus többek között egy fogadóban, mert ott nem volt hely és be kellett a próféciáknak teljesedni.

Megszületett, mint egy csecsemő, hústesti formát öltött magára és elvégezte azt a munkát, amit egy ember sem lett volna képes elvégezni saját magától! Helyettünk halt és vele együtt mi is meghaltunk. Érettünk feltámadt a halálból és vele együtt mi is feltámadtunk a halálból! Halleluja!

Ahogy az ószövetségnek a törvénykönyveiben olvassuk, láthatjuk azokat az utasításokat, amiket Isten adott többek között Mózesen keresztül leginkább a zsidóknak. Tehát valamit adott, valamit elküldött, odaadott nekik, amik rendtartások, parancsolatok, törvények voltak, mert a nép ezt akarta. Isten adott nekik! Ha ezt kéred, megkapod. Tudjuk azt, hogy sokra nem mentek vele, mert ez a sok törvény és azoknak a megtartása, vagy meg nem tartása nem volt képes arra, hogy őket Isten előtt igazzá tegye. Aztán jött valami, amit Isten már a törvény előtt tudott, hogy azon túlmenően, hogy adok „valamit” az embernek, kell valami több, ami nem más, mint hogy önmagamat adom oda. Mert a törvény az Mózes által adatott – írja az János evangéliumának 1. fejezete. Viszont a kegyelem az eljött személyesen hozzánk. Amikor Jézus felnőtt prédikált,tanított, és csodákat tett, sokszor beszélt példázatokban. Emlékszel-e arra a példázatra, amikor saját magát foglalta abba bele?

Lukács 20.9-19

„És kezdé a népnek egy példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt és kiadá azt munkásoknak és hosszú időre elutazék. És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig azt megvervén üresen bocsájták el. És még másik szolgát is külde, de azok azt is megvervén és meggyalázván üresen bocsájták el. És még harmadikat is külde, de azok azt is megsebesítvén kiveték. Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat, talán őt, ha látják, megbecsülik. De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt mondván: Ez az örökös! Jertek öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség. És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, akik a szőlőt másoknak adja. És mikor azt hallották mondának: Távol legyen az. Ő pedig rájuk tekintvén monda: Mi az tehát, ami meg van írva, amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletek fejévé? Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik, akire pedig ez esetik reá, szétmorzsolja azt. És igyekeznek vala a főpapok és írástudók kezeiket őrá vetni abban az órában, de félnek a néptől, mert megérték, hogy őelleneük monda e példázatot.”

Tudjuk az evangéliumokból, hogy a legtöbb esetben, amikor szőlőművesre hivatkozik Jézus, akkor az Atyára mutat, hogy Ő az, aki ezt a szőlőt plántálja, Ő az, aki ennek a szőlőnek a tulajdonosa.

Isten ezen Igéi Jézus szájából hangzanak el. Egyértelmű, hogy amikor az Atya beszél a három elküldött munkás után az Ő saját szerelmes fiáról, hogy Őt elküldi a gyümölcsért, akkor egyértelmű, hogy Jézus saját magára utal ezzel és senkinek nem kérdés ez. Ki volt az a három előtte lévő munkás, tudod-e? Ők voltak a próféták, akiket Isten elküldött előre. Nem egy és nem kettő, akiket az önigazult vallásos emberek megöltek, kivetettek és elutasítottak. Aztán elküldte Isten az Ő egyszülött fiát és ismerjük a történetet… úgy történt minden, ahogyan történnie kellett. Isten tudta azt, hogy lesznek olyanok az övéi közül, akik magukat istenfélőnek gondolják, akik ismerik az ószövetségi próféciákat, ismerik azt, hogy Jézusnak, a Messiásnak el kell jönnie, meg kell születnie. Senki jobban nem ismerte az írott írásokat, mint a farizeusok, a saddiceusok, az írástudók. Ezeknek az embereknek a mindennapi életük volt az, hogy az írásokat tanulmányozták, ez volt a munkájuk, a feladatuk, sőt ezekből tanítottak és prédikáltak. Ismerték az írásokat és tudták azt, hogy milyen jelei vannak annak, hogy eljön a Messiás. Tudták, hogy az égen meg kell jelennie egy fényes csillagnak hosszú napokon keresztül, amit üstökösnek is nevezhetünk, ami 70 napig volt látható a földön Jézus születése előtt. És ez ott volt az írásban, hogy a „jel” megelőzi azt, ami meg fog történni. Tudták azt, hogy Bethlehemben fog majd megszületni a kisded és tudták azt, hogy szűztől fog születni. És semmi nem volt az Igében elrejtve, tehát ismerték a jeleket, azt, hogy hogyan, milyen körülmények között jön el, hiszen több száz (kb.230) prófécia van erről.

Zárójelbe teszem, hogy van sok prófécia Jézus második eljövetelével kapcsolatban is! Halleluja! És ahogy tudjuk és hisszük, és megláthattuk, hogy az összes prófécia, ami az első eljövetellel kapcsolatban mind beteljesedett, úgy hisszük és látjuk azt, hogy a második eljövetellel kapcsolatban is be kell annak teljesednie. És ahogy lehetett látni a jeleket az első eljövetel előtt, mert nem volt elrejtve, meg volt írva… ugyanúgy lehetett és lehet látni a második eljövetellel kapcsolatos jeleket is most!

Tehát Jézus saját magáról mond példázatot, mintegy előrevetítve azt, hogy mi az ami történni fog. Maga a példázatnak az értelme az, hogy el volt rejtve a hallgatóság elől, de nem igaz ez teljesen, hiszen az Ige cáfol meg bennünket ebben, mert azt olvastuk az utolsó 19-es versben, hogy igyekezének vala a főpapok és írástudók kezeiket Őrá vetni azon órában, de félének a néptől, mert megérték, hogy őellenük monda e példázatot. Voltak, akik megértették, hogy Jézus a Messiás, mégsem fogadták el. Voltak farizeusok, akik felismerték, hogy Jézus a Messiás és elfogadták Őt. De hangsúlyozom és bátran kijelentem, hogy voltak, akik felismerték Őt, de nem fogadták el Őt, mert volt valami más, ami fontosabb volt ennél. A saját maguk önigazultsága, az emberek előtt való tisztelet és a saját hatalmuk, és a félelem miatt, hogy elveszítik azt, amit összeharácsoltak maguknak és ezért utasították el azt, ami az Igéből a számukra is egyértelmű és nyilvánvaló volt.

Mi nem akarunk farizeusok lenni! Nem akarunk elutasítóak lenni, hanem elfogadóak akarunk lenni! És ha elfogadóak akarunk lenni, akkor el kell fogadnunk azt, hogy Jézus azért jött, hogy valami olyasmit tegyen értünk, amit mi nem lettünk volna képesek megtenni magunkért. És amikor ezt megérted, akkor sokat segítesz abban, hogy az önigazult büszkeségedet levetkőzd. Volt már ember nem egy és nem kettő, akivel mikor Isten dolgaival kapcsolatban beszélgettem – nem hivők ezek – akkor azt mondták, hogy ők úgy gondolják, hogy semmi olyan rosszat nem tettek és elég jól élnek ahhoz, hogy ők elfogadhatóak legyenek Isten előtt. És ez az a válasz, ami tökéletesen összefoglalja azt, hogy mit utál Isten a legjobban. Hogy mi az, ami ellen a leginkább ellene van. Mert Jézus az Atya dicsőségének a visszatükröződése, és amikor Ő kemény szavakat használt az emberekkel a farizeusokkal szemben, akkor az az önigazultság ellen való volt. Ezt az önigazultságot kárhoztatta és ez ellen ment kemény szavakkal és nagy határozottsággal, hogy „ez” utálatos Isten előtt, hogy én elég jó vagyok, vagy én tudok valamit tenni… Nem! Nem tudsz! És ne is erőlködj rajta, mert Ő az, aki el tudja végezni és odaadta ezt neked ajándékba. És ami tetszik Istennek és amit szeret Isten, hogy te azt mondod: Igen, Uram, nem vagyok rá méltó, de elfogadom! Köszönöm neked! És ez az, ami tetszik Istennek, mert ezt hit által tudod megtenni.

Amikor saját magadra mutatsz, hogy én eléggé megfelelő vagyok, akármilyen jó vagyok, az mindig leveszi a figyelmet Istenről és mindig rád irányítja azt a bizonyos nyilat, hogy te legyél ott a középpontban. És ennél rosszabb dolog, gonoszabb dolog, amit Isten utál, az ez! Az önigazultság! Amikor te gondolod azt, hogy amit te teszel, az a te forrásodból, magadból merítve elegendő. Pedig semmi baj nincs azzal, hogy jó dolgokat teszünk, sőt mondhatni azt, hogy a hitednek a bizonyításában egy alapkövetelmény az, hogy helyesen és jól cselekedjél, mert így tudod a hitedet bizonyítani, hogy vannak hited szerint való cselekedeteid, hitcselekedeteid, amelyek sokszor helyesek. Persze, hogy helyesek, mert nem lehetnek a hitcselekedetek istentelenek. És ez nagyon jó! Csak tudd, hogy a dicsőség Istené és tudd, hogy ez nem a te érdemed és tudd, hogy azért van benned lélegzet, mert Isten azt megengedte neked, mikor reggel felkeltél az ágyból. Tudd, hogy az Ő kegyelmében állsz! Nem pedig a te saját magad igazsága miatt vagy ott, ahol vagy. A családod, a gyermeked, házasságod, munkád, a gyülekezet, vagy bármi ahol állsz…. a vállalkozásod, vagy a vagyonod Isten kegyelme. És ne felejtkezz erről el!

Amikor Jézus nagyon kemény szavakat használt és azt gondoljuk,hogy mi is használhatunk kemény szavakat, mert Jézus is megtette, nehogy azt gondold, hogy így van. Te nem vagy Jézus – még ha mi Istennek utánzói is vagyunk – és nem használhatsz kemény szavakat bárkivel kapcsolatban. Jézus sem így tette ezt. Jézus nem hordott le mindenkit a sátán kígyó fajzatának minden nap… hanem azokról, akik önigazultak voltak megmondta, hogy hol állnak ők valójában, miközben kárhoztató szavakat mondhatott volna bármelyik embernek, aki hozzá ment gyógyulást keresve. Mert a több tízezernyi ember között biztos volt egy-kettő, aki nem azért ment gyógyulásért, mert olyan szent és tökéletes volt, hanem mert beteg volt és nem élt szent és jó életet, de Jézus nem kárhoztatta őt mégsem. Mindenkit, aki alázattal ment Őhozzá, meggyógyított. Mindenkit, aki a szívében tiszta szándékkal ment, megérintette és felemelte.

Mindenki a bűn alá volt rekesztve azért, mert Ádám elárulta Istent. És Ádám mint ősapa engedetlensége miatt elhatott a bűn minden emberre. És tudjuk az írásokból azt, hogy egy bukott természetű ember természetes nemzés útján csak a bukott természetű utódot tudja létrehozni. És bukott természetű volt Ádámtól fogva mindenki, Mózes, Dávid, Józsué, Dániel… és lehetne sorolni. Mégis volt lehetőségük arra, hogy Istent megszólítsák, „megérintsék” a szívét azzal, hogy a szívük tiszta volt, egyenes és igaz. Annak ellenére, hogy Ádám az őt megillető helyet átadta a sátánnak és a bűn természetének kitéve születtek meg a gyermekek a földön, mégis lehetőség volt arra, hogy megszólítsa az ember Istent. De nem volt képes egy ember sem arra, hogy azt az állapotot, amely volt a bűnbeesés előtt, azt helyreállítsa. Ez az állapot az a közösség, az az atya fiú, atya és gyermek közötti kapcsolat és közösség, amit Ádám elrontott és a bűnbeesés miatt tönkre tett és ezt nem volt képes ember arra, hogy helyreállítsa. Ezért kellett valaki „olyannak” születnie, akinek a felmenője az nem egy bukott természetű ember. Ezért volt az, hogy a szűz fogant a méhében úgy, hogy az apa Isten volt. Mert így nem öröklődött tovább az a bűntermészet a fiúba, mint ami öröklődött Ádámtól kezdve évszázadokon keresztül generációkon át, egyik apától a másik fiúig… Mert az atyában nincsen sötétség, bűn, Ő tiszta. És az atyai mag a szűznek a méhében, tehát Mária méhében a Szent Szellem árnyéka alatt az apa maga Isten volt. És így meg tudott születni egy olyan gyermek a földre, akinek a vérében, a szellemében nem volt benne az a bűntermészet, ami benne volt egyébként mindenkiben.

Így volt képes Jézus arra, hogy megfelelő minőségű áldozati bárány legyen, a mi bűneinkért. Mert a törvény sok helyen előképe az eredetinek és a törvény szerint évente többször is áldozatot kellett bemutatni a papoknak és ez az áldozat sokszor bárány volt, vagy valamiféle állat. Azt is az Igéből tudjuk, hogy vérontás nélkül nincs bűnöknek bocsánata. Jézusnak a véráldozata az nem bűnbocsánat volt a mi számunkra, hanem a bűnöknek az eltörlése. És mindig vakarom a fejem, amikor a keresztények a bűneikkel harcolnak és próbálnak valami olyasmit tenni, hogy Isten megbocsásson nekik. Persze húsz évvel ezelőtt én is ezt tettem… de nekem jó ideje már nincs ezzel olyan értelemben problémám, hogy ne tudnám, hogy Isten megbocsátott nekem. Azt tudom, hogy mikor hibázok, akkor mit kell tennem, hogy a lelkiismeretem ne vádoljon, de tudom azt, hogy akármit is tettem, az nem választ el engem Istennek a szerelmétől! Mert én megszülettem Tőle, az Ő gyermeke vagyok, megigazultam Őelőtte. Nem az én cselekedeteimből, hanem Jézus cselekedetéből, az Ő megigazító munkája által és én ezt elfogadtam. És ezért semmi miatt nincs kárhoztatásom, még akkor sem, ha valami rossz dolgot teszek, ha valamit hibázok, mert akkor is tudom, hogy Isten szeret engem és bármikor járulhatok Elé és nem kell lehajtanom a fejem, mert tudom, hogy szeret engem!

Római levél 5.12

Annakokáért miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál és ekképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek az egy által. Mert a törvényig is volt bűn a világon, bűn azonban nem számíttatik be, ha nincs törvény. A halál azonban Ádámtól Mózesig azokon is uralkodott, akik nem az Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki az eljövendőnek előképe. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset, mert ha amaz egynek bűne miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztus által van sokkal inkább kiáradt sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint az egy vétkező által, mert az ítélet egy által juttat kárhozatra, a kegyelemből való ajándék pedig sok bűntől vezet megigazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által, sokkal inkább uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem bővölködésében és a megigazulás ajándékában részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, azonképpen egynek megigazító munkája által minden emberre elhatott az életet adó megigazulás. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lettek.”

Ez egy olyan igesor, ami gyakorlatilag nem csupán a karácsonynak az üzenetét mondja el tömören, hanem bele van foglalva az egész evangélium, az egész lényeg és benne van a kinyilatkoztatás, hogy miről szól az, amit Jézus tett értünk.

Látnod kell azt, hogy itt több Ige gyakorlatilag ismétli önmagát. És ha valamit Isten úgy határoz, hogy az Igében ennyire hangsúlyoz, akkor arra nagyon figyelni kell. A 17-18-19-es versben azt olvassuk, hogy Ádám miatt elbuktunk, Jézus miatt pedig életre keltünk. Ádám volt a hibás, Jézus pedig a megmentő! Nem úgy van az természetesen, hogy nekem nincs felelősségem, de ezek az Igék itt egymás után háromszor mondják el, hogy egynek bűnesete miatt uralkodott a halál, Jézus által azonban a kegyelem bővölködésében uralkodhattak azok, akik benne hisznek.

Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, azonképpen egynek megigazító munkája által minden emberre elhatott az életet adó megigazulás. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lettek.

Felolvasom a bővített fordítás szerint: A bűn egy ember, Ádám által lépett be a világba. A bűn által pedig a halál, amely minden embert elért, minden embernek meg kell halnia, mert mindenki vétkezett. Bűn már a mózesi törvény előtt is volt a világban, de amíg nincs törvény, addig a bűnt sem lehet senkinek felszámítani. Ádámtól Mózesig mégis mindenki felett a halál uralkodott, még azok felett is, akik nem úgy vétkeztek, ahogyan Ádám engedetlen volt Isten parancsának. Ádám sokkal előbb élt, mint Krisztus, mégis hasonlított rá. Isten ajándéka a kegyelem azonban másképpen működik, mint Ádám bűne. Igaz, Ádám bűne sok ember halálát okozta, de Isten kegyelme és ajándéka sokkal hatásosabb és bőségesebben árad ki sok emberre. Ezt a kegyelem áradást egy másik ember Jézus Krisztus kegyelme tette lehetővé. Ez a kegyelem ajándék azonban nem olyan, mint Ádám bűnének a következménye, hiszen az ítélet már egyetlen bűnt is halállal büntet. Ezzel szemben a kegyelem ajándéka sok-sok bűn elkövetése után is elfogadhatóvá teszi a bűnösöket Isten számára. Egyetlen ember bűne miatt a halál azonban uralomra jutott azon az egy emberen keresztül. De ha ez így van, mennyivel inkább uralkodnak az életben a másik ember, Jézus Krisztus által azok, akikre bőségesen árad Isten kegyelme. Ezek az emberek ajándékba kapták, hogy Isten elfogadhatónak tekinti őket. Egy ember bűne minden ember számára ítéletet eredményezett. Ugyanígy, amit az a másik ember, Jézus Krisztus Isten akarata szerint elvégzett, az minden ember számára lehetővé tette, hogy Isten elfogadja és örökké éljen. Ahogyan egyetlen ember engedetlensége következtében sok ember bűnössé lett, úgy egyetlen ember engedelmessége által sokan elfogadhatóvá válnak Isten számára.

Jeremiás 31.22

„Meddig bújdosol óh, szófogadatlan leány? Mert az új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.”

Károli-nak ez a fordítása ez kicsit olyan, mint valami bujaságba akarna belevinni egy nő valami férfit, de a szó szerinti fordítás az úgy szól, hogyegy asszony fog körülvenni a testében egy embert. Minden egyes asszony, aki szült már gyermeket, a saját testével vette körül a gyermekét. Itt ez egy prófécia, amely előremutat Jézusra és Máriára, és úgy mutatja be Máriát mint egy „hordozó tartályt”, aki hordozza, körbeveszi testében Istennek a fiát, ez a szűznek a méhe.

Mikeás 5

„De te efratának bethleheme, bár kicsiny vagy, Júdea ezrei között belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása elejétől fogva, öröktől fogva van.”

Amikor ilyen szavak hagyják el emberek száját, hogy kis Jézuska… Jézuska született… Jézuska ajándékot hoz..., akkor ne legyél mérges rájuk és ne utáld őket és ne kövezd meg őket. Azért beszél valaki így, mert nem ismeri, nem érti a lényeget. Mert lehet Jézusra utalni úgy, hogy kis Jézuska, aki megszületett akkor, ott, abban a bizonyos kis istálló-szerű pajtában. Pedig Ő nem akkor született meg, az Ő isteni mivoltának a kezdete nem ettől fogva van, mert Ő öröktől fogva volt és örökké lesz. És az az időpont, amikor testet öltött egyébként sem pontosan akkor volt, amikor Máriától megszületett a testben, hanem a fogantatás pillanatától már testet öltött. Mert a fogantatás pillanatában, amikor a két sejt egyesül, az már egy test – igaz, hogy nem látni és abban már ott benne van Istennek a Szelleme. És amikor emberek utalnak a Jézuskára, hogy Ő megszületett, akkor nem mindenki tudja azt, hogy Ő nem akkor született, hanem akkor öltött testet. Úgy kell ezt megfogni, hogy Isten öröktől fogva volt, örökké létezett és eljött az idő, amikor úgy döntött, hogy el fog jönni erre a földre. A döntéshozatal és az eljövetel között eltelt még valamennyi idő, ami számára semmi sem, de nekünk évszázadok… És amikor eljött a földre és testet öltött, az volt akkor, amikor megfogant és megszületett.

Akinek származása elejétől fogva, öröktől fogva van. Tehát isteni mivoltában nincs kezdete és vége. Jó ezt tudni és látni! Ő az egyik az isteni hármasságból és isteni mivoltának nincs kezdete.

Filippi 2.6-7-8

„Aki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.”

Ez a természetes fogantatástól, hogy férfi és nő egyesül, teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal. Ez egy csoda volt. A kritikusok, a szkeptikusok, ateisták vesszőparipája, hogy buták vagytok keresztények, hogy tudtok ilyenben hinni… Miközben ők abban hisznek, hogy kezdetben volt a nagy semmi, aztán egyszer csak úgy döntött, hogy felrobban és abból a nagy semmiből, összevisszaságból kialakult valami nagyon komplex és összetett rendszer és így összeállt és kialakultunk mi…-ebben hisznek. De én ebben nem tudok hinni! Én tudok hinni abban, hogy van egy szellemi lény, akit a Biblia Istennek nevez, aki az Atyám, Ő Szellem, aki önmagában természetfeletti, nem a természetes síkon működik és létezik, hanem e felett áll és Ő hozta „ezt” létre. A mai scifi filmeknek a szóhasználatával élve földönkívüli, mert a földön kívüli, magasabb intelligenciájú és ez mind igaz rá! Igaz, hogy nem ufókon közlekedik, de ha azt kérdezed, hogy vannak-e földönkívüli lények, azt mondom igen, mert az angyalok is azok! Úgy ahogyan az ördög próbálja a földönkívülieket bemutatni nekünk, abban a formában az egy megtévesztés.

De a lényeg, hogy Isten kivette Krisztust a mennyei istenségéből, ahogy a Filippi 2.6 elmondja és behelyezte Őt egy szűznek a méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel és megszülessen ebben a testben, amiben mi is élünk. Azért, mert annak idején „egy ember” volt, aki ezt elrontotta és úgy az igazságos, törvényes és helyes, hogy ember hozza helyre, amit Ádám elrontott. Ezért nem úgy „csinálta” Isten, hogy a mennyből lenyúlva megrázta ezt a bolygót és mindent eltörölt ami nem helyes és helyreállította, mert az embernek kellett helyrehozni azt, amit az ember elrontott. Mert a felelősség, a hatalom a föld felett az ember kezébe lett adva. És Isten nem mondhatta azt, hogy benyúlok kívülről és helyrehozom… Ő maga kellett, hogy emberré váljon, hogy „belülről” végezze el a munkát.

Ez olyan dolog, hogy valami probléma van a házadban és én beleokoskodok, „belepampogok” abba, hogy mit hogyan hozzál helyre. Te örülsz ennek? Semmi jogom ahhoz, hogy beleszóljak… még akkor sem, ha lenne hozzám erőm, hatalmam és erőm is, hogy kijavítsam pl. a gáztűzhelyedet. Addig amíg be nem megyek hozzád a te engedélyeddel, hogy azt megjavítsam.

Persze az ember nem maga kérte Istent, hogy állítsa helyre a kapcsolatot, hanem Ő maga döntött, hogy így a helyes, ha emberként jön el és így emberként volt képes helyreállítani azt, amit egy ember elrontott. Ezért írja a római levélben háromszor egymás után az Ige, hogy Ádám elrontotta, Jézus helyrehozta. Az első ember elrontotta, tönkretette, a második Ádám pedig helyreállította. Az első Ádám igencsak „elbaltázta” a helyzetet, a második Ádám, Jézus pedig emberként megcsinálta!

Nem tudom, hogy voltak-e ilyen kliséi, mint ami manapság, hogy az emberek próbálják magukat bátorítani és doppingolni, hogy megcsinálom, megcsinálom… Nem így állt neki Jézus, nem voltak sztárallűrjei… A szívében volt egy döntés! Mondhatta volna azt, hogy nem?!? Nem csak arról volt itt szó, hogy a testben szenvedett… miközben te egy torokfájástól és derékfájdalomtól mennyire tudsz szenvedni… Őt nem százas szögekkel ütötték át, hanem negyvenes szögekkel! És ez csak egy dolog volt, mert előtte szinte a bőrt lenyúzta róla a korbács és ez még csak egy pici részlete annak a fizikai szenvedésnek, amin Ő keresztülment. Sokkal szörnyűbb volt az Ő számára az, hogy egy olyan elutasítottságba, kilátástalanságba került, amiben sem előtte, sem azóta nem volt. Gyakorlatilag Ő a teljes reménytelenség állapotába került le a pokolba. Nem úgy ment, hogy ….háát megyek, két nap, három nap… Isten úgyis megment… kivárom és valahogy szökdelve is kibírom ezt a pár napot… Nem így volt, nem így történt, hanem teljes elkülönülés volt az atya és közötte, teljes reményvesztettség és kilátástalanság, ez teljes elválasztás és sötétség volt! És Ő ezzel nézett szembe! Ezt hívja a Biblia szellemi halálnak, amikor nincs visszaút! Amikor lekerült a pokolba és nincs menekvés és ezzel nézett szembe és ezzel azonosult. És amikor Isten azt mondta, hogy elég, ki lett fizetve az ár, akkor feltámasztotta Jézust a halálból! Halleluja!

De nem úgy volt ott Jézus, hogy hát… tényleg, azt a három napot kibírom! Vagy van bármiféle erre utaló jel a Bibliában? Nem! Pont az ellenkezőjére van rengeteg utalás! Ráadásul úgy megverték, hogy nem volt kívánatos ránézni – írja az Ézsaiás. Vannak emberek, hogy amikor felébrednek nem kívánnak belenézni a tükörbe. Ez hagyján van, de ha láttál „csúnya” embert, akit nagyon megvertek az úgy néz ki, ahogy én is láttam azt katona koromban, amikor egyik társamat nagyon megverték eltávozása alatt. Az arca teljesen felismerhetetlen volt és azon csodálkoztam, hogy miért nem a kórházban van és miért jött vissza a katonasághoz. Mert olyan mértékben fel volt dagadva az arca és olyan sötétkék volt, mint a Bibliám… A szemét nem tudta kinyitni, az teljesen dagadt volt és felismerhetetlenségig megverték…, rossz volt ránézni. Jézus is ilyen volt, hogy rossz volt ránézni, mert ezt írja a Biblia! (Amikor megszületett pici baba volt, aranyos, akkor jó volt ránézni.)

Ézsaiás 53.2

„Felnőtt mint egy vesszőszál őelőtte, és mint gyökér a száraz földből nem volt néki alakja és ékessége. És néztünk Őrá, de nem volt ábrazata kívánatos. Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija és betegség ismerője. Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt és nem gondoltunk vele.

Ő ezért született meg, hogy ezt átélje. És ahogy egy-két éve a karácsonyi sms-ekben mostanában ezt szoktam elküldeni ismerősöknek, hogy Ő volt az egyetlen ember, egyetlen kis csecsemő a világban, a földön, aki azzal a céllal született, hogy meghaljon. Ő azért született meg, hogy meghaljon, hogy „ezen” keresztülmenjen érted és helyetted! Köszönjük neki! Te pedig azért születtél meg erre a földre, azzal a céllal, hogy az Őbenne való hit által örökké éljél! Halleluja! Ez a karácsonynak az üzenete, a lényege! Hogy Ő eljött, adott neked egy ajándékot és elment oda, ahova ha te mentél volna el, nem tudtál volna visszajönni magadtól, soha, de soha! Úgyhogy köszönjük Neki a lehetőséget, hogy volt lehetőségünk elfogadni Őt és van ez még a mai napig is, mert a kegyelem korszakában élünk, amikor annyit kell mondanod, hogy: Igen Uram! Nem az a legnagyobb problémája az embereknek, ha január 1-jén másnaposak, vagy aznaposak! Nem jó dolog, nem is tartom jónak,hogy az ember többet iszik, mint amennyit a szervezete megkíván…, de nem ez a legnagyobb problémája az embernek. Az sem, ha haragra gerjed és káromkodik, vagy nem dolgozik tisztességesen, vagy lehetne sorolni, hogy mi minden rossz dolgokat tesznek az emberek. Egyik bűn sem olyan mély és nagy, mint ha valaki azt mondja Istennek, hogy: Nem! Ez az egyetlen bűn van Isten előtt, ami elválaszthat egy embert Istentől!

Mindemellett élhet akármilyen szép, jó és elfogadott életet, vagy bármi megvetendő életet, az nem számít! Az számít, hogy Kiben hiszel! És amikor Őbenne hiszel, az Őbenne való hitnek a gyümölcse lesz az, hogy a cselekedeteid egyre szebbek és jobbak lesznek, és sohasem fordítva! Dicsőség neki ezért!”