Mikor jön az aratás?

Mikor jön az aratás?

(2016.12.18.)

„Biztos vagyok abban, hogy sokan vagytok, akik valami felől, vagy valamiben hitben álltok! Vagy van olyan köztetek, akinek minden úgy tökéletes, ahogy van és semmivel kapcsolatban sem kell a hitét működtetnie?! Vagyis semmi felől nem imádkozott az elmúlt időszakban, nem kért semmit Istentől, mert minden úgy jó, ahogy van?! Nem baj, ha hosszú a listátok és ehhez ima párosul és ha azt hitben mondtad el, akkor azt meg is fogod látni a fizikai valójában is! Ti is így hiszitek ezt? Mindig kell legyen valami dolog, vagy dolgok, amiben a hitünket működtetjük. Vannak a standard dolgok, amikkel mindig hitben állunk, hogy soha nem lesznek baleseteink, a gyermekeink jó egészségben, jó előmenetellel haladnak a tanulmányaikban és minden, ami ellenük érkezik szó, kijelentés, vagy sértés, az nem a szívükbe esik, hanem a földre hull… És ezek a dolgok napi rendszerességgel ott vannak a megvallásainkban, a hálaadások és azok a „sablonok”, amik a hétköznapi életünket mindig is jellemezték, mert ezzel magunk köré védőfalat vonunk, mert ugye a 91-es Zsoltár védelmében járunk… és az anyagi életünk előrefelé halad… és sorolhatnám azokat az „általánosságokat”, amikben hitben állunk. Ugyanakkor vannak mindig olyan fel-fel jövő dolgok, amelyekkel aktuálisan foglalkozni kell. Ilyen lehet egy betegségtünet a testben, egy adósság probléma, vagy elromlik a hűtő, vagy a mosógép, újat kell venni és ezzel kapcsolatban hitben kell járni.

Van akinek az egy komoly hittétel, hogy tudjon venni magának egy hűtőt vagy mosógépet, ha az tönkremegy. Valakinek ez nem probléma, mert benyúl a fiókba, a köcsögbe, kiveszi az x-összeget és bemegy a boltba megveszi és nem kell hitet gyakorolnia ezzel kapcsolatban, mert meg van a rávalója. De van, akinek ezzel kapcsolatban is hitet kell gyakorolni.

Neked, aki gazdag vagy, lehet, hogy azzal kapcsolatban kell a hitedet gyakorolnod, hogy a száz hektáros földedet egy százötvenesre cseréld le. Egy halleluját hallottam! Értsetek velem egyet, mert növekszünk és fejlődünk!

Az a lényeg, hogy akármiben is vagy várakozással teljes, akármivel kapcsolatban vagy is hitben, türelmesen várod azt, hogy az beteljesedjen, vagy türelmetlenül várod, hogy az beteljesedjen?! Mert várod az aratásod idejét és várod azt, hogy ami felől imádkoztál, amit kértél, azt birtokba tudd venni, hogy azt meglásd, hogy az kézzelfoghatóvá váljon az életedben. Mert ha nem várod, ha nem látod azt és nem vagy izgatott azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz már meg nekem végre?, akkor nem is hiszel benne igazán, akkor a hitedet elengedted. Ha rá gondolsz és magadban legyintesz, hogy áhh ez sohasem lesz ez meg nekem, már olyan régen kértem ezt, olyan régen volt, amikor ezzel kapcsolatban magot vetettem és ezzel kapcsolatban imádkoztam… eddig se történt semmi látható körülmény és nem is tűnik úgy most sem, hogy bármi változás lenne… eddig sem jött létre a kapcsolat szüleimmel 18 éve, akkor most, a következő egy évben miért jönne helyre… És az emberek így el tudnak laposodni dolgok felett és nincs bennük már izgatottság, várakozás, hogy mikor történik meg az, ami felől imádkoztak és ezért a hitük beszennyeződik a kétségekkel.

Amikor valami felől izgatott vagy, mert tudod, hogy az a tiéd, mert az meg van neked, mert imádkoztál a gyógyulásodért, az anyagi áldásodért, a házastársadért, a gyermekedért, a gyermekáldásért, új munkahelyért, új lakásért, vagy egy új villanytűzhelyért…, akkor ezzel kapcsolatban izgatott vagy, hogy ez bármikor meg lehet neked, mert eljön az aratási időd. Ezzel az aratási idővel szeretnék ma foglalkozni és erről szeretnék beszélni, mint ahogy a múlt héten is szó volt erről érintőlegesen és már az elmúlt években is jó pár alkalommal.

Jézusnak van egy alap példabeszéde és ez a magvetésnek a példabeszéde. Úgy kezdődik ez, hogy kiméne a magvető és a magot hinti… És van négy fajta föld, hely ahova esnek a magok. Az egyik terem 30-60-100-szorosat, a másik három nem terem, van amelyik ki se nő, van amelyik kinő, de a szárazság miatt elhal, valamelyik a külső hatások, körülmények miatt hal el… Tehát a négyből csak 25 % mag terem és abból sem terem mindegyik százannyit, van amelyik 30, 60 annyit terem. Nagyon sok összetevője van annak, hogy egy mag mikor és mitől fog termőre fordulni. És most az a kérdés, hogy mikor terem.

Mindenki tudhatja, hogy amikor a földbe elülteted a magot, akkor nem másnap lesz abból se fa, se gyümölcs, se termés, se zöldség. Hat évvel ezelőtt költöztünk be a mostani lakásunkba, éppen nekiálltam felújítani, mert nagyon le volt pukkanva, amikor megnézte a lakás állapotát a feleségem és az akkor még nagyon pici kislányom is és azt kérdezte tőlem, hogy nincs még kész, meddig dolgozol még rajta? Miközben a villanyt át kellett kötni újból, minden szobában az összes festéket le kellett kaparni és újra festeni, parkettát csiszolni, komplett új fürdőszobát, új wc-t, új konyhát fel kellett újítani… és megkérdezi a gyermekem két nap után, hogy hogy nincs már kész, és mikor lesz kész? Mert nem tudta ő, hogy ehhez idő kell! Ahhoz hogy valamit elvégezzél helyesen és jól, ahhoz idő kell.

A magnak is idő kell, hogy kicsírázzon a föld alatt, táplálékot kapva felnövekedjen és megerősödjön. A szellemi értelembe vett mag is ugyanígy van. Szüksége van időre és ahogyan a természetes világban, a teremtett világban más évszakban van a vetés és más évszakban van az aratás, ugyanígy a szellemi birodalomban is meg van az ideje a vetésnek és meg van az ideje az aratásnak.

I.Mózes 8.22

„Ennek utána, míg a föld lészen vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.”

Ne lepődj tehát meg azon, hogy télen hideg van és esik a hó, nyáron meg meleg van és süt a nap! Amíg ez a föld lészen, ez így lesz. És hiába imádkozol azért, mert te szereted a telet és egész évben szánkóznál és síelnél, nem lesz egész évben nagy hó! Vagy ha nem szereted a téli fűtésszámlákat, ezért mindig nyarat szeretnél, hogy ne kelljen fűteni, nem lesz mindig nyár. Legalábbis ebben az éghajlati övben, amiben mi élünk, itt lesz – ahogy eddig is volt – nyár és tél. Az évszakok az egész földön mindenhol megfigyelhetők, még ha nem is annyira szembetűnő a különbség a hideg és meleg évszak között. De még Afrikában is úgy van, hogy amikor elveted a magot, egy másik évszakban van az aratás. Szellemi értelemben is így van ez és ez egy fontos aratási alapelv, hogy mindig más évszakban aratsz, mint amiben vetsz.

Amikor aratásról beszélünk, sokan összetévesztik a pénzügyi dolgokkal azt, hogy a növekedés szinte csak a pénzről szólhat, de a Bibliában ez nem így van. Sokat beszél ugyan a Biblia a fizikai értelemben vett anyagi gazdagságról, de nem ebből áll az egészé növekedés dolog a Bibliában, úgyhogy én sem erre szeretném ma kihegyezni az alkalmat, de ez is benne van természetesen. Mert sokatoknak anyagi dolgokban kell előrelépnie, de van akinek érzelmi életben, vagy a munkahely tekintetében kell előrelépnie…

Tehát, ha valami felől imádkoztál, magot vetettél, akkor mikor jön el pontosan az aratásod? A Biblia erre megadja a választ!

Galata levél 6.7-9

„Ne tévelyegjetek! Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt is fogja aratni. Mert aki vet az ő testének, a testéből arat veszedelmet, aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. És a jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk!”

Mikor fogunk tehát aratani? A maga idejében! És Isten tudja, hogy mikor van az ideje annak, tehát nem kell aggódni efelől! Nem kell türelmetlennek lenni, nem kell idegeskedned, nem kell stresszelned és a körmeidet lerágnod! Mert Isten pontosan tudja, hogy te magot vetettél, elvetetted az Igét a földbe, elvetetted a pénzedet a földbe, a szeretetedet a másiknak a szívébe, a lelkébe, az életébe. Elvetetted a kedvességedet, a hosszútűrésedet, a kitartásodat és ne add fel!

A bővített fordítás szerint így hangzik ez: És el ne bátortalanodjunk, el ne ájuljunk és bele ne fáradjunk a nagylelkű és igaz cselekvésbe. Mert a megfelelő időben és a kijelölt évszakban aratni fogunk, ha ki nem lazítjuk és el nem ernyed a bátorságunk és el nem ájulunk.

Tehát ne bátortalanodj el, Isten azt mondja, hogy a megfelelő időben és a kijelölt évszakban eljön az aratás. És ez mit jelent? Azt, hogy az aratás az nem mindig akkor jön el, amikor azt te akarod. És már hallom szinte, hogy de hát én most akarok aratni, nekem most van szükségem rá, nekem most a legmegfelelőbb, most van szükségem pénzre! De nem biztos, hogy az a most a megfelelő időben van, nem biztos, hogy ez a most az aratási idő, hogy ez a megfelelő idő. De mi a megfelelő idő? Soha nem akkor, amikor a test akarja. Mert a test az mindig azonnal akar mindent. MOST És nem tud várni. A jó hitemberek pedig jó várakozók és türelmesek, tudnak jól várni. Isten tudja, hogy vetettél, tudja, hogy aratás előtt állsz és te is tudd ezt!

Én nem láttam egy szőlőművest sem, aki augusztus 28-án a körmét rágta volna és depressziósan a kórházba került, hogy vajon lesz-e szeptemberben szüret!? Mert tudja, hogy eljön a szeptember és szüretelni fog! Tudja, hogy eljön az idő és hogy mikor jön el az idő! Mi, keresztények meg nem tudjuk mikor jön el az idő az aratáshoz?! Pedig tudnunk kellene! Isten tudja azt, hogy aratás előtt állsz, neked is tudnod kellene, hogy aratás előtt állsz, mert ha magot vetettél – szereteted, időd, kedvességed, pénzed, befektetésed – és azt megfelelő módon a hiteddel táplálod, gondozod és nem hagyod, hogy az kiszáradjon benned, akkor az a megfelelő időben aratást fog hozni neked, mert nincs más lehetősége. A magba be van programozva az, hogy teremjen! Tehát ne fáradj bele a várakozásba, Isten tudja, hogy aratás előtt állsz és neked is ezt tudnod kell. Te csak továbbra is legyél folyamatosan magvető és ne engedd, hogy a bátorságod kilazuljon, még ha nem is látsz semmiféle aratásra utaló jelet, akkor sem. Még ha nem is látod pontosan úgy, hogy úgy alakulnak a körülmények, hogy most aratás van kilátásban, de a megfelelő időben, megfelelő évszakban aratni fogsz. Ha hűségesen vetsz – és ahogy a bővített fordításban olvastam -, ha nem ájulsz el, akkor a megfelelő évszakban meglátod az aratást. Meg kell látnod ezt, mert ez Isten törvénye.

Tehát mit akar mondani Isten a Galata 6.9-ben? A jótéteményben pedig meg ne restüljünk! És ez lehet a magvetésed, a kitartásod, a szereteted, a hosszútűrésed… hogy ne lankadj el abban, hogy türelmesen teszed azokat a dolgokat, amelyeket tenned kell. Legyél kitartó és legyél állhatatos, még ha nem is látod az eredményét, ha nem látod az aratását akkor is, csak tedd tovább azt, amit Isten mondott, hogy tegyél!

Az aratás nem jön olyan gyorsan, ahogy szeretted volna időnként és ezért elmehet a kedved, elkezdesz kételkedni és a hited elkezd elszállni valamerre. És azt hitted, hogy nem tudsz repülni és neked semmilyen részed nem tud repülni, de a te hited mégis elrepült valahova. Mert telik az idő és a hitünknek egyik legnagyobb ellensége az idő, mert az idő megpróbál, nyomást gyakorol rád, leteszteli azt, hogy te mennyire vagy elkötelezett. Mert eltelt egy hét, egy hónap, egy év és még nem látod a kézzelfogható változást és ez megpróbálja a te hitedet, mert az idő megy. De amiért Isten arra buzdít, hogy meg ne restüljünk, hogy tartsál ki, hogy legyél hűséges, az azért van, mert az aratás nem feltétlenül a te menetrended szerint jön majd el, hanem úgy, ahogy azt Isten a megfelelő időben eljuttatja hozzád. Ezt a csecsemők, a gyerekek nem nagyon értik, mert ők mindent azonnal akarnak. Beiratkozol az iskolába, a következő évben miért nem kapsz egyetemi diplomát a kezedbe? Azért, mert végig kell menni bizonyos dolgokon, sokat kell tanulni. És meg van mindennek az ideje. Mondjuk ez nem feltétlenül egy aratás és nem a legjobb példa, de nem történhet meg minden idő előtt. Ne juthatsz el a lépcső második fokáról a tizenkettedikre egy szempillantás alatt, azokat végig kell járni, mert azokon a szinteken tanulsz meg dolgokat, amelyek elegendőek lesznek ahhoz, hogy a következő szinten is meg tudjál állni és ne essél le onnan. Ha valaki feltenne téged a tizenkettedik szintre, mert valaki adna neked egy nagy halom pénzt, könnyen leeshetsz onnan a magas szintről, mert nem tanultad meg fokozatosan, hogy hogyan kell a pénzzel bánni. Ezt számtalan példa bizonyítja.

Sok mindenkire nem lehet rábízni egy nagy házas, mert egy kis garzont sem tud rendbe tartani. Vannak, akikre nem lehet rábízni egy autót, mert a bicikli kerekének a pumpálásáról sem tud gondot viselni. És akkor mondják jómódú szülők az elkanászodott gyermekeikre, hogy … de hát megadtam nekik mindent. Igen? Csak azt nem adtad meg, ami kellett volna igazán, a lényeget. Mert az, hogy megadtál anyagilag valamit, az nem minden, korántsem minden! Nem azt jelenti ez, hogy nem lehet a gyerekre pénzt bízni, hogy ne lehetne segíteni, hogy előre menjen. Hiszen mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy könnyebb lett volna idáig eljutni, ha több lett volna a hátszelünk, ha nagyobb segítséget kaptunk volna anyagi téren valahonnan. De ezt is meg lehet úgy tenni hiszem, hogy tudják, hogy tudjuk azt kezelni, hogy az érték.

Prédikátor 11.1

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.”

Ez egy közkedvelt igevers azon prédikátoroknak a tanításaiban, akik a gyarapodásról, a növekedésről beszélnek, mert ez itt a magvetésről szól. És ez kiváló Ige, nincs semmi baj vele. Azzal van baj, ha nem értjük, hogy ez hogyan van. Mint ahogyan ezt évekig nem értettem, hogy a kenyér, amit bedobok a vízbe, és azt elviszi a sodrás, az hogyan fog hozzám visszajönni… Hogyan lehetséges ez? Úgy lehetséges ez, hogy tenger vizet képzelünk el és nem folyó vizet és ha jártál már a tenger partján, akkor el tudod képzelni, hogy a hullámok hogyan csapkodják a partot. Olyan nincs, hogy a tenger áll, mint egy tó, még egészen picit is, de mindig hullámzik. Képzeld el, hogy fogsz egy kg kenyeret, bedobod a vízbe, az előbb-utóbb a hullámok azt ki fogják újra hozni a partra. Ráadásul a kenyér a vízben megdagad, darabjaira esik és sokkal több lesz belőle és úgy jön vissza hozzád… És ennek a példája ez az Ige, hogy vesd a te kenyered a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt, sokszorosan visszajön az hozzád. Más szóval, ragadj meg minden lehetőséget a vetésre, mert akkor aratni is fogsz, még ha az egy másik évszakban is lesz.

És már sokszor elmondtam már, hogy az első kijelentés amit én Istentől kaptam, szinte hallható hangon, hogy ha folyamatos lesz a magvetésed, akkor folyamatos lesz az aratásod. Mert egy idő után, ha valamit elvetsz – és tételezzük fel, hogy az aratás és vetés között mondjuk egy hónap van – és elkezded azt januárban, akkor februárban még nincsen aratás, februárban is vetsz, akkor sincs aratás, aztán februárban is vetsz…. És ekkora már a januárinak kezdődik az aratása… és ahogy haladsz előre, és ha minden hónapban vetsz, akkor a két hónappal ezelőttieknek az aratása folyamatosan jön és így utoléri magát a dolog és amit ma elvetsz magot, az a következő időben fog aratást hozni, de a mai naptól és a holnapitól sem kell félned, mert a múltban vetettél már ahhoz magot. És ha folyamatos volt a magvetésed a múltban, akkor folyamatos lesz az aratásod a jövőben. Ezért ha valamiféle hiányban, vagy problémád van, vagy félsz a jövőtől, akkor vagy nem vetettél magot, vagy nem érted ezt. Nem kell félned a jövőtől, ha van a földben elvetett magod, mert akármi jöhet a világban, gazdasági káosz, katasztrófa, bármi, te akkor is növekedésben élhetsz, mert magot vetettél a megfelelő időben és Isten látja ezt és a megfelelő időben az aratás el fog hozzád jutni!

Tehát ragadj meg minden lehetőséget a vetésre, mert akkor aratni is fogsz, még ha az egy másik évszakban is lesz meg! Mindeközben pedig őrizd meg a hitedet és a megvallásaidat, hogy az aratás utolér engem… gyarapít engem az Úr, engem és az én gyermekeimet, áldást parancsol mellém az Úr, mindenben, amire ráteszem kezemet megtapasztalom rajta Istennek az áldásait… Ha esetleg nem szoktál ilyeneket tenni, akkor kezdd el és valld meg, hogy Istennek az áldása követ téged… mint az amerikai filmekben láthatod, amikor az ifjú házasok autójára oda van kötve egy csomó konzervdoboz és amerre mennek, azok a dobozok követik őket. Ugyanígy követnek téged az áldások. Lehet, hogy ez sántító hasonlat, de képzeld el, hogy az áldások követnek téged és utolérnek téged. Ez egy bibliai példa, hogy az áldások követnek és utolérnek és ebből láthatod, hogy te, a te szemed, a te arcod az nem az áldásod felé van, tehát nem arra fordulsz… mert a hátad van az áldások felé, te valami másra nézel. Te az Úrra nézel és előre nézel, nem az áldásaidat keresed, hogy hol vannak, mert ha odafordulsz, az mindig mögötted lesz, akármit is csinálsz és követni fog téged. Nem kell azt keresni,hogy hogyan talál „az” meg, hanem az Urat kell nézni, előre kell tekinteni, arra, hogy Ő mit kér tőled és ezt kell keresni és kutatni, ekkor fog utolérni téged az aratásod. És ne kérdezgesd egy hét után, hogy hol van már az aratásom, és két hét után sem…., mert nekem most van szükségem pénzre, aratásra, gyógyulásra, most fáj a derekam… mikor lesz már? És úgy viselkedsz mint a gyerekek! Sőt, sokszor rosszabbul, mert a gyerekre rászólok, akkor az abbahagyja.

Azért, mert te nem látod, az nem jelenti azt, hogy a láthatatlan birodalomban az elvetett mag nem indult növekedésnek és nincs úton feléd. Azért mert te nem látod, attól még az elvetett búza, vagy kukorica mag a földben elindult már a fejlődésben, annak ellenére, hogy te azt nem látod. Aratásra készül az, de te azt nem látod, mert a szellemvilágban van, vagy el van rejtve a fizikai szemed elől. Ne légy frusztrált attól, hogy az aratás nem olyan gyorsan jön, mint ahogy te azt vártad. Isten soha nem késik! Jézus nem jött el túl korán és nem jött el túl későn. Nem volt még az sem, hogy az aratás túl korán jön… Istenre az a jellemző, hogy a megfelelő időben jön el. Neked kell legyen hited és bizalmad Őbenne, hogy Ő pont időben juttatja el az aratást hozzád.

Jeremiás 5.21

„Halljátok csak ti bolond és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem látnak, füleik vannak, de nem hallanak. Nem féltek-é engem – ezt mondja az Úr. Az én orcám előtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyt a tenger határának örök korlátul, melyet át nem hághat és ha megrázkódtatják is habjai, nem bírnak vele. És ha megháborodnak sem hághatnak át rajta. Ennek a népnek szilaj és dacos szíve van, elhajlottak és elmentek. És még szívükben sem mondják: Ó csak félnék az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és kései záport ad annak idejében, az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra.”

Itt egy konkrét dolog van Izraellel kapcsolatban, de van itt egy-két dolog, ami jól idevág ehhez a tanításhoz.

Isten nyilvántartja az aratásodnak az idején. Az aratásra nem lehet azt mondani, hogy ez csak Istenen múlik, csak Tőle függ. Mert ahhoz, hogy te pl. júniusban búzát tudjál aratni, ahhoz neked ősszel vagy tavasszal el kellett vetni a magot. Ha nem veted el a magot, akkor nem lesz aratásod és ez nem Istenen fog múlni. Isten látja a múltat, jelent és a jövőt, Ő mindent tud. Nagyon jól tudja a múltadat, ismeri jobban, mint te ez egyértelmű. Van ennél még egyértelműbb dolog, hogy ismeri a jövődet jobban mint te. Tehát tudja azt, hogy mivel fogsz majd egy hét, vagy tíz év múlva szembesülni és látja előre, hogy akkor majd ott neked 2018. január 22-én mivel kell szembesülnöd és tudja akkor azt, hogy neked azon a napon majd egy „ilyen” aratásra lesz szükséged ahhoz, hogy azt be tudd teljesíteni. És ehhez szól a szívedhez egy hónappal, egy évvel, vagy öt évvel korábban, hogy figyelj, vess magot! És kérdezed, hogy miért, minek? Azért, mert Ő látja, hogy a most elvetett magod akkor fog majd gyümölcsöt teremni. És ha te most nem veted el a magodat, mert zsebben tartod vagy a szívedben tartod, vagy megeszed, magadra költöd, akkor abban az időpontban, amikor az aratásodra szükséged lenne, vagy lesz majd, akkor nem lesz mit learatni, mert nem volt mag a földben, amit elvetettél volna, pedig Isten szólt előre. Ezért van nagyon sokszor az, hogy amikor valamiféle késztetést érzel bent, hogy valakinek adj valamit, menj oda, legyél hozzá kedves – és nem csak pénzről beszélek, sőt a pénz csak egy pici kis szelete a magvetésnek -, bátorítsál valakit, emelj fel valakit, vigasztalj meg valakit, ölelj át valakit, mondjad valakinek,hogy milyen büszke vagyok rád, vagy szeretlek téged…legyél valakivel kedves, valakinek ne szólj vissza, legyél türelmes vele és nézd el azt, hogy hogyan szólt hozzád, mert rossz napja van és engedd el neki a sérelmeket… ez is egy magvetés. Mert minden egyes cselekedeted, minden egyes szavad egy elvetett mag.

Ahhoz, hogy a megfelelő időben arassunk, ahhoz megfelelő időben kell magot vetnünk. De aki a felhőt nézi és a körülményekre néz, hogy nekem az most nem alkalmas és nem a megfelelő idő nekem az, hogy magot vessek…, akkor Isten azt fogja mondani az aratásnál, hogy itt lenne a megfelelő idő az aratásodra, de nem tudok mit kezdeni… Mert ez nem úgy működik Istennél, hogy te csak kérsz és kérsz, Ő meg a mennyben lévő nyomdákban nyomtatja az új húszezreseket és fénypostával lecsúsztatja hozzád. Minden, amire szükséged van, itt van ezen a földön. Kicsit olyan ez, mint amikor volt a gazdasági válság 2008-ban és akkor vakartam a fejemet és feltettem magamnak a kérdést, hogy előtte való években szárnyalt a gazdaság, volt pénz, volt arany, volt aszfalt, beton, tévé, a polcok tele voltak… és eljött egy nap 2008-ban, amikor egyszerre ez megszűnt. Hova tűnt a pénz? Kivitték a holdra, vagy a Marsra? Tudjuk, hogy ez egy virtuális dolog és nem lehet megfogni a banki világban a pénzt, de ugyanígy itt volt az a földön. Minden, amire szükséged van, az itt van ezen a földön, csak te ne a földi dolgoknak a hatalma alatt éljél és ne szabd magadat ahhoz, hogy a bank mit tud neked odaadni, vagy mit nem, hanem Őhozzá szabd magadat! Mert amikor Őbenne bízol és Őrá nézel, akkor az Ő természetfeletti dolgai felette tudnak tartani téged a világ gazdasági történésein.

Isten nyilvántartja az aratásodnak az idejét, számontartja azt, hogy neked mikor van szükséged aratásra és mindent tud. És Ő nem tartja vissza az aratásodat, Ő nem késlelteti, tudja azt, hogy mire van szükséged. Ezért ne ingadozz, főleg akkor, amikor nem látod az aratást. Mert vagy a Sátán próbálja visszatartani, hogy eljöjjön hozzád az aratást, vagy a nem megfelelő időben vagy még ahhoz, hogy az aratásod eljöjjön. Vagy lehet, hogy vársz valami olyasmire, aminek te nem teremtetted meg az alapjait. Várod a búza aratását június 20-án, miközben se ősszel, se tavasszal magot a földbe nem vetettél. És szitkozódsz és szidod Istent és káromkodsz és a pásztornak nekiszegezed a kérdést, hogy hol van ilyenkor Isten, mikor nekem szükségem van, és miért nem jött el hozzám az aratást? És pásztor legyen a talpán, aki kihoz téged a depresszióból, hogy vajon miért nem jött el az aratás hozzád.

Tudod, amikor valaki megkeseredik, általában fölveszi magára a keserűség mellé a büszkeséget is, hogy én nem tehetek róla, mindenki más a hibás a helyzetért, nem én vagyok a felelős érte! A bank a felelős, a szomszéd a felelős, rábeszélt a szomszédasszony, meg a férjem…meg Isten is felelős, mert ígérte, hogy gondoskodik rólam és mégsem gondoskodik rólam… És mindig valaki más a hibás és ilyen emberrel nehéz kezdeni valamit. Legtöbbször az első dolog, amit én próbálok kezdeni egy ilyen emberrel, hogy kicsit letördelem a szarvait. Mert ha elmondod neki a Bibliából a választ, nem biztos, hogy meg fogja érteni, mert ott van benne a büszkeség, a kevélység és az nem fog eljutni a szívéhez, szinte lehetetlenség ez.

Az embereket rá kell venni arra, hogy őszinték legyenek saját magukkal. Nem azért, hogy saját magukat ostorozzák és vádolják, hogy én milyen rossz voltam és milyen hibát követtem el, hanem ez egy szívbéli hozzáállás dolog. A szíved hozzáállása miatt kell szembenézned magaddal, hogy megalázd magadat a szívedben. Az alázat miatt kell a szembenézés, nem azért, hogy ostorral csapkodd magad és bűntudatod legyen. A szívedben legyen egy alázat, hogy igen Uram, hibáztam, de köszönöm neked azt, hogy ebből a helyzetből is kihozol és dicsérlek téged!

Tehát ne ingadozz, hogy egyszer hiszek, egyszer nem hiszek… ha jók a körülmények, van pénz, akkor minden rendben van, ha rosszak a körülmények és nincs pénz, akkor meg depresszió közeli helyzet van. És ahogy ezt mondom eszembe jut egy régi kedves ismerős hölgy, akire annyira nagyon ráillett, hogy amikor a férje tudott pénzt keresni, akkor ő volt a legboldogabb ember – keresztényekről beszélek. Kisimult, kivigyorodott lett az arca és barátságos volt, mert volt pénz. De amikor úgy alakultak a férje dolgai, hogy nem volt annyi, vagy kevés volt, akkor nem lehetett semmivel felvidítani. Ez olyan mértékben hatást gyakorolt rá, hogy semmihez nem volt kedve, az egyébként víg kedélyű asszonyságból egy mosolyt nem lehetett kicsalni és a depresszió tünetei jelentkeztek azonnal rajta. Ez olyan mértékben rányomta a bélyeget az illetőre, hogy elkeserítő volt látni.

Neked, mint hitembernek nem szabadna ezekhez a körülményekhez csapódnod se érzelmileg, se mentálisan, se sehogyan sem. Nem kellene, hogy ez befolyásoljon téged. Tehát akkor is örülj, ha van sok pénzed és akkor is, ha éppen nincs tele a zsebet, de tudod, hogy eljön majd az idő, mikor újra megtelik az… (már megint a pénz körül forog a dolog, pedig nem akartam erről beszélni).

Ha van sok ember körülötted, aki szeretettel körbevesz, örüljél! Ha nincsenek körülötted ilyenek, akkor is örüljél! Mert eljön az idő, amikor majd ez lesz! Tehát ne ingadozzál, mert gyakorlatilag azonnal érvényteleníted az aratásodat.

Jakab 1.6-7

„De kérje hittel, semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide, s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól!”

A bővített szerint így hangzik az Ige: Olyan az, aki ingadozik, tétovázik, habozik, kételkedik, mint kint a tengeren feltornyosuló hullám, melyet a szél ide-oda fúj és dobál. Mert vallóban egy ilyen ember ne képzelje, hogy fog kapni bármit is amit kér az Úrtól.

Hát ez az oka annak sokszor, hogy sok ember nem kapja meg azt, amit kér az Úrtól. Mert előre-hátra ingadozik a kétségekből a hitbe. Hitben jár, aztán megint kételkedik, kételkedik, aztán hitben jár. Vasárnap azt mondják, hogy de jó prédikációt hallottam, ez feltüzelte a hitemet, felbátorította a hitemet, hiszem, hogy érkezik az aratásom…. És kedden már úgy beszélnek, hogy áhh… borzasztó munkanapom volt, nem látok semmit ebből az egész dologból, amiről tegnap előtt a pásztor prédikált… nem látom, hogy bármi is előre mozdulna, miért nincs pénzem, soha nem jön el az aratás, itt kell dolgoznom még ezután is és még mindig nem látom az új munkahelyet… és a feleségem sem tanult meg jobban főzni… és sorolják a látható dolgokat, hogy mi éppen az aktuális bajuk. És így az ember hiába vet – sokat akár -, semmit nem fog aratni akkor, ha továbbra is így beszél.

Van úgy, hogy a földműves kimegy a földre ősszel, vagy tavasszal, elveti a magot és mégsem arat rendesen júniusban, a magvetés ellenére. Mert vagy a jég verte el, vagy hatalmas volt a szárazság, vagy sok volt az eső, vagy kártevő pusztította… ezért vagy nagyon kicsit arat, vagy semmit sem akár. Ugyanígy vannak keresztények is, hogy megengedik a kártevőnek, hogy a szívükben elültetett magot így tönkretegyék, hogy ne legyen aratásuk.

Azt is meg kell értened, hogy néhány aratásra többet kell várni, mint másikra, mert Isten embereken keresztül cselekszik – nem tudom, hogy rájöttél-e már erre!? Ha az az illető nem engedelmeskedik, akit Isten választott arra, hogy téged megáldjon, akkor Istennek valaki mást kell használnia. És már látom, hogy kérdezed, hogy miért nem engedelmeskedik az az illető Istennek?! És amikor Isten téged akar használni arra, hogy a másikat megáldja, akkor is ilyen határozott vagy?! Mert Isten másokat akar használni arra, hogy megáldjon és téged is használni akar arra, hogy másokat megáldjon. Mindazáltal te a megfelelő időben fogsz aratni. Isten nem aggódik, nem esik kétségbe, ha az első útvonal, amit eltervezett kudarcot vall, Ő tudja, hogy hogyan juttassa el hozzád az aratásodat, nem fog depresszióba esni.

Amíg te magot vetsz esetleg valaki felé – és ez lehet az időd, a szereteted, a kedvességed, a hosszútűrésed, a mézeskalácsod, vagy egy kg narancs, vagy a pénzed -, az a dolog a másik számára egy aratás, a te részedről pedig egy magvetés az. Amikor valaki más engedelmeskedik Istennek és ad neked valamit, bármit, akkor az az ő részéről egy magvetés, neked pedig egy aratás. És van itt még valami, hogy Isten nagyon sokszor használ nem hívőket arra, hogy megáldjon keresztényeket. Én ezt tapasztalatból tudom és mondhatom. Van úgy, volt már úgy, hogy ha egy millió lehetőségem lett volna arra, hogy tippelgessek, hogy milyen csatornán, milyen emberen keresztül jön majd el hozzám Istentől az áldás, biztosan nem gondoltam volna arra az illetőre, akin keresztül Isten megáldott, aki segített nekem. Tehát nem kell nekünk eldönteni, hogy Isten kit használjon arra, hogy megáldjon minket, engedjük ezt meg neki, hogy Ő használjon bárkit, akit akar. Ugyanakkor a te részedről pedig ne korlátozd le Istent és ne mondd neki azt, hogy én annak az illetőnek nem vagyok hajlandó adni…mert azt nem te döntöd el, hanem Isten, hogy ki az, akit meg akar áldani rajtad keresztül. Érdemes ezen elgondolkozni és főleg a gyakorlatban elmélkedni, amikor ilyen helyzetekkel szembesülsz. Hogy amit teszel miért teszed, vagy miért nem teszed, milyen meggyőződésből teszed. És meg fogod látni azt, hogy a megfelelő időben fogsz aratni, ha el nem lankadsz!”